Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-09-07 / 36. szám

Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 36. SZÁM 1997. SZEPTEMBER 7. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI TIZENÖTÖDIK 'VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 40 FT Azok között, akikkel együtt élsz te vagy a tóba esett kő. Szavaddal és példáddal te csinálod az első körhullámot, ez pedig a másikat és ismét másikat, mindig szélesebbet. Érted most már hivatásod nagyságát? Josemaria Scriva / ~ A TARTALOMBÓL ....HOGY SZÓT ÉRTSÜNK EG YMÁSSAL’ EGYEDÜLÁLLÓ ASSZONYOK KONFERENCIÁJA ALBERTIRSÁN HŰ BARÁTUNK, AZ EGYHÁZI ÉNEK A Deák téri templom: lelkészavatás és beiktatás helyszíne FIATALOK ÁLLNAK BE A SORBA Nincs élet Isten nélkül Lelkészavatás 3. Augusztus 16-án 5 végzett teo­lógus avatására került sor a Dé­li egyházkerületben. A Deák té­ren Aradi György, Beke Mátyás és Marossy Attila tett lelkészi esküt. Dr. Harmati Béla püs­pök, Dr. Cserháti Sándor pro­fesszor és Aradi András Péter békéscsabai lelkész végezte az avató istentisztelet szolgálatát, valamint az a 35 (!) lelkész - köztük sok volt évfolyamtárs, barát -, aki áldását adta ezen a szombat délelőttön a három fia­talra. A prédikáció textusa 2Móz 20,3 volt: * „Ne legyen más istened...” Olyan útravaló ez, mely titkot és bizonyosságot hor­doz. A titok az első: a vocatio, az elhívásba megszó­lítás: „így szól az Úr”; s az, hogy nincs élet Isten nél­kül. A lelkészi pá­lyát választó fiata­lok döntését külső és belső elhívás előzte meg, átélték a titkot: figyeltek az Úrra, aki keres­te őket. A bizonyosság a másik pillér: hit, remény és szeretet bizonyossága. A ma induló lelké­szek nem istente­len, hanem éppen sokistenes vi­lágba indulnak, ahol az EGYet kell megszólaltatniuk. Krisztus lelkének küldötteiként kell majd hirdetniük: „ne legyen más istened” azonkívül, aki Jézus Krisztusban hozzánk lépett. Aradi György édesapja békés­csabai, bátyja dombóvári lelkész. Életében központi szerepet ját­szik a komolyzene: nagybőgőzni tanult, később pedig alapító tagja és basszusgitárosa lett a Promise együttesnek. Teológusként párat­lan lehetőséget kapott: ösztöndí­jasként 1 évet tölthetett Chicagó­ban, ahol bölcsészettudományi magisztrátust szerzett az evangé­likus teológiai fakultáson. Mint elmondta, zenei és teológiai kép­zettségét, idegennyelv-tudását egyaránt szeretné Isten szolgála­tába állítani. Beke Mátyás Szegedről érke­zett a Teológiára. 15 éves kora óta készül a lelkészi pályára. Végzése után-az elmúlt évben Neuendettelsauban tanult fele­ségével ösztöndíjasként, s az ott szerzett német tudására első szolgálati helyén, Gyönkön is szüksége lesz, hiszen két nyel­ven fog igét hirdetni. Marossy Attila református csa­ládban született, felnőttként ré­szesült a keresztségben. Mint volt évfolyamtársa, hadd mond­jam el: mindig is csodáltam ér­zékét a héber nyelvhez. A so­kunk számára nehéz stúdiumot az ELTE hebraisztika szakán is hallgatja, ősztől negyedéves­ként. Keresztelése óta kötődik a Deák téri közösséghez. Hittel, tudással, modern teológusként szeretné szolgálatát végezni. Isten áldása kísérje egyhá­zunk új lelkészeit! Kőháti Dorottya Törékeny cserépedényben drága kincs Kettős lelkészavatás Kecskeméten Délelőtt a Deák téren kezdő­dött, délután a kecskeméti evangé­likus templomban folytatódott a lelkészek avatása. Itt két végzett női hallgató állott az oltár előtt, hogy áldást kérjen induló szolgála­tára. Sánta Anikó és Skorka Kata­lin avatását D. dr. Harmati Béla püspök végezte, segítői voltak Sza­bó Lajos professzor és Kis János kecskeméti lelkész. „Sötétségből világosság ragyog­jon. .. ” kezdte igehirdetését a püs­pök 2Kor 4,5 és következő versei alapján. Krisztus világossága 2000 éve ragyog és most az apostoli szolgálatba áll be két mai tanít­vány. Az apostoli szolgálat éppen az, hogy újra teremtődjék, fellob­banjon a világosság és ebben a fényben emberek közeledjenek egymáshoz, hogy Isten dicséreté­nek ismerete Krisztus arcán felis­merhető legyen ma is. Magyarországon már 1000 éve ragyog ez a világosság, a Krisztus fundamentumra lehet építeni. .Csak az a kérdés, kell-e még ez a kincs? Nektek lesz feladatotok, hogy belevigyétek az emberek kö­zösségébe: nincs országépítés, csa­ládépítés, de az egyéni élet építése sem e kincs nélkül. Ebből a szép kecskeméti Ybl-templomból, egy ilyen „otthon légkörű” templom­ból indulhattok el a szolgalatra. Feladatként vigyétek magatokkal ennek a meghirdetését fiatalok kö­zött különösen is, de a kultúrában és a sajtóban is. Egy istentelenné váló nemzetet kell közelebb vinni Istenhez. Gyulladjon ki a fény szolgálatotok nyomán. A cserépedény lehet a fizikai tö­rékenység jelképe, de ebben is le­het erő a benne rejlő kincs nyo­mán. Merítsetek hát a fényből, hogy tudjatok fényleni, utat mutat­ni, erőt tovább adni. Sánta Anikó a teológiai tanul­mányai mellett már eddig is, mint vendéghallgató, az ELTE-n újság­írói ismereteket szerzett. Vésztő­ről indult élete, majd Kecskemé­ten a gyülekezetben kapta az elhí­vást a lelkészi szolgálatra, itt is ke- resztelkedett meg felnőtt korában. Most a kiküldést is ebben a temp­lomban kapta meg és a sajtóosz- tályi beosztása mellett egy fővá­rosi gyülekezetben lesz segédlel­kész. Skorka Katalin is az Alföldről szárma­zik. Kondorosi gyü­lekezet tagja, ő is végzett tanulmá­nyokat a felkészülés idején humán terü­leten. Szülőfalujá­tól nem messze, Orosházán lesz a szolgálati helye, ahol nagy szükség van ifjúságot vezető fiatal lelkészekre, hiszen óvodától a középiskoláig fog­lalkoznak fiatalok nevelésével és aki korban közelebb áll hozzájuk, megnye- rőbben szolgálhat közöttük. Mindkét induló lelkésztestvé­rünknek csak azt kívánhatjuk, hogy a kapott fényt sugározzák to­vább szóban és írásban, sajtó- és nevelői tevékenység útján. Szolgá­latba indulásuk nagy reménységet jelent ma egyházunkban. T. Milyen a megtért ember? Régi ismerősöm volt. Ha valamire figyelmez­tetni akart, szinte biztosan így kezdte: mielőtt megtértem, én is így gondolkodtam. De mióta megtértem... S következtek a számomra elérhe­tetlennek tűnő, nemes tulajdonságok, erények és szokások. Hajlamos voltam hát azt hinni, az én megtért ismerősöm már csaknem tökéletes. Pedig nem volt az. Csak hibásan használta a megtérés fogalmát. Öreg barátnőmmel ülök meghitt beszélgetés­be merülve egy lassan sötétedő szobában. Em­berekről beszélgetünk. Ő időnként, hogy bizto­san megfelelő véleményt alkosson, bizalmasan közelebb hajol, s megkérdi: mondd, ő tulajdon­képpen megtért ember? Mielőtt eluralkodna rajtam valami tévhit, gyorsan tisztázom magam­ban: nem, a megtértek semmiképp sem azono­sak valamiféle elit klubbal. Csak barátnőm hasz­nálta helytelenül a megtérés fogalmát. Nyári konferencia-élményét meséli. Jó lett volna. De miután napjában többször feltették a kontroll kérdést: megtértél-é már, a kényel­metlenségeket elkerülendő azt válaszolta, igen. Ez a válasz azután meglehetős lelkiismereti válságba sodorta. Nem vált javára. Ha őrá gon­dolok, az a gyanúm támad, hogy a megtért em­berek roppant agresszívak. Pedig nem azok. Csak a konferenciai kérdezők helytelenül bán­tak a megtérés fogalmával. A megtérés fordulatot jelent. Egyfajta gondol­kodásmódtól és életstílustól való elfordulást, s egy új felé való odafordulást. Nem kevesebbet jelent, mint az Isten nélküli élettel való szakítást és az Istenhez való odafordulást. Ki képes erre? Senki más, mint akiben maga az Isten hitet teremt. S máris a régi, az ezerszer átélt kettősségnél vagyunk: biztosan én is teszek valamit, nem bábként viselkedem Isten kezében, de eltörpül, semmit sem ér, jelentéktelen a telje­sítményem azzal szemben, hogy maga Isten fon­tossá és nélkülözhetetlenné tette önmagát a szá­momra. Nem csak azért fontos a „ki mit tett?” tisztázása, hogy túl jelentős szerepet ne tulajdo­nítsak magamnak, mert az nem felel meg a való­ságnak, hanem azért is, hogy hitem szilárd ala­pon - Isten kegyelmes döntésén - épüljön fel. MEGHÍVÓ 1997. szeptember 13-án, szombaton de. 11 órakor lesz a Deák téri evangélikus templomban ifi. Cselovszky Ferenc lelkész beiktatása. Az istentiszteleten igét hirdet: D. dr. Harmati Béla püspök. A beiktatást végzi: Szirmai Zoltán esperes. Erre az alkalomra szeretettel hívunk minden ér­deklődő testvért. Deák téri Egyházközség Presbitériuma Örömmel és Isten iránti hálával értesítjük, hogy AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ASZÓDI PETŐFI GIMNÁZIUMA ÚJ ÉPÜLETE elkészült. Az iskola FELSZENTELÉSÉNEK ÜNNEPÉT 1997. szeptember 6-án, szombaton délután 3 órakor tartjuk, melyre tisztelettel meghívjuk. Ekkor tarajuk a TANÉVNYITÓ ÜNNEPÉLYT is az új gimnáziumban, melyen megemlékezünk AZ ISKOLA ALAPÍTÁSÁNAK 270 ÉVES ÉV­FORDULÓJÁRÓL. Az ünnepi istentiszteletet és a felszentelés szol­gálatát D. dr. Harmati Béla püspök végzi. Szeretettel várjuk erre az ünnepélyre az egyko­ri aszódi diákokat, a gimnazistákat is, a leányne- velősöket is. Döntő fontosságú ez még akkor is, ha a friss hit lelkes időszakában rendíthetetlenül szilárdnak hiszem magam. Jó ha tudom, szilárd és rendít­hetetlen egyedül csak Isten hűsége irántam. Az összes többi, amit szilárdnak hiszek, gyenge és ingoványos. Nem véletlen, hogy bűnbánat és megtérés sok nyelvben egymás szinonimája. A bűnös életfoly­tatásra mond nemet, aki megtér. Komolyan ve­szi Isten szavát, parancsait, és aszerint akar élni. De mennyire képes erre? Saját erejéből se­mennyire. Még „megtért erejéből” se. Nem jobb, mint volt. Csak tudja, hogy Krisztus igaz volta olyan teljes és olyan sok, hogy neki is jut belőle. Csak annyira igaz, amennyire Krisztus igazsága az övé. És sohasem áll meg a saját lá­bán. Mindig Isten kegyelméből él. Mert bármi­lyen régen hívő is, változatlanul Isten kegyelmé­re szorul, mint ahogy mindig, minden ember, mindenütt Isten kegyelmére szorul. így marad a megtért ember bűncjs és igaz egyszerre. Tökéle­tes és bűntelen pedig majd a mennyben lesz. Máté evangéliuma 4. fejezetében így szólít fel Jézus: „ Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa. ” Fontos látnunk, hogy aki közeledik, az nem az ember, hanem az Isten. Elközelített. Egészen közel jött. Ez a közelség ad okot, ala­pot, lendületet a megtérésre. Vagyis: ne azért térjünk meg, hogy közel kerüljünk Istenhez. Ha­nem: azért térjünk meg, mert Isten egészen kö­zel jött hozzánk. Ebben az összefüggésben azt jelenti a megtérés, hogy várom, szívesen foga­dom, amit a közeljött Isten hoz nekem. Mozdu­lok, de nem visszafelé, hanem előre. A hozzám közeledő Isten felé. Ennek a megtérésnek nincs vége. Milyen a megtért ember? A megtért em­ber mindig várakozva nyújtja ki a kezét, nyitja ki a szemét az érkező Isten felé. Várja, hogy talál­kozzon vele és része legyen abban, amit Isten hozott. A megtért ember nyitott. A jövő felé nyi­tott. Az érkező Isten felé nyitott. Minden válto­zás azért történik az életében, mert közel jött hozzá az Isten. Ezzel a megtéréssel, ezzel a fo­lyamattal, ezzel a szüntelen érkezéssel ajándé­kozzon meg mindnyájunkat Isten. Szabóné Mátrai Marianna Túrmezei Erzsébet LEFELÉ TARTUNK? Lefelé tartunk, mondják rólunk az emberek, ha fakul a szemünk fénye és hangunk megremeg. Sajnálkozó mosolyt is meg-megfigyelhetünk, mikor kihagy néha az emlékezetünk. De bánkódjam miatta? Az óra lepereg s vár az ország, ahol senki sem lesz öreg! Lefelé tartunk, mondják. Lépteink lassúak, óvatosak. Nem várnak derűs, fényes utak. Halkabb a szó csengése, nehezen halljuk már, és veszít melegéből a kedves napsugár. De bánkódjam miatta? Ha dermeszt a hideg, vár az ország, ahol senki sem lesz öreg. Lefelé tartunk, mondják. De biztatón ragyog felénk Isten mosolya: Ne fé(j, pajzsod vagyok! Fáradt gyermeket hordoz az erős égi,kéz. Szólít Szava színarany és édes mint a méz. Mit bánkódjam, ha szívem Isten állítja meg, s vár az ország, ahol senki sem lesz öreg! Lefelé tartunk, mondják. NEM! Fölfelé megyek! Hallom már a távolból a győztes éneket S látom, fehér ruhában királyi trón körül nagy nyomorúságból jött, boldog sereg örül. Utam nem lefelé tart, csak a cél közeleg! Vár az ország, ahol senki sem lesz öreg! A Miskolci Evangélikus Gyülekezet egyhangúlag megválasztott lelkipásztorait SÁNDOR FRIGYES gyülekezeti lelkészt és SÁNDORNÉ POVAZSANYECZ IRÉN GYÖNGYI másodlelkészt 1997. szeptember 6-án, szombaton du. 3 órakor istentiszteleten és ünnepi közgyűlésen iktatja be SÁRKÁNY TIBOR esperes. Erre az alkalomra szeretettel váija a gyülekezet az érdeklődőket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom