Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-08-31 / 35. szám
62. ÉVFOLYAM 35. SZÁM 1997. AUGUSZTUS 31. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI TIZENNEGYEDIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet ÁRA: 40 FT Jó lenne ha ön is olvasná a teljes Bibliát, egészében csodálatos benyomást tesz az emberre ez a könyv. Minden ________bizonnyal rá fog ébredni, hogy az em beriségnek nincs és nem is lehet még egy ilyen könyve. Igen, rá fog ébredni, akár hisz ön, akár nem. ______________________________ Tolsztoj A TARTALOMBÓL | ggg; Prfpi „... HOGY SZÓT ÉRTSÜNK EGYMÁSSAL’ SIRATÓ v ■ ' -J? ; ;A .SL HOGYAN VÁLIK SZÍNESSÉ EGY CSENDESHÉT ?.x . iPv. . . HITKÉRDÉS-4 meghívó Örömmel és Isten iránti hálával értesítjük, hogy AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ASZÓDI PETŐFI GIMNÁZIUMA UJ EPÜLETE elkészült. Az iskola FELSZENTELÉSÉNEK ÜNNEPÉT 1997. szeptember 6-án, szombaton délután 3 órakor tartjuk, melyre tisztelettel meghívjuk. Ekkor tartjuk a TANÉVNYITÓ ÜNNEPÉLYT is az új gimnáziumban, melyen megemlékezünk AZ ISKOLA ALAPÍTÁSÁNAK 270 ÉVES ÉVFORDULÓJÁRÓL.. Az ünnepi istentiszteletet és a felszentelés szolgálatát D. DR. HARMATI BÉLA püspök végzi. Szeretettel várjuk erre az ünnepélyre az egykori aszódi diákokat, a gimnazistákat is, a leánynevelősöket is. Ti is el akartok menni? A kitelepítés 50. évfordulójára emlékeztek Felsőszeliben A mátyusföldi Felsőszeli augusztus 9-ére találkozóra hívta azokat a polgárait, akiket ötven évvel ezelőtt kitelepítettek szülőföldjükről. Felsőszeli a legnagyobb veszteségeket elszenvedő falvak közé tartozik: több mint 3800 lakosából 1945 és 1948 között közel másfélezer magyart telepítettek ki, deportáltak Csehországba és hurcoltak el munkatáborokba. A Szülőföld Emlékbizottság és az önkormányzat 250 Magyarországon élő kitelepítettet látott vendégül bensőséges megemlékezés sorozat keretében, mely szombaton délután 1 órakor az evangélikus és a katolikus templomban tartott istentisztelettel kezdődött. Az evangélikus templom megtelt a hívőkkel. A falu lelkésze, Mgr. Ludovít Kovác szép magyar nyelven hirdette az igét. Prédikációjának alapigéje (ApCsel 5, 34-42) nyomán Krisztus mindenkire kiáradó szerete- tét hirdette, majd köszöntötte Mátis Istvánt, aki kiutasításáig, 1945 augusztusáig, hat éven keresztül volt a gyülekezet lelkésze, és most - hajlott kora ellenére, 89 évesen - eljött, hogy több mint ötven év után találkozzék híveivel. Az istentiszteletet követő emlékidéző beszélgetésekből kiviláglott: lelkészük sorsát a fel- sőszeliek mindig aggódó, féltő szeretettel kísérték figyelmükkel, s még a leszármazottak is arról tanúskodtak, hogy a családok nem feledték, igen nagy szeretettel emlegetik őt és feleségét, aki ma már nincs az élők sorában. Sokan dedikálhatták az író-lelkésszel 1996-ban megjelent Küszöb előtt című könyvét. Az istentisztelet után a falu temetőjében, az idegenben elhunytak emlékére emelt kopjafánál közös imára gyülekeztek az evangélikusok és a katolikusok, ahol mindkét gyülekezet lelkésze azokért fohászkodott, akiket deportáltak, kitelepítettek, és már nem érték meg ezt a napot. Örömteli találkozás a gyülekezet tagjaival Délután a falu kultúrházában szónoklatokkal, kultúrműsorral folytatódott a megemlékezés, ahol Esterházy Jánost ábrázoló emlékérmet és emléklapot adtak át a kitelepítetteknek. A vasárnapi istentiszteleten Mátis István is köszöntötte a híveket. János 6,67 nyomán feltette a kérdést: „Ti is el akartok menni?" - s arra szólította fel az egyL’udovít Kovác a gyülekezet lelkésze és Mátis István a gyülekezet volt lelkésze a templom kapujában begyűlteket, azt a gyülekezetei, amely mindig is „lelkekkel volt tele, akik hittek", hogy a mai, kegyetlen világban se hagyják el hitüket, hisz jó lelkészt adott nekik az Isten, s főként - Simon Péter Jézusnak adott válaszát idézve - „ Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van nálad.” Az istentisztelet után a két lelkész társaságában még sokáig beszélgettek a gyülekezet tagjai, és Ludovít Kovác lelkész Mátis Istvánnak - könyvéért cserében - szlovák nyelvű Bibliát ajándékozott, Lukács 6,22. vigasztaló, örömüzenetet tartalmazó igéjével ajánlva: „Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért. ” A háború előtt kétezer lelket számláló evangélikus gyülekezetei is megtizedelte a kitelepítés és deportálás, sorvasztotta a kommunista uralom, napjainkban azonban ismét él a ma már vegyes, magyar-szlovák nemzetiségű gyülekezet. A szlovák nemzetiségű lelkésznek is köszönhető, hogy békességben élnek együtt szlovákok és magyarok, s minden vasár- és ünnepnapon van szlovák és magyar nyelvű istentisztelet. A hivatalos - bevalláson alapuló - népszámlálás szerint 1100 evangélikus van a faluban, de annál jóval magasabb a vallásukat gyakorlók száma. Egyre több házasuló pár fogad örök hűséget az oltár előtt, s növekedik a megkeresztelt gyermekek száma is. A faluban modem, európai színvonalú nyugdíjas otthont hozott létre az evangélikus lelkész; az otthonban helyet kapnak az ápolásra szoruló katolikusok is. A több mint kétszáz éves templomot - megóva eredeti építészeti jellegzetességeit - felújították, fűtéssel látták el. Ludovít Kovác közbenjárásának köszönhetően az egyház vagyonának legnagyobb részét visszakapta, s azzal jól sáfárkodik. A távolba szakadt egyháztagok nem feledik gyülekezetüket. Rendszeresen visszajárnak szülőföldjükre, nem szakadt meg a kapcsolat a szétszakított családok és ismerősök között. S van, aki azt kívánja, hogy temetésekor, új hazájában, Magyarországon is a felsőszeli templom harangszava kísérje utolsó útjára. Ambrus Lívia BIZAKODVA KEZDJÜK AZ ÚJ TANÉVET Újra itt a szeptember, vége a vakációnak, amiről kint minden nyáron, most is úgy érezzük, sohase szaladt el ennyire gyorsan. Nézzünk hát vissza az elmúlt tanévre, és előre az 1997/98-asra. Aki ott volt, élete végéig nem felejti el a Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) tanévnyitóját 1989 szeptemberében. Közel 40 év után végre megint volt iskolája egyházunknak! Három évfolyamon nyolc osztállyal kezdtük a tanítást Isten iránti mély hálával. És nem sejtettük, hogy a következő néhány évben az evangélikus iskolahálózat újjászületik, megerősödik, kivirágzik. Az elmúlt tanévben 10 evangélikus óvodában 786 gyermekkel foglalkoztak, 5 általános iskolában 1383 diák tanult, 9 középiskolában (1 egészségügyi szakközépiskola és gimnázium, 8 négy-, hat- és nyolc- osztályos gimnázium) 3407 diák (ebből 445 kollégista volf), ezenkívül 91 főiskolás és egyetemista élt egyházi kollégiumban. Összesen 5667gyermeket és ifjat bíztak egyházunk oktatási-nevelési intézményeire! Egyházunk ugyanúgy országos létszámarányát meghaladó mértékben vesz részt a magyar oktatásügyben, mint ahogy a reformáció óta mindig is tette. Középiskoláink lényegében mind visszakerültek. A már működő általános iskolák jövője még bizonytalan, mint az ország többi általános iskolájáé: senki nem lát még tisztán az iskolaszerkezet nagy átalakulásának küszöbén. Dinamikus fejlődés képzelhető el az óvodák vonalán, és ennek se mérhető fel a hatása: a jól dolgozó egyházi óvoda igényt teremthet az egyházi általános iskolára! Ugyanakkor ebben a fogyó gyermeklétszámú világban, ki tudja hányadik hullámvölgyben, amikor számos iskolát összevonnak, felszámolnak: merész, bizonytalan vállalkozás egyházi iskolát alapítani. Csak nagyon erős, magabiztos gyülekezetek vállalkozhatnak rá. Ahol viszont egyértelmű a továbbfejlődés lehetősége, az a kollégiumok területe. A jól irányított kollégium a nevelés nagy lehetőségeit teremti meg. És itt nemcsak a középiskolákhoz közvetlenül kapcsolódó intézményekre gondolok, hanem a nagy egyetemvárosokban létrehozható, felsőoktatásban, posztgraduális képzésben résztvevő kollégiumaira is. Ez az ugyancsak óriási nevelési alkalmakat teremtő intézményrendszer segíthet enyhíteni az egyházi közéletünk minden területén tapasztalható, mindenfajta előrelépést gátló káderhiányt, ami az iskolaügyben különösen érződik: az elmúlóban levő kommunista-ateista-egyházel- lenes rendszer a pedagógusok között végezte a legnagyobb lelki pusztítást. Nem könnyű ma egyházunkhoz szorosan kötődő pedagógusokat találni iskoláinkba. Aki nem él benne, nem hiszi el, hogy még egy iskolaigazgatói szék betöltéséhez is milyen nehéz, néha szinte lehetetlen a megfelelő ember megtalálása. Ha egy-egy egyházi iskola szelleme vonzó is mind a pedagógusok, mind a tanulók számára, anyagi lehetőségeink messze elmaradnak a hasonló, de akár gyengébb színvonalú egyéb iskolákétól. Várható-e valami javulás ezen a téren? A kulcsszavak az eddigiek: ígéretek és reménység. A Vatikánnal kötött megállapodás nyomán konkrét, nyilvános miniszterelnöki ígéretet kaptunk, hogy az egyházi iskolák megkapják ugyanazt a kiegészítő támogatást, amit az önkormányzatiak. Tehát nem többet, mint ahogy azt egyes egyház- és egyházi iskola-ellenes politikusok hangoztatják. Sőt valószínűleg kevesebbet, hiszen ha az előző év országos átlagát kapjuk, akkor lenyeletik velünk az inflációt! Ez az új elképzelés az eddigi közoktatási megállapodások felbontásával és új törvényi szabályt* zással jár, valamint adminisztratív átszervezéssel (a fenntartó fogja kapni az összeget, és megnő a megyei közigazgatási hivatalok ellenőrző szerepe). Mindez leghamarabb 1998 januárjától esedékes. Az előttünk álló tanév fő feladata az intézmények pedagógiai programjának, helyi tanterveinek elkészítése, a fenntartóval való jóváhagyatása. Keserves munka, amit húznak-halasztanak a fél ország iskolái. Ez év június 30-án azonban nagyot léptünk előre: az oktatási-nevelési intézményeinkből összegyűlt mintegy 250pedagógus létrehozta az Evangélikus Pedagógiai Központot, hogy végre meginduljon az oly^n nagyon igényelt tapasztalatcsere, együttműködés, létrejöjjön a nélkülözhetetlen adatbank, s az iskolák teljes önállóságának tisztelet- bentartásával bizonyos fokú egységes követelményrendszer és értékelés kialakítása. Az anyagiak Szűkös volta, s megint a gyötrő káderhiány nem tesz lehetővé gyors, látványos áttörést, de bízunk abban, hogy az első eredmények felgyorsítják a folyamatot. Most, hogy sikerült az új alapvizsga és érettségi vizsgakövetelmény rendszerbe „kötelezően választható” tantárgyként bevinni a hittan tantárgyat is, esedékes az iskolai hitoktatás tantervének újragondolása négy-, hat- és nyolcosztályos középiskolákra, nyolc- és tízosztályos általános iskolákra kü- lön-külön lebontva, valamint a vizsgakövetelmények pontos meghatározása, ahogy azt az új vizsga- szabályzatok előírják. Nem volt még olyan tanév, aminek úgy indultunk volna neki, hogy unalmas, rutinszerű lesz. Ez sem lesz az. Sőt! De aki Ura az Egyháznak, Ura iskoláinknak is: ha Tőle kérünk erőt, kitartást, megadja majd nekünk a szükséges mértékben. így bizakodva, optimistán kezdjük el 1997. szeptember 1-jén az új tanévet. Schulek Mátyás TANÉVNYITÓ ISTENTISZTELETEK KÖZÉPISKOLÁINKBAN Aszód: szeptember 6-án du. 3. Békéscsaba: augusztus 31-én, de. 10. (nagytemplom) Bonyhád: augusztus 31-én, du. 5. Budapest-Deák tér: augusztus 31-én du. 4. Budapest-Fasor: szeptember 1-én de. 8. Győr: augusztus 31-én du. 5. Nyíregyháza: augusztus 31- én, du. 5. Orosháza: augusztus 31-én de. 10. Sopron: augusztus 31-én du. 5. (valamennyi intézet számára a templomban). Kétféle út 1. zsoltár Boldog, ki nem követ gonosz tanácsot, bűn útjára nem tér, gúny-gáncs nem kenyere, de örömét leli az Úr törvényében, éjjel-nappal az jár eszében. Amint a folyópart fája idején hozza gyümölcsét, s lombja nem indul hervadásnak: amit csak tesz, jó végre jut. Nem úgy ám a bűnösök - hanem mint a szélfútta pelyva! Nem is állhatnak meg, ha jön az ítélet, igazak sorából vétkezők kidőlnek. Hisz’ az Úr ismeri hívei útját, míg a gonoszoké semmibe vész. Fordította Bodrog Miklós A Borsod-Hevesi Egyházmegye gyülekezetei, a nyugdíjbamenetel folytán megüresedett esperest tisztségbe egyhangúlag megválasztották Yeczán Pál diósgyőri lelkészt Beiktatása ünnepi istentiszteleten és egyházmegyei közgyűlésen 1997. szeptember 13-án szombaton de. 10 órakor lesz a diósgyőri templomban. Az iktatás szolgálatát D. Szebik Imre püspök végzi. A templom címe: Miskolc in., Vár u. 7. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. A Lutheránus Világszövetség és a Vatikán dialógus bizottsága következő ülését 1997. augusztus 31.-szeptember 6. között Magyarországon, Dobogókőn, a Manréza Konferencia Központban tartja. A tanácskozás záróistentiszelete a Budapest- fasori evangélikus templomban lesz 1997. szeptember 5-én, pénteken du. 6 órakor. Erre az istentiszteletre minden érdeklődőt szeretettel hívnak.
