Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-12-01 / 48. szám
Evangélikus Élet 61. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 1996. DECEMBER 1. Advent ELSŐ VASÁRNAPJA __ ORSZÁG EV ANGÉLIKUS __HETILAP ARA: 35 FT Ádventi várási időben ígérjük meg az Úrnak: Várjuk Őt a hit szemével, várjuk Őt a kegyelem szavának meghallgatásával. Várjuk Őt a jóban való kitartással. S ha így várjuk, biztosan betér a mi szívünkbe. Jöjj hát, Uram Jézus! Bánk József A TARTALOMBÓL---25 ÉV BALASSAGYARMATON TÖRTÉNELMI LECKE - SZÁMONKÉRÉS NÉLKÜL ISKOLÁT NEVEZTEK EL A KÁNTORTANÍTÓRÓL FELHÍVÁS AKIK A BOLDOGSÁGOT KERESIK, DE CSAK MÁMORT TALÁLNAK... i l.\ S A kDV /AS/2 í 3 £NT SR.N/? A RT ái Q XöZGL/temüNk / H ízVJI^ 1 \ ozzA Közel az Úr - térjünk Hozzá! Közismert szavak: készülődés, várakozás, azaz ádvent. Adventi, karácsonyi készülődés, várakozás: bármennyire rendszeresen tér is vissza, megunhatatlan, mint a szívünk dobbanása, a lélegzetvétel, a szeretet, vagy az élet bármilyen feltétele. Évről évre megunhatatlan öröm járja át a (hívő) ember szívét, még ha mindebbe gond is vegyül, hiszen riasztó a kiszemelt ajándékok ára, s talán az ünnepi asztalra is kevesebb jut. Két kérdésünk van, s arra adandó két rövid válasz: 1. ki van közel és 2. hogyan készüljünk közeli érkezésére? 1. Ki van közel? Keresztelő János szerint az, akinek (bűnösöket szét-) szórólapát van a kezében, és elolthatatlan tüzet vet a gazos embermezőre. Magától az érkezőtől tudjuk meg, hogy ennél még nagyobb hatalom is a rendelkezésére áll (mennyei seregek), de nem mindenek feletti erejével kíván élni, hanem Isten szeretetével. Kiderül, hogy nem szétszórni jött, holott játszi könnyedséggel megtehetné, mint szél a pelyvával, és nem gazt égetni jött, akinek tulajdona az összes villám, hanem jött az életben vereséget szenvedőkért, a bukottakért, olyanokért, mint a vak Bartimeus, a kétes hírű Mária Magdaléna, a házasságtörő asszony, a sokáig kapzsi Zákeus, a gyáván tagadó Péter, a materialistán hitetlen Thmás, és még sokan mások, akikben felrémlik, hogy amint van, úgy rosszul van, és bűnbánattal szívükben kiutat keresve, Jézus színe előtt találják magukat, aki egy gáláns mennyei mozdulattal felkarolja őket, és hozzá tántorgó minket is. Ki van közel? Az a Jézus Krisztus, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz: ugyanaz a megbocsátani, felkarolni, megváltani akaró Úr! Idén is Ő közelít hozzánk, s kitérnünk előle éppen olyan végzetes hiba lenne, mint nem venni levegőt, vagy betegségünkkel nem orvoshoz fordulni. 2. Hogyan készüljünk közeli érkezésére? Stratégiánk két pontja: a) külső készülődés és b) belső készülődés! a) Ebbe szokás a legjobban belegömyedni: karácsony előtti hajsza, gürcölés, takarítás, bevásárlás, ajándékok keresése, pénztárcánk tapogatása. Ebben a vonatkozásban is igaz a Názáreti Jézus egy döbbenetes kijelentése, és a hozzá alkalmazott képei: a belül kimosatlan edény, a temetői sír belső tartalma képszerűen jelzi nekünk, hogy hiába van külsőleg minden rendben! Lehet valakinek sok pénze, vehet drága, lekötelezőnek szánt ajándékokat, de a külső még csak ahhoz járul hozzá, hogy végzetesen kificamítsuk az ünnep eredeti értelmét, és meggyőződés nélkül hajtogassunk olyan frázisokat, mint „a szeretet ünnepe”, hogy „most legyen béke” stb. Mert a karácsony nem a szeretet ünnepe, hanem Isten inkamálódott (megtestesült) szereteté- nek ünnepe, s nem a béke, hanem Isten békekötésének ünnepe. Ahol ez nem világos, ott még nagyon messze vannak a lényegtől, ott csupán a külső van/lehet meg, de a belső, az igazi tartalom úgy hiányzik, mint a kiszáradt kút vize, a defektes kerék levegője. Következmény: kiszáradás, kiüresedés, meggyőződés nélküli, tartalmatlan frázisok emlegetése. Nem lepődünk meg az egyre erősödő karácsonyi neurózison (idegességen). b) Belső, lelki készülődés: a címünk adja a programot! Térjünk, járuljunk elébe, menjünk Hozzá: ahol Ő megszólal - igében, igehirdetésben! Ahol jelet ad - a szentségekben! S mindezt értünk és érdekünkben. Életünk belső tartalmát akarja minőségivé tenni. Végzetesen kár, ha mindenhova fut- kározunk, csak éppen az igazi, élhető, békés élet egyetlen szent forrásához nem térünk meg, s sopánkodva panaszkodunk kiüresedett, megunt, fárasztó életünk miatt. Ádventi lelki készülődés tartalma: térjünk meg Jézus Krisztushoz. Ribár János A százéves ceglédi templom ünnepe A millennéium évében (1896) épült ceglédi evangélikus templom építésének 100 éves jubileumát a millecentenárium évében (1996) ünnepelte meg a gyülekezet. Akkor október 31-én, a reformáció ünnepén szentelte fel Sárkány Sámuel püspök a templomot, most pár nappal később, a következő vasárnapon, november 3-án ünnepelt a gyülekezet. D. dr. Harmati Béla püspök látogatta meg az ünneplő gyülekezetei és szolgált igehirdetéssel az istentiszteleten. A liturgiában segített Véghelyi Antal helyilelkész és Br eb ov szky Gyula ny. lelkész. Az igehirdetés alapigéje a vasárnap perikópája volt: Mk 11,24-26 versei. Ez az ige Isten színe elé állít, és ugyanezt teszi ez a templom is. Imádságra hív az előtte való megállás, egyéneket is, de minket, mint gyülekezetét is. Imádkozzunk és higgyük, hogy meg is kapjuk, amit kérünk. Ma hálát adunk e templomért, de még sok másért is, többek között azért a változásért, melyet ajándékba adott Isten az egyháznak. Egy aranyborjú körül táncoló világban különösen fontos „Isten előtt” állni a keresztyéneknek (coram Deo!) Kincset kaptunk: Jézus Krisztus személyében beteljesedett, ami üdvösségünkre való! Mit tudunk e kincsből felmutatni? Elvisszük- e innen, amit kapunk? Megbocsátást kapunk. Ezt felmutathatjuk az emberek előtt. De mit viszünk közéjük? Megbocsátást? Ennek a gyülekezetnek „jó híre” van az egyházban. Itt született Raffay Sándor, a későbbi püspök és itt volt lelkész Ordass Lajos, aki szintén püspöki szolgálatba került, de megemlékezhetünk Jávor Pál lelkész hűséges munkájáról is. Az ő szolgálatuk emléke kell, hogy legyen a testvérek egymás közötti megértése és szeretete. Fogjon össze a ceglédi három templom népe, találjuk meg egymást, legyen ökumenikus közösség! A ceglédi gyülekezetről és a templom építéséről a közelmúltban, reformációi számunkban (október 27.-43. szám) adtunk hírt avatott személy tollából, Reznák Erzsébet múzeumi vezető írásával. Az úrvacsorái istentisztelet után tartott közgyűlésen ugyancsak ő adott ismertetést, emlékezett az építőkre. Néhány újabb adatot ismerjünk meg ebből: Megemlékezett Sztehlo Ottó budapesti építészről, aki mint egyházának hű tagja, ezer szállal kötődött az egesz egyházához. A Sztehlo család ma élő tagjai is részt vettek az istentiszteleten. Szólt Török József ceglédi lelkészről, aki a templom építő lelkésze volt. 0 volt az építés kezdeményezője és kitartóan végigvitte munkáját az építés 14 hónapja alatt. Mert az 1895. augusztus 19-i alapkőletételtől ennyi telt el csupán az 1896. október 3jL-i felszentelésig. Érdekes adatot mutatott meg ebből a korból, amikor idézte, hogy a „négy József”-kor- szaka volt. A történelmi négy felekezet élén (katolikus, református, evangélikus és a zsidó felekezet) József keresztnevű lelki vezető állott. A felekezeti békét „semmi nem háborgatta azokban az években Cegléden”. Megemlékezett az építkezés „ünnepélyes pillanatairól”, mint a már említett alapkőletételről, a torony csillagának feltételéről, mely nem mindennapi látványt nyújtott a város népének. Még egy érdekes feljegyzés: „a bámészkodók közé cukrot, kiflit szórtak” a toronyból. Végül az egész várost megmozgatta a Sopronban, a Seltenhoffer cégnél öntetett két harang megérkezése. A Vermes Mihály és családja által adományozott harangokat „hatökrös, virágokkal díszített szekér hozta be a vasútállomásról”. A közgyűlésen köszöntötte a jubiláló gyülekezetét az egyházmegye nevében - a szolgálati elfoglaltság miatt távol lévő esperes helyett is - dr. Smidéliusz László egyházmegyei felügyelő. A hálaadás mellett a reménységre irányította az ünneplők figyelmét. Lizik Zoltán református lelkész a szeretet- ben szolgáló ökumenikus közösségről szólt, Kiszel Mihály katolikus plébános pedig a jubiláló templomban az „élő kövekből épült templomot” üdvözölte. Bre- bovszky Gyula ny. lelkész a tápió- szentmártoniak köszöntését adta át, akiknek Raffay Sándor egy ideig lelkészük volt. Szabó László és Münnich Béla a nemrég társgyülekezetté alakult Szolnok nevében köszönetét mondott a közösségért. Bárdossy Tamás a szomszéd irsai gyülekezet nevében szólt. E megemlékezés befejezéseként álljon itt Török József, egykori lelkész 100 évvel ezelőtt elhangzott néhány mondata, a „felsőbb vidékről ideszállingózott” utódok nevében: „Jöttünk, de nem megyünk és éppen ezért nem vagyunk jöttmen- tek. Különbség köztünk és a város lakói között csak az, hogy mi tán később, azok előbb települtek ide. De ha később települtünk is, éppen annyi jogunk van e földhöz, mint báriá másnak, hiszen hazánk földje ez... Hiszen a hazát szeretni nem lehet kiváltsága senkinek, azért olyan szent erény a hazaszeretet, mert az közös kincse minden becsületes embernek!” Tóth-Szöllős Mihály NÉMET EVANGÉLIKUS ZSINAT - LÜNEBURG 1996 Hűség evangélikus egyházunkhoz - ökumenikus elkötelezettséggel PUSZTA SÁNDOR: Bennünk fénylő csillag sírásra görbült a szánk mikor a legszebben akartunk énekelni gyáva lett bennünk az öröm ahogy boldogok akartunk lenni induljunk szívünk dzsungelében az embert megkeresni a jóságot még ma el kéne kezdeni óh bennünk fénylő csillag merj már megszületni A Lutheránus Világszövetség európai tagegyházai püspökeinek és vezetőinek budapesti konferenciája 1996. december 11-én, szerdán 18.00 órakor záróistentisztelettel a Budapest-Fasor evangélikus templomban (1071 Budapest, Városligeti fasor 17.) fejeződik be. Erre az alkalomra minden érdeklődőt szeretettel hívunk. AZ EURÓPAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZAK VEZETŐI BUDAPESTEN Ritka alkalom, hogy Európa evangélikus püspökei és egyházi vezetői találkoznak. Az előző ilyen alkalomra Franciaországban, Strasbourgban került sor három évvel ezelőtt. Most az ezredforduló előtt, Európa együttesen fölvetett és megválaszolásra váró kérdései a téma: milyen egyházat szeretnénk a jövő évszázadban, milyen „víziónk” van az egyházról és az együttes misz- sziói feladatok megbeszélése kapcsolódik ehhez. Az egyesülő Európa is feladatokat jelent. Bár Kelet és Nyugat között a politikai választóvonalak megszűntek, a feszültségek gazdasági, geopolitikai téren megmaradtak. A nemzetiségi kérdések és azok vallásos összefüggései is benne vannak a programban, valamint az 1997-re Hongkongba tervezett Lutheránus Világszövetségi világgyűlés előkészítése. Isten hozta Budapesten az európai egyházak vezetőit! Szeretettel köszöntjük a tanácskozást és arról lapunkban majd beszámolót közlünk. Németországban, a lutheri reformáció hazájában, minden évben nagy egyházi esemény a nyolc tisztán evangélikus tartományi egyház (Bajorország, Braunschweig, Észak-Elbia, Hannover, Mecklenburg, Schaumburg-Lippe, Szászország és Türingia) egyetemes zsinata. Ismeretes, hogy ezek az egy református és kilenc másik, vegyesen evangélikus és református, uniált tartományi egyházzal közös Német Protestáns Egyházon (EKD) belül külön egyházszövetséget alkotnak (Német Egyesült Evangélikus Egyház - VELKD) 1948 óta. A Német Egyesült Evangélikus Egyház állandó zsinata ez idén, a reformáció ünnepe előtt egy héttel, az északnémet Lüneburg városában tartotta meg ülését. A száznál több választott zsinati tag több mint 11 milLüneburg városképe - jobbról a Szt. János-katedrális (XIV. sz.) magas tornya lió evangélikus gyülekezeti tagot képviselt az ötnapos tanácskozáson. (Az evangélikusok száma egyébként a többi protestáns tartományi egyházzal együtt meghaladja a 23 milliót a mai Németországban.) A zsinat színhelye Az őszi napfény mindvégig bearanyozta a híres, történelmi Hanza-város ormos házsorait és templomait, köztük a Szt. János-katedrális kimagasló, 106 méter magas tornyát. Ebben, a XIV. századbeli templomban tartották a zsinat megnyitó ünnepi istentiszteletét és a nagyszabású ünnepi hangversenyt a zsinat résztvevői és vendégei számára. Az öt világrész 22 meghívott evangélikus egyházi képviselője és a zsinat vendégei részére látogatást szerveztek a híres her- mannsburgi vüágmissziói központba és - emlékeztetőül századunk véres történelmére - Bergen-Belsen volt náci haláltáborának tömegsújaihoz. A Luther-emlékév jelentősége Bevezetőül a most lezáruló hatéves zsinati időszakról teijesztette be részletes jelentését dr. Horst Hirschler hannoveri püspök, a zsmat lelkész-elnöke. Szólt a német evangélikus egyház mai igehirdetési és teológiai kérdéseiről, a német ökumenikus helyzetről, a közeli IX. Evangélikus Világgyűlés föladatairól és a harmadik keresztyén évezred nagy kihívásairól. A legrészletesebben azonban az idei Luther-emlékév rendkívüli jelentőségét méltatta: a reformátor még négyszáz évvel halála után is a mindenkit megszólító, legidőszerűbb ieehirdető és tanító ma! Engedjük hát őt magát szólni írásaiból a mai gyülekezetekhez! (Folytatás a 3 .oldalon)
