Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-10-05 / 40. szám

Evangélikus Miéi 1997. október 5. M [fa GYERMEKEKNEK FIATALOKNAK Két ujjammal kitapintom bal csuklómon a pulzusom. Érzékelem az apró lökéseket, a vért, ahogy átjárja egész testemet. Fülemre szorítom a kezem, zúgást hallok, mint a tengeri kagyló héjában. Lélegzem, érzékelem a levegő ki- és beáramlását. Kinyújtom a kezem és különböző utasításokat adok ujjaimnak. Ujjaim engedelmeskednek együtt és külön, mint a marionettbábok. Istenem, nagyon sok minden vár még felfedezésre s^ját testemben. Titokzatos, mint Te vagy. IGAZ MESÉK „Egy kosár homok” Észak-Afrika pusztáján esett meg a következő történet. Egy kolostorban az egyik szerzetest társai tetten érték, amint bűnt követett el. A rendtársak nagyon felháborod­tak, és üzentek a közelben élő, nagy tekintélyű, szent életű remetének: „Gyere, tarts ítéletet társunk fölött, mert vét­kezett!” A remete először visszautasította a hívást, és otthon ma­radt. Mikor azonban már másodszor is üzentek érte, útra kelt. De nem mindennapi útipoggyászt vett magához. Há­tára egy vesszőből font kosarat erősített, amit megtöltött homokkal. Mire a kolostorhoz ért, a homok nagy része ki­szóródott a kosárból. A szerzetesek izgatottan várták a re­metét, hogy jöjjön és tartson ítéletet bukott társuk felett. Érkezésekor örömmel fogadták, de csodálkozva nézték a hátára kötött kosarat. Nem is bírták megállni, hogy meg ne kérdezzék, mit jelentsen ez a furcsa útravaló. Az öreg re­mete így válaszolt: „Ahogy a homok szóródik a hátam mö­gött, amerre csak járok, úgy kísérnek vétkeim egész életem során. Szórom, bármerre járok, csak én nem veszeip észre, mert a hátam mögé hull. Bezzeg, ha valaki mást vizsgálok, egyből feltűnik, mi mindent szór szét. Látjátok, és most azért jöttem, hogy ítéletet mondjak más bűne felett.” A szerzeteseket nagyon elgondolkoztatták ezek a sza­vak, és még aznap megbocsátottak a társuknak. „Széthullott vonalak” A bibliai történetet ábrázoló rajz vonalai „széthullottak”. Va­jon te össze tudod-e újra illeszteni őket? Ha ez sikerült, akkor már az sem okozhat különösebb gondot, hogy kitaláld, melyik történetről van szó? „TUDOD-E...” hogy nézett ki a kapernaumi zsinagóga? A kapernaumi zsinagóga romjait a Galileai-tenger partjától nem messze találjuk. A falakból máig talál­hatók bizonyos részek. 1905 és 1921 között ásatásokat végeztek a zsinagóga helyén, ekkor tárták fel, hogy is nézhetett ki eredetileg az épület. Nagy vita van arról, hogy az itt talált zsinagóga vajon ugyanaz-e, amelyről Lukács evangéliumában azt olvassuk, hogy egy római főember építtette. Vannak, akik azt állítják, hogy ez az a hely, ahol Jézus is többször tanított. Nagyon va­lószínű, hogy a mai romok mégsem ugyanannak az épületnek a kövei, amelyben Jézus is járt, de mégis ugyanazon a helyen épült, ahol a Jézus korabeli zsina­góga állhatott. Egy teraszról három kapun lehetett bejutni a belső térbe, ahol a zsidók a Szentírás tanul­mányozásával foglalkoztak, és együtt imádkoztak. Egy negyedik ajtó egy zárt udvarra vehetett, ahol ku­tak szolgáltatták a vizet a vallási előírások szerint^ tisztálkodáshoz. A belső részt oszlopsorok osztották három oszlopcsarnokra. Fönt a karzaton helyezked­tek el az asszonyok, lent pedig a férfiaknak volt a he­lyük. Jézusról több olyan tudósítást olvashatunk, amely­nek helyszíne a kapernaumi zsinagóga volt. Itt gyógyí­tott meg egy bénát, prédikált, megszabadított egy tisz­tátalan lélektől megszállott őrültet. János szerint itt beszélt a mennyei kenyérről is. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest, Deák tér 4. Egy galamb halála A Nagyváros betontömbjei kö­zött egy galamb vergődött az asz­falton. Vergődött-küzdött az életé­ért, mely a csőréből kicsordogáló vérrel egyre gyengült, egyre fo­gyott. A valószínűleg egy autó ál­dozatává vált, állat egy utolsót ráz­kódott, s tekintete kihunyt, a sem­mibe veszett. Egy kis teremtmény élete ért tragikus véget. A Nagyváros betontömbjei kö­zött mi is kis teremtmények va­gyunk, akik versenyt repülünk az idővel és saját magunkkal. Néha másokkal repülünk együtt, szintén versenyezve: melyikünk a gyor­sabb, a sikeresebb, az erősebb, a célratörőbb, a hatalmasabb... Né­ha viszont egyedül repülünk, mert már elegünk van a másikból, a haj­szából, a versenyből, a rohanásból. Egyedül akarunk leírni, de hamar kiderül, hogy az egyedüllét sem megoldás, mert (csak) magunkba zárva sem jó... Szabadon akarunk élni, szabadon repülni a saját szár­nyainkon, mely alá a saját, szabad szelünk kap - de nem tudunk ki­szabadulni, elszakadni az ember teremtette betonkalitkából. Ettől % Kérés testvéreimhez Egy galamb halála Egy galamb haláltusájának le­hettem szemtanúja vasárnap dél­utáni sétám során. A látvány meg­rendített. Tovább haladva két dülöngélő fiatal került elém: homályos tekin­tetű leány és fiú. Meg-megálltak, néha elmaradtak egymás mellől, majd újra összetalálkoztak, s egy­másra támaszkodva haladtak las­san előre, nejlonzacskót szoronga­tó kezüket arcukhoz emelve. A va­lóságtól valahol egészen távol jár­hattak, egy „más” világban. Tálán az szebb lehet? A galamb - a béke galambja - menthetetlen, elhullajtotta utolsó csepp vérét. Valahogy így vérzik el nagy soka­ság, Istennel békét nem találva. Szépen lassan, talán észre sem veszi senld - békétlenségüktől szenved­ve, bódulatba menekülve dülöngél­nek a „széles úton” vesztükbe. 1. szenvedünk, mert muszáj a kalit­kában maradnunk, muszáj együtt repülni a többiekkel (vagy a többi­ek ellen?), muszáj bezárva élnünk, muszáj versenyt repülnünk. S eb­ben a helyzetben már nem is tud­juk igazán, hogy mi éljük-e az éle­tünket, vagy az él-e minket. Csak élünk és repülünk, míg eljön az „utolsó rázkódás”... A Nagyváros betontömbjei között... „AHOL AZ ÚR LELKE, OTT A SZABADSÁG.” (2Kor 3,17) Szebik Károly 2. Arra kérlek Téged, ki testvérem vagy az Úrban, ki békességet találtál a mindig hű Megváltóban: imád­kozz velem a békétlenekért - hiszen ők is az utat keresik. S talán majd egyszer számukra is ott lesz a galamb csőrében az olajfa­levél, s számukra is látható lesz a szivárvány az égboltozaton. Úgy legyen! Szebik Ildikó Kántorképző tanfolyam Orosházán „íme az ajtó előtt állok, és zörgetek.” Jel 3,20 Ezzel az igével indult a tanfolyam első tanítási napja, mintegy felszólít­va a résztvevőket, hogy a két hét so­rán a reggeli és esti áhítatokon, az is­tentiszteleteken és a zenén keresztül maga Jézus Krisztus kopogtat szí­vünk ajtaján, bebocsátást kérve, hogy átformálhassa egész életünket, és a gyülekezeti szolgálatra alkalmassá tegye. Valóban megtapasztalhattuk Isten Szentleikének munkálkodását közöttünk Szolga Tőkés Sándor és Széli Bulcsú lelkész áldott szolgálatai nyomán. A tanfolyam megszervezése az idén különösen nagy akadályokba ütközött, többek között nagyon ke­vés előadó tudott eljönni, és az Evangélikus Iskolában, ahol az idei tanfolyamot tartottuk, építkezés kez­dődött, mivel tetőtérrel bővítik az épületet. így az idén kicsit kisebb lét­számmal tudtuk megszervezni a tan­folyamot. Szükségünk volt egy pedálos hangszerre, amin gyakorolhatnak és tanulhatnak résztvevőink, mivel a templomi műemlék orgona megépí­tése, távolsága és értéke miatt sem igazán alkalmas erre. Az idei nyár elején Trajtler Gábor egyházzenei igazgató a bajor kántor­képzést támogató szervezet segélyé­ből fölajánlott számunkra egy bizo­nyos összeget hangszervásárlásra, így ennek az összegnek a segítségé­vel, a gyülekezet támogatásával és a Korái Alapítvány (kántorképzésünk alapítványa) hozzájárulásával meg tudtunk vásárolni egy kétmairuálos, pedálos hangszert gyakorló orgoná­nak a tanfolyamokra, és kóruskísérő hangszernek a templomba. Kérjük mindazoknak a támogatá­sát, akik szívükön viselik az orosházi kántorképzőt, adakozzanak még ala­pítványunkon keresztül erre a hang­szerre, hogy csökkenthessük a gyüle­kezet terhét. A nyitó istentiszteleten Kovács László hirdetett igét lSám 7,12 alap­ján.,,... Mindeddig megsegített minket az Úr!” Az orgonát a tanfolyam elő­adói szólaltatták meg. Második na­gyobb zenei esemény volt a 27-i főis­tentiszteleten, melyen Ribár János esperes fölszentelte az új orgonát. Másnap, Finta Gergely orgonamű­vész adott hangversenyt templo­munkban egyházzenei áhítat kereté­ben, melyen szintén szolgált a kán­torképző énekkara és kamarakórusa. Előadást is tartott a kántorképzősök részére, különböző szerzőknek, a Jö­vel, Szentlélek Úristen (Ék: 229) kez­detű korái német dallamváltozatára írt műveiről. A tanfolyam úrvacsorái istentisz­telettel zárult, melyen a meghívott gyülekezfetek képviselői az énekkar szolgálata nyomán, és néhány hallga­tó vizsgadarabjának bemutatása és egy szóbeli ismertetés során betekin­tést nyerhettek az idei tanfolyam munkájába. Nagyon meg voltunk elégedve idén a tanulmányi eredményekkel, és az énekkar munkájával. Természete­sen volt bibliaverseny Sámuel első könyve alapján, vasárnap délután akadályverseny az orosházi ifjúság szervezésében, és énekverseny is. Ezen a téren még sok munka vár ránk, és a jövőben szeretnénk jobban odafigyelni arra is, hogy hogyan éneklünk el egy éneket. A tanfolyamon részt vevők és a ta­nítók egyaránt nagyon jól érezték magukat. Szinte mindenki kérte, jö­vőre hosszabb tanfolyamot tartsunk. Sz. É. MINT ÉLŐ KÖVEK lPéter 2,1-5 A templom épül, nőnek a falak, már szerkezetkész, már tető alatt. Építi ifjú, építi öreg... De épülnek-e, mint élő kövek lelki házzá, kik eljárnak ide? Vajon az Igét is szeretik-e? A lelkeken át fény s árnyék suhan... Szent papsággá tedd népedet, URAM! Füle Lajos A protestantizmus története Tapolcán A múltból visszatérő történelmi, művészeti emlékek a 125 éves Iparművészeti Múzeumban Iparművészeti Múzeumunk létesítése a magyar ipar pártolására irányuló nemzeti törekvések egyik jelentős eredménye. 1890-ben az Országos Magyar Királyi Ipar- művészeti Múzeum és Iskola felépítésére hirdetett pályá­zat győzteseként Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján kezdtek az építkezéshez. Fővárosunk egyik leg­népszerűbb szecessziós palotáját - a millenneumi ünnep­ségsorozat záró eseményeként avatta fel Ferenc József ki­rály a Budapesten tartózkodó Vilmos német császár társa­ságában. A „formai szépségben, mind belső berendezésé­ben ékes palota” gyűjteményének létrehozását Römer Flóris régész-művészettörténész, és gróf Zichy Ödön szor­galmazta. Már megnyitáskor kilencezer különféle mű­tárgyban, régi mesterek míves alkotásaiban gyönyörköd­hettek a látogatók. A századfordulón pedig itt kezdték meg a magyar iparosok elméleti és gyakorlati oktatását. Európában a London és Bécs után harmadikként lét­rehozott Iparművészeti Múzeum pompás gyűjteménye az évtizedek során - vásárlással, adományozók révén, ha­gyatékok átadásával - óriási mértékben bővült. Az állandó kiállítások gazdag anyaga mellett kitűnően rendezett időszaki kiállításokkal várják a hazai és külföl­di látogatókat, a művészetbarátokat. E kiállításokon - nagy körültekintéssel és figyelemmel 1 helyet kap a tör­ténelmi múlt, a művészeti értékek sokasága, a sokszor hiánypótló „ismeretterjesztés”. Csak néhány a legutóbbi, vagy még látható kiállítások közül: Művészet és mesterség (hogyan is készül egy remekmű?), az oly sokat vitatott sze­cesszió mintegy 800 tárgyat bemutató összeállítás (leg­szebb építészeti alkotása maga a Múzeum), Szántó Tibor és Asszonyt Zsófia - mester és tanítványa - kiállítása a könyvművészet csodálatos tárháza. Szántó Tibor gazdag életművének kiemelkedő alkotása a Bibliák csodálatos könyvtervezői munkája. GrófPálffy János gyűjteménye - mely október 12-ig te­kinthető meg - elszomorítóan szép összeállítás. Mert csak fényképsorozat! A királyfai Pálffy család utolsó férfisáljá­nak, gróf Pálffy Jánosnak (1829-1908) gyűjteménye rész­ben családi hagyatékból, főképpen saját vásárlásából szár­mazott: kiváló esztétikai érzékkel európai rangú gyűjte­ményt hozott létre palotáiban, kastélyaiban. Olyan fest­ményeket ajándékozott a Szépművészeti Múzeumnak is, mely az Eszterházy Képtár mellett az intézmény egyik leg­jelentősebb gyarapodása lett. Otthonait, palotáit tervsze­rűen rendezte be műgyűjteményei válogatásával, végren­delete szerint múzeumi megtekinthetőségre gondolt. Kí­vánsága szerint műtárgyait Királyfán, Bajmóczon, Po­zsonyban és Bécsben együtt kellett volna tartani. Az első világháború és Trianon ezt lehetetlenné tette. Az 1920-as években a kiemelkedő műtárgyak árverésre kerültek, szétszóródtak a világban, egy részük Bécsben maradt, más részük Csehszlovákiában. A kiállítást megnyitó Mojzer Miklós, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója olyan tör­ténelmi visszapillantást tartott (valóságos előadást), amely az egykori fotókat, fekete-fehér nagyításokat, íráso­kat, tárgyakat nézve - hűen idézte a magyar történelem­ben a XVI. századtól jelentős szerepet játszó Pálffyak éle­tét. Az értékek pusztulásának, elvesztésének is fájdalmas do­kumentumai Weinwurm Antal korabeli fényképei. Schelken Pálma Ez évben jelent meg a Tapolcai Városszépítő Egyesület so­rozatában, a Tapolcai füzetek 15. számaként Hangodi László tanár szép, izgalmas és bőven illusztrált műve, mely „Isten­nek Tapolcán létrejött látható egyháza, protestáns felekezete- inek történetét örökíti meg", közösségeinek életéről szól, a kezdetek kezdetétől napjainkig. Temploma szépen gondo­zott parkban, nemes vonalaival méltóságot sugározva hirde­ti - homlokzatán a kereszttel és tornyának csúcsán a csillag­gal - a két történelmi protestáns egyház, az evangélikus és református felekezet békés egymás melletti létezését. Tapolca és térsége a reformáció kezdetén kiemelkedő szerepet töltött be. A Dunántúl legnagyobb hatalmú főura, Nádasdy Tamás meghatározó tényezője volt a reformáció­nak, egyik pártfogoltja maga a „magyar Luther" Dévai Bíró Mátyás volt. A másik a csobánci vár ura, rátán Gyulaffy Lász­ló, a végvári harcok egyik vezéregyénisége. 1673 előtt a protestantizmus erős gyökereket eresztett a térségben: az 1600-as évek második felében 70 katolikus pap mellett több mint 300 protestáns lelkész tevékenykedett. Ki­alakult az a sajátos helyzet, hogy paphiány miatt a katoliku­sok is protestáns templomokba jártak. Az első adatok a ta­polcai protestáns gyülekezetek létéről 1673 körüli időből származnak. A XVII. század közepén megkezdődött a pro­testánsok üldözése, több protestáns egyházmegye megszűnt, tömegesen idézték bíróság elé a lelkészeket: akik kitartottak hitük mellett, azokra várfogság vagy gályarabság várt. A Ná­polyba gályarabként eladott magyar lelkészeket 1676-ban a holland kormány szabadította ki. Az első név szerint ismert tapolcai evangélikus lelkészt, Thumiczay Balázst is Pozsony­ba idézték, Tapolcára többé nem tért vissza. Feltehető, hogy fogságba vagy gályarabságba jutott, amit nem élt túl. Az 1781-es Türelmi Rendelet a protestáns egyházak újbóli felvirágzásához vezetett. Az első világháború nagy megrázkódtatást jelentett. Az elszakított országrészekből nagyszámú menekült érkezett, s a protestáns lakosság létszáma növekedni kezdett. 1923-ban mindkét gyülekezetben egyszerre fogalmazódott meg a terv templom építéséről. 1935-ben közösen telket vásároltak s megkezdték az építkezést - szeptember 15-én tették le az alapkövet: „a virágdíszbe öltöztetett építkezési területen ott álltak a két felekezet lelkészei, a hívek sokasága, Tápolca képviselői, az egyházak, intézmények és hivatalok küldöt­tei”. A templom építéséhez a két gyülekezet fele-fele rész­ben járult hozzá. A templom tervrajzát Szeghalmy Bálint építészmérnök, Miskolc főépítésze készítette, a Királyhágón túli Kalotaszeg magyar falvainak ősi fatomyos templomainak stílusát és hangulatát idézve. A „Jó Pásztor” oltárképet Frimmel Gyula tapolcai rajztanár festette. > 1936. október 4-én szentelték fel a templomot, közös is­tentisztelet keretében. A kert parkosítását is a két gyüleke­zet közös kétkezi munkával valósította meg. 1937 tavaszán pedig egy 5 mázsás harangot szereztek be. Az „Öntette a ta­polcai két protestáns gyülekezet közönsége, önkéntes ada­kozásból” felirat mellett az „Erős vár a mi Istenünk” a Lu- ther-rózsával, valamint a Soli Deo Gloria felirat és a kehely. Az új templomban intenzív vallási és kulturális élet zaj­lott. A két fiókegyház felváltva használta, ilyenkor a belső el­rendezés mindig a soros egyházat szimbolizálta. Az utolsó fejezet A templomfenntartó nemzedék kora (1937-1996). A második világháború újból súlyos áldozato­kat követelt Thpolcától. A vezetőségből és a férfihívek közül sokakat behívtak katonai szolgálatra. Egy-egy istentisztelet alkalmával zsúfolásig megteltek a padsorok az otthonukat vesztett menekülőkkel. A templom tornyát aknagránát talál­ta, és szétrombolta felső harmadát. A szovjet katonaság fel­dúlta és kifosztotta a templom berendezését. 1945-ben a harcok utáni első istentiszteletre csak nagyon kevesen mer­tek elmenni: a hívek közül sokan végigzokogták ezt az első istentiszteletet... Napjainkban mindkét protestáns gyülekezet kb. 100-100 hívet számlál, így gyakori jelenség, hogy a két felekezethez tartozók egymás istentiszteleteit is látogatják. A közös úrva­csoraosztás lehetőséget nyújt a reformátusok számára az évi 5 alkalmukon túl az evangélikus lelkésznő által osztott úrva­csora vételére is. Rendszeressé váltak a közös presbiteri köz­gyűlések is. • Az 1996-os év a Mülecentenárium és a protestáns temp­lom fennállásának 60. éve volt Tápolcán, az év során több ünnepi rendezvényt tartottak, melyek között egyháztörténe­ti kiállítás is szerepelt. (A könyv kapható: Városi Könyvtár irodája, Városi Múze­um, 8300 Tapolca. Ára: 100,- Ft.) Kovács Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom