Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-11-24 / 47. szám
Zsinati Híradó 1996. november 24. Egyház és egyesületek, egyletek A meglepően sok ülésszakon átívelő viták után végre megalkotta a zsinat az egyesületekről és az egyletekről szóló törvényt. A kiindulást nyújtó, trAz egyház kapcsolatai” című törvényjavaslatban még háromféle kapcsolat rendszerét állította össze az előterjesztő 1. sz. Bizottság. Az első rész a különböző egyházakkal, vallásokkal kialakítható törvényeket, a második rész az egyesületekkel, egyletekkel s a harmadik rész pedig az állammal, a társadalmi szervezetekkel szükséges kapcsolatokat tartalmazta. A zsinat végül csak az egyesületekről és az egyletekről hozott törvényt, mert szükségesnek csak e kérdéskör külön szabályozását látta. A törvény első fejezete az egyházi egyesületek és egyletek jogi meghatározását, alapszempontjait nyújtja. Egyházi egyesületeknek csak önálló jogi személyként, önálló alapszabállyal rendelkező tömörülések tekintendők, míg az egyletek jogi személyiséggel nem, csak működési szabályzattal rendelkeznek. „Az evangélikus egyházi egyesületek" című második fejezet már részletezi, hogy miként oldható meg egy egyesületnek „evangélikus egyháziéként történő elismerése, s rögzíti az elismerés egyházi szerveit, a nyilvántartás szempontjait. Gondoskodik a már létező egyesületek evangélikus jellegének elismerhető- ségéről is. Végül az „evangélikus" jelző használhatóságáról és az egyesületi lelkész alkalmazhatóságáról rendelkezik. A törvény harmadik fejezete pedig a nem evangélikus egyházi és a nem egyházi egyesületek felé kialakítható együttműködést szabályozza. Ez a viszonylag rövid és széles körű toleranciát tükröző törvény remélhetőleg egy - egyházunkban eddig - rendezetlen terület kérdéskörét tereli mederbe. Dr. Koczor Miklós Bencze András igehirdetése a fasori templomban Lk 13,10-17 TÖRVÉNY AZ EGYESÜLETEKRŐL, EGYLETEKRŐL 1. Az egyházi egyesületek és egyletek 1. § A Magyarországi Evangélikus Egyház (a továbbiakban: egyház) tagjai, valamint önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezetei közös feladataik szolgálatára, közös érdekeik védelmére evangélikus egyházi egyesületeket, illetve evangélikus egyházi egyleteket hozhatnak létre. Ezek működési céljuk, munkaterületük és működési feltételeik tekintetében az egyházzal, annak szerveivel szoros kapcsolatban tevékenykednek. 2. § Az evangélikus egyházi egyesületek (továbbiakban: egyházi egyesületek) a polgári törvényekben előírt feltételek mellett jönnek létre és működnek, önálló jogi személyként önálló alapszabállyal rendelkeznek, melyben az egyházhoz való tartozásukat kinyilvánítják. 3. § Egyházi egyletnek tekintendő minden egyházi célú tömörülés, amely egyházi önkormányzat keretében működik, jogi személyiséggel nem, de működési szabályzattal rendelkezik. Az egylet működési szabályzatát az illetékes egyházi önkormányzat hagyja jóvá. 2. Az evangélikus egyházi egyesületek 4. § Valamely egyesület evangélikus egyházi egyesületként való elismerése úgy történik, hogy az elismerést kívánó egyesület, illetve annak alapítói beadvánnyal fordulnak ahhoz az egyházi önkormányzati testülethez, amelynek illetékességi területén működnek, illetve működni kívánnak. A beadvány tartalmazza az egyesület alapszabályát, valamint az egyházi szervezet szolgálatával való összhangjának és együttműködésének módját. Az evangélikus egyházi egyesületként való elismerést az illetékes önkormányzati szerv ügyészeinek állásfoglalása és a presbitérium javaslata alapján a közgyűlés adja meg. 5. § Az illetékes egyházi önkormányzati szervek és ezek jelentései alapján az országos iroda az egyesületekről, azok képviselőiről és a kialakított kapcsolatokról nyilvántartást vezetnek. 6. § Az egyházi egyesület megszűnését köteles az egyesület, illetve képviselője az illetékes egyházi önkormányzati szervnek 2 hónapon belül bejelenteni. 7. § A már létező egyesületek evangélikus jellegük elismerését a törvény rendelkezései alapján a hatályba lépés után kérhetik. 8. § Az „evangélikus” jelzőt saját megnevezésükben kizárólag az evangélikus egyházi egyesületek használhatják. 9. § Az egyházi egyesületek az illetékes egyházi önkormányzati szerv jóváhagyásával egyesületi lelkészt alkalmazhatnak. 3. A nem evangélikus egyházi, illetve a nem egyházi egyesületek 10. § Az egyház, illetve szervei a nem evangélikus egyházi, illetve a nem egyházi egyesületekkel a bármelyik fél részéről kezdeményezett együttműködés kölcsönös feltételeit rögzítő külön megállapodásban rendezik kapcsolataikat 11. § Ökumenikus jellegű egyesületnél ennek ökumenikus egyházi elkötelezettségét az írásos megállapodásban rögzíteni kell. Egyesületek a megújulásért Érdekes követni az utat, melyet ' a törvényjavaslatok bejárnak, amíg végül megszületik a törvény. Nemcsak a húsbavágó, például a szervezetet meghatározó törvényekre igaz ez, hanem azokra is, amelyek akár ki is maradhatnának a törvénykönyvből. Éppen ez az ügy lényege. Ez derült ki az egyházi egyesületekről, egyletekről megalkotott törvény vitája kapcsán. A zsinati jogalkotás alapkér- - dései közé tartozott, tartozik, mit kell az egyházi életben törvényi úton szabályozni, és mely esetekben elegendő az alacsonyabb szintű szabályozás. (Szabályrendelet, presbitériumi határozat stb.) Az egyházi egyesületek sajátos példát nyújtanak erre. Ezek ugyanis elsősorban egyesületek. Megalakításuk, működésük, gazdálkodásuk feltételeit világi törvény szabályozza. Az egyház, ha akarná se tudná befolyásolni ezt a folyamatot. De miért is akarná? Hiszen évtizedeken át hiányoztak az egyesületek, amelyeket a különböző egyházi célokat magukénak érzők hoznak létre, működtetnek... Nagyszerű dolog, hogy ismét van lehetőség erre; a teológiai tudományok művelésétől a szociális szféráig terjed a sokszínűséget a gyakorlatban megvalósító egyesületek mozgástere. Végül a Zsinat amellett döntött, hogy az eredetileg tervezettnél lényegesebben karcsúbban, de megalkotja az egyházi egyesületekről szóló törvényt. A karcsúsítás lényege, hogy először általában az egyházi kapcsolatokról intézkedő törvényt terveztek, ez szűkült le végül is az egyesületekre, egyletekre. A pozitív döntés fő oka az volt, hogy a törvénnyel az egyház a maga részéről hangsúlyozza, hogy fontosnak tartja az ügyet, az egyesületek működését. A törvényeknek alapvető szabályozó funkciójuk mellett van egy ilyen - általában a jogászok ellenkezésével találkozó - rendeltetése, hogy presztízst kölcsönöznek bizonyos dolgoknak. Szakmailag bizonyára igaza van a jogászoknak abban, hogy csak azt érdemes szabályozni, amire hatásunk van, a végrehajthatóság alapkövetelmény, mely a kompromisszum, a néhány törvénycikkelyre szűkült törvény talán mindenki számára elfogadható. Ami az egyházi egyesületeknek az egyházi törvényben való megjelenését indokolja, az két kérdés. Annak szabályozása egyfelől, hogy az egyesületek nevükben használhatják az evangélikus szót, másfelől az egyház és az egyesület közötti hivatalos kapcsolat kialakításának a módját határozza meg a törvény. Ma azért is egyszerűbb a helyzet, mert már rendelkezünk tapasztalatokkal az egyházi egyesületek működéséről. Ezek többnyire kedvezőek. Talán a leginkább informatív és jellemző a MEVISZ, a Magyar Évangélikus Ifjúsági Szövetség eddigi története. Érthető, hogy az 1988-as megalakuláskor és azt követően is hosszabb ideig élt a fiatalokban a félelem, hogy az egyházkormányzás bele kíván majd szólni dolgaikba, megkérdőjelezi függetlenségüket. A fiatalok életérzéséhez tartozik ez, a törekvés a saját identitásra, elhatárolódás azoktól, akik nyomást kívánnak rájuk gyakorolni. Ehhez járult - és ez már jellemző volt a többi egyesületre is - a korábbi rendszer friss emlékei által táplált gyanakvás. Ez magyarázza, hogy az egyesületek először nehezen találták meg vallott identitásukat, illetve ennek megvalósítását, inkább a „hivatalos” egyháztól való elhatárolódás merítette ki az energiákat. A MEVISZ története jól mutatja egyrészt az egyesületek jelentőségét, másrészt a pozitív változásokat. Ma már fel sem merül - de ez a helyzet évek óta -, hogy a MEVISZ nem független, illetve, hogy bárki veszélyeztetné ezt, ugyanakkor megvan a mód arra, hogy az ifjúsági egyesület együttműködjön egyházi szervekkel, intézményekkel, ezzel is hatékonyabbá tegye tevékenységét. Elsősorban az egyház Ifjúsági Bizottságában valósul meg a koordináció. Hiszen az egyházi egyesületek lényege, hogy egyházi célok megvalósítására egyháztagok - lelkészek és nem lelkészek - hozzák ezeket létre. Hasonlóan elemezhetnénk a már ismét értékteremtő, nagy hagyományú FÉBE működését. Az egyházi egyletek törvénybe kerülése elsősorban ezeknek, a többnyire a gyülekezetekben működő, jogi személyiséggel nem rendelkező - például nőegyletek, értelmiségi körök - közösségek- ri'ék ä megbecsülését jelénti. Immár törvény is jelzi a reményt: az öntevékeny egyházi egyesületek, egyletek is hozzájárulnak az egyház megújulásához. Frenkl Róbert Dolgozunk az egyház országos szervezetéről szóló törvényen is... A struktúra bizottság a zsinat plénuma elé teijesztette az országos szinten végzett szolgálatról, illetve az egyház országos szintjének szervezetéről szóló törvény szövegét. A törvény általános vitája még 1994 őszén lezajlott, de utána a kerületi törvények tárgyalása következett, így az országos törvények részletes tárgyalását a zsinat júniusi ülésszakán kezdte meg és idő szűkében az októberi ülésen sem tudta befejezni. Mivel az országos szint működése összefügg a kerületi szint szervezetének és feladatainak rendezésével, az eredeti javaslatot néhány ponton „korszerűsíteni” kell a most elfogadott három és fél szintes szervezeti képletnek megfelelően. A javaslat a mostanra már töb- bé-kevésbé kialakult viszonyokat próbálja rendezni, és a tekintély- elvű vezetési módnak még meglévő maradványaival szemben már kibontakozó korszerű vezetést és adminisztrációt, a testületi döntéseket és bizottsági döntéselőkészítést kívánja tovább erősíteni. Az országos szervezet alapelve, hogy az országos nyilvántartások (ebben legnagyobb súlya a pénzügyi adminisztrációnak van) legyenek igényesek, és szolgálják közvetlenül is a régiókat, az egyházmegyéket és a gyülekezeteket; csakúgy, mint a külső kapcsolatok adminisztrációja, amelyben az országos iroda feladata elsősorban a koordináció. A közgyűlés évente beszámoltat, jóváhagyja a költség- vetést, valamint a jelentősebb fejlesztéseket és megállapodásokat, továbbá az esetleges országos szabályrendeleteket. Mindezek érdemi vitáját az évente többször ülésező presbitérium végzi el, aki mindenben a bizottságok döntéseket kimunkáló javaslataira és értékeléseire támaszkodik. Az ügyeket mind a testületek, mind a bizottságok számára az országos iroda kezeli (nyilvántartások, irattárak). Az adminisztráció célszerű centralizációját ellensúlyozza a vezetés testületi megoldása. Az országos egyházat operatíve az országos elnökség irányítja a javaslat szerint, amelynek tagjai a püspökök és a kerületi felügyelők. Az országos püspök és az országos felügyelő reprezentatív feladatot lát el, a döntéseket az elnökség egyenjogú tagjai együtt hozzák. A bizottságnak az elfogadott három és fél szintű egyházszervezettel koncepcionálisan már összehangolt javaslata teljes egészében való megtárgyalását és elfogadását a következő ülésszakra irányozza elő a zsinat. Thumay Béla Kedves "testvéreim! Nagy Lajos királyunk 1351-ben néhány cikkel kiegészítette a II. András által kiadott Aranybullát. Ezek közül az egyik az Ősiség törvénye volt. Ez a törvény a kis- és középnemesség érdekeit volt hivatott védeni azáltal, hogy családi földtulajdonukat elidegeníthetet- lennek nyilvánította, tehát nem lehetett eladni-megvenni, bekebelezni vagy más úton eltulajdonítani. Ez a törvény annak idején nagyszerű alkotás volt, ma azt mondanánk: európai szintű. Mindenesetre évszázadokon át betöltötte hivatását. Ezt a törvényt példának szánom a mai igehirdetéshez. Figyelemre méltó ugyanis ennek a törvénynek sorsa, s azt hiszem, akár kiemelten a szombatnap törvényét, akár más kultuszi törvényeket ebben a paradigmában elhelyezhetünk. Az Ősiség törvénye, ez a nagyszerű, évszázadokon át jól működő törvény egyszer csak gáttá vált. A XIX. sz. elején, amikor másutt megindult a polgárosodás, amikor másutt a gépek által hatalmas gyárak nőttek, amikor másutt az ipar vezetői, kézbentartói ugyanazok maradhattak, akik eddig is vezették a társadalmat, akinek éppen ezért volt tapasztalata és kellő ismerete a vezetéshez, addig nálunk éppen az Ősiség törvénye akadályozta meg a nemességet abban, hogy felvállalja az iparosítást, a polgárosodást, hiszen földtulajdonán kívül alig volt egyebe, amit üzletbe fektethetett volna. A jó törvény egyszer csak gáttá vált. Ugyanígy van a szombatnap törvényével is. Nagyszerű a törvény, életadó, hiszen annyian tudjuk, milyen gyilkos dolog éjt nappallá téve robotolni, hogy mennyire nincs áldás azon a munkán, amiből kihagyjuk Istent, vagy amit éppen Isten ellenében végzünk. Nagyszerű a szombatnap törvénye. De aztán jönnek a törvénytisztelő tudósok, és azt vizsgálgatják: mit jelent dolgozni. Mi az, amit szabad, és mi az, amit nem szabad tenni szombaton. És teljes jóhiszeműséggel, Isten iránti elkötelezettségből elveszik az életteret, a döntési lehetőséget, a spontaneitás szabadságát az embertől. És jönnek középszintű bürokraták, és rászólnak a tenni akarókra, a pillanat kötelezettségeit felvállalókra: „Szombaton ne gyógyíttassátok magatokat!” És a jó törvény, íme, gáttá lett. Mert Istennek mégsem az a célja a szombatnapi munkatilalommal, hogy az Őt szeretők lustálkodjanak, tétlenül töltsék az időt. Hanem az a célja, hogy a szeretet kiteljesedjék, hogy az O szeretete belénk áradva, minket is továbbindítson, aktivizáljon. De ne csak az Ószövetség törvényéről essék szó, mert a világban megjelent egy másik törvény is, a megélhetés törvénye. Az életszínvonal törvénye. A jövő biztosításának törvénye. S ha gáttá vált a szombatnap törvénye egykor a zsiA huszonharmadik ülésszak résztvevői dóságban, ha a kegyesség rendje olykor-olykor ma is megkötöz, képmutatásba kényszerít, ugyanígy megkötöz ez a törvény is, amely nem engedi, hogy szabadon rendelkezzünk az időnkkel, hogy néha-néha rácsodálkozzunk eredményeinkre, ahogyan Isten is megcsodálta teremtését. S főleg nem engedi, hogy gondolkodjunk a gondviselő Isten ígéreteiről, azokról a felüdülést adó szavakról, amelyek épp az aggodalom terhét vennék le vállunkról. A törvény - akár a vallás törvénye, akár a világé - gáttá lett, megkötöz minket. Most figyeljünk az Ősiség törvényének sorsára. Akik felismerték, hogy mennyire akadályozza a fejlődést, hosszú küzdelem és szívós munka után elérték, hogy az 1848- as XV. törvénycikk hatályon kívül helyezze ezt a törvényt. S ha a szabadságharcot követő elnyomás miatt nem is indult meg gyors fejlődés, az ötvenes évek második felétől nagy hatása lett ennek a szabadságnak. Mert a nemesség, hitelhez jutva, befektethette vagyonát. A földtulajdon ugyanolyan polgári vagyontárgy lett, mint minden más. Csakhogy sokan meggondolatlanul vagy rossz üzleti érzékkel fogtak bele a vállalkozásba, és mindenüket elveszítették. Se föld, se tőke, se hitel. De akik figyelmességgel és hozzáértéssel, tehát fáradságtól és magam emésztő munkától nem visszariadva fektették be vagyonukat, akik tehát az ősiség törvényétől való szabadságot jól használták ki, azok egy új világot kezdtek építeni: a polgári Magyarországot. Nagyon kell figyelnünk a törvény sorsának erre a szakaszára. Mert elkezdhetünk küzdeni a szombatnap törvénye ellen. Mondhatjuk ugyanazt a példát, amit Jézus: Hát, az állatok eloldá- sa és itatása is munka, méghogy ne lehetne gyógyítani! Küzdhetünk a vallásosság képmutatásai ellen: le-' rombolhatjuk a hangos imádságot, az istentiszteletbe épített úrvacsora rendjét, s más hasonlókat, mondván, ezek magukban hordozzák a képmujatás, veszélyét. Mit sem tettünk evvel! Se föld, se tőke, se hitel! Hasonlóképpen küzdhetünk e világ törvényei ellen, amelyekről úgy gondoljuk: megkötöznek. Az aggodalmaskodókat felszólíthatjuk: ne dolgozzál annyit, előbb ünnepeld az Or napját! - azt gondolom, csak tönkretennénk. Se föld, se tőke, se hitel. Egy haladó gondolat így tehetne lelkileg dzsentrivé sokakat. Lukács írása viszont arról szól, hogy nem középszintű tanítók, nem többé-kevésbé felvértezett etikusok és álmodozó teológusok állnak vitában a Törvénnyel. Jézus nem egy közülük. Jézus maga az ÚR, a törvényadó. Ő az, aki egyedül hitelesen értelmezi a Törvényt. Nemcsak az Ószövetség törvényét, hanem a jelenvilág törvényeit is. És Ő, az Űr oldoz fel bennünket a Törvény megkötöző hatalma alól. Sem a szombatnapi munkatilalom, sem az aggodalmaskodás törvénye nem köt már. S amit magunktól nem tehettünk meg, azt Ő megadta nekünk. Tágas térre állított minket: a szeretet szabadságának tágas terére. És szava: „megszabadultál betegségedből”, és ránk tett keze: a keresztségünk valóságosan részesít ebből a szabadságból. S aki bizonytalan, hogy ez az ajándék valóban az övé, jöjjön az úrvacsorához, ahol a feloldozáskor hallja ezt az igét, s az kenyérben és borban kapja ugyanazokat az ígéreteket, mint a keresztségben. Jézus feloldoz a bűntől és a jövő mi- atti aggódástól, hogy szabadok legyünk az igazság és a szeretet cselekedeteire, Isten országának építésére. Nem kényelemre és renyheség- re, mert ahhoz, hogy a hetedik nap — az örök ország - nyugalma jólessék, ahhoz el kell fáradni, ahhoz a Jézustól kapott hatalommal és küldetéssel nekünk is szembe kell szállnunk avval, ami megkötözi Isten népét, egyházunkat, gyülekezeteinket. Hogy sem anyagi javak hiánya, sem betegségek, sem bűn, sem keserű emlék vagy csalódás, sem semmi ne gátolhasson senkit abban, hogy örülhessen, ujjonghasson Isten elénk jövő jóságának. A szombatnapi munkatilalom törvénye alól ennek a munkának fáradságára, s a jelenvilág robot-törvénye alól erre a profit nélküli munkára szabadított fel Jézus. Hogy épüljön az új világ. Amén.
