Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-01-14 / 2. szám

Evangélikus Élet 1996. január 14 Szoboravatás Somlószőlősön Nem mindennapi eseményre gyűltünk össze, október utolsó va­sárnapján - ebben az évben 200 éves - barokk stílusú templomunk­ban. Együtt ünnepelt Somlószőlős evangélikus népe és a község. Meghívott vendégként, az isten­tiszteleten igét hirdetett dr. Reuss András rektor. Ezt követően került sor, a gyülekezet szülöttjének, Döbrentei Lajos lelkész fia szobrá­nak avatására. A Magyar Tudományos Akadé­mia nevében Németh G. Béla aka­démikus tartott ünnepi beszédet, és leleplezte Lessenyei Márta Kos- suth-díjas művész bronzból készült alkotását. A parókia előtti park­ban kapott helyet a szobor. A kedves Olvasó felteheti a kér­dést, hogy valójában ki is volt Döbrentei Gábor? A kérdésre adott választ így kezdeném; a MTA első „titoknoka” (titkára)- ként vált ismertté. 1785. december 1-jén született Somlószőlősön (korábbi elnevezés szerint Nagyszőlősön), evangéli­kus lelkészcsaládban. Thnulmá- nyait Pápán és Sopronban végezte. Az irodalommal és közélettel már kora ifjúságában megismerkedett. Soproni évei alatt a Magyar Társa­Döbrentei Gábor (1785-1851) ságnak lett előbb könyvtámoka, majd titkára. 1806-ban Bécsen át a wittenbergi, majd a lipcsei egye­temre ment, ahol nyelveket tanult. Történelmi, hittudományi, bölcsé­szeti, esztétikai és irodalmi elő­adásokat hallgatott. Művelt, világ­látott férfiként érkezett haza. Ek­kor Kazinczy Ferenc írói köréhez csatlakozott. 1814-ben hozzákezdett egyik legjelentősebb vállalkozásához: új­ra kiadta az Erdélyi Múzeum című folyóiratot. 1820-ban letett ügyvé­di vizsga után Erdélyből Bécsbe ment, ahol egy kéziratban maradt kalauzt szerkesztett Magyar dalok Bécsben címmel. 1825-ben már Pozsonyban találjuk Döbrenteit, ahol megismerkedett Széchenyi Istvánnal és ettől fogva, az ő körei­hez tartozott. 1830. november 17- é_n megválasztották a MTA filozó­fiai osztályának rendes tagjává. Eredményes erdélyi múltja, nyelv­tudása, szervező egyénisége és nem utolsósorban főúri összeköt­tetései tették lehetővé, hogy nagy­nevű vetélytársait megelőzve, 1831. február 20-tól ő lett a Ma­gyar Tudományos Akadémia első titkára. TUdnunk kell még róla azt, hogy ő fedezte fel a róla elnevezett Döbrentei-kódexet, amely a XVI. század elejéről származik és egyik legértékesebb nyelvemlékünk. Döbrentei Gábor, a tudomány reprezentánsa, a MTA első titká­ra volt. Olyan ember, akit evan­gélikus templomunkban keresz­teltek, és aki méltó arra, hogy szobrot állítottak neki Somlósző­lősön. Polgárdi Sándor Hatvanéves a budafoki templom Ez alkalommal szeretnék meg­emlékezni, illetve beszámolni templomunk felszentelésének hat­vanéves évfordulójáról, melyet gyülekezetünk négy vasárnapon át tartó igehirdetési sorozattal és egyházi életünket ismertető elő­adássorozattal tartottunk meg. Ünnepi és örömteli napokat él­tünk át, mind a négy alkalommal megtelt templomunk a hívekkel. Hosszas készülődés előzte meg ezeket az alkalmakat, nagy feladat volt azon testvéreinknek és konfir­mandusainknak felkutatása, akik templomunkhoz kötődnek. Isten­nek legyen hála, sokan eljöttek még távolabbról is. Öröm volt a rég nem látottakkal való találko­zás, testvéri beszélgetés. Hálaadó megemlékezésünk el­ső alkalmán Rőzse István lelkész testvérünk, aki 15 évig szolgált kö­zöttünk, hirdette az igét, majd dr. Fabiny Tibor professzor a BUDAI REFORMÁCIÓ címen tartott előadást. A Farkasréti temetőben megkoszorúztuk Petrovics Pál templomépítő lelkészünk sírját, így jött el a nagy ünnep napja, templomunk megtelt a hívek sere­gével. A teológusok fúvószeneka­ra közreműködése mellett vonult be D. Szebik Imre püspökkel az élen a gyülekezet lelkésze, fel­ügyelője és presbitériuma a temp­lomba. A zene elhangzása után felhangzott a gyülekezet éneke. Miként 60 évvel ezelőtt Raffay Sándor akkori püspök templom­szentelési szolgálata, úgy kezdetét vegye most a megemlékezés, a há­laadás istentisztelete. A püspök igehirdetésében kiemelte, hogy nem elég csak visszatekinteni a múltba, őseinkre emlékezni, de a templomunkat nekünk kell to­vábbra is fenntartani. Ehhez sze­retnünk kell templomunkat, hűsé­geseknek lenni gyülekezetünkhöz, evangélikus egyházunkhoz, de el­sősorban Istenhez. Élnünk kell az igehirdetés alkalmaival, mert templommá akkor lesz ez az épü­let valóban, ha imádságos kapcso­latunk van Teremtőnkkel. Az istentisztelet utáni rövid köz­gyűlést állófogadás követte, me­lyen kedves beszélgetések alakul­tak ki régen látott hittestvérek kö­zött, így Visontai Róbert volt gyüle­kezeti lelkészünkkel is. A jubileumi alkalmak tovább folytatódtak. A következő vasár­napon dr. Bodrog Miklós hirdette az igét és dr. Frenkl Róbert tartott előadást, előre tekintve egyházunk jövőjére. Ünnepségsorozatunk be­fejező vasárnapján Madocsai Mik­lós hirdette az igét és dr. Jeszenszky Géza történész tartott előadást Egyház és nemzet címen. istené legyen a hála, aki adott templomépítő ősöket, akik az Ő nevében kezdték és fejezték be az építést, nekünk pedig adja Szent­leikét, hogy templomunkat meg­tartsuk és majdan átadjuk utóda­inknak. Wunderlich Sándor Tampere evangélizációja KÜLMISSZIÓI KÖRKÉP Iszlámok evangélizálása Spanyolországban Már az év elején a rendszeresen olvasott finn egyházi lapomban, a Tamperéi Egyházi Hírekben (Tkm- pereen Kirkkosanomat) felkeltet­te figyelmemet, hogy az 1995. esz­tendő legnagyobb eseményének szánják az egész város evangélizá- cióját. Érdeklődésem felébredésé­nek egyik oka az volt, hogy a fő szervező bizottság elnöke testvér­gyülekezetünk igazgatólelkésze Simo Koho esperes lesz, s az előké­szítő munkának egyik támaszpont­ja a számunkra nagyon kedves Kaleva templom. A nagy evangéli- záció időpontja november 5-14., de már az év elejétől elkezdődött a nagyon kiteijedt előkészítő munka. Céljuk ugyanis az volt, hogy minden tamperei otthonba eljusson a hívó sző, és minél töb­ben ott lehessenek - több ezren, írták már kezdettől fogva - a Tam­pere legnagyobb csarnokába: a Pirkkahalliba tervezett főelőadá­sokon. Az első kérdés mindjárt az volt, hogyan lehet egy 400 000 lakosú város minden otthonába eljuttatni a meghívást. Személyes látogatás­sal aligha - pedig leghatásosabb­nak a személyes meghívást gon­dolták. De hát ott van a telefon - támadt fel a mentőötlet. Tamperé­ben van 80 000 telefon. Csak ön­kéntes vállalkozók kellenek a tele­fonok felcsengetésére és az egyház hívásának szívből jövő elmondásá­ra. Elkezdődött a szervezés a 10 gyülekezetben és a gyülekezetek központjában, aminek az eredmé­nye lett 800 vállalkozó a telefonhí­vás elmondására. Előre az volt az elgondolás, hogy nem vesznek igénybe hivatalos telefonokat, ha­nem ki-ki a saját telefonját hasz­nálja. Még azt is elhatározták, hogy nem telefonálnak munkaidő­ben, hanem csak szabadidőben (munkanapokon 16-20 óráig, szombatokon 12-20 óráig). Még arra is tekintettel voltak, hogy 20 óra után sehová nem telefonálnak. Az evangélizációról lenne még sok mondanivalóm - kívánságra szívesen írok több cikket is - de most csak a Kotimaa összegezését közlöm. (1995. november 17-i szám.) Thmperében a most folyó „Lépj ki a Világosságra!” evangélizáció telefonos meghívása a város népé­ben nagyon szíves fogadtatásra ta­lált. 78 000 telefonhívást vettek számba. A mintegy 800 önkéntes vállalkozó elért minden házi tele­font. Ezeknek mintegy 57%-a is­merőstől jött és nagyon szíves fo­gadtatásra talált, a 30% ismeretlen telefonáló közül is csak 13% ka­pott kitérő választ. A november 5- én kezdődő evangélizáció utolsó napja a következő hét keddje volt, de már hétfőn a gépi számolás 78 394 megszólított telefonállo­mást jelzett. A meghívások 82%-a válaszolt igenlően, hálásan a rájuk gondolásért. A Pirkkahalliba várt néhány ezer hallgató száma pedig 28 000-ig emelkedett. A tervezők által bekapcsolni nem kívánt vállalatok megértő csatlakozása is nagyban hozzájá­rult a sikerhez. Több tucat vállalat ajánlotta fel telefonját munkaidőn túl az egyházi alkalomra. Sőt a vál­lalkozók nagyon hasznosnak ítél­ték meg a gyülekezetek népével való ilyen kapcsolatba kerülést, s az evangélizáció utolsó napján fo­gadást rendeztek, amelyen a szol­gálattevő Kalevi Lehtonen lelkészt is vendégül láthatták. A vállalatok jelentékeny része a jelenlevő egy­házi vezetőkkel karácsonyi áhíta­tok tartására is megállapodott munkahelyeiken. Ugyancsak töb­ben kifejezték azt a kívánságukat, hogy vállalatuknál folytatódjék a „Lépj ki a Világosságra!” központi téma szemináriumi tárgyalása a Biblia világában a vállalati erkölcs terén. Az evangélizációban részt vett a tamperei gyülekezetek mellett 24 környékbeli gyülekezet is, vala­mint a tamperei ortodox gyüleke­zet, a katolikus Szent Kereszt Gyülekezet és 14 szabad keresz­tyén gyülekezet. Fordította Csepregi Béla FELVÉTEL A 8 ÉVFOLYAMOS FASORI GIMNÁZIUMBA A Budapesti (Fasori) Evangéli­kus Gimnázium felvételt hirdet je­lenleg az általános iskola IV. osztá­lyába járó, egyházához kötődő, jól tanuló és jó magaviseletű gyerme­kek számára. Jelentkezési lap az iskolában valamint a budapesti evangélikus lelkészi hivatalokban kapható. A kitöltött lapot lelkészi ajánlással és keresztlevél másolat­tal együtt 1996. január 31-ig kérjük az iskolába eljuttatni. A felvételi ismerkedésre 1996. februárjában kerül sor. Vidéki tanulók kollégiu­mi elhelyezését biztosítani tudjuk. További információ az iskolában telefonon, vagy személyesen: 1071 Budapest, Városligeti fasor 17-21., telefon: 321-1200. Az igaz­gató fogadóórája: szerda-csütör­tök 13-14 óra. Spanyolország mára ütközési ponttá vált Dél-Európa és Észak- Afrika, valamint az ottani keresz­tyének és iszlámok között. A gyarmati rendszer összeomlá­sa és az arab országok függetlensé­ge, viszonylagos nyitottsága mind több európai diplomata jelenlétét eredményezte a Földközi-tenger­től délre eső térségekben. Ugyan­akkor számos egyetemi hallgatót és professzort vonzottak át a spa­nyol egyetemek Észak-Afrikából. Spanyolország további 77 000 le­gálisan áttelepült marokkóinak ad otthont. A spanyol földön tapasztalható vallásgyakorlási szabadságot - njely,saját hazájukban ismeretlen- kihasználva, az iszlámok sorra építik mecsetjeiket és imaházaikat félszigetszerte. Az iszlám iroda­lom gyakran lenézően szól a Bib­liáról és a keresztyénségről. Cor- dovában például magas szintű technikát és történelmi hamisítá­sokat alkalmaznak nézeteik ter­jesztésére. A mintegy 300 000 iszlám lakos vezető testületé kifejezetten opti­mista. A spanyol kormány meg­egyezést írt alá a spanyolországi iszlámok képviselőivel az iszlám szokások - étkezési előírások, val­lási ünnepek és szabályok, esküvői és temetési szertartások - törvé­nyes védelmét« illetően, A ,pyüt párbeszéd tovább folytatódik. „Végre ígéretes jövő elé nézünk abban a tekintetben, hogy nehéz­ség nélkül keveredhetünk a spa­nyolokkal.” - idézik iszlám forrá­sok szavait - „Mára azok a néze­tek, melyek eddig meghatározták világunkat, saját terméketlensé­gükből kifolyólag belső űrt hagy­nak az emberekben, helyet enged­ve annak, hogy mind többen meg­ismerkedjenek az iszlám tanításai­val, s megértsék a benne rejlő perspektívát..” A spanyol evangélikusok spa­nyol, arab és francia nyelvű Bib­lia-, felnőtt- és gyermekirodalom fordításával és terjesztésével, rá­dióadásokkal, filmvetítésekkel já­rulnak hozzá az iszlámok evangéli- zálásához.. A helyi evangélikus gyülekezetek közös összefogással külön erre a célra minden nyáron missziós táborokat szerveznek. Júliusban és augusztusban mintegy 800 000 marokkói és algir ember közlekedik a spanyol autó­pályákon útban - vagy visszatérő­ben éves szabadságukról. A Bib­liaszövetség adatai szerint 1994- ben mintegy 3374 Bibliát, 188 179 Újszövetséget, 530 000 rész Bib­liát, 5544 könyvet, 22 542 kép- és hangkazettát osztottak szét közöt­tük. Számos Észak-Afrikai iskolába, oktatási központba és menedék­helyre jutnak el - az egyébként Andalúziában lakó - európai és amerikai misszionáriusok és mun­katársaik. World Pulse 1995. okt. 20-i szám alapján: Bálintné Kis Beáta A ZSINAT 20. ülésszaka 1996. január 12. péntek 10 órától január 14. vasárnap 15.15 óráig ülésezik A várható tárgyalási program: 1. „Az egyházzenei szolgálat” című törvényrész általános vitája. 2. „Az egyházi építészeti emlékekről” szóló törvény általános vitája. 3. „A tömegtájékoztatás eszközei az egyházi szolgálatban” cí­mű törvény általános vitája. 4. „Az egyház háztartásáról” című törvény részletes vitája. 5. „Az egyház kapcsolatai” című törvény részletes vitája. 6. A törvények összehangolásáról és a Törvénykönyv kialakítá­sáról elvi és személyi szempontok rögzítése. A végső tervet az ülésszak első ülésén a zsinat határozza meg. A SAJTÓOSZTÁLY KÖZLEMÉNYE ÚTMUTATÓ 1996. és EVANGÉLIKUS NAPTÁR 1996. kiadványunk még kapható az Üllői úti Evangélikus Könyvesboltban. Miért beteg a magyar cserkészet - illetve beteg-e a magyar cserkészet? Sziveteknek alig marad egy szöglete Ahol titkon magát pók gyanánt szövi be A hazaszeretet S ez is csak addig van, mig jön az önérdek És azt javasolja hogy lesöpörjétek Mint hitvány szemetet. Petőfi Egykori cserkésztársam felhívott telefonon: „ül­jünk össze egy beszélgetés erejéig, mert úgy érzem, hogy egykori csapatunknál nem úgy mennek a dol­gok, mint ahogy mi valaha cserkészkedtünk..” Meg­kért, írjam le gondolataimat. Jómagam a cserkészetet 1938-ban kezdtem a buda­foki Református Egyház Bethlen Gábor cs. cs.-nál és egészen a feloszlatásig, előbb a 16-os Evangélikus, majd a 223-as P. L. Sz. cserkészcsapatoknál végeztem cserkészmunkát, végigjárva az utat előbb mint kis­cserkész, majd cserkész, őrsvezető, segédtiszt, cser­késztiszt. Az újjáéledés után még négy évig cserkészkedtem, legutóbb csapatparancsnoki minő­ségben a Budahegyvidéki Evangélikus Református Egyházak 426-os sz. cserkészcsapatánál. Mint látható, végig protestáns csapatoknál tevé­kenykedtem, így írásom címmondatát is elsősorban a protestáns, illetve evangélikus csapatok felé intézem. Divat ma az „elmúlt 40 év”-re hivatkozni. Van is benne igazság, de folyton arra hivatkozni anélkül, hogy az elmúlt 40 év rombolását igyekeznénk újjáépí­teni, csak szócsépelés! Nem beszélni kell, tenni kell! De mit? A cserkészet játék, valójában jellemnevelés játszva. „A magyar fiúk cserkészete mégis sokkal több” mondta keseregve Sik Sándor egykori karizmatikus cserkészvezető. „A magyar fiúkat nem a játék kedve hozta ide: a csak játék fényűzését ők nem engedhetik meg maguknak.” A cserkészkalap mindvégig a bátor férfiasság és a nemzetközi cserkésztestvériség jelképe volt. Csak egy dologban különbözött a magyar cserké­szek kalapja a többitől. Mi viseltük és viseljük ma is a gyász jelét, a magyar Alföld árvalányhaját. Trianon meghatározta a magyar cserkészet útját és a magyar cserkészek járták ezt az utat és tették a dolgukat. Ma is van tennivaló, de vajh’ tesszük-e? Azt tesszük-e, amit kell? A magyar cserkészet szándéka szerint mindig is eli­tet nevelt. Ma is az a célja, hogy az „elmúlt 40 év” rombolását helyrehozva, testben és lélekben ép, erős, jellemes ifjúságot neveljen. Megalkotta alapszabályát, próbarendszerét, táborozási szabályzatait stb. Betartják-e az evangélikus csapatok ezeket a szabá­lyokat? A Magyar Cserkész Szövetség kötelékébe va­ló belépés önkéntes. DE CSAK A BELÉPÉS! Attól kezdve az önként vállalt fegyelem kell - kellene -, hogy meghatározza a csapatok működését. Igaz, a Szövetség a csapatoknak nagy önállóságot enged, de ez nem lehet önkényeskedések, liberális lazaságok forrása! Mentségéül szolgál azoknak a fiatal lelkes parancs­nokoknak, akik felvállalták a cserkészmunkát, hogy soha cserkészek nem voltak, ezért mindegyik a saját elképzelése szerint igyekszik cserkészkedni. Vélemé­nyem szerint nagyon szép és hasznos munkát végez­nek az ifjúság nevelése terén. Nem is állnak messze a cserkészettől, de az, amit a legtöbbje csinál, nem cser­készet! Felteszem - akár vitaindítóként - a kérdést (kérdé­seket): Ordo est anima rerum, mondták a régi rómaiak. A rend és fegyelem, az alakiságok a próbarendszer ré­szei. Miért nem alkalmazzák ezeket megfelelően a parancsnokok? A cserkésztábor nem gyermeknyaraltató akció, ha­nem az egész évi cserkészmunka gyakorlatbani meg­élése és próbája. Miért tartják a szülők a rendet, fe­gyelmet az alakiságokat porosz szellemű militariz- musnak? Az ébresztő, a zászlófelvonás, parancshirde­tés, a napirend, takarodó a táborozás szerves részei és a jellemnevelés eszközei. A vallásosság a cserkészetnek része, de csak egy ré­sze. Elhibázott kijelentés, miszerint csak az lehet be­csületes, tiszta erkölcsű, aki vallásos. A Vezetők Lap­ja már 1932-ben a következőket úja: „A cserkészet sohasem lehet hitbuzgalmi alakulat, aminthogy az egyházi élet gyakorlatát sem szabad bevinni a cserké­szetbe. Aki a cserkésznevelés lényegének a lelkigya­korlatokat vagy a bibliamagyarázatot tartja- egysze­rűen nem ért a cserkészethez. A szilaj, eleven termé­szetű fiú egyébként sem fogja tűrni, hogy vallásosság­gal tömjék.” De vajon kétségbe vonható-e, hogy nagy dolgokat cselekedni nem lehet hit nélkül, nagy lendü­let nélkül, nagy egység nélkül. Ámde a kereszttel térí­teni kell, nem pedig fejbevágni az embereket. Türe­lemmel többre mennénk. Azok a cserkészek, akiknek a hitélet terén magasabb igényeik vannak, ezt az IXTHYS munkaközösség keretein belül megtalálják. Ez a munkaközösség pontosan azt teszi, amely célra megalakult. Munkájukról csak jót tudok mondani. Kérdéseim továbbá: A cserkészet egyenruhás szer­vezet. Mi az oka, kinek a hibája, hogy a gyerekek nem szeretik az egyenruhát. Aki önként beáll cserkésznek, az vállalja az egyenruhát is. Mi anno, nagyon szeret­tük és szívesen hordtuk. Miért nem támogatják az iskolák megfelelő mér­tékben a cserkészetet? Miért nem teszik ugyanezt a Fenntartó Testületek, ha már egyszer szükségét érezték, hogy cserkészcsa­patot hozzanak létre? Mind az iskoláknak, mind a Fenntartó Testületek­nek hathatósabban kellene a szülők felé fordulni, mert csak velük együtt lehet a M. Cs.. Sz. alapelveit a gyakorlatba átültetni. Ha a szülő nem ért egyet, ne írassa be gyerekét cserkésznek, tekintettel arra hogy: a cserkészet nem teológiai utánpótlásképző, nem ter­mészetjáró szakosztály, nem is rádiós vagy vöröske­resztes szakkör, vagy akár népitánc együttes. Akinek nem felelnek meg a cserkészet működési formái, fel­építése stb., annak jogában áll ízlésének megfelelő egyesületet létrehozni, ezt törvény is biztosítja, de ne akarja a cserkészetet eredeti mivoltából kifordítani. Közel sem tudtam minden gondolatomat leírni, az egész így is túl hosszúra sikerült. Szeretném, ha mind­azok, akik szívükön viselik a magyar - ezen belül az evangélikus - cserkészet sorsát, valamilyen formában reagálnának gondolataimra. Kérem ezt azért, mert szerintem a csapatok létszáma elszomorító, működé­sük a vegetáláshoz hasonló. Szeretettel kívánok „Jó munkát” Balogh György, volt 241,16,223, 426-os cserkész, fasori öregdiák * (A cikket vitaindítónak szánjuk. Szerk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom