Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-07-21 / 29. szám
Evangélikus Élet 1996. július 21. m |fa GYERMEKEKNEK SL A Álmaim kutyája E(jön elém az iskolába, a szobámban alszik, mindig velem van. Megtanítom látványos mutatványokra, a többi gyerek csodálja. Világos színű, puha szőre van. Ilyen az én kutyám. „Nincs rá pénzűnk” - mondja apa. „Nem tarthatjuk szegény kutyát ebben a kicsi lakásban” - mondja anya. Nem értik, hogy én megosztanám vele az ételem és nekem elég ennyi hely. Lerajzoltam a kutyám egy papírra, és éjjel vele álmodom. Az álmoknak nem kell hely, és nincs szükségük pénzre. Istenem, boldog vagyok, mert álmaim kutyáját senki el nem veheti tőlem. ISTEN PARANCSOLATAI Nyolcadik parancsolat: „Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!” A mozi előtt A barátság nagy kincs az emberek életében. Jó tudni azt, hogy van valaki, aki velem együtt örül, megosztja gondjaimat. De a barátság csak akkor igazi, ha mindkét félnek hasznára van. * Feri és Zoli is barátok voltak. Egy utcában laktak, egy osztályba jártak, együtt tanultak és együtt játszottak. Egy kis történetet mesélek el kettőjük életéből. Egyik ködös őszi délután zeneóráról ment hazafelé Feri és Zoli. Egyik hegedülni tanul, a másik zongorázni. Útjuk a mozi előtt vezetett el. Megálltak és kíváncsian nézegették a képeket. Izgalmas mesefilm volt műsoron.- Tfe, menjünk be, nézzük meg - mondja Feri Zolinak.- Én nem mehetek be, nincs pénzem - felel Zoli.- Nem baj, van nálam annyi, amennyibe két jegy kerül. Majd az első sorba veszünk, oda a legolcsóbb.- Nem Feri, én akkor sem megyek. Édesanyámnak megígértem, hogy zeneóra után sietek haza. Majd legközelebb, ha elkéredzkedem otthon, akkor megnézzük, jó? Különben is, te sem kéredzkedtél el. Nem fogják a te szüleid sem tudni, hol vagy. „ - Te, bemehetünk, azértymajc), ^tmondp^ ptái-pn, hogy nálunk voltál tanulni, én pedig azt mondom, hogy nálafok, voltam. Ne félj, nem lesz semmi baj. Gyere, menjünk be. Ne kéresd magad, hát nem izgat téged a film? Nagy volt a kísértés. Zoli habozott is egy darabig. Hiába, csábította őt is a jó film. De azután erőt vett magán. Eszébe jutott valami.- Feri, emlékszel te a nyolcadik parancsolatra, amit múltkor tanultunk gyermekbibliakörön?- Hogyne. Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. De miért tartozik ez most ide?- Azért, mert te arra akarsz rávenni, hogy vétkezzem a nyolcadik parancsolat ellen.- Ugyan, eredj már, hiszen éppen arról van szó, hogy egymás mellett tanúskodjunk.- Na és mit gondolsz, nincs abban semmi rossz, amit most akarunk csinálni?- Hááát van - húzta a szót Feri -, de mégsem olyasmi, hogy Isten parancsa ellen vétkeznénk. Nem ártunk evvel senkinek.- Azt csak gondolod. Emlékszel, mit tanultunk erről a parancsolatról? Ez a parancsolat azt is jelenti, hogy felebarátunkat hazugságba ne keveijük. Már pedig ha úgy tennénk, ahogy mondod, akkor ezt tennénk egymással. Isten ellen, szüléink ellen és saját magunk ellen is vétkezünk, ha így cselekszünk... így folytatta még egy jó darabig Zoli. Addig beszélt, hogy végül is hazaindultak. Másnap szülői engedéllyel nézték meg a filmet. Nagyon tetszett nekik. J. G. TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK - SKANDINÁVIÁBÓL Lenn a nagy orosz síkságon öreg cipészmester éldegélt szegényes viskójában. Sok évvel azelőtt vesztette el feleségét és gyermekeit. Szíve megkeményedett és tele volt keserűséggel, mert nehezére esett meghajolni Isten akarata előtt. Viskója is összeomlásra volt ítélve, mert nem volt senki, aki örökölje. Egyik éjszaka álmot látott, egy hang így kiáltott feléje: „Holnap a Megváltó meglátogat téged.” Alig világosodott ki, a cipészmester felkelt, s készülni kezdett a nagy vendég fogadására. Begyújtott, fölsepert, az ablakokat is megtisztogatta a portól és teát tett fel. Végül megmosakodott és felvette üjmeplő niháját,. Azután leült és várta a Megváltót. Egyik óra után a másik telt el, de nem jött senki. Késő este, kívülről sírás hangáit vette észre. Kiment. Látta, hogy a nagy hóban megdermedt kisfiú nyöszörgött. Bevitte a szobába. Kályha mellé ültette, s amikor kissé felmelegedett, halott gyermeke ruháit adta rá. Megitatta meleg teával, majd ágyba fektette. Sokáig ült a cipészmester gondolatai közé temetkezve: miért nem jött el hozzá a Megváltó? Végül felnyitotta a Bibliáját. Az első Ige, amely szeme elé került, ez volt: „Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be az.” Letérdepelt az alvó gyermek ágya mellett és hálát adott a Megváltónak. Mert mégis csak eljött hozzá, az ő házába. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. „...fokozott felelősség hárul a kis szellemi műhelyekre!” Kőbánya, 1996. június 23. A Honfoglalás 1100. évfordulójának emlékeztetésére rendezett kiállítások egész során vettem részt már eddig is, hiszen 1100 esztendő történéseiről mérhetetlen sok bemutatnivaló, képi, tárgyi anyag van, nem beszélve a történelmi korszakok eseményeinek felidézéséről, azok egymásba kapcsolódó jelentőségéről A sok magas színvonalú rendezés, látnivaló közül van azonban egy kis kiállítás Budapest egyik külső kerületében, amelyről nem lehet elég elismeréssel írni A Kőbányai Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében június 23-án megnyílt „Emlékezzünk régiekről... ” címmel »Az őshazától Szent Istvánig” készült összeállításra gondolok Rendkívül tartalmas - a lehetőséghez és a kiállítóterem méreteihez képest -, gazdag anyag. Olyan tudással szívvel iálekkel válogatott formában került történelmünk kereszt- metszete a látogatók elé, amely továbbolvasásra, érdeklődésre késztet. Nem véletlen, hogy a kiállítást megnyitó beszédében György István, Kőbánya polgármestere is hangsúlyozta jelentőségét:-...a magyar államot a kereszténység eszmevilága hozta létre, enélkül eltűntünk volna, mint a többi hont foglaló: avarok gepidák, hunok A magyarságnak az Ugor őshazától Levédián és Etelközön át a Kárpát-medencébe vezető útja hosszú és viszontagságos út voll melyet a honkeresés időszakának mondhatunk Pogány, keleti kulturális gyökerekkel rendelkező nép érkezett a Kárpát-medencébe, mely az igazi nagy utat István király vezetésével járta be, hisz István a keresztény Európába vezette népét... Nem jutott a magyarságnak kudarcoktól mentes sikertörténelem, sőt azt mondhatjuk, Európa egyik legtöbbet szenvedett népe vagyunk De a lényeg, hogy vagyunk1 - S ha panaszra nyitjuk a szánkat a tatárjárás, a mohácsi vész, a törökuralom vagy elbukott szabadságharcunk miatt, ne feledjük, az a nemzet, melynek olyan történelmi személyiségei voltak, mint Szent István, Szt. László, IV. Béla, Mátyás, Bethlen, Bocskai, Rákóczi vagy Kossuth, és a névsor korántsem teljes, az Uyen nemzetnek bíznia és hinnie kell a jövőben és Magyarország felemelkedésében... Ha a honismereti mozgalom nemzettudatot erősítő intézményeiben a hivatalos támogatottsá egyre csökken, fokozott felelősség hárul helyi kezdeményezőkre és a kis szellem műhelyekre. Ezek között Kőbányán külö köszönet a Kőbányai Evangélikus Egy házközség gyülekezetének a rángó Millecentenáriumi kulturális rendezve nyékért... ” A polgármester őszinte elismerő szavai után a kiáll tást és az előadássorozatot rendező Gazdagné Ne mes Viktória vezetésével az 1100 esztendő történe, mi korszakait feldolgozó munkatársak nemcsak szál szerű magyarázattal hanem gondos gyűjtőmunkája eredményeként fiatal közreműködőkkel — vers, ének, zt neszámokkal - tették színesebbé, érthetőbbé az ŐSHA ZATÓL SZENT ISTVÁNIG - kiállítást. A kiállításhoz készített kis-LAPOZÓ 6-10 évese és nagy-LAPOZÓ 10-14 éves korosztály részére, olya értékes rajzos, játékos szép kivitelű füzet, amelyet sol kai szélesebb körben is hasznosítani kelle ne! Az 1100. évforduló szép ünnepén áhítatot tartó Harmati Béla evangélikus püspök, a rendezvénye védnöke. Az iskolások részére rendezett rajzpályázat eredmény hirdetése után (a rajzok a lenti teremben láthatói Fabiny Tamás, a gyülekezet lelkésze mondott kt szönetet a munkatársaknak, akik valóban fáradságt nem ismerve, dolgoztak, kutattak, szerveztek, gyűjtöttí az évszázadok fennmaradt emlékeit. Ekkor adta át gyülekezet emlékérmét Harmati Béla püspöknek < György István polgármesternek Újra visszagondolva a kőbányai szép vasárnapra < forgatva a „lapozó”-k oldalait, meg kell említenem rendező és szerkesztő Nemes Viktória lelkes munkatá sjflf is: Fabiny Katalin, Kinczler Gyula, Regős Imr Zászkaliczky Zsuzsanna, Wiszkidenszky András (kiáll ids)> ifj- Gazdag Ferenc, Kertész Eszter, Kinczler íré, Krska Mária (LAPOZÓ). Schelken Páln FIATALQKN ___A-----K SZ ÍVHANGOK Áhítat Ezzel a címmel az Ige melletti elcsendesedésre hívlak benneteket. Életünk zajában, a nyár forgatagában szükségünk van csendre is. Olyan csendre, amikor semmi mást nem lehet hallani, csak a szív hangjait. Ezek a szívhangok nem monoton dobbanások, hanem üzenetük van. Az EKG-diagram bonyolult vonala is jelzi, hogy a szívdobbanás mennyire összetett mozgás és hang. Nem kívánok kardiológiai fejtegetésekbe bocsátkozni, sokkal inkább azokról a szívhangokról szeretnék szólni, amelyek az Ige által jutnak el hozzánk. Magam sem gondoltam volna, míg utána nem néztem, hogy a Bibliában mintegy 900-szor fordul elő a szív valamilyen összefüggésben. Ez azt jelenti, hogy a Szentírás üzenete a szívünket veszi célba, mondhatnánk: szívhez szóló. A szív alatt lényünk centrumát, belső lelki világunkat értem. A szívhangok egész életünket végigkísérik - beleértve a magzati állapotot is. Az egyhónapos magzatnak már van szíve és a 4-5. hónapban már hallható a kicsi szív „ketyegése” - dobbanásról ez esetben nem beszélhetünk. Apró kopogtatás: „élek és élni szeretnék!” A parányi lény felett ott dobog az anya szíve. Ezek az anyai szívhangok a születés után is a méhen belüli védelem és rejtettség érzését jelentik a gyermek számára, ezért nyugszik meg a síró gyermek, ha édesanyja magához öleli. Bizonyára nem véletlen, hogy az evangéliumi történet is „magzati szinten” kezdődik. Lk 1,44. szerint: „...amint felfogta fülem a köszöntésed hangját, a magzat ujjongva mozdult meg a mé- hemben..." — mondja Erzsébet Máriának. A gyermeki szív — bár nem bűn- telen - a tisztaság, a bizalom jelképe. „Ilyeneké az Isten országa — mondja Jézus. (Mk 10,14) A fiatal szív hangjai talán éppen egy ifjúsági konferencia, vagy nyári tábor alkalmával szólalnak meg bennünk először. De éppen ifjaknak szól az intés: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd a szívedet...” (Péld 4,23.) Igen, a szív törékeny. A „Szívtipró gimi” nem a szórakoztató műfajba tartozik, hanem gyakran drámai valóság. A szívhangok nem mindig tiszták. Jeremiás keserűen állapítja meg: „Csalárdabb a szív mindennél.” (Jer 17,9.) Vágyaink, érzéseink, szívünk belső hangjai félrevezethetnek, megcsalhatnak minket. Ami még megdöbbentőbb, hogy szívünk ellenünk fordul és könyörtelenül vádol minket. Ezt éli át a 40. zsoltár nyomán Reményik Sándor, és erről írja a következőket: „Ez a legnagyobb bűn. Ez a legszömyűbb büntetés S a legnagyobb nyomorúság is ez: Elhagyott engem az én szívem is.” ' A szív vádló hangjai elől nem lehet elmenekülni. Ezt a hangot nem lehet külső zajjal elnyomni. Arany- balladák témája az elnémíthatat- lan, őrülésbe kergető szívhang. Az ilyen „öngyilkos szívhangokat” csak ISTEN SZIVHANGJAI tudják elnémítani. Erről szól a szeretet apostola: „...bár a szívünk elité! Isten mégis nagyobb a mi szívünknél. ..” (ÍJn 3,20). Isten szívhangjait szólaltatja meg a próféta is: „...elvezetem a pusztába, és szívére beszélek...” (Hós 2,6). Ezt Isten mondja hűtlen népéről, de szól ez minden, bűntől megcsömörlött embernek. A puszta csöndjében, a pusztává lett élet némaságában váratlanul hallhatóvá válik az Isten szívdobbanása. Jézus Krisztusban Isten szíve egészen közel hajolt hozzánk. A té- I kozló fiú apjának ölelése ez, amikor lerongyolódott fiát szívére öleli: „...amikor meglátta, megesett -I rajta a szíve, elébe futott és megcsókolta. .. ” (Lk 15,20). Istennek ezt az ölelését átélni, szívhangjait hallani: az ember számára mindennél boldogítóbb! Ezt kívánom mindnyájunknak! Győri Gábor KEGYELEM Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék erőd. Akarsz eget ostromló akarattal - S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, , Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor - magától - megnyílik az ég Mely nem tárul ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánót - hasztalanul ostromolták Akkor megnyílik magától az ég S egy pici csillag sétál szembe véled, S oly közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor - magától - szűnik a vihar, Akkor - magától - minden elcsitu! Akkor - magától - éled a remény. ADY ENDRE: A föl-földobott kő Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbusong s lehull a porba, Amelyből vétetett Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomorúan magyar. Föl-fölhirtott kő, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök És, jaj, hiába mindenha szándék, Százszor földobnál, én visszaszállnék Százszor is, végül is. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától - friss gyümölcs terem. Ez a magától - ez a Kegyelem. Reményik Sándornak ez a verse siet a segítségemre, amikor az újonnan születésről szeretnék írni. Mert érzem, hogy jó lenne okos dolgokat mondani, kész receptet adni erre, de nem lehet - az újonnan születés Isten kizárólagos ügye. Azt azonban tudom, mi az első lépés. Ehhez dr. Eino Sormunen finn püspököt szeretném idézni: „Isten a bű-I nős ember életébe szabadítóként, tisztítóként, új élet hozójaként a bűnök megbocsátásával lép be. Az evangélium veleje éppen Istennek a Jézus Krisztusban való tékozló, határtalan és tőlünk független megbocsátásáról szóló hír. “ Ebben a hírben van a keresztyén hit botránkoztatása és I vigasztalása. Ez a hír valóban a legnagyobb botránykő, és I nem is enged ennek senki önként, aki nem tapasztalta meg személyesen egész emberi létformánk ínségét és vétkességét Isten előtt. ” Nem baj, sőt kell is, hogy az emberben gyötrő kérdések merüljenek fel. Jó esetben az ember e gyötrő kérdései nyomán eljut egy gyülekezetbe. De az is lehet, hogy ezek a kérdések a gyülekezetben merülnek fel. Vagy egy konfirmandus táborban, ahogyan az idén Piliscsabán történt. Jó, hogyha valaki fájdalmat, félelmet érez, mert ez a gyógyulás felé vezet. A gyötrő kérdésekre Isten Igéjéből kapható meg a megnyugtató válasz. Hogyan születhetek újjá? Ha elhatározom, hogy Jézus Krisztust akarom követni. De ezt az akarást is Isten adja meg, ha akarja. Mikor, hogyan? Ez az Ő titka. De a gyülekezetben és az Igén keresztül. S aztán akinek az életében Isten elvégezte ezt a csodálatos újjáteremtést, az elkezd változni. Lassanként egy új ember formálódik ki. Az ember lelki alkata nem változik meg gyökeresen - bár talán ez is elképzelhető -, de az élete elkezd az Isten szemében felesleges, káros dolgoktól megtisztulni. Isten újjáteremtő munkája azt is elvégzi, hogy az újjászületett ember bátor lesz, Jézus Krisztusért bátor. Lesz bátor- * sága megtenni olyan dolgokat az ügyért, a Mesterért, amit azelőtt nem mert megtenni. Bátrabban szóba áll másokkal, immár azért is, hogy életének változásáról - szóljon. Hogy arról a Valakiről is szóljon, Aki által megváltozott. Bátrabban mutatkozik mások előtt, még akkor is, ha szégyen, kudarc, „leégés” veszélye fenyegeti, mert immár nem a maga élete a fontos. Kedves Testvérem, elmondhatod-e magadról, hogy újjászülettél? Tedd fel magadnak a kérdést: hol érzed magad az életben? Csatamezőn (lelki értelemben) vagy sem? Harcban állsz-e valaki vagy valami ellen? És ha igen, kinek vagy minek az oldalán állsz? Isten harcra teremti újjá gyermekeit. És nem kérdés, hogy Isten gyermeke Jézus Krisztus mögött sorakozik fel. S az ellenség sorai között ott látja a maga régi énjét is. De nemcsak azt, hanem az egész világot is, tele a Sátán romboló munkájával, tele istentelenséggel, szere- tetlenséggel. Isten gyermeke előtt viszont ott áll Jézus Krisztus a harcban, aki már győzelmet aratott. Csak rá kell figyelni és mellette maradni mindvégig. Nagy Ervin Egyetemi hallgató voltam Kuvaitban Másfél éven át készültem erre az útra. Többször kopogtattam a Művelődési Minisztérium ajtaján, kérve segítségüket az ösztöndíj elnyeréséhez. Végre sike- rült. 9 hónappal ezelőtt, nagy izgalommal indultam el állami ösztöndíjasként, hogy elmélyítsem arab tudásomat, s jobban megismerjem az iszlám vallást. Sike- riilt megtalálnom a kapcsolatot az ott élő keresztyének közösségével is. Befogadtak és családtagként kezeltek. Jó volt, hogy a mohamedán világ kényszerű hétköznapjaiban felüdülést és erőt meríthettem a keresztyén közösség alkalmain Hálás vagyok Istennek, hogy megőrzött a 9 hónap “™! szer*nt nem volt hiábavaló az ott éltőltott idő Sok barátra tettem szert, akik jövendő éle- tem imádkozó társai lesznek. Itt szeretném megköszönni magyarorsz4gi barátaimnak is, hogy imádság- hordoztak az Úr előtt az elmúlt időszakban. So- at bővült missziós látásom, s remélem ez jövendő munkámban és tanulásomban is segíteni fog. Fischl Vilmos V. évf. teol. halig-
