Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-07-14 / 28. szám

Evangélikus Elet 61. ÉVFOLYAM 28. SZÁM 1996. JÚLIUS 14. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI HATODIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 35 FT ______________Ezért hát akik tapasztaljuk Is ten irgalmasságát, bocsássunk meg szívesen testvéreinknek, akik megbántottak Luther A TARTALOMBÓL A KISPESTI EVANGÉLIKUS TEMPLOM EZEREGYSZÁZ ÉV MÁSFÉL ÓRÁBAN PARANCS ÉS AJÁNDÉK A város jövője és a gyülekezet jövője Rétság kis város Nógrád megyében, a főforgalmú 2-es út mentén. Fiatal város, de igyekszik megkapaszkodni és a gazdasági kérdésekben erőteljesen munkálni jövőjét. Ebben a kis városban eddig nem volt a maroknyi evangé- likusságnak temploma. A régi iskolájukat most a törvény alapján kapták vissza, és azonnal készen voltak a tervvel: imaházat alakítunk ebben az épü­letben. A főúton álló épület ízléses külsővel és új funkciójának megfelelő bel­ső elrendezéssel, bejáratánál díszkapuval várta június 22-én, szombaton dél­után a vendégeket. Az imaház szentelésére érkezett D. Szebik Imre püspök is feleségével. A DICSŐSÉG EGYEDÜL Tanévzáró a Teológiai Akadémián Évről évre nagy eseménye egyházunknak a Teológiai Akadémia tanévzá­rója. Mostanában különösen, amikor mindenki azt lesi, vajon hányán tesz­nek végszigorlatot? Enyhül-e a lelkészhiány valamennyire? Június 21-én dél­után megtelt a zuglói templom a hálát adó gyülekezettel, mert összességében soha nem látott sereg vehette át végbizonyítványát a rektor kezéből Tizenhár­mán végeztek most V év után, mint lelkészjelöltek, hárman a nappali hittan­tanári szakon, negyvenhármán pedig a levelező hittantanári szakon. A gyülekezet felügyelője Dobis János mondta el, hogy a század ele­jén épült iskolát most kapták vissza, és nagy belső erő és tűz támadt a hívek szívében, és nagy lelkesedés­sel vállalták a helyreállítást és átala­kítást. Kevés volt a pénzük, de a helyreállítás félmilliós költségét mégis nagyobbrészt saját erejükből teremtették elő. Igen sok volt a fizi­kai munkavégzés. A150 fős kis gyü­lekezet nem önálló, Bánkhoz tarto­zik, Németh László segédlelkész gondozza, aki örömmel állt a lelke- sedők élére és megszületett az eredmény, amelynek ezen a napon nemcsak a helyiek, de a szomszéd gyülekezetek - elsősorban Bánk, de Nógrád, Felsőpetény, Legénd - tagjai is együtt örültek. Az istentisztelet liturgiájában Kalácska Béla esperes és Németh László helyi lelkész segédkezett. A püspök igehirdetésének textusát Mt 7,7.10-11 verseiből vette. Arra figyelmeztetett, hogy ezt az alkal­mat Urunknak köszönjük meg, de nem feledkezünk el azokról sem, akik sokat tettek azért, hogy itt ez a kis gyülekezet meggyökeresedett és kiteljesedhetett. Glatz Sándor, Koch Sámuel, Kiss Sámuel és Bondor Sándor levitatanítók vol­tak, akik iskolai munkájuk mellett igehirdetéssel is szolgáltak közöt­tük, közben a háború idején Nagy Lajos református lelkész - aki itt telepedett le akkor - gondozta őket. Az ige a kérő imádságra buzdít. Érdekes, hogy sokan az imádságot passzív dolognak tartják, Jézus pe­dig aktív képekkel jellemzi azt. Kérni, keresni, zörgetni az életben gyakran szoktunk. Csak az nem te­szi, aki úgy gondolja, miénk a vi­lág, azt tesszük, amit akarunk. Van-e válasz az imádságra? Négyféle választ mondhatunk: Is­ten igennel felel - másként felel, mint ahogy kértük -, később vála­szol, nem azonnal - vagy nem fe­lel, és ezt is alázattal el kell fogad­nunk. Az ének és a liturgia mellett szólaljon meg szüntelenül az imádság is ebben a hajlékban. Kalácska Béla esperes a gyüleke­zet spirituális növekedését kívánta köszöntésében. Köszöntött még Záborszky Csaba szügyi lelkész és Szókéné Bakay Beatrix nógrádi se­gédlelkész a szomszédok nevében. Supitzer Géza plébános a helyi kato­likusok üdvözletét hozta. Gresina Ist­ván polgármester örömmel számolt be a város eredményeiről, jelezvén, hogy Rétság nem lefelé megy, egy el­nyert pályázat alapján japán beruhá­zás munkái folynak. A lelkiekben va­ló gazdagodást köszönte. Dobisz Já­nos bánki felügyelő a két gyülekezet összetartozását emelte ki, Bánszky Pál helyi gondnok pedig köszönetét mondott és a jövőbe vetett remény­ségüket, terveiket jelezte. Nógrádban is az történik, ami számos vidéki település esetében. A falvakból egyre inkább a váro­sokba települnek az emberek. Ennek a városnak is így van jövője, és a környező evangélikus falvak­ból költözhetnek be emberek ide. Jó, hogy ezzel az ima­házzal „megvetette lábát” a városban az evangélikus gyüle­kezet, és ezzel segíti a jövő reményteljes alakulását. tszm Istentisztelettel kezdődött, melyen dr. Cserháti Sándor pro­fesszor hirdette az igét Jn 21,18 skk. versei alapján. Húsvét után jön felénk a Feltámadott, beszél velünk és új irányt ad életünk­nek. Most sem töri el a megre­pedt nádat, újra talpra állít. Jézus számára ismerős a jövő, hatalmá­ban van a mi jövőnk. Nem az élet tartama, de a tartalma a döntő. Azt kéri: légy szabaddá a szá­momra! Vajon követjük-e abban, amit vár tőlünk? Dr. Reuss András rektor mond­ta el ezután jelentését. „A hon­foglalás 1100 éves évfordulóján el kellene azon gondolkodnunk, mi is a magyarság, a magyar nép, a magyar nemzet sajátossága? Sokat, sokféleképpen lehetne er­ről beszélni. Két alapvető vonás bizonyára kiemelkedne e néze­tek forgatagából. A megfigyelők egyrészt feltehetően utalnának a magyarok büszkeségére, más­részt a magyarok borúlátására... Az Akadémia életéről szóló je­lentést mindkét szempontból elő lehetne adni. Egyrészt lelkes büszkeséggel: az Evangélikus Teológiai Akadémia a felsőokta­tási törvény és az országgyűlés ál­tal elismert egyetemi rangú in­tézmény. Másrészt kijózanító kedvetlenséggel: de az egyik leg­kisebb egyetemnek tekintett in­tézmény... nem szeretném, ha je­lentésemből a jelenlévők akár di­csekvést, akár panaszkodást hal­lanának kicsendülni.” Elvégeztük munkánkat. Tíz fő­állású és 3 részfoglalkoztatású oktató, 19 óraadó működött köz­re a kereken 130 nappali és 70 le­velező hallgató képzésében. Az Akadémia működése anya­gilag lehetséges volt, minden tá­mogatást megkaptunk. Országos egyházunk is tekintettel volt ránk: birtokba vehettük a tetőté­ri új helyiségeket - ez több, mint 15 milliós beruházás volt. Szólt a gyülekezetek támogatásáról is, mely a teológusok passiós és más szolgálatával és a szupplikációval kapcsolatosan realizálódott. 180 gyülekezetben volt szupplikáció, 12 gyülekezetben teológusnap, összesen 3,1 millió forint volt az adomány. Külön szólt a jelentés a tanév folyamán létrehozott Gyakorlati Intézet munkájáról, melynek ve­zetésével az Egyetemi Tanács Szabóné Mátrai Marianna lel­készt bízta meg. Erre az intézetre különösen nagy munka vár a hit­tantanár, képzésben és a 6 évTe kiterjesztett lelkészképzés tanul­mányi rendjében. A tanárok itthon és nemzetkö­zi konferenciákon vettek részt, tartottak előadást, megjelentek publikációik. Pozsonyban közös teológiai konferenciát tartottunk szlovák hallgatókkal és tanárok­kal, látogatáson voltunk Neuen- dettelsauban az Augustana Hochschuléban és a bécsi evan­gélikus teológiai fakultás 175. éves jubileumán. Külön öröm, hogy az „Evangélikus középisko­lák a történelmi Magyarorszá­gon” című kiállításnak Akadémi­ánk lehet a házigazdája. (Ez a nyári szünet után az őszi hóna­pokban újra megtekinthető lesz.) Az egyik magyar sajátosságot követve ennyit lehet büszkélked­ni. Lehet beszélni a másik szerint a nehézségekről, a problémákról, ISTENE hibákról és vereségeinkről. Ha komolyan vesszük és őszinték va­gyunk, nem biztos, hogy ez rövi- debb lenne. „Ne kövessük egyik utat sem, se a büszkélkedést, se az aláza­toskodást, hanem tegyük azt, ami a Magnificat Luther általi értel­mezésében Mária magatartása volt: nem dicsekszik méltó voltá­val, se pedig méltatlanságával, hanem csak azzal, hogy Isten rá­tekintett, ami végtelen jóság és kegyelem jele... Ha pedig a ha­talmas és irgalmas Isten rátekint valakire, azzal nagy dolgok tör­ténnek. Ugyanis - mondja Lu­ther - „működő hatalom ez, ál­landó tevékenység, amely szünte­lenül lendületben van és munkál­kodik. Mert az Isten nem pihen, szüntelen munkálkodik. Akadé­miánk elmúlt tanévére tekintve, magyaros büszkeség és magyaros borúlátás lehetőségei között nem tekintjük semminek az eredmé­nyeket, nem utasítjuk el a dicsé­retet, csak nem magunknak kö­veteljük „ezt a nagyon is drága, nemes dolgot, hanem adjuk ezt annak, akit a mennyben megil­let” - fejezte be jelentését a rek­tor. Az ünnepi ülés hagyományos része volt az 50 és 60 éve végzett lelkészek köszöntése. Az ötvene­sek közül jelen voltak: Bókkon Lajos, Garami Lajos, Horváth Jó­zsef és dr. Selmeczi János, a hatva­nasok között megjelent: Máris István, Nagy Tibor, Tóth Sándor és Zámolyi Gyula. Nevükben dr. Selmeczi János mondott köszö­netét, és emlékezett a szolgálat­ban megtett útjukra. A most végzett teológusok nevében Lábossá György beszélt arról, hogy miként alkottak kö­zösséget, noha sok „egyéniség” volt közöttük, vitatkoztak, de nem volt gyűlölködés, frater- nitást alkottak. Woschitz Nóra a végzős hittantanárok nevében jelezte: 47-en vátjuk, hogy munkába állhas­sunk. Dr. Harmati Béla püspök sze­rint az apostoli egyház csodáját élhettük meg. Rámutatott, hogy régen és most végzettek számára egyfor­mán Jézus az alapkő. S ha ma nagyobb is a sza­badság, de a fele­lősség is még na­gyobb! A Teológiai Akadémia végzett hallgatói LELKÉSZJELÖLTEK: Andorka Eszter, Budapest Bácsiné Vilmos Andrea, Dunaegyháza Bátovszky Gábor, Budapest Beke Mátyás, Szeged Bolla Zsuzsanna, Kazincbarcika Gregersen Lábossá György, Tatabánya Haga Éva, Barcs Hegedűs Attila, Veszprém Herzog Csaba, Budapest Kelemen Péter, Budapest Péter Attila, Fancsal Smidéliusz Gábor, Nagykáta Szabados Regina, Tolna Hibán József, Mosonmagyaróvár HITTANTANÁROK: F. Béndek Katalin, Budapest Kendek K. Tünde, Budapest Szabó Zsolt, Gyenesdiás A HITTANTANÁRI ÉS HITOKTATÓI LEVELEZŐ TAGOZATON VÉGZETTEK NÉVSORA: Abafly Zoltán, Budapest Bencze Andrásné, Székesfehérvár Benis József, Bakonycsernye Binder Edit, Paks Bíró Éva, Budapest Bolemányi Judit, Kiskőrös Borbás Zoltán, Várpalota Bozorády Zsuzsanna, Nyíregyháza Czibulyáné Osztrozics Katalin, Balassagyarmat Cser Ákos, Tatabánya Dr. Fazekas Andrásné, Mezőberény Dr. Foltinné Antal Klára, Péteri Garai József, Ajka Gyura Ágnes, Salgótaiján Gyurik Katalin, Kondoros Halmosi Mária, Balassagyarmat Horváth Mária, Pécel Honthegyi Zsolt, Monor Hugyecz Jánosné, Patvarc Janecskóné Surányi Hajnalka, Budapest Janurikné Csonka Erika, Szarvas Kissné dr. Molnár Edit, Kecskemét Kohutné Drenyovszky Magdolna, Mezőberény Korbei Ágnes, Kondoros Kovácsné Galó Éva, Békéscsaba Kustráné Balázs Mónika, Tápiószentmárton Lángné Fánczy Gyöngyi, Budapest László Csabáné Dóczy Ildikó, Dunakeszi Lieszkovszky Judit, Osagárd Lovas Zsuzsanna, Törökbálint Lukácsi Erika, Budapest N. Mikó Veronika, Győr Révész Józsefné, Orosháza Somogyi Éva, Celldömölk Szabó Andor, Szeged (metodista) Szabó Andorne Papp Klára, Szeged (metodista) Szöllősiné György Anikó, Budapest Szűcs Gábor, Pápa Szvák Györgyné, Balassagyarmat Szvitek Róbert, Bakonycsernye Varga Erika, Uraiújfalu Végvári Támásné Varga Krisztina, Székesfehérvár Woschitz Nóra, Budapest Az Akadémia tanári kara a tanévzárón

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom