Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-01-14 / 2. szám
Evangélikus Elet 1996. január 14. I A T A LÓKNAK l»i"l ife GYERMEKEKNEK jg. A Néha mintha ólomlábakon járna: mikor betegen várom a gyógyulást, mikor álmatlanul várom a jótékony álmot, mikor az unalom telepszik a szürke órákra. Máskor meg mintha szárnyon szállna: rég várt alkalmak tűnnek tova, a múltba, örömteli percek vesznek a feledésbe, maradnék még, de menni kell... Mind a lassan cammogó órákat, mind a gyorsan tovatűnő perceket lé mérted ki, Istenem. Életem ideje a lé kezedben van. Segíts a múló idővel jól gazdálkodnom, hogy se az unalom, sem pedig a „semmire sincs időm” rohanása ne uralkodón el rqjtam! TEMPLOMI SÉTA - KICSINYEKNEK A gyülekezet Minden templomnak van egy hajója. Na persze nem olyan hajó ez, mint a tengerészeké, a templomhajó a toronyhoz „kötve” áll, és nem mozdul a helyéről. Most lépjünk be a templomba. Az ajtó kicsit nehezen nyűik. „Meg kellene olajozni, hogy ne csikorogjon”, javasolja Bence. „Biztos ritkán nyitják ki”, mondja Heni. Odabent kellemes világosság fogad. Nem hinném, hogy ritkán látogatott templomba léptünk volna, hisz mindenütt rend és tisztaság. Hát mégis csak az olajozás hiányzik az ajtónak. Majd Bence gondoskodik róla. Átsétálunk a templomon. Jobb- ra-balra padok sorakoznak. Az egyiken egy tarka párna hever. A másikon egy ottfelejtett énekeskönyv szégyenkezik. „Itt szoktak ülni a konfirmandusok!!” mondja nevetve Renáta, mert az ő nővére is köztük van. Minden vasárnap istentiszteletet tartanak ebben a templomban. Itt az a szokás, hogy elöl ülnek a gyerekek, ahonnan a legjobban láthatnak, hisz nem ül eléjük felnőtt, aki zavarná a „kilátást”. Mögöttük van a konfirmandusok helye. Aztán a szülők, nagyszülők, nagynénik, nagy bácsik és a többi felnőttek ülnek a padokban, akiket nem is ismerünk. Mindazokat, akik így összegyűlnek, gyülekezetnek nevezik. A templomban énekelnék. Imádkoznak, és hallgatják a lelkész igehirdetését. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Az elmúlt heti feladvány megfejtése a következő: „Én vagyok a világ világossága” - Jézus mondja János evangéliumának 8. részében, a 12. versben. A helyes megoldást beküldők neveit később ismertetjük. „Ki-szám-oló” Épp egy éve annak, hogy legutóbb ezt a játékot játszottuk. Talán közületek többen emlékeznek arra, hogy akkor Jónás könyvében kellett megtalálni számokat. Most egy másik Ószövetségi könyvben, Dániel könyvében kell rábukkanni, hogy az általam megadott számok mivel kapcsolatban kerülnek elő. Vigyázat, lehet, hogy egy-egy szám több helyen is előfordul az említett bibliai könyvben. Kérlek benneteket, hogy megfejtéseiteket a lap dátumát követő keddig adjátok postára a gyermekrovat szerkesztői stábjának címére. A keresett szám ez alkalommal a 120. Jó „ki-szám-olóst” kívánok! JÁTÉKTÁR A játéktér (terem, udvar stb.) négy egymástól viszonylag távol eső pontján elhelyezünk egy-egy képet vagy tárgyat. A játékvezető megnevez egy tárgyat, a résztvevőknek pedig a megnevezett dolog elé kell sorakozniuk. A sorban az utolsó mindig kiesik. Lehet úgy játszani, hogy a játékvezető mindig hagy egy kis időt, hogy egy-egy játékos kiválása után az újabb cél megnevezéséig a résztvevők szétoszolhassanak a játéktéren. Az is lehetséges, hogy a játékvezető szemét bekötjük, hogy így a részrehajlás kizárt legyen. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. 450 ÉVE NYÍLT MEG A TRIDENTI ZSINAT „Útjelző” A protestantizmus elterjedésével szemben a római katolikus egyház az Olaszországban és Spanyolországban megkísérelt reformmozgalmak mellett különösen a tridenti zsinat határozataival és a jezsuita rend megalapításával igyekezett biztosítani hatalmát és befolyását. A német rendek és a császár által sürgetett zsinatot III. Pál pápa hívta össze Tridentbe, 1545. december 13-ára. Az első ülésszakon csak 25püspök vett részt, és 8 nyilvános ülést tartottak. A pápa 1547-ben, pestis- járványra hivatkozással, Bolognába tette át a zsinat színhelyét, de újabb két ülés után - mivel Károly császár tiltó parancsára a német püspökök nem jelentek meg - kénytelen volt 1549-ben felfüggeszteni A zsinat dogmatikai (hittani) kérdésekkel és a protestánsok „ kárhozta- fásával" kezdte meg munkáját, pedig a császár belső egyházi reformokat sürgetett. Ezen az első ülésszakon a Szentírás, a tradíció (hagyomány), az eredendő bűn, a megtisztulás, keresztség és bérmálás voltak a zsinati határozatok tárgyai. A kinyilatkoztatás problémájának tárgyalásánál volt néhány, a protestantizmus irányába megszólaló küldött is; így pl. a Nachianti chiozzai püspök szerint a Szentírásban minden megvan, ami az üdvösséghez szükséges. Vele szemben azonban hatalmas többség állt. A reformáció alapvető tételével szemben - amely szerint a Szentírás a keresztyén hit és élet egyedüli zsinórmértéke - a tridenti zsinat kimondta, hogy van „szenthagyomány”, mint a Szentírástól független, és azzal egyenrangú hitforrás. így a tridenti zsinat elvágta az egyház reformációjának útját. Luther mindvégig azért küzdött, hogy Isten igéje álljon a keresztyén élet középpontjában, minden emberi hozzátoldás, pápai kiegészítés nélkül. Dogmatörténetileg éppen a tridenti zsinat határozatára adott választ az evangélikus egyház, amikora Formula Concordiae-ben megvédelmezte a Szentírás primátusát, és kizárólagosságát. Az evangélikus egyház „egyedül az írás” tanítása, és a római katolikus egyháznak a kinyilatkoztatás kettős forrásáról szóló: változatlanul komoly ellentétet jelent, mégpedig a legdöntőbb kérdésben! A második ülésszakra (1551-1552) III. Gyula pápa ismét Ttidentbe hívta össze a zsinatot, de Szász Móric váratlan támadása már a következő évben meggátolta munkáját. Összesen csak 6 nyilvános ülést tartottak, és megállapították az oltáriszentség a gyónás és az utolsó kenet dogmáit. A harmadik ülésszakot (1561-1563) a 17. üléssel IV Fiús nyitotta meg és a 25. ülésen ő zárta be. Erre az időszakra már 270-re emelkedett a résztvevők száma. A miseáldozat, papi rend, házasság tisztítótűz, a szentek, ereklyék és képek tisztelete ügyében döntöttek 9 nyilvános ülésen. A zsinat céljául már az első összehívó irat az egyházi viszály megszüntetése, és az egyházfegyelem megjavítása mellett az „eretnekek” kiirtását is kitűzte megvalósítandó feladatként, és különösen ez az utóbbi jellemezte az egész zsinat lefolyását. A német, francia és magyar püspökök között voltak ellenzői a zsinat határozatainak, akik engedményekért - így a köznép számára a kehely megadásáért, és a papok házasságáért - küzdöttek, de a túlnyomó többségben lévő pápai párttal szemben nem érhettek el eredményt. A zsinati végzések a középkori dogmákat megerősítették, a protestantizmus tanait pedig ünnepélyesen elítélték. Egyébként a zsinat végzéseit csak Olaszország Portugália és Lengyelország fogadta el fenntartások nélkül, F VÁNDORÚT (3.) ...aki az ajtón megy be, i Fordítsuk figyelmünket erre a Pásztorra. Hosszúsága miatt nem lehetne közölni, de olvassuk most el János evangéliumából 10,1-21-et, hogy megvizsgáljuk, ki ez a pásztor. Mi a pásztor feladata? Ultijuk, z pásztora a juhoknak... Egyiptomban megvetették ezt a foglalkozást, de Izraelben megvolt a tisztelete. És kik a tolvajok? Milyen hangra hallgatnak a juhok? Kik ezek a béresek? Kik a „más juhok”? Mit jelenthet a 17-18. vers? Hűvös van odakint, világos, vagy inkább sötét, mi bent vagyunk az akolban. Idebent meleg van, nem esik ránk az eső, nem fúj át a szél. Tálán nem is vagyunk igazán, elveszünk saját magunkban. De itt bent büdös is van, és nincsen levegő és sokan vagyunk. És az éj leple alatt jönnek a tolvajok és elviszik nevetésemet, emlékeimet, szeretetemet és valami mást csö- pögtetnek a helyére: félelmet, magányt; vagy inkább csak ürességet hagynak maguk után. Jó itt nekünk, biztonságos (?). Nem tudom, kint mi vár, de talán rosszabb, mint ez. Nem akarom. Ám az akolnak van egy ajtaja, melyen belép egy ifjú pár és az éjszaka békéjében megszületik egy apró „ember”. Megszületik mindannyiunkban. És örülünk neki. De sok itt a „birka”. Talán összenyomjuk, eltapossuk vagy megfullad reggelre. Ez számára mindegy, mert Jó az akolban? minden éjszakán újra születik, hogy egyszer csak hagyjuk felnőni. Es hirtelen rájövünk, hogy az az ajtó kifele is járható. Ott vár ránk a Pásztor a kapuban és biztatóan mosolyog. Milyen jó a levegő. És a pásztor elindul előttünk és kivezet minket az akolból. Szép kék az ég vagy szürke, süt a nap, vagy esik az eső, jó itt lenni. Jó, hogy járhatunk, ehetünk-ihatunk, jó, hogy végre van egy utunk és tudjuk hova vezet. Itt már tényleg biztonságban vagyunk, mert ő figyel minket, Ő vigyáz ránk. „Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. ” (23. zsoltár) De hirtelen üvöltés hallatszik a bokorból: farkasok. Most mi lesz? Pásztorunk, ments meg minket! Nagyon sok fenevad jön. És ekkor megmagyarázhatatlan dolog történik. A Pásztor Báránnyá változott. És amíg mi biztonságban eljutunk az út végére, addig ő csalétekként odaveti magát a farkasok elé. Sikerült, elértünk a célba. De nagy veszteség ért minket, elvesztettük Pásztorunkat. Könnyes szemünket felemeljük, hogy lássuk, hova jutottunk. És hirtelen nevetés és öröm hullámzik végig rajtunk. A Pásztor áll közöttünk, Őt látjuk, és most már mindig csak Őt... ,,..A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. ...Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért...” (János 10,10. 14-15.) Sz. Linda OLAV H. HAUGE: Az árnyék Szegény árny, az embertől formát kapsz, de életet nem! Meghat, ahogy igyekszel hozzám hasonlóvá lenni, mindent éppúgy tenni, ahogy én: fejedet kezedbe hajtod, elmélázol, ' tollat ragadsz, írni kész — majd fölállsz az asztaltól, jössz és mész töprengsz, s mint ki kőbe botlott, állsz csak ott. Jajdulás a szívből: nem látod, az eszme szárnya tűztisztán ragyog? Szegény árnyék! Meg ne bántson, hogyha kinevetlek én, magam is egy másvalaki árnyéka vagyok. Fordította: Tótfalusi István Békesség, békesség! ESG, Berlin 1995 November 22. és 26. között Berlinben került megrendezésre a német keresztyén diákmozgalom (Evangelische Studenten Gemeinde) ökumenikus őszi konferenciája „Békesség, békesség! - de nincs békesség!” (Jer 8,11) címmel. A rendezvényen 12 országból (Kelet- és Közép-Európából, a Balti-államokból és Skandináviából) több mint 30 fiatal vett részt. Együtt megvitattuk a háború és a béke kérdését a múltban és jelenkorunkban, és e kérdések keresztyén megközelítését. Mindnyájan egyetértettünk abban, hogy nem lehet a háborút igazolni, ezért politikai megoldást kell keresnünk a konfliktusokra, mivel az erőszak egyáltalán nem magától értetődő út a konfliktusok megoldására. Béke és igazság nem állhatnak ellentétben! Az erőszak ördögi körét - ami társadalmunkban országok és népek között tapasztalható - meg kell törni! Ezek voltak a főbb gondolatai annak a levélnek, amelyet összegzésképpen megfogalmaztak a konferencia résztvevői. A megbeszéléseken szinten minden téma előkerült, ami katonasággal, háborúkkal és a béke lehetséges megteremtésével keresztyén módon foglalkozik. Különösen nagy vitát váltott ki az a kérdés, vajon hívő keresztyén ember foghat-e fegyvert, kiváltképpen egy védekező háborúban. Fontos kérdésként merült fel, hogy az egyházaknak milyen lépéseket kell tenniük egy erőszakmentes kultúra megteremtése érdekében. Á vitában mindenki elmondhatta véleményét, s így kiderült, milyen sokféleképpen gondolkodunk ebben a témában is. A konferencia résztvevői ajánlják az ifjúsági gyülekezeteknek, hogy ezeket a témákat szintén vitassák meg. A konferencián Magyarországot Szabadszállási Edit és Nagy Zsolt, az Evangélikus Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet tagjai képviselték. Nagy Zsolt Belgium és Spanyolország pedig csak annyiban, amennyiben összeegyeztethetők voltak az ország törvényeivel. Németország Franciaország és Magyarország pedig megtagadta a zsinat végzéseinek elismerését, de később mégis elfogadta azokat. Kétségtelen, hogy - mivel a zsinat megállapította és rögzítette a római katolikus tanrendszert, és a tanban, valamint az egyházalkotmányban, az istentiszteletben és az egyházfegyelemben új rendet hozott létre - hosszú időre meghatározta a római katolikus egyház fejlődését és magatartását, a nemzetközi életben, és az ökumenikus mozgalomban betöltött szerepét. Az egyházak közötti eredményesebb közeledés egyik legfontosabb akadályát jelenünkben is éppen a tridenti zsinat rendelkezései jelentik! * A tridenti zsinat működése és hatása saját értékeink fokozottabb megbecsülésére, és a velük való hűséges szolgálatra serkent. Az ökumenében az elért szép eredmények mellett a kétségtelenül komoly nehézségekre is figyelnünk kell. B. B. •• Ünnepség dr. Belohorszky Ferenc tiszteletére November 11-én ünnepélyes hangulat uralkodott a nyíregyházi Evangélikus Kossuth Gimnáziumban. Bár szombati nap volt, egykori tanítványok és meghívott vendégek serege özönlött a régi alma mater falai közé. Dr. Belohorszky Ferenc egykori tanár márvány emléktábláját avatták fel. A sokak által tisztelt és szeretett „Feri bácsi” 1930-44 között az iskola tanára, 1944 őszén (bár rövid ideig) annak igazgatója volt. Magyar és német óráit élvezték diákjai. A Bessenyei Irodalmi Társaság vezetőjeként kiemelkedő népművelőnek bizonyult. Irodalomtudományi tevékenysége is jelentős volt; főként Bessenyeivel kapcsolatos művei örökítették meg nevét. Pályáján nagy törést jelentett, hogy 1945 után politikai okokból meghurcolás, illetve mellőzés érte. Diákjai és barátai (például dr. Merényi Oszkár) azonban a bajban is kitartottak mellette. Lelki vigaszt jelentett számára egyházunk, melynek hű fia volt és maradt mindhalálig. Az emléktáblát Sonnevendné Belohorszky Márta, (a tudós tanár leánya) leplezte le. A márványtábla Orr Lajos művésztanár alkotása. Az emlékbeszédet dr. Borsy Zoltán öregdiák mondta, (az életpálya részletes ismertetésével). Ezután került sor a másik ünnepélyes eseményre. A gimnázium könyvtárában felavatták a „Belohorszky gyűjteményt", amit Sonnevend Péter, a pécsi egyetemi könyvtár igazgatója ismertetett. A kiváló tanár hagyatékából mintegy 2500 kötet került az iskolába. Ez a kölcsönzési időben városi olvasók részére is igénybevehető. Az öregdiákok elhatározták, hogy a gimnázium legjobb irodalmár diákja részére „Belohorszky-díjat” alapítanak. Ezt először az 1996 nyári tanévzárón fogják kiadni. Szép és bensőséges volt a november 11-i Kossuth Gimnáziumi ünnepség. Méltónak bizonyult a nagy- multú iskola hagyományaihoz. A kitűnő szervezésért elismerés illeti dr. Bártszki István igazgatót, aki Szabolcs-Szatmárszellemi életében kiemelkedő szerepet játszik. Azt a Bessenyei Irodalmi Társaságot irányítja, melynek valamikor az ő egykori tanára, dr. Belohorszky Ferenc volt a vezetője. A szép hagyomány így öröklődik. Dr. Merényi László h i
