Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-09-21 / 38. szám

Evangélikus Élet 1997. szeptember 21. ✓ „Az Ur áldjon meg téged, hogy áldás legyél...” A képen balról jobbra dr. Reuss András rektor, Zügn Tamás és Bálint László es­peresek, dr. Illés Gábor felügyelő, Gyarmati István lelkész és Seregély Sámuel másodfelügyelő láthatók Novák Zsuzsa felvétele 1997. augusztus 16-án hangzott el ez a mondat a sárvári evangéli­kus templomban Gyarmati István ! lelkész beiktatásán. Az ünnepi istentiszteleten Zügn Tamás esperes is igehirdetéssel szolgált a Rómabeliekhez írott lé­vél 10. fejezetének 10. és 11. verse alapján. Hangsúlyozta, hogy Gyar­mati István beiktatása fordulatot jelent a régi és az új lelkész, s az egész gyülekezet életében. Ezt az érintetteknek a Jézus Krisztusban való töretlen hittel kell megélniük, hogy az örök célt, a mennyei ház­ban való lakozást mindannyian át- , élhessük. A Jézusban való hitet emelte ki, mert - mint mondotta - sokan hisznek valamiben..., de a hitnek az irányultsága nem mindig 1 jó, pedig csak a Megváltóban való hit mutathat távlatokat, s adhat ér­telmet életünknek. Ezt követően a Vasi és a Veszp- I rémi egyházmegye több lelkésze, dr. Reuss András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora és Bálint László, a Budai Egyházme­gye esperese énekelték el a Confirmát. Gyarmati István igehirdetésé­nek alapigéjéül János evangéliu­mának 11. fejezetéből a 27. verset, Mártának, Lázár testvérének a szavait választotta: „Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia... ” Prédikációját egy hó­fehér papírlap felmutatásával I kezdte. „Tiszta lappal szeretnék indulni” - mondta. Majd beszélt Arról, akiben ő hisz, és arról, amit tervez. Elmondta, hogy szülőhazá­ja s korábbi szolgálati helye az Al­föld déli részén fekvő Orosháza, s most hiszi, hogy Isten akaratából került a Kisalföldre. Beszélt a két tájegység kapcsolódási pontjairól is. 1643-ban, amikor a Nádasdyak „valláspolitikájában” fordulat kö­vetkezett be, a Nádasdy-birtokot sokan kényszerültek hitük és meg­győződésük miatt elhagyni, s lete­lepedni pár száz kilométerrel odébb, Békésben. Az ő emléküket őrzik az Alföldön oly gyakori Sze- menyei, Patyi, Zsédenyi, Mecséri, Gyarmati... családnevek. A prédikációval ért véget az is­tentisztelet, melynek utolsó mon­data mintegy összegzését adta az ünnepélyes alkalomnak, a lelkészi szolgálatnak s az emberi életnek: „Sok szó és sok cselekedet a Krisz­tust dicséri, övé legyen a dicsőség!” Az istentiszteletet követő köz­gyűlésen is jelen volt az egyházme­gyei vezetőség, dr. Reuss András, Bálint László, a Vasi és a Veszpré­mi egyházmegyék több lelkésze, a presbitérium, a meghívott világi vezetők, Gyarmati István családja és a gyülekezet. Elsőként dr. Illés Gábor felügyelő köszöntötte a je­lenlévőket, majd dr. Nagy János, a Vasi Egyházmegye felügyelője em­lékezett meg a gyülekezet törté­nelmi és egyháztörténeti múltjá­ról, amely kötelez, és tanulságok­kal szolgál. Ezt követően dr. Reuss András a lelkészi szolgálatról beszélt. Hangsúlyozta, hogy/ a lelkésznek követnek, Isten küldöttének kell lenni, nem idegenvezetőnek, aki csak a múltba kalauzol el minket. A követre rá van bízva az üzenet, az evangélium drága üzenete, amelyre figyelnünk kell, amelyet szívünkben s életünkbe hordoz­nunk kell, s amelyet mindannyi­unknak tovább kell adnunk. Bálint László egykori Vasi Egy­házmegyei vezető Kölcseyt idézte: a nemzetnek, mely a múltját nem becsüli, nincs jövője. Sárvárnak is „életben kell tartani” múltját, de ez nem elég. Ahhoz, hogy jövőnk legyen, békességre van szüksé­günk. Békességünk pedig akkor van, ha van bennünk szeretet. Köszöntőt mondott még Riczin- ger József, a Veszprémi Egyházme­gyét képviselvén, Antal Géza fel­ügyelő, Gyarmati István előző gyü­lekezete nevében, Sárvár és Rába- paty polgármestere és Koczor György, a Vas Megyei Lelkészi Munkaközösség nevében. Az ünnepi alkalom áldáskívánással és a Himnusz éneklésével ért véget. Reménység szerint valami új kezdő­dött, valami Isten kegyelméből való a gyülekezet és lelkésze életében. Molnár Eszter ISKOLAI JUBILEUM NYÍREGYHÁZÁN Ősszel, október közepén több­napos ünnepségsorozat keretében emlékezik meg - alapításának 80. évfordulójáról - a nyíregyházi álla­mi Zrínyi Ilona gimnázium. 1917-ben, a reformáció 400 éves jubileuma alkalmából Geduly Hen­rik, a tiszai evangélikus egyházke­rület püspökének kezdeményezé­sére Nyíregyházán evangélikus le­ánygimnázium kezdte meg műkö­dését: a háború, a forradalmak, a román megszállás nehéz esztende­iben. Már régebben sok leány ma­gántanulója volt az evangélikus fiúgimnáziumnak, így egyébként is a város, a környék óhaja teljesült akkor, amikor 1917-ben egyszerre az I. és az V. évfolyammal kezdő­dött a tanítás Popini Albert, majd Adorján Ferenc igazgatásával; elő­zőleg mindketten, a közben Kos­suth nevét felvevő fiúgimnázium tanárai. Csak 1935-ben, Weiszer Gyula igazgató idejében lett önálló, új épületük a Jósa András utca sar­kán. Amikor az alapító püspök meghalt, 1937-től Geduly Henrik nevét vehette fel az iskola. A há­ború után előbb Lábossá Lajos, majd Benkő László az igazgató. Az államosításkor Petrőczy Kata Szi­dónia (1662-1708), evangélikus pietista barokk költőnő neve ke­rült az iskola homlokzatára. Volt a városnak másik leánygim­náziuma is: 1930-ban az Angolkis­asszonyok tanítórendje nyitotta meg; az államosítás után ők fjem taníthattak, a civil tantestülét éts a. diákság Zrínyi Ilona neve alatt mű­ködött Kerényi István vezetésével. A következő évben, 1949-ben, az egyébként sem túl népes két leány- gimnáziumot összevonták. Attól kezdve a Jósa András utcai épület­ben, Zrínyi Ilona nevét viselve élt az iskola 1962-ig. Változás csak az épületben következett be: Jósvai László igazgató idejében készült el a Széchenyi utcai iskolaépület, amelynek előkertjében hamarosan felállították Zrínyi Ilona szobrát, Bolgár Judit szobrászművész, egy­kori diákuk alkotását. 1963-tól fo­kozatosan bevezették a koeduká­ciót, s azóta is így működik a nagy­ra nőtt intézmény. A két iskola egykori legjelesebb pedagógusai­nak emléktáblája látható az előtér­ben: Ambrózy Géza, Fehér Gábor, Méreiné Juhász Margit és Popini Albert nevével; így is hirdetve, hogy a jogutód iskola nem feled­kezik meg az elődiskolák kiválósá­gairól. A háború előtt két-két gimnázi­uma volt az evangélikusoknak és a római katolikusoknak. A rend­szerváltás után egy-egy gimnáziu­muk került visszavételre, megnyi­tásra. Az iskola mostani igazgatója, Pintér Miklós idejében először az 1962-£$U&köíáápülét befogadóké­pességét növelték kétszeresére, majd a szomszédos telken nagy, tágas, korszerű intemátust vehet­tek használatba. Ez a Zrínyi Ilona Gimnázium várja ősszel, nyolc­vanéves múltjára visszatekintve, egykori tanítványait, a két elődin­tézményben járt öregdiákokkal együtt. M. J. Méltán emlékezünk eleink bátor kezdeményezésére, akik a lányok is­kolázását előtérbe állították, első­ként Nyíregyházán. Reméljük, a jog­utód iskola nem feledkezik meg az áldozatkész egyházi alapítók nagy­lelkűségéről és a mai diákok előtt is ismertté válik a kezdet keresztyén ih- letettsége és evangélikus tradíciója. (Szerkesztő) István fejedelemmé választásának 1000. évfordulóján, 1997. augusztus 16-án a Lakitelki Népfőiskolán Szent István kápolna felszentelésére került sor. Egyhá­zunk nevében imádkozott és áldást mondott dr. Harmati Béla püspök-elnök. Miként telik el napunk, és sok­féle eseményével mit fog nekünk mondani, ez nagyrészt azon múlik, hogy reggel hogyan kezdtük el azt: rosszkedvűen-e, vagy pedig örven­dező szívvel. Az új nap kezdeténél mindig gondoljunk arra is: nem tudjuk sohasem, számunkra vagy hozzátartozónk számára, nem lesz-e az utolsó? Énekünk reggel dicsőítésre akar serkenteni. A világ Teremtőjének ke­zében van a mi életünk is. (Zsojtár 31,16). Ő az, aki éjjel és nappal fö­löttünk őrködik. Ha csak egyszer nem tudtál nyugodni fájdalom miatt az éjszaka órái alatt, és az idő kíno­san hosszúnak tetszett, akkor alig tudod megérteni, hogy még soha nem adtál hálát annak, aki eddig nyugodt alvással ajándékozott meg. (2. vers). Csak akkor tűnik fel, hogy ez egyáltalán nem olyan „természe­tes”, mint ahogyan azt gondoltuk. Ha ilyen hálával kezdjük a na­pot, az azt is jelenti majd, hogy Mennynek, földnek Teremtője. (96. ének) azután vidám szívvel látunk mun­kához. Minden óra Isten ajándéka lesz számunkra, amelyet az Ő ke­zéből fogadunk. Énekünk írója Alberti Henrik, 1604-ben született. Először jogot tanul, majd abbahagyja és teljesen a muzsikának szenteli életét. Drezdában nagybátyjánál, Schütz Henriknél tanul. 27 éves korában a königsbergi székesegyház orgonis­tája. Ezt a jelentős állást nagy tu­dásával nyerte el, mégis sokan iri­gyelték. Keserű évek következtek, míg végre az irigység elmúlt. Eb­ben az időben tagja lett a königs­bergi költői körnek. Itt nem csak előadta költeményeit, hanem meg is zenésítette. 192 egyházi és világi éneket írt. Az ének néhány főgondolatát húzzuk alá: hálát ad az éjszakai nyugalomért. Jézus által kéri a bűntől való szabadulást. Az utolsó versben kéri az ige vezetését. Gáncs Aladár Szeretetből, szeretetben A csomádi gyülekezet augusztus 10-én istentisztelet keretében em­lékezett meg lelkésze, Eszlényi László születésének ötvenedik és iktatásának huszonötödik évfor­dulójáról. A gyülekezet áldáskívánását Bagyánszky Jánosné Drenyovszky Márta adta át. Megemlékezett ar­ról, hogy lelkészük odakerülése- kor gyakran említette: „Szeretem Jézust!” A huszonöt esztendő folya­mán világossá lett: nem szólam, ha­nem hitvallás volt ez a két szó. Lel­készük megismerte Jézus szerete- tét, ezért lett tanújává és szolgált hűségesen. Ez súlyos betegsége idején, majd azt követően tűnt ki igazán: a gyógyulni akarásban és a reménységben. Abban a lelkület- ben, amellyel közöttük maradt. Jé­zus szeretetét elfogadva szerette és szereti a gyülekezetét, kicsinye­ket és nagyokat, a gyerekeket és a felnőtteket. Mellettük volt életük minden fordulatában. Mindent, vállalt, hogy szolgálhasson. Krizsán János a lelkész-feleség jelenlétét, munkáját és szolgálatát köszönte meg. Mindenkor és min­denben társ tudott maradni. Együtt dolgozott és imádkozott férjével. Szolgálatának legjelentő­sebb oldala azonban rejtve maradt a kívülállók előtt: könnyűnek tű­nő, majd igen nehéz életszaka­szokban azt a hátteret biztosította, amely lehetővé tette férje munká­ját. Eszlényi László válaszában a kö­vetkezőket vette sorra: csomádi szolgálata igen sok örömmel aján­dékozta meg. Megtapasztalta Jé­zusban Isten irgalmasságát, ezért szerette mindig Jézust. Kézzelfog­ható módon többször átélte Isten szabadító kegyelmét. Felesége iga­zi társa volt életében és szolgálatá­ban. Többfélé lakott, de családjá­val együtt Csornádon talált otthon­ra. Mindezt köszöni Istennek és a gyülekezetnek. A köszöntő és köszönetét mon­dó szavak mellett lányok-asszo- nyok éneke, óvodáskorú és na­gyobb gyerekek éneke-szavalata tette teljessé ezt a jelenlévők szá­mára felejthetetlen alkalmat. Az évfordulóról megemlékező gyülekezetnek és a lelkész-házas­párnak adja meg Isten továbbra is ígérete beteljesülésének bizonyos­ságát: „...fáradozásotok nem hiá­bavaló az Úrban!” (lKor 15,58.)-s -e Emlékezés Elefánt Mihály lelkészre (1816-72) a tápiószentmártoni gyülekezetben. i ■ Ki volt Elefánt Mihály? Életútját áttekintve erre a kér­I ™ désre kerestük a választ augusztus 31-én megtartott em­lékező istentiszteleten. Életét elemezve elmondhatjuk, hogy szolgálatának ■ egyik jellemzője volt az otthonteremtés,'ahogy Pál apos­tol is tanította az efezusi gyülekezetét: „Ezért tehát nem vagytok idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szen­teknek és háza népe Istennek..." (Ef 2,19). így volt ezzel Elefánt Mihály is, mert soha nem tudta azt elviselni, ha a gyülekezete - mint Isten háza népe - testben és lélekben nem találta a helyét, és így valamilyen hiányban szenve­dett. Ezért vonult végig az egész lelkészi pályáján a temp- ■ , lomépítés azaz a szolgálati helyén egy jól működő épület kialakítása. Olyan épület, amelynek templomhoz illő fa­lai vannak, toronnyal, működő harangokkal, orgonával, i oltárral és padokkal. Ez az otthonteremtő gondolkodás- , módja és buzgalma végigkísérte mindazokban a gyüleke- | zetekben, ahol parókus lelkészként szolgált: Cegléden I 1840-44, Tápiószentmártonban 1844-55, Nyíregyházán 1855-59, Ácsán 1860-67, Pesten a szlovák gyülekezetben 1867-72, ahol 1868-ban esperes lett. A templomépítő, otthonteremtő tevékenysége mellett végigkísérte szolgálatát a gyülekezetnek, mint Isten háza népének lelki nevelése. Ennek az oldalának nyomait ki­adott írásaiban, verseiben, énekeiben, imádságaiban és ugyancsak kiadott néhány igehirdetésében, ill. a jegyző- • könyvek szerint az istentiszteleti hagyományok formálá­sában lehet nyomon követni. Ezt a munkálkodását iga­zolja az egyik igen népszerű „Hit, remény, szeretet” című halotti éneket és imádságokat tartalmazó könyve, amely 3 kiadást élt meg (1855,1862,1891-ben). Harmadik jellemvonásként megragadható benne Isten háza népének védelme. Védelme abban az értelemben, mint akire Isten által emberek bízattak, akiket mindig külső és belső veszélyek fenyegetnek. Az ebben való igye­kezete legjobban a nyíregyházi és pesti szlovák gyüleke­zetben folytatott lelkészi szolgálata idején figyelhető meg. Nyíregyházán ugyanis a protestáns pátens következ­tében az idegen Császár által kinevezett úgynevezett biz­tosok kénye-kedvétől - mint külső veszélytől - védte ki­állásával a gyülekezetét illetve a pesti szlovák gyülekezet­ben kirobbant magyar-szlovák nemzetiségi jellegű belső viszályt simította el. Székács József nem véletlenül jelle­mezte őt így: „a béke angyala volt az egyházban, s érde­keket gerjesztett a templomépítés iránt még a más fele­kezetekben is...” Ennek a templomépítő, gyülekezetnevelő és védelmező Elefánt Mihálynak állít emléket az a márványtábla, amelyet a tápiószentmártoni gyülekezet hálából, temploma általa történt jelentős megújításának 150. évfordulója alkalmából készíttetett. (1847-1997) Kustra Csaba LELKÉSZKÉPESÍTŐ VIZSGA AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETBEN: 1997. szeptember 4-5-én sikeres lelkészvizsgát tettek az Északi Egyházkerületben: Makovnikné Hüffner Györgyi Megyaszai Enikő Rác Dénes Ribay Szabolcs Stermeczki András Szőkéné Bakay Beatrix Veress István A Sportcsarnok megtelt nézőtere (Folytatás az 1. oldalról) már jelei a kibontakozásnak, de több missziói lelkűiét legyen a gyü­lekezetekben. Megszólítani a ke­resztyén közösséghez nem tartozó embereket, utat találni a ma em­beréhez. Jancsó Kálmánná a peda­gógus vallomását hozta. Létezik keresztyén pedagógia és keresz­tyén pedagógus. Bennünket erre hívott el Isten. Felelősségünk van egyházunk iránt és a* ránk bízottak iránt. Úrvacsorái istentiszteleten hir­detett igét Ribár János esperes a Jel 1,9—18 alapján. Amikor a jövő érdekel bennünket, biztatás szá­munkra a Jelenések könyve üzene­te. A történeti jövő is és az örök jö­vő is benne van üzenetében. Ké­szülnünk kell mindkettőre. Szá­moljunk azzal, hogy az egyháznak lesz jövője és a jövőnek lesz egyhá­za! Isten tőlünk hűséges hitet, a hit hűségét várja. D. Szebik Imre püspök zárszavá­ban a találkozó üzenetét foglalta össze. Megtanultunk ünnepelni, mert igazán az az ünnep, amit Is­ten közelében töltünk. A jövő egy­háza Krisztushoz és igéjéhez kö­tött lehet csupán. Van egyházunk­nak jövője, amíg az értelmes élet jézusi gondolatához hű marad. A találkozóhoz hozzátartozott a gyülekezet aktivitása is. Az ének­lést lendítette, örömmé tette az, hogy egyházunk fúvószenekara Jo­hann Gyula szekszárdi lelkész ve­zetésével mindkét napon szolgált. Mellettük még Finta Gergely orgo­naművészünk zongorakísérete se­gített ebben. A szombati estén változatos programokat kapott az összegyűlt sereg. Vesperás istentisztelet volt a katolikus ún. „Makovecz” temp­lomban, igen sok érdeklődővel. De ugyancsak sokan mentek az evangélikus templomba, ahol a Pécs Evangélikus Énekkar és Finta Gergely orgonaművészünk hang­versenyében gyönyörködhettek. A Művelődési Házban az Orosházi Gyülekezet ifjúsági csoportja Lu- ther-színdarabot mutatott be „Semper reformari’-’ címmel. A mo­dem hangvételű darabnak az idő­sek között is sok dicsérője akadt. Végül a Fúvószenekar térzenét adott a város egyik terén, mely után az ott lakók vendégelték meg a hallgatókat. Sok minden fért be­le a két napba. De legnagyobb eredmény az lehetett, amit ki-ki magával vitt haza, hogy hitében erősödve, a jövő reménységével folytathassa munkáját. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom