Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-04-21 / 16. szám

Evangélikus Elet 61. ÉVFOLYAM 16. SZÁM 1996. ÁPRILIS 21. HÚSVÉT UTÁNI MÁSODIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 35 FT ___________En vagyok a jó pásztor. Ez az ige csupa vigasztalás, mert gyönyörű képben érteti meg, hogy kicsoda Jézus, mi az O tiszte, s milyen érzülettel van irántunk. Luther A TARTALOMBÓL “ EGY ÚJSÁGÍRÓ, HA „VILÁGI”... MINT A KISGYERMEKEK REGIONÁLIS PRESBITERI CSENDESNAPOK SAJTÓVASÁRNAPI SAROK Felelősség a sajtómunkáért! A jó Pásztor vasárnapja régtől fogva SAJTÓVASÁR­NAP is egyházunkban. Magunkról beszélni ezen a napon nem „önpropaganda”. A mai, kommunikációban gazdag világunkban elengedhetetlen az egyház sajtószolgálata. Amikor sajtótermékek kiadásáról beszélünk, első gon­dolat mindig a nehézségek felsorolása szokott lenni. Mi nem siránkozunk, hanem hálát adunk Istennek ezen a napon, hogy végezhetjük, sokféle formában közreadhat­juk, közvetíthetjük Isten szavát, az egyház életét és moz­gását, szemeket nyitogathatunk és gondolkodásra, szelle­mi tevékenységre serkenthetünk lapjainkkal, könyveink­kel. Kicsinységünk velejárói gyakran jelentenek korláto­kat. Vannak, akik felróják, hogy kiadványaink drágák, de kéijük, gondolják végig, mekkora példányszámot tudunk elhelyezni viszonylag rövid idő alatt. Ma az a rentábilis, ha több tízezer példányban nyomtatnak ki egy művet, de ha ezt tennők, nem lenne elegendő raktárunk. És raktár­ra dolgozni nem kifizetődő, nem érdemes! Lehet beszélni a tartalomról is. Ez két dologból tevő­dik össze. Valamennyi kiadványunknál érvényesül a „kol­lektív bölcsesség”. Szerkesztőbizottságok dolgoznak és ítélik meg, mi kerüljön közlésre. A könyvek megjelente­tése felett a Sajtótanács őrködik. A másik dolog, hogy ke­vesen írnak a lapokba. Olykor a felkérés elől elzárkóz­nak. Szeretnénk bátorítani mindenkit, akinek Isten ké­pességet adott arra, hogy gondolatait szépen megírja, ve­gyék elő gyakrabban a tollat. Különösen hiányzanak „szépíróink”. Valamikor egyházunk lapjaiban jó tollú lel­készek és világiak szép novellákat, rövid írásokat bőven közöltek. Nincsenek ma szépíróink?? Valamikor a hatszáz szolgáló lelkészből legalább negy­venen akadtak, akik gyakran fogtak tollat és írtak. Ha ma feleannyian vagyunk is lelkészek, lehetne húsz, huszonöt, aki rendszeresen ír és publikál. Valaki a napokban egy beszélgetés során megkérdezte, mivel tudnánk segíteni a Sajtóosztály munkáját? Igaz, hogy régen ezen a vasárnapon az offertórium is segítette a sajtómunkát, de ez megszűnt már. Lehet azért segíteni. Most pl. két új kiadványról adtunk jelentést az Evangéli­kus Élet hasábjain. Segítség az, ha ezek mielőbb elfogy­nak. Be kell jönni könyvesboltunkba, postán lehet ren­delni és azonnal küldjük, ha valaki ajándékozni akar. Ma nem a nagy költséges ajándékozások idejét éljük, de könyveink még mindig elég alacsony árúak ahhoz, hogy ajándékként adhassuk. Érezzünk felelősséget azért, hogy a kiadott művek ne raktáron pihenjenek, hanem a belé­jük fektetett pénz hamar visszatérüljön és ezzel segítjük újabb kiadványok megjelentetését. Nem a siránkozás íratta le ezeket a mondatokat, in­kább a felelősség felkeltésének szándéka. Ahogy felelős­séget érzünk és gyakorolunk a lelkészképzésért, szeretet- munkáért, misszióért, egyházzenéért és sok minden má­sért, vegyük be ebbe a sorba sajtómunkánkat is. Úgy is, hogy imádkozunk érte, a benne dolgozókért és úgy is, hogy terjesztjük a kiadványokat Minden evangélikus em­ber lehet a sajtó terjesztője is. Úgy legyen! Szerkesztő PÁKOLITZ ISTVÁN Se több, se kevesebb Belefáradsz a prédikálásba. Mit érsz vele? Nagyon makacs a gonoszság. S a szónak alig van hitele. De hallgathatsz, ha szólnod adatott? Bólinthatsz a csalattatásra? Ami látszatra fölösleges, mégse történik hiába. S az igaz is igazabb lesz, ha szépen mondod. Se több, se kevesebb: ennyi a dolgod! MAGYAR EVANGÉLIKUS CSALÁD A KÜLMISSZIÓBAN Külmissziói Napot hirdetett virágvasámapján Nyíregyházára a gyülekezet és a Kiilmissziói egyesület. Dr. Bá- ^ csaMdja - akik évekkel ezelőtt Zimbabwéban szolgáltak - újabb külmissziói kiküldetést vállal­tak. A Bajor Evangélikus Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház apartnerkapcso- la! ffretében küldte a Bálint családot, hogy a Pápua Új-guineai Evangélikus Egyházban - mér­nökként -, a Lutheránus Fejlesztési Szolgálat részére tevékenykedjenek. Erre az alkalomra érkezett a gyülekezetbe D. Szebik Imre, az egyházkerület püspöke és Gernot Fuggmann lelkész a bajor egyházból, hogy a gyü­lekezet előtt, istentisztelet keretében hivatalosan kibocsássák őket epre a szolgálatra. Menjetek el... A missziói parancs most szóról szóra teljesedett. Az első oltári szolgálat keretében Bozorády Zoltán es­peres négy gyermeket keresztelt. A liturgiában a püs­pökön és a bajor lelkésztestvéren kívül még Bencze Imre, a Külmissziói Egyesület lelkészelnöke, és Bálint László budai esperes, a külmisszióba készülőnek a testvére vett részt. A kibocsátás szavai így fejezték ki az alkalom lényegét: „Kiküldjük a Bálint családot erre a missziói szolgálatra, amikor Urunk szavát hallgatjuk, értük imádkozunk, és őket kézrátétellel megáldjuk. ” Nézzünk Jézusra... „Urunk szavát”, az igehirdetést a püspök Zsid 12,1-3 alapján mondotta. Manapság elfelejtünk felfe­lé nézni - kezdte szavait -, mágneses erő a föld felé fordítja tekintetünket. Igénk felfelé fordítja tekinte­tünket. Nézzünk Jézusra, mert nélküle nem tudjuk gondjainkat megoldani, nem tudjuk a tiszta embersé­get megvalósítani. A szamárháton, alázatosan bevo­nuló Jézus a mennyei Atya akaratát követi. Buddha és Mohamed sírját mutogatják, mi hirdetjük: Jézus él! Új életet ad. Egyházunknak Isten most megadta azt a lehetőséget, hogy egy család missziói küldetést vállal­jon. A tanúságtevőkre is figyelni kell. Magyar elődök is ott állnak a sorban: Molnár Mária, Kunos Jenő, Hefty László - és ma hálaadással gondolunk rájuk. Thnúság- tevőkre van ma is szükségünk. A megkömyékező bűnnek csak Krisztussal lehet ellenállni. Hozsánna, hogy Jézus jön, és felnézhetünk rá! Egyél, mert erőd felett való út áll előtted... Egykor Illés prófétának hangzottak e szavak. Most a nyíregyházi gyülekezetben az úrvacsorái közösség­ben valósult meg. Vegyétek és egyétek... Több százan járultak az oltárhoz, hogy Jézus testének és vérének közösségében egyek legyenek azokkal, akik „ennek az ételnek az erejével” indulnak el messzi útjukra. A Jé­zus Krisztus testében és vérében való közösség köti Össze ezentúl a bajor, a magyar és a pápua új-guineai egyházat, hiszen valamennyien az egész világra kiter­jedő egyházának tagjai vagyunk. A jelenlévő lelkészek áldása és az úrvacsorában való közösség kíséri el test­véreinket felelősségteljes missziói szolgálatukra. * A délután folyamán G. Fuggmann lelkész vetített képekkel bemutatta Pápua Uj-Guineát. Alkalom nyűt arra is, hogy vele beszélgessünk a misszióról sa­ját munkájáról. Fuggmann lelkész Pápua Új-Guineában született, szülei is a misszióban dolgoztak. Tizenhat éves korá­ban ment vissza Németországba a család, ő itt érettsé­gizett és Göttingenben, Erlangenben végzett teoló­giai tanulmányokat. Később ő is visszament a missziói munkába. Az evangélikus egyháznak kb. 800 000 tagja van - ez a lakosság 23%-a. Egy országos püspök és két „he­lyi” püspök igazgatja az egyházat, 600 lelkész szolgál. Intézményeik is vannak: kórházaik, repülőgép park­juk és vasútjuk, hajózási társaságuk van, mivel a köz­lekedést és összeköttetést nekik kellett meg- szervezniök, nagyon kevés ezen a téren az állami szol­gáltatás. A gyülekezetek önellátóak. Nincs külön egy­házi adózás, de mindent előteremtenek a maguk szükségleteire. 1886 óta van német misszió közöttük. Az 1906-os nagy földrengés után indult mozgalom az őslakossá­got segítette Isten felé fordulásban. Háromszor-négy- szer nagyobb a római katolikus egyház híveinek szá­ma, ezenkívül vannak még az amerikai misszió követ­keztében presbiteriánusok és kongregacionalisták is, és karizmatikusok. Az ország lakóinak főfoglalkozása ma is a kerté­szet. Itt található a legősibb kerti kúltúra. Újabban ki­aknázzák réz-, vas-, olaj-, gáz- és aranykincseiket is, megnőtt a bányászatuk. A földek 97%-a magántulaj­don, csupán 3% állami. Nehézséget okoz az, hogy 700-féle nyelven beszélnek és ezek nem csupán nyelv­járások. Iskolákban gazdagok: 170 általános iskola, 5 gim­názium és 3 teológiai szeminárium működik, ez utób­biból egy angol és 2 fidzsi nyelvű. A négy nagy kórház állami hozzájárulással üzemel. Bálint Zoltántól azt kérdeztem, hová és milyen fel­adatra iádul útnak? A vadasz; Lae városában fogunk lakúi, ez kb. Nyíregyháza nagyságú város az északke­leti partvidéken. A Lutheránus Fejlesztési Szolgálat keretében mérnöki feladataim lesznek. Az infrastruk­túra fejlesztése fontos munka ott. Repülőterek, útépí­tés és vízellátás gondjainak megoldása lesz közelebb­ről a feladatom. Ezeket is az egyháznak kell megolda­nia, ha el akaija érni az embereket. Tfermészetesen - mint korábban Zimbabwében, itt is fogok szolgálni igehirdetéssel is, már tanulom a fidzsi nyelvet, mellyel megérthetjük egymást. Feleségemnek nincs külön „állása”, de szabadon foglalkozik majd főleg asszo­nyokkal, a ház körüli munkák szervezésével, kézi­munkára tanítással és neki kell majd gyermekeinket is „tanítani”, mert bár angol iskolába fognak járni, de a két tanterv közötti különbségeket, speciális tárgyakat otthoni munkában kell elsajátítaniok. A Külmissziói Nap résztvevői sok új ismeretben gazdagodhattak amellett, hogy imádságukkal és sze- retetükkel indították el útjukra Bálintékat. Megtanul­hattak egy kánont is fidzsi nyelven, melyet buzgón énekeltek a .Jézushoz jöjjetek, megfáradtak... ismert kánon dallamára. Énekeljük mi is velük együtt: „Yumi litimapim nem bilong God, Em is sóim yumi gutpela rőt Litimapim nem bilong God. ” Tóth-Szöllős Mihály S' Értékeink és mértékeink Ezzel az összefoglaló címmel került sor idén, immár több év ha­gyományát követve, a lelkészfele­ségek és -férjek csendesnapjára. A csendesnapok mindig jó alkal­mat adnak arra, hogy az előadá­sokkal és beszélgetésekkel megis­merhessük egymás hitbeli tapasz­talatait és átérezhessük, hogy nem vagyunk egyedül, mert közössé­günk van Istennel és egymással. A múlt, jelen, jövendő együtt volt jelen az egybegyűlt idős, középkorú és fiatal papnék gyülekezetében. Maga a helyszín, a Deák téri Evan­gélikus Gimnázium léte is hálaadás­ra indít és buzdításra, hogy Isten meghallgatja a kitartó imádságot. A bajorországi gyülekezetekből jött papné testvéreink, Kleefeldné (Erlangen) és Wintemé (Langen- zen), valamint a Gyógypedagógiai Főiskola professzora dr. Pálhegyi Ferenc előadásai és a csoportos Pozvánka Slovensky Komlói, má 250 rokov. Na pamiatku vyroíia zalozenia mesta 24-ého aprfla 1996. od 9-ej hodine v kostole Evanjelickej cirkvi, ktorá bola zakladajúcou mesta, bude podakovacia bohosluíba v madarskom a slovenskom jazyku. Umiestime pamatnú tabufu na pamiatku evanjelického farára, Jána Szarkóczkého, uíitefa Petra Mravika a na pamiatku tych evanjelickych 80 rodín, ktoré zaloüli Slovensky Komlói.. Bohosluíbu bude konat’ biskup-predseda Macfarskej evanjelickej cirkvi D. dr. Béla Harmati, a biskup západného cirkevného distriktu Slovenskej evanjelickej cirkvi, Ivan Osusky. Po bohosluzbe minister Skolstva Slovenska, Ivan Hudec v centre mesta odovzdá sochu od r. 1769 do r. 1780 v Slovenskom Komlóéi uf inkujúceho vedca-köaza Pavla Wallaszkého. Na podakovaciu bohosluíbu vás srdeőne voláme a éakáme Evanjelická cirkev Slovensky KomlóS Meghívó Tótkomlós város 250 éves. Ennek emlékére a várost alapító Evangélikus Egyház templomában 1996. április 24-én 9 órai kezdettel magyar és szlovák nyelvű hálaadó istentiszteletet tartunk és emléktáblát helyezünk el Szarkóczy János evangélikus lelkész, Mravik Péter tanító valamint 80 alapító evangélikus család emlékére. A hálaadó istentisztelet szolgálatát D. dr. Harmati Béla a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke és Ivan Osusky a Szlovák Evangélikus Egyház Nyugati Egyházkerületének püspöke végzi. A hálaadó istentisztelet után adja át Ivan Hudec szlovák oktatásminiszter Wallaszky Pál Tótkomlóson 1769-1780-ig szolgáló tudós evangélikus lelkész szobrát a város főterén. Hálaadó ünnepségünkre hívjuk és várjuk: A Tótkomlósi Evangélikus Egyház megbeszélések gondolatébresztők voltak. A helyszűke miatt röviden csak néhány gondolatot emelnék ki. 1. Szükség van ránk: a férjünk­nek elsősorban, mint házastársra, aki meghallgatja őt, támogatja szolgálatában, biztosítja a háttért, a háztartást, annak tisztaságára, rendjére vigyáz. Másodsorban a gyülekezetnek, számukra a lel­készcsalád élete nyitott könyv, nem mindegy, hogy amit látnak, az taszítja, vagy vonzza őket. 2. Hivatásunk van: a legfonto­sabb, hogy férjünk hivatását el tudjuk fogadni, mint aki a legfon­tosabbat végzi, az evangélium hir­detését, Isten országának építését. Fontos, hogy ne akadályozzuk tár­sunkat munkájában. így lehetünk egy testté, elválaszthatatlan egy­séggé, közös céllal, Isten akarata szerint. Hivatásunk abban is áll, hogy megtaláljuk önmagunkat, le­hetőségeinket adott körülmények között. 3. Hivatásunk a gyülekezetben - ezekkel az igékkel világosodik meg: „Légy példa a hívőknek a be­szédben, a magaviseletben, a szere­iéiben, a hitben, a tisztaságban” (lTim 4,12) és „ Úgyfényljék a ti vi­lágosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és di­csőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5,16). 4. Fontossági sorrend: Először Is­tenhez kötődni személyesen „...keressétek először az Istennek országát, és az ő igazságát és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6,33). Szükséges a mindennapi reggeli csendességben elkérni az erőt, bölcsességet aznapra. Má­sodszor a férjünkhöz kötődni, eggyé lenni vele, időt szakítani ar­ra, hogy meghallgassuk, megbe­széljük közös dolgainkat. Ezután következnek a gyermekekkel és a gyülekezettel való kapcsolatunk. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom