Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-04-21 / 16. szám
Evangélikus Élet 1996. április 21. pj]5| |fe GYERMEKEKNEK ^ Nem minden fajta szarka farka tarka, csak a tarka fajta szarka farka tarka... Az ibafai papnak fapipája van, ezért az ibafai papi pipa papi fapipa... Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó... Asztalon egy papír, papíron egy pap ír, így telik a papír... Látod, a legrafináltabb nyelvtörőket is ki tudom mondani, ha nem is akármilyen gyorsan. Mégis vannak mondatok, melyekre olyan nehezen áll rá a szám: „Bocsáss meg kérlek, én voltam a hibás!” „Ne haragudj, többé nem teszem!” A nyelvem már elég gyors, de a szívemen még jobbítani kell. Szeretném! Kérlek, segíts, Jóisten! TEMPLOMI SÉTA - KICSINYEKNEK Jászol és csillag Talán a legszebb ünnep a Karácsony. Legalábbis sok gyerek véleménye szerint. Ekkor emlékezünk Jézus születésére. Ezen az örömteli ünnepen az emberek megpróbálnak egymásnak is örömet szerezni. Megajándékozzuk egymást, gyakran magunk készítette ajándékokkal. Karácsony egyik jelképe a jászol. Egy másik jelkép a csillag, mely a betlehemi csillagra utal. Ez mutatta az utat a napkeleti bölcseknek. De fénye túlmutat a karácsonyi ünnepeken. Január 6-án újra feltűnik a csillag. Ekkor van ugyanis az az ünnep, melyet egy furcsa, idegen szóval Epifániának neveznek. Ez azt jelenti, megjelenés. Honnan ez a fura név? Arra utal, hogy Jézus megjelent minden ember számára ebben a világban. Eddig a napig csak kevesen láthatták Őt. József és Mária, a pásztorok és a bölcsek, akik ajándékokat hoztak neki: aranyat, tömjént és mirhát, a legértékesebb kincseiket. Ezért nevezik Epifániát a Háromkirályok ünnepének is. De még egy eseményre emlékeztet bennünket ez a nap: Jézus megkeresztelésére a Jordán folyónál. Azelőtt keresztelte meg Keresztelő János Jézust, mielőtt az nyilvánosan elkezdte hirdetni az embereknek az Isten országáról szóló örömhírt. Ezért is nevezzük a január 6-i ünnepet nemcsak Epifániának, nemcsak Háromkirályok ünnepének, de Vízkereszt ünnepének is. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Hol járunk? Ebben a játékban az általam közölt leírásból kell rátalálnotok arra a helyre, természetesen bibliai helyszínre, melyre a leírás illik. A múlt héten már alkalmatok nyflt megtalálni egy helyszínt, most következik a második leírás. A vízparthoz közeli város Jézusnak is hosszabb ideig otthona volt. Halászokból lett tanítványai közül többen is itt éltek. A zsinagógát érdekes módon egy idegen építette, aki így mutatta ki a zsidóság iránti szeretetét. Kérlek, hogy megfejtéseiteket a lap dátumát követő keddig adjátok postára! JÁTÉKTÁR A játékosok körbe ülve veszik körül egyik társukat, aki bekötött szemmel ül a kör közepén. Széke alá egy lehetőleg minél nagyobb kulcscsomót dobunk, erre kell vigyáznia. A többieknek az a feladatuk, hogy egyenként megpróbálják elcsenni a szék alatt heverő kulcscsomót. Ha az őr gyanús neszre lesz figyelmes, „állj” kiáltással ujjával a feltételezett tolvaj irányába kell mutatnia. Ha nem stimmel az irány, ő marad továbbra is a kör közepén. Ha viszont talál, helyet cserélhet a lebuktatott társsal. Humorzsák A kisváros két rendőre járőrözés közben összetalálkozik a helyi lelkipásztorral. A lelkész fején nagy gézkötés éktelenkedik.- Hát magát mi Jelte, tisztelendő úr? - érdeklődik az egyik rendőr.- Reggel bevertem a fejem a bojlerbe - válaszolja a tisztelendő. Kicsivel odébb megkérdezi a járőrtárs:- Te Józsi, mi az a bojler?- Mit tudom én! Nem járok templomba. *- Tisztelendő úr! Ami magának évek alatt nem sikerült: a város lakóit rászoktatni az imádságra, azt a feleségének azonnal sikerült, amint megkapta a jogosítványát! • Pistikét elküldte a mamája, hogy hozzpn neki 10 deka naftalint a boltból Mire,qflaáx!ó elfelejteti ífiogy 'mit kell vennie. Azonban nem jött zavarba. Belépett a boltba, illedelmesen köszönt:- Jó napot kívánok. Van itt kéznél egy Biblia? A boltos nem értette, hogy a kisfiúnak miért kell a Biblia, de nagyon kíváncsi lett, hát gyorsan kerített egyet.- Miért kell neked a Biblia?- Tessék szíves lenni megnézni nekem, hogy hívják Jákóbnak a fiait! A boltos megkereste, és sorolni kezdte:- Ruben, Simon, Juda, Lévi, NaftalL- Ez az! - örvendezett a kisfiú. - A naftalinból tessék nekem adni tíz dekát! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyünk, Petőfi u. 359. Az egyház és a környezetvédelem A közelmúltban jelent meg a Ma-\ gyár Környezetvén delmi Egyesület legújabb évkönyve, amely szakított a régi hagyományok- kai, mert ezúttal az egyházi jellegű témákat sem nélkü-1 lözL A kiadványban ugyanis egy tanulmány is található, amelyet az egyesület főtitkára, Kántor Sámuel írt „A környezetvédelem kérdésköre néhány egyházi dokumentum, alapmű tükrében” címmel A tanulmány egyebek között foglalkozik a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Szlovákiai Evangélikus Egyház egy korábbi teológiai állásfoglalásával. A szerző megállapítja, hogy az Evangélikus Egyház nyitott a világ felé. Ismeri, figyelemmel kíséri az anyagi világ történéseit. Nemzetközi összefogás szervezésével és a világiak mozgósításával is kész közös erőfeszítéseket tenni az emberiséget szorongató problémák feloldására. Figyelemmel fordul a legújabb kori kihívás, a környezetszennyezés okozta gondok felé. Fontos lenne azonban, ha e kérdéskör rendszeresen jelen lenne az egyházi élet minden területén, ha áthatná az egyházi tevékenység a mindennapi munka minden szféráját. Hasznos lenne, ha az egyházi közösségek folyamatos feladatuknak tekintenék, hogy az igehirdetések, a hitoktatások, az egyházi kommunikáció útján mindenütt ráébresztenék a hívő embereket a veszélybe került világ megmentésének szükségességére. Az etikai felelősség érzetének erősítésével, összefogással, a keresztény emberek aktivizálásával szélesítsék a környezet védelméért tevékenykedők táborát - írja a szerző. Néhány további megállapítás a tanulmányból: A Biblia szerint a Föld „átkozottá” lesz az ember bűne miatt, „tövist és bogáncsot hajt” de ezzel együtt veszélyes szennyezettségeket, nyomortanyákat és egyre pusztítóbb fegyvereket is kénytelen hordozni. Századunkban olyan folyamatok indultak meg melyek hosszabb távon az emberiség és minden teremtett földi élet fennmaradását veszélyeztetik Ezek a veszélyek ma már jórészt szemmel láthatóak: a termőtalaj pusztulása, az elsivatagosodás, a föld, a víz és a levegő egyre súlyosabb szennyeződése, savas esők radioaktív hulladékok, nyersanyag- és energiaforrásaink fokozatos kimerülése, állat- és növényfajták százainak kipusztulása stb. Valójában szándékos, felelőtlen, önző - részben pedig tudatlanságból is eredő - emberi beavatkozásról van szó. Csak egy cél lebegett az ember szeme előtt: „legyőzni a természetet”, és minél többet elvenni erőszakkal ettől az „ellenféltől". Amit aztán bűnös módon elraboltunk tőle, azt nagyrészt el is fogyasztottuk sokszor elpazaroltuk Ma már csak egy lehetőségünk maradt: a sokszor neF I A T A lok N A K Miért támadt fel Krisztus? „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor üres a mi igehirdetésünk de üres a ti hitetek is. ” (lKor 15,14) Húsvét után még mindig próbálom feldolgozni a történteket. Pedig már hányadik húsvét ez, amit hittel, odafigyelve ünnepelek. És éppen ez az, ami most problémát okoz. Az egyházi esztendő periódusossága, a minden évben megünnepelt megszülető, meghaló és feltámadó Krisztus az emberben akaratlanul is képzettársításokat hoz létre. A gimnáziumban tanultuk az egyiptomi, a babiloni történelmet, Ozirisz és Tammuz történeteit a vallásukban, hittanórán hallottunk a kánaániták vallásáról. Baál és Astarté kultuszairól. így nyilatkozik a témában H. Daniel-Rops is: „Az emberek tudatában sok ezer év óta egy olyan Isten képe él leginkább, aki úgy hal meg mint minden ember, de feltámad, hogy megmutassa, hogyan lehet legyőzni a halált. ” Véleménye szerint, a nagy mítoszokhoz hasonlóan, ez az esemény is az emberi szorongás legrejtelmesebb mélyével áll kapcsolatban, és ugyanarra a nyugtalanságra ad választ. Az következik tehát ebből, hogy a sírból életre kelt Krisztus történetét megannyi más mítoszhoz kell hasonlítani? Mint a keresztény tanítás sok más eleme is, a feltámadás tényén alapuló hittétel az emberek lelkét régóta eltöltő várakozásnak tett eleget. Ennek csak tisztátalan és ügyetlen megnyilatkozásai voltak az egyiptomi és szír legendák elbeszélései. A tévedés ott kezdődik, amikor Jézus feltámadását mindenki máséhoz akarják hasonlítani, amikor Ozirisz, Attisz és Adonisz vetély- társának akarják megtenni őt és az övékéhez azonos szintre helyezd!'. Véleményem szerint, ha Krisztus feltámadása csupán emberi igény beteljesedése volna, akkor semmilyen hitről nem beszélhetünk. Az emberi várakozás nyilvánvalóan nem magyaráz meg semmit. De menjünk tovább, vizsgáljuk meg a témát alaposabban. Sokat meg lehet nevezni a „meghalt és feltámadt istenek” közül. A legismertebb Ozirisz, az egyiptomi isten, aki át tudta juttatni az embert a sír sötét, szűk folyosóján. Másutt meg Tammuzban bíztak, aki az Eufrá- tesztől jött a Földközi-tenger partjaira. Amikor a görögök itt- Baal is feltámadt újra rátaláltak, a vadkan által megölt ifjú vadásznak - akit Aphrodité istennő feltámasztott i azonos lesz a sorsa a szép és szenvedélyes Adoniszéval. Ismét másutt Attisznak, Kübelé férjének vére folyik a frígiai folyók tavaszi vizével, és a beavatottak tisztelik őt eksztázisok és szörnyű csonkítások közepette. Majd kitörő örömmel üdvözlik az isten feltámadását. Megint másutt a kis szarvas Dionüszosz Zagreuszt keresik az orfikusok Trákia vad erdeiben, hogy megismertessék az egész görög Kelettel a vad szerelemre gerjedt nők által szétmarcangolt igazi férfit. Kitépett szívét Zeusz fogyasztotta el egy italban és az ott csírázik az isten ágyékában, hogy majd újból megszülessék. Az, hogy ízisz, férje szétszórt testrészeit összeszedve, oly keservesen siratja az egyetlen hiányzót, mely őt megtermékenyítette, vagy az a kötelesség, melynél fogva Attisz beavatottjának fel kell áldoznia férfiasságát, többet jelent egy bizonyos otrombaságnál, amiben a primitív népek talán nem is annyira romlottságot, mint ártatlanságot mutatnak. A szexuális utalásoknak azonban határozott értelme van: nyilvánvalóvá teszik, hogy az így felidézett „feltámadás” eszméjének is a gyökere egész egyszerűen az életösztön, ez az emberi szívben rejlő parancsoló vágy, hogy felülmúlja egyedi, oly múíé- kony létét a nemzés által túlélve önmagát. M. F. Cumont e mítoszokban alapvetőnek látja a „nemzőerő” és az azt fokozó vágy kultuszát. Meg is jegyzi, hogy ezekben az elbeszélésekben „az első hely a nőt illeti meg”, mint aki az élet továbbadásának látható eszközlője, tehát a feltámadás szimbolikus tényezője. Egy másik, nyilvánvalóan még természetesebb tény is megmutatkozik a meghalt és feltámadt istenek misztériumainak legtöbbjében: a növény tavaszi újjáéledése. Az ember évről évre szemlélheti ezt a jelképet, mint a szüntelenül megújuló élet zálogát. Anatólia, Frigia, Szíria, sőt még az aztékok vallása is nagy fontosságot tulajdonított e ténynek. Attisznak egy fiatal fenyőfa volt a jelképe. Adoniszt „az óriás Anyában szunnyadó mag”-nak nevezték. Kübelé volt az anya, a föld szimbóluma. A kikelő sarjak mindenütt a megújuló életet jelképezték. Meg kell vallanunk, hogy bármilyen magyarázatot részesítünk is előnyben, mindkét esetben a keresztyén felfogás teljes ellentétét láthatjuk. „Halál, hol a te győzelmed? Halál, höl a te fullánkod?” szól Pál örömteli kiáltása. De hozzáteszi: halál fullánkja a bűn...." (lKor 15,55-56). E néhány szó mindent megmond az ember sorsáról. Legyőzve a halált, Jézus a gonosz erejét is megtörte. Jézus azt bizonyítja be, hogy bármekkora legyen is az emberi állapotunk nyomorúsága és elvetemültsége, azon Isten ígérete szerint felül lehet emelkedni. Az Atya országa, melyben dicsőségesen fog uralkodni, ugyanaz, mint ami „bennünk van”, mely előbb mustármagként kel ki, majd ezerágú fává lesz a szentek lelkében. A feltámadott Jézussal való életközösség közreműködés abban a tanításban, melyet életében adott. Az, ami bennünk enged a bűnnek, a halál felé tart, az élő Krisztusba vetett hit pedig az örökkévalóság felé. A feltámadás nem csupán történelmi tény, meghatározott helyen és időben végbement esemény. Az ember drámájának magyarázata is. Magunkban csak azt őrizzük meg elevenen, ami méltó arra, hogy létezzék, mégpedig örökké. A feltámadás igazi üzenete pedig, hogy nincs értelme Jézus halálának, ha életünket a váltság- művéhez kötjük csupán. Többről van szó. Jézus él! Feltámadt, valóban feltámadt, hogy minden nap velünk lehessen a világ végezetéig. N. D. Közös imádság és találkozó taizéi testvérekkel Hogyan lehetne a közösségi szellemet elmélyíteni közösségeinkben (mint ifjúsági csoport)? Hogyan lehetünk nyitottak a környékünkön élő kívülállók, idegenek vagy magányosak felé? Milyen elkötelezettségeket vállalhatnánk fel saját egyházközségünkben? Találkozzunk ÁPRILIS 26-án 18.30-kor a Felsőkrisztinavárosi plébánián. Cím: XII., Apor Vilmos tér 9. Érdeklődni lehet Sillye Miklósnál, tel.: 203-6573 hezen földeríthető és bonyolult természeti összefüggések ismeretében helyrehozni, ami még helyrehozható, és ezután felelősséggel irányítani a civilizációs fejlődést, harmóniában a természeti világgal. Türelmes, széles körű társadalmi és nemzetközi oktató-nevelő munkára van szükség hogy az emberek milliói megértsék magukévá tegyék ezeket a sürgető feladatokat. Az egyházakra is rendkívül nagy feladatok várnak Mindenekelőtt abban, hogy a hívő emberekben mindenütt ébresszék és erősítsék a szeretetet, az etikai felelősséget a veszélybe került világ iránt. A legutóbbi évtizedek a fejlődés örvendetes jeleit hozták ezen a területen. Egyházi világszervezetek - köztük az Egyházak Világtanácsa és a Lutheránus Világszövetség is-és az egyházak is egyre nagyobb teret szentelnek ennek a sorsdöntő kérdésnek az igehirdetésben, tanításban, az egyházi kommunikáció útján. Lejegyezte: Kerékgyártó Mihály SZÉPFALUSI ISTVÁN: AHOGY BÉCSBEN MEGINDULTAM I-H. (Napló) Az idei Könyvhét egyik szenzációja lehet Szépfalusi István memoárkötete. Irodalmunk XX. század végére újra cenzúramentes nyilvánossága előtt egy magyar fiatalember nem kényszerűségből, hanem családi körülmények és opció folytán való „nyugatra-szakadá- sát” meséli el. Az elbeszélt időszak ugyan csupán a jéghegy csúcsát képezi: egy minden szempontból közérdeket szolgáló és sikeres pálya ívéből a kezdő képre összpontosít, de úgy, hogy azt sikerül a korra jellemző magyar tablóvá szélesítenie. Szépfalusi nem számít emigránsnak: nem menekült semmi elől, hanem privát sorsfordulatát, annak előnyeit és hátrányait mérlegelve, felvállalt valamit. A magán- és közéleti eseményeket gördülékenyen előadó szöveg kibontakozó mondanivalója szerint: magyar sorsot — máshol! Ezt a másholt járja körül legjobban tulajdon élete és az 1945 utáni magyar sorsproblémák szemszögéből ez a napló. Azt, hogy mennyire van messze, mennyire számit idegennek már a tőszomszédság, Ausztria is; továbbá, mennyire vált be az előbb csak megérzett, azután világosan kitűzött életcél színhelyeként, mint a magyar glóbusznak Erdélytől Brazíliáig működésbe hozható műhelye. Lebilincselő olvasmányt és értékelendő írói teljesítményt nyújt egyszerű olvasónak és közelmúltunk szakkutatójának egyaránt, mind a novellisztikus jelenetek beszédes közelképeiben, mind a madártávlatként megnyíló tanulságokban. Szinte felülmúlhatátlan az a megtalált módozat, ahogy könyvében Szépfalusi a személyes sorsfordulatba beleszövi a nagypolitika dokumentumait; mint továbbra is a budapesti sajtót is járató, nyomon követő olvasó — olyan sajtóidézetek és egyéb szövegek folyamatos reprodukálásával, melyekért fél könyvtárakat böngészhetne at a mai olvasó. S ami a legfontosabb: nem a szerző által meghatározott szövegkörnyezetben fejtik ki hatásukat, hanem egy-egy rég feledésre ítélt magán-szerda délután, privát-vasárnap közegében robbannak. Igazi írói bravúr. így válik e könyv egyik lehetséges és hatásos körképévé az 1956-ot megelőző esztendőknek. A kötet aktualitását még fokozza az 56-os forradalom 40. évfordulója és a mille- centenárium egyaránt. Mint ahogy a kötet megmun- káltsága és dokumentumértéke révén minden bizonnyal tabu-vallomás és tanú-ébresztés lesz a jelenkori magyar memorialisztika polcán. A kötetet szerkesztette: Lászlóffy Aladár. * A mű 1996 Könyvhetére jelenik meg. A két kötet ára: 1568,- Ft (AFÁ-val). i A (
