Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-12-08 / 49. szám
Evangélikus Elet 1 61. ÉVFOLYAM 49. SZÁM 1996. DECEMBER 8. Advent második VASÁRNAPJA ORSZÁGOS evangélikus __ HETILAP AR A: 35 FT A tanítványok Jézus Krisztusban tapasztalták meg Isten országának beköszöntét a Földön. Itt lett legyőzve a Sátán és itt tört meg a világ, a bűn és a halál hatalma. Bonhoeffer A TARTALOMBÓL „...MERT NEM FOGYOTT EL IRGALMA!” LELKÉSZAVATÁSOK HÍREK NYUGAT-BÉKÉSBŐL Advent csendje A PRÉDIKÁTORÍRÓK PÉLDÁJA advent: II.VASARNÄP ff Es kicsoda áll meg az O megjelenésekor Az örömteli - külső és belső - készülődés közben illendő-e ünnepet rontani? Hiszen félelmetesnek és riasztónak tűnhet fel, ha komolyan vesszük a cím jelezte témát, vagyis az ítéletet. Aggódó költői kérdés. A költői kérdésre nem kérjük az olvasó válaszát, hanem az elgondolkodását, vagy azt, amit a tékozló fiú is megtett élete legsúlyosabb mélypontján: magába-szállást. Mert az ő megjelenése elszámolást is jelent. Kicsoda áll meg az Ő megjelenésekor? Önismeret híján könnyen az önáltatás csapdájába esünk, hogy megfelelünk a szomszédok és ismerősök „rendes ember” kategóriájának, és úgy véljük, életünkben minden rendben van. Meglepődik a „rendes ember”, ha egyszer úgy hozza (lelki) életének fordulata, hogy Isten mértékegységével találkozik. Valaki sokáig azt hitte magáról, hogy makk- egészséges. Hallotta egyikről is, másikról is, hogy átvilágítás után kiderült, sötét folt van belül. Vele ez nem eshet meg, sosem tett semmi rosszat, sosem dohányzott. Évtizedeken keresztül nem tette ki magát az átvilágításnak. Amikor furcsa érzése támadt a mellkasban, már késő volt. Hiába hitte, hogy vele minden rendben. Ennek az élet-átvilágítást elősegítő mértékegységnek nem szomszéd- vagy ismerősfüggőnek kellene lenni. Luther reformátorrá válásában döntő tényező volt az, hogy Isten mértékegységével mérte meg önmagát, külső és belső életét, s ennek fényében meglátta, hogy messze van a kívánt „tökéletességtől”. Ha szerzetes- vagy embertársaihoz méri életét, talán megnyugszik, és a hamis mérték- egység támaszkodó önáltatás csapdájába esik. Az ebből következő esetleges veszteségeken nem is érdemes töprengeni, hiszen az ő életében Isten Lelke nem engedte meg, hogy az önáltatás álbékéjének csapdájába essen. Lelke nyugtalansága jelezte helyzetét! Ha Istentől kapott mértékegységgel V _____________________________________ mé rjük életünket, még mi magunk is meglepődünk fogyatékosságainkon. Pedig az is lehetséges, hogy lazán alkalmazzuk magunkra a mértékegységet, de így is világos lehet előttünk, hogy „folt” vagy „foltok” sötétítik a tisztának kívánt képet. Védekezési módnak tekinthető természetesen, hogy nem akarom magam megvizsgálni. De ennek végzetessége érvelés nélkül is könnyen belátható. Tudatlanul ülhetek egy egyre erőteljesebben ketyegő időzített bombán. A robbanás pillanatában pedig már minden késő. Ellenben ha mégis veszem a bátorságot, s a helyes mértékegység segítségével vetek egy pillantást tisztának hitt életemre, és kiderül a diagnózis (a foltok), akkor lehet keresni a terápiát (gyógymódot). Az itt alkalmazott átvilágítási kép csak annyiban helytelen, hogy a tüdő vagy egyéb átvilágításánál lehetséges a tiszta kép. Az életünk már nem ilyen. Tiszta kép és képlet nincs. Legfeljebb szomszédok mértékegysége szerint lehetünk „rendes emberek”, de a mennyei mértékegység tisztességes ismerete igazi tükör számunkra. Önáltatás, önbecsapás a hamis mértékegység. Egyetlen egy jó tükör van, ami torzítás, hamisítás nélkül mutatja meg igazi valónkat, ez pedig Istennek az a törvénye, amire a Názáreti Jézus is azt mondta, hogy (először) nem azért jött, hogy ezt eltörölje, sőt a törvény legkisebb betűjét sem lehet következmények nélkül semmissé tenni. Ha kíváncsi valaki arra a kérdésre, hogy kicsoda állhat meg az Ő megjelenésekor, akkor tekintsen bele a törvény tükrébe, és megláthatja lénye valódi arcát. De akkor ki állhat meg? Erre a kérdésre keressük a választ mához egy hétre. Addig is: nézzük meg magunkat a törvény tükrében, lássuk lényünk valódi, Isten felőli arcát. Meglepődve fogjuk látni, a cím nem kérdés, hanem kijelentés, és kicsoda áll meg az Ő megjelenésekor!!! Ribár János DIETRICH BONHOEFFER: Hitvallás ádvent 2. vasárnapján Hiszem, hogy Isten mindenből, még a legrosszabból is jót tud és akar létrehozni. Ehhez olyan emberekre van szüksége, akik minden körülmények között helytállnak. Hiszem, hogy Isten minden szükségben annyira ellenállóvá akar tenni, amennyire éppen kell nekünk. De nem előre, azért, hogy ne saját magunkra, hanem egyedül rá hagyatkozzunk. Ezzel a hittel kell minden félelmet legyőzni a jövőtől Hiszem, hogy Isten nem időtlen sors, hanem hogy őszinte imádságokra és felelős cselekedetekre vár és válaszol. Amen. (Ford.: Dr. Szentpéteiy Péter) ORDAS S -EMLÉKTÁBLA LELEPLEZÉS D. Ordass Lajos evangélikus püspök emléktáblájának leleplezése 1996. december 9-én, hétfőn 13 órakor lesz a Budapest XII., Márvány u. 23. sz. alatti háznál az Európai Evangélikus Püspökök Konferenciája budapesti ülése alkalmával. A megemlékezést D. dr. Harmati Béla püspök és Szépfalusi István lelkész tartja, az emléktáblát dr. Ishmael Noko, a Lutheránus Világszövetség főtitkára (Genf) leplezi le. Kérés Előfizetőinkhez! Mint minden év vége előtt egyházunk Sajtótanácsa áttekintette az elmúló év munkáját. Dyenkor spirituális, szellemi és anyagi vonatkozásokat egyformán megbeszélnek, értékelnek. Sajnos, megszokottá válik napjainkban, hogy az év eleje, január az „emelések” hónapja lett. Most is különböző tételekkel „bombázzák” a kiadókat. Rákényszerülünk arra, hogy lapjaink árát újra átgondoljuk. A Sajtótanács úgy határozott, hogy csak kis mértékben hajtjuk végre az áremelést. Az eddigi laponként 35,- Ft helyett 1997-ben egy lap ára 40,- Ft lesz. Ez azt jelenti, hogy az előfizetési díj egy évre: 2080,- Ft, félévre: 1040,- Ft, negyedévre: 520,- Ft A díjat lehet egy összegben egész évre is, de bármilyen részletben, kisebb tételekben is befizetni. Negyedévenként a postán küldött példányokban átutalási utalványt (csekklapot) szoktunk küldeni, kérjük ezek felhasználását. Olvasóink elnézését és szerete- tét kérjük, fogadják megértéssel ezt a bejelentést és segítsék lapunkat, egyházi sajtókiadványainkat hogy a nehéz gazdasági körülmények között is végezhessük az evangélium hirdetésének ezt a munkáját. Kiadóhivatal TISZTELETTEL ÉS SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG EURÓPAI TAGEGYHÁZAI VEZETŐINEK KONFERENCIÁJÁT BUDAPESTEN, 1996. DECEMBER 8-12. KÖZÖTT! WIR BEGRÜSSEN DIE KIRCHENLEITERKONFERENZ DER EUROPAEISCHEN MITGLIEDSKIRCHEN DES LUTHERISCHEN WELTBUNDES IN BUDAPEST, DEZEMBER 8-12,1996. HERZLICH WILLKOMMEN! GREETINGS TO THE CHURCH LEADERS’ CONFERENCE FOR LWF MEMBER CHURCHES IN EUROPE, 8-12 DEZEMBER 1996. IN BUDAPEST. WELCOME! BESZÁMOLÓ AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETBEN Hagyományainknak megfelelően az év vége közeledtével beszámolóra gyűlnek össze a presbiterek. November 14-én, az egyházkerület székházában voltak együtt. Farkasházi Ferenc egyházkerületi felügyelő nyitotta meg az ülést. Jelentésében számot adott felügyelői munkájáról. Munkája kiterjedt az év közben tartott presbiteri és közgyűlések előkészítésére és az aktív részvételre, az országos egyházi feladatokban való tevékenységre és különösen a számvevőszékek munkájának segítésére. Szólt a zsinati munkában való részvételéről is, hiszen a háztartási (sáfársági) törvény előkészítésében és szövegezésében volt aktív, mint pénzügyi szakember. Gyülekezeteket és egyházmegyéket látogatott meg és segítette szolgálatukat. D. Szebik Imre püspök üdvözölte a megválasztása után első alkalommal összeült presbitériumot. lSám 3,4 alapján arról tett bizonyságot, hogy Isten ma is szól, de Sámuel módjára kell a megszólítottnak készenlétbe helyezni magát. Ezután egy napjainkban aktuális kérdéssel foglalkozott részletesebben. Jelentéséből most ezt a szakaszt emeljük ki: „Ez a szakasz a zsinat által ismételten felvetett terület-, illetve kerületrendezés. Miután inkább indulatok és politikai szempontok határozzák meg sokak álláspontját, szeretném e kérdést teológiai és intellektuális érvek csokorba gyűjtésével tárgyalni. I. A missziói aspektus Abban mindnyájan egyetértünk, hogy az evangélium hatékony hirdetésére kell a legmegfelelőbb egyházi szervezetet kialakítani. Elsődleges azonban az evangélium terjesztése. Mégis nem mindegy, milyen vázában terjed az evangélium jó illata, milyen mederben hömpölyög az evangélium éltető vize. Mekkora támaszt, segítséget kap a gyülekezet és lelkészei munkájuk eredményes végzéséhez. A missziói szempont hangsúlyozása egy szekularizált világban azért is elsődleges, mert híveink számának fogyó tendenciája egyedül az eddig meg nem szólítottak köréből ellentételezhető. Jézus mondja: Menjetek el széles e világra... II. Ekléziológiai aspektus Az egyház gyülekezeteiben él, a Krisztusban hívők közössége, amely az ige és a szentségek hirdetésében és közös ünneplésében manifesztálódik. Feladat, hogy ezek a közösségek éljenek, létrejöjjenek, fennmaradjanak, növekedjenek az evangélium szolgálata által. Ugyanakkor tudjuk, hogy nem mi, hanem egyedül a Szent Lélek teremt közösséget, koinóniát és eklézsiát. Az egyház szíve spirituális értelemben gyülekezeteiben dobog. Ezért e közösségek erősítése elsőrendű feladatunk, amikor strukturális kérdésekre keresünk választ, s remélt jó megoldást. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ebből a teológiai értelmezésből következik az egyház- községek jogainak és kötelezettségeinek számbavétele és törvényszerű biztosítása. Ha nem is valljuk, hogy minden jog forrása a gyülekezet, de elsődleges az egyházközség felelős döntési és véleménynyilvánítási akarata. Nem lehet ugyanis minden jog forrása a gyülekezet, mert nincs Ülést tartott a kerületi presbitérium bibliaértelmezési, hitvallási - s általában teológiai kompetenciája, amely az adott egyházhoz tartozás alfája és ómegája. Fontos kérdés, hogy az egyházközség szervezetén belül melyik testület milyen feladatokat es döntési jogokat mondhat magáénak. Meggyőződésem, hogy a gyülekezeti közgyűlések szeles döntési jogkörrel való felruházása látszatdemokráciát jelez, nagyvárosok gyülekezeteiben kiszámíthatatlan összetételű közgyűlések esetében visszaélésekre kínál alkalmat. Ezzel szemben a presbitériumok érdemi döntést hozó testületként képesek működni, s a közgyűlés jogkörébe a tájékoztatást és jóváhagyást kívánatos utalni. Még azt is el tudom képzelni, hogy gyülekezeteink sokfelesége miatt az egyes egyházközségek maguk dönthetnek el, melyik egynázjogi orgánumnak milyen döntési felelősséget biztosítanak. Az ekléziológiai aspektushoz tartozik magyar evangélikus egyházunk gyülekezeteinek és híveinek számbavétele. Nem könnyű feladat ez, miután 1948 óta népegyházi felmérés nem történt. Folyamatos viszont lelkészeink jelentése az általuk ismert hívek számáról. Ez északi egyházkerületünkben 1995-ben: 111 080 lélek volt. Harmincezerrel nagyobb a déli egyházkerület kimutatása. Fájdalmas tény, hogy gyülekezeteink közül az elmúlt negyven év alatt mintegy 30 oly kicsivé zsugorodott, hogy összevonásra kényszerült a szomszédos egyházközséggel. Ugyancsak fájdalmas, hogy híveink száma folyamatosan csökken a születések alacsony száma és az elvilágiasodás következtében. Báf biztató jelek is felfedezhetők. Új gyülekezetek szervezésére teszünk kísérletet nagyvárosok peremkerületeiben, és eddig ismeretlenek bekapcsolódása is megfigyelhető több gyülekezetünkben. E kedvező jelenségek számbeli változást ugyan mutatnak, de nem jelentenek nagyság- rendi növekedést. Ugyanakkor őszintén reménykedünk középiskoláink diákjainak felnőttként való aktív bekapcsolódására gyülekezeteink életébe. Ez pezsdülést, új színt és reménységet hordoz gondolattartományunkban . III. Tradicionális aspektus Amikor egyházszervezet kialakításáról beszélünk, akkor figyelembe kell vennünk a folyamatosságot és a hagyományt. Olyan változást szabad tervezni, előkészíteni, amely zökkend nélküli átmenetet biztosít a szolgálat végzésében - kellő átfutási idővel és személyi toleranciával - ugyanakkor figyelembe veszi a hagyományt. Egyházunk hazánkban mindig kerületek szolgálati elosztásában, a paritás elve alapján, egységre törekvő autonómiában élt önálló presbitériummal és közgyűléssel. Ezen intézményekkel őrizte zsinat-presbiteri egyházigazgatás elveit és gyakorolta demokratikus jogkörét - bizonyos időszakokban kényszerű korlátozások mellett. Nem osztom azt a látást, amely a kerület „megüresedésének elvét” emlegeti, még ha igaz is, hogy a korábbi évtizedek centralizáltsága miatt az országos testületek szerepe megnőtt. Napjaink átmeneti korszakot mutató társadalmi folyamatában pedig elengedhetetlen fontos kérdésekben az összehangolt állásfoglalás. Az egyházkerület gyülekezeteinek azonban adottak a sajátosságaik s feladataik, amelyeket a maguk testületéiben hatékonyabban tudnak végiggondolni. Nem hallgathatom el azon véleményemet sem, hogy nehezen tudom elképzelni három püspök budapesti székhellyel történő működését. De a zsinat többségi véleményét tiszteletben tartom. Az egyházkerületek s püspökök számának növekedését kizárólag iskolai és szociális létesítményeink számának örvendetes növekedése indokolhatja. Megállapodás kérdése, hogy milyen mértékben kívánatos ezen intézmények szakmai és püspöki felügyelete. Ennek függvényében szükségesek további döntések. Ha a jelenlegi struktúra megváltoztatását tartjuk szem előtt, akkor érdemes volna s dunántúli, dunáninneni és tiszai egyház- kerületek neveit alkalmazni, területet is biztosítva számukra, amely esetén két nagy folyónk kerületi határként volna figyelembe vehető. IV. Interkonfesszionális aspektus Hazánkban él egy nálunk négyszer nagyobb református egyház. Egyházalkotmányunk azonos elveken épül fel. Évszázadok óta még zsinataink is egybeestek dátumszerűen. Zsinatpresbiteri elveink közösek. Híveink családjaikban együtt élnek. A protestáns egység kifejezésre (Folytatás a 3. oldalon)
