Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-12-08 / 49. szám
Evangélikus Élet 1996. december 8. GYERMEKEKNEK Mi jön ki a szádon? Aki talán nem vár semmire... Van egy közmondás: „Nyisd ki a szád, és megmondom, ki vagy.” A beszédünk elárul minket, mi van bennünk. Míg a szemünk, fülünk kapu, amin keresztül sok minden árad bensőnkbe, addig a szánkon az jön ki, ami bennünk van. Ha mérges vagy, talán szidalom, ha örülsz, akkor nevetés, ha keserű vagy, keserűség, ha szomorú, sírás. Nagy ajándék, hogy beszélni tudunk. Elmondhatod szüleidnek, ha félsz valamitől, ha bántott valaki, ha nem tudsz valamit, segítséget kérhetsz, ha bajban vagy. Elmondhatod, ha szeretnél valamit megkapni, szeretnél elmenni valahova. De milyen sokat jelent mások szava is számunkra. Amikor szomorú vagy, és valaki megvigasztal. Amikor félsz, és megnyugtat valaki szavával. Milyen jó hallani, ha valaki jót mond nekünk, azt mondja, szeret, vagy azt mondja, segít rajtunk. Milyen jó. ha tanácstalanok vagyunk, és valaki jó tanáccsal útbaigazít. A beszéd nagy ajándék, mert elmondhatjuk örömünket, bánatunkat, bajunkat másoknak, de azért is, mert mások szava erősíthet, bátorságot, kitartást adhat, megvigasztalhat, segíthet, útbaigazíthat, építhet bennünket. De nem csak erősíteni, segíteni, építeni lehet a beszéddel, hanem ártani, rombolni is. Hogyan fertőz a mocskos beszéd, mint a bacilus teljed. Sokszor, amikor iskolaudvaron várok, vagy utazom, be kell dugni a fülemet, mert olyan trágár, mocskos beszédet hallok gyerekek szájából. Ilyenkor azt szoktam mondani: „Mosd ki a szádat!” De nemcsak a szája mocskos az ilyen gyermeknek, hanem a lelke is, mert belőle jön a mocskos beszéd. Ugye nem járnál az utcán mocskos, piszkos ruhában? Nem csúnyább az, ha valakinek a szája, lelke mocskos? Aesopus görög bölcs azt kérte a szolgájától, tálalja fel másnap a legdicséretreméltóbb eledelt. Szolgája főtt nyelvet tálalt, azzal a megokolással, hogy a nyelvvel végezzük a legszebb, legdicséretreméltóbb dolgokat. Erre gazdája azt kérte, másnap a legvisszataszí- tóbb étket tálalja. Szolgája ismét nyelvet tálalt, azzal a megokolással, hogy a nyelvünkkel végezzük a leg- * ocsmányabb, leggyalázatosabb dolgokat. Bizony, még Istent is nyelvvel káromolják az emberek. De lehet rombolni vele, ha csúfolásra használod, ha rágalmazással, hazugsággal a másik becsületét veszed el. Veszekedéssel el lehet venni a békességet. Egyetlen szóval ölni is lehet. Beszédünkkel ártunk egymásnak a legtöbbet, rombolunk mások lelkében, vétkezünk egymás ellen. Jézus gyermekkoráról nagyon keveset tudunk, de azt feljegyezték róla, hogy kedves volt a beszéde. Már gyermekkorában is. Később is beszédéért szerették, keresték, követték. Az Ő beszéde nem rombolt, hanem épített, áldás volt mindenki számára. Tiszta, kedves, építő-e beszéded? Az egyik próféta meglátta, hogy tisztátalan a beszéde, de Isten szólt hozzá, megtisztította beszédét. Isten szava téged is meg tud tisztítani, hogy beszéded is tiszta legyen. Nagy Dona ÁDVENTI BARKÁCSOLÁS Mária, József és a Kisjézus vállmagasságban bújtassuk be két csu- héréteg közé. A derekánál mindkét figurát kössük át. Két hosszúkás darabból alakítsuk ki a köpenyt, illetve a ruha felső részét. Mária ruhájára kössünk övét. József köpenyét - száradásig - gombostűvel erősítsük a helyére, majd ragasszuk oda. József haját száraz fűből készíthetjük el. A Kisjézust a fentiek alapján készítsük el, csak az ő ruházatát pólyához hasonlóan alakítsuk ki Az így készült gyermeket helyezzük Mária karjaiba. ÉLETKÉPEK RÓLUNK Milliárdnyi élet a földön, mind más, kettő nem azonos Kedves Kijtány! Nem tudom, testvéred olvassa-e az Evangélikus Élet gyermekeknek út rovatát? Remélem, igen. Szeretettel köszöntelek ismeretlenül is egy embertársi, baráti üdvözlettel. Olyan megható volt, ahogyan viselkedtél. Családoddal utaztál a metrón. Szőke copfjaidban zöld szalag. Négyéves lehettél. Aki Rád nézett, tudta, Te másként születtél. Más vagy, mert arcodon hordod a másságod jegyeit. Van, aki betegségnek tartja. De sokan úgy gondoljuk, hogy ez nem betegség, hanem egy más állapot. Ezt az állapotot úgy nevezik, értelmi fogyatékos. Olyan jó, hogy Tfe ezzel nem törődtél, és a Neked is járó élet jogával belekaroltál a melletted ülő ismeretlen, fekete bőrű férfiba. Rámosolyogtál, megsimítottad a kezét, mintha a sze- retetadás lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Felmelegítetted a szívünket. Mindenki mosolygott Rád. Meghatódva gondolok arra, hogy mennyi szeretet van Benned, pedig hányán elutasíthattak már másságod miatt. Tüdőd, mi másként vagyunk fogyatékosok. Kevés a türelmünk. Mosoly hiányában szenvedünk. Elfogyott a kedvességünk. Hiánycikk nálunk az egymásra figyelés. Mindannyian mások vagyunk. Mennyei Atyánk így teremtett meg bennünket. Sokat gondolkozom azon, hogy a Tfe másságodat miért nem úgy fogadják el, mint a mi másságunkat. Számomra érthetetlen. Kedves Kislány! Köszönöm, hogy rámutattál a mi másságunkra, fogyatékosságunkra, és a többi gyermeknek is azt üzened: SZERETNI ÉRDEMES! CSAK AZT ÉRDEMES. Kedves Kislány! Fontos vagy az Istennek! Börönte Márti A „Szent Családot” kukoricacsuhé felhasználásával is megjeleníthetjük Megfelelő gömbölyítéssel a nedves, puha kukoricacsuhé felső részéből alakítsuk ki a fejet. A nyakrésznél Vékony csuhédarabbal kössük meg. Ezután az egész vékonyra tépett-ha- sított csuhészálakat fonjuk össze. Ezt Száradás után a csuhé alsó részét vágjuk egyenesre. Nem tudom, ismerlek-e, nem tudom, vársz-e még valamire. Csak azt látom, hogy a váratlanban már nem bízol: azt gondolod, a tervezés, a pontos szervezés a kulcsa mindennek. Nincsenek, vagy inkább nem lehetnek zavaró tényezők, nem engeded, hogy bármi is eltérítse utadat. Tüdőm, egyedül vagy. Látszólag nem, hiszen mindig sok ember van körülötted, de a szívedben nincs hely senki számára. Tüdőm, védekezés ez, hiszen ami nincs, azt nem lehet elveszíteni. Persze, igyekszel úgy értelmezni ezt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Dolgozol. A munka a nagy szerelmed. Pedig csak mankó! Ha nem lenne, rá kellene döbbenned, hogy tehetetlen és igazából nyomorék vagy. Felszínes kapcsolatok - csak semmi elkötelezés! Óvatosság: vigyázni, nehogy valaki kizökkentsen szépen megko- reografált életedből, mert akkor kiderül, hogy kártyavár volt. Pedig a vágy megvan benned. Tüdőm, látom, érzem. Elszólt szavak, elejtett pillantások: a szeretetre vágyó ember segélykérései ezek. Csak te nem értenéd őket? Csak te nem beszélsz a nyelvükön? És aki fölfogván a jeleket, hozzád siet, miért űzöd el magadtól? Most azt gondolod: kegyetlen vagyok és egyáltalán nincs igazam. Tálán tényleg nincs. Igazságtalan vagyok talán, amikor azt mondom: már nem vársz semmire. Mert tényleg sugárzik belőled: érzed az életedben lévő űrt, és keresed azt, ami hiányzik onnan. De kicsit gőgösen, fölemelt fejjel keresed azt, amit talán mindennap félrerúgsz, mert nézed, de nem láthatod meg... Be kellene kötnöd a szemeidet és a lelkedet kellene kinyitnod. Tálán vak koldusként kellene várnod, hogy valaki kezével melegítse meg dermedt uj- jaidat és üveggyöngyöket dobjon üres kalapodba. Üveggyöngyöket, ami talán értéktelen minden más ember szemében, de neki ez az egyetlen és legdrágább kincse, de ezt is odaadja neked, mert talán segíthet rajtad. Mert ezeknek az Üveggyöngyöknek a csillogása talán újra megnyitja a szemeidet...- sa Ő jön! „Jön!” - kiáltja a folyosón kémlelő gyerek, és azonnal elcsendesül az előbb még hangosan zsivalygó sereg az osztályban. Az igazgatót csend és rend fogadja. „Jön!” - kiáltottuk örömmel gyermekkorunkban, amikor apánk hazatért egy-egy útjáról. Kacagva futottunk eléje. „Jön!” - kiáltotta Adám Évának, s ezután hanyatt-homlok menekültek a paradicsom legelrejtettebb zugába. Minden okuk megvolt erre. Isten mint bíró jött hozzájuk, és e bíró előtt joggal rémül meg az ember. „Jön!” - suttogták ijedten az izráeliták, amikor ünnepi öltözetben összegyűltek a Sínai-hegy csupasz sziklái mellett, és átható harsonaszó vált mind erősebbé, miközben sötét felhő vette körül a hegyet. Szent rémület fogta el őket. Igen, maga Isten érkezett hozzájuk - mint törvényadó. Jól tennénk, ha szent félelemmel tisztelnénk és cselekednénk akaratát. „Jön!” - kiáltották a pásztorok a szent éjszakán és örömmel siettek hegyen-völgyön át Betlehembe. Volt okuk az örömre, és velük együtt nekünk is! Isten jött el hozzánk - ó, szinte elképzelhetetlen - mint testvérünk, mint szolgánk, mint terhűnket hordozó, mint engesztelő bárány, Békesség fejedelme és örömöt hozó! W. Busch Az Úr előtt nyíljék az út! O, nyissatok, ajtót, kaput, Dicső Király a föld felett S Megváltó is, ki áld s szeret. Üdvöt hoz és éltet nekünk, Hadd ujjongjon hát énekünk Áldott legyen neved, Szálljon rá tisztelet! Tudom, hogy vétkeztem gondolatban, szóban és tettben. Nagyon sok jót elmulasztottam megtenni, és olyan sok rosszat cselekedtem. Bánom bűneimet, és elfordulok mindattól, amiről tudom, hogy rossz. Tudom, hogy életed értem adtad a kereszten. Most hálásan visszaadom Neked önmagamat és arra kérlek, hogy lépj be az életembe. Jöjj szívembe mint Megváltóm, és tisztíts meg. Jöjj szívembe mint Uram, és irányítsd életem. Jöjj szívembe mint Barátom, és legyél velem. Én pedig szolgálni foglak életem hátralevő éveiben teljes engedelmességgel. Amen jpÉifpliij I ) 1 I S£ Szivem ceendben u Úr • rt fi - gyei, ki le - |it, H i I 1J jjj i u I 1 jSB| Szivem csend - ben az Úr • ra fi - gyei, ki se - git. Szivem ______csendben az Úr - ra fi - gyei. If júságitalálkozó I ki adón A bágyadt őszi napsugár tavaszt idézVé,' a szabadba csalogatta az embereket november 9-én, amikor is a Pest Megyei Egyházmegye ifjúsága Ikladra igyekezett. János Zsuzsanna hévízgyörki lelkésznőnek, az egyházmegye ifjúsági munka felelősének a gondolata volt, hogy az ikladi új, szép gyülekezeti házban kellene megtartani az egyházmegyei ifjúsági találkozót. A fiatalok egyetértettek ezzel és mintegy százan összegyülekeztek ezen a napon a Bibliával való foglalkozásra, együttgondolkodásra és éneklésre. A reformációról, a lelki megújulásról volt szó. Az alkalom Koczor Tamás gyóni lelkész gondolatébresztő előadásával kezdődött, aki Pál apostol hitvallását szólaltatta meg arról, hogy mit is jelentett neki Krisztussal együtt élni, és ezért sok mindent kárnak és szemétnek tartani. Bizony, lehet nekünk is a Krisztusban való hit alapján sok mindent kárnak ítélni és tartani. Ezt az előadást követte MekisAdám acsai lelkész nagyszerű előadása a formációról, a deformációról és a reformációról. Az üdvösségre teremtett embert a bűn rontása a korszellem hatására is, az Istentől elszakadásra indítja, ma különösen is. De a reformáció Krisztus keresztjén elkezdődött, ő az, aki igazán reformálni tud minket, ahogyan azt Luther is átélte. Az egyházmegye fiataljai nyitott szívvel hallgatták az előadásokat és meg is beszélték azt a bibliakörökben. A közben elkészült ebéd gyorsan a helyére került, és a délutáni program a pilisi fiatalok vetített képes előadásával folytatódott. Ezt fejezte be a templomban megtartott úrvacsoraosztás, amelyet Gáncs Péter nagytarcsai lelkész szíveket nyitogató igehirdetése vezetett be, aki azon gondolkodtatott el bennünket, hogy nem lehet a bűnökkel úgy bánni, mint a kabátunkkal, hogy egyszer letesszük azokat, aztán újra felvesszük, meg kell tőlük szabadulnunk. A mozgó úrvacsora- vételnél több mint nyolcvanan vettek úrvacsorát. Számomra sokat jelentő volt az, hogy két olyan balassagyarmati leány is jelen volt, akik közül az egyiknek az édes- apja egykor a balassagyarmati ifjúsági bibliaórám tagja volt. Már besötétedett, amikor a közös úrvacsoravétel után a templomudvaron kört alkotva hangzott az ifjúság búcsúéneke, amely Istennek hála, egy jól sikerült ifjúsági találkozó végét jelentette.. Hogy ez sikeres lett, abból az ikladi gyülekezet fiataljain túl a gyülekezet asszonyai is kivették a részüket. Völgyes Pál Kiállítás az Országos Széchényi Könyvtár legféltettebb kincseiből A magyar nemzeti könyvtárat méltán sorolhatjuk azok közé az intézmények közé, amelyek megértették a honfoglalás ezerszázadik évfordulója megünneplésének jelentőségét. A „Kincs, műkincs, közkincs: az Országos Széchényi Könyvtár ciméliagyűjteménye” című kiállítás olyan értéket tár a látogató elé, amilyent az életben csak egyszeregyszer lehet látni. CIMÉLIUM - kincs, vagyon. Görög szó. Könyvtárak és egyházi régiségek, gyűjtemények legszebb antik és középkori eredetű, arannyal, ezüsttel, drágakővel vagy elefántcsonttal ékes darabjaira vonatkoztatják, többes számban: cimélia. A meghatározás vonatkozik a bibliofil értelemben vett szép könyvre, vagy forrásértékét tekintve: régisége, a művészi kivitelezés, a történeti jelentősége együtt, de külön-külön is ciméliummá teheti. A mostani kiállítás anyaga három teremben, három részre csoportosítva 119 db kézirat, nyomtatvány, díszkönyv. Sok közülük eddig csak a kutatók részére állt rendelkezésre megfelelő környezeti körülmények között. Hő- és fényérzékük miatt nem kerülhettek hosszabb ideig kiállításra. Most - a három légkondicionált teremben, megfelelő előkészítés után a legféltettebb kincsekben is gyönyörködhetnek a tudomány és művészet barátai 1977. január 26-ig. Az I. teremben a kézzel írott cimélium- gyüjtemény legszebb darabjai kaptak helyet az egyiptomi aranyműves papiruszától (Kr. e. 3-2. sz.) a különböző szertartáskönyv-töredékekig. Itt látható a szenzációs budapesti lelet, a Minnesang-töredék a 13. sz. végéről, Bibliák, kalendáriumok, imakönyvek, a Pray-kódex a halotti beszéddel, az Anjou-kori Magyarország kultúráját idéző Képes Krónika (1358 után), a Leuveni kódex az Ómagyar Mária-siralommal (Itália, 13. sz.), Anonymus: Gesta Hungarorum (13. sz.) zsol- tároskönyvek, énekgyűjtemény 1420-1430-ból, melyet a Felvidék vegyes lakosságú városaiban több nyelven énekeltek. A II. teremben a CORVINÁK. A magyarországi reneszánsz legjelentősebb, világhírű könyvészeti és művészettörténeti emléke Mátyás király (1458-1490) budai könyvtárából: harmincöt felbecsülhetetlen értékű dúsan illusztrált mű. A III. teremben a nyomtatott ciméliaegyüttes látható, olyan könyvek, melyekről egy ismeretlen nyomdász az 1460-ban megjelent Catholicon zárómondatában így írt: „ez a könyv nem írónád, palavessző vagy toll segítségével íródott, hanem a patricák és betűformák csodálatos harmóniájával, arányával és mértékével nyomtatták és alkották. ” Papírra írt ős- nyomtatványok ezek (és néhány pergamenre nyomtatott díszpéldány). Ősnyomtatvány a könyvnyomtatás első, mintegy 50 évében, 1500. december 31-ig megjelent mű. A nyomdák többsége magát a nyomtatást végezte, a díszítést a könyvfestő műhelyek készítették a megrendelő igénye szerint. Az itáliai könyvművészet remekei mellett látni német művész orna- mentális díszítésével készült kötetet, itt van a 42 soros Gutenberg Biblia (1454-55 körül készült pergamenre), a Magyarországon nyomtatott első könyv, a Budai Krónika (1473), a Sylvester János fordította Ujtestamentum magyar nyelven. Sárvár-Újszigeten nyomtatott első magyar nyelvű könyv, Lázár deák 1528-ban készült első nyomtatott térképe Magyarországról, Bibliák, könyvek, értékes érdekességek, magyarországi rab leírása a török birodalomról a 15. sz. közepén. Található a tárlókban például egy természettudományi munka 1478-ból, orvosi kézikönyv 1500-ból. ,„A humanisták hamar felismerték az új technika kínálta lehetőséget, sorra jelentek meg a klasszikus görög-romai szerzők munkái, megindult a kéziratok rendszeres kutatása a kolostorok könyvtáraiban, s egyre nagyobb igény mutatkozott az egyes szerzők műveinek összkiadására, a szövegkritikai kutatá- vSitiÄ., olvashatjuk a „Kincs, műkincs, közkincs” kiállításhoz Karsay Orsolya szerkesztésében megjelent tartalmas kísérő füzetben. A látványos, nagy értékű kiállítás létrejöttét a Corvina Alapítvány, A Honfoglalás 1100 Évfordulója Emlékbizottság és a MTM Kommunikáció támogatta. Megtekinthető 1997. január 26-ig a Budavári Palota F épületében. Sebeiken Pálma Egy koncert továbbgondolása Az egyházak szellemi életével kapcsolatosan gyakran lehet azt a kritikát hallani, hogy a „vallásosság” címszava alatt bármit el lehet adni az egyházon belül. Ne tagadjuk, van - illetve lehet - benne valami. Sokszor a színvonal rovására is megelégszünk azzal, hogy hívő mezbe öltöztetjük egyébként esetleg félkész vagy értéktelen szellemi termékeinket, s máris úgy tekintünk rájuk, mint fogyaszthatóra, amit mindenkinek el kell tudni fogadni, s még örülni is kellene neki. Utána pedig megsértődünk, ha a világ nem hajlandó velünk tartani, s mindazt, amit leteszünk a társadalom elé szellemi vagy kulturális ételként, enyhe s elnéző mosollyal fogadják. Nos, reformáció ünnepe előtt Veszprémben olyan élményben volt részem, amely ez ellen a kritika ellen szól. A Reformációi esték első napján, 1996. október utolsó vasárnapján a veszprémi református templomban hallhattam J. S. Bach „Ein feste Burg”-kan- tátáját. A mű bemutatásának a gondolata is telitalálat: Bach közös kincsünk, nem csak az evangélikusoké, nem csak a protestánsoké vagy a keresztyéneké, hanem mindenkié, aki a zenét szereti Európában vagy bárhol a világon. Az ő neve minőséget jelent, és nem csak az egyházon belüliek számára. A mű alapjául szolgáló korái, az Erős várunk azonban mégis különösképpen a protestánsoké, s azon belül is a mienk, evangélikusoké. Jó volt ott lenni ezen a koncerten. Több okból is. Először is, mert tényleg jó koncert volt. Ez azt jelenti, hogy a zenészek is, a kórustagok is, a szólisták is minőségre törekedtek, nem elégedtek meg a „valahogy- majd-csak-lesz”-színvonallal. Az egyházijelleg most nem jelentette azt, amit amúgy sem szabadna jelentenie, nevezetesen hogy ami hiányzik a munkából, a hozzáértésből, azt pótoljuk valamiféle rosszul értelmezett felebaráti szeretettel. A szó jó értelmében profi módon szólalt meg a mű. Jó volt ott lenni azért is, mert láthattam, hogy egy jó, színvonalas mű bemutatása hány embert képes fellelkesíteni: gyülekezeti tagokat, más felekezetbe tartozókat és egyházhoz nem tartozó, de a jó zenét szerető, azt magas szinten művelő embereket egyaránt. Tudom, hogy a háttérben is sokan álltak - szervezők, szponzorok (köztük evangélikus egyházunk is) -, akik. a maguk módján segítettek ennek a műnek a létrejöttében. A szólistákat, a zenészeket s a kórust (melynek egy részét a Veszprémi Evangélikus Kamarakórus alkotta) pedig Szelényi Pál karmester verbuválta össze a megye egész területéről. Jó volt látni, hogy a koncert nem maradt az evangélikus, illetve a református gyülekezet belső ügye: tele volt a templom hallgatósággal. Valószínű, hogy sokan inkább kulturális élményre vágytak, mintsem lelki feltöltekezésre, de ez nem baj: amellett, hogy egy koncertélmény részeseivé lehettek, még arra is van lehetőség, hogy a zene hatására esetleg elgondolkozzanak: az azért nem semmi, ha valaki ki tudja mondani, hogy Erős vár a mi Istenünk...' Végezetül pedig jó volt ott lenni, mert (őszintén bevallva) egy kissé büszke is voltam, noha a koncertért semmit nem tettem. De hasonló érzés fogott el, mint amikor külföldieknek mutattam meg a magyar irodalom néhány szép alkotását. Sokunk számára az Erős várunk soha nem lesz egy dallam a sok közül — emlékek, érzések, esetleg hovatartozási élmény is kötődik hozzá mindenféleképpen valamilyen belső, mondhatni intim kapcsolatunk van vele. Ezt a világ elé tárni, megmutatni úgy> hogy talán mások is ráérezzenek arra, mit jelent ebben az erős várban lakni — nagy élmény volt. Köszönet érte. Hegedűs Attila
