Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-05-12 / 19. szám

Evangélikus Elet 61. ÉVFOLYAM 19. SZÁM 1996. MÁJUS 12. HÚSVÉT UTÁNI ÖTÖDIK VASÁRNAP ___ORSZÁGOS EV ANGÉLIKUS ____HETILAP ÁR A: 35 FT 7é vagy az én életem élete, ______________Te vagy az én nyugalmam, Te vagy az én szent örömem, Te vagy az én mélységem és a magányom ___________ Te vagy az én mindenem! Me rt Te vagy az én Istenem! Augustinus A TARTALOMBÓL KÜLMISSZIÓI KÖRKÉP: JÓLET VAGY MISSZIÓ? LÉPÉSEK A MEGBÉKÉLÉS FELÉ HETI KÖNYVAJÁNLATUNK Híradás a Teológiai Akadémia Gyakorlati Intézetéről Lelkészek és gyülekezetükben, egyházukban fele­lős szeretettel élő, iránta érdeklődő keresztyén embe­rek pontosan tudják, milyen nagy változás történt a rendszerváltással gyülekezeteink és egyházunk életé­ben. Létrejött, illetve megnövekedett a gyülekezeti élet közvetlen és mindennapi kapcsolata iskolákkal, óvodákkal, egészségügyi és más intézményekkel. Többet és másfajta felkészültséget vár mind a közvet­len, mind a tágabb környezet lelkészeinktől, mint a korábbi években. Maguk a lelkészek naponta érzik, miben és mennyire változott meg szolgálatuk, hogyan szélesedett az a terület, amelyen mindennapi munká­jukkal mozognak. A változások miatt egész különle­ges helyzetben van az a fiatal, aki arra készül, hogy lelkészi, egyházi szolgálatát az ezredforduló környé­kén kezdje el. Valós alapja és oka van a szorongató kérdésnek, ami sok fiatal lelkében és gondolataiban felbukkan: vajon helyt tudok-e majd állni azok között a kihívások között, amelyekkel már szolgálatom kez­detén szembetalálkozom. Nemcsak teológiai kérdésekről van itt szó, még csak nem is a benső, hívő elkötelezettség meglétéről. A fiatal lelkészeknek egy megváltozott egyházban és megváltozott környezetben kell helyet és szerepet ta­lálniuk. Megváltozott elvárások között kell evangéli­kus lelkészként szolgálniuk. Megnövekedett szolgála­ti területen kell tartalmat és ha szükséges, új formát nyújtaniuk. Az új helyzetre nem alkalmazhatók régi receptek. Ugyanakkor újat csak úgy tudunk eredmé­nyesen kezdeni, ha ráépítünk a meglévőre, ha folytat­juk - új válaszokkal, új gondolatokkal - azt, amit elő­deink építeni kezdtek. Ha beállunk egy folyamatba, vállalva annak múltját és értve a jelen és jövő kihívá­sát. Ennek a folyamatnak vizsgálata, a lelkészi pályára és az egyházi szolgálatra való felkészítés módszertani kialakítása a legfontosabb feladat, amellyel a Gyakor­lati Intézet szembesül. Ennek a munkának elvégzésé­hez természetesen nem elegendő egy intézet vagy egy személy. Nagy hangsúlyt kap ezért a konzultáció olyan személyekkel és intézményekkel, akik a lelkészi szolgálatra való felkészítés különböző területem ed­dig is dolgoztak, helytálltak és gondjait a magukénak érezték. Az Intézet feladata, hogy ezekkel a szemé­lyekkel és intézményekkel a konzultatív kapcsolatot kiszélesítse, annak anyagát, eredményeit közzétegye s ezzel a meglévő szolgálatot a maga szerény eszközei­vel és lehetőségeihez mérten segítse. A Gyakorlati Intézetet egyházunk és a Teológiai Akadémia a következő konkrét feladatokkal bízta meg: a) Nyújtson segítséget ahhoz, hogy a Teológiai Akadémia nappali tagozatán folyó hittantanár-kép- zés kísérleti szakaszából megnyugtató mederbe jus­son. Ez azt is jelenti, hogy a Gyakorlati Intézet gazda­ként felvállalja azokat a hittanszakos hallgatókat, akik a másik tanári szakot és a pedagógiai tárgyakat egy másik egyetemen vagy főiskolán végzik. Teoló­giánk hittantanári tagozatán pedig teológiai felkészí­tést kapnak. A Gyakorlati Intézet közöttük nemcsak a tanítás módszerével dolgozik, hanem helyzetek elemzésével, a lehetőségek vizsgálatával és mindenek előtt areal, hogy segíti a tanárjelöltek beilleszkedését az egész egyház teljes szolgálatába. b) Zsinatunk határozatot hozott a lelkészképzés rendjének változásáról. Az új szisztéma nagyobb hangsúlyt helyez a teológusok gyakorlati képzésére olyan módon, hogy bevezet egy hatodik, gyakorlati évet. A Gyakorlati Intézet feladata ennek az évnek formai és tartalmi előkészítése, képzési rendjének ki- munkálása, megtervezése annak érdekében, hogy amikor a gyakorlati év bevezetésére sor kerül, a ieo- lógia felkészülten tudjon átállru az uj lelkészképz&i rendre. Ehhez szükség van a gyülekezetekkel történő, hospitációs jellegű kapcsolatok szélesítésére és a jól felkészült lelkészek bevonására, aküv részvételére a fiatalok felkészítésében. A megvalósításhoz remény­séget és alapot ad az a pozitív hozzááUás ^ely mmd hallgatói, mind lelkészi, mind gyülekezeti részről meSvánult a gyakorlati tanszék által szegezett ku­lönffhospitáS gy^mlajok ^a^i^Kekneknfs lyért ezen a helyen is köszönet jár lelkészekneK es ey3' A ÄÄS'munkáját a gyakori,.n>aa; székkel együttműködve vési, és rá vesz a te*) lóg hallgatók gyülekezeti és iskolai meg tervezésében, kivitelezésében és értékelésében. Nem a meghátrálás emberei vagyunk Negyvenhárom és fél éve volt utoljára az Alberti Gyülekezetben olyan ünnepség, mint ami most, ápri­lis 14-én zajlott le. Akkor Roszik Mihályt iktatták be lelkészi szolgálatába, aki most nyugdíjba ment és át­adta helyét Szabó András fiatal lelkésztársának, aki Dunántúlról, Mórichidáról érkezett ide. Roszik Mi­hály korábban elbúcsúzott a gyülekezettől, munkájá­ra, szolgálatára még vissza fogunk térni, mert sok ta­nulsága van hosszú működésének. Most az újonnan érkezőre figyeltünk. Szabó András a Nógrád megyei Ósagárdon szüle­tett, ebben a kegyességben nőtt fel és indult a teológi­ára, hogy élethivatásként vállalja az evangélium hir­detését, továbbadását. Csak természetes, hogy a szü­lőfalu gyülekezetéből autóbuszokkal érkeztek Albert- irsára, hogy elkísérjék, imádsággal erősítsék és áldást kívánjanak szolgálatára. A beiktató istentiszteleten D. dr. Harmati Béla, a kerület püspöke végezte az igehirdetés szolgálatát: lPt 1,3 alapján hirdette a „reménység üzenetéi’. Hús­vét után vagyunk, ez reménységünk alapja, újra meg újra megszólalhat erről az ige! Ezzel a reménységgel hirdesd te is, hogy húsvét után vagyunk. A Feltáma­dott legyen itt is a reménység alapja. Ugyanakkor a millecentenárium évében figyeljünk arra, hogy itt szá­zadokon keresztül megmaradt a magyar nép, abban Albertiben beiktatták Szabó András lelkészt része van ennek az evangéliumnak is. Iskolák, nevelé­si intézmények gondoskodtak és gondoskodnak erről ma is. Olyan korban kezded szolgalatodat, amikor ha­zánkban egyházi megújulás után vagyunk. Ez a gyüle­kezet a reménység gyülekezete lehet! Az ige a gyülekezetnek is szól. Hűséges megállásra buzdít. A lelkész hűséges munkája lehet záloga a jövő re­ménységének. Isten eddig is hűséges pásztort adott ennek a gyülekezetnek, állj be ebbe % munkába és folytasd te is. Van sok segítőtársad. Úgy prédikálj, hogy itt is, de a szomszéd gyülekezetek is megtalálják egymás kezét. A beiktatási szertartást Detre János esperes koráb­bi balesete miatt a választást is lebonyolító esperes­helyettes, Baranyai Tamás domonyi lelkész végezte. Megható szép és mindenképpen bátorító, erőt su­gárzó volt a több mint harminc lelkész igével való ál­dása és a konfirma éneklése. Ez is azt jelezte a beik- tatottnak, hogy emberi vonatkozásban nincs egye­dül. Szabó András igehirdetését lKor 9,16 alapján tar­totta. Jézus mindent megtett üdvösségünkre, de ezt el kell mondani, el kell juttatni az emberekhez. Jézus megküzdött és győzött, ez az evangélium 2000 éve hirdettetik, ez képes ma is megújítani és mi akarunk megújulni. Ezt a megújulást az Űr indítja el, Isten jó híre kell nekünk. Naponta tegyük magunk elé: „mondjál valami jót!” és ez a portéka hatalmába akarja keríteni a közvetítőt is. Akit megérint, adja to­vább! Milyen jó, hogy Isten országában nincs munka- nélküliség. Csemák Károly felügyelő nyitotta meg az ünnepi közgyűlést, melyen számosán köszöntötték a gyüleke­zetei is, új lelkipásztorát is. Először Roszik Mihály - az előd - adta át szolgálatának mozgató rugóját: na­gyon szeretni kell Jézüst, vele élő kapcsolatban lenni szüntelenül - szeretni ezt a gyülekezetét és - szeretni a hazát, melyben élünk és tanítunk, nevelünk. A gyülekezet nevében szóltak az óvoda és iskola nevelői és maguk a gyermekek is kis műsorral. Az énekkar szószólója és éneke, majd Roszik Mihályné külön köszöntötte a papnét, akit férje mellett fog se­gíteni a szolgálatban. Detre János esperes és Smidé­liusz László egyházmegyei felügyelő szavai arra irá­nyultak, hogy a lelkész, mint Isten hangszere vállalja saját hangszínét. Dr. Kiss Tibor polgármester az együttmunkálkodást kérte, Bárdossy Tibor a község másik gyülekezetének lelkésze pedig azt, hogy a ke­gyelmi ajándékokkal egymásnak szolgáljanak. (Egy községben két gyülekezet él: Alberti és Irsa.) A szülőfalu, Osagárd köszöntését Tóth András fel­ügyelő tolmácsolta Jel 3,11 alapján. Mórichidáról az ifjúság küldöttsége verssel és énekszóval mondta el áldáskívánását. Köszöntöttek még a helyi egyházak vezetői, lelkésztársak, évfolyamtársak sokan, mert en­nek a beiktatásnak jóhíre messzire eljutott és sokakat érintett. Szabó András köszönő szavai egyszerűek, de hatá­rozottak voltak: Elkötelező erő számomra ez,a mai nap. Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk! Úgy le­gyen! Tóth-Szöllős Mihály BESZÁMOLÓ, ÉRTÉKELŐ ÜLÉS A DÉLI EGYHÁZKERÜLETBEN Aprilis 12-én az Egyházkerületi Presbitérium tartotta ülését. A múlt év november 18-iki egyházkerületi köz­gyűlésen megválasztott új presbitérium első ülése volt ez. Alkalom egymás megismerésére és arra, hogy a régiek és újak a munkamódszerben is összehangolódjanak. Az ülésen az egyházmegyei elnökségek is jelen voltak, füg­getlenül attól, hogy tagjai-e a presbitériumnak vagy sem. Az ülésen mindenekelőtt az elnökség két jelentését hall­gatták meg melyeket most kivonatosan közreadunk: Felügyelői jelentés Dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő bevezető után fele­letet keresett e kérdésre: mi is az egyházkerületi presbité­rium feladata? Döntéshozó vagy konzultatív testület a presbitérium? Az elmúlt ciklusban is többször fölmerült a kérdés, mennyiben döntéshozó, s mennyiben csak konzultatív testület az egyházkerületi presbitérium. Az egyházke­rületre még változatlanul érvényes 1966. évi II. tör­vény 88. §. nagyon általánosan fogalmaz, amikor azt mondja, hogy „intézkedik az egyházkerületnek mind­azokban az ügyéiben, amelyek nem tartoznak az egy­házkerületi közgyűlés vagy más egyházi szerv elé”. Nem előkészítő jellegű döntésként azonban a szám­vevőszék megválasztásán kívül konkrétan csak pénz­ügyi, gazdasági határozatok meghozatalát úja elő az egyházkerületi presbitérium feladatául, így az egyház- kerület évi költségvetésének és zárszámadásának el­fogadását, az egyházmegyék költségvetésének és zár­számadásának jóváhagyását, illetve döntést „a gyüle­kezetek vagyonának novafordításáról, amennyiben azok vonakodnak vagy képtelenek azolúról a saját és a közegyházi érdekeknek megfelelően gondoskodni”. A megfogalmazás eléggé furcsa. Önkéntelenül a tör­vény megalkotásának Ideje, a gyülekezetek leépülésé­nek a kora jut eszembe. Ma mégis éppen ezt kell kö­vetnünk majd, amikor teljesen megfogyatkozott gyü­lekezetek romossá vált templomainak sorsáról hatá­rozunk... Az egyházközségek belső szervezetét vizsgálta ezután a jelentés: Ezek a megjelölt feladatok önmagukban is tükrözik azt, hogy az Intézet gyakorlati feladatokat valósít meg. A Kezdő időszakot azonban teológiai elméleti megalapozás jellemzi. Előadások tartása, külföldi in­tézetekkel történő konzultatív kapcsolatok létesítése, ismerkedés hasonló jellegű magyarországi intézmé­nyekkel épp úgy szerves része a munkának, mint a mindennapi teológiai képzésben való aktív részvétel. Azzal a reménységgel nézünk a Gyakorlati Intézet te­vékenysége elé, hogy működése segítséget jelent majd abban, hogy a következő évek fiatal lelkészei és hit­tantanáraileikészülten lépjenek a gyülekezetekbe, és úgy tudják képviselni az evangélium üzenetét, hogy az minél több ember számára érthető, életet jelentő örömhír legyen. így kérjük a Gyakorlati Intézet mű­ködésére Isten áldását. Minden évben, általában a presbitérium tavaszi ülésen számolunk be az egyházkerület gyülekezetei­nek népmozgalmi, szolgálati és pénzügyi jelentései­ről, az azokból kiolvasható tendenciákról. Idén ez az őszi ülésre marad, mert a megszokottnál korábbi I iresbiteri ülés miatt a statisztikai ívek nagy része - egalábbis a jelentés írásakor - még nem érkezett be. Emiatt nem tartalmaz jelentésem szokásom ellenére szinte egyetlen számszerű adatot sem. Az új adatok hiánya ellenére mégis aktuális az egyházközségek szervezetével foglalkoznunk... A nemrég életbe lépett törvény nemcsak a szóhasz­nálaton változtatott, hanem egyértelműbbé tette, mi­lyen tisztségviselőkkel kell rendelkeznie az egyház- község egyes részeinek. A részek neve egyház vagy gyülekezet, ezek alkotják az egyházközséget. A tár­sult egyházközséget alkotó társegyházaknak van saját felügyelőjük, ezek egyike lehet azután az egyházköz­ség felügyelője. A leányegyház presbjtériuma élén vi­szont gondnok áll, nem felügyelő. Újra bevezetésre került a fiókegyház, amelyben van ugyan szervezett egyházi élet, de amelynek nincs saját presbitériuma. Aleányegyház önállóan gazdálkodik, a fiókegyház vi­szont nem, bár mindkettő az anyaegyház gondozása alatt áll... Bár a zsinati törvény erre határidőt nem szabott, kérem a presbitériumot, hozzon határozatot, mely­ben felszólítja az egyházkerület egyházközségeit, hogy ott ahol ez szükséges, legkésőbb ez év végéig alakítsák meg a törvény előírásának megfelelő önkormányzati testüle- teiket, válasszák meg a tisztségviselőket, iUetve az egy­házmegyei közgyűlés jóváhagyásával gondoskodjanak PÜSPÖKÜNK KITÜNTETÉSE A Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád IX dr. Harmati Béla püspökünknek 60. születésnapja alkalmából „nemzetközileg is elismert egyházi és teo­lógiai munkásságáért” a magyar köztársasági ér­demrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta áp­rilis 26-án az Országházban. Lapunk szerkesztősége és munkatársai, valamint olvasói nevében szeretettel gratulálunk. MEGHÍVÓ Hálát adva Istennek történelemfonnáló kegyelmé­ért, Jézus Krisztus szeretetéért és a Szentlélek megta­pasztalható vezetéséért, örömmel hívjuk és várjuk Testvéreinket - templomunk és gyülekezeti közpon­tunk fölszentelésére DUNAÚJVÁROSBA, május 25-én, pünkösd szombatján du. 3 órakor. A fölszentelés szolgálatát D. dr. Harmati Béla püspök végzi. az egyházközség egyes részei besorolásának esetleges átminősítéséről... A törvényben nincs szó az egyházi szolgálati ellá­tottság kritériumairól sem, mint amit nagyon nehéz lenne törvényileg szigorúan szabályozni. Itt is lehetne azonban ajánlásokat tenni. A presbitérium egyik fel­adatát abban látnám, hogy irányelveket fogalmazzon meg arra vonatkozóan, milyen szolgálati ellátottságot keU biztosítani egy fiókegyházban, leányegyházban, illet­ve egy társegyházban. Ilyen irányelv lehetne például, hogy fiókegyházban havonta, leányegyházban kéthe­tente, társegyházban minden héten legyen isten- tisztelet... Az előbb tárgyalt szervezeti átgondolást össze kel­lene kapcsolni annak felülvizsgálatával, nem kellene- e egyes helyeken újonnan szabályozni az egyházköz­ségi határokat. Az egyházkerület egyházközségeinek nagyobb részét ez nem érintené, hiszen határai elég­gé egyértelműen alakultak ki. Meg kellene keresni, melyek legyenek azok a gyü­lekezeti központok, melyekből a szolgálat a lelkészek viszonylagosan egyenletes terhelésével ellátható, s annyi ilyen központot kellene kialakítani, hogy azok­ba belátható időn belül lelkész is jusson... A mai ülésen ne csak óhajként hangozzon el, ha­nem a határozatok között szerepeljen egy felhívás az egyházmegyékhez: tegyenek javaslatot ez év végéig az egyházközségek határainak esetleges módosítására, még akkor is, ha azt nem most közvetlenül kívánják megva­lósítani, hanem esetleg csak egy következő lelkészválasz­tással kapcsolatban. Az egyházközségek után egy következő lépésként, talán ősszel lehet majd foglalkozni az egyházmegyék kérdésével. Bizonyos értelemben ez függvénye annak is, mi lesz az álláspont az egyházkerületekkel kapcso­latban. Püspöki jelentés D. dr. Harmati Béla püspök bevezetésként az 1996. év rendezvényeit sorolta fel Ezekről alkalomról alkalomra jelenik meg előzetes hirdetés is. Ezután rátért az új pres­bitérium feladataira. Mai ülésünkön új presbiteri ciklust kezdünk kerü­letünkben. Ismeretes, mennyi vita előzte meg ezt a választást arról, hogy vajon kell-e egyáltalán a zsinat mai törvényalkotási folyamatában választani vagy va­(Folytatás a 3. oldalon) NEMESKÉRI NAP Az evangélikus műemlék templomban 1996. május 18-án, szombaton egyházi ünnepséget tartunk, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várunk. A gyülekezet vezetősége (Ebédelőjegyzést elfogadunk 1996. május 15-ig a 99/365-205 telefonszámon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom