Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-08-04 / 31. szám

Evangélikus Élet 1996. augusztus a. EIH] jfo GYERMEKEKNEK F De aranyos ez a Mici cica. Ha meglátom, mindig kedvem lenne megdédelgetni. Bezzeg, ha egy egér találkozna vele, biztosan nem gondolná, hogy „de aranyos ez a Mici cica.” Inkább riadtan sikongatna, „már megint itt ez a vérszomjas vadállat” Pedig valahol mindkettőnknek igaza van. Az életben sokszor különféle helyzetekből másként, másmilyennek látunk dolgokat Nem biztos, hogy csak az én meglátásom helyes. Uram, kérlek segíts megismerni és ha kell elfogadni a másként látók véleményét is. TANÚIM LESZTEK Polykarposz Ha ma keresztyénekről beszélünk, legtöbbször köz­tünk élő emberek jutnak eszünkbe, alak templomba járnak, Bibliát olvasnak, és életükkel is próbálják Jé­zust követni, róla tanúskodni. Fontos viszont azt is tudnunk, hogy a keresztyénség története már csak­nem kétezer évre nyúlik vissza. Ez alatt a hosszú idő alatt sok olyan keresztyén ember élt, akikkel érdemes kicsit közelebbről is megismerkedni. Uyen például Polykarposz, a kis-ázsiai Szmima vá­ros püspöke. Fiatal korában még találkozott János apostollal, és tanítványai közé tartozott. Később ő maga vált sokak tanítójává. Úgy is nevezték, hogy „Ázsia tanítója”. A neve, mármint hogy Polykaiposz, görögül azt jelenti „sok gyümölcsű”. Ez némiképp árulkodik arról, milyen jelentős alakja volt ő az első évszázad keresztyénségének. Nemcsak a szmimai gyülekezet sorsát viselte szívén, de más városok gyü­lekezeteivel is levelezett. Az egyik ilyen levele, amit a Filippiben élő gyülekezetnek írt, ma is olvasható. Polykarposz igen magas kort élt meg, és mindvégig Jézus Krisztus evangéliumáért munkálkodott. Akkor sem riadt vissza, amikor életét kellett feláldoznia Jézus ügyéért. A keresztyének abban az időben nem élhettek biztonságban. A Római Birodalom hatóságai és a más vallásúak állandóan zaklatták őket. Marcus Aurelius csá­szár idején történt, a szmimai keresztyénektől is, mint a birodalom többi vidékén élőktől is, követeim kezdték a hatóságok, hogy a császárt istenként tiszteljék. A keresz­tyének erre azt mondták, hogy ők a császárt tisztelik ugyan, de nem istenítik. A hatóság bizalmatlanul fogad­ta az ilyen ellenkezést, és kényszerítették az embereket, hogy áldozzanak a császár képmása előtt. Sokan be is adtak a derekukat. Akik viszont ellenálltak, azokat a cir­kuszban vadállatok elé vetették, amik széttépték őket. Egy alkalommal a cirkuszban összegyűlt vérszom­jas tömeg Polykarposzt kezdte követelni. Az idős püs­pököt barátai egy közeli faluba vitték, hogy elrejtsék a rosszakarók elől. A búvóhely hollétére azonban ha­mar fény derült. Nemsokára megjelentek a hatóság emberei. Amikor benyomultak a házba, Polykarposz még menekülhetett volna, mert a tetőn keresztül nyit­va állt az út. 0 viszont bátran nézett szembe azzal, ami rá várt. Többen megpróbálták rábeszélni, hogy tagadja meg keresztyénségét, és áldozzon a császár­nak. A rendőrfőnök és a helytartó is kérlelte. Ő azon­ban azt mondta: ha nyolcvanhat év óta szolgálom az Úr Jézus Krisztust, és ő soha semmi rosszat nem cse­lekedett énvelem, hogyan átkozhatnám meg őt, az én királyomat és üdvözítőmet? A feldühödött tömeg saját kezével rakta a máglyát, melyen az idős püspököt megégették. Kezeit az osz­lophoz akarták szögezni, hogy megakadályozzák a menekülést. De erre nem volt szükség. Polykarposz mindvégig kitartott. Tanulságos történetek - Skandináviából Két testvér élt boldog életet otthon, az édesapai hajlékban. Nagyon különböző volt a szívük, de nem sokan tudtak erről, mert kifelé nem mutatták soha. Egyszer azonban történt valami, ami kényszerítette őket, hogy megmutassák szívüket. Mindketten vétet­tek édesatyjukkal szemben és nagyon megszomorítot- ták őt. Mindkettő vágyott helyrehozni tettét, hogy új­ra békesség és boldogság tanyája legyen hajlékuk. De mennyire másképpen akarta helyrehozni vétkét az egyik, mint a másik! Az egyik így gondolkozott: jóvá kell tennem mindent, hogy minden úgy legyen, mint volt. Helyt kell állanom. Erős izmaim vannak - itt dol­gozni keÚ! Ha édesapám látja majd, hogy milyen szor­galmas és rendes vagyok, visszatér bizalma és elfelej­ti, ami történt. Úgy is tett, ahogy elhatározta. Szívé­ben azonban továbbra is olyan boldogtalan maradt, mert valahogy érezte, hogy nem sikerült a régi meleg kapcsolatot visszaállítania édesatyja szívével. - A má­sik fiú szerény, alázatos lélek volt. Nem tartotta ma­gát sokra. Mikor tudatára ébredt, hogy milyen súlyo­san vétett édesatyja ellen, mélységes fájdalmat érzett szívében, de ugyanakkor ellenállhatatlan vágyat is édesapja után. Sietve mént hozzá, beismert mindent, térdreomlott előtte, sírva fakadt és bocsánatát kérte. Tudjátok-e, mit érzett az édesapa? Azt, hogy soha annyi melegség nem volt szívében fia iránt, mint eb­ben a pillanatban. Megbocsátott és elfelejtett min­dent, s azután még közelebb érezte magához a fiát. I A spanyol tengerpart közelében léket .kapott egy angol hajó és süllyedni kezdett. A mentőcsónakok legfeljebb a gyermekeket'éS 'áSszöüyökat tudták fel­venni. A legénység legnagyobb részének és a férfiak­nak a süllyedő hajón kellett maradniok, várva az elke­rülhetetlen halált. A mentőcsónakon menekülők nem is jártak nagyon messze, amikor énekhangokat hallot­tak. A süllyedő hajó felől szállt feléjük az ének. A halált váró férfiak énekükben arra kérték Istent, hogy védje meg és áldja meg hazájukat. így merültek alá a hullámsírba, kétségbeesés, átkozódás és szitkozódás nélkül - mint hősök. Aki ezt látta, sohasem tudta el­felejteni ezt a látványt. Ez az emlék sok nehéz órának, sok nehéz kísértésében segítette hősies megálláshoz. Färnström Emil A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. I A T A L O K N A K „Hölgyeim és Uraim!”... „Nagyérdemű Publikum!”... „Igen tisztelt Vendégeink!”- show-műsorok udvari- as(kodó) megszólítási formái ezek. Ezt követi a műsor, melynek tartalma nem mindig méltó folyta­tása a köszöntésnek. Az ember legrokonszenvesebb vonása az ud­variasság, egyben a legveszélye­sebb is. Udvariasság és hízelgés, jó modor és alakoskodás közel állnak egymáshoz. Sok gonosz törvényt hoztak már udvarias légkörben, a mosolyt álarcként alkalmazva. (Thanon) Keresztelő János nem minden­napi ember. Egész lénye, külsője és megszólalása is jelzi, hogy drasztikusan szakít azzal az élet­formával, mely a korabeli Izrael­ben szokásos volt. Jézustól tud­juk, hogy a farizeusok sokat adtak a protokollra, a szép köszöntések­re. János ezzel szemben kemé­nyen szól: „Viperák fajzata!” - nem éppen barátságos megszólí­tás... Ez annál is meghökkentőbb, mert éppen ő hívta az embereket megtérésre, most pedig lebunkóz- za a megtérni szándékozó sokasá­got. És mégis minden a helyén van. így jó, ahogy történik. Először is, Jánostól - élete pél­dája alapján - ezt várták az embe­rek. Jánoshoz nem a szórakozni vágyók mentek, hanem azok, akik­SZÍVHANGOK Lk 3,7-14 nek valami rátelepedett a lelkiis- meretére. Másodszor, János tudta, hogy a bűnt nem lehet tapintato­san kezelni, ahogy a sebbe ragadt kötést hirtelen mozdulattal kell le­tépni. Az arcunkhoz tapadt álar­cot, a lényünkhöz idomult jelmezt sem lehet lassan lefejteni. Sokan szenvednek egy életen át emiatt, mert nem tudnak szakítani eddigi életükkel. Harmadszor, János az első percben a lényegre tér, meg­teremtve ezzel az őszinteség lég­körét, amely nélkül minden továb­bi szó hamis volna. Negyedszer, amikor kígyóknak nevezi hallgató­it, utal a bűn forrására, és ezzel csupán a hiteles diagnózist állítja fel. János „terápiája” nem ered­ménytelen - ezt igazolja, hogy tö­megben mennek hozzá az embe­rek. Őszinteségre őszinteséggel fe­leinek, amikor visszakérdeznek: „Mit tegyünk?” De jo volna, ha a mai igehirde­tések és igehallgatások is ilyen lég­kört teremtenének közöttünk. János a meddő, gyümölcstelen életet kárhoztatja. A látványosan megélt vallási élet Izraelben med­dő volt. Isten előtt a gyümölcstelen élet a legszigorúbb ítéletet vonja maga után - gondoljunk az egy talentomos szolgára. Gyümölcstelenség - ha Isten­től kapott javainkat föléljük, nem adjuk tovább. Gyümölcs­telenség - ha Krisztus egyházában nem valósul meg a krisztusi lelkű­iét. Gyümölcstelenség - ha keresz­tyén emberek elfelejtik, hogy ami­jük van, nem sajátjuk, tartoznak vele a nyomorultak rongyaiban köztük járó Krisztusnak. A bátor kérdezők konkrét vá­laszt kapnak: „Mit tegyünk?" - kérdezi valaki a tömegbők egy „átlagember”. Adj! - Vedd észre, hogy a felesleg nem felesleges, hanem rajtad keresztül másoknak címzett isteni adomány. Az üzletember kérdésére ez a válasz: Ne juss előbbre mások ká­rán! A „bomba üzletek” legtöbb­ször az embertárs kihasználását je­lentik. Lehetsz sikeres, ha ügyes vagy - de ez még nem jelent igazi gyümölcsöket. A katona, korunk militarizált vi­lágának jelképe, szintén konkrét választ kap: Ne erőszakosan! Az erőszaknak sohasem teremnek gyümölcsei, csak áldozatai. János ma is lehet Krisztus útké- szítője, a mi számunkra is. Ke­mény csákánya segít elmozdítani megkövült bűneinket, hogy az igaz bűnbánat nyomán Krisztus is elvé­gezhesse gyógyító munkáját ben­nünk. Gy. G. Ötéves a KIE-sporttábor Ez az évforduló az apropója, hogy leírásra kerül­jön, mit is takar ez a név KIE-sporttábor. Bizonyára lesz az olvasók között, aki már résztvevője volt ennek a tábornak, vagy esetleg szülőként, nagyszülőként tudja, hol járt és mit csinált gyermekük, unokájuk egy ilyen hét alkalmával, és lesz, akinek minden híradás újdonság. A KJE Keresztyén Ifjúsági Egyletet jelent és ennek a magyarországi szervezetnek van egy sport- bizottsága, mely immáron öt esztendeje minden év­ben a nyári szünidő során megrendez egy egyhetes tá­bort. Az indulásnál megfogalmazódott, hogy az ifjú­ság körében van igény a lelki közösségre és a sporto­lás adta csapatközösségre és ez a kettő nem kell, hogy kizárja egymást. A tábornak célja tehát, hogy a maga módján ezt az igényt kielégítse, illetve felkeltse. Örömteli, hogy vannak ifjúsági csoportok, melyek az év többi időszakában is megkeresik egymást és a meg­tartott áhítat során, Isten igéjére figyelve, lelki közös­ségben és a sport révén csapatközösségben vannak együtt. Az első három esztendőben Csákvár adott ott­hont a tábor megrendezéséül, viszont a múlt nyáron már Nagyveleg, fogadta a táborozni vágyó fiatalokat. Tbdni kell, hogy Nagyvelegen a Fejér-Komárom-i Egyházmegye Belmissziós Központja van, mely ott­honul szolgál. Ez a létesítmény egy kastélyépület, amit az egyház a kárpótlás során kapott vissza. Á falu dombokkal körbevett, az egyik domboldalon és a völgyben elterülő település, mondhatni elfogultság nélkül, hogy idillikus környezet. A legközelebbi tele­püléstől, Mórtól hét kilométerre fekszik és közlekedés szempontjából „zsákfalu”, ami azt jelenti, hogy sem­minemű keresztforgalom nincs. Ez is az ideális hely­megjelöléshez tartozik, a festői fekvés mellett, gondo­lom ezzel a szülők is egyetértenek. A helyszínektől függetlenül a tábor jellege nem vál­tozik, ami azt jelenti, hogy a kettős célja továbbra is megmarad, lelki és csapatközösségben együtt lenni. A hét során minden reggel közös elcsendesedéssel kez­dődik a nap, egy áhítattal, amit felsőéves teológusok végeznek. A nap során a nagy létszám kis csoportok­ra osztódik és minden alkalommal egy bibliai téma szolgál alaptémául az úgynevezett kiscsoportos be­szélgetéseken, melyeknek szintén teológusok, illetve lelkészek a vezetői. Az este során megint igei közös­ségben van együtt az egész társaság, ez az alkalom az igehirdetői szolgálat mellett mindig egy előadást je­lent. Az előadások általában a fiatalság problémáit, kérdéseit boncolgatják, de voltak egyéni bizonyságté­telek, illetve világklasszis sportolók pályafutásukról szóló élménybeszámolói. Az elmúlt években hallhattuk pl. Hegedűs Lóránt református püspök tartalmas, a költészettel egybekö­tött előadását, de hallhattunk egy vívó pályafutásáról Szekeres Páltól, aki a tőrvívásban világranglista-vezető volt és egy baleset folytán tolókocsiba kényszerült, de nem adta fel a sportolást és szintén tőrvívásban paraolimpiát nyert. Ezen a ponton át is térhetünk a tábor sportrészé­re. Természetesen minden szempontból es szinten amatőr sportolásra kell gondolni. Elsősorban a sportágak megismertetése, azok elsajátítása a cél. Ez azt jelenti, hogy nem kell semmilyen sportágban jár­tasnak lenni annak, aki ilyen táborozáson részt sze­retne venni. A sportágak viszonylag széles skáláját felvonultatjuk, elsősorban a labdajátékokra kell gon- I dőlni, beleértve pár nálunk nem honos játékot is. Fontos megjegyezni, hogy a sportágak ismertetését képzett testnevelők, edzők, volt aktív sportolók vég­zik. Statisztikai adat, de örömmel leírható, hogy az elmúlt évek során nem történt komolyabb sérülés. A hét első felében a sportok megismerése, elsajátítása a feladat, úgynevezett cirkulációs rendszerben. Tíz- tizenkét fős csoportok vesznek részt egy helyszínen és gyakorolják az elsajátítandó feladatokat. A hét második felében a teljes létszám két nagy csoportra van beosztva és minden csapatnak az a feladata, hogy minden sportághoz kiállítsa a megfelelő csapatlétszá­mot. Megkezdődik a verseny és mindenki a neki leg­jobban testhezálló sportágra nevezhet be. Mindenki győztesnek mondható, de a pályákon a jobbik eldön­téséért is megy a küzdelem, miközben a többiek buz­dítják a csapattársaikat. A hét végére valóban egy összekovácsolt csapat él együtt a nagyvelegi kastély­ban. Csákvár, 1996. július 12. A.G. Orgonahangverseny a Mátyás-templomban Lesz-e világvége 2000-ben? Izgatott várakozással indultam a szemerkélő esőben a Mátyás-templomba, ahová Tr aj tier Gábor hívta hallgatóit egy közel 200 évet átölelő nagy utazásra. A műsort nem ismertem, csak azt tudtam, hogy lesz benne egy Dubois-mü, meg talán Bach. Mikor a műsort kezembe vettem, két nagy blokkot láttam benne: elsőnek valóban 1. S. Bach orgonahitvallásából egy jókora szeletet (a „Szentháromság” prelúdium és fúga, köztük négy korálfeldolgozás), majd a francia késő romantika és a 20. század neves orgonakomponistái közül mutat­kozott be három mester 1-1 alkotással. A Mátyás-templomba (bevallom) keveset járok. Lég­köre, hangversenyei számomra ritkán adják azt az él­ményt, amire én egy templomi hangversenyen annyira vágyom. Gyakran a „Mű” otthon lenne, de a zeneszá­mok (esetleg tételek) közti tapsok, a „világias” szünetek, melyeknek végét iskolacsengő jelzi, a Zeneakadémián is zavar, ha a zene a telkemig ér. Akadnak azonban kivéte­lek, amik leküzdik bennem az idegenkedést, s ezt több­nyire nem is bánom meg. Most a Deák téren szerzett sokéves tapasztalatom in­dított a Várba. Ez a tapasztalat az orgonazenés áhítatok Istenre figyelő, Neki szóló, egyedül őt dicsőítő zenei összejövetelei (Soli Deo Gloria). Átmenthető-e ez egy FiUiarmónia-rendezte Mátyás-templomi hangversenyre egy Deák téri művész (lelkész) szolgálatában? Most már tudom, igen. Mint korábban már említettem, a műsor két arányo­san nagy részből állt, melyek szünet nélkül követték egy­mást, alig nagyobb lélegzetvételnyi csönddel, mint amekkora egy ciklus tételeit választja el egymástól. Eszembe sem jutott félni a tapsvihartól: a feszült fi­gyelem engem is, a közönséget is teljesen lekötötte. Ezeket az áldott csendeket hangversenytermeink is megirigyelhetnék A templom világítását egész halvány­ra (halkra) vették minden figyelmünk a teljesen átöle­lő, betöltő, felkavaró és megnyugtató orgonahangé volt. Az est második része számomra felfedezés volt. Ahogy Bach „mindennapi kenyerem”, úgy a francia orgonairo­dalomból alig ismerek valamit (valakit). Figyelemre méltó, hogy míg az első rész a lutheri teo­lógia zenei megfogalmazása, addig a francia blokk a ka­tolikus szertartás gyakorlatának zenei megfogalmazásá­val ér véget. Különös, szép azzal a gondolattal is eljátszani, hogy a később született müvek a korábbi liturgikus formák (Ez érthető, hiszen a protestáns művészet sokkal fiatalabb.) A két rész ellentétes hangulatát szinte törés nélkül, teljes egységben szólaltatta meg szakavatott „idegenvezetőnk”. A zene maga jelezte, hogy tér- és időgépünk nagy utat tett meg a Bachot követő pillanatok beszédes csendjében. A még teljesen 19. századi Cézár Frank felkavaró korálfantáziája a mű vége felé elcsendesedve, elnyugod­va, szinte átvezet a századfordulós Dubois „Pásztoréne­kéhez”, melynek hangulata hűen megfelel címének A francia csokrot, s egyben az estet is a sokunknak már kortárs (t 1971) Dupré darabja zárta: „Körmenet és litánia. "A középkori hangulatot sugalló cím bizonyára többekben idézett fel régi (talán közelebbi) emlékeket is. Az orgona hangjai mellett egy érdekes regiszter harang- kondulása is fokozta a különös látomást. Furcsa zökkenés volt ezután a mában ébredni. A templomból kijövet, a távolból halk fuvolaszó érkezett. Gazdája Bachot játszott. Lelkem egy pillanat alatt visszaemlékezett a hangverseny elejére. Az ég kitisztult, míg én bent utaztam. A sötétség még nem vette át egé­szen az alkonyaitól az uralmat. Mint ilyenkor mindig hangverseny után, most is gyalogosan indultam lefelé a Vár hangulatos, macskaköves utcáin. A szokatlanul hű­vös, de nyár-reményes júliusi estén eltöltötte szívemet a hála. Kemény Ágnes Milyen lesz a jövő? Lesz-e egyáltalán jövő? Kíván­csiságukat, találgatásukat igazolni kívánók, jövőkuta­tók és a modern technika következményeit latolgatok izgalmas kérdésfeltevése hangzik így napjainkban Mindezt bizonyosan erősíti a közelgő 2000. év, az év­századváltás. Nem hunyhatunk szemet, nem dughatjuk be fülün­ket e kérdések hallatán. Nem lehet egyszerűen azt mondani: ez a „hitetlen ember” kérdése. Erre figyelt fel az Ökumenikus Thnulmányi Központ munkatársi közössége, amikor soron következő 13. tanulmányi füzetének ezt a címet adta: „A kétezredik esztendő: jubileum vagy világvége?” Érdemes kézbevenni e füzetet. A jövő megismeré­se nem tilos a keresztyén ember számára. A füzet - már címében is - igyekszik figyelmünket arra fordíta­ni, hogy a 2000. esztendő Jézus születésének jubileu­ma. A füzetben idézik az évezredváltással kapcsolato­san a két legfontosabb megnyilatkozást. II. János Pál pápa Apostoli Levél-ben (1995.) fordult „minden Krisztus-követőhöz”. Ebben szorgalmazza, hogy „nö­vekedjék az egység” a különböző hitvallású keresztyé­nek között. A másik Konrad Raiser EVT-főtitkár egyik előadásában olvasható: „a 2000. esztendő le­gyen a keresztyén egység erőteljes kifejezésének az al­kalma, mert a keresztyén egyházak nem emlékezhetnek meg Jézus születésének 2000. évfordulójáról jó lelkiis­merettel, ha nem ismerik fel ezt az ökumenikus Iáhí­vást”. A tanulmány bibliai alapfogalmakat vesz elő és ma­gyaráz. Bemutatja, mit tanít a Biblia a végső időkről, az ítéletről, Jézus visszajöveteléről (paruzia), a Krisz- tus-várásról, új égről és új földről. Külön fejezetben foglalkozik a Jelenések könyvé­nek magyarázatával. Ez a prófétai könyv nem jóslás a jövőről, hanem reális látást ad a jelenre nézve. Végig vezet a tanulmány az egyháztörténelmen, milyen hie­delmek voltak az idők folyamán, majd a szekuláris (világi) képzeteket sorolja fel, melyeket tudományos, fenyegető adatok is erősítenek (népességrobbanás, szegénység elhatalmasodása, atomkatasztrófák fenye­getése, környezetszennyeződések és pusztító betegsé­gek - pl. AIDS-megjelenése). Ezzel összefüggésben arra a megállapításra jutnak a szerzők, hogy „az em­beriség tudományos, technikai vívmányait nem kíséri a szükséges lelki, szellemi és morális fejlődés”. Végső megállapítása a tanulmánynak: „Megjelent" —»az Ige testté lett. ” Ennek a 2000. évfordulójára, jubi­leumára készülünk a keresztyén egyházakkal együtt az egész világon. Nem a végítéletet várjuk, nem arra készülünk - ezt nem tudjuk, mikor jön (Mk 13,33; ApCsel 1,18), ez titok marad „ama napig”... Mi a nagy csodára - az Ige testté léteiének kerek évfordu­lójára - készülünk. Az emlékezés pedig Isten népé­nek folyamatos és ünnepi kötelessége. A tanulmányt minden keresztyén testvérünknek ajánljuk hasznos forgatásra. (Kapható Sajtóosztá­lyunk Könyvesboltjában.) tszm NYÁRESTI NOSZTALGIAKONCERT A 60-as és 70-es évek slágereiből A Fasori Evangélikus Gimnázium egykori és jelenlegi tagjaiból álló együttes Beatles, Bee Gees, Fonográf; ülés számokat játszik 1996. augusztus 4-én, vasárnap, 19.00 órakor a KISCELL1 MÚZEUM UDVARÁN Zenészek Fiala Balázs: szintetizátor, ének, Fiaia Péter: gi*4r, ének, Fiala Zoltán: tamburin, ének, Karádi Mátyás: 4jembe-dob, ének Hangtechnikus: Uitz Miklós Rossz idő esetén az előadás a múzeum szoborcsarnokában kerül megrendezésre. 250,- Ft, nyugdíjasoknak és diákoknak ingyenes) elővételben es a koncert előtt a helyszínen kaphatók (Bp. IIL kér., KisceUi utca 108., tel.: 188-8560)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom