Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-12-28 / 52. szám

ifts GYERMEKEKNEK I A T A L O K N A K Heinrich Heine A háromkirályok napkeletről A háromkirályok napkeletről bezörgettek minden házba: „Melyik a betlehemi út, Te kedves fiú, te leányka?" De nem tudta ifjú és nem tudta vén, és tovább ballagtak hárman; egy csillagocskát követtek ők mely tündöklőn kedves-vidáman. És József háza fölött megállt. Ott bementek, meghajoltak: a kis borjú rítt, a gyermek sírt, s a háromkirályok danoltak. Fazekas Anna fordítása Túrmezei Erzsébet Karácsonyi Katica Katicának egyszerre volt a születése napja az Úr Jézussal. S ha jött a tél, és hulldogálni kezdett a hó, ha elkezdtek kipirult arccal karácsonyról sugdolózni a gyerekek, úgy érezte, hogy neki több köze van a kará­csonyhoz, mintmásnak, hiszen ő a kis Jézussal egy na­pon született. És ha Éva nagy alvóbabát kér, és Jutka korcsolyát, ő valami még nagyobbat, mindennél sok­kal nagyobbat kérhet, mert ő azon az estén született, amikor a Megváltó Betlehemben. Valami egészen nagyot... de mi legyen az? Este is ezen gondolkozott kis ágyában, amíg csak le nem csukódott a szeme. És egyszerre csak tele lett fénnyel a szoba. Hófehér angyal suhant be az ablakon.- Gyere velem, karácsonyi Katica. Gyere, válaszd ki a karácsonyi ajándékodat. Egy kicsit repül­tek a fehér erdők- . mezők felett, azu­tán ragyogó kapu­hoz értek. Az an­gyal megkopogtat­ta, a kapu kinyílt. O, volt a Mihályi bácsi kirakatában is sok szép játék, de mi volt Mihályi bácsi boltja ehhez az égi bolthoz ké­pest! Kedves ki- sebb-nagyobb an­gyalok sürögtek-forogtak benne.- Tessék, tessék, karácsonyi Katica - kínálgatta az egyik kis angyal.- Még ne válassz, Katica! - tanácsolta útitársa. - Még nem láttál mindent. Es kivezette a szép égi boltból, keresztül a sötét kerten. Kis barlangba léptek be. Jászol volt benne, és a jászolban egy kicsiny gyermek. Ó, Katica gyorsan le­térdelt. Ott térdelt már a jászol mellett az angyal is;- Most már választhatsz! - súgta.- De hogyan vigyem őt haza? - kérdezte a kislány, mert a szíve azt dobogta, hogy a Megváltót kell vá­lasztania.- Sose aggódj rajta! Elbírod! És szelíden odatette a kis Jézust karácsonyi Katica karjaiba. Katica ujjongani szeretett volna. Elindult haza. Mintha nem is ő vitte volna Jézust, hanem Jézus őt. Az éjszaka angyalok énekétől zengett. Igaz, hogy mindez csak álom volt, és karácsonyi Katicának fel kellett ébrednie, de kitanakodta édesanyjával, hogy a gyönyörű álom valóra válhat, ha ő igazán az Úr Jézust választja karácsonyi ajándékul. S akkor lesz még csak igazán karácsonyi Katica. Állati Bizonyára sok családban kerül Karácsonykor ünne­pi eledelként hal az asztalra. Lehet, hogy tengeri, mondjuk tonhal. A mai „állati” ezt az állatot szemel­te ki „jópofáskodása” céltáblájául. A tonhalnak is sokféle fajtája létezik. Az például, amelyikbe egészen biztos, hogy beletörik a villátok, a BE-TON. Feltűnően papírízű a KAR-TON. Hazánk­ban is honos ága a BALA-TON. Nagyon gyors és igen csillogó külsejű a FO-TON. Végül ennek az állatfajnak a legmegtermettebb képviselője a TON-NA. Óóó! No de komolyra fordítva a szót: Tudod-e, hogy a bibüai teremtéstörténet szerint hányadik napon te­remtette Isten a tonhalat? Színezd ki! Az itt látható rajzon az a feladatod, hogy egyenként kiszínezd az egyes mezőket. Éspedig a körrel jelölte­ket kékkel, a ponttal jelölteket feketével, amelyiken kereszt van, pirossal, a háromszögeseket zölddel, az egyeseket sárgával, a ketteseket pedig barnával. Ügyes légy! így megláthatod, hogy mit ábrázol a kép. KARÁCSONY JELKÉPEI A karácsonyfa A karácsonyfa-állítás szokásának kialakulásával és elteijedésével kapcsolatban sokféle elképzelés, felté­telezés és adat van. Vannak, akik emlékeztetnek arra, hogy Adám és Éva napja a naptárban december 24-re esik, és ezzel függ össze az a követ­keztetés, hogy a korai keresztények karácsonykor al­mafát állítottak a szobájukban. Egyes följegyzések szerint a gazdagok később odáig men­tek, hogy üvegház­ban virágoztatták ki azokat, hogy ka­rácsonykor virágos almafával lephes­sék meg családju­kat. Később a szokás annyiban módosult, hogy nem­csak almával, hanem más gyümölcsökkel, dióval, kör­tével és szőlővel rakták tele a fácskát. A hagyomány szerint Luther Márton, a nagy refor­mátor állított először karácsonyfát gyermekeinek. Az első karácsonyfa egy, az idősebb Lucas Cranachtól származó, 1509-ből való rézmetszeten látható, csilla­gokkal és gyertyákkal feldíszítve. Az ajándékozás Karácsony az ajándékozás ünnepe lett. Arra emlé­keztet, hogy Isten tapintható, kézzelfogható módon ajándékozott meg bennünket önmagával. Minden ajándék a nagy ajándékra, Isten ajándékára, a.földre jött Jézusra hívja fel figyelmünket. Az ajándékozás a szeretetből fakad. A szeretet teszi az adást és az elfoga­dást könnyűvé. Is­ten önmagát aján­dékozta nekünk. Ugyanígy aki ad, aki szeretetből ad, az önmagát aján­dékozza a másik­nak. Abban nincs számítás, önzés, nincs kételkedés, hogy vajon elég-e, amit ad, nincs félelem, hogy kine­vetik őt: „Ezt neked adom” - ez a mondat azt is jelen­ti: „neked adom magamat”, a „köszönöm”-ben pedig ilyenkor az is benne van: „köszönöm, hogy adod ma­gadat”. Az ajándéknak csak akkor van értelme, ha ab­ban önmagunkat adjuk. KARÁCSONYI RECEPTAJÁNLAT Gesztenyegolyók Negyed kiló gesz­tenyemasszát tör­jetek össze villával, keverjetek bele négy evőkanál por­cukrot, 5 dkg vajat, 3-4 kávéskanál ka­kaóport. Formáz­zatok a masszából golyókat, hemper- gessétek meg kó­kuszreszelékben, csokidarában vagy porcukorban. Hová lett Tamás? Martina és Tamás hóembert építettek. Miután el­készült a mű, Tamás elbújt. Hol lehet? Segítsetek megtalálni! Fénylik-e még a karácsony? A karácsonyra a készülődés már novemberben elkezdődik. Lassab­ban megyünk el a kirakatok előtt munkába, vagy iskolába menet. Az árakra is jobban figyelünk, mint máskor. Számolgatjuk a fizetésün­ket, nyugdíjunkat vagy ösztöndí­junkat, mi telik ki belőle és mi nem. Az üzletek kirakataiban megjelennek a műanyag fenyőfák, a színes égősorok és a műhópely- hek a kirakatok üvegén. Betérünk egy boltba, és megve­szünk valamit családtagjainknak, barátunknak vagy kedvesünknek. Találgatjuk: Vajon ez a szín illik-e neki? A mérete valóban jó lesz? Örül majd neki? Mindez munka­idő után, záróra előtt, versenyt fut­va az idővel. Aztán sorra kerülnek a meg­írandó képeslapok is, amikor számbavesszük, kinek írtunk ta­valy, és ki nem írt vissza. De vala­hogy mégis az egész évben alig lá­tott rokonokat is közelebb érezzük magunkhoz. Már december elején izgulunk azért, hogy nehogy szentestére osszanak be dolgozni, mert ez a nap a családé. Minden reklám arra figyelmez­tet, hogy gondoljunk szeretteink­re, és szerezzünk örömet a reklá­mozott tárggyal, mert úgy biztos boldog lesz a karácsony este. Telnek a napok a karácsony „bűvkörében”, és 24-én reggel az asszonyok a konyhában szorgos- kodnak, a férfiak a fát faragják, hogy felállíthassák a szobában. Es­te aztán összejön a család: meg­gyújtják a gyertyát a vacsoraaszta­lon, megvacsoráznak, és kibontják az ajándékokat. Egy másik lakásban csendben és magányban telik el az idő, arra várva, hogy kopogtasson valaki, akivel együtt ünnepelheti a kará­csonyt. Némely otthonban előkerül a Biblia és az énekeskönyv, együtt imádkozik a család. Kint az utcán a hajléktalanok azokra az estékre emlékeznek, amiket még családi körben töltöt­tek el. Ők is megértésre, szeretetre éhesek, egy kicsit jobban, mint máskor. Karácsony első és más­napján sok család ebédel a nagy­szülőknél. Ibiik az idő, és lassan-lassan el­tűnnek a fenyőfák a kirakatokból, és az izzók is kialszanak. A neon­égők sora már nem fenyő és csen­gettyű alakú. A gyertya is végig­égett már rég az asztalokon. Az ünnep fénye is megfakult, a szere­tet lángja is alábbhagyott. Mind­ezek után felteheti az ember ma­gának a kérdést: Fénylett-e nekem a karácsony? Úgy gondolom, az iga­zi kérdés az: Fénylett-e NEKED Krisztus? Vajon észrevetted-e a rohanó em­berek között, a zsúfolt üzletekben, a neonfényben, a pislákoló gyertya­fényben a karácsony valódi lényegét és értékét: Jézus Krisztust. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, ha­nem örök élete legyen. ” Jn 3,16 Ha ez a csodálatos ajándék ott lesz a karácsonyfád alatt, és ott van és lesz mindennapjaidban; valóban fénylik a karácsony. Mert Jézus áldo­zata: érted, értem örök, és ennek az áldozatnak hittel fogadása a legna­gyobb ajándék, amit ember kaphat. Mert Vele együtt megkap mindent, mégha olykor nehézségekbe ütkö­zünk, és próbatételeink is vannak. Tiszta szívemből kívánom, hogy éljük át Krisztus születésének örö­mét és a benne rejlő áldást Istentől. Áldott karácsonyt! Kulcsár Zsuzsanna diakonissza próbatestvér, teológus Meddig tart a karácsony? „Itt a karácsony már és itt a karácsony már és húsvétig tart a karácsony!” Svéd karácsonyi ének (Kaláka) Az ugye világos, hogy dec. 25. az a nap, melyet Jé­zus születésnapjaként ünnepiünk, s 24. ennek előes­téje. 26. pedig... hm... hát az meg... minden bi­zonnyal az ünnep fontosságát jelző - azt kétnapossá tevő - második nap. Igen, bármily nevetségesen egyszerű is, majdnem erről van szó. Tudhatjuk ugyanis, hogy eredetileg a nagy egyházi ünnepek nyolcnaposak voltak. így hát ne csodálkozzunk nagyon, mikor J. S. Bach karácsony harmadik napjára írt kantátájáról hallunk: a barokk korban a nyolc ünnepi napból még hármat megültek. És persze a nyolcadikat is - hisz az nem más, mint „kiskarácsony”, ami, amúgy véletlenül, egybeesik a polgári újév napjával. Az egyházi év igeolvasási rendjéből adódó témák nagyon szelíden segítenek ünnepi gondolatainkat az üzenetre fordítani. így kap értelmet az, hogy kará­csony második napja egyben István vértanú napja is, a harmadik pedig János apostolé. Ennek talán az a ma­gyarázata, hogy a keresztyénség korai századaiban természetes asszociáció volt a mennyei Király föld- rejötte után azonnal Krisztus első vértanú követének „mennyei születésére” gondolni, de rögtön arra is emlékezni, hogy nem mindenkinek a vértanúság a küldetése. Karácsony nyolcada pedig Jézus nevének ünnepe. A névé, ami azt jelenti: Szabadító. Itt ér véget tulajdonképpen karácsony, de az ünnep hangulata még tovább kísér. A régi polgári szokás szerint például a feldíszített fenyőfát csak jan. 6-án - vízkeresztkor - illik „leszedni”, s így jelezni: eddig tar­tottak a karácsonyi ünnepek, valami más kezdődik. Most érkeztünk el a legérdekesebb témához: mi­nek az ünnepe a vízkereszt? Keleten eredetileg ez volt Isten Fia földrejöttének ünnepe. Középpontjában azonban nem a jászolböl- csős-angyalos jelenet állt, hanem a megtestesült igé­nek csodája. AIV. században terjedt el nyugaton is, ahol a római napfordulóünnepet kiszorítandó, már rögzült dec. 25. mint Jézus születésnapja. Ekkor lett vízkereszt témá­jává Jézus megkeresztelésének története; később a napkeleti bölcsek zarándoklatáról olvastak e napon (így a pogányoknak való kinyilatkoztatás, a misszió napja is lett); de a kánai menyegző felelevenítése is ehhez a nyolcnapos ünnephez kapcsolódott. Mindez tehát Jézus sértetlen dicsőségéről szól, ar­ról a csodáról, amit ádvent ígért, s ami a rejtett betle­hemi istállóban valósággá vált. De míg karácsonyban ott szerepel a kicsiség, elesettség, sőt a szenvedés mo­tívuma, addig vízkereszt (Epiphania) csupa fény és . ragyogás, a testté lett ige isteni dicsőségének kinyilat­koztatása. Mára vízkereszt ünnepe nagyon megszürkült - kül­sőségeiben. Ne ezt bánjuk! Ragadjuk meg a belső ör­vendezés lehetőségét, hogy Epiphania bennünk ra­gyoghasson! Bence Gábor Csendes éj, szentséges éj „A* Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: O jött el a világba.” Jn 1,9 Szenteste volt. A városban hirtelen megszűnt min­den világítás. Az utcai lámpák elaludtak, a neonfé­nyek kilehelték lelkűket, a jelzőlámpák hiánya meg­bénította a forgalmat. A terek, pályaudvarok kará­csonyfái csillogás nélkül álltak, akár az erdőben. Délután még a templom harangjainak érces hangja szállt a város felett, és az ünnepre hívogatott. Drága harangok voltak, a gyülekezetét büszkeség töltötte el, amikor megvásárolták. Most megnémultak. Az öreg, minden katasztrófát átélt szükségharang még ott ló­gott a toronyban egy ócska kötélen. Az egyházfi óva­tosan kitapogatta az utat a sötétben, s a szerényen fel­csendülő hang bizonyította, hogy a sötétben valaki mégiscsak gondolt az Úr születésére. A gyülekezet sötétben ült a templomban. Senki sem látta a szomszéd új bundáját. Csak az oltár gyer­tyái világítottak. Az orgona néma maradt, az énekes­könyv szövegét nem lehetett kiböngészni. Vajon sike­rül-e közösen elénekelni legalább azt, hogy „Menny­ből jövök most hozzátok”? Ki tud többet az első vers­szaknál? Az énekkar is tehetetlenül tapogatta a sokat gyakorolt művek kottáit. Ki tudná a nagy öröm lényegét elmondani és eléne­kelni? Imádkozzunk! Csakhogy az Ágendában előírt imádságot lehetetlen kibetűzni. Majd a prédikáció! De mit használ most a gondosan előkészített jegyzet, a nagyszerű fordulatok, a találó lutheri idézetek? Semmit. Mert éjszaka volt, sötét, szent éjszaka. Az az éjszaka, melyen Isten irgalma megjelent. Gyermekek hangja csilingelt. Ők jól megtanulták a betlehemest. A hívek sötétben tapogatva mentek haza. Szorosan egymásba kapaszkodtak, összetartóztak. Csak a csilla­gok világítottak felettük, emlékeztetve a betlehemi csillagra. Otthon is csend volt és sötét, mint azelőtt so­ha. Se hang, se zene. Meggyújtották a karácsonyfa gyertyáit. A gyerekek ujjongtak, mert ilyet még sosem láttak. Az öregek visszagondoltak hajdani ifjúságukra. így ültek együtt ezen az estén, amikor minden meg­állt, minden kikapcsolódott, ami a szent éjszakát megzavarhatta volna. A gyertyák leégtek, a fenyőágak árnyéka egyre nőtt a mennyezeten. Az utolsó gyertya utolsó sugara a jászolra hullott, melyben ott feküdt a Gyermek, Akinek születése ünnepére tulajdonkép­pen összejöttek. Áldott éjszaka volt! Dr. Andrew Moody pesti skót misszionárius emlékverse Mária Dorottya budavári szolgálatával kapcsolatosan. Templom a hegyen A hegyi nagy palotából Ima száll az égre, Munkánkra kér égi áldást Nádor felesége. Fentről látható a város Hol missziót kezdtünk, Ahol első lépteinket Negyvennégyben tettük. Hívogat a hegy felfelé Mindenkit, ki fáradt, Gond-gyötörte emberekre Felüdülést áraszt. Pompáznak itt gazdag házak, Van zsidó zsibvásár, Az egyiké szerény otthon, Másra koldusbot vár. Rómaiak kápolnája Ünnepnapon telve. Titkos terve templomunknak Valóság lehetne? Ezerszer a tizenhárom Jó korona gyűlt már - Kevés ez még, huszonnégy kell!- S épül torony, oltár. Sokan adnak önzetlenül Testvéreink közel s távol, A példájuk biztat minket, Reményünk fellángol. Az örömhír hirdettessék Jó munkát végezzen! Hitünk fénye sugározzon Templomunkból, fenn a hegyen! Fordította: Jásdyné Gajárszky Magdolna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom