Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-04-21 / 16. szám
Evangélikus Elet 61. ÉVFOLYAM 16. SZÁM 1996. ÁPRILIS 21. HÚSVÉT UTÁNI MÁSODIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 35 FT ___________En vagyok a jó pásztor. Ez az ige csupa vigasztalás, mert gyönyörű képben érteti meg, hogy kicsoda Jézus, mi az O tiszte, s milyen érzülettel van irántunk. Luther A TARTALOMBÓL “ EGY ÚJSÁGÍRÓ, HA „VILÁGI”... MINT A KISGYERMEKEK REGIONÁLIS PRESBITERI CSENDESNAPOK SAJTÓVASÁRNAPI SAROK Felelősség a sajtómunkáért! A jó Pásztor vasárnapja régtől fogva SAJTÓVASÁRNAP is egyházunkban. Magunkról beszélni ezen a napon nem „önpropaganda”. A mai, kommunikációban gazdag világunkban elengedhetetlen az egyház sajtószolgálata. Amikor sajtótermékek kiadásáról beszélünk, első gondolat mindig a nehézségek felsorolása szokott lenni. Mi nem siránkozunk, hanem hálát adunk Istennek ezen a napon, hogy végezhetjük, sokféle formában közreadhatjuk, közvetíthetjük Isten szavát, az egyház életét és mozgását, szemeket nyitogathatunk és gondolkodásra, szellemi tevékenységre serkenthetünk lapjainkkal, könyveinkkel. Kicsinységünk velejárói gyakran jelentenek korlátokat. Vannak, akik felróják, hogy kiadványaink drágák, de kéijük, gondolják végig, mekkora példányszámot tudunk elhelyezni viszonylag rövid idő alatt. Ma az a rentábilis, ha több tízezer példányban nyomtatnak ki egy művet, de ha ezt tennők, nem lenne elegendő raktárunk. És raktárra dolgozni nem kifizetődő, nem érdemes! Lehet beszélni a tartalomról is. Ez két dologból tevődik össze. Valamennyi kiadványunknál érvényesül a „kollektív bölcsesség”. Szerkesztőbizottságok dolgoznak és ítélik meg, mi kerüljön közlésre. A könyvek megjelentetése felett a Sajtótanács őrködik. A másik dolog, hogy kevesen írnak a lapokba. Olykor a felkérés elől elzárkóznak. Szeretnénk bátorítani mindenkit, akinek Isten képességet adott arra, hogy gondolatait szépen megírja, vegyék elő gyakrabban a tollat. Különösen hiányzanak „szépíróink”. Valamikor egyházunk lapjaiban jó tollú lelkészek és világiak szép novellákat, rövid írásokat bőven közöltek. Nincsenek ma szépíróink?? Valamikor a hatszáz szolgáló lelkészből legalább negyvenen akadtak, akik gyakran fogtak tollat és írtak. Ha ma feleannyian vagyunk is lelkészek, lehetne húsz, huszonöt, aki rendszeresen ír és publikál. Valaki a napokban egy beszélgetés során megkérdezte, mivel tudnánk segíteni a Sajtóosztály munkáját? Igaz, hogy régen ezen a vasárnapon az offertórium is segítette a sajtómunkát, de ez megszűnt már. Lehet azért segíteni. Most pl. két új kiadványról adtunk jelentést az Evangélikus Élet hasábjain. Segítség az, ha ezek mielőbb elfogynak. Be kell jönni könyvesboltunkba, postán lehet rendelni és azonnal küldjük, ha valaki ajándékozni akar. Ma nem a nagy költséges ajándékozások idejét éljük, de könyveink még mindig elég alacsony árúak ahhoz, hogy ajándékként adhassuk. Érezzünk felelősséget azért, hogy a kiadott művek ne raktáron pihenjenek, hanem a beléjük fektetett pénz hamar visszatérüljön és ezzel segítjük újabb kiadványok megjelentetését. Nem a siránkozás íratta le ezeket a mondatokat, inkább a felelősség felkeltésének szándéka. Ahogy felelősséget érzünk és gyakorolunk a lelkészképzésért, szeretet- munkáért, misszióért, egyházzenéért és sok minden másért, vegyük be ebbe a sorba sajtómunkánkat is. Úgy is, hogy imádkozunk érte, a benne dolgozókért és úgy is, hogy terjesztjük a kiadványokat Minden evangélikus ember lehet a sajtó terjesztője is. Úgy legyen! Szerkesztő PÁKOLITZ ISTVÁN Se több, se kevesebb Belefáradsz a prédikálásba. Mit érsz vele? Nagyon makacs a gonoszság. S a szónak alig van hitele. De hallgathatsz, ha szólnod adatott? Bólinthatsz a csalattatásra? Ami látszatra fölösleges, mégse történik hiába. S az igaz is igazabb lesz, ha szépen mondod. Se több, se kevesebb: ennyi a dolgod! MAGYAR EVANGÉLIKUS CSALÁD A KÜLMISSZIÓBAN Külmissziói Napot hirdetett virágvasámapján Nyíregyházára a gyülekezet és a Kiilmissziói egyesület. Dr. Bá- ^ csaMdja - akik évekkel ezelőtt Zimbabwéban szolgáltak - újabb külmissziói kiküldetést vállaltak. A Bajor Evangélikus Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház apartnerkapcso- la! ffretében küldte a Bálint családot, hogy a Pápua Új-guineai Evangélikus Egyházban - mérnökként -, a Lutheránus Fejlesztési Szolgálat részére tevékenykedjenek. Erre az alkalomra érkezett a gyülekezetbe D. Szebik Imre, az egyházkerület püspöke és Gernot Fuggmann lelkész a bajor egyházból, hogy a gyülekezet előtt, istentisztelet keretében hivatalosan kibocsássák őket epre a szolgálatra. Menjetek el... A missziói parancs most szóról szóra teljesedett. Az első oltári szolgálat keretében Bozorády Zoltán esperes négy gyermeket keresztelt. A liturgiában a püspökön és a bajor lelkésztestvéren kívül még Bencze Imre, a Külmissziói Egyesület lelkészelnöke, és Bálint László budai esperes, a külmisszióba készülőnek a testvére vett részt. A kibocsátás szavai így fejezték ki az alkalom lényegét: „Kiküldjük a Bálint családot erre a missziói szolgálatra, amikor Urunk szavát hallgatjuk, értük imádkozunk, és őket kézrátétellel megáldjuk. ” Nézzünk Jézusra... „Urunk szavát”, az igehirdetést a püspök Zsid 12,1-3 alapján mondotta. Manapság elfelejtünk felfelé nézni - kezdte szavait -, mágneses erő a föld felé fordítja tekintetünket. Igénk felfelé fordítja tekintetünket. Nézzünk Jézusra, mert nélküle nem tudjuk gondjainkat megoldani, nem tudjuk a tiszta emberséget megvalósítani. A szamárháton, alázatosan bevonuló Jézus a mennyei Atya akaratát követi. Buddha és Mohamed sírját mutogatják, mi hirdetjük: Jézus él! Új életet ad. Egyházunknak Isten most megadta azt a lehetőséget, hogy egy család missziói küldetést vállaljon. A tanúságtevőkre is figyelni kell. Magyar elődök is ott állnak a sorban: Molnár Mária, Kunos Jenő, Hefty László - és ma hálaadással gondolunk rájuk. Thnúság- tevőkre van ma is szükségünk. A megkömyékező bűnnek csak Krisztussal lehet ellenállni. Hozsánna, hogy Jézus jön, és felnézhetünk rá! Egyél, mert erőd felett való út áll előtted... Egykor Illés prófétának hangzottak e szavak. Most a nyíregyházi gyülekezetben az úrvacsorái közösségben valósult meg. Vegyétek és egyétek... Több százan járultak az oltárhoz, hogy Jézus testének és vérének közösségében egyek legyenek azokkal, akik „ennek az ételnek az erejével” indulnak el messzi útjukra. A Jézus Krisztus testében és vérében való közösség köti Össze ezentúl a bajor, a magyar és a pápua új-guineai egyházat, hiszen valamennyien az egész világra kiterjedő egyházának tagjai vagyunk. A jelenlévő lelkészek áldása és az úrvacsorában való közösség kíséri el testvéreinket felelősségteljes missziói szolgálatukra. * A délután folyamán G. Fuggmann lelkész vetített képekkel bemutatta Pápua Uj-Guineát. Alkalom nyűt arra is, hogy vele beszélgessünk a misszióról saját munkájáról. Fuggmann lelkész Pápua Új-Guineában született, szülei is a misszióban dolgoztak. Tizenhat éves korában ment vissza Németországba a család, ő itt érettségizett és Göttingenben, Erlangenben végzett teológiai tanulmányokat. Később ő is visszament a missziói munkába. Az evangélikus egyháznak kb. 800 000 tagja van - ez a lakosság 23%-a. Egy országos püspök és két „helyi” püspök igazgatja az egyházat, 600 lelkész szolgál. Intézményeik is vannak: kórházaik, repülőgép parkjuk és vasútjuk, hajózási társaságuk van, mivel a közlekedést és összeköttetést nekik kellett meg- szervezniök, nagyon kevés ezen a téren az állami szolgáltatás. A gyülekezetek önellátóak. Nincs külön egyházi adózás, de mindent előteremtenek a maguk szükségleteire. 1886 óta van német misszió közöttük. Az 1906-os nagy földrengés után indult mozgalom az őslakosságot segítette Isten felé fordulásban. Háromszor-négy- szer nagyobb a római katolikus egyház híveinek száma, ezenkívül vannak még az amerikai misszió következtében presbiteriánusok és kongregacionalisták is, és karizmatikusok. Az ország lakóinak főfoglalkozása ma is a kertészet. Itt található a legősibb kerti kúltúra. Újabban kiaknázzák réz-, vas-, olaj-, gáz- és aranykincseiket is, megnőtt a bányászatuk. A földek 97%-a magántulajdon, csupán 3% állami. Nehézséget okoz az, hogy 700-féle nyelven beszélnek és ezek nem csupán nyelvjárások. Iskolákban gazdagok: 170 általános iskola, 5 gimnázium és 3 teológiai szeminárium működik, ez utóbbiból egy angol és 2 fidzsi nyelvű. A négy nagy kórház állami hozzájárulással üzemel. Bálint Zoltántól azt kérdeztem, hová és milyen feladatra iádul útnak? A vadasz; Lae városában fogunk lakúi, ez kb. Nyíregyháza nagyságú város az északkeleti partvidéken. A Lutheránus Fejlesztési Szolgálat keretében mérnöki feladataim lesznek. Az infrastruktúra fejlesztése fontos munka ott. Repülőterek, útépítés és vízellátás gondjainak megoldása lesz közelebbről a feladatom. Ezeket is az egyháznak kell megoldania, ha el akaija érni az embereket. Tfermészetesen - mint korábban Zimbabwében, itt is fogok szolgálni igehirdetéssel is, már tanulom a fidzsi nyelvet, mellyel megérthetjük egymást. Feleségemnek nincs külön „állása”, de szabadon foglalkozik majd főleg asszonyokkal, a ház körüli munkák szervezésével, kézimunkára tanítással és neki kell majd gyermekeinket is „tanítani”, mert bár angol iskolába fognak járni, de a két tanterv közötti különbségeket, speciális tárgyakat otthoni munkában kell elsajátítaniok. A Külmissziói Nap résztvevői sok új ismeretben gazdagodhattak amellett, hogy imádságukkal és sze- retetükkel indították el útjukra Bálintékat. Megtanulhattak egy kánont is fidzsi nyelven, melyet buzgón énekeltek a .Jézushoz jöjjetek, megfáradtak... ismert kánon dallamára. Énekeljük mi is velük együtt: „Yumi litimapim nem bilong God, Em is sóim yumi gutpela rőt Litimapim nem bilong God. ” Tóth-Szöllős Mihály S' Értékeink és mértékeink Ezzel az összefoglaló címmel került sor idén, immár több év hagyományát követve, a lelkészfeleségek és -férjek csendesnapjára. A csendesnapok mindig jó alkalmat adnak arra, hogy az előadásokkal és beszélgetésekkel megismerhessük egymás hitbeli tapasztalatait és átérezhessük, hogy nem vagyunk egyedül, mert közösségünk van Istennel és egymással. A múlt, jelen, jövendő együtt volt jelen az egybegyűlt idős, középkorú és fiatal papnék gyülekezetében. Maga a helyszín, a Deák téri Evangélikus Gimnázium léte is hálaadásra indít és buzdításra, hogy Isten meghallgatja a kitartó imádságot. A bajorországi gyülekezetekből jött papné testvéreink, Kleefeldné (Erlangen) és Wintemé (Langen- zen), valamint a Gyógypedagógiai Főiskola professzora dr. Pálhegyi Ferenc előadásai és a csoportos Pozvánka Slovensky Komlói, má 250 rokov. Na pamiatku vyroíia zalozenia mesta 24-ého aprfla 1996. od 9-ej hodine v kostole Evanjelickej cirkvi, ktorá bola zakladajúcou mesta, bude podakovacia bohosluíba v madarskom a slovenskom jazyku. Umiestime pamatnú tabufu na pamiatku evanjelického farára, Jána Szarkóczkého, uíitefa Petra Mravika a na pamiatku tych evanjelickych 80 rodín, ktoré zaloüli Slovensky Komlói.. Bohosluíbu bude konat’ biskup-predseda Macfarskej evanjelickej cirkvi D. dr. Béla Harmati, a biskup západného cirkevného distriktu Slovenskej evanjelickej cirkvi, Ivan Osusky. Po bohosluzbe minister Skolstva Slovenska, Ivan Hudec v centre mesta odovzdá sochu od r. 1769 do r. 1780 v Slovenskom Komlóéi uf inkujúceho vedca-köaza Pavla Wallaszkého. Na podakovaciu bohosluíbu vás srdeőne voláme a éakáme Evanjelická cirkev Slovensky KomlóS Meghívó Tótkomlós város 250 éves. Ennek emlékére a várost alapító Evangélikus Egyház templomában 1996. április 24-én 9 órai kezdettel magyar és szlovák nyelvű hálaadó istentiszteletet tartunk és emléktáblát helyezünk el Szarkóczy János evangélikus lelkész, Mravik Péter tanító valamint 80 alapító evangélikus család emlékére. A hálaadó istentisztelet szolgálatát D. dr. Harmati Béla a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke és Ivan Osusky a Szlovák Evangélikus Egyház Nyugati Egyházkerületének püspöke végzi. A hálaadó istentisztelet után adja át Ivan Hudec szlovák oktatásminiszter Wallaszky Pál Tótkomlóson 1769-1780-ig szolgáló tudós evangélikus lelkész szobrát a város főterén. Hálaadó ünnepségünkre hívjuk és várjuk: A Tótkomlósi Evangélikus Egyház megbeszélések gondolatébresztők voltak. A helyszűke miatt röviden csak néhány gondolatot emelnék ki. 1. Szükség van ránk: a férjünknek elsősorban, mint házastársra, aki meghallgatja őt, támogatja szolgálatában, biztosítja a háttért, a háztartást, annak tisztaságára, rendjére vigyáz. Másodsorban a gyülekezetnek, számukra a lelkészcsalád élete nyitott könyv, nem mindegy, hogy amit látnak, az taszítja, vagy vonzza őket. 2. Hivatásunk van: a legfontosabb, hogy férjünk hivatását el tudjuk fogadni, mint aki a legfontosabbat végzi, az evangélium hirdetését, Isten országának építését. Fontos, hogy ne akadályozzuk társunkat munkájában. így lehetünk egy testté, elválaszthatatlan egységgé, közös céllal, Isten akarata szerint. Hivatásunk abban is áll, hogy megtaláljuk önmagunkat, lehetőségeinket adott körülmények között. 3. Hivatásunk a gyülekezetben - ezekkel az igékkel világosodik meg: „Légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szereiéiben, a hitben, a tisztaságban” (lTim 4,12) és „ Úgyfényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5,16). 4. Fontossági sorrend: Először Istenhez kötődni személyesen „...keressétek először az Istennek országát, és az ő igazságát és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6,33). Szükséges a mindennapi reggeli csendességben elkérni az erőt, bölcsességet aznapra. Másodszor a férjünkhöz kötődni, eggyé lenni vele, időt szakítani arra, hogy meghallgassuk, megbeszéljük közös dolgainkat. Ezután következnek a gyermekekkel és a gyülekezettel való kapcsolatunk. (Folytatás a 3. oldalon)
