Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-08-25 / 34. szám

Evangélikus Élet 1996. augusztus 25. m GYERMEKEKNEK K A F I A T A L O K N A K Ha nagy leszek, festőművész leszek. A képeimen mindenkinek három szeme lesz, hogy tudjanak figyelni egymásra tévézés közben is. A teheneknek rövid lábakat rajzolok majd, hogy ne kelljen nagyot hajolni legelés közben. A madaraknak meg három szárnyat festek, hogy ha a szomszéd Pista bácsi meglövi valamelyiket légpuskával, nehogy lezuhanjon az utca aszfaltjára. Ha nagy leszek, csak akkor. Most még nem, mert a Kovács tanár bácsi úgyis kijavíttatná velem: „Ejnye, hát mért olyan rövid ennek a tehénnek a lába?” ilium, a<U nekem türelmet a felnőttekhez! Segíts, nehogy mire megnövök elfelejtsem a legjobb ötleteimet! TANÚIM LESZTEK Nursiai Benedek Amint a hagyo­mány tartja: tisztes­séges, jámbor szülők gyermeke­ként látta meg a napvilágot 480 táján az itáliai Nursiában egy Benedek nevű fiúcska. Thnulni az ifjút Rómába küld­ték szülei. A nagy­városban Benedek tanúja lehetett, mi­lyen erkölcstelen, léha életet élnek di­áktársai. Mindettől megundorodva el­határozta, hogy ott­hagyva az emberek forgatagát magá­nyosan próbálja ke­resni az Isten közelébe vivő utat. 16 évesen egy hegyre vonult el, ahol remeteként élt egy barlangban. Csak egy a közeli kolostorban élő szerzetes tudott a fiú hollétéről. 0 vitt neki olykor-olykor egy kis ennivalót, amit a maga adagjából rakott félre. Persze nem sokáig maradhatott ti­tokban Benedek rejtekhelye. Amikor a közeli vicovari kolostor lakóinak tudomására jutott, hogy milyen ko­moly, Istent szerető és őt kereső fiatal ember él a közeli barlangban, elhatározták: meghívják őt, legyen kolosto­ruk vezetője. Segítsen nekik is életüket Isten szolgálatá­ba állítani. Benedek először arra hivatkozott, hogy ő még fiatal; és szeret egyedül lenni. Később azonban engedett a kérlelésnek. A szerzetesek szerették és tisztelték őt. Később azonban mégis el kellett hagyma a kolostort, mert a rendet, amelyet meg akart teremteni, sokan fölös­legesnek tartották. Otthona ismét egy barlang lett, ahol sokan keresték fel, hogy tanuljanak tőle. Szerették és tisztelték Benede­ket. Itt, Monte Cassino hegyén alapította meg azt a ko­lostort, ahol már az általa írásbafoglalt rend szerint éltek a szerzetesit. Sőt, később Európa számos kolostorában is átvették a szerzetesi élet Benedek által megfogalmazott rendjét. Benedek követői sok-sok évszázadon át, egészen a mai napig munkálkodnak azon, hogy életükkel és tanításuk­kal Istenről tanúskodjanak az emberek között. Nagy szerepük volt abban, hogy a Kárpát-medencében letelepedő magyarok megismerték a keresztyénséget. Ma is munkálkodnak, talán hallottál is róluk: ők a „bencés szerzetesek”. „ELMESÉLNEM NEKED” Néhány hónappal ezelőtt próbáltuk elindítani ezt a rovatot azzal a reménnyel, hogy hátha küldtük olyan verseket, amelyeket ti írtatok. A felhívásra érkezett is néhány mű, melyekből már a legtöbbet közöltük is. Volt egy-két olyan hosszú vers is a címünkre érkezett köl­temények között, melyeket hosszúságuk miatt nem tud­tunk közölni, mert nem fértek be a gyermekrovat keretei közé. Ezek szerzőitől ezúton is elnézést kérünk! Most két olyan verset szeretnék közkinccsé tenni, amely nem a mi felhívásunkra érkezett, és nem is ki­mondottan gyerekek számára íródott. A váraljai Szél­rózsa találkozón ismerhettem meg. A. Dezső Károly mozgássérült költőt. Két itt olvasható verse BARKA - mozgássérült táborok egy-egy pillanatát ragadja meg. Talán ti is átéltetek ilyen pillanatokat ezen a nyáron?! Áhítat (Zánka BARKA-tábor) Sötétben ölünk. Szavak hullnak közénk: gondolataink diaképek villanása. Gyertyák lobbannak fel. Összefogódzunk: szemünkből tisztító könny fakad. Imádkozunk. Csomópontok (Egy váraljai tábor emlékére) Sokfajta virágot Körbe-ültünk, összekötöttünk: előttünk egy csokor. tábortűz falta magát... Szeretet mágnese Megfogva vonzott: egymás kezét énekeltünk: összegyűltünk. egybeforrtunk Istennel! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Tágas téren járok, ha a te utasí­tásodat keresem. (Zsolt 119,45) Biztosan sokan ismeijük azt a humoros helyzetet, amikor egy ré­szeg ember egy hirdetőoszlop kö­rül tapogatódzik körbe, és ezt mondja: „Jaj nekem, befalaztak!” Ez a helyzet szerintem hasonlít ah­hoz, ahogyan a legtöbb ember a törvényhez viszonyul. Általában a törvényekhez, szabályokhoz, és Is­ten törvényéhez egyaránt. Nagyon sokan a törvényt akadálynak, kor­látnak, a cselekvési szabadságot túlzottan befolyásoló tényezőnek tartják. Pedig jó lenne azt megfon­tolni, hogy vajon ennek a korlát­nak melyik oldalán van valójában nagyobb tér. S rájöhetünk a zsoltár írójával együtt, hogy aki Isten tör­vényét igyekszik betartani, az tá­gas téren jár, és nem egy szűk hely­re van beszorítva. A megtérésem nyomán nagyon jó volt megtapasz­talni azt, ami önmagában nem egy nagy felfedezés, de jó volt szemé­lyesen is átélni, tudniillik azt, hogy a törvény nem tiltás és kötelezett­ség többé számomra, hanem lehe­tőség. A Tízparancsolatban pél­dául a „ne ölj”, „ne paráználkod- ják”, „ne lopj” nem azt jelentette, hogy nem szabad ezeket megten­nem, hanem hogy nem kell. „Szén­SZÍVHANGOK teld meg az ünnepnapot”! Nem kö­telező, hanem lehet! Megtehetem, és meg is akarom tenni. A Krisztusban újjászületett em­ber rájön, hogy a törvény jó. Isten nem bosszantásunkra találta ki, hanem az érdekünkben, szeretet- ből. S aki ezt megérti és elfogadja, az ennek a gyönyörű zsoltárnak egy másik versét is sajátjának fogja érezni: Gyönyörködöm parancsola­taidban, mert szeretem őket. (Zsolt 119,47) S olyan jó megtapasztalni, hogy így is lehet élni, és jó így élni! Amikor az ember elkezd az UR- ral jámi, elkezdi Krisztust követni, akkor már törvény szerint akar él­ni. Nem törvény nélkül, és nem is a törvény ellenében. S aki Krisztust követve, Isten utasításai szerint él, az rá kell, hogy döbbenjen: micso­da szabadsága van a keresztyén embernek! Az újjászületett ember nem kap egy milliméterre, másod­percre pontosan kidolgozott cse­lekvési programot, amitől nem le­het eltérni törvényszegés nélkül. A keresztyén ember rengeteg min­dent megtehet. Ugyanis nem csak jó és rossz között, de jó és másik jó, vagy jó és még jobb között is le­het választani. Az ÚR az Ő akarata végrehajtá­sában, érvényre juttatásában fel­használja a mi döntési szabadsá­gunkat, szabad akaratunkat is. A kérdés csak az, hogy mi aláren­deljük-e akaratunkat, gondolko­dásunkat Isten Szentlelke vezeté­sének. Ha az Ő utasításait keres­sük, imádságban, igehallgatásban, tágas téren járunk. És ne azt ke­ressük, hogy ennek a térnek hol vannak a határai! Akit a saját aka­rata irányít, az szűknek érezheti az Isten törvénye által meghatározott teret, s a határait tapogatja, át akarja lépni, tömi. De Isten a vé­letlen határátlépéseket, sőt a szán­dékosakat is megbocsáthatja és jó­vá tudja tenni. Amit az ember el­ront, azt Isten az Ő bölcsességével újabb emberi cselekedeteken ke­resztül ki tudja igazítani. „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten jóra fordította azt!” Mennyei Atyánk! Köszönjük Ne­ked a törvényt, s köszönjük, hogy Te valóban a mi érdekünkben adtad azt! Add Szentlelkedet, hogy felismerhes­sük: a törvény jó, és azt követve is dön­tések sorozata állhat előttünk, hogy szabadságunkban áll választani dol­gok között, amelyek közül mind lehet Neked tetsző! Igéd tanítása által szen­teld meg gondolkodásunkat és életün­ket! Ámen. Nagy Ervin ILYEN VOLT A SZÉLRÓZSA (1.) Találkozó és ének az esőben A szélrózsa találkozó szerdai megnyitója után a program- szervezők és vendégeik a váraljai panzióban beszélgettek az ifjúsági összejövetel jelentőségéről. Ezen idő alatt a Szélró­zsára érkezett közel hétszáz résztvevő megismerkedett az if­júsági táborral, amely a következő napokban otthonukat, a lelki töltekezés helyszínét jelenti számukra. Az este fellépett a Hermons, a Halesz és a Cine Roma együttes, valamint Do­bozi Sándor és barátai. Az éjszakába nyúló teaháznak nagy sikere volt, hiszen a zenehallgatás mellett itt nyílott lehető­ségük a fiataloknak az ismerkedésre is. Csütörtök nem indult túlzottan szerencsésen a váraljai sá­tortáborban. A reggeli áhítaton a százak által énekelt dalok csak rövid ideig tartották távol a felhőket. Azonban a hirte­len lezúduló eső sem vette el a résztvevők kedvét, bevonul­tak a nagy közösségi sátorba, és egy kis szócső segítségével folytatódott az áhítat: A délelőtt folyamán az esernyőké és az esőkabátoké volt a főszerep. Ilyen mostoha időjárásban a fedett helyiségek­ben rendezett programok iránt volt a legnagyobb érdeklő­dés, a sportpályákon viszont csak a tócsák gyűltek össze. A fiatalokat a bibliatanulmányozáson kívül több előadás is várta: A keresztyének egészen másképp csinálják? Imádság és lelki alkat. Ezt követően aki meg szerette volna osztani gondolatait másokkal, az kisebb csoportokban ezt megtehet­te. A témák között szerepeltek: a fogamzásgátlás és az abor­tusz, a házasság előtti kapcsolatok, a homoszexualitás) a pár-' választás szempontjai, a szakítás és a válás. A Lehetőségek piacán az érdeklődők megismerkedhettek a szövés rejtelmeivel, megtekinthették, hogy az Internet szá­mítógépes rendszerben egyre több külföldi egyházi közösség mutatkozik be, és már a magyar evangélikus fiatalok is ter­vezik a belépést az adattárba. A „piacon” bemutatkozott többek között az Evangélikus Sajtóosztály, a Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség, a Zákeus Médiacentrum, a Börtönmissziói Szolgálat, a Kór­házmissziói Szolgálat, a Református Iszákosmentő Misszió, a mozgássérültek csoport-otthona. Az ebédért olyan türelmesen álltak sorba az esemyős fia­talok, hogy az eső elszégyellte magát és továbbállt. Finn vendégek HOGYAN SZÓLALT MEG A KERESZTYÉNSÉG A ZENÉBEN? A magyarországi evangélikus egyházi zene áttekintése (1.) „Mely igen jó az Úristent dicsérni. Fenségednek, ó, Uram énekelni" - valljuk a 16. századi magyar reformátorral, Sztárai Mihállyal. De mi minden rejlik e mögött az oly magától értődőnek tűnő mondat mögött? Mindenekelőtt gondoljunk arra, hogy az Úristen, mint ahogy teljes valónkat igényli, úgy teljes lényünkre is sze­retne hatni „Világosítsd meg elménket, És gerjeszd fel mi szívünket...”(78. ének 3. vsz.) - erre van hivatva minden művészet az Isten közelében, hogy a tanító szó mellett a szemet vagy a fület gyönyör­ködtetve, egész valónkat az ég felé emelje. Ezért olvasha­tunk a Bibliában is olyan sokszor zenéről, s ezért szólal meg maga a bibliai szöveg is olyan hitelesen a szent ze­ne nyelvén. De erről vallanak Augustinustól Lutheren és Bachon keresztül annyian. Amikor a millecentenárium évében a magyarországi egyházzene - ezenbelül különösen is az evangélikus egy­házzene - évszázadaira tekintünk, nem tehetjük ezt másként, mint egy-egy fontos mozzanatot kiemelve, a mindenkori ember életében - gyülekezetében - betöltött szerepét keresve. Az első ilyen nagyon fontos pont a magyar gregorián hagyomány kialakulásának és virágzásának ideje. Ez az a zenekultúra, mely a nyugati keresztyénség istentisztele­tével szoros egységben alakult ki és élt, s mely alapvető vonásaiban közös európai kincsnek nevezhető, mégis, területenként sajátos - zenei - variánsai alakultak ki így zenei jellegzetességeivel, sajátos tételeivel egyszerre euró­pai és sajátosan magyar ez a dallamkincs, mely utat ta­lált mindenkihez, aki résztvett a középkori istentisztele­ten: az iskolákban ezt tanulták, a templomban ezt éne­kelték A széles körű ismertségre a legmeggyőzőbb bizo­nyíték népzenénk gregoriánnal rokon stílusrétege, és a hagyományőrzés elzártságában, csángó falvakban gyűj­tött, a nép ajkán gyönyörű természetességgel megszólaló gregorián tételek sora. Ezt a kincset a magyar reformátorok majd egy évszá­zadon keresztül tovább ápolták Magyarra fordított, sok­szor rongyosra használt graduálkönyvek jelzik ezt az utat a 16. században. Az 1540-es években Szegedi Lő­rinc és Kálmáncsehi Sánta Márton fordítja magyarra a latin tételeket, majd 1560-ban Huszár Gál, a hányattatott életű prédikátor adja Iá az első nyomtatott kottás énekeskönyvet, mely a magyarnyelvű gregorián mellett gyülekezeti énekeket is tartalmaz. (Mai Énekeskönyvünk innen vette a fent idézett 78. éneket.) A 16. század második és a 17. század első felének ez a jel­legzetes protestáns könyvtípusa figyelemreméltó kísérlet a gregorián dallam és a magyar szöveg összecsiszolásá- ra. Becsesen készített kéziratok (pl. Batthyány-, Óvári-, Ráday-Graduál) is jelzik a graduálanyag iránti korabeli igényt. Ennek a kincsnek összefoglaló gyűjteményei az 1630-as évekből az I. Rákóczi György és Beth­len Gábor fejedelmek költségén nyomtatott és ter­jesztett öreg Graduál és a Felvidék énekrepertoárját fel­sorakoztató Eperjesi Graduál. Az egyházi zene másik alapműfaja, a verses gyüleke­zeti ének. A reformáció előtti korból nem túl nagy szá­mú, de annál értékesebb ilyen tétel maradt ránk (pl. Krisztus feltámadt...). Luther értékrendje nyomán meg­nőtt ezeknek az énekeknek a liturgikus rangja, így már a 16. század első felében korátok sorát komponálják az evangélikus szerzők (köztük maga Luther is) Németor­szágban. Az 1560-1570-es években kiadott (egy kivétel­től eltekintve egyelőre csak szöveget közlő) magyarorszá­gi énekeskönyvekből úgy tűnik, néhány évtizeddel a re­formáció lángjának fellobbanása után már elkészült a mintegy 150 énekből álló magyar protestáns énekanyag is. Ezen a helyen is ki kell emelni a már említett Huszár Gál: Isteni Dicséretek című, két kiadásban (1560 és 1574) megjelent énekeskönyvét, mely ennek a korszak­nak egyetlen kottás forrása, és a vegyes nyelvű Felvidék evangélikusságának 1593-as Bártfai Énekeskönyvét. Ez az alapvetően közös magyar protestáns énekgyakorlat - melynek jelentékeny részét a korabeli katolicizmus is használta - a 17. században felekezetűnkben a német korálirodalom, a reformátusoknál pedig a genfi zsoltá­rok magyarra fordításával vált ketté. Az előbbit az Ács Mihály által szerkesztett 1696-ban megjelent Zöngedező Mennyei Kar, majd ennek „új” kiadása jelzi. S csaknem egy század múlva újra megjelenik egy nyom­tatott kottás énekeskönyv 1859-ben, Sopronban. De lép­jünk vissza az időben egy különleges jelentőségű énekes­könyvhöz, a szlovák gyülekezetekben használt Tranosciushoz. Ez az először 1639-ben, Lőcsén megje­lent, majd a legutóbbi, 150. (!) kiadásban 1148 tételt fel­sorakoztató gyűjtemény sokszor szinte a Bibliával egyen­rangú értéket és megtartó erőt képviselt használói szá­mára. A századforduló ideje a helyi énekeskönyvek ko­ra. A legszélesebb körben ismert talán a Dunántúli és a Szarvasi, így jutunk el az eddig felsoroltakból és a nem­zetközi és ökumenikus énekkincsből merítő, jelenleg már 14 éve használatban levő Énekeskönyvig. Szakítsuk most meg a történelmi és műfaji utazást. Következő számunkban a kórus- és orgonakultúráról lesz szó, s rövid értékelésre is kísérletet teszünk. Finta Gergely A finn-magyar testvéri kapcsolatok a Szélrózsa találkozón is fellelhetők voltak. A magyar evangélikus egyház meghívására két fiatalember érkezett Váraljára, Finnországot képviselve.- Mindketten jártunk már Magyarországon, egy ökumenikus ifjúsági találkozón. Eddig azonban csak nagyvárosokban ren­dezett fesztiválokon vettünk részt, itt Váralján egészen más a programok hangulata, hiszen valamennyi kinn a szabadban, az erdő mellett zajlik - mondja Markus Koskinen, aki a finn egyház ifjúsági központjában dolgozik.-Szoktak Finnországban is egyházi ifjúsági találkozókat szervezni?- Hazánkban évente több nagyszabású összejövetel is van, léteznek egyházi ifjúsági napok is. Az egyházon belül működik ébredési mozgalom, amely a lelkiségükben különböző fiatalo­kat tömöríti egy égisz alatt. Finnországban erős a konfirmációs oktatás. Valószínűleg a tábori keretek között való tanításnak köszönhető, hogy a fiatalok 95 százaléka eljár ide, habár sza­badon választható - mondja Pepe Johansson.- Mit vártok a négynapos váraljai találkozótól?- Legfontosabb, hogy belekóstoljunk az itteni légkörbe, meg­ismerjük a magyar evangélikus egyházat. Jó lenne feleleveníteni az országaink közti régi jó barátságot, és a fiatalokkal is kialakí­tani hasonlóan gyümölcsöző kapcsolatokat. Tavaly létrehoz­tunk egy nemzetközi munkacsoportot, amelynek az ökumenikus alapokon történő kapcsolatfelvétel a feladata. Mikor Helsinki­ből eljöttünk, 10 fokos hideg volt, de meleg szívek üdvözletét hoztuk. Váralján a zenénket is bemutatjuk a magyar fiatalok­nak, A dallamok nagyon fontosak az életünkben. Hiszen a zene ott kezdődik, ahol a szavak már elhallgatnak - mondja Markus. Kórus a váraljai templomban A találkozó keretében komolyzenei koncert várta a tál Vfla}iaa falu evangélikus templomi A Mondák kórus (azaz a fóti Kántorképző Intézet kara) elő gyönyörűen csengő dalokat. A koncert hivatalos része kihívták a hallgatókat az udvarra, és ott már világi énekelő tak elő, ezzel mindenkinek mosolyt, csalva az arcára In tapsolni is lehetett, amit nem is felejtett el a közönség.' A szabadién fellépést már a helyi lelkész kutyája is végit gáttá. Letelepedett ugyanis az énekesek lába elé, és jó «nmííAri// (vagy csupán átszellemülten hallgatta a dali kát?). Egyedül a tapsorkán zökkentette ki egy kicsit pihe M ™™U6an tekintett végig a lelkes tömegen. sz'nes tudósításokat Máté Réka bonyhádi újságíi ü BH ** ? tollából, a toborozás szombatján Hé Magazin is megjelent a Tolnai Népújságban.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom