Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-11-24 / 47. szám

ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK 1996 Evangélikus Élet 1996. november 24. Sárospatak A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium A vidéki események közül ki­emelkedett az a kétnapos rendez­vény, amelyet Sárospatakon ren­dezett a református gyülekezet és a pataki kollégium-gimnázium- teológia közösen. Október 28-án, hétfőn este a templomban emlék­ünnepéllyel kezdődött. Itt a Tiszáninneni Református Egyház- kerület püspöke, dr. Mészáros Ist­ván hirdetett igét Zsid 4,12 alap­ján. Ünneplésünk fedezete az élő ige. Ez szíven találja az embert ma is, mint az első pünkösdkor. Te­remt ma is, nem úgy, mint az em­beri beszéd, mely rombol. Isten igéje tovább munkálkodik és re­ménységet ad az embernek. Iga­zodjunk hozzá. * Az emlékünnepély ünnepi be­szédét D. dr. Harmati Béla püspök tartotta, „Protestantizmus es nem­zeti azonosságtudat’’ címmel. „A millecentenárium évében a refor­mációra emlékezve protestáns hagyományainkról kívánok beszél­ni - kezdte előadását — nemzeti azonosságtudatunk kialakítása és fennmaradása szempontjából.” Beszéde elején idézte Tolnai Mi­hály kolozsvári prédikátor 1676- ban leírt szavait: „Magyar, ne ve­szesd a magyart! Vigyázz jövendőbe­li megmaradásodon! Hitesd el ma­gaddal, hogy kevesen vannak embe­rek közt jóakaróid. Akár lutherista, akár pápista, akár kálvinista légy, csakhogy magyar vagy... Legyen tudva néked és emlékezzél erre. ” Az előadás felölelte egyházunk múltját, melyet nem a reformáció­tól kezdve számítunk, de fölvállal­juk a bibliai kortól kezdve a jézusi tanítványságot és a millecentenári­um évében emlékezünk az ezer esztendős magyar iskolai rend­szerre, és magunkénak tudjuk a kereken ezer esztendős magyar egyházi történelmet is. A további­akban nagy lépésekben mutatta meg történelmünkben „a bizony­ságtevők fellegét”. A számadásban szerepelt a ma­gyar irodalmi nyelv kialakítása, a Szentírás hatása az alapvető morá­lis , értékek kialakulására, ezek mind á protestantizmus hozzájáru­lását jelentették társadalmunk szá­mára. Vizsgálta társadalmunk eti­kai magatartását, melyben háttér­ként a protestantizmusnak is volt hatása, ha ma már erős kritikai hangot kell is használni e tekintet­ben. Viszont óriási lehetőség lett a hitoktatás a fiatalság erkölcsi neve­lésében. Végül az európai egységre fordítva a figyelmet, megjegyezte: „fontos, hogy a nagyobb egységen belül megőrizzék nemzeti sajátos­ságaikat” az egyes országok. n. A keddi nap emléktábla-avatás­sal kezdődött. A főiskola udvari épületén emléktáblán örökítették meg a kollégium alapításának és újraindulásának időpontját. 1531- ben még evangélikus alapítók kezdték el a munkát, később lett református főiskola. A kommuniz­mus alatt államosították, majd 1991-ben kapták vissza és ennek emlékére állítottak márványba vé­sett megemlékezést. A délelőtt folyamán Teológiai i. Az emléktábla Történeti Fórum zajlott le a Kollé­gium újjáalakított dísztermében. A bevezető négy referátumot a négy protestáns egyház egy-egy fel­kért előadója tartotta. Dr. Tőkéczky László professzor társadalmi-poli­tikai oldalról világította meg a pro­testáns egyházak reformáció utáni kialakulásában és szerveződésében a társadalom és a politika egymás­ra hatását. Nálunk nem az állam­egyházi forma alakult ki, hanem az autonómiák ideje volt a más euró­pai országokkal szemben. Identitás és autonómia a közösségi megma­radás alapja lett. A protestáns isko­lák és kollégiumok pedig a művelő­dés alapjait rakták le. Kiss Emil baptista teológiai tanár a reformá­ció első egyházainak és a későbbi szabadegyházaknak együttmunkál- kodását emelte ki. Kegyességi gya­korlatukban, nem egyszer vettek át egymástól. Úgy látta, hogy ezek az egyházak „kicsinyek, de másokat gazdagítók”. Dr. Fabiny Tibor professzor egy­házi és spirituális vonalon mutatta meg a protestantizmus hatását a nemzeti azonosságtudat kialakulá­sában és fennmaradásában. A kü­lönböző hatásokból kiemelte az is­kolai színjátszás szerepét. Ez az ér­dekes, de még nem eléggé kutatott területe művelődésünknek, érté­kes hozzájárulás volt a kialakulás­hoz. Iskoladrámák nemzeti nyel­ven szólaltak meg, és bennük nem­zeti problémákat vetettek fel, és Egyházi vezetők a fórumon keresték a választ, a megoldást. Végül Dienes Dénes a kollégium tanára sárospataki sajátos szem- ontból világította meg, hogyan atott a pataki főiskola a hit-haza- emberiseg hagyományának meg­valósításával. A délutáni vitafórum folytatása volt a délelőtti, négy fejezetből álló előadásnak. Mi a helyzet ma? A vitafórumot dr. Hafenscher Károly c. professzor mint moderá­tor fogta össze és vezette. Előre bocsátotta, hogy a magyar öku- mené nagyot lépett előre, a jövő csak ökumenikusán képzelhető el. Ezért kell megnézni, mi a helyzet egymás között. Az ökumené nem valami ellen, hanem valamiért van! P* Hegedűs Lóránt református püspök őszintén megvallotta, hogy az egység mennyire nem könnyű dolog, olykor még egy egyházon belül is. Kiemelte a szószék- és úr­vacsorái közösséget, mint amely már meglevő része az egységnek. A nehézséget sokszor az is okozza, hogy korunk részben „keresztyén- ség utáni” de ugyanakkor „ateiz­mus utáni kor” is. Dr. Harmati Béla püspökünk az egységhez való hozzájárulásban aláhúzta a hagyományok helyes őrzését, ugyanakkor az újrafogal­mazás szükségességét, mert nem lehet ott folytatni, ahol 1948-ban abbahagytuk. Az egység munkálá- sában fontos a teológiai munka, az interdiszciplinaritás (tudományok közötti kölcsönösség) és az, hogy az ökumenét egzisztenciálisan mű­veljük. Fontos, hogy amit már kö­zösen elértünk, azt használjuk, to­vább vigyük. A már közösen lefor­dított és elfogadott szövegeket: a Miatyánkot és a hitvallásokat, az új bibliafordítást használjuk való­ban közösen mindannyian. Közös legyen a misszió és az erkölcsi kö­vetelmények megvalósítása. Győri Koméi a Baptista Egyház főtitkára így vallott: az ökumené- hez, az egységhez „nagy szív” kell és nyitottság. Igen fontos, hogy szülők és nagyszülők a különböző felekezeteket a családban hogyan magyarázzák, mutatják be utó­daiknak. Szorgalmazta, hogy az ökumené gyülekezeti szinten is folytatódjék nagy nyitottsággal. Csemák István metodista szu­perintendens a tartalmas ökume­nikus közösséget tartja jónak. Kö­zös evangelizációk tartása és egy­más teológiai segítése beletartozik az egység munkálásába. Olyanok vagyunk, mint egy zenekar, mely­ben többféle hangszer játszik, - de őrizzük a harmóniát! A vitafórumot dr. Hafenscher Károly így foglalta össze: Megmu­tatkozott az öku­mené «fent és lent” • egyaránt. Nemcsak a veze­tők egysége és egyetértése fontos, de a gyülekezet nyitottsága, befo­gadókészsége is. Meglátszott az, hogy több köt össze bennünket, mint ami elválaszt. Természetesen mindig adódnak kérdések, melye­ket újra kell fogal­mazni és megvála­szolni. Előbbre vagyunk, mint vol­tunk, de hátrább, mint ahogy azt Jé­zus kívánja. * A vitafórum nem volt viharos, mint némelyek várták, nem látszot­tak éles szembenállások, parázs el­lenvélemények. A mindeneket fe­gyelmező és bölcsességet adó Szentlélek fegyelme alatt, de mégis sok reménységgel fejeződött be. T. Négy napig főváros EGOT Bonyhádon 1996. október 23-a és 26-a kö­zött Bonyhád volt az evangélikus középiskolákban tanuló diákok fő­városa. Az 1994-es - szintén bonyhádi - Evangélikus Gimnáziumok Orszá­gos Thlálkozója (EGOT) után most másodízben került sor ilyen rendezvényre. A jelen nem lévők tájékoztatására írom, hogy 10 kö­zépiskolánk közül 9 diákjai ott vol­tak, iskolánként átlag 35-40 fővel és 3—4 kísérő tanárral. Természete­sen néhány, egyelőre kisebb lét­számú iskola kevesebb tanulóval képviseltette magát. Röviden csak annyit lehet mon­dani, hogy ez a rendezvény tényleg fantasztikus, e sorok írója most először volt ott, talán most is ép­pen azért, mert a kollégák az első EGOT után ugyanezt mondták, ugyanezt a szót használták. És a gyerekek is... Elismerés illeti a szervező Pető­fi Sándor Evangélikus Gimnáziu­mot, Sántha Lászlóné igazgatónőt és kollégáit, de egyértelmű szá­munkra, hogy ez a rendezvény a város ügye is, a polgármester szin­te állandóan jelen volt, de ott volt az országgyűlési képviselő, a Mű­velődési és Közoktatási Miniszté­rium képviseletében ár. Németh Csaba főosztályvezető, és még so­kan mások is, akiknek fontos az if­júság, fontos az evangélikus iskola­ügy. Egyházunkat, rajtunk, mind­annyiunkon kívül, dr. Frenkl Róbert egyetemes felügyelő képviselte. A hivatalos megnyitás csütörtö­kön a templomban volt, amelyen Krühling Dániel esperes szolgált az oltárnál és Nagy voltán fasori lel­kész és hittantanár hirdette az al­kalomhoz ülő igét (lKor 9,24—27). Kifejtette a hervadhatatlan koszo­rú és a hervadó közötti lényegi kü­lönbséget. Tálán mentegetődznünk kell, mert gyerekeink a háromnapos versenysorozatban bizony sokat megtettek a győzelemért, a herva­dó koszorúért, de reményeink sze­rint a világi elismerésért csatába szállók abból is megérezték vala­mit, hogy legalább ugyanolyan igyekezettel lépjenek arénába az Isten országáért folyó küzdelem­ben. ' , ^ . * A különböző versenyeket szinte alig lehet felsorolni, 16-ban hirdet­tek eredményt (angol, bibliaisme­ret biológia, ének, fizika, fotó, ko­sárlabda [fiú-lány], magyar, mate­matika, német, olimpiatörtenet, sakk számítástechnika, történe­lem, triatlon), de ezeken kívül al­kalmi versenyek (takarékosság, fo­ci stb.) is szerveződtek. A versenyekkel párhuzamosan kézműves foglalkozások és elő­adások zajlottak. Kirándulásokon vettünk részt, pl. a paksi Atomerő­műben is. Pénteken (25-én) este a Műve­lődési Házban bemutatkoztak az iskolák előre szerkesztett program alapján. Ez volt a Gála. Bizony nem is volt olyan könnyű úgy összeállítani a 40 fős csapatot, hogy minden versenyen, a bemu­tatkozáson stb. színvonalasan tud­janak szerepelni. Sok szívetmelengető megnyilvá­nulást láthattunk, sok tehetséges tanítványnak örülhettünk, a gyere­kek is megismerhették, de meg is ismerték egymást. Csak az a baj, hogy olyan messze vagyunk egy­mástól, de ők nem akarnak két évig várni, a reménybeli soproni EGOT-ra. Addig is találkozni sze­retnének! A Gála után a tanárok részére egy kis fejtörő játékot és beszélgetési lehetőséget teremtet­tek vendéglátóink, a gyerekek köz­ben táncoltak. Szombaton volt az eredmény- hirdetés és a búcsú napja. Nagy volt az öröm egy-egy jo helyezés haüatán, de végül talán az marad meg, hogy a hervadhatatlan ko­szorúért lehet egymás kezét fogva is futni, sőt igazan csak úgy érde­mes! Dr. Lampérth Gyula felújításának ünnepe A felújított gimnázium épülete Ünnepi istentiszteletre gyűltek össze a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium tanárai, tanulói és meghí­vott vendégeik az evangélikus Nagytemplomban ok­tóber 26-án. Az ünneplésre méltó alkalom az az ör­vendetes tény, hogy az Alpár Ignác által tervezett 1899-ben épült és egy éve rekonstrukció alatt áüó gimnázium épülete mostantól újra régi fényében pompázik, a Nagytemplommal és a Kistemplommal impozáns építészeti műemlékegyüttest alkotva a vá­ros szívében. Ezen a hálaadó istentiszteleten igét hirdetett D. dr. Harmati Béla püspök. „Ti vagytok a világ világossága” - Jézus eme szavaira építve igehirdetését, arra intette az iskola kis- és nagydiákjait, hogy a tudás, a hit, a re­ménység és a szeretet világossága ragyogjon előttük, és ne feledjék, hogy a tudás önmagában soha nem elég. A tanárokat pedig arra figyelmeztette, hogy egész egzisztenciájuk világosság legyen: ne csak tanít­sanak, neveljenek is. Legyen példa egész életük. Az evangélikus egyház büszke arra - mondotta a püspök -, hogy az elmúlt néhány évben 32 intézményt, köztük tíz gimnáziumot kapott vissza, mint a békés­csabait is, melynek felújított épületében csak gyönyör­ködni lehet. Az egyházi iskolákban a világosság nem egyszerűen a tudást, hanem Jézus Krisztust jelképezi. Azt a spirituális fényt, mely nélkül sötétségbe borul a világ, kevesebb lesz az élet. Igehirdetésének utolsó mondataival arra intette a diákokat, legyenek büszkék a helyi hagyományokra, mert sok kiváló tudóst, tanárt adott ez az iskola, ez a város az országnak. Tizenkét új tanár - köztük az iskola USA-ból érke­zett angol lektora - ünnepélyes eskütételére és beik­tatására került sor ezután. Ezután dr. Nánai Lászlónak, a gimnázium igazgató­jának ünnepi beszéde következett. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik szíwel-lélekkel azon voltak, hogy a gimnázium épületének rekonstrukciója a vál­lalt határidőre elkészüljön. A felújítás ugyan még nem fejeződött be teljes egészében, de van remény, I hogy el fog készülni az alagsor felújítása, és meg fog épülni a tervezett tornaterem, díszterem, valamint a kollégium is. Van remény, mért az egyház támogatja ezt a törek­vést, mert ez az építkezés végre megtörte a jeget a vá­ros és az iskola között, mert kitűnő partnernek bizo­nyult a felújítási munkálatokat végző BAEV is. Nánai László bejelentette: most első ízben - de a jövőben remélhetőleg többször is - az iskola emlék­plakettel jutalmazza azokat, akik kiemelkedő munkát végeztek, illetve végeznek a gimnázium érdekében. Az emlékplakettet Széri-Varga Géza szobrász, isko­lánk tanára, készítette. íme a jutalmazottak névsora: dr. Bodzás Julianna, a BÁÉV vezérigazgatója, dr. Simon Mihály, Békéscsaba város jegyzője, dr. Frenkl Róbert, az Evangélikus Egy­ház országos felügyelője, dr. Harmati Béla püspök, és Kutyej Pál lelkész, önkormányzati képviselő. Somi Éva tanár Ökumenikus középiskolai találkozó Mezőtúron Az Országos Protestáns Napok programjának kere­tében került sor Mezőtúron a Szegedi Kis István Re­formátus Gimnáziumban a felekezeti középiskolák el­ső ökumenikus találkozójára. Az iskolát két Witten- bergben tanult diák hozta létre még 1530 táján, majd hosszú ideig a debreceni kollégium partikulája volt. Az államosítás okozta megszakítás után néhány éve kapta vissza a református egyház. A találkozóra mint­egy harminc felekezeti (evangélikus, izraelita, görög- katolikus, katolikus és református) középiskola küldte el képviselőit: igazgatókat, tanárokat és diákokat. Harmati Béla püspök bevezető áhítata után Tőkécz­ky László történész tartott visszatekintő előadást a protestáns iskolák helyéről és szerepéről a magyar oktatásban a reformációtól az államosításig. A pro­testáns iskolák legalapvetőbb jellemzőjének az auto­nómiát látta, s azt, hogy a tiszta humanisztikus iskola­típust valósította meg, melyben tudatosan ragaszkod­tak az általános műveltség terjesztéséhez. Ezután e sorok írója és Gyenizse Pál kormányfőta­nácsos beszélt ezeknek az iskoláknak a mai helyéről és szerepéről két különböző szempontból: az egyház, il­letve a kormány szemszögéből. Míg a kormány oldalá­ról úgy látszik, mintha a felekezeti iskolák iránti igény csak kisebb részben származna elkötelezett keresztyén háttérből, inkább az etikus embereszme megvalósulá­sának eszközét látják bennük, vagy egy különleges kul­turális kínálatot, egyházi szempontból a hangsúly arra került, hogy a felekezeti iskola többlete az, hogy ben­ne a tanárok keresztyén életük példájával nevelnek. Érdekes reagálás volt erre egy tanár bizonyságtétele arról, mennyit kaphatnak a tanárok is a diákoktól. Minden felekezet egy-egy diákja is vallott arról, mit jelent neki egyházi iskolába járni. A délutáni prog­ramban azután az igazgatók, a tanárok és a diákok külön-külön csoportokban beszéltek sajátos problé­máikról, majd Hegedűs Lóránt püspök áhítatával zá­rult az alkalom. A találkozó időben egybeesett a bonyhádi EGOT- tal, talán ezért is volt az evangélikus részvétel a várt­nál kisebb létszámú, de abban egyetértés volt? högy időről időre ilyen szélesebb körű, ökumenikus találkozó­ra is szükség van, nemcsak egymás jobb megismerése, hanem a kölcsönös gazdagodás miatt is. Sólyom Jenő Dán faházak Erőspusztán a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Menekülteket Befogadó Átmeneti Otthona újabb épületekkel bővült 1996. október 29-én, a déli órákban gördült Feri­hegyről a Szeretetszolgálat erőspusztai Menekültott­hona elé a Dán Királyság belügyminiszterét szállító gépkocsi. Ezzel a protokolláris jelenettel kezdődött meg az az ünnepség, amelynek előkészületei már hó­napok óta folytak a dán egyházi segélyszervezetnél, az ottani belügyminisztériumban, valamint Budapesten és Erőspusztán, a Magyar Ökumenikus Szeretetszol­gálat Menekülteket Befogadó Átmeneti Otthonában. A felszentelést végző lelkészek (balról jobbra): ifi. László Gá­bor, a Baptista Egyház missziói titkára, Szalay Tamás evan­gélikus tábori püspökhelyettes, dr. Márkus Mihály reformá­tus püspök, dr. Berki Feriz magyar ortodox esperes admi­nisztrátor, Gálity Vojisziáv szerb ortodox egyházmegyei titkár Birte Weisst, a Dán Királyság belügy- és vallásügyi miniszterét a Szeretetszolgálat igazgatója, Lehel Lász­ló lelkész, és a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Igazgató Tanácsának tagjai fogadták. A miniszter asszony kíséretében államtitkára és titkára, a dán egy­házi segélyszervezet főtitkára, Christian Balslev-Olesen lelkész és Európa-titkára, Jorgen Thomsen lelkész vol­tak. A Magyar Köztársaság belügyminisztériumát dr. Világosi Gábor, a magyarországi menekültügyért fele­lős belügyminisztériumi államtitkár képviselte. A dán egyházi segélyszervezet - a dán kormány tá­mogatásával - három - előre gyártott elemekből épí­tett -, összesen közel hatszáz négyzetméter alapterü­letű faházat ajándékozott a Magyar Ökumenikus Sze­retetszolgálatnak, menekültügyi munkája további fel­adataihoz. A házakban közösségi foglalkozásokra (pl. tanfolyamok) alkalmas helyiségek, konyhák és lakó­szobák találhatók. Ezekben az épületekben folyt Dá­niában az az integrációs menekültügyi program, amely több ezer volt jugoszláviai háborús menekült dániai beilleszkedését segítette elő. Az ünnepélyes átadás előtt Birte Weiss miniszter asszonyt, valamint a vendégeket a Magyar Ökumeni­kus Szeretetszolgálat Igazgató Tanácsa tájékoztatta a segélyszervezet munkaterületeiről és feladatairól. Ez­után rövid séta során a magasrangú delegáció megis­merkedett az Otthon mindennapi életével, hosszasan beszélgetve az ott élő menekültekkel. Az ünnepségen Lehel László lelkész, a Szeretetszolgálat igazgatója kiemelte a dán egyházi segélyszervezettel az évek so­rán testvéri barátsággá érett szoros együttműködést, amelynek legújabb eredménye a faházak erőspusztai felépítése. Bute Weiss miniszter asszony köszöntőjében alá­húzta és szorgalmazta a kormányzat és az NGO-k (nem kormányzati szervezetek) menekültügyi közös munkájának szükségességét. Fontosnak és jelentős­nek ítélte meg az átadásra kerülő épületek kapcsán is tapasztalt kétoldalú együttmunkálkodást. Christian Balslev-Olesen főtitkár gyermekkori em­lékek felidézésével emlékeztette hallgatóit 1956-ra, amikor Dániába több ezer magyar - mai szóhaszná­lattal menekült - érkezett. Dánia nem volt felkészül­ve befogadásukra, ezért a szakszerű munka érdeké­ben megalapították a Dán Menekültügyi Tanácsot, így szervezett formában gyűjtöttek pénzt és ruhane­műt. Beilleszkedést támogató munkájuk révén az évek során sok egykori menekült magyar egyenrangú, megbecsült állampolgárrá válhatott. Kiemelte a Ma­gyar Ökumenikus Szeretetszolgálat szerepét az euró­pai integrációban, és legfontosabb segelyszervezeti partnerei egyikének tekintve, utalt a több éves együtt­működésre, amely kiférjed más országokban (pl. Cse- csenföld) végzett közös humanitárius feladatokra is. Dr. Világosi Gábor államtitkár megköszönte Birte Weiss miniszter asszonynak az adományt, és átnyúj­totta a magyarországi menekültügyről szóló összefog­laló könyvkiadványt. Christian Balslev-Olesen lelkész, a DanChurchAid főtitká­ra, az Otthonban lakó menekültek között Az Otthonban jelenleg 18 gyermek lakik. Megható volt látni, ahogy a menekült gyermekek a szomszédos dunavarsányi iskolából igazgatónőjük vezetésével ér­kezett osztálytársaik között elvegyülve, részt vettek az ünnepségen és az azt követő felszentelésen. Öröm volt tapasztalni, hogy a közel 300 vendég között a környékbeli gyülekezetek vezetői és tagjai, valamint a szomszédos önkormányzatok vezetői is jelen voltak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom