Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-08-04 / 31. szám
Evangélikus Elet 61. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1996. AUGUSZTUS 4. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI KILENCEDIK VASÁRNAP _______ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 35 FT Aki a testvérére haragszik, aki gonosz szóval illeti, aki nyilvánosan szidalmazza és rágalmazza őt, ennek mint a gyilkosnak, nincs többé helye Isten előtt. Nemcsak a testvértől, Istentől is elvált az ilyen. Áldozata, istentisztelete, imája nem tetszhet Istennek. Bonhoeffer A TARTALOMBÓL A MILLECENTENÁRIUM JEGYÉBEN ITT A NYÁR! NYARALJUNK!? A PESTERZSÉBETI EVANGÉLIKUS „BÉKE”-TEMPLOM MEGBÉKÉLÉS - ISTEN ADOMÁNYA ÉS ÚJ ÉLET FORRÁSA Második Európai Ökumenikus Találkozó y)\**úűulíi Isten adománya és új élet forrása 1997. június 23-29. Crác (Ausztria) Ezzel a jelmondattal hirdették meg a Második Európai Ökumenikus Találkozót 1997. június 23-29. közötti időben az ausztriai Graz városába. Az Osztrák Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Római Katolikus Egyház Osztrák Püspökkari Konferenciája közösen rendezi ezt az egész Európára kiterjedő^ találkozót. Előzetesen hívjuk fel olvasóink figyelmét és később majd részletesen tájékoztatunk programjáról és a részvételi lehetőségekről. A rendezvénysorozat gazdái az „Európai Egyházak Konferenciája” (EEK) és az „Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa” (CCEE). A két egyházi szervezet jelölte ki a találkozó színhelyét és adja meg a tematikát, előadások irányvonalát. A két szervezetről érdemes megjegyeznünk, hogy az EEK központja Genfben van, 118 tagegyháza az ortodox, anglikán, evangélikus, református, ó-katolikus, metodista, baptista, örmény-apostoli és más egyházakból toborzódott. A CCEE központja is Svájcban van, St. Gallenben. Tágjai Európa 33 nemzeti, ill. körzeti római katolikus püspöki konferenciájából tevődnek össze. Hét évvel ezelőtt Baselben volt az első ilyen találkozás, melynek témája az igazságosság, a béke és a világ megóvása voltak. Akkor még — 1989 pünkösdje után — nem lehetett tudni, merre fordul az európai helyzet. Közben a kontinensünket kettéosztó „vasfüggöny” szétszakadt, átjárhatóvá lett országok határa, de a fejekben és a szívekben még nem semmisült meg a vasfüggöny. Keresnünk kell az emberek megbékélését Istennel, egymással, egyházak egymás közötti megbékélését, Európa népeinek megbékélését egymással és az ember megbékélését a természettel, környezetével. Mindezekről a kérdésekről készítik a találkozó programját és ezek megbeszélésére várnak lu- vatalos küldötteket (mintegy 350-350 küldött a két testületből), de meghívnak gyülekezeti képviselőket és tanácsadókat, valamint egyházi egyesületek küldötteit is. Végül látogatókat várnak egész Európából és erre már most fel lehet készülni. legközelebb a részvétel lehetőségeit, szállás- és étkezésmegoldásokat fogunk lapunkban is közzétenni. Európa keresztyén egyházai ezen az alkalmon közös erőfeszítéssel támogathatják az emberek kozot i megértést, megbékélést, hogy ezzel is hozzájáruljanak földrészünk együttes fejlődéséhez. Protestáns posztgraduális tanfolyam az Evangélikus Teológiai Akadémián 1992-1996 Hálás vagyok Istennek, hogy hallgatója lehettem mind az öt alkalommal az Evangélikus Teológián megrendezett továbbképző tanfolyamnak. S bármelyik résztvevőt - hallgatót vagy előadót - kérdeztem, ezzel az Isten iránti hálával beszélt a tanfolyamról. Régi igény volt már magasszintű teológiai továbbképzésre gyakorló lelkészek, doktori fokozatra készülők, gyakorló hittantanárok valamint érdeklődő nemteológusok részéről. Protestáns teológiai tanárok közös gondolkodása a 80-as évek közepe óta, hogy közösen kellene posztgraduális (teológiai tanulmányok befejezését követő) továbbképző tanfolyamot tartani. Ennek megvalósulása - a szűkös anyagi lehetőségek miatt is - késlekedett. 1991-ben nyflt lehetőség arra, hogy tervezetüket a Világbank támogatásával létrejött „Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Alap” (FEFA) pályázatára benyújtsák. Ennek megnyerése biztosította az anyagi alapot az első három, majd a Budapesti Református Teológiával közös pályázat megnyerése 1994-ben újabb két év tanfolyamának megrendezését. Az időpont kiválasztásakor a szervezőknek reálisan számolniuk kellett azzal, hogy a lelkészi szolgálatban állók csak nagy nehézségek árán tudják a továbbképzésre szabaddá tenni magukat, ezért a szervező bizottság a július hónap mellett döntött. 1992 júliusában még két-két hetes időtartamú volt a tanfolyam. A hat teológiai tudományág közül (ószövetségi és újszövetségi írásmagyarázat, rendszeres teológia, gyakorlati teológia, egyháztörténet és a teológia társtudományai pl. filozófia, szociológia stb.) három-három szakon párhuzamosan folyt a munka. Évente 50-60 résztvevő jött el. Dr. Cserháti Sándor az első három kurzus főszervezője mondta még 1992- ben, az első tanfolyam után:- Kevesebb a résztvevő, mint amire számítottunk. Mivel az anyagi segítséget későn kaptuk meg, nem volt idő alapos előkészítésre. Létezik egy úgynevezett „teológiai fáradtság”, ami azt jelenti, hogy kevesen tudnak sok elfoglaltságuk mellett időt szakítani arra, hogy valamilyen területen elmélyült munkát végezzenek. Évről évre finomodott a szervezés, az előadások időpontjának beosztása. Az idei utolsó tanfolyam után dr. Reuss András rektor örömmel számolt be arról, hogy a végére a résztvevők száma megnőtt, s a reformátusok, szabadegyháziak mellett egyre több evangélikus hallgató jött el. Fiatalok, lelkes és a teológiában még jobban elmélyedni vágyó nyugdíjas lelkészek, hitoktatók. Számára, mint a rendszeres teológia professzora számára személyesen is gazdagodást jelentettek minden évben az előadások.- Az év végi sok munka - a kollokviumok, vizsgák, a tanfolyam szervezési teendői után - valódi felüdülés volt saját szakunkban elmélyedni egy-egy témában, vagy belehallgatni másba. A kezdeteknél érződött „teológiai fáradtság”, de az évek folyamán a résztvevők ebből „felrázódtak”. Ezt mutatja a doktori fokozatra készülők és a teológiai képzés munkájába időközben bekapcsolódó fiatal lelkészek növekvő száma is, akik adjunktusként, tanársegédként, szemináriumvezetőként tevékenykednek. A tanfolyam előadói neves, nemzetközi hírű külföldi és hazai professzorok, teológiai tudományos intézetek munkatársai voltak. A teljesség igénye nélkül: erlangeni, tübingeni, heidelbergi, marburgi, bécsi, helsinki, genfi egyetemek professzorai, a saint louis-i (missouri) Reformációi Kutatóközpont igazgatója, bétheli Bodelschwing Intézet munkatársa stb. A magyar előadók szintén neves személyiségek voltak, protestáns teológiai professzorok, az ELTE-n előadó egyetemi tanárok és határainkon túlról érkezett magyar professzorok (Kolozsvárról, Eperjesről). Az öt tanfolyamnak nem volt szoros értelemben vett főtémája. Inkább csak az utolsó kettőnél tettek egy átfogó témát a középpontba: „Hit és társadalom - kölcsönhatásban”; „Hit és tudomány - kölcsönhatásban”. Elsősorban az volt a cél, hogy a felkért előadók legfrissebb kutatási eredményeiket hozzák. Minden évben igyekeztek a szervezők más-más előadókat hívni. Volt azonban olyan professzor, aki hűségesen visszajárt, mint például dr. Hézser Gábor református professzor a bétheli Bodelschwing Intézet munkatársa, aki négy éven át adott elő a tanfolyamon. Miért járt vissza ilyen hűségesen Budapestre? A tanfolyam külföldi előadói- Jól éreztem magam. Különleges élmény volt kívülről részese lenni egy olyan változási folyamatnak, amely Magyarországon beindult. Minden év új és más volt.- Mi az oka, hogy a posztgraduális tanfolyamon minden évben a gyakorlati teológia iránt érdeklődtek a legtöbben?- Minden ehhez hasonló európai rendezvényen ez lenne a részvételi arány. Európa is és az európai egyházak is nagy változáson mennek át. Ebben a szituációban a gyakorlati teológia különös szerepet kap. Persze nem biztos, hogy mindig meg tud felelni feladatának, mégis tény az, hogy nagy az érdeklődés iránta. Az előadó professzorok a Teológia épületével szomszédos Teológus Otthonban kaptak szállást. így délután, este is megtalálhatók voltak egy-egy beszélgetésre az árnyas fák alatt a kertben. „Utánozhatatlan lehetőségeknek” nevezte Béres Tamás, aki az Evangélikus Teológián egy szemináriumot vezet, ezeket az eszmecseréket. Véleménye szerint egy ösztöndíjas kiküldetésen üyen beszélgetésekre nincs mód.- Olyan témákról is szó volt ez alatt az öt év alatt, amelyekkel az öt év teológiai felkészítése alatt nem találkoztunk. Fontos volt az is, hogy olyan emberek előadásait hallhattuk, akik egy-egy témában elmélyedve, több éven át leszűrt tapasztalataikat adták át. Minden évben egyre nagyobb öröm volt a határainkon túlról érkező magyar - főleg református - testvéreinkkel való találkozás. Szlovákiából, Erdélyből érkeztek hallgatók. Kis Jolán háromszor vett részt a tanfolyamon, először még teológusként. Egy év lelkészi szolgálat után most a Szlovákiai Református Egyház Zsinati Elnökség Zsinati Levéltárát rendezi. Elsősorban az O- szövetség és az egyháztörténet tárgyköre érdekli.- Első ittlétem után nagyon jó benyomással mentem haza. A tanfolyam lelkisége, szellemisége megerősítette bennem, hogy ez Istentől készített alkalom a számunkra. Fontos az is, hogy egymással ismerkedhetünk, megláthatjuk, mennyi minden összeköt, megérezzük, hogy Krisztus teste tagjaiként egymáshoz tartozunk Ugyanakkor világosan elválik hogy mi az, ami sajátos és egyéni, s ebben tiszteletben tartjuk egymás hitvallását. Sajnos, most pontot kell tennünk a Posztgraduális Tanfolyam végére. A FEFA már ilyen formában nem tud anyagi segítséget adni. Mégis - akik az eddigiek részesei lehettünk - bízunk abban, hogy ha szerényebb körülmények között is, mégis folytatódhat a megkezdődött munka az Evangélikus Teológiai Akadémián. IQ. Magassy Sándorné Ökumenikus templomszentelés Nagykeresztúrban Jeles nap az 1996. május 1-je egy kis Nógrád megyei település, Nagykeresztúr életében, ahol 280 lakos él, közöttük mintegy 50 evangélikus, hiszen templomszentelésre gyűltek össze. Nagykeresztúr a luc- falvi evangélikus gyülekezet szórványgyülekezete. A szolgálatokat Megyaszai László lelkész végezte, eleinte havonta egy alkalommal bibliaórával, amit házaknál tartottunk. Későbbiek során a havi egy alkalom havi kettőre bővült. Megérlelődött az a vágy a kis szórványgyülekezet tagjaiban, hogy jó volna egy olyan hely vagy helyiség, ahol istentiszteleteinket tarthatnánk. Először a Kultúrházban, majd a későbbiek során a tsz-irodában kaptunk helyet. Szeretett volna gyülekezetünk a katolikusokkal együtt egy imaházat vagy templomot építeni. Dr. Peresi Klára orvosnő egy igen szép, kéttornyú templomot terveztetett Nagyke- resztúrba, aminek felépítéséhez nem volt elégséges a katolikusok és evangélikusok összefogása, sőt még a település támogatása sem. A tsz volt irodahelyiségnek használt faháza, amit megvett az Önkormányzat templom létesítésére. Ebből a helyiségből alakította ki a két gyülekezet alapítványi pénzből és a gyülekezetek, valamint a település adakozásából, gyülekezetek és más közösségek kisebb-nagyobb támogatásából, és rengeteg társadalmi munkával a 72 ülőhelyes kis templomot. Május 1-jén sokan öltöztek ünneplőbe és indultak el útjukra, kik a majálisra, kik pedig Nagykeresztúrba a templomszentelésre. A templomszentelést ökumenikus szertartással végezték: Gruber Géza római katolikus és Kalácska Béla evangélikus esperesek, valamint segítőik: Szabó József római katolikus plébános és Megyaszai László evangélikus lelkész. Római katolikus és evangélikus lelkészek, minisztériumi jeles vendégek, római katolikus és evangélikus hívek sokasága, mintegy 4-500-an vettek részt, megtisztelte a templomszentelést dr. Skultéty Sándor megyei főjegyző és Szotyori Nagy Gábor református lelkész Gödről. Felcsendült egy római katolikus ének, majd ezt követően felzendült a lucfalvi Énekkar ajkán: „Óh mi szép Istennek hajléka” kezdetű ének. A templomszentelés szolgálatát Kalácska Béla és Gruber Géza esperesek felváltva végezték és közben szolgáltak a segítőtársak is. Kalácska Béla esperes lKor 3,16-17 versei alapján hirdette az igét '.Áldott dolog az, hogy most együtt lehetünk és ökumenikus templomot avathatunk katolikus testvéreinkkel együtt. A templom az Istennel és egymással való találkozás helye, az imádság háza, a tisztulás helye, ahol szól Isten igéje és élünk a szentségekkel s ezeken keresztül formálódik újul az életünk. Aki találkozik Krisztussal, annak a mindennapokban tovább kell adnia Krisztus irgalmát, jóságát és szeretetét. Gruber Géza esperes Lk 19,1-10 versei alapján szólott arról, hogy a templom áldott hely, ha felépült és ott Istent keresik és imádják. A felolvasott igében nincs kőből épült templomról szó, de Zákeus találkozott - mert vágyakozott találkozni - az élő Úrral, Jézussal. A Jézussal való találkozás átformálta életét. A ma emberének is találkoznia kell Jézussal, mert Ő azért jött, hogy az embert megmentse. Bennünket is, akik hiszünk benne, fel szeretne használni áldott eszközökül arra, hogy emberek meneküljenek meg. Szotyori Nagy Gábor gödi református lelkész Jel 3,10-13 versei alapján szólt. Öröm találkozni hitben testvérekkel, akik egy kis ökumenikus templomot szentelnek fel. A kicsinységben megérzik Isten nagyságát és erejét. Isten az emberi erőtlenség ellenére megtart az igén, a szentségeken keresztül. Isten az ő népével van és megtartja nehézségek közepette is. Győzelmet ad népének, Fia, Jézus Krisztus által. Mindkét esperes, egyháza liturgikus rendjének megfelelően Istennek szentelte a kis templomot. A jelenlévő lelkészek igeverssel vagy imádságban kérték Isten áldását a templomra. Dr. Skultéty Sándor megyei főjegyző szavai: szükség van a templomra. Országunkban volt olyan népcsoport, amelyik állandóan vándorolt, a jász-kunok de mindig magukkal vitték és felépítették ott, ahol letelepedtek a fatemplomukat azért, hogy imádhassák Istenüket. Az igazi erkölcsiség amire az egyházak tanítanak a Tízparancsolatban fogalmazódik meg. Amíg templomot épít népünk addig reménységgel tekint a jövendő felé. Istentisztelet után a sátorban megterített asztalok mellett voltunk együtt. Megyaszai László lelkész három üdvözlő levelet olvasott fel: D. dr. Harmati Béla evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tknácsa elnökének üdvözletét, majd Széli Bulcsú kispesti lelkészét és Záborszky Csaba szügyi lelkészét. Örömmel és hálaadással voltunk Isten színe előtt együtt és kérjük Isten áldó kegyelmét a templomra és a templomban végzett szolgálatokra azért, hogy abból erő, áldás, szolgálatkészség áradhasson a mindennapok terhét hordozó ember számára. Megyaszai László I
