Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-09-01 / 35. szám

BUDAPESTI evangélikus templomok 16. Az angyalföldi evangélikus templom Evangélikus Élet 1996. szeptember 1. Testvérgyülekezet látogatása Bad Wimpfenben Története Az angyalföldi evangélikus templomépítés terve egybekapcso­lódik a pesti evangélikus egyház 1919-ben Rimár Jenő vallástanító­lelkésznek adott megbízásával, a háborúban szétszórt hívek egybe­gyűjtésére, szervezésére. 32 éven át ő tartotta a Váci úti, később a Tömöri úti iskolákban, majd a Vá­ci úton bérelt imateremben az is­tentiszteleteket. Munkájában segí­tette az Angyalföldi Luther Szövet­ség megalakulása. 1923-ban indult me8 a gyűjtés a templom építésé­re, 1924-től a Szövetség szervezésé­ben. 1934-ben a liturgikus isten­tiszteletek bevezetéséhez elmoz­dítható oltárt építettek s 1935-től a fejlődő gyülekezeti élet szükséges­sé tette, hogy nagyobb helyiségbe költözzenek. ‘ A templomépítési pályázatot a Pesti Evangélikus Egyház 1936 ka­rácsonyán írta ki. Sándy Gyula, legtöbb (különösen pestkörnyéki evangélikus templom) építője ter­vét fogadták el. Sok nehézség leküzdése után 1937 június 27-én 1300 résztvevő­vel ünnepelték az alapkőletételt, Kemény Lajos esperes szolgálatá­val. A templomot 1938 október 30-án Raffay Sándor püspök avat­ta fel. A II. világháborúban a szom­szédban levő égő fegyvergyár miatt Budapest egyik legnagyobb tüze itt tombolt. Az épületet szá­mos belövés, tetőzetét 10 légiakna rongálta meg, harangját szétlőtték. 1946-ban beüvegezték az alagsort és 4 templomablakot. Megindult a gyűjtés új harangra, ami 1947-re készült el. Az 1948-as, 10 éves ju­bileumra a templom csaknem egé­szen megújult. A 26 éven át pótol­hatatlan tevékenységet kifejtő Lu­ther Szövetséget 1949-ben polgár- mesteri rendelet megszűntette. Az utolsó háborús sérüléseket 1950- ben sikerült kijavítani. Leírás A templom téglalap alaprajzú, homlokzata háromszögű timpa­nonnal zárul. Ez, és a párkányzat is díszítetlen, sima. Bejáratánál két monumentális, egyszerű dór osz­lop. Fölöttük architrávon párkány nyugszik. A torony az épület olda­lán emelkedik. Az előtér falán a bejárat baloldalán Petz Lajos em­lékére emelt márványtábla lát­ható. A templombelső egyszerű, egyetlen díszítése az ablakokat kö­rülvevő íveken ismétlődő görög kereszt-motívum. Az oltárkép, Az emmausi tanítványok, az asztaluk­nál ülő, kenyeret törő Jézust ábrá­zolja. Raksányi Dezső alkotása. Az olasz gyártmányú elektro­mos orgona rendszeres hangverse­nyek főszereplője. Kovács Mária Az elmúlt évtizedekben hazai gyülekezeteink a határon túl ke­restek testvérgyülekezetet, de egy­re inkább éled a vágy hazai gyüle­kezetek között is testvérre találni. A soproni gyülekezet a finn • Seinäjoki mellett a német Bad Wimpfenben szőtt hittestvéri szála­kat. Ennek gyökerei visszanyúlnak az 1946. évre, amikor a soproni gyülekezet kétharmadát kitelepí­tették, kényszerítették hazájuk, vá­rosuk, otthonuk, templomuk és gyülekezetük elhagyására. Bad Wimpfenbe és környékére kerül­tek a legtöbben, így érthető, hogy amikor a kapcsolat legalizálására lehetőség nyílott, a két gyülekezet nyújtott testvéri kezet egymásnak, megelőzve a két város közötti kap­csolat felvételét. Tettük ezt abban a bizonyosságban, hogy a rokoni, a vérszerinti szálak jó alapot adnak, melyek egykor a soproni közössé­get erősítették városban és gyüle­kezetben. Ezek a kapcsolatok, mint párhu­zamos sínpárak húzódtak a váro­sok és gyülekezetek között. Mind­egyik érthető módon külön szerve­zett találkozókat, egyszer Sopron­ban, máskor Bad Wimpfenben, de a gyújtópont a testvéri szálak erő­sítésére legtöbbször a templomi is­tentisztelet volt, ahol nemcsak az Ezeréves a magyar iskolázás TANULMÁNYI VERSENYEK (Folytatás az 1. oldalról) az anyanyelv védelme, a nemzeti kultúra oktatása és érvényesítése, valamint az állampolgári köte­lességre nevelés volt. Dr. Ladányi Sándor református teológiai pro­fesszor a peregrinációról - magyar diákok külföldön - adott ismerte­tést. A külföldi tanulás a diákokat helytállásra képesítette és haza­jőve jelentős tényezői lettek a társadalomnak. Végül az iskola és a társadalom kölcsönhatásáról be­szélt dr. Paczolay Gyula egyetemi tanár. Az egyházi iskolákban vég­zettek hatása megmutatkozott mindenkor társadalmunkban, nem csupán az iskolák vonzáskörzeté­ben, de mindenütt, ahová mint ér­telmiségiek eljutottak. A társa­dalomra mindenkor erős hatást gyakoroltak tanáregyéniségek. Ugyanakkor a társadalom is ha­tott, kapcsolódott az egyházi isko­lákhoz (adományok, alapítványok stb.). A tanácskozáson részt vevő mintegy 50-60 meghívott hallgató nagy érdeklődéssel figyelte dr. Lampérth Gyula igazgató ismerte­tését a soproni líceumunk múltjá­ról, mai életéről, hagyományok ápolásáról. Mindenkor vallották, hogy a szellemi nevelés mellett az érzelmi nevelés is fontos tényezője az egyházi iskolák tevékenységé­nek, és ma is erős e kettő mellett a spirituális nevelés a líceumban. Üdítő, frissítő volt a programba iktatott vers és énekszó. Hanzséros Agnes c. főtanácsos Füst Milán- verssel nyitotta meg a tanácsko­zást, dr. Bakkné Orbán Júlia Illyés Gyula versét szavalta és a rádióból is ismert Budai Róna népdalokat adott elő, sőt megénekeltette a hallgatóságot is. Kövy Zsolt - aki a pápai és sop­roni tanácskozást összefogta -, eredményesnek és a jövőre muta­tónak nevezte az iskolák ügyében folytatott tanácskozást, remélve, hogy az iskolák ezen a szinten is bizonyítani tudják ökumenikus hi­vatásukat. Kissé megkésve, de a most beérke­zett jelentések alapján közöljük evan­gélikus gimnazistáink tanulmányi versenyeken - a múlt tanévben - elért eredményeit. Helyszűke miatt csak az első tíz helyen végzetteket tudjuk fel­sorolni. Zárójelben a nevek mellett a gjmnázium nevét találhatjuk FELHÍVÁS ÚTMUTATÓ 1997. és EVANGÉLIKUS NAPTÁR 1997. kiadványainkat 1996. szeptember 25-ig kér­jük előjegyeztetni. Sajtóosztály Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV): Biológia 8. he­lyezett: Antal Katalin VQI/b. (Fasor) Arany Dániel matematika verseny: Szabó Gábor Vl/a a 9. helyen (Bonyhád), Hartmann Miklós Vl/a a 10. helyen végzett. (Bonyhád) Arany János irodalmi verseny: Dóczi Noémi Vl/a (Fasor), aranydip­loma. Németh László Középiskolai Irodalmi pályázat: Karvai Orsolya VÜI/c (Fasor), 1. díj. Magyar-Francia szellemi kapcsolatok ápolása pályázat: Tássy Márta VH/a (Fasor), fődíj. Országos Japán nyelvi verseny: Lestyán Anita VÜI/c (Fasor), 2. helye­zett. Vörösmarty Versmondo verseny; Philipp Nóra V/b 1. helyezett. : Nemes Tihamér Orszagós Középiskolái Számítástechnikai Vefsenyen Hartmann Miklós Vl/a (Bonyhád), 10. helyezett. Szilárd Leó fizikaversenyen csapatkategóriában 3. helyen végeztek. (Tagok: Madarász József III/c, Székely László III/c, Ivanova Enikő IV/c és Madarász Imre IV/c (Bonyhád). Kenguru nemzetközi matematikaverseny: Stoll László m/c (Bony­hád) 3. helyezett. Öveges József Emlékverseny: Csapat a 9. helyen végzett. (Tagok: Tiiboly László Vl/a, Somogyi Gábor Vl/a, Hartmann Miklós Vl/a, Szabó Gábor Vl/a (Bonyhád). Varga Tamás matematika verseny: Jung János Vl/a a 7. helyen, Kazinczi Csaba Vl/a a 10. helyen végzett (Bonyhád). Kosárlabda bajnokságon a FASOR csapata 1. helyezett lett. evangélikus gyülekezet tagjai je­lentek meg, hanem másvallásúak és a városok képviselői, vezetői is. A kitelepítettek, akik 50 évvel ezelőtt kényszerültek hazájuk el­hagyására, az utolsó ilyen szerve­zett találkozójukat tartották Bad Wimpfenben június első felében. Ugyanabban az időben és időre kaptunk meghívást az ottani gyüle­kezet presbitériumától, hogy kül­döttségünk látogassa meg a test­vérgyülekezetet, vegyen részt egy presbiteri összejövetelen és a gyü­lekezet vasárnapi istentiszteletén. Héttagú presbiteri küldöttsé­günk azzal a nyitottsággal indult, amelyet eddig a külföldi testvérek­től tapasztalt. Bár E. Herberg veze­tő lelkész nyugdíjba vonulása foly­tán új lelkész, Bernd Göller vette át a testvéri kapcsolatok ápolását, de ez törésmentesen történt. A gyüle­kezeti terem falán ott van a sopro­ni templomot ábrázoló hármas ta­golódású „szárnyas oltár”-fest- mény, amelyet még az előd idejé­ben ajándékoztunk. Ott van az ő aláírásával is hitelesített okirat, mely jelzi, hogy milyen alapon let­tünk és vagyunk testvérek a Jézus Krisztusban! Mostani találkozásaink súly­pontjait így lehetne összefoglalni: 1. Együttlét a presbitérium tagjai­val fehér asztalnál, amikor előke­rült a „hogyan tovább” kérdése. Azok a testvérek, akiknek bölcsője Sopronban ringott, életük utolsó szakaszába érkeztek, de velük nem halhat meg a kapcsolat. Fiatalokat kell bevonnunk és ebben jó szolgá­latot végez a mostani vezető lel­kész, aki tavaly gyermekekkel jött és soproni fiatalokkal nyári tábor­ban vett részt. Most az idei nyáron pedig soproni fiataljaink utalnák Bad Wimpfenbe, hogy osztozzanak a hit értékeiben és erősödjenek a testvériségben. Ének- és zenei vo­nalon is van mit megosztanunk és gyülekezeti lapjainkban is tájékoz­tathatjuk egymást életünkről. 2. A gyülekezet ünnepi istentisz­teletét megelőzte a temetőben tör­tént koszorúzás. Gyülekezetünk nevében Kebelei Ferenc felügyelő és Gálos Ernő másodfelügyelő he­lyezték el a Sopronból hozott ko­szorút. Ezután hívtak a kéttornyú templom harangjai istentisztelet­re. A zsúfolásig megtelt dómban a helyi lelkész köszöntő szavai és ol­tári szolgálata után e sorok írója a kapott felkérés alapján hirdette az igét, hazai gyülekezeteinkben erre a vasárnapra előírt igehirdetési textust alapul véve (Mk 1,14—20). Krisztus követése állt a határokat átívelő gyülekezet elé, mely ott történik, ahol az evangélium ajtót nyit. Azok számára szól az evangé­lium ajtónyitása, akik előtt 50 év­vel ezelőtt a szülőföld, a haza, az otthon, a templom ajtaja Sopron­ban bezárult. De Krisztus ajtót nyitott nemcsak az új otthonra lel­teknek, hanem az itthonmaradot- taknak is, akik átélték ugyancsak a zárt ajtók és „szöges drótok” kese­rűségét. Aki számára Jézus Krisz­tus az ajtó, az tud szakítani a múlt­tal. Örvendetes, hogy Bad Wimpfenben két utca neve emlé­keztet a múltra, a bölcsőre: Sop­ron és Ödenburg. Nem így kell szakítanunk a múlttal, hanem fáty­lat borítani megbocsátással. Aki meg tud bocsátani, az szakított a múlt bűneivel, nem bénítja meg a Krisztus nyomdokában járását a megbocsátani nem tudás „kolon- ca”. Aki még hordozza ezt a kö­löncöt öt évtized után is, Jézus bűntől szabadító szeretetét megta­pasztalhatja és azonnal követheti őt, mint az első tanítványok. A ne­künk szóló evangéliumnak ránk is érvényes, azonnal hatályba lépő vonzereje van. Soproni és bad-wimpfeni ének­karok szolgálatai tették még ünne­pélyesebbé a gyülekezet együtt- létét. 3. A kirándulások pedig szá­munkra még emlékezetesebbé tet­ték azt a hazát, ahol a kitelepített soproniak új hazára leltek, ahol a tűztorony helyett új városuk kék- tornya ad támpontot, ahol a Fertő tó helyett a Neckar vize hűsíti a felfrissülés után vágyókat. Szép volt a Neckar folyón történt hajó- kirándulás, melyen a polgármes­ter vendégei voltunk. De csodála­tos volt az a vár is, melynek tulaj­donosa a reformáció tüzével szá­molt be a lutheranizmus páratlan kincséről, 450 évvel Luther halála után... A reformáció gyökerei éltessék és gyümölcsöztessék a két testvér­gyülekezet kapcsolatát továbbra is, melynek egyik fontos állomása volt a mostani találkozás! Szimon János Kárpát-medencei melankólia, vagy hungaropesszimizmus Amikor a millecentenárium alkalmából emlékezünk, mindenekelőtt arra kell gondolnunk, hogy Isten sokféle- , kép és sok minden által tud szólni hozzánk Valamit mond pl. minden ember élete, sorsa. Csak legyen nyitott fül és szív, hogy azt megértsük Leginkább saját életünket kellene így nézni... Mennyivel inkább mond valamit szeretett ha­zánk és magyar népünk 1100 éves története. Persze nem könnyű megérteni. Luther mondja, hogy bár Isten sok mindent elmond, kinyilatkoztat igéjében, de van olyasmi, ami titok Isten sok mindent tesz, enged, cselekszik, amiről igéjében sem szól. Az igé csak annyit mond el, amire szükségünk van. Ismeretes az a mondás, hogy „sírva vigad a magyar". Népünk hajlamos melankóliára, népmeséink népda­laink tele vannak a világfájdalom szomorú motívumai­val. A számtalan irodalmi példából csak egy Ady-vers álljon itt: Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. Ezerszer Messiások A magyar Messiások. Ezerszer is meghalnak S üdve nincs a keresztnek Mert semmit se tehettek, Oh, semmit se tehettek. Évszázados és jelenlegi sorsunk talán igazolja is ezt a tömény pesszimizmust. Vesztes háborúkat, forradalma­kat éltünk át a velük járó sok nyomorúsággal. Történel­münk jelenlegi szakasza pedig egyenlőre talán csak egy kis rétegnek nyújt gyors felemelkedést. Külföldiek - bár sok jó benyomást kapnak rólunk -, többnyire azzal mennek haza, hogy „rosszkedvű” nép vagyunk De mi evangélikus'keresztyének népünk sorsát és ben­ne a pesszimizmust más szemmel kell hogy néz­zük, mint az autonóm gondolkodású emberek. Történelmünk során döntő a magyarok megkeresztel- kedése, ami Szent István bölcs politikai lépése volt és ez­zel Nyugathoz is kapcsolt bennünket. Nem kevésbé fon­tos nekünk evangélikusoknak a 16. századi reformáció. A magyarok megtéréséről és középkori vallásosságról is vannak felemelő emlékeink de kétségtelen, hogy a ma­gyar reformáció hozta igazán közel az evangéliumot né­pünkhöz. Az üldözések ellenére is élt és hatott ez a hit még a 18. század legnehezebb éveiben is. Ahol nem volt pap, templom, ott az Énekeskönyv lett a gyülekezet „papja”, és a Türelmi Rendelet után csodálatosképpen kiderült, hogy élnek a látszólag elpusztult gyülekezetek A felvilágosodás meghozta a vallási egyenlőség áldásait, persze jött vele az ész, a természet és az erkölcs vallása, amely elszakadt az igazi bibliai alaptól. Ma is hasonló veszedelmet jelent egyházunkra nézve a modem racio­nalizmus, amely miatt a bibliai gyökértől elszakadó val­lásosság bensőleg teszi erőtelenné gyülekezeteinket. Hangsúlyoznunk kell, hogy mi az evangélium népe az evangélium felől kell néznünk nemzetünk múltját, jele­nét és jövőjét. Az evangélium élő reménységet jelent - és ezt a reménységet kell hirdetnünk! Mi soha nem csüg­gedhetünk el, mint akiknek nincs reménységük Együttérezve a ma nehéz sorsban élőkkel és segítve őket, sem panaszkodhatunk úgy, mint akik nem ismerik a Megváltót, mert hiszen tudjuk hogy Isten a történelem­nek is Ura. Igen fontos tudnunk hogy az ige szerint „a teremtett világ sóvárogva várja Is­ten fiainak megjelenését.” Vagyis embereket várnak akiknek teherhordó, nehéz élete mögött ott van a hit többlete. Bármily kis létszámú is az evangélikus egyház magyar hazánkban, van sajátos küldetése, feladata. Luther és nyomában magyar reformátoraink az igétől vártak min­dent: erkölcsi, kulturális és társadalmi felemelkedést is. így mi is az élő igével, a viva vox evangelii-vel tartozunk népünknek. Ma a sokféle vallási irányzat zűrzavart okoz. De ezen kizárólag csak a Jézus Krisztusra mutató ige segít. Ő a forrás, belőle kell élnie egyházunknak És hisszük hogy az elmúlt századokban is ez az ige és ez a hit tartotta meg egyházunkat és őrizte meg szeretett ma­gyar népünket. Most amikor együtt ünnepeljük népünkkel a mille- centenáriumot és nemzeti imádságunk első soraival kér­jük■ „Isten áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel...” - igyekezzünk kicsiny lét­számú egyházként is sóvá lenni. Megízesíteni sok­szor reménytvesztett népünk hétköznapjait a keresztyén reménység jó ízével. Gáncs Aladár A BIBLIA ÉS A FOLKLÓR Szenzációs kötetet jelentetett meg a Makabi Kiadó az elmúlt hetekben. Scheiber Sándor: Folklór és tárgy­történet című munkáját 1520 oldalon, tetszetős külső­vel adta ki, egy kötetben a teljes kiadást. Hídvégi Máté előszavából ismeijük meg a Scheiber- család és közöttük Scheiber Sándor életútját és ebben a családtörténetben századunk véres eseményei, a ho­locaust rettenetes következményei bontakoznak ki. Ő maga a holocaust pusztításából megmenekülve, a budapesti Országos Rabbiképző Intézet professzora, később igazgatójaként szervezte újra a képzést. Thdo- mányos felkészültsége volt az alapja az újraindulás­nak, a tudományos szinten való megmaradásnak és a további kutatásoknak. Professzori munkássága kez­detén kitűzte a célt: „a maradék magyar zsidóság tu­dósaira és tudósjelöltjeire háruló feladatokat, amit itt kell elvégezniük, mert csak itt lehet elvégezni.” Egy­maga pótolt munkásságával szinte egy egész tudomá­nyos intézetet. Thdományos munkásságának termékenysége több, mint másfélezer könyvben, tanulmányban és cikkben mutatkozik. De ezekből a munkákból az is kitűnik, hogy világszerte ismert folklóristaként joggal tartot­ták számon. Raj Tamás íija a könyv utószavában a kö­vetkezőket: „... összefoglaló műve, a Folklór és tárgytör­ténet előbb 1974-ben, majd 1977-ben két kötetben látott napvilágot, 1984-ben - röviddel halála előtt - ehhez tár­sult egy harmadik kötet is. Ezúttal - egyetlen gyűjtemé­nyes kiadásban - a teljes munka kerül az olvasó ke­zébe”. A mű tartalmában a címnek megfelelően kettőssé­get találunk. A folklór fejezetei az Ótestámentum hátterét világítják meg, a zsidó folklórban megtalált elemekkel, képekkel. Ezekben a cikkekben mutatko­zik meg, hogy Scheiber Sándor széles skálájú világ- irodalmi, vallástörténeti, az ókori keleti vallások is­meretében gazdag tudással rendelkezett, de termé­szetesen a zsidó hagyományok, a zsidó néprajz terüle­tén is egészen otthonosan mozog. Figyelemre méltók a Biblia néprajzi vonatkozásai, melyek az írásokban minduntalan előkerülnek. Ótestámentumi kortörté­netként forgathatják azok, akik az írásban elmélyedni kívánnak. Lelkészeknek, bibliaolvasóknak sok új is­meretet, látást adhat. Lót és a Bábel története, vagy Kain és Ábel áldozata megértéséhez épp úgy kapunk „hátteret”, mint rövid összefoglalást a Biblia és a folk­lór című fejezetekben (106-136. old.). A tárgytörténeti részben jegyzeteket fűz a magyar irodalom jeles művelőihez és egyes műveikhez, sajá­tos szemszögéből. Néhány név az irodalmat művelők közül: Bornemisza Péter, Petőfi Sándor, Arany János, Mikszáth Kálmán, Ady Endre és József Attila -, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Külön figyelmet ér­demel A Biblia a magyar irodalomban című fejezet, mely 1945-1973 évekből sorolja fel bibliográfiai kísér­letként azokat az írásokat, melyekből kitűnik, hogy egyes magyar költők és írók a Biblia hatása alá kerül­ve írták műveiket. A könyv ajánlását Raj Thmás utószavában olvashat­juk találóan: „Scheiber professzor - az itt olvasható ta­nulmányok által - segített kibogozni a kultúra egymás­ba szövődő szálait, ám egyúttal szorosabbra is fűzte őket. Jól tudta, így vagyunk egymással is: az elzárkózás önpusztításhoz vezet, míg a megértés és a nyíltság barát­ságot teremthet emberek és népek között. Bízunk benne, hogy ez a kötet élvezetes olvasmányul, ritka kulturális csemegéül, s főként tanulságul szolgál majd a széles ol­vasóréteg számára. ” így látjuk mi is, amikor ajánljuk e kötetet tanulmá­nyozásra lelkészeknek, hitoktatóknak, bibliaolvasók­nak egyaránt. Kapható Könyvesboltunkban is. tszm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom