Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-06-15 / 24. szám
Evangélikus; Élet 62. ÉVFOLYAM 24. SZÁM 1997. JÚNIUS 15. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI HARMADIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 40 FT Egy lelkésztestvéremtől hallottam: Bármilyen más foglalkozást választottam volna, pontosan figyelném a munkaidőt és megkövetelném a szabadságomat. Lelkészi szolgálatomban viszont nem mérhetem szolgálatomat az órámmal és nem követelhetek szabadságot. Ez összecseng Pál mondatával: „Te azért a munkának terhét hordozzad” Túróczy Zoltán ■ ~ A TARTALOMBÓL“ ÜNNEPELTEK ÉS EMLÉKEZTEK A KITELEPÍTETTEK HAT ÉV MUNKÁJA MÉRLEGEN EGY ÉV PÁPUA ÚJ-GUINEÁBAN 3. NAGYPÉNTEKI GYÁVASÁG, HÚSVÉTI KÉTKEDÉS, PÜNKÖSDI DIADAL Csak Jézus Beszédes képnek, jelnek vagy jelképnek is tekinthetjük, hogy a megdicsőülés hegyén (Mt 17,1-8) a félelmetes és csodálatos látomásból ocsúdva a tanítványi „belső hármas” már csak Jézust látta - se rég elhunyt, de mégis beszélő próféták, se mennyei fény, se égi hang, csak Ő. A széles műveltségű Pál apostolnak is végső soron a megfeszített Krisztus volt az egyetlen, vagyis a központi témája (lKor 2,2). Ő a .,Dominus Scrip- turae”, vagyis az írás Ura, mint hívő eleink vallották. A Biblia azért oly szédületesen „érdekes” könyv nekünk, mert róla, a Feltámadott- ról tanúskodik. Nem a prófétai és apostoli kijelentések fáklyafényei teszik ragyogóvá a názáreti Jézust, hanem az Ő tündöklése sugározza be Bibliánkat. A Szentírás afféle útjelző a „Kórház” felé, de még nem maga a gyógyulás. A megújulás: csak Jézus. Fontos az útjelző, de nem hasonlítható össze azzal, amire utal! Mit érne ezer iránymutató nyíl gyógyhely nélkül? A kettő közé egyenlőségjelet tenni döbbenetes aránytévesztés volna. A Biblia sem betűiben „szent”, hanem funkciójában, mondanivalójában, szolgálatában. Az őskeresztyén gyülekezetnek kb. 20-30 évig „csak Jézusa” volt, mert a mai értelemben vett Újszövetség még nem létezett! De mert élő Krisztusuk és eleven hitük volt, minden külső viszontagság és belső nehézség ellenére éltek és virultak! Az időben első újszövetségi irat: Pál 1. levele a thesszalonikai gyülekezethez (kb. 50-51-ben), majd más páli levelek - ezek persze nem teijedhettek el olyan gyorsan az akkori viszonyok közt. A négy evangélium közül minden bizonnyal a Márk nevével jelzett íródott meg először, mégpedig úgy 70 körül - ez volt Jeruzsálem pusztulásának éve majd pedig a „Máté írása szerinti”. Ennek viszont őse lehetett egy héber-arám nyelvű jézusi beszédgyűjtemény, melynek összeállítóját Mátéban jelölte meg Papias püspök (+130). Főként ennek nyomán viselhette Máté nevét az a 70 utáni, görög nyelvű evangélium, amely kimutathatóan Márkból is merített. Más, immár ismeretlen iratok is voltak: Lk 1,1-2. De már-már kihalt azok nemzedéke, akik még tanúi voltak Jézus cselekedeteinek és tanításának, ezért kb. 80 táján a pogányból lett keresztyén, Lukács lelkiismeretes kutatómunka alapján, kétségtelenül ihleteden, friss hittel írta meg evangéliumát - és neki is voltaképpen csak Jézus volt „izgalmas”, miközben elsősorban a görög-római műveltségűeket „vette célba” megfogalmazásaiban. Több évvel későbbi János evangéliuma, amely azonban helyenként pontosabb az első háromnál, amelyek egymáshoz viszonyítva sem teljesen egyöntetűek. Ezek és más különbözőségek nagyon tanulságosak a Biblia emberi oldalát illetően, amelyet kétes értékű szenteskedés volna lekicsinyelni vagy éppen teljességgel tagadni, mintha a Bibliát az első betűtől az utolsóig a Szentlélek szó szerint diktálta volna. (Az ihletettség különben sem jelent szószerintiséget, de egyébként is rengeteg helyen egyszerűen eldönthetetlen, hogy betűszerintiség alapján melyik az eredeti szöveg. De kit zavar ez, ha csak Jézus fontos?!) Elgondolkoztatóak Prőhle Károly professzor sorai Lukács-magyarázatában: „A feltámadási történetek hitelességét a közöttük mutatkozó eltérések alapján szokták kétségbe vonni. De ez sem meggyőző érv, ha arra gondolunk, hogy éppen a valóságos eseményeknél szoktak a híradások eltérni. - Ami megtörtént, azt többen látták, és perceken belül különféleképpen adják tovább. Nagymértékben gyanúsak volnának az evangéliumok feltámadási- történetei, ha teljesen egybehangzóak volnának.” „A Szentiélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek” - olvassuk 2Pt 1,21-ben. Nyilván a tartalom a lényeg. „Egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből”, mondta Jézus a hegyi beszédben (Mt 5,18), de még beszédesebb az, amit cselekedett: elutasította a válás mózesi szabályozását (Mt 5,32), látványosan és kihívóan „megtörte” a szombatot,, amikor a nyugalom napján gyógyított, és megengedte tanítványainak a szombati kalásztépést, kultikus étkezési szabályokat érvénytelenített (Mt 15,11), és nagy nyilvánosság előtt megakadályozta, hogy egy házasságtörésen kapott asz- szonyt „törvényhűen” megkövezzenek (Jn 8,2-11) - a Törvény vérszomjas fanatikusai. Hogyan tehette ezt? Úgy, hogy vele beteljesedett a Törvény a prófétákkal együtt, s így a felebaráti szeretet lépett előtérbe. Ezt az imént idézett Mt 5,18-ban egy, a kései zsidóságban elterjedt szólásformával, élesen fejezi ki. (Vö.: Kamer Károly, Máté evangéliuma, 31. o.!) S erre is vonatkozik, hogy „az Emberfia a szombatnak is Ura”, sőt az egész „Törvénynek”. A Biblia szó szerinti, betűrágó elvakultjai a farizeusok voltak, amiképp ma is akadnak, fölös bőségben, akik mintha betűbálványnak tekintenék az egész Bibliát, holott ilyesmire semmi szükség. És mi lesz azzal a sokat emlegetett mondattal, mely szerint „a teljes írás Istentől ihletett”? (2Tim 3,16) Ez a félmondat egyazon joggal így is fordítható: „Minden Istentől ihletett írás” (hasznos a tanításra stb.), ennek megfelelően a bibliafordítások is különbözők. Egy biztos: a szövegösszefüggésből adódóan csakis ószövetségi iratokról van szó. Az, hogy mely könyvek tartoznak az Újszövetséghez, csak a 4. század vége felé dőlt el, bár ezután is voltak még viták. Pál jelzett levelének megírásakor Újtestá- mentumról még szó sem lehetett, Pünkösd hétfőjén történt az esemény. Solymár Péter, a gyülekezet lelkésze így vallott Pál apostol szavaival: „A reménység nem szégyenít meg” - mindannyiunk számára valósággá vált ez az elmúlt két évben. „A gyülekezet- Istennek legyen hála érte - kinőtte a 17 évvel ezelőtt teljesen önerőből, saját kezűleg épített imatermét. A vasárnapi iskola, a konferenciák, az ifjúsági összejövetelek számára az épület kicsi lett.” így kezdte a lelkész az építésről szóló beszámolóját. Még 1994 februárjában határozta el a presbitérium a bővítés, építés szándékát. Még abban az évben megbízták Szák Kocsis Pál tervezőmérnököt, hogy készítse el az úgynevezett látványtervet. Tetszett a presbitériumnak a bemutatott terv, pályázatot hirdettek, és 5 vállalkozó közül az albertirsai Pálinkás Pál-Baksa Attila céget bízták meg az építéssel. A lelkész válláról hatalmas terhet vett le az öttagú építési bizottság - lelkész és gyülekezet hálás nekik. Két éve- akkor is pünkösd hétfő volt -, 1995-ben volt az alapkőletétel és most ugyanezen a napon - a csöAmikor már-már eluralkodott a kétség, végül mégiscsak jóra fordultak a dolgok. Minden akadály elhárult a Zsinat eredményes befejezése elől. A május végi - immár huszonhe- tedik - utolsó munkaülésszakon a Zsinat elvégezte a még hátralévő feladatokat, és így az erők az ünnepélyes záró alkalomra, a hatéves tevékenység méltó befejezésére összpontosít- hatók. Ehhez szükség volt a törvényhozás és az egyházkormányzás megfelelő összhangjára is. Az Országos Presbitérium májusi ülésén, eleget téve a Zsinat kérésének, elrendelte - a negyedik negyedévben - az új zsinati tagok megválasztását. Az egyházmegyékben október-novemberben, míg az Országos Egyházban decemberben lesz a zsinati tagok megválasztása. így teszünk eleget az új zsinati törvénynek, mely szerint mindig kell legyen választott zsinati tagság, mely hiszen a négy evangélium még megíratlan volt. Egyébként Luther fordítása: ,,Minden írás, melyet Isten ihletett, hasznos (stb.)” így természetesen vonatkoztatható az új- szövetségi könyvekre is. Ilyen és hasonló tudnivalókkal jó megismerkednünk, amire legalkalmasabb új, magyarázatos Bibliánk. Semminek-senkinek nem tesznek jót azok, akik gyakorlatilag vakhitet követelnek, mert az sokkal több veszéllyel jár, mint ahogy azt legtöbben képzelnék. Egyházunk legtömörebb hitvallása: „Solus Christus" - egyedül Krisztus. Számunkra a Biblia amolyan talapzat, s nem valami abszo- lútum, „tévedhetetlenített” egyen- érték. Igaz, témánk kényes. Ezért kértem D. dr. Nagy Gyula ny. püspök, professzor urat soraim előzetes átnézésére, amit hálásan köszönök. Dr. Bodrog Miklós A REMÉNYSÉG NEM SZÉGYENÍT MEG Ifjúsági Gyülekezeti Ház szentelése Csömörön 1 HÍ A vendég lelkészek és az ünneplő gyülekezet A finn vendégek zászlós köszöntése móri „falunapok” záróeseményeként a felszentelés. A „szép pünkösd napján” hatalmas tömeg gyűlt össze az ünnepi alkalomra. Falubeliek, budapesti és Pest megyei gyülekezetek tagjai, finn és német testvérgyülekezetek küldöttei, annyian, hogy bölcsen úgy készültek fel a gyülekezet vezetői, hogy az istentiszteletet nem a templomban, nem az új épületben - egyikbe sem fértünk volna be (!) -, hanem az udvaron készítették elő és tartották meg. Az egyházkerület püspöke, dr. Harmati Béla érkezett a felszentelésre, Detre János esperes és Solymár Péter helyi lelkész segített a liturgia végzésében, és igen sok lelkész vette körül őket és énekelte a szertartás során a „megerősítő” áldást (Confirmát). Az igehirdetés lPt 2,5 verse alapján az „élő kövekről” és a „lelki házról” szólt. „Az egyház születésnapján egy házzal több van Csömörön, és ez a gyülekezet háza, az ifjúság, a gyermekek, tehát a jövő háza!” Az egyház spirituális közösség, lelki ház. A Lélek ereje átíveli az évszázadokat, ezért maradhatott meg az egyház. Ez a ház figyelmeztessen arra, hogy az egyház a Lélek helye, nem kövek épülete. A spirituális közösséget pedig arról lehet megismerni, hogy a Léleknek gyümölcsei vannak! Gondok és bajok között Isten akarta, hogy bennünk és körülöttünk épüljön valami. Legyen ez a ház az a hely, ahol tanuljuk és kapjuk a Lélek gyümölcseit. Az ünnepi közgyűlést a gyülekezet felügyelője, Gubek Mária vezette le, köszöntve az összegyűlteket és megköszönve azt, hogy olyan sokan vettek részt a gyülekezet örömében. Bánffy György színművész versmondása Reményik Sándor szavaival is erősítette a Lélek üzenetét a hallgatókban. A gyülekezet nyitottsága mutatkozott meg abban, hogy milyen sok helyről jöttek el együtt ünnepelni. A fűm testvérgyülekezet, Loviisa vezetője, Veli-Matti Hynni- nen esperes népes csoporttal érkezett, és bátor tettnek mondták a gyülekezet igyekezetét. Külön is köszönték, hogy a házon belül az egyik terem „finn szoba”. Világhíres lett a gyülekezet, mely szeretetéről, vendégszeretetéről és áldozat- készségéről adott tanúbizonyságot. Uwe Karaupner lelkész a német test- vérgyülekezet, Meldorf küldöttségét hozta, és melegen köszöntötte a gyülekezetét. Detre János esperes a gyülekezet állhatatos munkáját, a tervszerű lebonyolítást és az összefogást méltatta. Mindez a reménység alatt történt és nem szégyenültek meg. Bátovszky György polgármester személyes kötődéséről tett bizonyságot. A fődolognak azt tartotta, milyen ifjúságot fogunk nevelni e falak között! Roszik Mihály az alberti szeretetotthon igazgatójaként kívánt áldást a gyülekezetre. Baranyai Csaba siófoki lelkész gyermekkorára emlékezett, amikor itt élt. A katolikus plébános azt emelte ki, hogy maradandót nem lehet hit nélkül építeni. Dr. Harmati Béla püspök zárósz^vá- ban azt kívánta, hogy az új otthon szolgálja a gyülekezet közösségét. Késő estig hullámzott a tömeg az udvaron és a házban, ahol sze- retetvendégségen találkoztak azok, akiket régóta kapcsolat fűzött a csömöri gyülekezethez. T. Befejezés előtt összehívható, ha törvénymódosítás válik szükségessé. Erre már 1998-ban sor kerülhet. A Zsinat a május végi ülésen - Sólyom Jenő előterjesztésében - elfogadta a választásokról és a szavazásról intézkedő törvényt. Ennek jelentősége, hogy egységessé tette az egyházban a vonatkozó eljárásokat. Hasonlóan lényeges, hogy a törvény - a gyülekezeti lelkészi, illetve a püspöki szolgálattól eltekintve - általános gyakorlattá tette a hatéves választási ciklusokat, mégpedig ezeknek is közös ritmust meghatározva. Figyelembe véve, hogy az új egyházi struktúra bevezetésének időpontjául 2001. január 1-jét jelölte meg a Zsinat, az általános tisztújításra először 2000- ben kell sor kerüljön. Emiatt minden időközi választás is 2000. december 31- ig érvényes. A Zsinat által most elfogadott XI. törvény egyrészt az 1966-os törvények hatályon kívül helyezéséről, illetve az új törvények kihirdetéséről intézkedik. Másrészt az átmenetben szükséges paragrafusokat rögzít. Ilyen például, hogy a kerületi felügyelők és az országos felügyelő mandátuma 2000. december 31-ével szűnik meg. Ezt azért is szükséges volt törvényileg megállapítani, mert az eddigiekben ezen tisztségekre életre szólóan választottak. Az új törvény ezen tisztségekre is a hatéves ciklusokat vezeti be. Elfogadta a Zsinat, hogy a Teológiai Akadémia hivatalos neve a jövőben Evangélikus Hittudományi Egyetem legyen. ' A zsinati ülésszak legjelentősebb feladata az elkészült törvények, illetve az egész törvénykönyv anyagának harmonizálására alakult bizottság javaslatának megvitatása és a törvény- szövegek végleges elfogadása volt. Dr. Lipták András volt az előterjesztő a bizottság részéről. Rögtön a törvénykönyvet bevezető Zsinati Hitvallásról, illetve a kifejezésről vita alakult ki. Többen jobbnak tartották a zsinati alapelvek, vagy a preambulum megjelölést, hangsúlyozva, hogy a hitvallás fogalom mást jelent, ebben az összefüggésben félreérthető. Végül a Zsinat mégis kitartott az eredeti álláspont mellett azzal, hogy a kifejezés - Zsinati Hitvallás - egységet jelent, csak így használható (a két szó együtt, azonos hangsúllyal). A véget nem érő és bizonyára a jövőben is szükséges stiláris javításokon túl csaknem minden törvényben sor került apróbb érdemi változtatásokra. így például a lelkészi munkával kapcsolatban a szabadságra, nyugdíjra stb. jogosultságra vonatkozó szabályozás fejlesztésére. Csak remélhető, hogy sikerült elkerülni a túlszabályozás veszélyét, mindenesetre néhány, a gyakorlat által megkérdőjelezhető mondat kikerült a törvénykönyvből. A Zsinat elfogadta, hogy a törvények mellékleteként kerül rögzítésre, mely egyházkerületek, egyházmegyék, egyházközségek működnek a Magyarországi Evangélikus Egyházban, illetve ezek hogyan tartoznak össze. Számos hozzászólás, érvelés meghallgatása után a Zsinat úgy döntött, hogy a 2001-től működő három egyházkerület a következő neveket kapja majd: Alföldi, Dunán- inneni. Dunántúli Egyházkerület. Elfogadta, illetve tudomásul vette a Zsinat - az elnökség előterjesztésében - a június 21-i, szombati záró alkalom programját. Először a záró ülésre kerül sor a Deák téri Gimnázium Dísztermében. Ennek napirendjén a huszonhetedik ülés jegyzőkönyvének az elfogadása mellett a Zsinat elnökeinek - Andorka Rudolf és Reuss András - értékelő előadásai szerepelnek. Az ülés tervezett időtartama 10-11 óra 30 perc. Az ülésre meghívást kapnak azok a korábbi zsinati tagok is, akik különböző okokból nem vettek mindvégig részt a munkában, de a Zsinathoz tartoztak. 12-13 óra 30 percig kerül sor a Deák téri templomban a záró úrvacsorái istentiszteletre, melyen D. Szebik Imre püspök hirdeti majd az igét. Az istentisztelet, akár csak 1991-ben a nyitó istentisztelet volt, természetesen nyilvános. Felemelő volt a májusi ülésszakon, amikor a Zsinat, Mekis Ádám vezetésével az istentiszteletre kijelölt tizennégyes számú - nem könnyű - liturgiát gyakorolta. A sok-sok, olykor indulatoktól sem mentes vitát követően Isten dicsőségére zengett a közösséget teremtő ének, táplálva a reményt, hogy volt értelme a nehéz munkának, az új törvények valóban a megújulást fogják szolgálni. Frenkl Róbert MEGHÍVÓ Egyházunk 1991-ben megválasztott Zsinatának mandátuma 1997-ben lejár. A Zsinat záró ülése és istentisztelete 1997. június 21-én, szombaton lesz. A Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében 10.00 órakor kezdődő záró ülésen dr. Andorka Rudolf és Reuss András, a Zsinat elnökei tekintik át az eltelt időt és az elvégzett munkát. A Deák téri evangélikus templomban 12.00 órakor kezdődik az istentisztelet, melyen igét hirdet D. Szebik Imre püspök, majd úrvacsoraosztás következik. Egyházunk minden érdeklődő tagját meghívja a Zsinat elnöksége.
