Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-02-11 / 6. szám
BUDAPESTI EVANGÉLIKUS TEMPLOMOK A Budapesti Városvédő Egyesület Templomtörténeti Csoportja 1989-ben alakult azzal a céllal, hogy a város templomainak történetét a nagy nyilvánosságszámára rögzítse, értékeire a figyelmet felhívja, alkotó művészeinek nevét a köztudatba vésse. Azóta közel száz templom egyoldalas, géppel vagy kézzel írt, illusztrált leírása készült el, kérés szerint három-négy, sőt hat nyelven is — ezek bekeretezve, üveg alatt a templom előcsarnokaiban a falakon láthatók Legelsőnek a Deák tér leírása készült el. Ezt követte (katolikus, református és más templomok között) a Fasori, Óbudai, Kőbányai és Kelenföldi Evangélikus templomoké. Nemrég kezdtük meg a szövegek kis illusztrált szórólapokra való nyomtatását is: minden nyelvet más színű papírra — ezek pár forintért eladhatók azoknak okik valami emléket haza szeretnének vinni a templomról. A munkát nagy szeretettel, örömmel és (a keretezés kivételével) ingyen végezzük Az evangélikus templomokat most sorban bemutatjuk az Evangélikus Élet olvasóinak is. Ha van, aki szeretné, hogy templomukról hasonlót írjunk, kérem, írjon vagy üzenjen a szerkesztőségbe, márciustól jelentkezni fogunk! 1. A Deák téri evangélikus templom Budapest legrégibb evangélikus templomát Krausz János tervei alapján Pollack Mihály építette klasszicizáló empire - másként, a század első felében József Nádorról „palatinus”-nák. nevezett - stílusban. 1799-ben tették le alapkövét, s a pesti polgárok adományainak segítségével 1811 pünkösdjén szentelték fel. Kis tornyából 1829- től jelezte órája a pontos időt, harangszava az ünnepet és veszélyt. Örömünnepre hívta a híveket 1831 októberében, amikor a pesti koleraveszély elmúlt, félreverték 1838- ban, amikor a Duna kilépett medréből. A templom maga szolgált menedékül azoknak, akiknek lakását az árvíz elpusztította. Hild József 1856-ban áttervezte a templom főhomlokzatát és 1875- ben lebontották az életveszélyessé vált tomyocskát. Ekkor kapta a templom mai külső és belső képét. A torony nélküli homlokzatot Benkó Károly építész tervezte. A templombelső téglalap alaprajzú, egyetlen óriási csarnok. A pillérek ionizáló fejezete és a tört síkú, nagykazettás mennyezet gerendáinak ornamentikája aranyozott. Az apszismentes csarnok- templom áttekinthetőségével és egyszerűségével az evangélikus templom hangulatát tükrözi: elsősorban az értelemre, nem az érzelmekre hat. A templom fődísze az oltár (Pollack terve szerint). Ovális alaprajzú és kétféle színű márványból készült. Az oltárkép Raffael Transfiguratio-)knak másolata, Lochbihler német festő készítette 1811-ben. Ugyanekkor készült a szószék is. A keresztelőmedence vörösmárvány, a templommal egyidős. Itt keresztelték meg Kossuth Lajos fiait. A templom udvari falán két bronz dombormű emlékeztet Luther Márton 500. és J. S. Bach 300. születési évfordulójára. Előbbi Borsos Miklós, utóbbi Asszonyi Tamás műve. A XX. század két nagy restaurálása (a háború és a metróépítés nyomait tüntetve el) már tudatosan célul tűzte ki a műemlék épület eredeti állapotának helyreállítását. Kovács Mária JE SE KÉSZÜLÜNK AZ 1996-OS NŐI VILÁGIMANAPRA Az eddigiekből már értesültünk arról, milyen súlyos örökséget hordoz Haiti népe! A gyarmatosítással kezdődött ez a folyamat, amely elszegényedést, az ország kizsákmányolását, sőt az őslakosság nagy részének a kipusztulását hozta magával. A rabszolgaság kegyetlen intézménye, s az ültetvényeken folyó embertelen bánásmód, emberi erőt meghaladó szakadatlan munka szinte két évszázadon keresztül tartott, amit aztán a katonai önkényuralom terrorja követett századunkban, amelyből Haiti népe most kezd ocsúdni. Hogyan él ma ez a nép? - ez a következő kérdés. Romló gazdasági feltételek között. Fokozatosan romlik a talaj minősége az országban. Már a gyarmatosítás idején megkezdődött a rablógazdálkodás, az ásványi kincsek felelőtlen kimerítésével, másrészt az erdők nagyarányú kipusztításával. Hogy több termő- területet nyeljenek a cukomádül- tetvények számára, hatalmas erdőirtásokat végeztek. Fontos bevételi forrás volt a jó minőségű épületfa- exportálás is. De ma is folyik az erdőirtás a tüzelőfa értékesítése céljából. A hatalmas esőerdő-rengetegből mára már alig maradt valami! A kömyezetpusztító tevékenység nyomán az amúgy is kevés termőföld minősége erősen megromlott, a lakosság 75%-át kitevő földművelő rétegének csak nyomorúságos megélhetést biztosít. Csak kevés föld van magánkézen. A parasztok kis parcelláikat az államtól bérlik magas bérleti díjjal. Ezen a földön kell megtermelniük családjuk megélhetéséhez szükséges feltételeket, de itt próbálnak valamit eladásra is termelni. Ilyen termékek elsősorban a kávé, ami Haiti legfontosabb exportterméke, a rizs, kukorica, köles, a bab és a különböző gyümölcsök. Nagyjából ezekből kerül ki a falusi emberek napi szükséglete. Hús alig-alig kerül asztalukra. Az amúgy is nehéz gazdasági helyzetet tovább rontotta az 1982- ben pusztító sertéspestis, amikor minden állatot el kellett pusztítani. A vész múltával az igénytelen „kreol sertések” helyett külföldi fajtákat honosítottak meg, melyek tartása sokkal költségesebb volt. így sok gazdálkodó ettől a jövedelemtől is elesett. Akit a föld már nem tud eltartani, a városokban keresi megélhetését. Rossz szociális feltételek mellett. Haiti az ellentétek országa. A lakosság 1%-a a bevételek 46%-át élvezi, míg a 80% évi jövedelme nem éri el a 150 USA-dollárt évente. A szakadék a gazdagok és a szegények között egyre nő. Haiti ma A lakosság több mint fele krónikusan alultáplált, így fogékony minden betegségre. Az egészség- ügyi ellátás azonban nagyon rossz. Az egészségügyi intézmények 66%-a a fővárosban van, alig-alig jut belőlük vidékre. Nincs általános szociális és betegbiztosítás, s bár sokan erre képtelenek, a betegeknek a gyógyszerekért maguknak kell fizetni. Ha a gazdagok betegek, Miamiba repülnek kezelésre! Az írástudatlanság vidéken eléri a 90%-ot. A gyermekeknek csupán 17%-át íratják be az iskolákba. Országszerte hiányzanak az iskolaépületek és a tanítók is. A legtöbb iskolát és egészségügyi létesítményt különböző egyházi szervezetek működtetik. (Erről később még bővebben!) A fővárosban, Port-au-Prince-ben számos magániskola működik, ahol egy gyermek után havonta kb. annyit fizetnek, amennyiből a haitiak nagy többsége egész évben él. Egyenlőtlen esélyekkel. Már említettem a nagy szakadékot gazdagok és szegények között. Nem csupán anyagi különbségek vannak, hogy például egy vidéki gyermek, ha el is végzi az elemi iskolát, nem tudják a városba küldeni, mert nincs rá pénz. A munkáskézre is szükség van a kis gazdaságokban, a gyermekek már korán elkezdenek a földeken dolgozni. A másik nagy akadály a nyelvkérdés. Haiti kétnyelvű ország. A köznép a „kreol” keverék- nyelvet beszéli, az elemi iskolákban ezen a nyelven folyik az oktatás is. A hivatalos nyelv azonban még mindig a francia. Míg a kreolt mindenki beszéli, franciául a lakosságnak csak 15%-a beszél, de anyanyelvi szinten talán 5% csupán! Csak még egy összehasonlítás gazdagok és szegények között! Port-au-Prince városát hegyek szegélyezik. Itt él a gazdag lakosság. Minél magasabban vannak a paloták, annál gazdagabbak lakói. Lent a városban lakik a középosztály, a tengerpart közelében a legszegényebbek. A szegénynegyedben a lakások többségében egy, esetleg 2 szoba van, 2,5 m2 terület jut egy személynek. 77%-ban nincs víz- és villamosellátás. A Szent Márton nyomornegyedben 4 kút van, mely 20 000 liter vizet ad naponként 19 500 lakó számára (kb. 1 liter fejenként). A lakásviszonyok vidéken sem jobbak, apró kunyhókban laknak, melyek általában szoba-konyhá- sak. A vizet sok esetben több km távolságból hozzák, az utak legtöbb helyen földutak, csak gyalogos, esetleg állatvonta kordék számára járhatók. Közli: Kevehóziné Czégényi Klára Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia 37. nagyheti találkozóját a németországi Bischofsheimben (Rhőn) tartják 1996. március 30.-április 6. között. A konferencia témája: IDŐNK JELEI - ISTEN JELEI? A konferencia rendezősége szívesen lát magyarországi fiatalokat is a résztvevők között, de - alapok hiánya miatt - nem tud az útiköltséghez anyagi segítséget felajánlani, sem a részvételi díj fizetése alól felmenteni. Aki szívesen elmenne, próbáljon ismeretségi körében támogatót szerezni. Részvételi díj; diákoknak, tanulóknak 270,- DM serdülőknek (6-13 éves) 230,- DM keresettel bíróknak 370,- DM Jelentkezni a következő címen lehet: Szúnyog Erzsébet Berghausstr. 27. D-70565 STUTTGART MEGHÍVÓ Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt - pedagógusokat, egyetemistákat, teológusokat különösképpen is - az Evangélikus Értelmiségi Műhely legközelebbi alkalmára, amelyet 1996. február 21-én 18.30/20.30 között tartunk a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében. Témánk: EGÉSZSÉG - JÖVŐ - TÁRSADALOM Előadónk: dr. Sándor Péter egyetemi tanár Korreferens: dr. Nagy Zoltán egyetemi tanár Záró igehirdetéssel szolgál: ifj. Hafenscher Károly lelkipásztor Evangélikus Élet 1996. február u, 455 éves Sylvester János Új Testamentuma Balról jobbra: Bencze Imre egyháztörténész, Zügn Tamás esperes, Fónyad Pál teológiai tanár, Németh József alpolgármester és Szabó T. Attila főiskolai tanszékvezető tanár Novák Zsuzsa felvétele A sárvári Nádasdy-vár díszterme adott otthont 1996. január 20- án a Vas megyei millecentenáriu- mi rendezvénysorozat megnyitójának, a Sylvester-emlékünnepély- nek. Dr. Dénes Tibor sárvári polgármester köszöntő szavai és a Regős együttes közreműködése után dr. Pusztai Gyula, a Vas megyei Közgyűlés elnöke nyitotta meg az évfordulós rendezvényt. Zügn Tamás esperes Jósiás király példája nyomán - többek közt - elmondta, hogy ha egyes szám harmadik személyben sokat beszélünk Istenről, akkor a Mindenek Ura nem jut szóhoz. Ezt követően Bencze Imre egyháztörténész színesen ecsetelte a 16. század helyi vonatkozású, de az egész Magyarország kulturális életére kiható „történéseit”. Beszédében hangsúlyozta, hogy a Bibliának története van, s a Biblia történelmet csinál. A folyamat állandó, így van ez napjainkban is. A mintegy 150 főnyi közönség megtekintette a bibliatörténeti kiállítást, melyben több ősnyomtatvány is látható volt. Fónyad Pál ausztriai lelkész, teológiai tanár az előző évben Sárvárott, a könyvtár kiadásában megjelent „Sylvester János Bécs- ben” című munkája alapján vázolta a humanista tudós életének utolsó évtizedét. Majd Szabó T. Attila, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára beszélt Sylvester Új Testamentumának számítógépes feldolgozási lehetőségeiről. Az ünnepély dr. Söptei István múzeumigazgató zárszavával ért véget. Hajszolt életünk útjain szent kötelességünk emlékezni és emlékeztetni, múltunkból erőt meríteni - Isten segedelmével - jövőnk építésére! Molnár Eszter Szlovák nap Magyarországon Az Evanjelicky posol spod Tarier (Evangélikus hírnök a Tátra alján) című Liptószentmiklóson megjelenő egyházi újság 1995. november 16-i számában olvasható írás Vladimir Pavlik lelkész tollából, Ko- váts Györgyné (Kiskőrös) fordításában. Déli szomszédainknál, Magyar- országon, ez év október 20-a és 31-e között úgynevezett Protestáns Napok zajlottak: országos rendezvény volt ez, olyan méretekben, amelyet nálunk nehéz elképzelni. A pontosan, részleteiben kidolgozott programot nézve, nehéz volt elképzelni, mit is válasszon belőle az ember. Előadások, szemináriumok, hangversenyek, színjátszás, sőt még sportrendezvények is. Bekapcsolódtak a Magyar- országon élő protestáns felekezetek, kezdve a fővárost, Budapestet, Miskolcot, Békéscsabát, Orosházát, Debrecent és további helységeket, végezve Kiskőrössel. Szándékosan említjük ezt a várost utolsóként, mert éppen ebben a gyülekezetben voltunk jelen, mi, Liptószentmiklós egyházi küldöttsége, Pavlik Vladimir lelkésszel, mint a mi egyházunk egyetlen képviselői. Tulajdonképpen, hogyan kerültünk oda? Ennek a városnak testvérvárosi kapcsolata van Liptó- szentmiklóssal. így született az a jó gondolat, hogy ez a kapcsolat legyen élő a két evangélikus gyülekezet között is. Tehát a kiskőrösi evangélikusok a múlt évben meglátogatták a mi egyházunkat, ezt a látogatást viszonoztuk most mi. Nem sejtettük azonban, hogy ott most ekkora méretű rendezvény zajlik. Csak a helyszínen értesültünk, hogy éppen az október 22-re eső vasárnapot szánják az úgynevezett „Szlovák napnak”, és a nyomtatásban terjesztett program szerint Pavlik Vladimir szlovákul fogja hirdetni az igét. Kiskőrös városának 15 000 lakosa van, ebből 10 000 az evangélikus, ahol öt lelkész teljesít szolgálatot, egy a szlovákok számára. Csak nagy ritkán tartanak szlovák istentiszteletet, azt is szlovák liturgia nélkül. így örömmel vették a lehetőséget, istentiszteletet hallgatni, őseik anyanyelvén. A fogadtatás rendkívül szívélyes volt. Október 20-án, este érkeztünk - pénteken -, már csak azért is, mert sokaknak volt ismerőse a liptószentmiklósi látogatásuk óta. Szó szerint szétszedtek bennünket a vendéglátó családok. Szombaton délelőtt ellátogattunk az itt hagyományos piacra, ahol alkalmunk volt betekintem a magyar piacök' igazi hangulatába. Ebéd.utánra vendéglátóink gazdag programról gondoskodtak, megnéztük Petőfi szülőházát, onnan Kalocsa városába mentünk, mely világhírű a paprikájáról, amivel kapcsolatban itt múzeumot is rendeztek be. Ugyanebben a városban van egy a magyar falut jelképező tájház, szobái tele a környékre jellemző gyönyörűséges hímzésekkel. Meglátogattuk az érseki székesegyházat is, mely lenyűgözött bennünket művészi értékeivel. Vasárnap reggel már az isten- tisztelet előtt - 10-kor kezdődött -, egy órával gyülekezni kezdtek a hívek, nemcsak a városból, hanem a környékről is. Minden' lépésnél érezhető volt ezeknek a perceknek a különlegessége. A harangszót követően beléptünk a megtelt templomba, melynek a nagysága lepett meg. Az első ének, a Najsvátejsí (legszentebb) szlovákul hangzott el, a közénekek magyarul, a liturgia a helybéliek kívánságára szlovákul, a szlovák szokások szerint. Hosszú évek után hangzott fel a dicső zsoltár, „Az Ur az én pásztorom” a hatalmas templomban. Pavlik Vladimir énekelte, és sok idős szlováknak kibuggyantak a hálakönnyei, hallva az ismerős dallamot. A lelkész szlovákul prédikált, Ezsaiás 43,1-7 alapján. Sajnos, szavait csak az idősebbek értették meg. Az istentiszteleten keresztelésre is sor került - magyarul -, melynek befejezéséül a Mi- atyánkot szlovákul énekelte a lelkész. Mintha jelképe lett volna ez annak, hogy valami új, valami tartós született. Szemet gyönyörködtető volt, hogy az egész istentisztelet alatt 14 leány állta körül az oltárt az itteni gyönyörű népviseletben. Az istentiszteletet üdvözlő kö- ° szontésék Sírták." A líptószentmik- lósi gyülekezet- nevében Darina Rozborilova gyülekezeti felügyelő beszélt. Az istentisztelet után még sokáig kisebb-nagyobb csoportokban zajlott a beszélgetés a templom előtt, fényképezéssel, ölelkezéssel, és mindnyájunkat az együvé tartozás hatalmas érzése öntött el, az igazi egyetértés, a nyelvi különbségek ellenére. Ebéd után az indulásunk előtt sok kiskőrösi gyűlt össze elbúcsúzni tőlünk, és sokan nem szégyeü- ték a könnyeiket sem, melyek az elváláskor hullottak. „Az Istennel megyünk” kezdetű énekkel búcsúztunk kedves vendéglátóinktól, és Isten óvó szeretetében bízva indultunk haza. Mérhetetlenül hálásak vagyunk az Istennek ezért az alkalomért, hogy részt vehettünk a Protestáns Napokon, és hisszük, hogy ami sokak szívében fellángolt, eredményt hoz az embernek emberhez való áldásteli közeledésében, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Vladimir Pavlik Kevés nehezebb feladat van, mint a tegnapelőttre emlékezni és emlékeztetni A tegnap még elevenen él bennünk, a régmúlt tanulságai már letisztultak A tegnapelőtt igazságait azonban emberi gyengeségek érzelmek indulatok ugyanakkor a kivédhetetlen történelmi fordulatok egymással nem összemérhető, mégis összegabalyodó szövevényéből kell kibogoznunk Elismerés illeti azokat, akik ezt megkísérlik! Egy ilyen vállalkozásnak vagyunk tanúi amikor a MEVISZ által kiadott, „Nem voltam egyedül” című interjúkötetet olvassuk amelyben az elmúlt évtizedek során félreállított, ma már idős lelkészeket szólaltatnak meg a kérdezők Bátorság kellett ehhez a munkához: no, nem azért, mintha ma bántódás érhetne bárkit is a téma fe- szegetéséért. Hanem azért, mert a fiatal kutatóknak többféle ellenérzéssel is számolniuk kell. Egyrészt a „nem is úgy volt” reklamálásokkal ami persze minden memoár jellegű műfaj velejárója. Hiszen az idős embereket néha megcsalja az emlékezetük esetleg a későbbiek fényében másképp látják az előzményeket. (Bár el kell ismemi: több nyilatkozó Nem voltam egyedül is friss észjárásról éles ítélőképességről tett bizonyságot.) Komofyab-’' ban veendő ellenérv, hogy a nyilatkozók szájából olykor elhangzanak olyan nevek olyan történetek olyan feltételezések amelyekre az érintettek ma már nem adhatnak magyarázatot. Ezért is jobb lenne már megbékélni jobb lenne nem emberi ítélkezésre bízni a múlt bűneit, hibáit, tévelygéseit. Legyen béke már, legalább az egyházban - mondják sokan. De előbb azért ismerjük meg az igazságot - mondják mások Úgy gondolom, nekik van igazuk Nekünk később születetteknek is jogunk van az átfogó ismeretekhez: ha az utóbbi években rhegismerhettük a magyar közelmúlt addig feltáratlan összefüggéseit, akkor ezt a lehetőséget meg kell kapnunk egyházunkban is. Továbbá az üldözött, félreállított lelkészeknek is tartozik annyival az utókor, hogy elmondhassák történetüket, elpanaszolhassák sérelmeiket. Mert az utóbbiból volt bőven... A megkérdezettek - Bencze Imre, Boleratzky Loránd, Bottá István, Böröcz Sándor, Buchalla Ödön, Józsa Márton, Kendeh György, Laborczi Zoltán, Nagy- bocskai Vilmos, Scholz László, Sulyok Imre, Te- kus Ottó - vérmérsékletüktől alkatuktól függően indulatosan vagy szelídebben, keményen vagy ironikusan szólnak Többen is úgy érzik a hivatalos rehabilitáció sem gyógyíthatja be sebeiket. Talán most, ennek a kötetnek a megjelenésével ehhez is közelebb jutnak A névsor fájdalmasan hiányos, mert - bár ígérik a második kötetet - sokan már nem érhették meg a szabadon szólás korát. Ezért is jó, hogy megtörténhettek e beszélgetések, mielőtt késő lett volna már! Ok pedig mindnyájan érdemesek tiszteletünkre és megbecsülésünkre. Annak eldöntése, hogy mindig pontosan úgy tör- téntek-e az események tnint ahogyan emlékeznek rá - mára történészek dolga. A kötet szerzői nem kívánják eldönteni ezt, mint ahogy ítélkezésre sem vállalkoznak Mindenképpen nagy munkát végeztek nagy hiányt pótoltak Várjuk a folytatást, azután várjuk a korszak tudományos igényű elemzését, s végül - valamennyiünk érdekében - várjuk a megbékélést. Újlaki Agnes
