Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-01-07 / 1. szám
FIATAL OKNAK Evangélikus Élet 1996. január 7. [a|H] jfe GYERMEKEKNEK jfc A Arra az egyszerű csónakra, Uram, olt a Genezáreti tónál, arra gondolok. A mindennapok egyhangúságában, a halászat napi robotjában, milyen nagy dolog volt, mikor Te megjelentél. Beszálltál, s a csónak templommá, igazi szószékké változott. Itt vagyok, Uram, várom jöttödet. Tedd szívemet templomoddá, ahol sosem hallgatnak el a Te igéd szavai. TEMPLOMI SÉTA - KICSINYEKNEK Sokféle templom van Meg kell hagyni, sokféle templom van. Mindenfelé látunk kicsiket, nagyokat, öregeket és újakat. Az egész világon épülnek templomok. A nagyobbaknak égbe nyúló tornya van, egyiket- másikat réges-rég építették, és a messziről jött turisták csodálkozva mondják: „1b, nézd, milyen szép dóm!” De vannak szerényebb templomok is. Városban is, falun is. Szinte minden településnek van legalább egy temploma. Ezeket a templomokat ritkán csodálják távolról jött bámészkodók. Úgy hozzátartoznak a faluhoz, mint a bolt vagy az iskola. A közelben lakók ide járnak istentiszteletre, és itt keresztelik meg a gyerekeket. És ha egy napon a harangok különösen is vidáman szólnak, biztosan násznép közeledik. A nagy városokban bizony sokszor nyújtogathatja az ember a nyakát, mire megpillantja a templomot. Különösen, ha emeletes házak veszik körül. De mégis ott van. A múltkor Karesszal találkoztam az utcán. „Hát te hová mész?” „A templomba, gyermekistentiszteletre.” Körülnéztem, de nem láttam egy templomot sem. Karesz nevetett. Aztán megmutatta a templomot. „Ez volna a templom? Hát ennek még egy tornya sincs!” Olyan volt, mint a többi ház, csak egy kicsit nagyobb, és az ablakai is nagyobbaknak tűntek. „Ez a mi gyülekezeti házunk” mondta Karesz, „egészen új, sőt még egy...” „Hagyd most, majd legközelebb elmeséled, inkább siess, mert elkésel.” Karesz nem hagyta, hogy beléfojtsák a szót. „A gyülekezeti ház is templom. Ráadásul nagyon praktikus. Például télen nem kell az embereknek fagyos- kodni, mert a gyülekezeti ház jobban fűthető, mint egy templom. Az ifjúságin pedig még pingpongozni is lehet benne. Sőt, a lelkész is benne lakik.” No de ekkor már tényleg rohannia kellett. Amit viszont mondott, elgondolkodtatott. Tényleg jó dolog egy gyülekezeti ház. De azt is hallottam valahol, hogy cirkuszosok egy lakókocsit rendeztek be templomnak, a folyami hajósok meg egy a forgalomból kivont uszályt. Templom van sokféle. JÁTÉKTÁR Minden résztvevőnek van egy száma, így foglalnak helyet, körbe ülve. A „fogó” bekötött szemmel áll a kör közepén, és mond két számot. A két szám „tulajdonosának” úgy kell helyet cserélnie, hogy a fogó ne tudja őket megérinteni. A többieknek ezalatt a leheUtolsó vacsora - kőagyagból Hazánkban a kerámiaművészet évezredes hagyományokra tekinthet vissza, ezért a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége keretén belül működő Magyar Keramikusok Társasága igyekszik a kerámiaművészet sokféle irányzatát és törekvését országos kiállítások rendezésével minél szélesebb körben bemutatni. A XX. századi magyar keramikusok munkájának szép bemutatása volt az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből összeállított válogatás, melyet Keszthelyi Katalin nyitott meg, és a Vigadó Galériában rendezett kiállítás >yAz agyag mesterei” címmel, melyet dr. Lovag Zsuzsa, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója nyitott meg. A „Kerámiaművészet generációk alkotásainak tükrében ” több nemzedék művészetének talán legszebb darabjait mutatta be a meghívottaknak és a meglepően sok érdeklődőnek A legszebb alkotások közé tartozik Cselovszky Árpád kőagyag „Utolsó vacsorá”-ja, Pannonhal- mi Zsuzsa Napóra-„napraváró”-ja, 2.25 m nagyságú porcelánsamottból, Sári Mihály „Bábel” című porcelán berakásos samottja, Várdeák Ildikó cserépkályha-és kandallómunkái, Szabó Kinga nagy vázája, szarvasos tálja, Polgár Ildikó porcelánjai, Borza Teréz Kibomlás-a, Bakó-Hetey Rozália plasztikái, ötletes Orosz Sára Illatszertartója, Dohány Sándor Csendélete, Fürtös György Nyári zápor emléke, Tihanyi Zsuzsa porcelán gyermekkészlete, Veres Miklós „Hárman" figurái. Valójában valamennyi kiállított mű említést érdemelne, mindegyiken látszik hogy mesterük művészi hittel nyúl a megformálandó anyaghoz, valamennyi a magyar kerámiaművészet értékei közé tartozik Az utóbbi időben mind nagyobb szerepet kap a kerámia az egyházi művészetben s díszítő elemként az építészetben. A kiállításokat kitűnően szerkesztett, tartalmas, színes katalógus egészíti ki - bizonyítva e gazdag művészeti ágnak jelentőségét korunk művészetében. Schelken Pálma í 4 'M tő legnagyobb csendben kell ülniük. Akit a fogó megérint, azzal helyet cserélhet. Aki egyszer felállt a helyéről, az ugyanoda nem ülhet vissza abban a körben. Ellenkező esetben neki kell a kör közepére állnia. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Megfejtők A „Keresünk egy könyvet” című játék megfejtését már régebben közöltük, de a megfejtők neveit és az elért pontok számát csak most ismerhetitek meg. Emlékeztetőül: Ruth könyvét kellett lehetőleg minél kevesebb információból felismernetek, és ezzel az ószövetségi irattal kapcsolatban tettem fel pluszkérdéseket is. A megfejtők a következők: . 6 pontos: Donáth Ferkó (Ózd); Fancsali Ifjúsági Kör; Illés Adél (Egyházasdengeleg); Mersva Ildikó és Gábor(Vácegres); Papp Edit (Kisbabot); Zalán Péter (Budapest); 5 pontos Nuszpel Mónika és Krisztián (Solt- vadkert); 4 pontos: Petró Mónika és Hajnalka (Budapest); 3 pontos: Tamás Imre (Nyíregyháza); 2 pontos: Zombory Réka (Kelenföld). Minden megfejtőnek gratulálok! Humorzsák A lelkész otthon a naptárába pillantva, ijedten kap a fejéhez:- Jaj nekem! Egy temetést és egy esküvőt ugyanarra az időpontra beszéltem meg! Valamelyiket el kell halaszta- nunk! Felesége segíteni próbál:- Halaszd el a temetést. Az elhunyt már nem tudja meggondolni magát. * A hirtelen haragú harangozó alaposan megsérti Kovácsot. A lelkész, mikor megtudja, megkéri a harango- zót, hogy kérjen bocsánatot. A harangozó hosszú győzködés után be is csönget Kovácsékhoz:- Itt lakik a Takács?- Tudhatnád, hogy itt nem lakik semmiféle Takács! - válaszol dühösen Kovács. A harangozó szerényen meghajtja a fejét:- Akkor bocsánatot kérek A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyünk, Petőfi u. 359. I Aki hall Egy üzletember megbízható munkatársat keresett. Meghirdette, hogy bárki jelentkezhet, és jó fizetést is ajánlott. Másnap megtelt az iroda emberekkel, aJoJC türelmetlenül várták, hogy történjen valami, “telt egy óra, két óra, az emberek elkezdtek veszekedni, hogy mit csináljanak, már a füstöt is vágni lehetett, de a zűrzavar ellenére sem történt semmi. Egyszer csak feláll egy ember, határozottan bemegy kopogás nélkül az ajtón, majd öt perc múlva kijön, kezében a szerződéssel. Mindenki meghökken és kérdezi, hogy honnan tudta, hogy be lehet menni. Hát nem hallottátok azt a suttogó hangot? Azt mondta, hogy „Aki THOMAS STEARNS ELIOT A Háromkirályok utazása „Hideg volt odamenet, Épp legrosszabb része az évnek Az útra, s ilyen hosszú útra: Metsző a szél, az utakat elmosta az ár A nagy télvíz idején. ” S a tevék feltörve, lesántulva, csökönyösen Az olvadó hóba feküdtek Volt amikor visszakívántuk A nyári palotákat a dombokon, a függőkerteket S a sörbethozó, selymes lányokat. Itt meg a káromkodó, zúgolódó tevehajcsárok, Akik megszöktek, mert kellett nekik a szesz meg a nő, S a kihunyó tábortüzek a hiányzó sátrak, S a mogorva várak az ellenséges városok, S a mocskos falvak, ahol az ember bőrét is lenyúzzák Nehéz volt odamenet. Végül inkább egész éjszaka utaztunk, Sebtiben szundikálva, S a fülünkbe dúdoltak a hangok, szólván, Hogy mindez csak őrület. Aztán hajnalra leértünk egy enyhe völgybe, Párás volt a hóövezet alatt, növényektől illatozó; folyó rohant benne s egy vízimalom verte a sötétet, S három fa nyúlt az alacsony égbe, S egy öreg, fehér ló ügetett el a mezőn. Aztán egy kocsmához értünk, szőlőlevelek a fejgerenda fölött, Nyitott ajtók előtt hat kéz vetett kockát ezüst pénzdarabokért, S lábak rugdosták az üres borostömlőket. De útbaigazítást nem kaptunk haladtunk tehát tovább-S megérkeztünk este, egy perccel sem hamarább Találtunk arra a helyre: mondhatni, kielégítő volt. Mindez régen volt, emlékszem én, És megtenném újra, de vegyétek észbe Ezt vegyétek észbe Ezt: miért vezettek végig ezen az úton, Születésért vagy Halaiért? Volt születés, igaz, Bizonyítékot kaptunk rá, s nem kétes, láttam születést, halált, De azt hittem, különböznek egymástól; ez a Születés Kemény és keserű haldoklás volt nekünk olyan volt mint a Halál, a mi halálunk Visszatértünk székhelyünkre, ezekbe a Királyságokba, De itt nincs többé nyugtunk a régi függelemben, Köröttünk idegen nép csüng istenein. Másféle halálnak örülnék Vas István fordítása engem... Mégis életünkben hányszor nem hallgatjuk azt a bizonyos hangot, hányszor felejtünk el odafigyelni arra a hangra? Pedig abban a pillanatban, hogy nem az Ur hangjára figyelünk, ítéleteink, igazságaink, tetteink már nem Istent szolgálják, hanem saját kényelmes egoizmusunkat. A XX. század hangos, rohanó életében nehéz figyelni, hallgatni; még ha most csend is van, inkább, mint a karácsonyi rohanásban. De úgyis hainar visszaszokunk a fogaskerekek közé... Újévkor mindig valami többet akar az ember, többet akar nyújtani az Urnák, jobban törekszünk a. jóra. De ha az új évet is magunk akarjuk megélni az Úr nélkül, talán csak a karácsony megrendezett pillanatai, meg az ajándékok maradnak az uj év első heteire. Ami nem feltétlenül rossz, mert a maga módján a szeretetünket jelképezi ez is, de Jézus nem lesz köztünk. Örök a fogadkozás, hogy maid jövőre jobb lesz! A kérdés csak az, hogy valóban jobb lesz? Szederjei Ákos Egykori Kossuth-diák az oltár előtt Messziről, Zürichből jött lelkész hirdette az Igét templomunkban. A gyülekezet hazatérő fiút megillető tisztelettel fogadta és hallgatta őt. Hiszen Joób Olivér Nyíregyházán a Bathori utcai lelkészlakban nevelkedett öt testvérével, s szívta magába a tiszta hitet. Édesapja, néhai Joób Olivér, áldott életű lelkipásztora volt 35 éven át gyülekezetünknek. Gyermeksége, fiatalsága egybeforrt evangélikus szüléink életével. Számtalanszor tette meg az utat otthona, szeretett temploma és iskolája: a Kossuth Gimnázium között. Bizonyára nagy élmény volt számára, hogy mint a hányatott idők Kossuth-diákja most a mai idők keresztyén szellemben nevelkedő Kossuth-diákjainak hirdette az Igét. „ Ti vagytok a föld sója... ” „Ti vagytok a világ világossága... ” hangzott felénk az ige. Mindkét dolog nélkülözhetetlen az ember életében. Kérdezheti-e a só: érdemes-e most sózni? Kérdezheti-e a gyertya: érdemes-e most világítani? Nem. Kell a só es kell a világosság, mert különben nincs élet. Joób Olivér személyében szélviharokat megélt gyertya állt előttünk és hirdette, hogy a viharban, a veszélyben is világító elődeink is hozzájárultak ahhoz, hogy az Űr kegyelméből itt ülhetünk, s éleszthetjük hitünk lángjait. Most nincs kegyetlen szél, nincs pusztító vihar. Éghet, táplálkozhat a láng, s bevilágíthatja a körülöttünk oly sűrű sötétséget. Joób Olivér számára ez a templom volt hitének bölcsője, s innen indult el, hogy sóvá és gyertyává legyen az emberek életében. Elhangzott felénk a kérdés: „vezet-e otthonodtól kitaposott út Isten házába, ahol szeretsz lenni, mert érzed, hogy áldott és világos a hely, s tőle te is áldott és tiszta: Isten fényét tovább sugárzó ember leszel?! Horváth Olivér IV/A (A Nyíregyházi Gimnázium újságjából) BehARAnQOZÓ az Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozóra, Váralja, 1996. július 24-27. A Magyarországi Evangélikus Egyház iiju*ugiDfzorbu.,.i és a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szowi cg országos ifjúsági találkozót/Szervez / ' a magyarországi evangélikus fiatalok és minden entckióuúfámára. A 4 napos cyyunlúi-leheió'séyei ad az ifjúsági Köröknek egymás megismerésére, könnyű- és komolyzenei koncertek hallgatására, színpadi előadások megtekintésére, közös gondolkodásra, bibliatanulmányokra, személyes ismerkedésre, beszélgetésekre. Váralja kitűnő temészeti adottságai bizonyára sokakat csábítanak majd a tervezett kirándulásokra, sportprogramokra is. Minden érdeklődő számára további információval szolgaiunk. Keretek képe Kiállítás Bécsben Vélhetnénk a keret valaminek a szélét, végét, körül- határoltságát jelenti. Erre gondoltam, amikor meghívott a bécsi Kunstforum arra a kiállításra, amelyet a belvárosi Freyung termeiben rendezett az amsterdami Van Gogh Museum (és mások) közreműködésével. A múlt *7á7ad második felében és a XX. században festett képek láthatók itt, alig néhány kivételével valamennyi keretben. Egyik-másik - főleg régebbi - kép olyasféle, rendszerint díszes rámában, mint amilyeneket a legtöbb lakásban és közhelyen is láthatunk. Olykor csak a színük vagy a szélességük változik többnyire a kép -festmény, akvarell- hangulatához, stílusához illően. Egyszer csak azonban kilép a kép a keretből, vagyis inkább ráterjeszkedik a keretre: ott folytatódik a témát témával keretezve, határolva. Talán inkább határtalanná téve? Határátlépővé bővítve önmagát. Mintha az ábrázolat nem érne véget a keret szélénél; rálépve, ráborulva, önmagánál szinte értékesebbé, tartalmasabbá téve a rámát. Talán azt is jelzi, hogy a művész türelmetlen volt, mondanivalója, közlendője gazdagabb, mindenesetre tágasabb, semhogy a kerettel határa lenne szabható. Keretek között - olykor fölött - folyik maga az élet, a mi életünk is. Néha összébb húzódunk óvatosságból, gyávaságból, kényszerűségből, nem töltjük ki a kereteinket, mint ahogyan sok kép maga és kerete közé többnyire fehér (színtelen?) felületet, passepartout-t helyez, mintegy vállat vonva: eddig tart az én területem, a többitől elhatárolom magamat. Vagy mások határolnak el onnét, s mi, örömmel vagy kelletlenül, netán magunkban lázongva visszavonulunk magunkba húzódunk elzárkózunk. Sokan a modem művészek közül nem fogadják el a keret kényszerét. Bécsben is kiállították (például) Malewitsch festményét - Önarckép két dimenzióban -, amely azonban a kettőt végtelenné, határtalanná tágítja. Mellesleg: ide gondolhatjuk magunkat is, a miéinket, környezetünket, vágyainkat, kudarcainkat. De föltehetjük azt a kérdést is, nem díszítjük-e olykor túl, nem csicsázzuk-e agyon a mások elé, a világ elé tárt képünket, mintha nem bíznánk magunkban és képességeinkben? Nem tartjuk-e néha fontosabbnak kereteinket, mint önmagunkat? Nem valamiféle jólöltözöttségre gondolok, nem a tiszta ingre vagy a kellemes külsőre - inkább túlbecsülésre, valami fellengzősségre, fontoskodásra. A kiállítás képei és kereteik egyértelműen azt bizonyítják, hogy egyneműek, egymást kiegészítik folytatják akár bentről kifelé, akár kintről befelé bóklászik is a tekintet. Figyelmet érdemel, hogy ez időben sok művész mag, tervezte meg vagy választotta ki képe keretét, s nem csak azért, hogy illőek legyenek egymáshoz, erősítsék egymást, növeljék a hatást, hanem azért is, mert maguk éppúgy továbbgondolták mondókájukat, mint nézőiket arra késztették bogy velük együtt vagy önállóan maguk is tovább gondolkozzanak a már ismerteknek vagy a még nem ismerteknek további dimenziói előtt nyitva utat. Az emberek nagy része egykor jobban helyhez volt kötve, mint egy tripartitum késztette, kényszerítette volna. Fiatal iparosok bejártak messzi földeket, de a megtelepedettek - s kivált a családot alapítók - otthon maradtak Napjainkban útra kel a világ: megszűnőben, légiesedőben vannak a határok Rokonok toppannak be egymáshoz, levelezőtársak találkoznak gyerekeket küldenek szüleik nyelveket tanulni más országokba. Életkereteink kitágultak talán némelyik el is tűnt. Amennyire ismernünk kell kereteinket - lehetőségeinket, korlátáinkat annyira túl is kell lépnünk rajtuk föléjük emelkednünk Azt a parancsolatot, hogy „igázzátok le a földet”, így is érthetjük Nekünk adatott a világ - éljünk vele. Képek keretét nemcsak a művész lépheti át, átkel rajta a műélvező is, tekintete elkalandozik gondolkodása és eletfelfogása továbbviszi, átéli a képet. Bizony képtelenség lenne tétlen maradni, lecövekelni, maradinak maradni. Az élet teljességéhez kép és kerete egyaránt hozzá tartozik Zay László t T. V
