Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-08-31 / 35. szám
Evangélikus Élet 1997. augusztus 31. GYERMEKEKNEK F IATALOK- NAK Öcsém arcáról lassan eltűnnek az iménti sírás ráncai. Elégedetten kapja be a falatokat, egyiket a másik után... Ilyenkor úgy néz ki pufók arcocskájával, hézagos fogsorával, és a lecsöpögtetett partedlivel, mint egy kis basa, vagy inkább mint egy klasszikus „jóllakott napközis”. - Alig piüant rám, de olyankor sokat mondó hála van tekintetében. Valami feszít belülről, a mellkasomban. Büszkeség, és öröm. Fontos vagyok neki. Köszönöm, Uram, hogy vannak, akik számára fontos vagyok, akikért örömmel és büszkeséggel tudok megtenni dolgokat. IGAZ MESÉK Egy szelíd szó - egy goromba szó Az egyiptomi Makarios abbéról mesélik, hogy egyszer elindult a pusztaságból a Nitria-hegyre. Ahogy céljához közeledett, így szólt vele levő tanítványához: „Eredj, menj egy kicsit előre!” Ez amint tovább haladt az úton, egy pogány istenség papjával találkozott. Ekkor rákiáltott: „Jaj neked, pogány, hova mész?” Az idegen megfordult, elagyabugyálta a tanítványt, majd otthagyva tovább folytatta útját. Kicsivel odébb azután találkozott az öreg Makariosszal, aki így köszöntötte: „Üdv neked! Üdv neked, barátom!” A pogány meglepődve közelebb jött hozzá és csodálkozva kérdezte: „Mit láttál rajtam, hogy ilyen kedvesen megszólítottál?” „Azt láttam, hogy valami hiábavalón felizgattad magad” - felelte az öreg abbé. „Megindított a köszöntésed. Megéreztem belőle, hogy Istenhez tartozol. De az előbb egy rosszindulatú barát megsértett, én meg jól megvertem. Tálán bele is halt.” Ekkor rájött Makarios, hogy ez az ő tanítványa volt. A pogány pap ekkor átkulcsolta az öreg lábait, és így könyörgött neki: „Addig nem engedlek el, amíg tanítványoddá és szerzetessé nem teszel!” Ekkor odamentek a sérült baráthoz, vállukra vették, és magukkal vitték a hegyre. Amikor az ottlévő szerzetestársak meglátták a pogány papot, és megtudták, hogy mi történt, nagyon megörültek. Az valóban szerzetes lett, és sok pogánnyal megismertette a ke- resztyénséget. Ekkor mondta Makarios a következőket: Egy haragos szó a jót is gorombává, egy jó szó viszont a 'gonoszát is jóVátéhöti. A háromszögeket helyes sorrendbe rakva a betűk egy ének kezdő sorát adják. Az ének az Evangélikus Enekeskönyvben található. Hányas számú énekről van szó? „TUDOD-E...” hogyan gyászoltak a bibliai korban? A kép egy Krisztus előtt kb. 1350 évvel élt egyiptomi tisztviselő síijának domborművét ábrázolja. Siratóasszonyok láthatók rajta, amint jajgatva siránkoznak. A Bibliában is olvashatunk több helyen róluk, akik jönnek, és gyászra hívják a „sírni tudókat”. A sirató énekeket sípszóval vezették be. Csípőjükre kendőt vagy Izraelben zsákot kötöttek. Jákób is zsákba öltözött, mikor halottnak vélt fiát, Józsefet gyászolta. Ez volt ugyanis a szomorúság és a bánat kifejezése. Ugyanezt jelentette az is, ha gyász idején port hintettek a fejükre, és jajgatva tették kezüket is a fejük tetejére. HUMORZSÁK Zsófi kérdezi:- Tisztelendő bácsi! Isten gazdag?- Igen.- Sok pénze van?- Az nincs, de van jósága, szeretete, kegyelme.- Akkor pénzt nem tud adni?- De igen, a szorgalmas munka után. Miért kérdezed?- Mert a szomszéd néni mondta a mamámnak, hogy „maguknak még az Isten pénze sem volna elég”!- Kihez kell imádkozni?- Istenhez.- Kiért, miért kell imádkoznunk?- Kenyérért- Ruháért- Bűnbocsánatért.- Szüléinkért.- És te Lali?- Hogy ne feledjek számtanból! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyünk, Petőfi u. 359. Vallomások a Bibliáról Magyar írók és költők a Könyvek Könyvéről Aki életének kis és nagy eseményeit tárgyilagosan nézi, aki csöndes szemlélődésben elgondolkozik minden értéken, mely testét-lelkét gazdagítja, annak szívében csodálatos érzés jelenik meg. Aztán szavakat keres, hogy érzését kifejezze. Végül egyetlen szót tud mondani. Legemberibb szavaink egyikét. Ady Endre egyik versének címében háromszor íija le a szót és amit a szó kimondásakor gondol, költeményben énekli meg. KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, Istenem, Istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden, Boldog szimatolásaimban Gyöngéd simogatásaimban S éles, szomorú nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dőltek, épültek az oltárok. Köszönöm az énértem vetett ágyat, Köszönöm neked az első sírást, Köszönöm tört szivű édesanyámat, Fiatalságomat és bűneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet, A csókot és a betegséget. Köszönöm, hogy nem tartozik senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked. Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, Istenem, Istenem, Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm S hogy te leszel a halál, köszönöm. A HÁLA „Köszönöm!” - csak ennyi. Ahol elhangzik ez a szó: köszönöm, ott már jelen van a hála. A hála fokozott tisztelet az iránt, aki jót tett velünk, nekünk. Szívességet tettek, ajándékot kaptunk, olyanban részesítettek, amihez nem volt jogunk. Az igazán hálás szív - természetesen - még azt is megköszöni, ami föltétien járt neki.. A hála, mely egyetlen szóban jelenik meg legegyszerűbben, vagy egy tekintetben, a szívből ered. Érzés és értékítélet. Elismeri az ajándékozó jóságát. a megajándékozott. Örül neki. És „visszafizeti” a hálával. Akiben a hála él, abban a tisztelet ősi erénye mondja: köszönöm! A hálás szív gazdag szív. Tfelevan hálával. Lesz módja jót cselekedni azzal, annak, aki felé most csupán a „köszönöm” szó hangzik. A hálás ember önzetlen. Tűd örülni annak, hogy a másik adott. Nem csak az tölti el örömmel, hogy valamit kapott, hanem afölött is örül, hogy a másik nagylelkű volt. A hála érzékennyé teszi a szívet az érdek nélküli szeretet iránt. Érzi, mikor önzetlenül közelednek felé vagy kezet nyújtanak neki; a hála teszi képessé, hogy is hasonlóan cselekedjék. A hála érzésé gazdagítja a hálás embert és gazdaggá teszi azt, aki felé irányul. A hála a szív melegsége, mely a másik szívét is melengeti. A hála megajándékozza a legfontosabb érzéssel a másikat: szükség van rá! Erősíti benne a tudatot: ő jó! Van értelme tetteinek, szavainak. Észrevették. Elismerték. A hála hálát vált ki! - bármily különös, de így igaz, és a szívek a hála gyönyörű hálójában egymáshoz tartozónak érzik magukat! A hálás ember örömet ad. A hálás ember alázatos, elismeri, hogy kapott... Tűd elfogadni. És ez az első lépés, hogy tudjon adni. A hála nem gazdasági kérdés. Nem függ a pénztárcától. Legkevésbé van anyagi vonzata. A szív értéke. Nem jegyzik a tőzsdéken. (Tálán innen van felbecsülhetetlen értéké!?) A hálás embert szeretik. A hálátlant nehezen viselik el. A hálátlanság sért. Lenéz. Sebet ejt a másikon. A hálátlan szűkmarkú, még egy szava sincs: köszönöm. Vak ember a hálátlan, mert nem látja azt, amit kapott, de így azt sem igazán, ami- lye lett. Örömtelen, hiszen nem tud örülni mindannak, amit érdemtelenül ajándékoztak neki. Szegény marad akkor is, ha soksok pénze van. A hála barátokat gyűjt. A hálátlanság megdermeszti a kapcsolatokat. Távolságot tart. Taszít. Ki hálás neked? • Mondták ma, hogy köszönöm?! Te kinek mondtad? Betölt a hála? Nincs barátod, magányos vagy? Tégy jót, és a hála körülöleli a szívedet. Hálád barátokat gyűjt neked. Mácz István: Kísértés a jóra című könyvéből Miként válik színessé egy csendeshét? Gyakran panaszkodnak fiataljaink, hogy mmél többet járnak ifjúsági konferenciákra, annál inkább unalmasnak tartják. Vajon hogy lehetne ezeknek az évről évre visszatérő gyerekeknek színesebbé tenni csendeshetüket? Erre a problémára, úgy érzem, jó megoldást találtunk a három év óta megrendezésre kerülő somlószőlősi gyülekezeti ifjúsági héten. Míg a tavalyelőtti konferencia az újdonság erejéből meríthetett, a tavalyi pedig a sokszor nagyon is felszínes hitismeretünket mélyítette, addig az idei a színgazdagságával tűnt ki. A 13 településről összejött közel 70 fiatalt (5-től 18 éveseket) igazán lefoglalni ugyanis csak gazdag programokkal lehet, hogy mindenki megtalálja a maga érdeklődési körének és korának megfelelő elfoglaltságot. így lényegében háromféle tábort építettünk egy hétbe: 1. Egy hittantábort, annak minden fontos „kellékével”: a Miatyánkot feldolgozó reggeli áhítatokkal, József történetét alapul vevő estiekkel és közös Biblia- olvasással. Volt bibliaismereti verseny Ruth és Eszter könyvéből, több diameditáció, eddig ismeretlen ifjúsági énekekkel történő dicsőítés. A gyerekeknek tetszett a sok szemléltetés; az, hogy maguk is aktív részesei lehettek egy-egy szolgálatnak; s hogy a híres egyháztörténeti személyek életművét ismertető kiselőadások is inkább fórumhoz hasonlítottak, mint iskolai történelemórához. 2. Természetesen egy ilyen hétnek szórakoztatónak is kell lennie. A szabadidőben folyt a mozgás, a sportolás és a csoportos játék. Nem maradhatott ki a programból az asztalitenisz-verseny, a szalonnasütés, a foci, a futó- és sorverseny sem. Á záróesten megjelent száz főnyi „közönség” a parókiaudvaron humorral fűszerezett műsornak örülhetett. 3. De ez a hét nemcsak „hit- és testépítő” tábor volt, hanem honismereti is. Meghívott előadók beszéltek a Somló-vidék értékeiről, múltjáról. A környék irodalmába Tóth Dezső, néprajzába Laczkovits Emőke, a történelembe pedig Fehérvári Károly adott betekintést. Fiataljaink a népművészettel is, pl. textilfestéssel ismerkedhettek. A hét záróakkordja egy egynapos buszkirándulás volt Budapestre, ahol sok nevezetességet megtekintettünk. Alkalom nyílt megnézni a Parlamentet, a Műcsarnok és a Nemzeti Múzeum kiállításait, sőt közkívánatra a Duna-korzót és a Pólus Centert is. Csak javasolni tudom a táborszervezőknek, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló programötletekkel tegyék élvezetesebbé és színesebbé a megszokás veszélyébe süllyedő hagyományos csendesheteket. Gabnai Sándor VAJTA GÁBOR: Levelek Dániából A magyar írók és költők jelentős része rendszeresen olvasta, tanulmányozta a Bibliát, ezt az igen figyelemreméltó körülményt a következőkben néhány, kiragadott idézettel kívánjuk bizonyítani. Például Benedek Elek a magyar gyermekirodalom megalapítója így vallott a Könyvek Könyvéről: „Most őszülő fejjel eljutottam a könyvek könyvéhez: a szent Bibliához. Itt is a »nagyapó« lelkét érzem feltámadni bennem. Neki is legkedvesebb könyve a Biblia volt. Az enyém is az ma. S úgy látszik, az is marad halálomig.” Gárdonyi Géza 1918-ban a következőket írta e témakörben: ...olyan könyv, amelyet többször is elolvasok, csak egy van: az Újtestamentum. Mindennap olvasok belőle, már több húsz événél. Mindig ott van az éjjeliasztalomon. A koporsóban is legyen a szívemen.” Ady Endre ugyancsak 1918-ban, nem sokkal halála előtt a következőket vallotta a Bibliáról és egyéb olvasmányairól: „Állandó olvasmányom voltaképpen nincs is más, mint a Biblia, de vissza-visszatérő olvasmányaim szép számúak. Például Jókai regényeit, olyi- kat talán negyvenedszer olvasom, emlékezéssel, néha-néha és néhol-néhol az első olvasás nagy szenzációjával... Ha jól emlékszem; Byron, Baudelaire, Vajda János és Tolnai Lajos voltak nagy szenzációim. Ha még tovább sorolnám őket, még furcsább, vegyesebb s együtt komikusabb volna a névsor. De olvasnivalóimban is vallom predesztinációs hitemet: mit el kellett olvasnom, kezembe került, akár boltból, akár kölcsön, akár a vasúti kocsiban találtam.” Tóth Árpád jelen költőnk is megemlítette olvasmányai főzött a Bibliát: „Olyan könyv, melyet újra meg újra előveszek, igen sok van: a Biblia, Shakespeare egyik-másik remeke, néhány nagyszerű regény, egy-egy jeles költő művei.” Sik Sándor ismert papköltő, drámaíró is természetesen megemlékezik vallomásában a Bibliáról: „Mint meditációhoz szokott embernek, mindennapos, legkedvesebb olvasmányom természetesen a Biblia. A lelkiség klasszikusai közül leggyakrabban és legnagyobb szeretettel forgatom Szent Ágoston, Szalézi Szent Ferenc... műveit.” Ugyancsak figyelemreméltó Radnóti Miklósnak ez a feljegyzése: „Állandó, jobban mondva visszatérő olvasmányaim az utóbbi időben is Károli Gáspár Ó- és Újtestamentuma, Csokonai, Arany János, Kazinczy különösen a »pályám emlékezete«.” Végül még Pilinszky János költő vallomását mutatjuk be e témakörben: „Életem legfontosabb könyve az Újszövetség. Stílusa tétova, töredezett, esendő. Ahogy a nagy drámaírók is olykor a legsúlyosabb és legmagasabb rendű igazságokat egy gyermekkel mondatják ki. Ez a könyv, több mint könyv.” Úgy gondolom, hogy az itt felsorolt néhány idézet is érzékelteti, hogy a jelentős hazai költőknek, íróknak általában állandó olvasmánya volt a Biblia és nagy hatást gyakorolt irodalmi tevékenységükre is. Batári Gyula A Dán Kultuszminisztérium támogatásával könyv jelent meg a közelmúltban a távoli országról. Vájta Gábor - a borító szövege szerint lombikbocikat gyártó orvos - Levelek Jyllandról, avagy Miért más Dánia? címmel felelősségteljes kutatómunkája mellett megajándékozta olvásóit a sok képpel, térképpel illusztrált kötettel. Levelek formájában közli mondandóját, mint az egykor Rodostóból jelentkező Mikes Kelemen. Szinte kézenfogva vezeti olvasóit a félszigeten. Bemutatja II. Margitot, a páratlanul népszerű dán királynőt, megismerjük az állattenyésztést szolgáló Embriótechnológiai Központot, Koppenhágát, egy rokonszenves pedagógust, aki már járt Magyarországon és készséggel segített az otthonteremtésben a Vájta családnak. A szerző a Vác melletti Sződligeten él, de hivatása révén járt már a Távol-Keleten, Párizsban, Amerikában. Véleménye szerint Dánia a világ talán legnyugodtabb és legemberibb országa. Ellátogatott Viborgba, meghatottan kereste fel Skandinávia legnagyobb templomát az egykori fővárosban. Megragadja figyelmét az evangélikus papok és papnők ruhája. A megszokott, hosszú, fekete palásthoz arasznyi fodrozott, fehér spanyolos körgallért hordanak. Meglepte őt, hogy az istentisztelet végén a lelkész a templomajtóban mindenkitől kézfogással és néhány kedves szóval búcsúzott. A váci Kucsák Nyomda ízléses formában, szépen tipografizálva jelentette meg Vajta Gábor könyvét. Papp Rezső
