Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-06-29 / 26. szám
Evangélikus Élet' 62. ÉVFOLYAM 26. SZÁM 1997. JÚNIUS 29. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI ÖTÖDIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 40 FT Akármennyire is táguljon ki az ember szelleme, a keresztyénség fenségességén nem fog túljutni. Goethe A TARTALOMBÓL ~ A NYELVZAVARTÓL A „NYELVEK ADOMÁNYÁIG” FASANG ÁRPÁD KÖSZÖNTÉSE ÚJ SZÁNTÁST! EGYHÁZMEGYEI CSENDESNAP REMÉNYIK SÁNDOR: Akarom Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindig enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon Legyek a vén föld fekete szívéből Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerű, durván összerótt ladik, Mit tengerbe visznek mély folyók. Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, Míg le nem teszi a művész a vonót. VAJDASÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZI küldöttség járt hazánkban június 16-17-én. A Vajdasági Szlovák Evangélikus Egyház küldöttségének vezetője Jón Valent újvidéki püspök volt, és kíséretében volt a Vajdasági Magyar Esperesség vezetője, Dolinszky Árpád esperes, bajsai lelkész is. Egyházunk részéről dr. Harmati Béla püspök-elnök és Szebik Imre püspök vett részt a tanácskozáson. Jelen volt Genfből Görög Tibor, a LVSZ Európa-tit- kára is. A részletes tudósításra később visszatérünk. Képünk a bajsai evangélikus templomot ábrázolja. Teológiai tanszék Sopronban A soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen a képzés Tanárképző Intézettel és Pedagógiai Karral bővült. A Soproni Egyetem evangélikus teológiai tanszék felállítását vette tervbe. A tanszék felállításának célja, hogy a tanárjelöltek számára lehetővé tegyék az evangélikus teológia és egyházi ismeretek megszerzését, majd diplomájuk megszerzése után előnnyel pályázhassanak evangélikus gimnáziumi tanári állásokra és munkájukat az evangélikus hagyomány és spiritualitás ismeretében végezzék. A teológiai tanszék szoros együttműködésben végzi munkáját Teológiai Akadémiánkkal. Veni, Sancte Spiritus Jövel Szentlélek Úristen - hangzott fel az ének a Deák téri templomban május 23-án délután. Nem is- kolakezdetet, néni is Pünkösdöt, hanem a volt polgári-, kollégium- és Leánygimnáziumnak az iskola dísztermében már több mint tíz éve rendszeresen megtartott, évi találkozóját ünnepeltük a bevezető istentisztelet után. Ezúttal azonban ez az összejövetel egy emléktábla leleplezésének hatvanéves évfordulójához kapcsolódott. Dr. Martos Józsefné Sztrókay Piroska tanárnő izgalmas, minden részletre kiterjedő összeállításából tudtuk meg, mi is történt annak idején - és azóta. 1936 nyarán járt két tanár, Jeszenszky Lilla és dr. Zelenka Margó először a tiroli Kufstein várában, ahol a Martinovics-féle összeesküvés és a 48-as szabadságharcvértanúi raboskodtak - de a múzeummá szelídült toronyban róluk addig senki meg nem emlékezett. Lázas tervezés, készülődés kezdődött, dr. Bánkúd Dezső igazgató szervezésében, lelkes tanárok és diákok közreműködésével. Kitartó munkával megszerezték itthon Hóman Bálint miniszter, odaát az osztrák hatóságok engedélyét, a vértanúk leszármazottaitól adataikat. Műsoros estet rendeztek, a növendékek Qlock Klára festőművész-rajztanár segítségével díszes emlékalbumot állítottak össze: minden lap egy név, eredeti magyar népművészeti motívumokkal díszítve. A 6 és fél mázsás, 94 aranybetűs nevet tartalmazó vörösmárvány táblát Lux Elek szobrászművész tervezte. 1937. július 8-án indult útnak 11 tanár és 26 növendék Kufsteinba, ahol másnap a város küldöttsége és ünneplő lakosság várta őket. A tornyon magyar zászló lengett. Az emelőkkel felvontatott táblához 452 lépcső vezet fel. A tiroli lapok egy hétig naponta tudósítottak, a hazai sajtó néhány hírt közölt az avatással kapcsolatos eseményekről, Erdélyben hosszú ismertetés jelent meg. A háború után agyonhallgatás volt a sorsa, a 40 éves emlékünnepségre senki sem mehetett el. A Panoráma útikönyv épphogy megemlíti. De a 70-es években a Magyar Nemzet kétszer is ismertette a tábla történetét, ezt átvette a Látóhatár - később a Magyarok Világszövetsége küldte szét a világba. Ma a tábla tavaly felújított, fából készült, megmentett másolata a gimnázium folyosójának falán őrzi tovább a nagy esemény emlékét. „Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk végbe..." - idézte igehirdetésében dr. Hafenscher Károly lelkész a 60. Zsoltár 14. versét. Kovács Mária MEGHÍVÓ A Büdahegyvidéki Evangélikus Egyházközség egyhangúan megválasztott lelkészét Bácskai Károlyt 1997. június 28-án, szombaton de. 11 órakor kezdődő istentiszteleten és ünnepi közgyűlésen iktatja be szolgálatába Bálint László esperes. Minden érdeklődőt szeretettel várnak erre az alkalomra. LELKÉSZEK AZ EGYHÁZI SAJTÓÉRT „Örökzöld témát” feszegetett az a kis csoport, mely egyházi sajtónkról, a lapok terjesztéséről, híveink olvasásra neveléséről tanácskozott június 6-án. Harmati Béla püspök foglalta össze így az elhangzottakat. De figyelemre méltó volt a bevezető áhítata a napi igéről (L k 11,4), melyben a megbocsátást, kiengesztelődést cs az ügyért való összefogást hirdette meg Isten üzeneteként. 1 ilhivatásunkra mutatott reá Szebik Imre püspök indít ó előadása, melyben hangsúlyozta, hogy „az írásos cvíingéliumhirdetés is Isten eszköze”. A reformáció gyors elterjedése a gutenbergi „találmány” igénybevételével volt lehetséges. A tartalmas beszélgetésben sok jó gondolat, ötlet és tanács hangzott el. Valamennyit átfűtötte az egyházi sajtóért való felelősség! A sajtóról azt szokták mondani. hogy „nagyhatalom”, éppen ezért „a sajtó az egyház esélye a misszióra”. Ha valaki nem él a sajtóval. nem érti az egyház küldetését sem. Fontos szerepe van a sajtónak a nyelv használata terén is. Egyházi lapjainknál nagyon kell ügyelni az irodalmi stílusra és a nyelvhasználat helyességére. Feladatunk a keresztyén hit hátterén építő kultúra bemutatása is. Sokkal több gondot kell fordítanunk cikkeink írására, mondanivalónk igényes közlésére azért is, mert napjainkban az anyagi javak mindennél erősebben formálják gondolatainkat, egész életünket, ugyanakkor a spirituális üzenetet nem szabad „pongyola” módon továbbítani. E sorok írója bejelentette, hogy ez év ádventjétől az Evangélikus Elet új formátumban, 6 oldalon jelenik meg. Erre az átállásra készül fel a nyáron a szerkesztőbizottság és a sajtóosztály munkatársi gárdája. Az egyházmegyei sajtóelőadók segítségét is kérjük: legyenek jó terjesztői a lapnak. Gyülekezeti összejöveteleken geijesszék az olvasási kedvet a hallgatókban és - ami különösen fontos - legyenek tudósítói lapunknak. Kinyújtott karjaink ők, akik a tizenhat egyházmegye vérkeringésébe kapcsolhatják be jó tudósítói munkájukkal az egész magyar evangélikus egyházat. Az előadók megszívlelendő ötleteket és tanácsokat is adtak. Jobban meg kell célozni azokat a rétegeket, amelyek nem a gyülekezetek ún. „belső köréhez” tartoznak, de eljut hozzájuk a lapon keresztül az üzenet. Kettős célt kell szem előtt tartani: a lapnak hirdetnie kell az evangéliumot is, de sok és jó információt kell adni egész egyházunkról. Ami ma az egyházban történik, közérdeklődésre tarthat számot. Egyikük így fejezte ki: „az érdekel, ami történik és az a fontos, hogy együtt örülök az örülőkkel”. Frenkl Róbert országos felügyelő szavai sokakkal megegyeztek, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy az újságírás „szakma”, melynek szabályait ismerni kell és elsajátítani annak, aki írást vállal. Teológusainkat, lelkészeinket érdemes lenne képezni és továbbképezni ebben a „szakmában”. Egy dolog mindenesetre hangsúlyossá vált az eszmecsere folyamán: a lelkészek felelősek a sajtóért! Nemcsak a sajtóelőadók, hanem valamennyien. Ez pedig buzdítást jelent az írásra, a tudatos kapcsolat- tartásra, közlésre és befogadásra egyaránt. Tóth-Szöllős Mihály A finn parasztpróféta, a lelki ébredés és annak magyar leszűrődése 1 A finn egyházban sajátos fogalom az ébredés. Amikor az ember ráébred arra, hogy „nemcsak egyes bűnei vannak, hanem egész élete helytelen irányban halad”, vagyis nem egyes cselekedetei bűnösek, hanem az állapota bűnös, ettől szo- rongani kezd, s vágyódik Isten felmentő szeretete után - ezt nevezzük ébredésnek (Finn káté). Azt hiszem, ilyen tanbeli tételes meghatározás csak a finn evangélikus egyház kátéjában van. Ez a felismerés általában a finnek között történelmileg az 1700-as évek lelkileg sivár kora idején vált egyre erősebbé, s számos esetben különc körülmények között tört elő. E jelenségek mérlegelésében szól a finn történelem korábbi, kezdeti, rajongó, és mérsékelt ébredésről. Ezeket hol a szélsőséges pietizmus, hol a mérsékelt ébredés, hol a terjedő hemnhuti kegyesség irányította. Közel egy évszázadig tartott ez a későbbi nagy elődöket megelőző kor, amelynek voltaképpen legkiegyensú- lyozóbb alakja Achrenius Antal (fl810) lelkész és költő volt. (Nálunk is elterjedt énekét, „Lelkem csak fölfelé” Kóréh Endre énekelte.) Ene- keskönyvünkben a „Fel, mert az ágálom percei múlnak” (449) szerepel. Ezeknek az ébredési mozgolódásoknak egyházas irányából indult a nálunk széles körben megismert Ruotsalainen Pál. A róla magyarul is megjelent életrajzi regény címe alapján parasztprófétának ismerjük. Születése 220 éves fordulójára emlékezik most a finn keresztyénség (1777-1852). Annyira emlegetetté vált egyházunkban is, hogy méltó nekünk is emlékeznünk rá. Onkivesi faluban született (ma Lapinlahti) 1777. július 9-én, földmíves szülők gyermekeként. Élénk, tehetséges fiú volt, aki már korán mély vallásos hatásokat kapott. Hatéves korában egyszer altemplomban Krisztus haláláról hallott prédikálni. Annyira megrendült, hogy olvasni kezdte az újtestamentumot, még gyermeksége évei alatt háromszor végigolvasta. Fiatal legény korában az ébredés hatása alá került. Eljárt a szeura- tokra (vallásos összejövetelek). Szülei eleinte nem szívesen vették. Olykor a ruháját is eldugták, hogy ne tudjon elmenni. Ezeken az együttlé- teken azonban nem minden kérdésére kapott kielégítő választ. Elmúlt már 22 éves, amikor egy vándorprédikátor járt a vidékükön, akinek rendkívül világos látása volt lelki kérdésekben. De mire megérintett lelke megmozdult, a bizonyságtevő már messze járt. Keresésére indult. Hosszú utat tett meg Közép-Finn- ország erdeiben, gyakran el is tévedt, mire rátalált Högman Jakab kovácsmesterre. Míg csengett az üllő, ez felrázta őt azzal a mondattal, ami azóta a finn egyházban szállóigévé vált: „egy az, ami hiányzik benned, s ezzel az eggyel minden: a Krisztus benső ismerete. ” Ruotsalainen gondolkodása egyre mélyült, hite megacélozódott. A vidék ébredésének vezetőjévé érett. Mély beszélgetéseket folytatott és kemény harcokat vívott ezután. Kimagasló lelki emberekkel lépett kapcsolatba, mint Malmivaaraék, Lagus Jónás, Durchman, Hedberg és mások. Általuk mozgalommá nőtt az ébredés. Az ő körükben ezt „körtti” mozgalomnak nevezték. Más körökben is erősödött az ébredés. Renquist, majd a lappok között Laestadius Lőrinc. Ruotsalainen Pál igen elmélyült bizonyságtevő volt. Aforizmái, lelki tanácsai, a lélek megmozdulásait értő bizonyságtevései egyre szélesebb körben terjedtek, s a finn felébredtek között ma is élnek. 'Kemény küzdelmeket is vívott kora megüresedett és elsivároso- dott egyházával szemben. De mindvégig megmaradt az egyház keretein belül. Amikor néha arra akarták biztatni, hogy hagyja ott az egyházat, azt mondta: „amíg egy Miatyánk elhangzik a templomban, nekünk ott a helyünk. ” Az ember teljes Istenhez fordulása volt hitének s tanításának lényege. Harcai bíróság elé is vitték. A híres Kalajoki tárgyaláson tiltott gyűléstartás miatt társaival együtt el is ítélték. Végül győzedelmeskedett az ébredés az egyházban is. A nép számára döntő hitbeli és erkölcsi alapot adott. 1852-ben halt meg. 75 éves korában. „Végső kísértések” (Viimeiset kiusaukset) címen századunk máso^ dik felében Kokkonen neves finn zeneszerző operát írt Ruotsalainen utolsó győzelmes hitbeli küzdelmeiről. Hazájában, de egész Skandináviában is, hosszú éveken át műsorról levehetetlen volt, s ma is klasszikus műnek számít. A siker az őszinte hangvételnek és az eredeti „felébredt” muzsikának köszönhető. A finn ébredés végül is - még Pál életében - négy jelentős ágra bomlott: a körttiekre (Ruotsalainen- Malmivaara), az evangéliumiakra (Hedberg), az imádkozókra (Renquist) és a laestadiánusokra (Laestadius Lőrinc). Mind megmaradtak az egyházon belül és ma is termékenyítik a hitéletet. Hazánkba és egyházunkba a finn ébredés híre századunk húszas éveiben, a trianoni letörtség lelki és gazdasági pangás idején érkezett el és jelentett mérhetetlen áldást, megele- venedést. Főleg Podmaniczky Pál és Túróczy Zoltán működése idején termékenyítették meg egyházunkban azt az ébredést, amely akkor több hullámban is elérte gyülekezeteinket. Minden mozzanatában felismerhető a körtti-hatás. Sok lelki tápanyagot kaptunk tőlük. Jelentősen táplálták az evangélizáció szolgálatát. Az 1924-ben megindított finn-magyar stipendiáns-cserében a körtti- hatás újra és újra biztatást, lendületet kapott. Énnek köszönhetjük többek között, hogy századunk első felében magyar evangélikus ébredésről beszélhetünk. Méltó hát, hogy a gyökereknél ne feledkezzünk meg Paavo Ruotsa- lainenről s finn testvéreinkkel együtt ünnepeljünk Isten iránti hálával ezen az emléknapon. D. Koren Emil
