Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-08-25 / 34. szám

Evangélikus 61. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1996. AUGUSZTUS 25. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI TIZENKETTEDIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 35 FT Az ítélkezés vakká tesz, de a szeretet látóvá. Bonhoeffer A TARTALOMBÓL BUDAPESTI EVANGÉLIKUS TEMPLOMOK EMLÉKMŰAVATÁS GERÉNYESEN LELKÉSZIKTATÁSOK A VIHARSAROKBAN ITT A NYÁR! NYARALJUNK!? ELIDEGENEDÉS VAGY ÚJ ETIKA? A minap hallottuk a híradásokból, hogy Angliában háromezer „lefagyasztott” embriót akarnak elpusztí­tani. Tálán többen nem is sejtettük, hogy van ilyen - nagyon is megkérdőjelezhető - lehetőség az ember kezében. Milyen dermesztőén fantasztikus helyze­teket produkál a hideg értelem, az Isten nélküli „tu­dás”. A felelőtlen emberi manipuláció következtében ezeknek az embrióknak megfoganásuk óta nem volt kihez, mihez odasimulni. Elidegenedve, megfagyva tárolták őket öt évig, és most anyagiakra hivatkozva kivégzik őket. Van-e ennél nagyobb magány? Az em­beri elidegenedésnek, elhidegülésnek az oka, hogy az ember elidegenedik Istentől, az Élet forrásától. Tlidjuk, hogy Magyarországon az utóbbi évtizedek­ben több millió magzat nem születhetett meg. „Elide­genítették” őket az élettől. Nem magányosságra te­remtett minket az Úr. Szeretetből szeretetkapcsolat- ra álmodott és teremtett minket. Elengedni kezeket büntetlenül nem lehet. Az ember magányossá, védte­lenné válik, amikor elidegenedik, eltávolodik Örök Társától. Ennek következtében meghasad az ember ember közötti kapcsolat is. Káin története is ezt pél­dázza. A következmény pedig a szétesés és a félelem. Hazánkban súlyos gond a magány és a félelem. „Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyülö- lik egymást... .Mivelpedig megsokasodik a gonoszság a szeretet sokakban meghidegül. ” (Mt 24 10-12) „Azt pe­dig tudd meg hogy az utolsó napokban nehéz idők jön­nek. Az emberek ugyanis magukat fogják szeretni, pénz- sóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentség­ieknek, féktelenek, jóra nem hajlandók" (2Tim 3, 1-3). Mint látjuk nem egy mai magyarországi szocio­lógiai felmérés eredményét írtuk le, hanem az apostol 2000 évvel ezelőtti próféciáját. Sajnos a prófécia és a mai valóság közel került egymáshoz. DE NEM KELL ENNEK ÍGY LENNI ES ÍGY MARADNI! Ma is csak a radikális megtérés segít. Szokták mondani, hogy olyan vezetése van egy or­szágnak, amilyet megérdemel. A történelem tanúsága szerint minden kultúra, birodalom és ország összeom­lott, amely nem számolt Istennel és az Ő törvényével. Magyarországnak az élő Istennel számoló, az Igét mécsesként előltartó vezetőkre van szüksége! Akik éneklik: „Isten áldd meg a magyart!” - tudják-e kihez kiáltanak? Valóban kell-e még a magyarnak Isten? Vagy áldás Isten nélkül? Az pedig hogyan lehetséges? A magyarságnak meg kell térnie, mert különben bele­pusztul az istentelenségébe, közöttük társadalmi, po­litikai vezetőknek is, de az egyháznak is, hogy SÓ, KOVÁSZ és VILÁGOSSÁG legyen. Legfőképpen pedig Krisztussal együtt kenyérré és áldozattá kell lenni. Szeverényi János MEGHÍVÓ 1996. augusztus 25-én, vasárnap de. 10 órakor há­laadó ünnepen emlékszik a szombathelyi gyülekezet templomának centenáriumára. Az istentiszteleten D. Szebik Imre püspök szolgál. Utána ünnepi közgyűlésen emlékeznek meg a gyü­lekezet és a templom történetéről. Kiállításon mutat­ják be emlékeiket Szeretettel váiják az érdeklődőket. MEGHÍVÓ 1996. augusztus 25-én, de 10 órakor a kaposvári gyülekezet templomában ünnepi istentisztelet lesz, mely után felszentelik az éj Gyülekezeti Házat és lel- készlakást. Az istentiszteleti és felszentelő szolgálatot D. dr. Harmati Béla püspök végzi. Szeretettel hívják az érdeklődőket HOGYAN TALÁLKOZOTT A MAGYARSÁG AZ EVANGÉLIUMMAL A reformáció után: az evangéliumi kegyesség üldözésekor Kegyetlen kor volt az ellenreformáció kora egyhá­zunk tapasztalata szerint. A kegyelmes Isten azonban mégsem hallgatott el, a hirdetett igében és a kiosztott szentségeiben jelenlévő Úr nem hagyta el népét. Nem dicsekvéssel, de hálaadással állapíthatjuk meg, hogy népünk találkozott az aktuális isteni segítséggel, ami­re valóban égetően rászorult. Az Úr valóságos jelen­létére és látogatására volt a válasz az egyházi ének, a zene, a könyvnyomtatás segítségével terjesztett Bib­lia-részek vagy az egész Szentírás, a leírt prédikációk sora és a magyar kultúrában és műveltségben fellel­hető sokféle visszhang. A valós történelmi helyzetben időszerűen szólalt meg az igehirdetés, gyakran vigasz­taló szóként. A még Wittenbergben tanult nemzedéket követő nemzedékek prédikátorai bátran vállalták a nehéz sorsot. Lelkészek, tanárok, tekintélyes nemesek, je­lentős városi polgárok álltak ki hitükért, sokszor koc­kázatot vállalva. Egyre inkább értem, hogy eleink miért nem törőd­tek sokat az új egyházszervezeti kérdésekkel, hanem az élő hitet teremtő és megtartó evangélium-hirdetés állt egyházi életük középpontjában. Az élő hit és a hit­ből való élet jellemezte az evangéliumi kereszténységet ebben a nehéz időben is. Az evangélium hallható és látható formájával együtt a tanítás is elsőbbséget élve­zett. Gyermekek és felnőttek tanítása (!) természetes módon tartozott az evangéliumi kereszténységhez. A prédikátorok Isten irgalmát, érthetetlen szeretetét hirdető evangéliummal vigasztalják a nagyon meg­próbált népet, az egymással is viaskodó nemzetet. Nem hallgat el a bűnbánatra hívás sem: vétkek és mu­lasztások következményeként, isteni büntetésként ér­tékelik a nehéz történelmi helyzetet és egyértelműen fogadják és fogadtatják el az egyház mindenkori jelét, a keresztet, de ez nem passzív belenyugvást jelentett, hanem bizalomra bátorítást és jó reménységet: mégis Jézus Krisztus az Úr! Minden látszat és minden tapasz­talat ellenére is az egyház Ura bűnön, szakadásokon, halálon győztes Úr! Az evangélium hirdetése nem maradt befelé fordulásra biztató üzenet csupán, ha­nem életes, szolgálatra bátorító, egységet kereső mondanivaló lett. Ami engem izgat ma az üldözések korából, az ket­tő: 1. Más volt a helyzet ebben a korszakban az or­szág három különböző részében - a Habsburg-ura- lom alatti országrészben - a török hódoltság alatti te­rületen (még a törökök visszavonulása, és az ország­rész elnéptelenedése és betelepítése korában is) — és megint más Erdélyben, ahol nemcsak szabad vallás- gyakorlatot biztosítottak a történelmi három, később négy felekezetnek, hanem a protestantizmus szinte államvallássá lett. 2. A másik felderítetlen, izgató pont: a római restauráció, ellenreformáció manapság egyre inkább a római egyház megújulása címszó alatt szerepel mai római egyháztörténeti könyvekben (Szilas László, Szántó Konrád, Rónay László). Ma rómaiak már a reformációt megelőző kort értékelve, nyíltan beszélnek a középkori egyház hiányosságai­ról, sőt bűnéiről, egyházi korrupcióról, a bürokratiz­mus diadaláról és hamis tanítások beszüremkedésé- ről. Másfelől elismerik a protestantizmus értékeit, jó szolgálatát. Ha Luther teológiáját túlzottan egyolda­lúnak is tekintik, a Szentírásban a neki megfelelő ré­szek előnyberészesítését emlegetik, ha Kálvin isten- tiszteleti gyakorlatát túlságosan leegyszerűsítettnek is tartják, a Mohács utáni tragikus helyzetben a pro­testáns prédikátorok szolgálata szerintük is jelentős volt. A könyvnyomtatás használatát, a bibliafordítási kísérleteket, iskolák alapítását, a műveltség terjeszté­sét nem vitatják. Sőt, kihívásnak érzik a római kato­likus egyház számára, serkentésnek a megújulásra. A protestantizmus fantasztikus térnyerése ma már leplezetlen titok a rómaiak számára is, ugyanakkor a külföldi római katolikus egyház segítségül hívása (olasz, spanyol, dél-német) szinte természetes jelen­ség. Enélkül nem állhatott volna talpra a padlóra ke­rült, számában nagyon megfogyatkozó római egyház. Pázmányig nem is volt egységes koncepció a reformá­ció hatásának ellensúlyozására. Telegdy Miklós buz- gósága, az első magyar nyelvű katolikus katekizmus, áz egyetlen római nyomda felállítása, kollégium szer­vezése nem volt elegendő. Csak Pázmány fordított az arányokon és irányokon. A Biharban született kálvi­nista Pázmány még Kolozsvárott reformátusként iratkozott be a jezsuiták kollégiumába. Az 1570-ben született Pázmány Péter csak 1584-ben tért át római hitre. Bécs, Krakkó, Róma, Graz életállomások után kerül haza. A nemzetközi környezetben is magyar maradt, magyar teológiát művelt magas szinten, majd itthon magyarul prédikál kitűnően, és tősgyö­keres magyar nyelven. Nemcsak azt akarja menteni, ami még menthető, hanem egyháza hű szolgájaként ki akarja vezetni népét a védekezés állapotából. A ki­tűnő szervező másokat is munkára buzdít: Káldi Györggyel elkészíttette az első teljes magyar nyelvű római katolikus bibliafordítást, lefordította Kempis Tamás Krisztus követése című könyvét és többek kö­zött, egy valóban mély tartalmú imádságos könyvet szerkesztett. Közben minden eszközt felhasznál, hogy a kialakult felekezeti számarányokat visszafor­dítsa. Ehhez a Habsburgok és a nemesek segítségét is igénybe veszi. Sajnos, az ellenreformáció erősebb és csendesebb kora sem állt csupán hitvitákból, hanem erőszakos, világi hatalmat is igénybevevő reka- tolizálásból. Akármeddig is tartott a hitüldözés kora - 1690-ig, I. Lipótig, vagy 1781-ig, II Józsefig -, szerintem a tra­gédia egyértelműen az, hogy a kereszténységnek e két nagy ága alapjában véve meg volt győződve, hogy jót akar, az igaz egyházat védelmezi és közben kora poli­tikai és hatalmi érdekeitől nem függetlenül szembe­került egymással. Az ország állapotának, a nemesség nagy része rekatolizálásának megfelelően tűzzel-vas- sal folytatott küzdelemben kegyetlen vallási harc folyt. Csak az Úristen hosszútűrése és irgalma miatt maradhatott meg ebben a küzdelemben a protestáns kereszténység Magyarországon. Ma jószándék, türelem, megértés szükséges, hogy a valóban véres ellenreformáció és protestáns-üldözés mögött is meglássuk azt, ami közös kincs: Krisztus evangéliumát. Stílszerűen egy Pázmány imádsággal zárom soraimat: „Jaj! - mely mocskosnak látszik a mi tisztaságunk, - mely haragosnak a mi szelídségünk, - mely felfuvalkodottnak a mi alázatosságunk, - mely kegyetlennek a mi irgalmasságunk, - mely gyarlónak a mi erősségünk, ha a Krisztus tükörébe nézünk!” (Páz­mány összes munkái, VI. 84.). Vértörvényszékek, megaláztatások, gályarabság, diszkrimináció évtizedeiben, évszázadaiban mégis megmaradt az evangéliumi kereszténység. Ma már csak két kérésünk lehet: Urunk, könyörülj rajtunk, mindnyájunkon! - Soha többé vallásüldözést keresz­tények között! Dr. Hafenscher Károly ELJEGYEZLEK MAGAMNAK... Péter Attila lelkészavatása Fancsalon Lelkészi pályára elhivatást kapni Isten különös ke­gyelmének ajándéka. Ő adja, függetlenül attól, hogy az elhívott honnan származik, milyen környezetből jön. Mégis mindig örülünk az egyházban, ha apáról fiúra száll át az elhívás, ha a stafétabotot az édesapa kezéből veszi át fia. Ezért örült a hatalmas gyülekezet is, július utolsó vasárnapján együtt a lelkészcsaláddal, mert Péter Jenő, a lelkész édesapa 30 éven át szolgál­va Fancsalon, most 6a lelkésszé avatásán adta tovább a stafétabotot. A felavatandó lelkészjelöltek „előélete” mindig meglátszik az avatási szertartás alkalmával. Aszerint, hogy a teológia melyik szeletével barátkoztak meg és foglalkoztak tüzetesebben, maguk választják, kérik az avatási szolgálathoz professzorukat. Péter Attila az ószövetségi teológia tudományát szerette meg, így az avatási szertartáson a tanszék egy éve megválasztott professzorát, Jutta Hausmann professzorasszonyt kér­te a liturgikus szolgálatban való segítésre. D. Szebik Imre püspök is ószövetségi textust vá­lasztott alapigéjéül: Hós 2,21-22 verseit. Az igehir­detés elején megemlékezett az édesapa 30 éves hű­séges, fáradságot nem kímélő, gyülekezetei és szór­ványt építő és megtartó szolgálatáról. Most a fiú ugyanazt a szent igát veszi magára, és ugyanazt a szent igét veszi ajkára. Isten pedig megajándékoz az igazság, az irgalom és a hit ajándékával, hogy le­győzze alkalmatlanságunkat. A lelkészi szolgálat mindig küzdelmes harc, mert mindig újra „mai hit” kell. Isten megajándékoz hittel, hogy hűséges légy a szolgálatban. Á hűség mindig igent mondás Isten aka­ratára. Belerendülhetünk Isten hűségébe. Ajándék az igazságosság is. Hogy jobb legyen a javak elosztása. Ebben a betegesen önző európai társadalomban Isten nehéz időn át előre akar vinni a jobb, az igazabb felé. Végül irgalmassággal ajándékoz meg Isten, hogy ir­galmatlan korunkban tudjunk mégis irgalmasságot gyakorolni. Csak az irgalmasságnak van jövője! A liturgiában magyar nyelven vett részt a pro­fesszorasszony, meghatódottan az édesapa, amikor áldást mondott a fia indulására. Nagy számban jöttek lelkésztársak is, különösen az édesapa volt évfolyam- társai közül. A gyülekezet fiataljai, presbiterek és tisztségviselők kívántak az induláshoz erőt és áldást. A családban van még „lelkésztárs” a feleség, Pétemé Benedek Ágnes, aki az áldást mondók között vett részt a szertartásban. A lelkészházaspár ezután Budapes­ten folytatja szolgálatát, a férj a rákoskeresztúri gyü­lekezetben segédlelkészként, a feleség tovább folytat­ja kórházlelkészi munkáját. Isten eljegyezte őket erre a szolgálatra, ígéri és ad­ja erejét, szeretetét, igazságát és irgalmasságát, hogy jól végezzék azt. Tóth-Szöllős Mihály TANÉVNYITÓ ISTENTISZTELETEK EVANGÉLIKUS ISKOLÁINKBAN BONYHÁD A Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium új kol­légiumának felszentelését a tanévnyitás alkalmával D. dr. Harmati Béla püspök végzi augusztus 31-én, szombaton du. 4 órakor, a gimnázium kertjében. OROSHÁZA Az Orosházi Evangélikus Általános Iskola ünnepi átvétele, tanévnyitó istentisztelete és pedagógusainak eskütétele augusztus 31-én, szombaton du. 3 órakor lesz az evangélikus templomban. Igét hirdet: Káposz­ta Lqjos esperes, püspökhelyettes. SOPRON A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum), az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola és a Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola közös tanévnyitó isten- tiszteletét D. Szebik Imre püspök szolgálatával szep­tember 1-jén, vasárnap du. 4 órakor tartja az evangé­likus templomban. ASZÓD Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium szeptem­ber 1-jén, vasárnap du. 2 órakor. Igét hirdet: Bara­nyai lámás espereshelyettes. BÉKÉSCSABA Evangélikus Gimnázium szeptember 1-jén, vasár­nap de. 10 órakor. Igét hirdet: Táborszky László esperes. BUDAPEST Deák téri Evangélikus Gimnázium szeptember 1- jén, vasárnap du. 4 órakor. Igét hirdet: Zászkaliczky Péter igazgató-lelkész. Evangélikus Gimnázium (Fasor) szeptember 2-án, hétfőn, de. 8 órakor. Igét hirdet: Szirmai Zoltán esperes. GYŐR Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium, szep­tember 1-jén du. 5 órakor. Igét hirdet: Lackner Pál igazgató-lelkész. NYÍREGYHÁZA Kossuth Lqjos Evangélikus Gimnázium szeptem­ber 1-jén, vasárnap du. 5 órakor. Igét hirdet: Bozo- rády Zoltán esperes Evangélikus Általános Iskola, szeptember 1-jén du. 6 órakor. Igét hirdet: Laborczi Géza igazgató­lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom