Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-03-03 / 9. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP A TARTALOMBÓL BUDAPESTI EVANGÉLIKUS TEMPLOMOK ÜNNEP ELEKEN MÉG NEM ELÉG... Gondolj Uram irgalmadra... Zsolt 25,6 Dávidnak ez a zsoltára sok emberhez azért van közel, mert beleérzi a maga, e világi szenvedését, talán üldözött voltát Dávid üldözöttségébe. Még inkább elmélyül sok ember szívében ez az azono­sulás, ha arra is gondolunk, hogy a hívő ember számára idegen kell legyen ez a bűnös világ, és el kell ettől határolnia magát. Hidjuk, mindig voltak kegyes csoportok, amelyek kivonultak ebből a vi­lágból és magányosságba, remeteségbe vagy szigo­rúan elzárt közösségekbe húzódtak e gondolatuk hatására. Böjt lelki csendjében jó átgondolnunk ezért igénk útmutatását ebben a dologban, mert úgy értjük meg Jézus intését a keskeny útról, mely az életre visz és kevesen taláják meg azt (Mt 7,14). Nem túlzás tehát, ha borotvaélen lévőnek látjuk ezt az utat. Igaz - halljuk az intést - ne szeressétek ezt a vi­lágot, és amik abban vannak. Mégsem szabad fe­lednünk, hogy Jn 3,16-ban halljuk: Isten úgy sze­reti ezt a bűnös világot, hogy érte kész Egyszülöt­tét adni, hogy megmentse. Az ige testté létele, az Ő mérhetetlen szeretetének, mentő akaratának cso­dája. Azt is olvassuk lKor 3,21 és lTim 4,4-ben, hogy a keresztyén ember éljen a világ javaival. Isten e teremtett világában adja nékünk mindazt, ami a test és élet számára szükséges, étel, ital, öltözet és otthon ajándékát Itt adja a természet szépségé­nek csodás kincseit, amiken sokszor ámulva ál­lunk meg. Itt a(lja a kultúra javait, ami által ké­nyelmesebb, szebb lehet az emberi életünk, ha mindezzel az Ő akarata szerint élünk. Ezért adha­tunk hálát e világért, amiben Isten otthont rendelt nékünk. A keresztyén ember hát illeszkedjen bele a világ remijébe. (Mt 22,21) Jézus maga mondja itt, mivel tartozunk a világ remijének, de el nem feledve so­hasem, amivel a világ Iferemtő Urának, az Isten­nek tartozunk és amit Luther a Kis Kátéjában olyan tömören így ad elénk: Az Úristent minden­nél jobban féljük és szeressük és csak Őbenne bíz­zunk. Szorosan kapcsolódik ehhez az is, hogy a ke­resztyén ember e világban nem feledheti el misz- sziói felelősségét. Tüdva Jézus küldő szavát (tegyetek tanítvánnyá minden népet...) és látását a világot illetően, hogy már fehér a tájék az ara­tásra. Gyakran feledjük el ezt a küldetést E világból, amely bizony sokszor nem érti meg Isten népe útját, nem kimenni kell, nem elhagyni kell, hanem bízó hittel járni abban, amit Jénis ígért követőinek, azt, hogy megőriz e világban. Ha így imádkozzuk a mai vasárnap igéjét: Gon­dolj Uram irgalmadra (Jn 15,17), akkor elmosó­dik gondolatainkban, hogy ezt az üldözött Dávid imádkozza, hanem átragyog Dávid arcán egy má­sik arc, Aki ejött e világba és felvette mindenki gondját, betegségét, üldözöttségétj bűnét, és maga lépett a szenvedő helyébe, mint az „Ur szolgája”. Róm 5,8 szerint abban mutatta meg irántunk való szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt ér­tünk, amikor még bűnösök voltunk. Előtte mond­juk ki e vasárnap igéjét szívünk reménységével: Gondolj Uram irgalmadra...- m - y. LUTHER IGEHIRDETÉSÉBŐL Vegyetek példát rólam. A búcsúval és minden pá­pistával szembeszegültem, de erőszak nélkül, egyedül Isten Igéjét tejesítettem, azt hirdettem és írtam, egyebet nem tettem. Ez működött, amikor aludtam, amikor wittenbergi sört iszogattam az én jó Philipp Melanchthon barátommal és Amsdorffal, ez tette a pápaságot olyan gyengévé, amilyen kárt még soha egy fejedelem vagy császár nem tett benne. Magam sem­61. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 1996. MÁRCIUS 3. BÖJT MÁSODIK VASÁRNAPJA Böjtöltessük nyelvünket A nyelvnek böjtje a hallgatás. Ez az erény annyit jelent, mint csak akkor és annyit beszélni, amennyit kell, amennyire a szeretet indít. Bánk József ■■■■■ Ezen a címen tartott előadást dr. Reinhard Frieling professzor, a németországi Bensheimi Felekezettudo- mányi Intézet igazgatója február 6-án, a Fasori Gim­názium dísztermében. Itt tartotta évi beszámoló köz­gyűlését az Ökumenikus Tanulmányi Központ és en­nek keretében hangzott el előadása, melyben az öku- mené világméretű kérdéseivel foglalkozott. Az ökumené kérdéseit a közösség oldaláról közelí­tette meg. A 16. században szétszakadt a közösség. Mégis: a hit lényeges dolgaiban erősebb a közösségi tényező, mint a hitvallási szétválasztás. Az ellentétek ugyan megmaradtak, de az elítélések elmaradnak. A mi megítélésünk szerint a 16. században nem egyház- szakadás történt, hanem valljuk a kontinuitást. így kell néznünk az egész egyháztörténetre is. Azt is megálla­píthatjuk, hogy a damnatio-k (elítélések) a hitvallási iratainkban a mai katolikus egyházra nem vonatkoztat­hatók. Az egyház emberek közössége, akik Isten igéjét hallgatják. Az egyház Krisztust képviseli - hogyan te­szi ezt? Nem keresztyén az a felfogás és szólam, hogy „Jézus igen - az egyház nem”. Isten igéje hallgatásá­hoz hozzátartozik a közösség. Valamiféle zsinati (kon­ciliaris) közösségre szükség volna, a pápával együtt, de nem az ő „fősége” alatt. Vajon ez elegendő volna? Egy dolog mindenesetre fontos a mai ökumenében: a nyitottság a másik felé. Gyakorlati dolgokban jól lehet és tudunk is együttműködni. Sok lehetőség van az ökumenikus közösségre a családokban, más közössé­gekben, istentiszteleteken és a hitoktatásban. Az Ökumenikus Ihnulmányi Központ működésé­ről, célkitűzéseiről dr. Tóth Károly püspök, az ÖTK elnöke tartott beszámolót. Széles ölelésben mutatta meg, mennyi ökumenikus probléma vár teológiai tisztázásra. Ilyen pl. az elmúlt 40-50 esztendő törté­néseinek teológiai feldolgozása „az isteni kinyilat­koztatás fényében”, felülről kapott bölcsességgel. Trianon 75. évfordulója nyomán felmerülő teológiai kérdés is megválaszolásra szorul: „hogyan viszonylik az egyház katolicitása (egyetemessége) univerzális jellege, a nemzeti, a helyi egyházak felekezeti és etni­kai megosztottságához.” A mennyei polgárság és a földi állampolgárság egymáshoz való viszonyának tisztázása, ez a feladat. „Sokat hallani manapság »ke­resztyén értékekről« és a nemzeti és keresztyén jel­zők összekapcsolásáról a nacionalista jellegű vádas­kodások és uszítások során, amelyek térségünkben veszedelmesen mérgezik az itt élő népek egymáshoz való viszonyát.” A világméretű ökumenikus helyzetet nézve, meg kell állapítani, hogy a római katolikus egyházban je­lentős ökumenikus fejlemények bontakoztak ki az utóbbi időben. A II. Vatikáni Zsinat nagy változáso­kat hozott. Ezeket figyelve és értékelve kell végez­nünk tanulmányi munkánkat a jövőben. Külön megbeszélést és értékelést hozott a beszá­moló azon része, mely a múlt évi kecskeméti Ökume­nikus Konferenciát méltatta. (Erről részletesen beszá­moltunk a konferencia után lapunkban is.) A konfe­rencia nagyon értékes előadásai és dokumentumai a közeli hetekben jelennek meg magyar, angol és né­met nyelven. Az ÖTK megalapításának ötödik évfordulóján há­laadással állt meg a közgyűlésen részt vevő szép szá­mú hivatalos és érdeklődő gyülekezet. Köztudomású, hogy múlt évben Baráti Társaság is alakult az ÖTK kereteiben, tagjai közül sokan jöttek el és vettek részt a hálaadásban és előrenézésben. tszm •• Orömünnep Albertiben Nem volt különleges vasárnap január 14-e, mégis örömünnep lett Albertiben. Ezen a vasárnapon találkozhatott a gyülekezet először főpásztorával, D. dr. Harmati Béla püspökkel. A püspök kíséretében ott volt dr. Frenkl Róbert országos felügyelő, Szemerei Zoltán főosztályvezető, valamint ifi. Kendek György diakóniai ügyvivő-lelkész. Örömünnep volt azért is, mert ezen a vasárnapon adta át rendeltetésének a püs­pök a szeretetotthon új konyháját, mely háromszáz adag elkészítésére alkalmas, mellyel biztosítható a gyülekezet összes intézményének ellátása. A hagyományosan zsúfolt templomban az istentiszte­let elején Roszik Mihály ny. lelkész -, akinek ez a nap volt hivatalos szolgálatának utolsó napja - örömmel és meg­hatóban köszöntötte a püspököt és kíséretét. Köszöntője nem szokványos köszöntés volt. Rövid mérleget készített arról a 43 évről, melyet a gyülekezetben töltött családjá­val együtt. Elmondta, olyan időben kezdte a szolgálatot, amikor az egyháznak nem sok becsülete volt, sőt több oldalról is akadályozták az evangélium szolgálatát. Mégis hálaadás­sal vallhatott arról, hogy Albertiben folyamatos volt a fej­lődés a hirdetett és megélt evangélium által. Mindig volt hitoktatás. Folyamatosan épült és gyarapodott a gyüleke­zet. Folyamatosan fejlődött a szeretetszolgálat. A kezde­ti mini otthon mára már ötven idős, rászoruló ember el­látását, gondozását tudja biztosítani. Azt is örömmel mondta el, hogy minden fejlesztés, építés önerőből tör­tént, vagyis a gyülekezet maga akart tovább lépni. - Ez is jelzi a lelkész aktív, néha „rámenős” szolgálatát is. - Az utolsó 5-6 évről elmondta, hogy felgyorsult a gyülekezet élete, illetve fejlődése. Ma már egyházi óvoda gondozza a kicsinyeket, egyházi általános iskolában nevelik a jövő nemzedékét, folyamatosan bővüld szeretetotthonban gondoskodnak az idősekről. Három vendégház országos és nemzetközi hírt is szerzett, ahol pihenésre várnak fo­lyamatosan vendégeket. A most felavatásra kerülő kony­ha pedig teljes ellátást tud biztosítani az összes intéz­ménynek és több mint 40 alkalmazottjának. Végül el­mondta azt is, hogy nyugodt szívvel adja át a következő naptól a szolgálatokat utódjának, ígérve segítő támogatá­sát. D. dr. Harmati Béla püspök a vasárnap igéje alapján szólt arról a szolgálatról, mely egyházunkat és benne gyü­lekezeteinket kötelezi a helyi és ökumenikus szolgálatok­ra. Személyes hangon szólt arról is, hogy mi volt az oka annak, hogy püspökként csak most van itt először a gyü­lekezetben. Ezzel összefüggésben elmondta, hogy a fe­lénk kegyelemmel közeledő Krisztusban lehet megoldani életünk Kérdéseit. Az istentisztelet keretében köszöntötte a gyülekezetei dr. Frenkl Róbert felügyeld, kiemelve az oktatás terén el­ért eredményeket. Istentisztelet után végigjártuk a gyüle­kezet intézményeit. Az általános iskola tanulói tanterme­ikben várták a püspököt és egy-egy énekkel köszöntötték a vendégeket, közben beszámoltak arról, hogy milyen munka is folyik az iskolában. Olyan felnövekvő nemze­dék tanulhat itt, mely hazájának, egyházának hűséges tagja lehet. A tanári kar felkészültsége is biztosíték erre. - Ez igaz az óvodára is. ­Az új konyha ünnepélyes avatása után megkóstolhat­tuk az ott készült ételeket is ünnepi ebéd keretében. Ezen az együttléten újabb köszöntések hangzottak el, melyek előremutató tanácsokat és kéréseket is tartalmaz­tak. Sok ilyen örömünnepet kívánok Albertinek és egész egyházunknak. IQ. Kendeh György mit nem tettem, az Ige vitte véghez és érte el mindezt Ha féktelenséggé jártam volna el, Németországot nagy vérfürdőbe vittem volna, akkor Wormsban szín­játékot játszottam volna, hogy a császár ne legyen olyan biztos a dolgában. De mi lett volna ez? Bolond­ság lett volna. Nem tettem semmit, az Igét hagytam cselekedni. Második prédikáció, Invocavit utáni hétfőn: 1522. március 10. (Ford.: Szebik Zsófia) Böjt - bűnbánat ideje. Segítségül ajánljuk hétről hétre a gyónó kérdéseket. Meditáljunk együtt! „BÁNOD-E IGAZÁN BŰNEIDET?” Kit bánt a bűn?! Látszólag felesleges szószaporítás­nak tűnik a második gyónókérdés. Ha az elsőben már megváltottuk bű­neinket, nem természetes, hogy bán­juk is azokat? Sajnos egyáltalában nem természetes, hogy a bűn meg­váltásából őszinte bűnbánat követke­zik. Elég, ha a rendőrségi műsorok­ban nyüatkozó bűnözők nyilatkoza­taira gondolunk, akik nem egyszer szinte kéjes büszkeséggel, „szakmai gőggel” mesélik el, hogy kivel mit és hogyan tettek... Sokszor a legcseké­lyebb bűnbánatnak sincs nyoma. Va­lós kérdésre keresünk választ cí­münkkel: kit is bánt valójában a bűn? Erre az egyetlen súlyos kérdés­re hármas feleletet kapunk. Az első, legkézenfekvőbb válasz, hogy bűnünk azt bántja, akivel szem­ben elkövetjük. Az elsőszámú „sér­tett” az az áldozat, akit megkárosí­tunk, becsületébe gázolunk, életére törünk. Nyilvánvaló, hogy a jog vilá­gában ez alapján lehet megkülön­böztetni az alperest és felperest. A Tízparancsolattal „átvilágított” éle­tünk, a gyónókérdések nyomán, egy­értelműen a vádlottak padjára kerül. Lelki szemeink előtt konkrét arcok jelennek meg, akik a mi önzésünk, szeretetlenségünk áldozatai. Mi nem általában vagyunk vétkesek, nem „az emberiség ellen” követünk el nagy bűnöket, melyeket valamilyen nem­zetközi bíróság kell, hogy kivizsgál­jon, hanem mellettünk, körülöttünk élők a sértettek, az áldozatok. Ha böjtben merünk egy kis időt szakíta­ni az őszinte önvizsgálatra, akkor minden bizonnyal rátalálunk azokra, akiket valóban megbántottunk. De nem állhatunk meg ezen a ponton, mert Isten igéje továbbve­zet, mélyebb önvizsgálatra indít. Ágendánkban a gyónókérdéseket követő egyik imádság ezzel a megle­pő vallomással kezdődik: „Uram, Is­tenem! Vallom előtted, hogy bűnös vagyok. Minden bűnömmel ELLE­NED vétettem...” Ez az a felisme­rés, amit a Bibliában talán Dávid ki­rály fogalmazott meg a legtisztáb­ban, miután Nátán próféta segítségé­vel felismerte, hogy amikor visszaél­ve királyi hatalmával, szabad utat en­gedett parázna vágyainak, akkor nemcsak emberek ellen vétett. Az őszinte bűnbánat egyik legmegrendí- tőbb dokumentumában, az 51. zsol­tárban így vall: „Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz...” A bűn elsőrenden Isten elleni „merénylet”, az O rendjével szembe­ni lázadás, engedetlenség. Amíg a bűnnek ezt a vertikális dimenzióját nem ismerjük föl, addig érvényben maradhat a „bölcs” emberi felisme­rés: „csak az a bűn, amire rájön­nek...” Ezzel szemben áll a tékozló fiú mély felismerése, aki a disznóvá­lyú mellett döbben rá a bűn kettős csapdájára: „ Vétkeztem az ÉG ellen és teellened..." Az igazi bűnbánat azért tölt el mély szomorúsággal, mert fel­ismerem, hogy nemcsak embereket bántottam meg, hanem Istent is megszomorítottam. S végül van még egy harmadik sér­tett is a mi „bűnügyünkben”. Nem­csak Isten és embertársam ellen vé­tek, de önmagam ellen is. Sajnos er­re kevesen és ritkán jövünk rá. A bűn, mely látszólag csak kifelé, más­felé, felfelé, tehát Isten felé irányadó támadás, nagyon hamar visszaüt, ér­vényesül egyfajta „bumerángeffek­tus”. Talán felesleges sorolnom azo­kat a szenvedélybetegségeket, me­lyekből konkrét bűnök fakadnak, de ugyanakkor az önpusztítás, öngyil­kosság rafinált formái is egyben. Lehet, hogy ezektől a szélsőségek­től mentesnek tudjuk magunkat, de érdemes odafigyelni Pál meglepő fel­fedezésére, aki egy izgalmas terüle­tet, a pénzhez való viszonyunkat érinti Timóteushoz írott levelében, ahol többek között ezt olvassuk: „minden rossznak gyökere a pénz sze­relme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak. ” A pénz, Ady Endre képével élve, a „disznófejű nagyúr” bűvöletében élő társadal­munkban érdemes lenne komolyan megrágni az apostol idézett sorait... A bűn tehát önbántás is, noha az el­lenkezőjének látszik. A „Hazug és Embergyilkos”, ahogy Jézus jellemzi a Sátánt, ugyanis elhiteti, hogy akkor le­szek szabad és boldog, ha Isten ellen lázadok, semmibe véve az Ő érték­rendjét, akaratát. De jól ismerjük a következményeket: a bűnesettel az ember a legnagyobbat éppen önmaga ellen vétette, hiszen amikor nemet mondott az Istenre, az Életre is nemet mondott és a halált „választotta”... Ebből a zsákutcából kínál szaba­dulást a bűnbocsánat evangéliuma. Ennek a kivezető útnak lehet fontos mérföldköve a második gyónókér­désre adott őszinte válasz: „Bánom, igazán bánom, amit Isten és ember, s nem utolsó sorban önmagam ellen vé­tettem!” Gáncs Péter ÖKUMENIKUS KAPCSOLATAINK Január 15-21. között D. dr. Harmati Béla püspök Genfbe látogatott a Lutheránus Világszövetség meghívására, hogy a genfi központ mun­katársaival és az európai egyházak képviselőivel előkészítsék a Buda­pesten 1996. december 9-12. között összehívott Európai Evangélikus Püspöki Konferenciát. SZLOVÁKIÁI LÁTOGATÁS Február 10-13. között D. dr. Harmati Béla püspök és Táborszky László békéscsabai esperes a Szlovákiai Evangélikus Egyház meghí­vására Pozsonyba látogattak. Tárgyalásokat folytattak dr. Julius Filo püspök-elnökkel és az egyház vezető munkatársaival. Vasárnap Har­mati püspök a pozsonyi magyar istentiszteleten prédikált, Táborszky László esperes pedig a szlovák istentiszteleten szolgált. Meglátogat­ták Felsőszeliben a megnyitás előtt álló új szeretetotthont, a Teológiai Fakultást és más egyházi intézményeket. Fogadta őket dr. Ján Sloboda, a Szlovák Parlament Vallásügyi Bizottsága elnöke. A szlovákiai egyház vezetőivel szándéknyilatkozatot írtak alá a két egyház együttműködéséről a teológiai oktatás, az iskolai oktatás és a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák gyülekezetek életének segítéséről (énekeskönyvek, új fordítású Bibliák, vallásos irodalom cseréje) és egymás kölcsönös segítéséről az ökumenikus kapcsolatok terén. Ezt elősegíti, hogy mindkét püspök saját országában az Egyhá­zak Ökumenikus Thnácsának elnöke is. ÖKUMENIKUS PERSPEKTÍVÁK MA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom