Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-02-11 / 6. szám

BUDAPESTI EVANGÉLIKUS TEMPLOMOK A Budapesti Városvédő Egyesület Templomtörténeti Csoportja 1989-ben alakult azzal a céllal, hogy a város templomainak történetét a nagy nyilvá­nosságszámára rögzítse, értékeire a figyelmet felhívja, alkotó művészeinek nevét a köztudatba vésse. Azóta közel száz templom egyoldalas, géppel vagy kézzel írt, illusztrált leírása készült el, kérés szerint három-négy, sőt hat nyel­ven is — ezek bekeretezve, üveg alatt a templom előcsarnokaiban a falakon láthatók Legelsőnek a Deák tér leírása készült el. Ezt követte (katolikus, reformá­tus és más templomok között) a Fasori, Óbudai, Kőbányai és Kelenföldi Evangélikus templomoké. Nemrég kezdtük meg a szövegek kis illusztrált szórólapokra való nyomtatását is: minden nyelvet más színű papírra — ezek pár forintért eladhatók azoknak okik valami emléket haza szeretnének vin­ni a templomról. A munkát nagy szeretettel, örömmel és (a keretezés kivételével) ingyen vé­gezzük Az evangélikus templomokat most sorban bemutatjuk az Evangéli­kus Élet olvasóinak is. Ha van, aki szeretné, hogy templomukról hasonlót írjunk, kérem, írjon vagy üzenjen a szerkesztőségbe, márciustól jelentkezni fogunk! 1. A Deák téri evangélikus templom Budapest legrégibb evangélikus templomát Krausz János tervei alapján Pollack Mihály építette klasszicizáló empire - másként, a század első felében József Nádor­ról „palatinus”-nák. nevezett - stí­lusban. 1799-ben tették le alapkö­vét, s a pesti polgárok adományai­nak segítségével 1811 pünkösdjén szentelték fel. Kis tornyából 1829- től jelezte órája a pontos időt, ha­rangszava az ünnepet és veszélyt. Örömünnepre hívta a híveket 1831 októberében, amikor a pesti kole­raveszély elmúlt, félreverték 1838- ban, amikor a Duna kilépett med­réből. A templom maga szolgált menedékül azoknak, akiknek laká­sát az árvíz elpusztította. Hild József 1856-ban áttervezte a templom főhomlokzatát és 1875- ben lebontották az életveszélyessé vált tomyocskát. Ekkor kapta a templom mai külső és belső képét. A torony nélküli homlokzatot Benkó Károly építész tervezte. A templombelső téglalap alap­rajzú, egyetlen óriási csarnok. A pillérek ionizáló fejezete és a tört síkú, nagykazettás mennyezet ge­rendáinak ornamentikája aranyo­zott. Az apszismentes csarnok- templom áttekinthetőségével és egyszerűségével az evangélikus templom hangulatát tükrözi: első­sorban az értelemre, nem az érzel­mekre hat. A templom fődísze az oltár (Pollack terve szerint). Ovális alaprajzú és kétféle színű már­ványból készült. Az oltárkép Raffael Transfiguratio-)knak máso­lata, Lochbihler német festő készí­tette 1811-ben. Ugyanekkor ké­szült a szószék is. A keresztelőme­dence vörösmárvány, a templom­mal egyidős. Itt keresztelték meg Kossuth Lajos fiait. A templom udvari falán két bronz dombormű emlékeztet Lu­ther Márton 500. és J. S. Bach 300. születési évfordulójára. Előbbi Borsos Miklós, utóbbi Asszonyi Tamás műve. A XX. század két nagy restaurá­lása (a háború és a metróépítés nyomait tüntetve el) már tudato­san célul tűzte ki a műemlék épü­let eredeti állapotának helyreállí­tását. Kovács Mária JE SE KÉSZÜLÜNK AZ 1996-OS NŐI VILÁGIMANAPRA Az eddigiekből már értesültünk arról, milyen súlyos örökséget hor­doz Haiti népe! A gyarmatosítás­sal kezdődött ez a folyamat, amely elszegényedést, az ország kizsák­mányolását, sőt az őslakosság nagy részének a kipusztulását hozta ma­gával. A rabszolgaság kegyetlen intézménye, s az ültetvényeken fo­lyó embertelen bánásmód, emberi erőt meghaladó szakadatlan mun­ka szinte két évszázadon keresztül tartott, amit aztán a katonai ön­kényuralom terrorja követett szá­zadunkban, amelyből Haiti népe most kezd ocsúdni. Hogyan él ma ez a nép? - ez a következő kérdés. Romló gazdasági feltételek kö­zött. Fokozatosan romlik a talaj minősége az országban. Már a gyarmatosítás idején megkezdő­dött a rablógazdálkodás, az ásvá­nyi kincsek felelőtlen kimerítésé­vel, másrészt az erdők nagyarányú kipusztításával. Hogy több termő- területet nyeljenek a cukomádül- tetvények számára, hatalmas erdő­irtásokat végeztek. Fontos bevételi forrás volt a jó minőségű épületfa- exportálás is. De ma is folyik az er­dőirtás a tüzelőfa értékesítése cél­jából. A hatalmas esőerdő-renge­tegből mára már alig maradt vala­mi! A kömyezetpusztító tevékeny­ség nyomán az amúgy is kevés ter­mőföld minősége erősen megrom­lott, a lakosság 75%-át kitevő föld­művelő rétegének csak nyomorú­ságos megélhetést biztosít. Csak kevés föld van magánkézen. A pa­rasztok kis parcelláikat az államtól bérlik magas bérleti díjjal. Ezen a földön kell megtermelniük család­juk megélhetéséhez szükséges fel­tételeket, de itt próbálnak valamit eladásra is termelni. Ilyen termé­kek elsősorban a kávé, ami Haiti legfontosabb exportterméke, a rizs, kukorica, köles, a bab és a kü­lönböző gyümölcsök. Nagyjából ezekből kerül ki a falusi emberek napi szükséglete. Hús alig-alig ke­rül asztalukra. Az amúgy is nehéz gazdasági helyzetet tovább rontotta az 1982- ben pusztító sertéspestis, amikor minden állatot el kellett pusztíta­ni. A vész múltával az igénytelen „kreol sertések” helyett külföldi fajtákat honosítottak meg, melyek tartása sokkal költségesebb volt. így sok gazdálkodó ettől a jövede­lemtől is elesett. Akit a föld már nem tud eltartani, a városokban keresi megélhetését. Rossz szociális feltételek mellett. Haiti az ellentétek országa. A la­kosság 1%-a a bevételek 46%-át élvezi, míg a 80% évi jövedelme nem éri el a 150 USA-dollárt éven­te. A szakadék a gazdagok és a szegények között egyre nő. Haiti ma A lakosság több mint fele króni­kusan alultáplált, így fogékony minden betegségre. Az egészség- ügyi ellátás azonban nagyon rossz. Az egészségügyi intézmények 66%-a a fővárosban van, alig-alig jut belőlük vidékre. Nincs általá­nos szociális és betegbiztosítás, s bár sokan erre képtelenek, a bete­geknek a gyógyszerekért maguk­nak kell fizetni. Ha a gazdagok be­tegek, Miamiba repülnek kezelés­re! Az írástudatlanság vidéken eléri a 90%-ot. A gyermekeknek csu­pán 17%-át íratják be az iskolák­ba. Országszerte hiányzanak az is­kolaépületek és a tanítók is. A leg­több iskolát és egészségügyi léte­sítményt különböző egyházi szer­vezetek működtetik. (Erről ké­sőbb még bővebben!) A főváros­ban, Port-au-Prince-ben számos magániskola működik, ahol egy gyermek után havonta kb. annyit fizetnek, amennyiből a haitiak nagy többsége egész évben él. Egyenlőtlen esélyekkel. Már emlí­tettem a nagy szakadékot gazda­gok és szegények között. Nem csu­pán anyagi különbségek vannak, hogy például egy vidéki gyermek, ha el is végzi az elemi iskolát, nem tudják a városba küldeni, mert nincs rá pénz. A munkáskézre is szükség van a kis gazdaságokban, a gyermekek már korán elkezde­nek a földeken dolgozni. A másik nagy akadály a nyelvkérdés. Haiti kétnyelvű or­szág. A köznép a „kreol” keverék- nyelvet beszéli, az elemi iskolák­ban ezen a nyelven folyik az okta­tás is. A hivatalos nyelv azonban még mindig a francia. Míg a kreolt mindenki beszéli, franciául a la­kosságnak csak 15%-a beszél, de anyanyelvi szinten talán 5% csu­pán! Csak még egy összehasonlítás gazdagok és szegények között! Port-au-Prince városát hegyek sze­gélyezik. Itt él a gazdag lakosság. Minél magasabban vannak a palo­ták, annál gazdagabbak lakói. Lent a városban lakik a középosz­tály, a tengerpart közelében a leg­szegényebbek. A szegénynegyed­ben a lakások többségében egy, esetleg 2 szoba van, 2,5 m2 terület jut egy személynek. 77%-ban nincs víz- és villamosellátás. A Szent Márton nyomornegyedben 4 kút van, mely 20 000 liter vizet ad na­ponként 19 500 lakó számára (kb. 1 liter fejenként). A lakásviszonyok vidéken sem jobbak, apró kunyhókban laknak, melyek általában szoba-konyhá- sak. A vizet sok esetben több km távolságból hozzák, az utak leg­több helyen földutak, csak gyalo­gos, esetleg állatvonta kordék szá­mára járhatók. Közli: Kevehóziné Czégényi Klára Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia 37. nagyheti találkozóját a németországi Bischofsheimben (Rhőn) tartják 1996. március 30.-április 6. között. A konferencia témája: IDŐNK JELEI - ISTEN JELEI? A konferencia rendezősége szívesen lát magyarországi fiatalo­kat is a résztvevők között, de - alapok hiánya miatt - nem tud az útiköltséghez anyagi segítséget felajánlani, sem a részvételi díj fi­zetése alól felmenteni. Aki szívesen elmenne, próbáljon ismeretsé­gi körében támogatót szerezni. Részvételi díj; diákoknak, tanulóknak 270,- DM serdülőknek (6-13 éves) 230,- DM keresettel bíróknak 370,- DM Jelentkezni a következő címen lehet: Szúnyog Erzsébet Berghausstr. 27. D-70565 STUTTGART MEGHÍVÓ Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt - pedagóguso­kat, egyetemistákat, teológusokat különösképpen is - az Evangélikus Értelmiségi Műhely legközelebbi alkalmára, amelyet 1996. február 21-én 18.30/20.30 között tartunk a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében. Témánk: EGÉSZSÉG - JÖVŐ - TÁRSADALOM Előadónk: dr. Sándor Péter egyetemi tanár Korreferens: dr. Nagy Zoltán egyetemi tanár Záró igehirdetéssel szolgál: ifj. Hafenscher Károly lelkipásztor Evangélikus Élet 1996. február u, 455 éves Sylvester János Új Testamentuma Balról jobbra: Bencze Imre egyháztörténész, Zügn Tamás esperes, Fónyad Pál teológiai tanár, Németh József alpolgármester és Szabó T. Attila főiskolai tan­székvezető tanár Novák Zsuzsa felvétele A sárvári Nádasdy-vár díszter­me adott otthont 1996. január 20- án a Vas megyei millecentenáriu- mi rendezvénysorozat megnyitójá­nak, a Sylvester-emlékünnepély- nek. Dr. Dénes Tibor sárvári pol­gármester köszöntő szavai és a Regős együttes közreműködése után dr. Pusztai Gyula, a Vas me­gyei Közgyűlés elnöke nyitotta meg az évfordulós rendezvényt. Zügn Tamás esperes Jósiás ki­rály példája nyomán - többek közt - elmondta, hogy ha egyes szám harmadik személyben sokat beszé­lünk Istenről, akkor a Mindenek Ura nem jut szóhoz. Ezt követően Bencze Imre egy­háztörténész színesen ecsetelte a 16. század helyi vonatkozású, de az egész Magyarország kulturális éle­tére kiható „történéseit”. Beszé­dében hangsúlyozta, hogy a Bibliá­nak története van, s a Biblia törté­nelmet csinál. A folyamat állandó, így van ez napjainkban is. A mint­egy 150 főnyi közönség megtekin­tette a bibliatörténeti kiállítást, melyben több ősnyomtatvány is látható volt. Fónyad Pál ausztriai lelkész, teológiai tanár az előző évben Sárvárott, a könyvtár kiadásában megjelent „Sylvester János Bécs- ben” című munkája alapján vázol­ta a humanista tudós életének utolsó évtizedét. Majd Szabó T. At­tila, a Berzsenyi Dániel Tanárkép­ző Főiskola tanszékvezető tanára beszélt Sylvester Új Testamentu­mának számítógépes feldolgozási lehetőségeiről. Az ünnepély dr. Söptei István múzeumigazgató zárszavával ért véget. Hajszolt életünk útjain szent kö­telességünk emlékezni és emlé­keztetni, múltunkból erőt meríteni - Isten segedelmével - jövőnk épí­tésére! Molnár Eszter Szlovák nap Magyarországon Az Evanjelicky posol spod Tarier (Evangélikus hírnök a Tátra alján) című Liptószentmiklóson megjele­nő egyházi újság 1995. november 16-i számában olvasható írás Vla­dimir Pavlik lelkész tollából, Ko- váts Györgyné (Kiskőrös) fordítá­sában. Déli szomszédainknál, Magyar- országon, ez év október 20-a és 31-e között úgynevezett Protes­táns Napok zajlottak: országos rendezvény volt ez, olyan méretek­ben, amelyet nálunk nehéz elkép­zelni. A pontosan, részleteiben ki­dolgozott programot nézve, nehéz volt elképzelni, mit is válasszon belőle az ember. Előadások, sze­mináriumok, hangversenyek, szín­játszás, sőt még sportrendezvé­nyek is. Bekapcsolódtak a Magyar- országon élő protestáns felekeze­tek, kezdve a fővárost, Budapes­tet, Miskolcot, Békéscsabát, Oros­házát, Debrecent és további hely­ségeket, végezve Kiskőrössel. Szándékosan említjük ezt a várost utolsóként, mert éppen ebben a gyülekezetben voltunk jelen, mi, Liptószentmiklós egyházi küldött­sége, Pavlik Vladimir lelkésszel, mint a mi egyházunk egyetlen kép­viselői. Tulajdonképpen, hogyan kerül­tünk oda? Ennek a városnak test­vérvárosi kapcsolata van Liptó- szentmiklóssal. így született az a jó gondolat, hogy ez a kapcsolat le­gyen élő a két evangélikus gyüle­kezet között is. Tehát a kiskőrösi evangélikusok a múlt évben meg­látogatták a mi egyházunkat, ezt a látogatást viszonoztuk most mi. Nem sejtettük azonban, hogy ott most ekkora méretű rendezvény zajlik. Csak a helyszínen értesül­tünk, hogy éppen az október 22-re eső vasárnapot szánják az úgyne­vezett „Szlovák napnak”, és a nyomtatásban terjesztett program szerint Pavlik Vladimir szlovákul fogja hirdetni az igét. Kiskőrös városának 15 000 lako­sa van, ebből 10 000 az evangéli­kus, ahol öt lelkész teljesít szolgá­latot, egy a szlovákok számára. Csak nagy ritkán tartanak szlovák istentiszteletet, azt is szlovák litur­gia nélkül. így örömmel vették a lehetőséget, istentiszteletet hall­gatni, őseik anyanyelvén. A fogadtatás rendkívül szívélyes volt. Október 20-án, este érkez­tünk - pénteken -, már csak azért is, mert sokaknak volt ismerőse a liptószentmiklósi látogatásuk óta. Szó szerint szétszedtek bennünket a vendéglátó családok. Szombaton délelőtt ellátogattunk az itt hagyo­mányos piacra, ahol alkalmunk volt betekintem a magyar piacök' igazi hangulatába. Ebéd.utánra vendéglátóink gazdag programról gondoskodtak, megnéztük Petőfi szülőházát, onnan Kalocsa váro­sába mentünk, mely világhírű a paprikájáról, amivel kapcsolatban itt múzeumot is rendeztek be. Ugyanebben a városban van egy a magyar falut jelképező tájház, szo­bái tele a környékre jellemző gyö­nyörűséges hímzésekkel. Megláto­gattuk az érseki székesegyházat is, mely lenyűgözött bennünket mű­vészi értékeivel. Vasárnap reggel már az isten- tisztelet előtt - 10-kor kezdődött -, egy órával gyülekezni kezdtek a hí­vek, nemcsak a városból, hanem a környékről is. Minden' lépésnél érezhető volt ezeknek a perceknek a különlegessége. A harangszót követően beléptünk a megtelt templomba, melynek a nagysága lepett meg. Az első ének, a Najsvátejsí (legszentebb) szlovákul hangzott el, a közénekek magya­rul, a liturgia a helybéliek kívánsá­gára szlovákul, a szlovák szokások szerint. Hosszú évek után hangzott fel a dicső zsoltár, „Az Ur az én pásztorom” a hatalmas templom­ban. Pavlik Vladimir énekelte, és sok idős szlováknak kibuggyantak a hálakönnyei, hallva az ismerős dallamot. A lelkész szlovákul pré­dikált, Ezsaiás 43,1-7 alapján. Saj­nos, szavait csak az idősebbek ér­tették meg. Az istentiszteleten ke­resztelésre is sor került - magyarul -, melynek befejezéséül a Mi- atyánkot szlovákul énekelte a lel­kész. Mintha jelképe lett volna ez annak, hogy valami új, valami tar­tós született. Szemet gyönyörköd­tető volt, hogy az egész istentiszte­let alatt 14 leány állta körül az ol­tárt az itteni gyönyörű népviselet­ben. Az istentiszteletet üdvözlő kö- ° szontésék Sírták." A líptószentmik- lósi gyülekezet- nevében Darina Rozborilova gyülekezeti felügyelő beszélt. Az istentisztelet után még soká­ig kisebb-nagyobb csoportokban zajlott a beszélgetés a templom előtt, fényképezéssel, ölelkezéssel, és mindnyájunkat az együvé tarto­zás hatalmas érzése öntött el, az igazi egyetértés, a nyelvi különbsé­gek ellenére. Ebéd után az indulásunk előtt sok kiskőrösi gyűlt össze elbúcsúz­ni tőlünk, és sokan nem szégyeü- ték a könnyeiket sem, melyek az elváláskor hullottak. „Az Istennel megyünk” kezdetű énekkel bú­csúztunk kedves vendéglátóinktól, és Isten óvó szeretetében bízva in­dultunk haza. Mérhetetlenül hálásak vagyunk az Istennek ezért az alkalomért, hogy részt vehettünk a Protestáns Napokon, és hisszük, hogy ami so­kak szívében fellángolt, eredményt hoz az embernek emberhez való áldásteli közeledésében, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Vladimir Pavlik Kevés nehezebb feladat van, mint a tegnapelőttre emlékezni és emlé­keztetni A tegnap még elevenen él bennünk, a régmúlt tanulságai már letisztultak A tegnapelőtt igazságait azonban emberi gyengeségek érzel­mek indulatok ugyanakkor a ki­védhetetlen történelmi fordulatok egymással nem összemérhető, mégis összegabalyodó szövevényéből kell kibogoznunk Elismerés illeti azo­kat, akik ezt megkísérlik! Egy ilyen vállalkozásnak vagyunk tanúi ami­kor a MEVISZ által kiadott, „Nem voltam egyedül” című interjú­kötetet olvassuk amelyben az el­múlt évtizedek során félreállított, ma már idős lelkészeket szólaltat­nak meg a kérdezők Bátorság kellett ehhez a mun­kához: no, nem azért, mintha ma bántódás érhetne bárkit is a téma fe- szegetéséért. Hanem azért, mert a fiatal kutatóknak többféle ellenér­zéssel is számolniuk kell. Egyrészt a „nem is úgy volt” reklamálásokkal ami persze minden memoár jellegű műfaj velejárója. Hiszen az idős em­bereket néha megcsalja az emléke­zetük esetleg a későbbiek fényében másképp látják az előzményeket. (Bár el kell ismemi: több nyilatkozó Nem voltam egyedül is friss észjárásról éles ítélőképes­ségről tett bizonyságot.) Komofyab-’' ban veendő ellenérv, hogy a nyilat­kozók szájából olykor elhangzanak olyan nevek olyan történetek olyan feltételezések amelyekre az érintet­tek ma már nem adhatnak magya­rázatot. Ezért is jobb lenne már megbékélni jobb lenne nem emberi ítélkezésre bízni a múlt bűneit, hibá­it, tévelygéseit. Legyen béke már, leg­alább az egyházban - mondják so­kan. De előbb azért ismerjük meg az igazságot - mondják mások Úgy gondolom, nekik van igazuk Ne­künk később születetteknek is jo­gunk van az átfogó ismeretekhez: ha az utóbbi években rhegismerhettük a magyar közelmúlt addig feltáratlan összefüggéseit, akkor ezt a lehe­tőséget meg kell kapnunk egyhá­zunkban is. Továbbá az üldözött, félreállított lelkészeknek is tartozik annyival az utókor, hogy elmond­hassák történetüket, elpanaszolhas­sák sérelmeiket. Mert az utóbbiból volt bőven... A megkérdezettek - Bencze Imre, Boleratzky Loránd, Bottá István, Böröcz Sán­dor, Buchalla Ödön, Józsa Márton, Kendeh György, Laborczi Zoltán, Nagy- bocskai Vilmos, Scholz László, Sulyok Imre, Te- kus Ottó - vérmérsékletüktől al­katuktól függően indulatosan vagy szelídebben, keményen vagy ironi­kusan szólnak Többen is úgy érzik a hivatalos rehabilitáció sem gyó­gyíthatja be sebeiket. Talán most, ennek a kötetnek a megjelenésével ehhez is közelebb jutnak A névsor fájdalmasan hiányos, mert - bár ígérik a második kötetet - sokan már nem érhették meg a szabadon szólás korát. Ezért is jó, hogy meg­történhettek e beszélgetések, mielőtt késő lett volna már! Ok pedig mind­nyájan érdemesek tiszteletünkre és megbecsülésünkre. Annak eldönté­se, hogy mindig pontosan úgy tör- téntek-e az események tnint aho­gyan emlékeznek rá - mára történé­szek dolga. A kötet szerzői nem kí­vánják eldönteni ezt, mint ahogy ítélkezésre sem vállalkoznak Min­denképpen nagy munkát végeztek nagy hiányt pótoltak Várjuk a foly­tatást, azután várjuk a korszak tu­dományos igényű elemzését, s végül - valamennyiünk érdekében - vár­juk a megbékélést. Újlaki Agnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom