Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-09-01 / 35. szám

F Evangélikus Élet 1996. szeptember 1. GYERMEKEKNEK Jg. A A. DEZSŐ KÁROLY Esztétika Repülőgépen ülök. Nézem a tájat. ■ ' , Ü É Tizenkétezer méterről csak a lényeg látszik: az isteni szépség. TANÚIM LESZTEK Wald Péter Ismered a mondást: „vizet prédikál és bort iszik”? Saj­nos, a középkor keresztyén egyházának egy jó részére is igaz volt ez a megállapítás. Míg azt hirdették a szegény­ségbe süllyedt embereknek, hogy tűrjék türelmesen sor­sukat, az egyház „uralkodói” sorra építették a palotákat és pompás katedrálisokat. Ezért aztán egyre több bírálat érte az egyházat. Ezek közé a bírálók közé tartozott a francia Wald Péter is. Wald Lyon városában élő kereske­dő volt. Nagyon érdekelte a Szentírás, de mivel csak latin nyelven volt számára elérhető, ő pedig nem tudott lati­nul, ezért megkérte két pap barátját, fordítsanak le neki részeket a Bibliából. Nagy örömmel olvasgatta az evan­géliumi történeteket. Különösen is a gazdag ifjúról szóló történet ragadta meg. Megdöbbentette, hogy az ifjú kép­telen volt Jézus kedvéért megválni földi kincseitől. „Ve­lem ez nem fog megtörténni!" - gondolhatta magában Wald Péter, és 1170 körül eladta és a szegények közt szét­osztotta minden vagyonát. Ettől kezdve mint vándorpré­dikátor kezdte hirdetni a Jézusról szóló evangéliumot. Példáját sokan követték. A nép körében nagy tisztelet­re és megbecsülésre tett szert, hisz nemcsak beszélt az ál­dozatkész szeretetről, de úgy is élt. Az egyházi vezetők vi­szont üldözni kezdték Waldot és követőit. Féltek attól, hogy őszinte fellépésükkel sokakat elfordítanak majd az egyház általuk képviselt tanításától. De a mozgalmat nem tudták megállítani. Wald Péter követői sorra jelentek meg Európa különböző országai­ban, Spanyolországtól Német- és Csehországon át Ma­gyarországig. A történelemkönyvek valdenseknek nevezik őket. Mint szegény vándorprédikátorok hirdették az igét az egyszerű embereknek, tanúskodva Jézus Krisztusról. TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK - SKANDINÁVIÁBÓL ~ Andersen, a nagy dán író beszéli él, hogy egyszer gaz­dag családok gyermekei voltak együtt uzsonnán. Itt sor­ban elkezdtek dicsekedni. Az egyik azzal dicsekedett, hogy az ő apjának milyen előkelő hangzású neve van. A másik azzal, hogy az ő apjának mennyi pénze van. A harmadik pedig azzal, hogy az ő apja könyveket ír. Az uzsonnakészítésben segédkezett a konyhán egy sze­gény asszony, akinek a kisfia szegényes ruhában nem me­hetett be a gazdag gyerekek közé, csak messziről hallgat­ta a többieket. A neve nagyon közönséges volt, napszá­mos anyjának nem volt egy felesleges fillére sem, apja nem írt könyveket. Mégis, hogy mi lett a többi gyerekből, azt senki sem tudja ma már. De hogy abból a gyermekből ki lett, azt széles e világon tudják. O Thorvaldsen, a híres dán szobrász. Ibsberg Hagbard nyomán Messze keleten élt egy hatalmas kalifa. Ellenségeit mind legyőzte, barátait mind boldoggá tette. Sokan sze­rették, de sokan gyűlölték is. Egyszer fáradságos és ve­szedelmes útra küldte fiait. Búcsúzáskor mindegyiknek egy-egy pajzsot adott, melynek külső oldalán ezüst betű­vel ez állt: „Én a nagy kalifa fia vagyok!” - Belül ugyanez volt, de arany betűkkel. „Ezek a pajzsok, ha jól használ­játok, szerencsésen visszavezetnek benneteket az én or­szágomba, a ti hazátokba. A kívül olvasható felirat sok embert arra indít, hogy mindent megadjon nektek, amire szükségetek lesz. Sok ellenséget viszont megfutamít. De mégis az aranybetűs felirat a fontosabb. Az fog figyel­meztetni benneteket arra, hogy kik vagytok, és az én sze- retetemre, amely megerősít benneteket a fáradságban és veszélyben.” - Ezzel indította útnak fiait a nagy kalifa. Minden úgy történt, ahogy megmondta. Bergström Anna nyomán Humorzsák A katolikus temp­lom sekrestyése ép­pen a templomot ta­karítva tesz-vesz, amikor bejön a lóku- pec és megáll Szent Antal szobra előtt:-Drága Szent An- talkám, ha segítesz el­adni ezt a vak lovat, meghálálom. De ha nem sikerül, összetö­röm a szobrodat. Meghallja ezt a sekrestyés és megijed Ez az őrült képes tényleg összetörni ezt a szép nagy szobrot. Gondol egyet, és kicseréli egy kis jelentéktelen szoborra. Néhány nap múlva a kupec dühösen fújtatva ront be a templomba. Megdöbbenve áll meg a kis szobor előtt, aztán odaszól:- Eredj, Tóni, küldd ki apádat! Számadásom van vele! * • > • • * . ­Karcsi kivételesen későig fennmaradhatott. Lefekvéskor édesanyja figyelmezteti:- Az esti imádságról ilyen későn sem szabad megfeled­kezned! Karcsi csodálkozik:- Szerinted ilyenkor még ébren vannak a mennyben? * Felirat egy maratoni futó trikójának hátáról- „Add Uram, hogy legyen valaki mögöttem is, aki ezt a feliratot elolvassa. ” A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. atalqknak ILYEN VOLT A SZÉLRÓZSA (2.) Utazik a nagytarcsai harang A harangláb és a táborlakók, köztük a legfiatalabb résztvevő A váraljai ifjúsági tábor bejáratánál a rendezvény kezdetekor helyet kapott egy impozáns harangláb. Magát az ácsszerkezetet a nagymányoki Klem Adám készítette fenyőfából, a majosi Kontár György grafikus tervei alapján. A vörösréz kupola a szintén mányoki Göltz András, míg a kovácsoltvas kereszt a bonyhádi Tóth József munkáját dicséri. Őcsai Zoltántól, a Szélrózsa házigazdájától megkérdeztük, mi lesz a sorsa a haranglábnak a találkozó befejezése után. A váraljai lelkész sajnálkozva mondta, hogy a harang a nagytar­csai gyülekezeté, így az „hazautazik” a hétvégén. A harangláb jövője még nem biztos. Vagy a váraljai táborban marad, vagy elszállítják egy olyan helyszínre, ahol evangélikus ifjúsági tábo­rokat szoktak rendezni Amennyiben a Szélrózsát a szervezőgárda terveihez híven né­hány évente hagyományosan megrendezi talán érdemesebb lenne a helyszínen hagyni a többemberes emelést igénylő szer­kezetet Jónás ismét sikert aratott o Ten Singgel, Európán át A táborban angol és német szavakra is felfigyelhettek a résztvevők, ugyanis az Euroteam képviseletében nyolc fiatal érkezett a rendezvényre Norvégia, Dánia, Németország, Szlovákia, Svájc, Amerika, Finnország és Oroszország ber­_ Azt szeretnénk bebizonyítani a fiataloknak, hogy ke­vés hangszerrel is lehet színvonalas zenei, drámai előadást produkálni. Koncerteket adunk, felkeresünk helyi Tfen Sing csoportokat, egyházi ifjúsági köröket. Innen például Ukrajnába utazunk tovább, ahol még nem ismerik a Tfen '^Evangélikus táborban mutatkoztatok most be. Hitéleti - feladatotok is van?- Tulajdonképpen csapatunk nem egy adott egyházhoz tartozik. Sőt, az sem kizáró ok, ha valaki nem vallásos. A team kitalálói és vezetői azonban valamennyien kereszté- nyek.- Hogy érzitek magatokat Váralján?- Ez az első alkalom, hogy ilyen nagyszámú közönség előtt szereplünk. Itt is kevesen ismerik még a Tfen Singet, de irprrWnp.lc róla bennünket, és a válaszunkat hallva. Gryllus alkotott Gryllus Dániel zeneszerző, előadóművész elejétől a vé­géig a helyszínen követte a találkozó eseményeit. Ócsai Zol­tán házigazda felvetette, hogy jó lenne egy saját kis szerze­ményt komponálni a Szélrózsa számára. Az ötletadó szöveg­választása Ady Endre: Az Isten-kereső lárma című versére esett. És Gryllus Dániel az esti megbeszélést követően reg­gelre előállt a kész dallammal, amelyet az aznap érkező test­vére, Vilmos is csak a helyszínen ismert meg. Tíz perc múl­va előadták a közönségnek a dalt. Mozgásban sem volt hiány Sportversenyekben sem volt hiány Váralján, becslések szerint háromszáz fiatalt sikerült aktívan megmozdítani a programokkal. És akkor még nem is beszéltünk a szurkoló- táborról, sem a négyszáz főt megmozgató szabadtéri tánc­házról! Az első helyért játszott futballmérkőzést a Security csapa­ta nyerte a Cine Roma bandájával szemben. A győztesek egyébként nem mások voltak, mint az ifjúsági tábor rendjé­re és értékeire vigyázó biztonsági őrök. A kosárlabda-bajnokság döntőjét a bonyhádi fiatalok csa­pata nyerte a budahegyvidékiek ellen. A röplabdapályán is­mét a bonyhádiak győzedelmeskedtek, ezúttal a Security csapata az előkelő második helyre szorult. A négy nap folya­mán egyébként még tájfutásban és súlyemelésben is rendez­tek erőpróbákat. A Jónás és Jézus című rockoratórium anyaga két éve jelent meg hangkazettán. Az egyik alkotót, Smidéliusz Gábort kérdez­tük a kezdetekről-A Magyarország Evangélikus Ifjúsági Szövetség évről évre megrendezte a nyári gitártáborát. Néhány résztvevő között ba­ráti szálak szövődtek, és 1992-ben elhatároztuk, hogy ezentúl évente két ilyen összejövetelre van szükségünk Mi azelőtt egy teológus passióval jártuk a gyülekezetei, Őcsai Zolinak - jelen­leg Váralja lelkésze - pedig létezett egy Jónás oratóriuma. Ezt a két művet elegyítettük adtunk neki egy új koncepciót, így jött létre a Jónás és Jézus.- Hányadik előadását ünnepli a rockoratórium a Szélrózsa keretében?- Immár a huszadik fellépésünk lesz a Jónás és Jézussal. El­ső alkalommal is itt mutattuk be Váralján, egy mozgássérült tá­bor lakóinak Terveink szerint a mostani fellépésünk alkalmával adjuk elő utoljára a zenemüvet. Azt azonban jó volt látni, hogy a gitártáborosok közül még a nehezen aktivizálható fiatalok is első szóra jöttek a fellépésekre közreműködni, és a közönség is mindig azt éreztette velünk hogy nem hiába dolgoztunk Fontos témáról szól ez a rockoratórium, és a fiatalok nyelvén írtuk meg ezért tud óriási hatást elérni A kanna és a szájbőgő sikere Az evangélikus találkozó egyik érdekes színfoltja volt a Cine Roma együttes fellépése. Öt budapesti fiatalember ül velem szemben, akiket többször is visszatapsolt a lelkes kö­zönség.- Fél éve dolgozunk együtt. Autentikus roma folklórt adunk elő, elsősorban Kalyi Jag- és Andro Drom-zeneszá- mokat. Emellett saját szerzeményeink száma is fokozatosan gyarapodik. Spanyol gitár, kanál, kanna, szájbőgő és tambu- ra egyaránt megszólal zeneszámainkban.- Tulajdonképpen hogyan kerültetek ide a Szélrózsa találko­zóra, és hogy érzitek itt magatokat?- Régebben részt vettünk a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség nevelőotthonosoknak rendezett táborai­ban, itt ismerkedtünk meg pár olyan emberrel, akik a jelen­legi találkozó szervezői között vannak. Ők hívtak meg ben­nünket erre a pár napra. Jó itt lenni, örülnek nekünk, szere­tik a zenénket, nem utasítják el azt. A színes tudósításokat Máté Réka bonyhádi újságírónőtől kaptuk. HOGYAN SZÓLALT MEG A KERESZTYÉNSÉG A ZENÉBEN A magyarországi evangélikus egyházzene áttekintése (2.) Ti Miután előző számunkban a liturgikus- és gyülekeze- 1V1 ti éneklés legfontosabb állomásait számba vettük, ejtsünk szót arról a kórus- és orgonamuzsikáról, mely Magyarország evangélikus templomaiban felcsendült. Előre kell bocsátani, hogy ez a leginkább szerteágazó, legtöbb helyi specialitást felmutató terület, s ráadásul ehhez a témához áll a legkevesebb adat rendelkezésünk­re, hisz a zenetörténeti kutatás közelmúltbeli és jelenlegi feladata, ennek a területnek részletes, feltérképezése. Nem problémamentes a számadás más szempontból sem. Mint ahogyan D o b s z a y László épp Magyar Zenetörténetében rámutat, az igényes műzene talán minden más művészeti ágnál érzékenyebb a külső körülményekre. Ahhoz, hogy hosszú időn keresztül ma­gas színvonalú és stabil zenekultúrát és előadókat talál­junk egy országban, jól működő, a muzsikát nem elha­nyagoló iskolák, nyugalmas közállapotok, jó és rendsze­resen karbantartott hangszerek, és nem utolsósorban anyagi biztonság szükséges. S ebből a szempontból Ma­gyarország története nem kényeztette - s kényezteti -el a zenét szeretőket és művelőket. Gondoljunk csak arra, hogy éppen reformáció korában pusztít hazánkban a tö­rök: a protestánsok számára sok megpróbáltatást hozott a Habsburg-uralom is -, hogy csak az elmúlt századok próbás időszakai közül idézzünk S ezek ellenére azt ta­pasztalhatjuk, a muzsika úgy keres életteret a maga szá­mara, mint a sziklán növő növény, mely a legkisebb fény és víz hatására kivirágzik A törökkori Magyarországon az Európával való kapcsolat letéteményesei az észak­magyarországi és erdélyi városok lehettek Abban, hogy Sopron, Lőcse, Bártfa vagy Brassó városában a város által fizetett orgonistáról, karnagyról tudunk a lutheri istentisztelet-teológia gyakorlatba ültetését láthatjuk A Rauch, Wohlmuth, Croner vezetéknevek külföldi származásra utalnak de gondoljuk meg, ez az az idő­szak mikor — a török pusztítás és a betelepítések miatt — Magyarországon a magyarság elveszti abszolút többsé­gét. S a német származású szerzők egyben biztosítják a német zenével való eleven kapcsolatot. Érdekes példa erre a Moson megyei Strattner György, aki később épp Németország területén lett jelentékeny zeneszerző, s kan­tátái J. S. Bachra is hatással voltak A Buda visszafog­lalása utáni évtizedekből a katolikus egyházzenében két kiemelkedő mestert kell megemlítenünk az ország újjá­építésében jelentékenyen szerepet vállaló Esterházy Pál nádort, és a győri székesegyházban működő Istvánffy Benedeket, de tudunk arról is, hogy a nagyobb evangélikus templomokban a zeneszerzőként is alkotó karnagyok mellett fizetett ének- és zenekarok mű­ködnek A sok száz kottát rejtő kottatárakban a kortárs európai zene mellett ott vannak a helyi szerzők művei is. (Ezek alapos vizsgálata és bemutatása lehet, hogy meg­lepetéseket tartogat.) így virágzott fel az országgyűlés vá­rosának Pozsonynak zenei élete, ahol K u s s e r János irányította az evangélikus egyházzenét. En­nek az irodalomnak az életterét az evangélikus istentisz­teletjelentette, hallgatói a 17. században olyan evangéli­kus iskolákba jártak ahová az idegenből érkezők közül csak a zenéhez értőket vették fel, ahol a tehetséges diá­kokat az iskola pénzén képeztették tovább. Ezt a virág­zásnak induló, széles körű egyházzenei életet a 18. szá­zadi racionalista szellemű korlátozó intézkedések törték meg. Ebben is követtük Európát. Elég csak Bach szen­vedélyes hangú levelére utalni, melyet a lipcsei Tamás­iskola vezetésének írt „a zenei állapotok romlásáról”. S ha az „ötödik evangélista” neve előkerült, említsük meg két magyar tanítványát: Schimert Pétert, aki Szeben és Francisit, alá Besztercebánya templomi zeneéletét gaz­dagította. Összességében azonban a következő száz egy­néhány év nem az egyházzene virágkora. Sem az egyhá­zi iskolák puritán szellemű korlátozásai, sem a zenei íz­lés érzelmesség felé tolódása nem kedvezett a szent zené­nek Ez a kor felejti el Bach műveit is. De ezekben az években is valós értéket képvisel a kántor-tanítók hűsé­ges munkája, mellyel az iskola és a templom egységében közvetítették az ének-zene szeretetét. Századunk első év­tizedeiben az érdeklődés szinte egy időben ébred fel a ré­gi liturgikus értékek és a B a c h -müvek iránt. Ezek je­XVI11. századi orgona a pilisi templomban le Schulek Tibor, Sulyok Imre és B o t t a István kutatásai a régi magyar li­turgikus- és énekirodalom területén, Zalánfy Aladár tanári és orgonista munkássága a Zene- akadémián és a Deák téri templomban, a Lutheránia ma több, mint 90 éves hagyomá­nya, mellyel a legnehezebb időkben is ápolta - mégpedig kiváló színvonalon — Bach és az evangélikus egyházzene más szerzőinek mestermüveit, Gárdonyi Zoltán és a nyomába lépők művészete, mellyel a régi protestáns dallamokat „visszaadták” a műzenének A sort sokáig lehetne folytatni. Mégis rekesszük itt be a történeti vizsgálódást. Végezetül próbáljuk összefoglalni, miről beszélnek az évszázadok Beszélnek az egyházi zene három alapvető megnyilvánulási területéről: a liturgikus énekről, a gyü­lekezeti énekről és az iin. műzenéről. E háromnak meg­van a maga sajátos szerepe az evangélikus istentisztele­ten. Magyar történelmünk során - különböző súllyal - mindhárom utat talált az evangélikus gyakorlatba. S ha sziklás talajnak is bizonyult a hazai történelem, s néha mesterségesen is visszaszorították lehetőség szerint vi­rágzásnak indult a szent zene ügye. Mindez persze nem magától történt, hanem az értékért hozott áldozat árán. Ez az az áldozat, melyet nekünk is meg kell hozni ma is - nemcsak pénzben, de időben, fáradságban, odafigye­lésben, kitartásban ha nem akarunk elődeinkhez mél­tatlannak bizonyulni: De beszél még valamiről ez a történet, s ezt nemcsak nekünk evangélikusoknak kell meghallani. Ma, amikor keresztyén felekezetek az egymást összekötő kapcsokat keresik tudhatjuk hogy a műzenében megvalósuló öku- menén túl - pl „evangélikus Bach”, „katolikus Li s zt, „református G o u d i m e l” - éppen a magyar gyülekezeti énekanyagunknak van egy közös rttagja, mely a reformáció előtt, majd egy évszázadig utá­na is közös kincsünk volt, s melyet többé-kevésbé ma is használunk Csak éppen tudatosabban, bátrabban le­hetne vele élni és nagyon vigyázni erre a közös kincsre. Finta Gergely

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom