Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-03-03 / 9. szám

Evangélikus Élet 1996. március 3. ki j n GYERMEKEKNEK I O K N K JUSJbr uaitKWALunn: ... i Nyomok a hóban • Nyomokat látok a hóban: rókáét, nyálét, apró madarak lába nyomát. Mikor keresztezhették egymást? Mi játszódott itt le korábban? A nyomok mesélni kezdenek. Az indiánok nemcsak hóban képesek nyomokat felfedezni. Apró jelekből kiolvassák, hogy valaki kényelmesen sétált, szaladt, vagy éppen megállt. Ügy olvasnak a talajról, mint egy nyitott könyvből. Istenem, sokan állítják, hogy a világ telis-teli van a Te nyomaiddal. Segíts, hogy felfedezzem őket! TEMPLOMI SETA - KICSINYEKNEK A perselypénz Zsuzsa néni épp a perselypénzt számolja. így neve­zik azt a pénzt, amit istentisztelet után az emberek a templom kijáratánál levő perselybe, tálba vagy kosár­ba helyeznek. Sokan szívesen adnak abból, amijük van, mert hálásak érte Istennek. Az így összegyűjtött pénzzel azután azokon lehet segíteni, akik nélkülöz­nek. Senkinek sem kötelező pénzt tenni a perselybe. Csak az ad, aki szívesen teszi, és csak annyit, ameny- nyit nélkülözni tud. Zsuzsa néni elmeséli nekünk, mi mindent lehet ez­zel a pénzzel csinálni. „A mai keresztelő perselypén­zét egy gyermekotthonnak adjuk. Ott olyan gyerekek élnek, akiknek nincsenek szüleik. Lehet, hogy ebből a pénzből kap valamelyik gyermek játékot vagy cipőt.” Az idősek otthonában is örülnek, ha adományt kapnak a gyülekezettől. Máskor meg a templom rendbentartására fordítják a perselypénzt. Nemrég festették újra, és a tetőt is javítani kellett, hogy ne áz­zon be. Télen tüzelőt kell vásárolni, hogy ne fázzanak, akik az istentiszteletre, vagy a hittanórára jönnek. El­végre dideregve nehéz figyelni az evangéliumra. „Értitek már, milyen fontos, hogy vannak, akik szí­vesen adnak pénzt a perselybe? Mi is sok jót kapunk Istentől. Megvan mindenünk' amire szükségünk van. Ezért hálásak lehetünk Istennek, és segíthetünk máso­kon, akiknek kevesebb van, mint nekünk. A felnőtt gyülekezeti tagok egyházfenntartást is fizetnek. Ebből fizeti, az egyház az alkalmazóttait így segítik, elő,, hogy a Jézusról szóló örömhír ma is hangozzék közöttünk.” FERI BÁCSI JATEKAI „Bibliai lapszemle” Sokszor olvasható újságokban helyesbítés, ha mondjuk egy korábban megjelent cikkben valamit helytelenül, hibásan közölnek. A most induló játékso­rozatban rátok vár a feladat, hogy megtaláljátok a hi­bákat. Bibliai történeteket közlünk úgy, ahogyan az újságok tudósíthattak volna róluk akkor, ha lettek volna újságok. Beküldendők a melléfogások és azok helyesbítése. íme az első cikk: Fantasztikus gyógyulás Nemrégiben közöltük a szomorú hírt, hogy Naamán, Izrael kiváló hadvezére leprás lett. Ezúttal nagy öröm­mel számolunk be olvasóinknak a vezér csodálatos gyógyulásáról. A rendkívüli esemény úgy következett be, hogy Naamán, egyik szolgája biztatására, Ezékiel prófé­tához fordult segítségért. A próféta nem engedte be házá­ba á leprást, hanem szolgájával azt üzente neki, hogy fü- rödjön meg háromszor a Jordánban és meg fog tisztulni. Naamán először vonakodott, mert semmiféle gyógyító erőt nem tulajdonított a Jordán vizének, de végül mégis megtette, amit a próféta tanácsolt. Amikor harmadszor merült a Jordánba, testéről eltűntek a lepra foltjai, s ő tel­jesen egészségesen lépett ki a folyóból. Katonái, szolgái ki­törő örömmel fo­gadták, ő maga pe­dig hálás szívvel tért vissza a prófétához, és köszöneté jeléül pompás ékszereket ajándékozott neki. JÁTÉKTÁR Ez a játék a résztvevők megfigyelő képességét teszi próbá­ra. Egy asztalon különféle tárgyakat helyezünk el, majd az egészet letakarjuk. Fontos, hogy a résztvevők ne lássák, ami­kor a tárgyakat előkészítjük: A játék úgy kezdődik, hogy meg­határozott időre, mondjuk 10-15 másodpercre mindenki sze­me láttára levesszük a lepelt a tárgyakról, majd újra letakar­juk azokat. A.játékosok feladata az, hogy minél több tárgyat felírjanak, persze csak azután, miután azok újra le vannak'ta- < karva. Azt is játszhatjuk, hogy közben eltávolítunk egy tár­gyat a lepel alól, és a második„fellebbentéskor” azt kell meg­mondani, hogy mi hiányzik. Humorzsák A misszionárius a pokolról beszél az eszkimóknak:- Borzasztó hideg van ott és rettenetes fagy - mondja. Misszionárius társa félrehívja és szemrehányást tesz neki, amiért így elferdíti az igazságot.- De kérlek - védekezik az előbbi -, ha azt monda­nám, hogy a pokolban meleg van, mindannyian oda akarnának kerülni A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. BÖJT 2. - REMINISCERE Böjt második vasárnapján így hangozhatott a Reminiscere zsoltár először magyarul. A XV. szá­zadi első magyar nyelvű fordítást a Döbrentei-kó- dexből idézzük. „Uram, emlékedéi te könyörülísedrűl, és te irgalmidrúl, kik öröktűi fogván vadnak, Én ifjúsá­gomnak vídkezetit és én tudatlanságimot ne emléhedd, Uram tennen jóságodért emlékezzél rúlam, te irgalmadént Úr édös és kegyes és egye­nes azért úton vétkezőknek törvényt ad, szelídeket ítéledbe igazgat, kegyeseket ő utaira tanít.” (Zsolt 25,6-9.) Ki a társunk? — Elmélkedés az emberi kapcsolatokról — Kapcsolat. Eszembe jut egy kép. Tópart, egy kisfiú áll a víz mellett, és do­bálja be a kavicsokat a tóba. Ahogy az apró kövek csobbannak a vízbe, hullámok csapnak fel kör­körösen. A csobbanás helyétől sor­ra jönnek kifelé ezek a körök, és ami belül volt, az pár pillanat múl­va már külső lesz, és az foglalja magába az összes többit. Az, ami addig csak apró része volt az egésznek, egyszerre keretet adhat a teljességnek. De nézhetem úgy is, hogy ami az előbb még szorosan a központhoz tartozott, az később eltávolodik az egész lényegétől. Valahogy az emberi kapcsolatok is ilyenek. Néha megerősödik egy- egy családi, baráti, szerelmi, mun­katársi viszony az idő múlásával, és elmélyül a dolog, viszont ugyanúgy felszínessé is válhat, eltávolodhat­nak egymástól az addig egymás számára fontosnak hitt emberek. Miért van ez így? Talán azért nem ápoljuk ezeket a kapcsolato­kat, mert idővel teljesen más lett fontos a számunkra? Ha éppen nem váltunk közömbössé a világ iránt, akkor önzők lettünk. Mai társadalmunk, civilizációnk veszé­lye a sikerért, a hatalomért, az anyagi javakért folytatott verseny- futás. A világ értékrendje kifordí­tott. Az embert arra ösztönzi, hogy magának keresse a hasznot, ennek következtében megvet és elutasít másokat, akik nem a céljait szol­gálják. Védőfalakat emel maga köré'és Végül felfegyverkezik, hogy még jobban megvédhesse önma­gát. Ez az út azonban á pusztulás­ba visz, és nagy ára van. Minél erő­sebb a siker felé való orientáltsá­gunk, annál jobban elszigetelődhe­tünk barátainktól, családunktól, és magányosak lehetünk. Ijesztő a mai társadalom képe. Szakadékok tátonganak sikeresek és sikertelenek között, gazdagság és nyomor között. Alapvetően azonban ott a probléma, hogy az emberi közösségek nem valódi kö­zösségek. Valóban nem azok? Mitől em­ber az ember? Miért több bármi­lyen teremtménynél? Az ember emberségében pont az a vágy fejeződik ki, melyben kö­zösségre kíván lépni a másik em­berrel. Nem eltávolodni igyekszik a másiktól, hanem a másik ember felé fordítani magát. Gondoljunk csak Exupery Kis hercegére! Tidom, furcsának tűn­het az emberi kapcsolatok között a róka megszelídítéséről, illetve a rózsa iránt érzett felelősségről írni, de szerintem pontosan erről szól az egész. Szeretném mindannyi­unk szívére helyezni azt az őszinte­séget és természetességet, amilyen az ő viszonyuk volt. Legfőképpen felelősek vagyunk embertársain­kért! Hinnünk kell egymásban, fontos, hogy a bizalom legyen a vi­szony alapja! A keresztyén etika mértékadója a „norma parancs”, az ember hite az emberekben. Ez az utolsó „gyökér” a hitben, ami abban az isteni tettbe vetett hitben elevenedik meg, amely az embe­rekben képes munkálkodni. Ez az alapvető képességére és szükség- szerűségére utal, amely a másik emberrel való közösség keresésé­ben realizálódik. Ez a közösség viszont legyen őszinte! Ne kelljen az egyik sze­repből a másikba bújnom, egyik le­vetett álarc után a másikat felven­nem, egyik eldobott énem helyett sorra a sokadikat felöltenem... Ne kelljen! Ha már magamat is becsa­pom, hogyan fordulhatnék tiszta érzelmekkel a többi ember felé, és az Isten felé? Egyáltalán, mi alapján válasz­tom ki azokat az embereket, akik­re rámosolygok egy nap reggelén, vagy akiktől elfordulok mogorván, durcásan, vagy csak egyszerűen ér­dektelenül, közömbösen? Fontos, hogy senkit se soroljak be kategó­riákba, ne degradáljak valakit egy­szerűen fogyatékosnak, ne nézzek le senkit csak azért, mert más. A másság elfogadása nagyon nagy kérdés. Mennyire tudunk tolerán­sán viselkedni a különböző sérül­tekkel? Mert vannak. És hazug az a kép, amelyik állandóan csak az élet napos oldalát tükrözi. Viszont be kell látnunk, hogy ennek na­gyon dús táptalajt szolgáltatnak a médiák, a reklámok, amelyek mind a boldog, sikeres és gazdag életet mutatják az embereknek. Úgy világítják meg az emberi kap­csolatokat és az ember életét is, mintha problémáktól és tragédiák­tól mentes lenne. Pedig dehogy! Főleg napjainkban! Amikor már a nagy szabadságunkban nem tud­juk, mit csináljunk, és sok valós problémával pont nem szembesü­lünk. Az erkölcsök romlása, a sza­badság-fogalom szabadosság irányba való elmozdulása mind azt támasztja alá, hogy valami nincs rendben. Hiszen amikor már ke­resztyén körökben is egyre több a házassági elválás, egyre több a tönkrement családok és kapcsola­tok száma, amikor a radikális, de ugyanakkor szeretettel és néhol humorral elmondott jézusi szó egyre idegenebbnek hangzik, ak­kor az egész szemléletmódon kell változtatni. Amíg az tűnik sze­münkben abnormálisnak, amit Krisztustól például a Hegyi Be­szédben hallhatunk, akkor még elég sokáig nem várhatjuk el ma­gunktól, hogy odaadjam valakinek a felsőruhámat is, amikor az alsót kéri... (Mt 5,40) Szembe kell néznünk ezekkel a nehézségekkel! Mindannyiunknak van keresztje, ami természetesen nyomja a vállunkat, fáj tőle a dere­kunk, de nem tehetjük le. Jézus is erre szólít fel bennünket Lk 9,23- ban, és ő nagyon jól tudja ezt. Hi­szen ő már végigjárta ezt az utat. Sőt visszajött. Azóta is itt van kö­zöttünk. Ézzel nyílott meg egy tel­jesen új dimenzió előttünk, Vele lesznek szabályosak a körök a csobbanó vízbén, Vele együtt tu­dunk szégyen nélkül egymás sze­mébe nézni, és azt mondani szere­tettel: Őrülök, hogy vagy, Testvér!... Mesterházy Balázs CSUKA ZOLTÁN: Balzsam Vigyázó, meddig a sötét, ez a mély? Meddig tart még az éj? Beszé(j! Remélj, a kozmosz csupa fény! A nap ragyog s majd hozzád is elér. Ne félj! Megnyílt a Huszár Gál Papír- és Könyvesbolt SAJTÓOSZTÁLYUNK KIADVÁNYAI Ismertetjük ez évi kiadványainkat, hogy előre tudjunk takarékoskodni és beosztani, kiválasztva azokat, melyek legjobban érdekelnek. Vízkereszt ünnepén Csepregen volt ökumenikus isten- tisztelet és emlékezés az 1621-es vértanúkra. Az elhang­zott igehirdetések, előadások teljes szövegét egy füzetben jelentetjük meg. Még húsvét előtt megjelenik! Sokan kér­ték — most eleget tudunk tenni a kérésnek - a korábbi Balikó-Cserháti: „A megrepedt nádat nem töri el” című betegeknek szóló áhítatos könyvet. Az egyházi néprajz köréből megjelenik Hernád Tibor gyűjtése szintén az el­ső félévben. Teológiai tárgyú kiadványaink lesznek a következők: Bonhoeffer Krisztus követése c. összefoglaló művét né­metből lefordítva adjuk ki. Dr. Cserháti Sándor az 1. Korintusi levél magyarázatával gyarapítja korábbi kommentár sorozatunkat. D. Veöreös Imre könyve: Az Újszövetség színgazdagságáról összefoglaló mű a biblia­teológia köréből. Régi kívánság, hogy adjunk imádságos könyvet Dr. Hafenscher Károly korábban kiadott imádságos könyvét, mely Lutherral együtt imádkozásra tanított, a jubileumi év alkalmából újra kiadjuk, kibővítve újabb imádságos kötetrésszel és ezzel a címmel: „Uram, van valami mondanivalóm Néked”. Ugyancsak a Luther ju­bileummal függ össze az a sokak által keresett, de már elfogyott könyv, melyet most második kiadásban jelente­tünk meg: dr. Prőhle Károly: Luther négy hitvallása. Amikor Luther halála évfordulójára emlékezünk, méltó, hogy azt a négy hitvallást vegyük újra elő, mely az ő ere­deti munkája volt. Gottfried Voigt: Was die Kirche lehrt c. katekizmusszerű művét németből fordíttattuk le, ez is kiadásra kerül az év folyamán és nagyon alkalmas lesz egyéni tanulmányozásra éppúgy, mint bibliaórai közös­ségekben való megbeszélésre. Lelkészek, gyülekezetek számára fontos tudni, hogy az új Agenda - változatlan - kiadása készül. Most két kötet­ben jelenik meg és tartalmazza az új Miatyánk, és hitval­lási szövegeket, valamint a kottás részeket. Természetesen kiadjuk az év második felében szoká­sos két, évenként megjelenő kiadványunkat, az Útmuta­tó 1997. és az Evangélikus Naptár 1997. címűt. Remél­jük, hogy mindenki megtalálja kiadványainkban a neki kedveset és megfelelőt. Tóth-Szöllős Mihály Kissé megkésett tudósítás ez, hiszen a Huszár Gál nyom­dászreformátorról elnevezett könyvesboltunk még a múlt év­ben, reformáció ünnepén kezdte meg szolgálatát. A megnyi­tás feletti öröm azonban nem csökkent azóta sem, s ezt az örömet szeretném lapunk olvasóival is megosztani. A bolt Budapest belvárosában, a Deák téri templom frontján, az egyházi múzeum mellett nyílt meg. Épületünk­nek ezt a részét korábban a gimnáziumunk helyén műkö­dött általános iskola használta politechnikai műhelyként, de egy időben kiutalták a munkásőrség raktárának is. A De­ák téri gimnáziummal együtt „hazakerült", így sorsáról sza­badon lehetett dönteni A elöntés lehetett volna haszonelvű. A helyiség Budapest egyik legforgalmasabb pontján szép anyagi forrása lehetett volna gyülekezetünknek, s vele a gond is kevesebb: csak ki kellett volna adni A gondolatnak mégsem adott hangot senki sem a gyülekezet szűkebb vezetőségében, sem a pres­bitériumban. Mert „mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8,36). Itt pedig küldetésünket hanyagoltuk volna el, ha a döntésben nem kapott volna mindenek felett való elsőbb­séget az evangélium terjesztése a könyv, a betűk segítségével is. Ez a törekvés igazolódott azzal is, hogy ugyanez a szán­dék megfogalmazódott egyházunk Sajtótanácsában is. Hi­szen bizonyára senki előtt nem kell hangsúlyozni mit jelent egyházunk élete számára az, hogy egy egyházi könyvesbolt nyílhatott Budapest központjában, a Metro közlekedési cso­mópontjának kijáratával szemben, amelynek hatása és szolgálata reménységünk szerint messze túlnyúlik majd gyü­lekezetünk határain. Ezért vállalta fel a Deák téri gyülekezet presbitériuma, hogy közegyházi segítség nélkül saját erőfor­rásaiból hozott nagy anyagi áldozattal és sok idői ráfordítás­sal hozza létre ezt a vállalkozást, lemondva évi több millió forintos biztos bevételről is. Mindennél fontosabb volt szá­munkra az a missziói cél amelyet a könyvesbolt szolgálatá­tól várunk A könyvesboltnak ezt a küldetését emelte ki a bolt ünne­pélyes megnyitóján dr. Hafenscher Károlyné, gyülekeze­tünk presbitere is, aki a könyvesbolt közvetlen irányítását végző Huszár Gál Kft. ügyvivői feladatkörét vállalta fel. A missziót három vonatkozásban is hangsúlyozta. Elsődleges értelmében a bolt szolgálatával is hinteni a jó hírt, hogy élő Urunk drága Megváltónk van. A másik a keresztyén légkör missziója, hogy aki ide betér, megérezzen valamit abból a szerétéiből, amelyet mi Urunktól kaptunk Végül a minőség missziója, hogy mindaz jelen legyen, ami szép és jó Isten csodálatos világában, mindaz, ami szebbé, jobbá, színvona­lasabbá teheti tudásunkat, egyéniségünket, egész embersé­günket. Szeretnénk tehát a könyvesboltban egyrészt együtt látni és tartani mindazt, amit ma a keresztyén lelkiség terén érték­nek tekinthetünk Ezért vásárolhatók meg Sajtóosztályunk kiadványai mellett az Ordass Lajos Baráti Kör, a Luther Szövetség az Evangélikus Múzeum, a MEVISZ, a Herme- neutikai Kutatóközpont, a FÉBÉ kiadásában megjelent könyvek, a FÉBÉ által forgalmazott bibliai játékok, kifes­tők keresztek és egyéb kegytárgyak is, valamint magánki­adásban megjelent teológiai irodalom, egyházi video- és hangkazetták egyházi hanglemezek, folyóiratok és újságok is. Ugyancsak jelen vannak a református Kálvin Kiadó által forgalmazott Bibliák és könyvek, és más egyházak kiadvá­nyaiból is mindazok, amelyek terjesztése összhangban van a könyvesbolt evangélikus jellegével. Másrészt ugyanígy meg­találhatók a kultúra értékei is, hiszen az üzletben nem egy­házi kiadványok, irodalmi és művészeti könyvek is kapha­tók a Corvina, az Európa, az Akadémiai, a Kossuth és más kiadókkal kötött szerződések alapján, valamint papír- és írószerrészleg is van. A tervek közé tartozik, hogy az egyre bővülő könyvvá­laszték mellett a könyvesbolt egyházunk egyik lelki-szelle­mi műhelye is legyen. Máris volt benne két sajtóbemutató: a Luther Szövetség itt mutatta be a Magyar Luther Köny­vek sorozatának legújabb kötetét (Előszók a Szentírás könyveihez), de itt volt egyházunk új folyóirata, a Credo bemutatója is. Egy kis asztallal, székekkel berendezett sa­rok a könyvekkel való ismerkedést segíti, de beszélgetések­re, találkozásra is lehetőséget ad, amellyel egyre többen él­nek. Az ünnepélyes megnyitón a könyvesboltot a külföldön tartózkodó D. dr. Harmati Béla püspököt is helyettesítve D. Szebik Imié püspök áldotta meg. Egyházi könyvesbolt meg- áldása Agendánkban nem szerepel, így az elhangzott áldás személyes, belső örömből fakadt: ,Az Úrnak szentelt legyen ez a könyvesbolt az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Áldott le­gyen mindenki, aki átlépi küszöbét, hogy a könyvekben a kultúrát, és a Könyvek Könyvében az élő Urat keresse. Ál­dott legyen mindenki, aki e hajlékban szolgál Istenünknek és embertársainknak hittel és szeretettel, türelemmel és segí­tőkészséggel. Használja fel Istenünk e könyvesboltot is evan­géliuma terjesztésére és általa sokak üdvösségére Jézus Krisztus által nemzedékről nemzedékre. Amen." Az áment én is hittel és reménységgel ismétlem meg. Isten áldását megtapasztaltuk a kialakítás időszakában is, és am nál nagyobb kívánságunk nem lehet, mint hogy a könyves­bolt szolgálata ezután is Tőle áldott legyen. Amen, úgy le­gyen. Zászkaliczky Péter A Huszár Gál Papír- és Könyvesbolt címe: 1052 Budapest, Deák tér 4. Tfelefonszám: 266 6329. Nyitvatartás: hétfőtől péntekig 10-18, vasárnap 10-13. « i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom