Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-07-21 / 29. szám
Evangélikus Elet 61. ÉVFOLYAM 29. SZÁM 1996. JÚLIUS 21. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI HETEDIK VASÁRNAP _______ORSZÁGOS EVANGÉUKUS HETILAP ARA: 35 FT Ha szabad volna valakit irigyelni a Földön, az nem Michelangelo ecsetje, sem Dante lángelméje, sem Diderot tudása, hanem a hívő hite és nyugalma Paul Cloudel A TARTALOMBÓL — A BUDAPEST-RÁKOSKERESZTÚRI TEMPLOM ÖT ÉV A SOPRONI EVANGÉLIKUS LÍCEUM ÉLETÉBŐL EGYÜTT NYARAL A CSALÁD Kuno Pajula észt érsek, Kalevi Toiviainen finn püspök, Mózes Árpád kolozsvári, D. Szebik Imre püspök. Bepillantás északi testvéreink egyházainak életébe A június végén tartott finn-magyar-észt lelkésztalálkozó programjában eleve érdekesnek ígérkezett a különböző országokban élő evangélikus egyházaknak a bemutatkozása. Már eddig is sok mindent tudtunk egymásról, de az utóbbi évek politikai és társadalmi változásai az egyházak életében is jelentős változásokat idéztek elő, s ezért különösen is nagy érdeklődéssel vártuk a finn, észt, karjalai és inkeri testvéreink beszámolóját evangélikus egyházaik életének alakulásáról. Romániából (Erdélyből), Németországból, sőt az Észak-Amerikai Egyesült Államokból is voltak magyar evangélikus lelkészek, akik szintén beszámoltak az országaikban élő evangélikus magyarok között végzett egyházi szolgálatról. így igen tarka képet kaphattunk a világ különböző részeiben lévő evangélikus testvérek életéről. Finnország evangélikus egyháza helyzetéről Paavo Kettunen számolt be, aki korábban egy évet töltött Magyarországon Teológiánk ösztöndíjasaként, és jól beszéli nyelvünket. Elmondta, hogy a Finn Evangélikus Egyház helyzete az utolsó években lényegében nem változott. Az evangélikus egyházhoz tartozik ma is a lakosságnak közel 86%-a. A megszületett gyermekeknek kb. 87%-át megkeresztelik. A konfirmandusok aránya még ennél is több. Az egyházból kilépők száma 1994 óta lényegesen csökkent, viszont a betérők száma jelentősen emelkedett. A gazdasági válság Finnországot sem kerülte el. Az 1993-as év végén a munkanélküliek száma több mint félmillió volt. Sokak számára megszűnt a korábbi jólét. Az egyházban is állások csökkentéséről, takarékosságról, egyszerűsítésről kezdtek beszélni. A lelkészek száma a finn egyházban ma kb. 2000. A lelki élet területén első helyen áll az istentiszteletek formai és tartalmi megújítására irányuló törekvés. A zsinat 1988 óta foglalkozik egy finn és svéd nyelvű ágenda és új liturgia megalkotásával. Ebben a lelkészen és kántoron kívül több szerepet kapnak majd a gyülekezet munkásai és tagjai. Ezt az új isten- tiszteleti rendet 2000 ádventjére szeretné a finn egyház bevezetni. Az a reménységük, hogy ennek a bevezetése az istentiszteleteken való részvételi arányt is fogja javítani, ami a firm egyházban ma elég alacsony. A finn egyháztagoknak jelenleg kb. 2,5%-a vesz részt a vasárnapi főistentiszteleteken. Természetesen ezeken az alkalmakon kívül sok egyéb alkalom is van, amik sokkal látogatottabbak. Több új istentiszteleti formát is bevezettek, ilyen pl. az ún. „Thin ás-mise”, vagy a húsvéti keresztvivő körmenet. Az elmúlt évben Helsinki központjában mintegy 13 000 ember vett részt egy húsvét éjszakáján tartott körmeneten. A vallásos élet területén nagyobb szerepet kap az elcsendesedés, a meditáció, az élet rohanásában való megállás, Istenre figyelés. 1b- vább élnek Finnországban a hagyományos ébredési mozgalmak, s újként jelentkezik a karizmatiku- sok mozgalma. A diakóniai munka, az elszegényedettek, munka- nélküliek segítése, tanácsolása a diakóniai munkában állók számának csökkentése ellenére sem erőtleneden meg. Kisebb csapat végez a korábbinál intenzívebb munkát. Ez a munka ma Finnországban az egyház nagyobb megbecsülését eredményezi- _. Az evangélikus egyház Észtországban ma is a legnagyobb egyház - mondta Kuno Pajula ny. észt érsek. 160 gyülekezet van 12 esperesség- ben. Mintegy 60 000 adófizető egyháztag van, ami 200 000 egyháztagot jelent. Az észt lakosság 30%-a hívő, az oroszok közt 60% a hívő. Ateistának a lakosságnak mindössze 1%-a vallja magát. Az egyházi élet a szovjet éra alatt sem szűnt meg, bár sok nehézséggel kellett megküzdeni a templomok, egyházi épületek államosítása miatt. Gorbacsov idején sokan visszatértek az egyházhoz, akik korábban elszakadtak. Az elmaradt kereszteléseket sokan kérték már felnőtt korban is. A keresztelési csúcs 1990-ben volt. Most a keresztelések száma visszaállt a szokásosra. 1990-ben a politikusok azt ígérték, hogy 2-3 év alatt eléri az ország a nyugati gazdasági színvonalat, az egyházban is nagy építkezésekbe fogtak. Azt remélték, hogy helyre tudják állítani a szovjet idők kárait, s újra megalakíthatják az erős népegyházat. A helyreállításban sok segítséget ad a finn evangélikus egyház. Az észt Bibliát Fiimországban nyomtatják, kaptak tőlük 300 000 példányt, így ez elég a jelenlegi körülmények között. Új énekeskönyv is van elegendő. Tárt tubán van teológiai főiskola, ahol a lelkészképzés folyik. Jelenleg még nincs elég lelkész, s magasan képzett egyházi munkás, így az egyház csak nehezen tud megfelelni a társadalmi kihívásoknak, nem könnyű ellátni a kórházak, börtönök, katonák lelki gondozását. A politikusok azt várják az egyháztól, hogy ezeken a területeken is végezzenek szolgálatot. Ez még nem mindenütt megoldott. Az egyháztagokat nagyon sokféle hatás éri kívülről. A pünkösdiek, az új apostoli egyház, a keleti filozófiák próbálják elvonni a hívőket a történelmi egyházaktól. Erősen érezhető az amerikani- záló hatás, a rádió, televízió műsorai is elvonják az embereket a templomból. Mindennek ellenére azért az is tapasztalható, hogy az egyházi életben előrehaladás is van. Gyülekezetek élednek újjá, a keresztelések, konfirmandusok száma biztató jele annak, hogy a kegyelmes Isten fenntartja és megújítja egyházát. Az inkeri egyház életéről Arvo Soittu szentpétervári lelkész számolt be. Örömmel hallottuk beszámolójából, hogy 40 év után most újjászületett az egyház. Ahol korábban 4-5 gyülekezet volt, most 40 van. Az egyháztagok pontos számát nem tudják, mert nincs nyilvántartás. 1936-ban - amikor minden templomot bezártak - a gyülekezeti nyilvántartásokat megsemmisítették. Ma mintegy 40 000 lehet a gyülekezeti tagok száma a Szentpétervár körüli gyülekezetekben. Sok segítséget kapnak Finnországból. Orosz nyelvű evangélikus énekeskönyvük van. A kátét 4 éve nyomták. Az ortodoxokkal próbálták felvenni a kapcsolatot, de ez nem sikerült, mert az ortodoxok nem tartják őket hívőknek, sőt egyáltalán keresztyéneknek sem. A finn egyház anyagi és lelki támogatása azonban nagy erőt és indítást ad számukra, s így a gyülekezetek létszámban gyarapodnak, s egyre szélesedik a munka, amit megújult templomokban, iskolákban, óvodákban és otthonokban végezhetnek. A karjalai evangélikus egyház helyzetéről Viktor Grinevits pet- roszkoji lelkész adott képet gyülekezetük történetének és jelenének felvázolásával. Kaijala (a Fehértenger és a Ladoga-tó közötti terület) ma Ordfeország része. Pet- roszkoj (Petrozavodszk) az Onye- ga-tó partján fekvő város. Az evangélikus egyház történetére jellemző adat, hogy egykor hiába kértek engedélyt templomépítésre, nem kaptak. Illetve 12 év elteltével kaptak választ kérésükre. Akkor megvehettek egy házat, ahol közfalak kibontásával teremtettek helyet a gyülekezet részére. Hosszú ideig nem volt saját lelkészük. Kuno Pajula, az akkori észt érsek engedélyezte, hogy egy észt lelkész tartson istentiszteleteket, aki 13 éven át repülőgéppel járt át hozzájuk. Jelenleg 800 lélek tartozik a gyülekezethez, akik finnül tartják istentiszteleteiket. Az ifjúságot érdekli az egyház, hallani akarják az evangéliumot. Minden évben van konfirmáció. Jelenleg két lelkész szolgál a gyülekezetben. Finn testvérgyülekezetük van, ahonnan sok segítséget kapnak. Jelenlegi problémájuk az, hogy a mostani istentiszteleti helyük igen messze van a városközponttól, a gyülekezeti tagoknak hosszú utat kell megtenni a templomig, sokszor két órát kell várni az autóbuszra. Ezért szeretnének a város szívében templomot építeni. Jó lenne, ha az evangélikusoknak (Folytatás a 3. oldalon) TESTVERNEPEK LELKÉSZEI KONFEREN CIÁZTAK BUDAPESTEN Június 24-július 1. között hazánk fővárosa volt a három testvémép lelkészei találkozásának színhelye. Finnországból 29-en, Észtországból 5-en, jöttek el és résztvettek a konferencián Erdélyből 7-en. A finn delegációt Matti Sihvonen és Kalevi Toiviainen püspök vezette. Tagjai között többen voltak, akik valamikor ösztöndíjasként jártak nálunk, így jól beszéltek magyarul is. Az észt küldöttséget Kuno Pajula érsek, az erdélyieket Mózes Árpád püspök vezette. Az egész konferenciát a Fasori Gimnázium fogadta be falai közé, de kulturális műsor volt a Deák téri Gimnáziumban, valamint időt fordítottak arra, hogy városnézés keretében minél többet tudjanak megmutatni a főváros kulturális és művészeti értékeiből is. A megnyitó istentisztelet A fasori templomban D. Szebik Imre püspök prédikált, a liturgiában Matti Sihvonen püspök, Kiss Béla kolozsvári püspökhelyettes és Szirmai Zoltán pesti esperes szolgált. A püspök így vezette be prédikációját: „Egy széteső, egyre jobban polarizálódó, csak a saját érdekeit szeme előtt tartó világban nagyra értékeljük az összetartozás, a népi és nyelvi rokonság ápolását. Hazánk 1100 éves fennállása esztendejében különösen örülünk, hogy Budapesten rendezhetjük konferenciánkat. Egybeköt bennünket a közös hit Jézus Krisztusban, a mi Urunkban és Megtartónkban, akinek hatalmáról s igéjének erejéD. Szebik Imre püspök igehirdetését Paavo Kettunen lelkész tolmácsolja ről különösen jó bizonyságunk van az előző évtizedek nehéz idejéből Közös lutheránus tradíciónk pedig olyan kapocs, amely a reformáció értékeinek továbbadására kötelez bennünket - mindegyikünket a maga hazájában. ” Most közös asztalhoz telepedett a testvémépek lelkészserege Krisztus oltára körül, mint tanítványok, a szentek közösségében. Ennél az asztalnál közös Urunk vizsgál minket. Megítéli gonosz gondolatainkat, üres bántó szavainkat s önzéstől átitatott cselekedeteinket. Szent vacsorájában azonban, ahol halálára és feltámadására emlékezünk, bűnbocsátó irgalmát és feloldozó sze- retetét kínálja, hogy megtisztuljunk és többé ne vétkezzünk. Mindnyájunkat egy közös cél szolgálatába állít: legyünk fény, világosság az élet sötét éjszakájában. Igehirdetését e szavakkal fejezte be a püspök: .Adja Istenünk, hogy e mostani közös magyar-finn-észt-inkeri lelkészkonferenciánk a posztmodem kor küszöbén, biztasson küldetésünk betöltésére, hogy világítsunk igével, életünkkel, Krisztussal a harmadik évezred küszöbén. ” Előadások a konferencia három napján A konferencia témáját találóan foglalta össze Sihvonen püspök: két fogalom köré fonódtak előadások és megbeszélések: a szabadság és az identitás kérdése jelölte ki az utat. Mindig két előadás hangzott el, egy magyar, másik finn nyelven, tolmácsolással. Az első napon Evangéliumi szabadságtörténeti-nemzeti identitás címmel D. dr. Harmati Béla és Matti Sihvonen püspök szólt. Harmati püspök a két fogalom kifejtése után, a következményeket levonva, arra figyelmeztetett, hogy „élni ebben a világban, de nem ebből a világból” kell. A szabadság kérdésének gazdasági és kisebbségi vetületével foglalkozott, vizsgálta a népegyház és szekularizáció befolyását, hatását. ” Sihvonen püspök a téma időszerűségét hangoztatta korunkban, amikor az ember teljes autonómiáját hangsúlyozzák, az ember „ teszi, amit akar és amikor neki tetszik... Az egyháznak fel kellett hívni a figyelmet arra, hogy micsoda komplex valóság az egyén szabadsága és milyen könnyen vezet a másik ember szabadságának megrablásához. ” Az evangéliumi szabadság lutheri, bibliai értelmezése volt a második nap témája. Erről dr. Reuss András rektor és Mikko Heikka dómesperes tartott előadást. Reuss rektor kettős fénybe állította a szabadság fogalmát, majd beleállította korunk gondolkodásába és életébe. Feltette a kérdést: fenntartható-e a keresztyén szabadságfogalom a szekuláris szabadságfogalom mellett? Végső következtetése így hangzott: ,A keresztyénség mondanivalója a szabadság kérdésében a szekuláris világnak éppen ez szabadságról nem lehet igazi értelemben Isten és Jézus Krisztus nélkül beszélni Mindez nem jelenti, hogy adott esetben nem lehetnek éppen keresztyének vagy éppen az egyház az igazi keresztyén szabadság korlátái ” Mikko dómesperes a teremtésből elindulva, utasított el mindenféle faji, kulturális vagy valláson alapuló felsőbbrendűséget és a népek osztályozását. Ezen alapul a közös emberi méltóság és szabadság. Luther nézete szerint a szabadság a szeretetben valósul meg. A harmadik előadáscsoport Történeti nemzeti identitás a változó Európában kérdésével foglalkozott. Magyar részről az előadást dr. Szabóné Mátrai Marianna, finn részről Kalevi Toiviainen püspök tartotta. A magyar előadó vizsgálta a nemzeti identitás meglétét és erejét az elmúlt évtizedek során, megjegyezve, hogy a „szocialista ember” ideálját Kelet-Európa népei sohasem fogadták el egészen. „Főként nem úgy, hogy az tudatukban a nemzeti identitás fölé emelkedett volna.” Megállapította azt is, hogy „Közép- és Kelet-Európábán nép és vallás, vallás és politika, állam és egyház mindig szorosabban fonódott össze, mint a kontinens nyugati felén. ” Nem menetelünk Európa felé, mert Európában vagyunk! Az egyháznak a mai társadalomban kell szolgálati területét megtalálnia, és a szükséges és fontos elemzés után kell jelenlétét a szociális diakónia, az oktatás-nevelés és a lelkigondozás területén megvalósítania. Toiviainen püspök előadásában a kinyilatkoztatás szempontjából vizsgálta a történelmi és nemzeti identitás kérdését és arra a megállapításra jutott, hogy „az evangéliumból más-más időkben különböző viszonyok között különféle távlatok nyílnak, ezért is elkerülhetetlen, hogy a nemzeti identitással is találkozzunk és figyelembe vegyük azt az evangélium hirdetésekor. Szükség van az egyházak bizonyos közös fellépésére is a változó Európában, mert ha visszahúzódnak a változásokért viselt felelősségtől, akkor az a politikusok kezében egyoldalúan szekuláris, a keresztyén értékrendet mellőző jelleget kap. ” Minden előadást hosszabb megbeszélés követett, melyből valamennyi országból érkezett résztvevő kivehette részét Itt kell arról is megemlékeznünk, hogy a különböző csoportok beszámoltak saját egyházuk életéről és az említetteken kívül vendégként két magyar lelkész is szólt munkája területéről: Gémes István a nyugat-európai magyar evangélikus lelkigondozásról, Bernhardt Béla főesperes pedig Clevelandból az észak-amerikai magyar gyülekezetek életéről. Kísérő események Ibrmészetes velejárója az ilyen konferenciáknak, hogy igyekeznek megismertetni a környezetet, melybe a vendégek érkeztek. A már említett városnézésen kívül kulturális est volt a Deák téri Gimnáziumban Közös gyökereink címmel. Ezen a finnugor sorsközösségről tartott bevezető előadást Jávorszky Béla, aki hazánk nagykövete volt Helsinkiben. Kifejezte azt a kívánságát, hogy a finnugor családot és kultúrát helyre kellene állítani, hogy Európában megnyerje elismerését. Szervezett látogatást tettek a Néprajzi Múzeumban a Finnugor népek és őshazák kiállításon, a Nemzeti Múzeumban a Honfoglalás kiállításon és a kőbányai gyülekezetben megtekintették a Testvémépek kiállítást. Egyik nap délutánján a finn nagykövet is fogadást adott a konferencia résztvevőinek. A háromnapos konferencia után újabb három napra testvérgyülekezetekbe látogattak el a résztvevők. Kedves találkozások, az igében való elmélyedés és baráti kapcsolatok építése volt a nagy eredménye e látogatásoknak. Sihvonen püspök összefoglaló értékelésében örömét fejezte ki a jól sikerült konferencia megrendezéséért és közös elhatározás alapján a következő konferenciát Finnországban fogjuk megtartani. Megszervezésére előkészítő bizottság kap majd megbízatást. Matti Sihvonen püspök előadását Baranyai Tamás lelkész tolmácsolja Szirmai Zoltán esperes, Matti Sihvonen, D. Szebik Imre püspök és Kiss Béla püspökhelyettes X
