Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-07-14 / 28. szám
Evangélikus Élet 1996. július 14. m GYERMEKEKNEK K A 127. ZSOLTÁR Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget. ISTEN PARANCSOLATAI Hetedik parancsolat: „Ne lopj!” 1. A két virágkertész Vámsunk végén, túl a vasúti síneken, a temető mellett él két virágkertész. Egymás mellett van a földjük. Egész évben szorgalmasan dolgoztak. A piactér tele volt virágaikkal minden piaci napon. Főszezonjuk azonban az ősz volt. Az idén is lázasan készültek halottak napjára. Ezen a napon, mint tudjátok, a temetők megtelnek emberekkel. Mindenki virágot vásárol szeretteinek sírjára. Ilyenkor kapja meg igazi jutalmát a két virágkertész is egész évi szorgalmas munkájáért. Dolgoztak is serényen még az utolsó napon is. Rengeteg cserepes és kiültetett szép fehér krizantémja volt mindkettőnek. Vigyáztak is rá, mint a szemük fényére. Október 30-án este párás, nehéz köd szállt le a városra. „Jól van, ez kell nekünk - mondogatták egymásnak ha ilyen nagy a köd, nem kell félni éjszakai fagytól. Nagy munkát megtakarítunk, nem kell behordani a cserepes virágokat és nem kell jobban letakarni a virágágyakat.” Le is feküdtek nyugodtan. Éjjel azonban az egyik valami neszre ébredt. Kijött a házból, mert azt hitte, hogy valaki lopja a virágokat. Nem talált senkit, ellenben meglepetve látta, hogy a köd teljesen felszállt, gyönyörű csillagvilágos éjszaka van. Hűha - mondta magában - ebből hajnalra nagy fagy lesz! Azonnal felkeltette családját. Az egyik sietve hordta be a cserepes virágokat, a többi gyékényszőnyegekkel és szalmával takarta be a virágágyásokat. Érezhetően lehűlt a levegő, de nem történt semmi baj, mert egy óra alatt készen lettek. A család vissza is feküdt, a kertész még egyszer körülnézett, rendben van-e minden. Közben észrevette, hogy a szomszéd virágai még ugyanúgy vannak, mint este. Átmegyek, szólok neki - gondolta -, nehogy elfagyjon avirága. Neki is indult, de egyszer csak megtorpant.- Ejnye, mi lenne, ha nem szólnék neki? Elvégre, miért nem vigyáz ő is? Tehetnék arról, ha elfagynának virágai? Nem vagyok köteles helyette is őrködni! Nem én lennék a hibás, hanem ő. És ha... és ha elfagyna a virág, ez azt jelentené,, hogy holnap kevesebb krizantém lenne a temető előtt. És ha kevesebb a virág, az emberek kapkodnák az enyéimet, és én többet kérhetnék értük. Úgy is van, nem szólok neki. Nem is szólt. És úgy történt minden, ahogyan tervezte. Másnap reggelre a szomszéd virágai rozsdabarnán kóka- doztak a fagytól. Egész évi munkája kárba veszett. Ő pedig majdnem kétszer annyi pénzt kapott az eladott virágokért. *_ Gyerekek, mit gondoltok, lopott ez az ember? Ugye nem? Hiszen nem vett el a másiktól semmit. Igaz, nem volt szép tőle, hogy nyerészkedési vágyból nem segített a másikon és megkárosította őt. Ebben hibát követett el. De lopni nem lopott. Azonban hallgassátok csak meg, mit mond Luther Márton a hetedik parancsolat magyarázatában: „...felebarátunk javait el ne vegyük... hanem segítsük neki megtartani és keresetét javítani.” Látjátok, így is lehet vétkezni a hetedik parancsolat ellen. Mi vajon még soha nem károsítottunk meg így senkit? 2. A fagylalt Iskoláskoromban történt. Kinn gyönyörű szépen sütött a májusi nap. A megújuló szép zöld ruhába öltöző természet nagyokat lélegzett. Mi bent görnyedtünk az osztályban, pedig úgy szerettünk volna kinn lenni az udvaron. Hát hogyne, hiszen fogalmazási óra volt és ráadásul dolgozatírás - tintával! Titokzatos kezek azonban jó előre üressé varázsoltak minden tintásüveget. Még a szekrényben lévő nagy üveg is üresen ásítozott.- Hurrá! mégsem lesz dolgozatírás! Korai volt azonban az örömünk. A jó öreg Gulyás tanító bácsin akinek az volt a szokása, hogy hetenként egy fakanalat vert szét a rendetlenkedőkön (szegény felesége soha nem tudta, hová tűnnek el az ő fakanalai) - nem lehetett kifogni. Kihívta magához Bajor Misit, aki a tintafelelős volt osztályunkban, előbb eltört rajta egy fakanalat, azután odaadott neki 2 pengőt:- Szaladj át a papírkereskedésbe, töltesd meg a nagyüveget. Siess. Egyik lábad ott legyen, másik itt. De vigyázz magadra, mikor átmész a villamossínen! Misi vigyázott is, be is vásárolt. Egy pengő 10 fillért fizetett a tintáért. Éppen át akart menni az iskola felé a síneken, mikor észrevette, hogy a papírkereskedés melletti cukrászda kirakatában nagy betűkkel ki van írva: Fagylalt van! Misi szájában összefutott a nyál. Megjelent idén először a fagylalt!- De jó volna egyet nyalni! Nagy volt a kísértés Misinél, és ő nem is tudott ellent- állni. Igaz, hogy nem volt pénze, de itt van a tanító bácsi 90 fillérje. Tíz fillérért kap egy tölcsér jó vaníliafagylaltot. Legfeljebb azt fogja mondani a tanító bácsinak, hogy 1 pengő 20 fillér volt a tinta. Különben is, ő úgyis megkapja ezt a pénzt az államtól. Az államnak pedig mit szá-' mit az a 10 fillér! Ennyit megérdemel ő is a fáradságáért, vagy ha másért nem - hát fájdalomdíjképpen. Ilyen gondolatok forogtak Misi fejében. Ez az utolsó érv végleg döntött - eléggé sajgott még hozzá a tenyere és a következő percben Misi már sietve nyalta a fagylaltot. Mire az iskola elé ért, már a tölcsért harapdálta. Pár perc múlva már a többiekkel együtt izzadt és írta szorgalmasan a dolgozatot. * Azóta sem tudta meg Misi esetét a fagylalttal senki. Senki? Hát Isten? Ugye, hogy Ő tud róla. És bár azt lehetne hinni, Misi nem károsított meg senkit, hiszen elszámolt a pénzzel, mégiscsak az a helyzet, hogy a hetedik parancsolatot ő sem tartotta meg. J.G. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyünk, Petőfi u. 359. Megforgatott tálentumok Az evangélikus keresztyénség nem Lutherrel, hanem Jézus Krisztussal kezdődik, ezért: az egyháznak a reformációt megelőző történetét is sajátunknak valljuk; a millecentenárium kapcsán külön gondoljunk erre. Már a reformáció szükségességének irányába mutatott hazánkban: a) hazánknak Rómával szembeni, viszonylagos, függetlenebb helyzete - főként I. Mátyás idejében; b) a középkori egyház állapota; c) a hazai humanisták tevékenysége; d) a valláserkölcsi megújhodásra vágyódás; e) a tisztább, evangéliumi tanokat hirdető, kisebb felekezetek (valdensek, husziták); f) a német reformáció közvetlen hatása (a királyi udvar, magyar követek, diákok, kereskedők, bányászok, I. Ferdinánd német katonái...). * A reformáció a maga korában hazánkban a lakosságnak szinte az egészét hódította meg, és inkább Kelet-Nyugat feszültségévé vált, jelezve egyúttal Róma befolyásának hatékonyságát is, a korabeli társadalmipolitikai helyzet összefüggésében. Szellemesen mutat rá M olt er Károly író, hogy egyre nyugatabbra lépve, hogyan „klerikalizálódnak” a helyek Brassó mellett még „Keresztyén havas” van, majd Kán torjánosi község, Pap tamási, Márokpapi, azután már a püspökök jönnek: Püspökfürdő, Biharpüspöki, Püspökladány, és-átugorva az Alföldet - Érsekújvár, Ersek- vadkert, végül: Pápa. A reformáció: hazai talajon - nemzeti üggyé vált! Végeredményben: Dévai Biró Mátyások, Sztáray Mihályok, Bornemisza Péterek, Szegedi Kis Istvánok szolgálatán keresztül terjedt el, és hatotta át a társadalmat. A magyar prédikátorok voltak azok, akik „iszákjukban a Bibliával népet mentettek” (Kodolányi J.). Aki vesti magának a fáradságot, és végigpásztáz az egyház- és irodalomtörténetek névjegyzékein, joggal elál- mélkodik az evangélikus nevek sokaságán, repertoárján, a művelődés hömpölygésén! Ez az áradás ragadta magával a művelődés, a kultúra, a tudomány összes ágait! Joga van egy népnek (és persze, az ország területén élő, minden nemzetiségnek is!) teljes lelki-szellemi fegyverzetben, saját nyelvén és szokása szerint gyönyörködni hitében! A prédikátorok lendületes munkája mellett, tisztelettel kell gondolnunk az „oskolamesterekre”, a paticsfalú „tanodák”, kollégiumok munkásaira, a hittel ötvözött műveltség terjesztőire, a városi magisztrátusok nagy hatalmú tagjaira, lelkes, bőkezűen adakozó patrónusok, mecénások sokaságára, és végül, de nem utolsósorban - magára, a népre: a városi polgárságra, iparosokra, kézművesekre, kereskedőkre, bányászokra, deákokra, majd pedig a jobbágyfalvak lakóira, akikben olthatatlanul égett a reformáció tüze! Ezt a tüzet teljes mélységében sem az ellenreformáció, sem pedig a racionalizmus nem tudta kioltani. Inkább csak jelzésszerűen, a teljesség igénye nélkül említünk meg néhányat egyházunk kiemelkedő személyiségei közül, akik az élet valamelyik területén kiemelkedőt alkottak Lelkészi szolgálat, irodalom: Sztáray Mihály, Bornemisza Péter, Krmann Dániel, Bél Mátyás, Rát Mátyás, Wallaszky Pál, Kis János, Székács József, Győri Vilmos, Csengey Gusztáv, Járosi Andor... Filozófia, bölcselet: Vajda Péter, Böhm Károly... Nyelvészet, néprajz: Hunfalvy Pál, Melich János, Moravcsik Gyula... Orvostudomány: Balassa János... Mezőgazdaság: Tessedik Sámuel, Áchim L. András... Neve/és, pedagógia: Háberem Jonatán, Háberern Jonatánná Liedemann Róza, Wilim János, Szívhangok Jón 1,1-16 rugalmas földközi-tengeri hajóúttal kezdődik Jónás próféta története. Megtörténhetett volna akár valamelyik mai utazási irodával és annak pórul járt utasaival, azzal a különbséggel, hogy ebben a történetben maga az ügyfél is hibásnak érzi magát. Mivel olyan korban élünk, amikor a társadalom tagjai minden eddiginél mozgékonyabbak, és ez alól az evangélikus fiatalok sem kivételek, talán a mi számunkra is szolgálhat tanulsággal Jónás esete. Első kérdésként felmerül a „hová”. Remélhetőleg ezt nem csupán az érdeklődési körünk és pénztárcánk vastagsága dönti el, hanem Istennek is van beleszólása. Tüdőm, nem könnyű Isten akaratát megtudni ez ügyijén. Gyenesdiás vagy az Égei-tenger? Párizs, vagy a szülőfalum? Egyiket sem fogom szó szerint megtalálni a Bibliában. Viszont, aki igazán hittel és bizalommal imádkozik és olvassa az Igét, annak számára Isten akarata egyre világosabban ki fog rajzolódni, ebben a kérdésben is. Mint ahogyan Jónás számára is kirajzolódott, az más kérdés, hogy ő ezzel tudatosan szembeszállt, mert ezt is meg lehet tenni. Ninive vagy Thrsís? - volt az első kérdés. És a második: prédikálni, vagy menekülni? Bárhová is megyek, vajon mit fogok tenni? Nem arra gondolok, hogy dolgozok, tanulok, vagy pihenek-e, hanem arra, hogy ezek közül bármelyiket hogyan teszem? Prédikálok vagy menekülök? Lefordítva: Krisztus követeként akarok járni, vagy megfeledkezem erről? Esetleg készakarva szembeszegülök ezzel a küldetéssel? Ezek a kérdések csak az életem irányvonalát határozzák meg, de azt, hogy mindezt hogyan váltom aprópénzre életem óráiban, perceiben, azt meg kell tanulnom. Az Igeolvasás, Igehallgatás és imádság útján kell megtanulnom Istentől. A hajón aztán, amelyen Jónás utazik, bár nem szokványos körülmények között, szokványos kérdések hangzanak el: honnan jössz, mit csinálsz. Idegen helyen járva, ismeretlen emberek között hányszor elmondjuk mi is ezeket! Nyilván minden kornak megvan a maga fontossági sorrendje, hogy így elsőre az ember mit mond el magáról. Manapság a hitünkről nem szoktunk ismerkedéskor beszélni. S itt van előttünk a példa: Jónás pontosan az ellenkezőjét tette annak amit Isten kívánt tőle, és mégis, amikor kérdőre vonják őt, akkor bizonyságot tesz. Megvallja az ÚRba, a mindenség alkotójába vetett hitét. Akárhová megyünk emberekkel találkozva lehetőségünk van erre nekünk is. Főleg, ha egyenesen rákérdeznek a világnézetünkre bármilyen formában, akkor szinte tálcán kínálkozik a lehetőség. Hogy lesz-e ennek hatása’ Az már Isten „hatásköre”. S nagyon rokonszenvesek a hajósok: nem vonnak le messzemenő következtetést abból, hogy az ÚR követője hogyan viselkedik. Mert Jónás példája egyáltalán nem követendő példa, a bizonyságtételtől eltekintve. A hajósok nem Jónásra tekintenek, hanem az ÚRra. Manapság sajnos nem Uyenek a „hajósok . Egy „hogy tehettél ilyet?” kérdés után nem fognak Jézus Krisztusra tekinteni. Nekünk pedig az a küldetésünk, hogy mások tekintetét Jézusra irányítsuk, és erről nyáron sem jó elfeledkezni. Nyáron, amikor pedig az élet kizökken a normális kerékvágásból. Mi nyáron is maradjunk tanítványok, mint ahogyan egy lelkiismeretes orvos sem megy el tétlenül valaki mellett, aki rosszul lett a strandon, arra hivatkozva, hogy ő most szabadságon van. Nekünk sincs ilyen értelemben szabadságunk. Ámen. Úr Jézus Krisztus! Köszönöm Neked, hogy Te a Gecsemáne-kertből nem nyaralni mentél, hanem a Golgotára! Add, hogy én is Isten akaratát cselekedjem, bárhol is vagyok! Ámen. J Nagy Ervin Nyár eleji gondolatok Lapunk ifjúsági rovatát olvasgatom. A nyári táborok pályázati támogatása hosszú lista, majdnem kitölti a teljes rovatot. Vegyes érzések törnek rám. Jóleső érzés látni a pezsdülő, elevenedő ifjúsági életet! Másrészt egy kis irigységgel gondolok arra, hogy az én zsenge ifjúságom idején korántsem volt ennyi lehetőség a vakáció értelmes eltöltésére. Bocsássátok meg ezt a kis irigykedést egy negyven feletti „ifjúnak”! Tfer- mészetesen érzéseimben az öröm a meghatározó, hiszen gyermekeim révén és személyesen is részese lehetek a gazdag nyári ifjúsági programoknak; Érdeklődéssel böngészem tovább a listát. Mennyi jó ötlet! Ismét rám tör a múlt idők emléke... Talán titeket is érdekel, hogyan is volt ez néhány évtizeddel ezelőtt, mondjuk a hatvanas években. Akkoriban az egyház nem szervezett, mert nem is szervezhetett táborokat, konferenciákat fiatalok számára. A fiatalok is jobban tették - ez volt a koncepció -, ha a nyarat úttörőtáborban, vagy KISZ-építőtáborban töltötték. Ez fontos volt a későbbi érvényesüléshez. Mindezek ellenére voltak egyházi táborok. Volt egyetlen egy legális konferenciá- zó helyünk: a fóti Kántorképző. A kántorképzés égisze alatt valójában ifjúsági belmissziói munka folyt itt. Hogy milyen áldott szolgálatot végzett ez az intézmény, és milyen áldott embere volt Istennek Kiss János, a „Mandák” gondnoka, azt bizonyára sokan tudjátok. Szép volt ez a hőskor, minden egyszerűsége - hogy ne mondjam, primitívsége - ellenére. (Az épület „vizesblokkja” két vízcsapból és egy húzóskútból állt, ennél tisztálkodott olykor százhúsz fiatal, két héten át!) Voltak amolyan fű alatti táborok is, melyeket egymástól függetlenül, sőt elszigetelten különböző ifjúsáSchedius Lajos, Teleki Józsefié Róth Johanna, Veres Pálné Beniczky Hermin, Péterfy Sándor, Tavassy Lajos, Schneller István... Botanika, növénytan, ornitológia: Kalchbrenner Károly, Hazslinszky Frigyes, Petényi János Salamon, Herman Ottó... Irodalom: Rimay János, Petrőczy Kata Szidónia, Berzsenyi Dániel, Petőfi Sándor, Bajza József, Mikszáth Kálmán, Gyóni Géza, Reményik Sándor, Torkos László, Szalatnai Rezső... Történettudomány: Zsilinszky Mihály, Payr Sándor, Kovács Sándor, Mályusz Elemér. . Festészet: Benczúr Gyula, Rudnay Gyula... Politika, hadtudomány: DessewffyArisztid... Politika: Kossuth Lajos, Zsedényi Ede, Bajcsy - Zsilinszky Endre, Zsedényi Béla... Építészet: Schulek Frigyes, Sándy Gyula... Közgazdaság: Berzeviczy Gergely... * Néhány, rövid következtetés a jelenre. 1. Számarányunkhoz viszonyítva, az elmúlt évszázadokban egyházunk „szürke állománya”: minőséget adott—egyháznak, társadalomnak, népnek („Magyarországon az evangélikus egyház = az intelligencia egyháza!” - Ravasz L.). 2. Mindig többet tudtunk adni a „köznek” annál, mint amit emberektől kaptunk; a „külső muníció” általában kevés volt! 3. Egyházunk viszontagságos múltja - benne a tehetséges egyháztagok felelősséggel „megforgatott talentu- műI ” - a fete*1 nemzedéket egyrészt múltunk még alaposabb, részletesebb megismerésére, másrészt pedig Isten és egyházunk iránti hűségben, a személyiség teljes kibontakoztatására, és az egyéni adottságokkal, képességekkel történő áldozatos szolgálatra serkenti! Ezen a téren is súlyos a családi otthonok és az egyházi iskolák felelőssége! A kapott talentumokat könnyelműség és felelőtlenség a földbe elásni! (Mt 25,14-30). B.B. gi csoportok szerveztek, több-kevesebb rendszerességgel. Eme tiltott tevékenység helyszíne valamilyen magánnyaraló vagy sátorozásra alkalmas telek volt. Ha akadt egy agilis - rebellis - lelkész, vagy ifjúsági tag, és sikerült néhány négyzetmétert a sátrak számára biztosítani, már csak a pénzügyi kérdést kellett megoldani. E téren akkoriban semmilyen külső támogatásra nem számíthattunk, de azért volt megoldás. Falumban, Nagytarcsán, többféle pénzkereseti lehetőség is rendelkezésre állt. A legjövedelmezőbb az aratás idejére szervezett tűzőrség volt. Ez a háromműszakos munka biztos bevételt jelentett, és olykor még izgalmas is volt. A templom tornyából figyeltük a környéket. Egy alkalommal félrevertük a harangot, mert tüzet észleltünk a látóhatáron - de „csak” a gödöllői erdő égett, ami már nem tartozott a mi hatáskörünkbe. A másik jó pénzforrás a „magánszektorban” adódott. A parókiának szép gyümölcsös kertje volt. A piacon értékesített gyümölcs bevételéből futotta a táborozás költségeire is. Az árut pénzzé tenni azonban nem volt könnyű: korai felkelés, piaci helykeresés, harc a konkurenciával, az árut fitymáló megjegyzések elviselése, egész napos mosolygás a vevőkre... stb. Ez a piaci kép jutott eszembe, amíg az ifjúsági táborok listáján legeltetem szemeimet. Piac az egész világ - gondoltam Shakespeare után kissé szabadon. H7PTI O nior*r»n ami c+on/4 ami amit mi, evangélikusok képviselünk. Lássuk az árut - mit kínálnak a nyári ifjúsági táborok? A legszínesebb választékot természetesen a Szélrózsa Találkozó kínálja, mely Váralján július 24-27. között kerül megrendezésre. Komoly- és könnyűzene színjátszás, sport és a lehetőségek piaca csábítja az érdeklődőket. __ Ma már aligha van egyházmegye, melynek területén ne működne egy vagy több zenei tábor. A kismányoki fúvóstábomak már hagyományai vannak Akad a kínálatban hittanos csendeshét, konfirmáció előkészítő tábor, testvérgyülekezeti tábor és Ten-Sinj csendeshét... Nagyon örvendetes ez az árubőség! A gyenesi, szárszói és piliscsabai táborokról még nem is szóltunk, és nem említettük az EKE-táborokat sem Felmerül a millecentenáriumi kérdés: Mondd, te mi1 választanál? Különös paradoxon: amíg a hatvana: években az egyetlen tábor megszervezése volt a gond ma a sokból való választás okoz fejtörést. Mitől függ az, hogy végül hol köt ki egy fiatal? Bizonyára meghatározó a földrajzi helyzet, a saját gyű lekezeti, illetve egyházmegyei tábor előnyt élvez Nem mellékes a tartalom, a tábor lelkülete sem - a j( táborokat az ország minden részéből fölkeresik. Nagyon fontos a jó szervezés is. A jól előkészített é: megfelelően reklámozott programok vonzóbbak. Végül a financiális kérdések ma sem elhanyagolha tóak - az olcsóbb portéka hamarabb talál vevőre. Legyen szabad még egy nagyon fontos szemponto említenem, amiről talán gyakran megfeledkezünk: A VALÓS LELKI SZÜKSÉGLÉT! A piaci hasonlat hoz visszatérve azt mondanám, hogy az ízes, élvezete: gyümölcsök mellett a vitaminokat és fontos nyomele meket tartalmazó zöldségfélékre is gondot kell fordí tanunk. Mit értek valós lelki szükségleten? AZ EG* SZÜKSÉGEST, amire Jézus e szavakkal hívja fe Nikodémus figyelmét: „Szükség néktek újonnan szü letnetek” (Jn 3,7). Értsük jól! A többi sem felesleges, de egy a szükséges! Ha ezt az egyet nem fogadjuk el, a többi is lassar izet-szmét veszti. A vitaminhiányos ember életéber alapvető élettani problémák keletkeznek, jóllehet na P°*üa ™egeszi kalóriaszükségletének többszörösét. A táborok listáját mérlegelve a kínálatban találha tunk „edesseget” és „vitaminokat”, „hangos-heteket’ és „csendes-heteket”. Jól van ez így! Mégis, vigyáz- zunk arra - táborszervezők és résztvevők -, hogy a ki nálatbol soha ne hiányozzon az EGY SZÜKSÉGES! Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott, vidám, él menyekben gazdag, lélekben elmélyült táborozási mindnyájunknak! Gyűri Gábor
