Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-06-02 / 22. szám

Evangélikus Elet 61. ÉVFOLYAM 22. SZÁM 1996. JÚNIUS 2. SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 35 FT Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek, A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás Ékv 40 ének 3v. A TARTALOMBÓL ÚJ KEZDET DUNAEGYHÁZÁN BEIKTATÁS TORDASON ÉS GYÚRÓN CIGÁNY NYELVŰ BIBLIAFORDÍTÁS KÉSZÜL MISSZIÓI PÁLYÁZAT EREDMÉNYE Szélrózsa ‘96 Amikor meghallottam először a címet, valami népművészeti találkozóra gondoltam. A millecen- tenárium évében jó is lenne tudatosítani, honnan jö­vünk, mik az értékeink. Aztán kiderült, ifjúsági talál­kozó lesz. Evangélikus, országos, első. Miért hát ez a cím? Talán azért, mert a szélrózsa minden irányából vá­runk vendéget? Igen, azért. Szeretnénk, ha ez a talál­kozó valóban országos volna. Ha minden gyülekezet képviseltetné magát néhány fiatallal. Biztos van ben­ne valami „seregszemle” gondolat is: lássuk, Iák va­gyunk, mennyire eleven, mozgékony, egyházszerető, egymást-szerető a „jövő nemzedék”. S hogy mennyi szellemi és lelki kincs adatott neki És van ebben a találkozóban lelkesítő, mozdító szándék, hogy megis­merjük az ifjúsági körök előtt álló lehetőségeket, hogy bátorítsuk egymást tartalmasabb, lelkesebb, többirá­nyú részvételre a gyülekezet, az egyház életében. A szélrózsához azonban szélkakas is tartozik. A ta­lálkozó emblémája is ezt ábrázolja. A szélkakas a szél irányát jelzi Hogy honnét fúj a szél. A szél pedig igazán keresztyén jelkép: a Szentlélek képe. Szeret­nénk, ha ez a találkozó is megmutatná - nekünk, a felnőtt gyülekezetnek, az egyházon kívülieknek -, hogy honnét fúj a Szél: az Ige irányából, Jézus Krisz­tusból. Szeretnénk, ha láthatóvá Válnék, ha minden­ki tudná, honnét van örömünk, szeretetünk, nyitott­ságunk a másik ember iránt, honnét van a reménység bennünk, az igazság iránti vágy, a józanság és a jóság értékének szeretete. Ezért hangzik így a találkozó kér­dése: Kit kerestek?, mert ki kell mondanunk, hogy a mai fiatalság értékei sem másból erednek, mint nem­zedékeken keresztül: a valóságos ember - valóságos Isten Jézus Krisztusból. O az, aki ma is éltet, a Szent­lélek ma is Őhozzá kapcsol, az Ő teljességében része­sít a hit által. Bencze András SZÉLRÓZSA TALÁLKOZÓ 1996. július 24-27. Váralja, Ifjúsági tábor és parkerdő 1995-ben azzal a nem titkolt szándékkal kezdtünk a Szél­rózsa Találkozó szervezésébe, hogy végre korlátlan létszám­ban találkozhassunk mi, keresztyén fiatalok, és négy napot Isten igéjének közelségében, beszélgetéssel, játékkal, tanu­lással és sok zenével töltsünk el. Program: Hat programra várjuk a fellépők, aktív résztvevők jelent­kezését: komolyzene, könnyűzene, színjátszás, kézművesség, lehetőségek piaca és sport. Ezekről bővebb információt a 2. oldalon olvashattok. További programok: Reggel és este közös áhítat, bibliata­nulmányok, előadások, fórumok, tömegsport, filmvetítések, tábori rádió, tábori újság, éneklések, teaház, kirándulás, já­ték, beszélgetések stb. Ezek a programok - az áhítatokat ki­véve - párhuzamosan folynak, így mindenki a neki tetszőt választhatja ki. Étkezés: Büfé áll rendelkezésre éjjel-nappal, valamint délben 180 Ft-os áron mindenki kétfogásos, meleg ételt kaphat. Szállás: Kis kőházakban, illetve sátrakban korlátozott létszámban tudunk szállást biztosítani. Aki ezt igényelné, minél hama­rabb jelezze a lelkészi hivatalokban vagy az Üllői úti Ifjúsá­gi Osztályon kapható „A” jelű jelentkezési lapon. Inkább azt javasoljuk, hogy hozzatok magatokkal sátrat, hálózsákot, matracot. Részvétel: A négynapos rendezvény részvételi díja előzetesen fizetve 1000 Ft/fő, a helyszínen fizetve 1200 Ft/fő (kérésre csekket küldünk). Ez az ár tartalmazza a hely biztosítását, sok szép programon való részvétel lehetőségét és az orvosi ellátást. Még hozzatok magatokkal Bibliát, Evangélikus Énekes- könyvet, Új Ének (1-3), jegyzetfüzetet, írószert, kiránduló- és sportruhát (gondoljatok az esetleges esőre is!), tisztálkodószereket, evőeszközt. Kérjük a gyülekezeteket:- támogassák, segítsék a fiatalok felkészülését. Utazásuk­hoz járuljanak hozzá anyagilag, szükség szerint szervezzék meg kíséretüket.- tekintsék át külföldi kapcsolataikat, hisz hivatalos kül­földi vendégeinken kívül az egyes gyülekezetek meghívottal is részt vehetnének a találkozón. A közös élmény közelebb hozná a testvérgyülekezeteket egymáshoz. Egyházunk a pünkösd utáni vasárnapot Szenthá­romság ünnepének nevezi, az ezt követő vasárnapo­kat pedig Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok­nak. Ezek száma 22-től 27-ig terjedhet, attól függően, hogy mikorra esik húsvét ünnepe. Szentháromság ün­nepe közvetlenül pünkösd után mintegy összefoglalá­sa a karácsony-húsvét-pünkösd ünnepeinek, szinte egy napra, egy alkalomra sűrítve a három ünnep tar­talmi gazdagságát. Az üdvtörténet nagy eseményei­nek tényeit úgy fogja egybe ez az ünnep, ahogyan a Credo, az Apostoli hitvallás tartalmazza három hit­ágazatban az Isten kegyelmének hármas megnyilvá­nulását: a teremtés, megváltás és megszentelés mun­káját. Szentháromság ünnepén együtt és egynek lát­juk azt az Istent, aki karácsonykor nekünk adta Szent Fiát, majd húsvétkor feltámasztotta Őt a halálból, s pünkösdkor megajándékozott Szendéikével, hogy Ál­tala mi is egyek legyünk az anyaszentegyházban, ami­képpen Ő is egy. Az Isten kegyelmének teljességét elénk táró Szent- háromság ünnepének megünneplése tulajdonképpen csak 1334-ben lett az egyház nyugati részében általá­nosan kötélező, noha már a III. és IV. század forduló­ján kezdett kialakulni az egyházi évnek az a rendje, ami ma is érvényes, vagyis a pünkösd utáni vasárna­poknak az a tagozódása, ami meghatározza ma is en­nek az egyházi időszaknak a tartalmát és mondaniva­lóját. Tulajdonképpen a hármas isteni üdvtény, a ka­Régóta esedékes találkozásra került sor május elején a fővárosi Új-Városháza dísztermében. A Fővárosi Ön­kormányzat és a Budapesten működő egyházak kap­csolatáról folyt az eszmecsere. Négy kérdéscsoportot fogott át a megbeszélés: az egyházak társadalmi szerepe, az oktatás és nevelés kérdései (iskolák), az egyházak szociális tevékenysége és az ingatlanok visszaadása, valamint az anyagi fi­nanszírozás. Valamennyiben ott voltak egyházunk képviselői, mint előadók, témafelvetők. Az egyházak társadalmi szerepéről D. Szebik Imre püspök tartott figyelemreméltó bevezetőt. Pontokba foglalta össze azt, ami az egyház fő feladatából, az evangélium hirdetéséből következik: a spirituális ér­tékek megjelenése, az evangélium által teremtett hit­ből az erkölcsiség, a személyiség kibontakozása, az egyház szeretet-tevékenysége, az iskolák munkája, az anyanyelv, kultúra és irodalom művelése és a jó lég­kör megteremtése. Elsorolta azt is, mi hiányzik e cé­lok megvalósításához. Az egyértelmű jogbiztonság, a negatív diszkrimináció megszüntetése, a nyilvánosság biztosítása, az anyagi háttér bizonytalanságának meg­szűnése. Magunk részéről viszont adósság: hogy az egyház vonzó emberi közösség legyen. Evangélikus oktatásunk jelenlegi helyzetéről dr. Vajda Ferenc, a Fasori Gimnázium igazgatója tartott referátumot. Szólt arról, hogy a társadalmi igény óri­ási az egyházi iskolákra, többszörös a túljelentkezés. A felgyorsult szekularizáció és az észlelhető elaljasu- lás is szükségessé teszi az egyházi iskolák számának növelését. Nem hallgatta el a nehézségeket sem. A ta­nulók zöme nem vallásos családból, háttérből jön. A tantestület kialakítása sem könnyű és hosszadalmas a feladat. Új tantervekre és tankönyvekre van szükség, rendkívül rossz a pénzügyi helyzet, 1996-ban meg­szűnt a bértámogatás. A Közoktatási Törvény beveze­tése illetve módosításai, az iskolarendszer felborítása a „nemzetközileg is tiszteletben tartott kiváló magyar közoktatás tönkretételét, müveltségadás helyett vizsga­orientált tanfolyamokká züllesztését eredményezné.” A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat külföldi segélyszolgálata mellett a fővárosban is folytat szociá­lis tevékenységet. Erről a MOSZ elnöke, Lehel Lász­ló igazgató adott színes képet a konferencia előtt. El­mondta, hogy küldetés, megbízatás és szolgálat, amit végeznek, a szeretet parancsának engedelmeskedve teszik dolgukat. Protestáns egyházak összefogásából, de más, jóakaratú emberekkel összefogva is. A társa­dalmi, gazdasági és politikai helyzet következtében szükséget szenvedők megsegítése folyik a Tbrbina ut­cai gondozójukban. (Erről már több ízben írtunk!) A keresztyén hit humanizmusával, szakmailag felkészül­ten, munkásaik állandó továbbképzésével folytatják a munkát. Veperdi Zoltán, aki kezdettől fogva az ingatlan­ügyek referense országos egyházunknál, előadásában az 1991. évi 32. törvény alapján visszakért ingatlanok­ról számolt be. Ezek részben már visszakerültek és bennük folyik a munka. A továbbiak visszaadása azonban lelassult, illetve hosszabb időre húzódik ki. (Természetben 2001-ig, ill. a térítésük 2011-ig.) Elő­adása végén reménységének adott kifejezést. „Egyik Szentháromság rácsony, húsvét és pünkösd objektív, Istentől kiinduló cselekvésére való válaszadás időszaka érkezik el Szentháromság ünnepével és az azt követő vasárna­pokkal. Az Isten, aki mindent elvégzett megváltá­sunkra és üdvösségünkre, a Szentlélek ereje által és munkája nyomán végbeviszi, beteljesíti rajtunk ke­gyelmének áldását, elkezdi és megvalósítja a keresz­tyén új életet. Szentháromság ünnepén a liturgikus szín a fehér, míg a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapokon zöld. Kifejezik ezek a színek magának az ünnepnek isteni fenségét és dicsőségét, másrészt az ünnepet kö­vető vasárnapoknak a keresztyén ember életében ki­fejtett hatását, eredményét. Isten cselekvésének, a ke­gyelmes magvetésnek a nyomán kisarjad és szárba szökken a vetés, új élet sarjad, s a termés áldott aján­dék mindenki számára. A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok sorá­ban bizonyos összefüggés van egyes vasárnapok mon­danivalóját illetően a perikópák vagyis az igehirdeté­si alapigék (textusok) és az ehhez tartozó felolvasás­ra kerülő szakaszok (lekciók) között. Ennek az idő­szaknak az első kilenc vasárnapjára olyan igék kerül­tek, amelyek az egyház növekedéséről, a Szentlélek hívó és összegyűjtő munkájáról, a kegyelmi eszkö­zökről, újjászületésről, megtérésről szólnak. A 10. vasárnaptól a 23-ig terjedő időszakban az egyház bel­ső fejlődéséről, Isten kegyelmének az ember életé­egyház sem törekszik politikai sikerekre, sokkal inkább a társadalom jó lelkiismerete szeretne lenni. Minden mun­kahelyen dolgoznak keresztyének Könnyű felismerni őket, mert szeretetet sugároznak maguk körül, megpró­bálnak környezetükben békességet teremteni, munká­jukban becsületesek és pontosak Hazánk felemelkedé­séhez mind több ilyen emberre van szükség. Ezt a neve­lő munkát és példamutató szolgálatot segítik az újra egy­házi tulajdonba került épületek is. ben való kibontakozásáról, megigazításról, megújí­tásról, megvilágosításról és megszentelésről szobiak a perikópák. Ez a formálódás az emberben harc és küzdelem közben megy végbe, az ó-ember megöl- döklése által alakul ki az új-ember, aki Isten akarata és tetszése szerint való. A Szentháromság ünnepe utáni utolsó vasárnapok az „utolsó időkről” szólnak, vagyis azokról az eseményekről, amik e világ végén következnek be, s amik egyben az egyház és a keresz­tyén ember életének célhoz érkezését is jelentik. A halál, ítélet, örök élet és örök halál kérdései kerülnek ekkor elő. Mi lesz az emberrel a halál után? Hogyan részesedhetünk a feltámadás és ez örök élet kegyel­mében? Krisztus hatalma és az örök életre megtartó szeretete bontakozik ki előttünk ezeken a vasárnapo­kon. Az egyházi évnek ez a fele is igen tartalmas tehát, nem lehet ezt az időszakot „ünneptelen félévnek” ne­vezni, hiszen a vasárnapok minket mindenkor a Feltá­madott elé állítanak, azzal az Úrral szembesítenek, aki született, meghalt és feltámadott, mennybe ment és elküldte Szendéikét, hogy mi Általa megváltott emberek új életben járhassunk, s eljussunk az örök élet boldog országába. Földi életünknek ez az örök­kévaló távlat ad reménységet, s ez ad egyúttal erőt és készséget is az Istennek való hűséges szolgálatra, a fe­lebaráti szeretetben kiteljesedő életre. Vető Béla BUDAPEST-BÉCS lelkészkonferencia lesz 1996. június 3-5. között a Budai és Pesti Egyházmegye lelkészeinek. A megnyitó istentisztelet a fasori templomban június 3-án hétfőn du. 6 órakor, igét hirdet: WERNER HORN bécsi szuperintendens. A konferencia a gimnázium dísztermében lesz, főtémája: A modern ember megszólíthatósága a nagy­városban. Bécsből mintegy 25-en érkeznek. Érdeklődőket más egyházmegyékből is várunk. KALME-szeminárium Gyenesdiáson Az utóbbi években hazánkban örvendetes módon egyre több he­lyi, gyülekezeti újság, körlevél, ün­nepenként vagy időszakonként megjelenő kiadvány jut el a gyüle­kezeti tagok kezébe. Köszönhető ez a megnövekvő szövegszerkesz­tési és nyomdai lehetőségeknek, és minden bizonnyal a növekvő igénynek is. Jó, ha a gyülekezeti élet hírei, és az evangélium lelki tápláléka ezeken a csatornákon keresztül is minél több helyre el­jutnak, tán olyanokhoz is, akiket egyébként nem lehetne elérni. A helyi, gyülekezeti lapkiadás fellendülése nemcsak Magyaror­szágra jellemző, de az egész kelet- közép-európai térségre. Ez lehe­tett az oka annak, hogy a kisebb­ségben lévő európai evangélikus egyházak kommunikációs kapcso­latainak elősegítésére létrehozott szervezet, a KALME (Kommu- nikations Anschluss Lutherische Minderheitskirchen in Europa), április 29. és május 2. között sze­mináriumot rendezett Gyenesdiá­son. Hat közép-kelet-európai or­szágból érkeztek résztvevők. A ha­zaiakon kívül csehországi, szlová­kiai, szlovéniai, valamint vajdasági és erdélyi lapszerkesztők cserélték ki tapasztalataikat. A szeminárium előadója, Jibbo Poppen Hollandiából érkezett. Gondolatébresztő előadásaiban jó néhány aktuális és gyakorlati kér­dést felvetett, melyekre megpró­bált a jelenlevők tapasztalataira és véleményére is építve választ adni: Mi a feladata a gyülekezeti lap­nak? Milyen buktatók és milyen le­hetőségek állnak fent egy lap szer­kesztésével kapcsolatban? Hogyan lehet elindítani egy ilyen kiad­ványt? Milyen legyen az újság meg­jelenése és hogyan finanszírozzuk? A sok megosztott hasznos, ta­nulságos tapasztalat mellett azt is érdekes volt látni, ahogy az egyes országokból elhangzó beszámo­lókból kitűnt: a „gyerekcipő”, melyben kiadványaink még járnak, bizony hasonló helyeken szorít. De mégis igen fontos szerepük kell legyen e lapoknak korunk infor- máció-özönében. Ha nem is tud­nak versenyre kelni a többi média harsogásával, de mégis megszólít­ják, a gyülekezetbe, az evangélium közelébe hívják mindazokat, akik­hez eljutnak. Az építő együttlét végén a részt­vevők egybehangzó véleménye volt, hogy nagy szükség van ilyen és hasonló találkozókra, tapaszta­latcserére. így reméljük, e témá­ban nem ez volt az utolsó ilyen szeminárium, s ha másutt és más formában is, de lesz folytatás! Ifi. Cselovszky Ferenc Q e» *Í11 JUQS0C5 1 , • !#! Úr ä 1 jSi • -M 1­9 «1-C , I 1 _____________ * Felső képen a szeminárium résztvevői láthatók. Alsó képen a szeminárium négy csoportja által az utolsó napon elkészített 4 oldalas újságok a táblán. Kétnyelvű újságot szerkesztettek, magyar és szlovák nyelven. Ezzel hang­súlyozták, hogy a gyülekezeti újság a megbékélés eszköze is lehet a különböző népcsoportok között. EGYHÁZAK A FŐVÁROS TÁRSADALMÁBAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom