Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-12-28 / 52. szám
Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 52. SZÁM 1997. DECEMBER 28. KARÁCSONY ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 40 FT Isten szeretete és békessége Krisztusban gadagítsa kedves olvasóink életét. Áldott karácsonyi ünnepeket kíván a szerkesztőség Az ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét: mint az atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. A karácsony jelzésértékű: másként is lehet élni sn A TARTALOMBÓL EMLÉKEZÉS MÁRIA DOROTTYÁRA A TESTTÉ LETT IGE ÉS A SZOMORÚ KARÁCSONYI KISDED RÉGI KARÁCSONYI SZOKÁSOK EGY KIS FALUBAN NÉMET ÉS SZLOVÁK OLDAL arácsony érkezésének jelei vibrálnak körülöttünk kora december ádventi napjaitól kezdve. iyA már egyszer megélt karácsony tudata az ünnep naptári időpontja előtt a remény tornácában és az ígéret útravalójával megmásít, megszelídít bennünket, akik az év sűrűjében elvadultan bolyongunk. ” (Rába György) Fény és csillogás az egyre rövidebb napfényes órákat felváltó szürkületben. Fény és csillogás zajos utcákon és belvárosi üzletek zsibongó áradatában, mintha az első éjszaka fényjeleit lennének hivatottak utánozni. Pedig aki egyszer is járt Betlehem mezején, kopár sziklamaradványok és kies legelő mélyzöld pázsitján, tudja, hogy a két hangulat között áthidalhatatlan különbség van. Fény és csillogás nyugtalanító változásai között százak sietnek, s keresik a meglepetés ajándékát. Tolongó tömeg, mint egykor Betlehemben, de akkor a császár parancsára, most önként a vásárlás lázas sietségében. Közben a járdán hajléktalanokba ütközünk, akik aligha tudják meggyújtani karácsony este gyertyájukat. Nincsen számukra hely, mint egykor Betlehemben Mária és József számára sem volt vetett ágy a vendég- fogadóban. Ismétli magát a történelem? Szegények és gazdagok a zsúfolt utcákon. Nagyszülők egész évben spórolgatott pénze meglepetést készít az unokáknak. A kiváltságosak telefonon rendelik meg a prospektusból kiválasztott ajándékot. Pénzen vásárolnak szeretetet? S aztán elérkezik a csendes éj, szentséges éj meghitt hangulata. Akik egész évben elvadultan bolyongtunk, megszelídülünk az ünnep méltóságát keresve a remény tornácában. Az első karácsony éjszaka jelzésére figyelünk. E jelek más töltésűek. Isten küldötte kiált: Ne féljetek, örömöt hirdetek... Mennyi félelem rejtőzik a lelkek mélyén e postmodern korban. Rettent a betegség damokleszi kardja. Nem tudjuk, mikor sújt ránk. Bénít a sors kiszámíthatatlansága, szorongást idéz elő. Mikor bocsátanak el munkahelyemről, meddig él még bizonytalan talapzatú házasságunk? Nem leselkedik ránk tragikus baleset? Ne féljetek, örömöt hirdetek, Megtartó született a Dávid városában. Ő tudja megtartani életeteket, sorsotok a kezében van. Ó tudja megváltani életeteket elmúlás rémétől, betegség gyötrelmétől. 0, a jászolban nyugvó kicsi gyermek, a megígért Messiás. S aztán az uniszónó éneket Isten küldötteinek túlnani szózata váltja fel. Dicsőség Istennek. Egyedül neki. Ő indult el értünk. Ő küldi egyetlenét közénk. Békesség a földön minden ember iránt, hogy ne legyen síró gyermek, akinek édesapját éjszaka vitték igaztalan vádakkal a sötét cella mélyére, hogy ne legyen véres háború, értelmetlen halál és ártatlan áldozatok. „ Uram, mentsd meg gyermekeinket. Mentsd meg értelmüket, hogy romlottságunk ne rontsa meg őket. Mentsd meg életüket, hogy a fegyverek, melyeket mások ellen kovácsolunk, ne őket pusztíthassák, hogy jobbak lehessenek szüleiknél, hogy építhessék önnön világukat, a szépség, tisztesség összhang, jóakarat és méltányosság világát. Melyet a béke és a szeretet kormányoz Mindörökké. (Szent-Györgyi Albert) Jóakarat az emberekhez. Isten üdvözítő, boldogságot adó jóakarata jelenik meg a barlangistálló odúhangulatában. Ide csak főhajtással és alázattal lehet betérni, mint a betlehemi Születés-templom főhajójába. A jászolban a parányi gyermek. Mária áhítattal, széttárt karokkal, nyitott tenyérrel csodálja Federogo Barocci 1593-ban készült festményén. Különös alkotás. Egyszerre áraszt nyugalmat, ha a Gyermek és Mária arcára nézünk, s ugyanakkor mozgalmas, finom színeivel és az apa ajtónyitó, természetes szándékával, hogy beengedje az érkezőket. József ujjával a gyermekre mutat. 0 a fontos, Ő az ajándék. Belőle sugárzik az élet... De kicsoda Ő valójában? Jellemző, hogy jelek kísérik életpályáját és minden tevékenységét. Betegek gyógyulnak, amerre jár. Foglyok szabadulnak, ahol szenvedélyek rácsai korlátozzák az emberiesség szándékát, bűnök bocsáttatnak meg, ahol elrontott életek őszinte jajszava kiált az égre. Jelek, amelyek túlmutatnak önmagu- kon. Jelek, amelyek mutatják, nagyobb van itt Mózesnél, Illésnél és a prófétáknál. Jelek, amelyek keresztté ácsolódnak, jelek, amelyek végül a nyitott sírban nyernek végső értelmet. Kicsoda Ő? A választ tettei adják meg, szavai hitelesítik Nekünk magunknak kell azonban felismerni és megfogalmazni személyesen, kinek tartjuk Őt. „Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik - és ő létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban... Egyetlen célom: egy fokkal közelebb hozni a jóakaratú, érzékeny olvasót ehhez az azonossághoz, a Jézussal való egységhez.” (Weöres Sándor) Jelek azért adatnak, hogy valakit, vagy valamit felismerjünk. Ezen az esztendőn üstökös tündökölt az égbolton. Csillagászok és amatőrök vizsgálták, gyönyörködtek benne. Akkor még nem sejtették, természeti katasztrófák hosszú sora teszi próbára Európa népeinek többségét. Rá kellett döbbennie sokaknak, az ember nem ura a természetnek, de gyakran kiszolgáltatottja. Korábban a Stockholmból Tallinnba tartó hajó utasai felszabadultan szálltak a hatalmas vízijárműre. Közülük senki sem sejtette, hogy ki- lencszáz svéd állampolgár veszíti majd életét a hullámsírban. Egy ország gyászolta őket, s élte át, az ember nem rendelkezik saját sorsával. Életünk ideje Másnak a kezében van. Őt szabad félnünk és szeretnünk, s egyedül benne bíznunk. Fiatalembér bevetődik az ifjúsági órára. Akkor még nem sejti, hogy életére szóló döntés születik szívében. Élménye nem egyszeri, elhatározása végleges. Három betű jele adta számára az ér- tékirányos felismerést: I. H. S. Iesus Hominum Salvator. Húszéves társának meggyőző magyarázata érlelte benne a határozott kijelentést: én is közétek akarok tartozni. Az első karácsonyi éjszakán az egyszerű, írástudatlan pásztorok megtalálták a jelet, a jászolbölcsőt, s benne a világ Megváltóját. Leborulva imádták. A tudós bölcsek Napkeletről a csillag után tartottak. E rendkívüli fény- jelenség, a Szaturnusz és a Jupiter bolygóinak együttállása a halak jegyében, elég volt, hogy elinduljanak imádására, és hódolattal adózzanak neki. Tudták, hogy megszületett a zsidók Messiása. Kezemben egy különös könyv. Szerzője Hanna Wolf, címe: Az egyetemes Jézus. Az írás ékes bemutatása annak, hogyan vált az indiai kultúrában Jézus alakja elfogadottá. Új rangot kap, más jelzőkkel illetik. Végbemegy az inkulturáció, az ismeretlen kultúrába helyezés küzdelmes folyamata. Személye, műve, hatása jelzik a szellemi-lelki folyamat szükségességét és eredményességét. Jézus személye és műve kultúrákat átível és egybekapcsol, megtermékenyít és átformál. Képes-e a mi életünket, gondolkodásunkat mássá, újjá tenni? A remény tornácából lépjünk a beteljesülés csarnokába! >yAz indul el akaratlan kinek angyala jelen van, hótalan a hegyek inge - el kell érnünk Betlehembe!” (Nagy Gáspár) D. Szebik Imre Pásztorok tanyaztak azon a vidékén a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége... Lk 2,8-9. Mert megvagyon mondván, hogy az ő angyali tábort járnak környül, akik őtet félik és szeretik, soha kedig hiába hozzánk nem jőnek, hanem min- ketis örvendeztetnek, mint a pásztorokat, és nekünkis nagy világossággal mint a pásztoroknak meg jelennek. De ez világosságról szükség valami szép dolgokat tanulnunk. ...az Úr világossága az. Kit azért miéit az Úr Isten, hogy e pásztorok bizonyosan esmerhessék meg Krisztust ..........kétféle világossá g vette őket környül. Az egyik külső, a másik belső. Az egyik igen rettentő, a másik örvendeztető. Mind e kettővel szokott az Úr bennünket is környül venni. Az Úrnak rettentő világossága az, midőn úgy világosítja mege elménket, hogy az ő törvényének kívánságát valóba meg érteti velünk. Bornemisza Péter (16. sz.), az első magyar evangélikus püspök igemagyarázata. (Gyűjtötte és összeállította: Zomboryné B. Rozália) Juhász Gyula BETLEHEMES ÉNEK Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, kedves bambinó. 0, emberek, gondoljatok ma rá: Hogy anyja az Úr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény, S az istállóban várt födél reájuk. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden várak s kastélyok fölött. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek! Ó, emberek, gondoljatok ma rá! És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Lukács 2,10-11. Ezen a kis „néktek" szócskán ujjongnunk kellene. Mert nem holmi fatuskónak, vagy a köveknek mondja ezt az angyal, hanem az embereknek. Nem is csupán egy- kettőnek, hanem az egész népnek. Mit kezdjünk hát vele? Kételkedjünk továbbra is az Isten kegyelmében? Mondogassuk, hogy Péter és Pál örülhet a Megtartónak, de nékem, szegény bűnösnek e drága kincshez nincs jogom?! De ha nem a tied, akkor hát kié? Tán bizony a ludak, récék és tehenek kedvéért jött a Krisztus? Nézz rá! Ha valami más teremtményen akart Volna segíteni, akkor annak a képében jött volna el. Ő azonban ember Fia lett. Kié legyen hát ez a gyermek, ha nem miénk, embereké?! Az angyalok nem szorulnak rá, az ördögöknek nem kell. Mi azonban rászorulunk, aminthogy értünk lett emberré. Úgy ülik hát, hogy örömmel vegyük, ahogy az angyal mondja: „Született néktek a Megtartó. ” Nem nagyszerű és dicső, hogy Uyen örömhírt hoz embernek angyal az égből? S ujjongó angyalezrek biztatnak, hogy mi is örvendezzünk, s hálával vegyük e nagy kegyelmet?! íijuk hát a „néktek” szócskát lángbetűkkel a szívünkbe, s Megtartónk születését fogadjuk örömmel. Luther Márton igehirdetéséből
