Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-01-05 / 1. szám

KÉSZÜLÜNK AIX. EVANGÉLIKUS VILÁGGYŰLÉSRE Hongkong, 1997. július 8-16. 2. „Krisztusban - tanúságtételre elhívottak” A világgyűlés fotémája V 4 A keresztyén élet: élet Krisztus­ban. A keresztyén élet: tanúságté­tel. Ez a két lényeges mondat a ju­bileumi világgyűlés központi témá­ja, amely meghatározza az evangé­likus világtalálkozó előkészületeit az öt világrészben és áthatja, egy­ségbe foglalja a hongkongi jubileu­mi nagygyűlés egész programját. Mit üzen, mire figyelmeztet minket ez a kettős főtéma köze­lebbről? Ezzel foglalkozunk a so­rozat második részében. A keresztyén élet - élet Krisztusban Az Újszövetség egyik legfonto­sabb kijelentése ez a rövid mon­dat. A keresztyén hívő és az egy­ház élete a legszorosabb, legtelje­sebb közösség Jézus Krisztussal. Ez az „élet Krisztusban” a ke- resztséggel veszi kezdetét. Az ige hirdetése, meghallása által épül tovább. A reformáció üzenetének, evangélikus hitvallásainknak is ez q szíve-lényege: egyedül Jézus Krisztusban, Isten testté lett, bűn­bocsátó szeretetében, a Feltáma- dottal való hitbeli szüntelen közös­ségben van szabadulásunk a bűn­től és új életünk a földön és az örökkévalóságban! Ez az „élet Krisztusban” ugyan­akkor a szeretet legmélyebb közössé­ge egymással is. Hordozó alapja a Krisztusban hívők, az egyház vilá­got átfogó közösségének, legmé­lyebb indítéka az ökumenikus el­kötelezettségnek minden egyház­ban. De ugyanígy összeköt minket a szeretet kötelékein át különbség nélkül minden emberrel, akikért meghalt és föltámadt. Mindenki­vel, aki a közvetlen közelünkben, vagy tőlünk távolabb él: csalá­dunkban, mindennapi földi hivatá­sunkban, társadalmunkban, né­pünk, a népek és fajok világában. És kiváltképpen mindenkivel, aki szenved, éhezik, beteg, megalá­zott, aki | segítségünkre szorul (Mt 25,34 kk). Teremtésből szár­mazó és más különbségeink a férfi és a nő, a népek, nyelvek és fajok, a kultúrák és vallások között, nem szűnnek ugyan meg „Krisztus­ban”. De megújulnak és elvesztik egymással szembeállító, bűnös megromlásuk erejét. A „Krisztusban” életforma leg­teljesebb kifejezője itt a Földön az Úr szent vacsorája. Ott érjük el és éljük át a legmélyebb közösséget Urunkkal és egymással, minden különbségünk ellenére. Ezért is egyik fő célja és útkészítője az ökumenikus törekvéseknek a ke­resztyén hívők találkozása Uruk­kal és egymással az Úr asztalánál. Krisztus tanúi vagyunk a világban A tanú olyan ember, aki nem önmagával foglalkozik, hanem az emberek felé fordul és valamiről vallást tesz. „Krisztus tanúja” az az ember, akinek egész szívét-életét az tölti be, hogy másoknak vallást tegyen, az emberek között tanús­kodjék Krisztusról és a benne megjelent szabadulásról, megvál­tásról, új életről. A keresztyén hí­vő életének olyannak kell lennie, újszövetségi képpel szólva, mint Keresztelő János mutatóujjának, amely az utána érkező Messiásra mutat, (Lk 3,16 kk). Vagy mint amilyen Luther a híres wittenbergi Cranach-oltárképen, aki a gyüle­kezetnek ugyancsak a Megfeszí­tettre mutat. Az egyház küldetése és a keresztyén ember hivatása minden időben és mindenütt a vi­lágon ez a szüntelen, erővel teljes tanúságtétel Krisztusról, Isten Fiá­ról és Szabadítónkról! A hívők közössége, az egyház, és a keresztyén hívő maga is mindig kétféleképpen kell, hogy „Krisztus tanúja” legyen. Egyfelől nyűt, bá­tor szóbeli vallástétellel - a szó­székről és közvetlen emberi szóval - az emberek és a világ előtt. Ezt a szavunkkal történő vallástételt azonban szüntelenül kísérnie kell cselekedeteink, egész életünk val­lástételének is, (Mt 25,4k kk). A tanúságtétel - misszió és mártír-sors Ennek a tanúságtételnek a helye egyfelől a közvetlen környezetünk. Minden egyház és minden keresz­tyén hívő arra kapott elhívást Urá­tól, hogy a maga környezetében vé­gezze a szóval és élettel való tanús­kodás szüntelen szolgálatát. A csa­ládban, a maga földi hivatásában, társadalmunkban és népünk kö­zött. Ez a küldetés és elhivatás azonban ugyanígy átfogja a távoli embertársakat, az emberi közössé­get is. Nincsenek korlátjai. Minden egyház és minden hívő ennek a vi­lágot átfogó küldetésnek (latinul: misszió) a hírvivője, „...és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeá­bán és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig", ApCsel 1,8. A világgyűlés ázsiai színhelye különösképpen is előtérbe állítja a keresztyénség, az egyház és a hívő ember missziói küldetését ma, eb­ben a sokféle kultúrájú, vallású és világnézetű embervilágban! Ennek a tanúságtételnek még egy fontos jellemzőjére kell rámu­tatnunk. Az Újszövetség eredeti görög szava a tanú megjelölésére a „martys” szó, a tanúságtételre pe­dig a „martyria”. Az első és a ké­sőbbi keresztyén nemzedékek szá­mára - mindmáig - a teljes tanú­ságtétel Krisztusról a világ előtt na­gyon sokszor járt együtt a szenve­déssel és a halállal is. Krisztus kö­vetése a kereszt útjának vállalását is magában foglalja, (Mt 10,24; Kol 1,24). A mártírok példája és örök­sége kétezer év óta a legfényeseb­ben világító tanúságtétel Krisztus­ról az emberek előtt és az egyik fő hordozó alapja a keresztyének egy­ségének ebben a világban. Összefoglalva: a tanúságtételre való elhivatottságunk Krisztusban egész személyünket, testünket-lel- künket és egész életfolytatásunkat igényli, átfogja. Kikerülhetetlen és lényeges üzenet ez ma mind a ke­resztyén hívőknek, mind az egyhá­zaknak - benne a világ evangélikus egyházainak - a harmadik keresz­tyén évezred kapujában. D. dr. Nagy Gyula MEGGYUJTOTT, HOGY VILÁGÍTSÁK Beszélgetés Csapó Margit diakonissza testvérrel 80-ik születésnapján Kedves Margit Testvér! Minden­ki ezen a néven ismeri és szólítja.- Szeretnénk néhány mondatot hallani arról a családról, ahol gyer­mekkorát élte, ahol először hallott az Úr Jézus Krisztusról.- Hosszú életem sok eseményét négy rövid szóban, mondatban le­hetne kifejezni: keresett-megtalált- szolgálatba hívott-örök otthonba készített helyet, ahova hazavár. Nem mondhatom, hogy messze idegen tájakon bolyongtam, hiszen a szülői házban nagyon boldog gyer­mekkorom volt, sok vidámsággal, gond nélkül éltem. Nagyszüleim, szüleim, nővéreim szeretete vett kö­rül. Szinte kényeztettek. Isten-féle­lemben, az igére figyelve éltek. Én is örömmel vettem részt a család és az egyházi élet ilyen közösségében. Mégis igaz, engem is Jézus keresett és Ó talált meg a „házban” (Lk 15,8-10). Jézus számára elgurult drahma voltam. Nem akartam és nem is tudtam magamon segíteni, jó volt számomra minden. Senki és semmi nem hiányzott.- Kinek a személyes szolgálatán keresztül indította az Úr a diako­nissza szolgálatra?- A nyugtalanság akkor kezdő­dött, amikor az Úr elkezdett keres­ni engem. A példázat szerint gyer­tyát gyújtott. Nem tudnám felsorol­ni, hány gyertyafény esett rám és kezdtem látni állapotomat, elve- szettségemet, bűneimet. Ezeket a gyertyákat az Úr gyújtotta meg és világított rám általuk. Volt, akiket seprűnek használt megtaláltatásom érdekében. így talált rám az Úr és vett kezébe. Oda tett a többi közé, abba a közösségbe, ahol Ő szeretett volna látni, ahova 0 szánt engem. Ez nem volt éppen könnyű szá­momra. Elég sokáig ellenkeztem, kifogásokat kerestem. Azt mondha­tom, nem volt a diakonissza testvé­rek vagy a győri nővérek között olyan, aki különösképpen hatással lett volna rám, vagy befolyásolt vol­na, hogy diakonissza legyek. Túrme­zei Erzsébet testvérünk diako­nisszákról szóló verses bizonyságté­telei sok buzdítást, örömöt munkál­tak bennem.- Mit jelentett az anyaház közössé­ge?- Az egész testvérsereg, az anya­házi közösségük, ahogy egymást szerették, féltették, hordozták, kö­zösségük Jézussal, egymással, vonzó volt számomra. Az anyaház meleg­sége, testvérközösségünk mindig ér­ték nekem, a szétszórattatásunk éveiben is erőt adott. Tfestvérek va­gyunk, összetartozunk Jézus Krisz­tusban, tudom, érzem, hogy testvé­rek imádkoznak értem és én is a többi testvérért.- Hány évet töltött gyülekezeti szol­gálatban?- Mindig gyülekezetben szolgál­tam. Hat helyen voltam. 1945 nya­rán hárman érkeztünk Kiskőrösre. Mi itt akkor szolgálattevőket váltot­tunk fel. Akkor kerültem gyüleke­zeti szolgálatba és maradtam is mindvégig. Itt is voltak és vannak testvéreim a gyülekezetben és más gyülekezetekben is, akik nekem se­gítettek és akiknek én is szolgálhat­tam. Az Úr szeretete kiáradt. Ez a szeretet tud közösséget munkálni. Az elmúlt héten a kiskőrösi temp­lomban a gyülekezettel együtt ad­tunk hálát, hogy az Úr 50 éve itt tar­tott.- Milyen szolgálatokat végez még?- Még szolgálok Isten kegyelmé­ből: igével, bizonyságtétellel, kánto­ri szolgálattal. Imádságban hordoz­hatom a bajbajutottak kérdéseit. Magam is erőt kapok, amikor vi­gasztalhatom a gyászolókat, a csüg- gedőket. Keresem az „elgurulta­kat”, a messzelévőket. Kérem, hogy a kereső Jézus engem is gyújtson meg újra és újra, hogy az Ő fényét tovább sugározzam. ,fA pislogó gyer­tyabelet nem oltja kL ” Bizony sokszor csak fénytelen pislogást szórunk, füstölünk. A Szentlélek szele, tisztí­tó ereje segíthet. Még nem égett vé­gig az életgyertyám, de már nagyon fogy. Nagy örömmel, hálával gondo­lok arra, ha kialszik. Kegyelmes ígé­retét váltja be hű Uram Jézus és ná­la leszek, vele lehetek teljességben. Hiszen bűneim bocsánata által ez a reménységem is lehet.- Hogyan fogadta családja a dön­tését?- Szüleim számára nagyon nehéz volt a más számításaikat feladni. De Bételben egy konferencián azt az éneket hallottam: „Szómnak ellen­állnod úgyis hasztalan, Jöjj, mert egy­re várlak fiam, fiam. ” Ekkor dőlt el minden az én szívemben és Isten el­készített mindent az ő szíveikben is. Ettől fogva minden gyorsan ment. Vér szerinti szeretteim is sokan vannak. Nővérem hét gyermeke, családjai, unokái, dédunokái. Bár ők is megtaláltak lennének, Őket is keresi az Úr.- Margit Testvér! Köszönöm, hogy a gazdag út áldásait megosztotta ve­lünk, s köszönöm Istennek, hogy Margit testvérről ránk is árasztja fé­nyét, melegét. Áldja Isten és őrizze to­vábbi életét. Sz. V. Jön Jézus, a Király - tanúskodjunk Róla Kápolnaszentelés a Gyarmat utcában Evangélikus Élet 1997. január 5. Budapest-Zugló. Kertes családi házak, villák között érkezünk a Gyarmat u. 14. sz. ház elé. A cím ismerős. A heti istentiszteleti rendben hirdetjük alkalmaikat. Advent 1. vasárnapján délután a kis imateremben gyűltek össze azok, akik ide járnak, és velük a gondozó zuglói gyülekezet vezetői és presbiterei. Elkészült a kápolna felújítása és dr. Harmati Béla püs­pök, Szirmai Zoltán esperes és Tamásy Tamás, a gyülekezet lelké­sze szolgálatával felszentelték és hálaadásra gyülekeztek össze. A Gyarmat utcai kápolna múltja századunk elejére nyúlik vissza. A Norvég Izráel Misszió - mely 1994-ben ünnepelte 150 éves jubi­leumát - telepedett le a főváros ezen részében. 1922-ben vásárol­ták meg a házat. Első lelkészük, aki itt végezte szolgálatát Gisle Johnson norvég tudós lelkipásztor volt, aki az egyetem norvég lekto­rátusát is ellátta. 1945-ben hunyt el. A háború után a megszállók rö­vid ideig istállónak használták az épület földszintjét. 1947-ben a Norvég Misszió Seland Bemard lelkészt küldte utódjaként, akinek szolgálata mindössze két évig tar­tott, mert Kékén András és Kendeh György lelkészekkel való kapcsola­ta miatt kémkedéssel vádolták. A követség tanácsára hagyta el ha­zánkat. Kapcsolata azonban meg­maradt, mert a missziói munkát hazánk felé a rádión keresztül vé­gezte. Az a rádióadás, melyet Monte-Carlóból sugároztak ma­gyar nyelven, és amelynek gond­noka sokáig Terray László lelkész volt, neki is munkaterülete volt. Ma ez az adás Rádiómisszió cím­mel hazánkból indul útjára. Egyébként szó van arról, hogy a norvégok az épületet felajánlották egyházunknak és valószínűleg az első lelkész nevéről nevezve, Gisle Johnson judaisztikai kutatóintézet lesz majd a falak között. Harmati Béla püspök Zak 9,9 verse alapján hirdette az igét. Bu­dapest legkisebb kápolnája meg­újult. Advent 1. napja új kezdet az évben és új kezdet itt a kápolná­ban. Ez a hely a Király fogadóhe­lye, Isten csodájának helye, mely Jézus Krisztusban történt. A Ki­rály jön, aki nem kéri pénzünket, vérünket, hanem Ő adja magát ér­tünk. Ennek a Királynak fogadó helye lesz itt! Igaz Király, aki hozzánk jön. Azért van ez a hely, hogy róla és igazságáról tanúskodjunk, ige­hirdetők, de qz egész gyülekezet is. Diadalmas Király is, aki legyőzi a bűnt, a gonoszt. Győzelmet vett a Feltámadott! Úgy adjunk ma há­lát, hogy látjuk: különös Királyunk van, aki Igaz és Diadalmas! Az istentisztelethez kapcsolód­va dr. Boleratzky Loránd mondta el az épület történetét, melyet írá­sunk elején olvashatunk. A Nor­vég Misszió meg­bízásából évtize­dek óta ő volt gondnoka nem­csak az épületnek, de az ügynek is. A kápolnát igyekez­tek eredeti szépsé­gében helyreállíta­ni, amint az ké­pünkön, az oltáron és a fali képeken is látható. Tóth-Szöllős Mihály • • •• Ülésezett az Ökumenikus Tanács A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 1996. no­vember 29-én, a Református Egy­ház Zsinati Székházában tartotta évi rendes közgyűlését. Dr. Harmati Béla, az Ökumeni­kus Tanács elnöke beszámolójá­ban egyebek mellett utalt a mille- centenáriumi megemlékezésekre, megállapítva, hogy „...tagegyháza­ink, gyülekezeteink fölhasználták, megélték, kiteljesítették az évfordu­lók lehetőségeit. Amikor sajnálattal tapasztaltuk, hogy a hivatalosak sokfelé elszabotálták és méltatlanul kezelték az évfordulót helyi és orszá­gos szinten is, addig gyülekezeteink és egyházaink, intézményeink erejü­kön felül is igyekeztek emlékezetessé tenni közösségünk számára a Mille- centenáriumot. ” Beszámolójában az elnök kitért még az országos és nemzetközi ökumené eseményei­re, és körvonalazta a jövő terveit is. „Bizonyosak lehetünk abban, hogy a jövő egyháza csak ökumeni­kus lehet, és együttes erővel kell a missziót és a diakóniát gyakorol­nunk!” - fejezte be jelentését az el­nök. Dr. Bóna Zoltán a főtitkári be­számolóban az Ökumenikus Ta­nács munkájáról az alábbi téma­körök szerint tájékoztatta a Közgyűlést: tanulmányi és ke­resztyén egység, női, ifjúsági, külügyi, folyóirat-szerkesztési, pénzügyi-gazdasági munkák, va­lamint beszámolt az > Országos Protestáns Napok eseményeiről és az Ökumenikus Tanács irodá­jának helyzetéről. Annak a re­ménységnek is hangot adott, hogy a sokat emlegetett ökume­nikus központ építése a XI. ker.- ben 1997-ben már megkezdőd­het. A főtitkár köszöntötte a Közgyűlés új tagjait, dr. Almási Mihály baptista egyházelnököt, és Csemák István metodista szu­perintendenst. A Közgyűlés az elnök és a főtit­kári beszámoló jóváhagyása mel­lett elfogadta az 1995. évi zár­számadást, és az 1997. évre vonat­kozó költségvetést. Módosította alapszabályát, mely szerint két fő­vel emelte a Református Egyház képviseletét a Közgyűlésben, és 2%-kal növelte a Református Egyház részesedését az Ökumeni­kus Tanács tulajdonlásában és te­herviselésében. Ezek szerint a Közgyűlés 45 küldöttből áll, mely­ből 22 fő református. Az elnök, a főtitkár és a számvizsgáló bizott­ság elnöke hivatalból tagja a Köz­gyűlésnek. A Közgyűlés a főtitkár 1997 decemberében lejáró (man­dátumát egy évvel meghosszabbí­totta, s így - ha ezt más nem indo­kolja - elnök- és főtitkárválasztás­ra egy időben, 1998 decemberé­ben kerül sor. A Közgyűlés megválasztotta új alelnökét dr. Almási Mihály szemé­lyében, s szociáletikai munkacso­port létrehozásával bízta meg az elnökséget. A Közgyűlés határozatával a Magyarországi Egyházak Ökume­nikus Tanácsa csatlakozott az Egy­házak Világtanácsa a légkör fel- melegedése tárgyában fogalma­zott kérelméhez, melyet megkül­dött az Országgyűlés Környezetvé­delmi Bizottságának, és a környe­zetvédelmi és területfejlesztési mi­niszternek. BZ. DR. DR. GAIZLER GYULA 1921-1996 Bár 75 éves volt és beteg mégis azon kevesek közé tarto­zott, akikről mindig az élet jut az eszünkbe, akikről nem tudjuk elképzelni, hogy eltávoznak Mert mindig szolgált. Orvos volt és teológus, az „Életért" Pápai Akadémia tagja. Professzor és több tudomány doktora. De tudásával nem a saját dicsőségét, hanem Urát szolgálta. Mélyen hívő katoli­kusként nem egyszerűen beszélt az ökumenizmusról, élte azt. Imponálóan, példamutatóan. Évtizeddel a rendszervál­tozás előtt lakásán találkozhattak vitathattak meg keresz­tény értelmiségiek időszerű teológiai, társadalmi, etikai kér­déseket. Felejthetetlen esték voltak, ezek folytatásaként ala­kult meg és működött a kilencvenes években vezetésével a Keresztény Ökumenikus Társaság. A keresztény egység munkálása mellett a bioetika kérdései álltak a legközelebb hozzá. Sziklaszilárd meggyőződéséhez rendkívüli türelem, tolerancia társult. Ritka ötvözet, mely mindenkire hatott. Is­ten akaratát elfogadva, Gaizler Gyula szolgálatáért hálát adva, gyarló ésszel úgy látjuk, nem pótolható integratív sze­mélyiséget hívott haza magához Ura. Frenkl Róbert * Ökumenikus temetésén egyházunk részéről dr. Hafenscher Károly a következő imádságot mondta: Közös Urunk Jézus Krisztus így imádkozott (Jn 17,18-19): „amint engem Te küldtél e világba, úgy küldöm én is őket e világba, értük szentelem magam, hogy ők is megszenteltek legyenek ” Krisztusban hívő Tfestvéreim! Gyászoló Gyülekezet! Evangélikus tanításunk és gyakorlatunk szerint a te­metés nem a laudáció, hanem a laudamus alkalma. Dok­torrá fogadáson, emlékünnepélyen hangozhat laudáció - temetési istentiszteleten Laudamus, Tfe Deum laudamus. Most is Téged dicsérünk Úristen Gyula testvérünkért... Dicsérünk Téged Teremtőnk gondviselő jó Atyánk, hogy a 20. században 75 évet adtál: gazdag, gyümölcster­mő életre lehetőséget Gyulának. Dicsérünk, mert Téged ismerve, az életet választotta. Mentette, védte és tovább­adta ajándékodat, az életet. Dicsérünk Gondviselőnk, mert erőt adtál neki, hogy másokat is az élet védelmére tanítson... Dicsérünk Téged Megváltó Krisztusunk mert gyermeke­id szabadságára, a szolgálatra szabadítottad meg. - Ál­dott Orvosunk - áldott orvossá formáltad Dicsérünk Té­ged, mert amint Te küldettél, Magadat megüresítve má­sokat gazdagítottál, ugyanúgy ő is sokaka f gazdagított. Dicsérünk Megváltó Urunk mert igéddel és szentsége­iddel erősítetted az úton, hogy naponta Hozzád térve, ő is erősíthessen másokat, útitársait. Dicsérünk Téged Szent Lélek Isten, az Atyának és Krisz­tusnak Lelke, mert őt is elhívtad, megvüágosítottad és az igaz hitben megtartottad, vezetésed szerint harcolhatta a hit szép és jó harcát, végigfutotta életpályáját és most re­ménységet nyerhetünk: ő is megkaphatja az örökélet ko­ronáját. Dicsérünk Téged Szent Lélek Isten, mert az egy szent, apostoli, egyetemes Egyházad munkatársa le­hetett, identitását megtartva, minden irányban nyitottan. Dicsérünk Téged, mert minket is hitre bátorítasz, össze- gyűjtesz, igéddel megvilágosítasz és az örökélet remény­ségét erősíted bennünk e temetésen is, karácsonyt váró ádventi gyülekezetünkben. Tfe Deum laudamus, Tfe Dominum confitemur, Te aetemum Patrem et Unicum Filium, Sanctum quoque Pasaclitum Spiritum. Amen. KÖSZÖNETNYILVÁNÍT ÁS Köszönetét mondunk mindazoknak, akik Prof Dr. Dr. GAIZLER GYULA elhunyta miatt érzett gyászunkban osztoztak. A gyászoló család

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom