Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-08-04 / 31. szám

Evangélikus Elet 61. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1996. AUGUSZTUS 4. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI KILENCEDIK VASÁRNAP _______ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 35 FT Aki a testvérére haragszik, aki gonosz szóval illeti, aki nyilvánosan szidalmazza és rágalmazza őt, ennek mint a gyilkosnak, nincs többé helye Isten előtt. Nemcsak a testvértől, Istentől is elvált az ilyen. Áldozata, istentisztelete, imája nem tetszhet Istennek. Bonhoeffer A TARTALOMBÓL A MILLECENTENÁRIUM JEGYÉBEN ITT A NYÁR! NYARALJUNK!? A PESTERZSÉBETI EVANGÉLIKUS „BÉKE”-TEMPLOM MEGBÉKÉLÉS - ISTEN ADOMÁNYA ÉS ÚJ ÉLET FORRÁSA Második Európai Ökumenikus Találkozó y)\**úűulíi Isten adománya és új élet forrása 1997. június 23-29. Crác (Ausztria) Ezzel a jelmondattal hirdették meg a Második Eu­rópai Ökumenikus Találkozót 1997. június 23-29. kö­zötti időben az ausztriai Graz városába. Az Osztrák Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Római Katolikus Egyház Osztrák Püspökkari Konferenciája közösen rendezi ezt az egész Európára kiterjedő^ találkozót. Előzetesen hívjuk fel olvasóink figyelmét és később majd részletesen tájékoztatunk programjáról és a részvételi lehetőségekről. A rendezvénysorozat gazdái az „Európai Egyházak Konferenciája” (EEK) és az „Európai Püspöki Konfe­renciák Tanácsa” (CCEE). A két egyházi szervezet je­lölte ki a találkozó színhelyét és adja meg a tematikát, előadások irányvonalát. A két szervezetről érdemes megjegyeznünk, hogy az EEK központja Genfben van, 118 tagegyháza az ortodox, anglikán, evangélikus, református, ó-katoli­kus, metodista, baptista, örmény-apostoli és más egy­házakból toborzódott. A CCEE központja is Svájcban van, St. Gallenben. Tágjai Európa 33 nemzeti, ill. kör­zeti római katolikus püspöki konferenciájából tevőd­nek össze. Hét évvel ezelőtt Baselben volt az első ilyen talál­kozás, melynek témája az igazságosság, a béke és a vi­lág megóvása voltak. Akkor még — 1989 pünkösdje után — nem lehetett tudni, merre fordul az európai helyzet. Közben a kontinensünket kettéosztó „vasfüg­göny” szétszakadt, átjárhatóvá lett országok határa, de a fejekben és a szívekben még nem semmisült meg a vasfüggöny. Keresnünk kell az emberek megbékélé­sét Istennel, egymással, egyházak egymás közötti megbékélését, Európa népeinek megbékélését egy­mással és az ember megbékélését a természettel, kör­nyezetével. Mindezekről a kérdésekről készítik a ta­lálkozó programját és ezek megbeszélésére várnak lu- vatalos küldötteket (mintegy 350-350 küldött a két testületből), de meghívnak gyülekezeti képviselőket és tanácsadókat, valamint egyházi egyesületek kül­dötteit is. Végül látogatókat várnak egész Európából és erre már most fel lehet készülni. legközelebb a részvétel lehetőségeit, szállás- és étkezésmegoldáso­kat fogunk lapunkban is közzétenni. Európa keresztyén egyházai ezen az alkalmon kö­zös erőfeszítéssel támogathatják az emberek kozot i megértést, megbékélést, hogy ezzel is hozzájáruljanak földrészünk együttes fejlődéséhez. Protestáns posztgraduális tanfolyam az Evangélikus Teológiai Akadémián 1992-1996 Hálás vagyok Istennek, hogy hallgatója lehettem mind az öt alkalommal az Evangélikus Teológián megrendezett továbbképző tanfolyamnak. S bárme­lyik résztvevőt - hallgatót vagy előadót - kérdeztem, ezzel az Isten iránti hálával beszélt a tanfolyamról. Régi igény volt már magasszintű teológiai tovább­képzésre gyakorló lelkészek, doktori fokozatra készü­lők, gyakorló hittantanárok valamint érdeklődő nem­teológusok részéről. Protestáns teológiai tanárok kö­zös gondolkodása a 80-as évek közepe óta, hogy kö­zösen kellene posztgraduális (teológiai tanulmányok befejezését követő) továbbképző tanfolyamot tartani. Ennek megvalósulása - a szűkös anyagi lehetőségek miatt is - késlekedett. 1991-ben nyflt lehetőség arra, hogy tervezetüket a Világbank támogatásával létre­jött „Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Alap” (FEFA) pályázatára benyújtsák. Ennek megnyerése biztosította az anyagi alapot az első három, majd a Budapesti Református Teológiával közös pályázat megnyerése 1994-ben újabb két év tanfolyamának megrendezését. Az időpont kiválasztásakor a szervezőknek reálisan számolniuk kellett azzal, hogy a lelkészi szolgálatban állók csak nagy nehézségek árán tudják a továbbkép­zésre szabaddá tenni magukat, ezért a szervező bi­zottság a július hónap mellett döntött. 1992 júliusában még két-két hetes időtartamú volt a tanfolyam. A hat teológiai tudományág közül (ószö­vetségi és újszövetségi írásmagyarázat, rendszeres teológia, gyakorlati teológia, egyháztörténet és a teo­lógia társtudományai pl. filozófia, szociológia stb.) három-három szakon párhuzamosan folyt a munka. Évente 50-60 résztvevő jött el. Dr. Cserháti Sándor az első három kurzus főszervezője mondta még 1992- ben, az első tanfolyam után:- Kevesebb a résztvevő, mint amire számítottunk. Mivel az anyagi segítséget későn kaptuk meg, nem volt idő alapos előkészítésre. Létezik egy úgynevezett „teológiai fáradtság”, ami azt jelenti, hogy kevesen tudnak sok elfoglaltságuk mellett időt szakítani arra, hogy valamilyen területen elmélyült munkát végezze­nek. Évről évre finomodott a szervezés, az előadások időpontjának beosztása. Az idei utolsó tanfolyam után dr. Reuss András rektor örömmel számolt be ar­ról, hogy a végére a résztvevők száma megnőtt, s a re­formátusok, szabadegyháziak mellett egyre több evangélikus hallgató jött el. Fiatalok, lelkes és a teo­lógiában még job­ban elmélyedni vá­gyó nyugdíjas lel­készek, hitokta­tók. Számára, mint a rendszeres teoló­gia professzora számára személye­sen is gazdagodást jelentettek min­den évben az elő­adások.- Az év végi sok munka - a kollok­viumok, vizsgák, a tanfolyam szerve­zési teendői után - valódi felüdülés volt saját szakunkban elmélyedni egy-egy témában, vagy belehallgatni másba. A kezdeteknél érződött „teológiai fáradtság”, de az évek folyamán a résztvevők ebből „felrázódtak”. Ezt mutatja a doktori fokozatra készülők és a teológiai képzés munkájába időközben bekapcsolódó fiatal lel­készek növekvő száma is, akik adjunktusként, tanár­segédként, szemináriumvezetőként tevékenykednek. A tanfolyam előadói neves, nemzetközi hírű külföl­di és hazai professzorok, teológiai tudományos inté­zetek munkatársai voltak. A teljesség igénye nélkül: erlangeni, tübingeni, heidelbergi, marburgi, bécsi, helsinki, genfi egyetemek professzorai, a saint louis-i (missouri) Reformációi Kutatóközpont igazgatója, bétheli Bodelschwing Intézet munkatársa stb. A ma­gyar előadók szintén neves személyiségek voltak, pro­testáns teológiai professzorok, az ELTE-n előadó egyetemi tanárok és határainkon túlról érkezett ma­gyar professzorok (Kolozsvárról, Eperjesről). Az öt tanfolyamnak nem volt szoros értelemben vett főtémája. Inkább csak az utolsó kettőnél tettek egy átfogó témát a középpontba: „Hit és társadalom - kölcsönhatásban”; „Hit és tudomány - kölcsönhatás­ban”. Elsősorban az volt a cél, hogy a felkért előadók legfrissebb kutatási eredményeiket hozzák. Minden évben igyekeztek a szervezők más-más elő­adókat hívni. Volt azonban olyan professzor, aki hű­ségesen visszajárt, mint például dr. Hézser Gábor re­formátus professzor a bétheli Bodelschwing Intézet munkatársa, aki négy éven át adott elő a tanfolya­mon. Miért járt vissza ilyen hűségesen Budapestre? A tanfolyam külföldi előadói- Jól éreztem magam. Különleges élmény volt kívülről részese lenni egy olyan változási folyamatnak, amely Magyarországon beindult. Minden év új és más volt.- Mi az oka, hogy a posztgraduális tanfolyamon minden évben a gyakorlati teológia iránt érdeklődtek a legtöbben?- Minden ehhez hasonló európai rendezvényen ez lenne a részvételi arány. Európa is és az európai egyhá­zak is nagy változáson mennek át. Ebben a szituációban a gyakorlati teológia különös szerepet kap. Persze nem biztos, hogy mindig meg tud felelni feladatának, mégis tény az, hogy nagy az érdeklődés iránta. Az előadó professzorok a Teológia épületével szomszédos Teológus Otthonban kaptak szállást. így délután, este is megtalálhatók voltak egy-egy beszél­getésre az árnyas fák alatt a kertben. „Utánozhatatlan lehetőségeknek” nevezte Béres Tamás, aki az Evangé­likus Teológián egy szemináriumot vezet, ezeket az eszmecseréket. Véleménye szerint egy ösztöndíjas ki­küldetésen üyen beszélgetésekre nincs mód.- Olyan témákról is szó volt ez alatt az öt év alatt, amelyekkel az öt év teológiai felkészítése alatt nem találkoztunk. Fontos volt az is, hogy olyan emberek előadásait hallhattuk, akik egy-egy témában elmé­lyedve, több éven át leszűrt tapasztalataikat adták át. Minden évben egyre nagyobb öröm volt a határain­kon túlról érkező magyar - főleg református - testvére­inkkel való találkozás. Szlovákiából, Erdélyből érkeztek hallgatók. Kis Jolán háromszor vett részt a tanfolya­mon, először még teológusként. Egy év lelkészi szolgá­lat után most a Szlovákiai Református Egyház Zsinati Elnökség Zsinati Levéltárát rendezi. Elsősorban az O- szövetség és az egyháztörténet tárgyköre érdekli.- Első ittlétem után nagyon jó benyomással mentem haza. A tanfolyam lelkisége, szellemisége megerősítette bennem, hogy ez Istentől készített alkalom a számunk­ra. Fontos az is, hogy egymással ismerkedhetünk, meg­láthatjuk, mennyi minden összeköt, megérezzük, hogy Krisztus teste tagjaiként egymáshoz tartozunk Ugyanak­kor világosan elválik hogy mi az, ami sajátos és egyéni, s ebben tiszteletben tartjuk egymás hitvallását. Sajnos, most pontot kell tennünk a Posztgraduális Tanfolyam végére. A FEFA már ilyen formában nem tud anyagi segítséget adni. Mégis - akik az eddigiek részesei lehettünk - bízunk abban, hogy ha szeré­nyebb körülmények között is, mégis folytatódhat a megkezdődött munka az Evangélikus Teológiai Aka­démián. IQ. Magassy Sándorné Ökumenikus templomszentelés Nagykeresztúrban Jeles nap az 1996. május 1-je egy kis Nógrád me­gyei település, Nagykeresztúr életében, ahol 280 la­kos él, közöttük mintegy 50 evangélikus, hiszen temp­lomszentelésre gyűltek össze. Nagykeresztúr a luc- falvi evangélikus gyülekezet szórványgyülekezete. A szolgálatokat Megyaszai László lelkész végezte, elein­te havonta egy alkalommal bibliaórával, amit házak­nál tartottunk. Későbbiek során a havi egy alkalom havi kettőre bővült. Megérlelődött az a vágy a kis szórványgyülekezet tagjaiban, hogy jó volna egy olyan hely vagy helyiség, ahol istentiszteleteinket tarthat­nánk. Először a Kultúrházban, majd a későbbiek so­rán a tsz-irodában kaptunk helyet. Szeretett volna gyülekezetünk a katolikusokkal együtt egy imaházat vagy templomot építeni. Dr. Peresi Klára orvosnő egy igen szép, kéttornyú templomot terveztetett Nagyke- resztúrba, aminek felépítéséhez nem volt elégséges a katolikusok és evangélikusok összefogása, sőt még a település támogatása sem. A tsz volt irodahelyiségnek használt faháza, amit megvett az Önkormányzat templom létesítésére. Ebből a helyiségből alakította ki a két gyülekezet alapítványi pénzből és a gyüleke­zetek, valamint a település adakozásából, gyülekeze­tek és más közösségek kisebb-nagyobb támogatásá­ból, és rengeteg társadalmi munkával a 72 ülőhelyes kis templomot. Május 1-jén sokan öltöztek ünneplőbe és indultak el útjukra, kik a majálisra, kik pedig Nagykeresztúrba a templomszentelésre. A templomszentelést ökumenikus szertartással vé­gezték: Gruber Géza római katolikus és Kalácska Bé­la evangélikus esperesek, valamint segítőik: Szabó Jó­zsef római katolikus plébános és Megyaszai László evangélikus lelkész. Római katolikus és evangélikus lelkészek, minisztériumi jeles vendégek, római katoli­kus és evangélikus hívek sokasága, mintegy 4-500-an vettek részt, megtisztelte a templomszentelést dr. Skultéty Sándor megyei főjegyző és Szotyori Nagy Gá­bor református lelkész Gödről. Felcsendült egy római katolikus ének, majd ezt kö­vetően felzendült a lucfalvi Énekkar ajkán: „Óh mi szép Istennek hajléka” kezdetű ének. A templomszentelés szolgálatát Kalácska Béla és Gruber Géza esperesek felváltva végezték és közben szolgáltak a segítőtársak is. Kalácska Béla esperes lKor 3,16-17 versei alapján hirdette az igét '.Áldott dolog az, hogy most együtt lehe­tünk és ökumenikus templomot avathatunk katolikus testvéreinkkel együtt. A templom az Istennel és egymás­sal való találkozás helye, az imádság háza, a tisztulás helye, ahol szól Isten igéje és élünk a szentségekkel s eze­ken keresztül formálódik újul az életünk. Aki találkozik Krisztussal, annak a mindennapokban tovább kell ad­nia Krisztus irgalmát, jóságát és szeretetét. Gruber Géza esperes Lk 19,1-10 versei alapján szólott arról, hogy a templom áldott hely, ha felépült és ott Istent keresik és imádják. A felolvasott igében nincs kőből épült templomról szó, de Zákeus találko­zott - mert vágyakozott találkozni - az élő Úrral, Jé­zussal. A Jézussal való találkozás átformálta életét. A ma emberének is találkoznia kell Jézussal, mert Ő azért jött, hogy az embert megmentse. Bennünket is, akik hiszünk benne, fel szeretne használni áldott esz­közökül arra, hogy emberek meneküljenek meg. Szotyori Nagy Gábor gödi református lelkész Jel 3,10-13 versei alapján szólt. Öröm találkozni hitben testvérekkel, akik egy kis ökumenikus templomot szen­telnek fel. A kicsinységben megérzik Isten nagyságát és erejét. Isten az emberi erőtlenség ellenére megtart az igén, a szentségeken keresztül. Isten az ő népével van és megtartja nehézségek közepette is. Győzelmet ad népé­nek, Fia, Jézus Krisztus által. Mindkét esperes, egyháza liturgikus rendjének megfelelően Istennek szentelte a kis templomot. A jelenlévő lelkészek igeverssel vagy imádságban kérték Isten áldását a templomra. Dr. Skultéty Sándor megyei főjegyző szavai: szükség van a templomra. Országunkban volt olyan népcsoport, amelyik állandóan vándorolt, a jász-kunok de mindig magukkal vitték és felépítették ott, ahol letelepedtek a fatemplomukat azért, hogy imádhassák Istenüket. Az igazi erkölcsiség amire az egyházak tanítanak a Tízpa­rancsolatban fogalmazódik meg. Amíg templomot épít népünk addig reménységgel tekint a jövendő felé. Istentisztelet után a sátorban megterített asztalok mellett voltunk együtt. Megyaszai László lelkész há­rom üdvözlő levelet olvasott fel: D. dr. Harmati Béla evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Öku­menikus Tknácsa elnökének üdvözletét, majd Széli Bulcsú kispesti lelkészét és Záborszky Csaba szügyi lelkészét. Örömmel és hálaadással voltunk Isten színe előtt együtt és kérjük Isten áldó kegyelmét a templomra és a templomban végzett szolgálatokra azért, hogy abból erő, áldás, szolgálatkészség áradhasson a mindenna­pok terhét hordozó ember számára. Megyaszai László I

Next

/
Oldalképek
Tartalom