Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-01-07 / 1. szám

„íme, most van a kegyelem ideje!” A Korinthusi levél címben idé­zett mondatáról prédikált dr. Har­mati Béla püspök november 12-én, vasárnap délután a gyóni templom­ban, amikor diakónus lelkésszé avatta Koczomé Heinemann Ildikót. I Isten kegyelmének jó hírét vinni a gyülekezetbe, felnőttek és gyerme­1 kék közé: papnéként egy évtizede végzi Koczomé Heinemann Ildikó ezt a munkát. Isten kegyelmének drága kairosza, a „most” ma azt je­lenti, hogy a vocatio intema, Isten szívbéli hívása a szolgálatra most kiegészül a vocatio extemával, az egyház hivatalos küldő és szolgálat­ra felhatalmazó szavával. Örven­dezzen ennek az ünnepelt, és be­csülje meg a gyülekezet. Az istentiszteletet követő köz­gyűlésen hozzátartozók, barátok, szolgatársak szeretete vette körül a felavatott diakónus lelkészt, akit elsőként férie, Koczor Tamás da- bas-gyóni lelkész köszöntött. A pi­lisi gyülekezet ifjúsága, úgy is, mint az egyik szomszédos gyülekezet küldöttsége, de úgy is, mint akik között évek óta sok szolgálatot vé­gez a Koczor házaspár, énekszóval mondta el köszöntését. A levelező évfolyamtársak nevében Molnár Gyula szólt, és Isten igéjével kö­szöntötte a volt diáktársat. A Teo­lógia képviseletében dr. Szabó La­jos professzor vett részt a szertar­tásban, és hozta a Teológia kö­szöntését, de emlékeztetett az in­dulásra is, arra a pécsi gyülekezet­re, amely Heinemann Ildikót ne­velte és útra bocsátotta. Álljon itt az imádkozó nagymama, Heine- mann Henrikné emléke is, áld Is­tenbe vetett reménységgel és biza­kodó szeretettel boldogan kísérte unokája egyházi szolgálat felé tar­tó első lépéseit. Ugyancsak a kez­detekre emlékeztetett dr. Nagy Gyula ny. püspök, aki a család ne­vében szólt. Kiemelte azt a hiva­tástudatot, amely töretlenül jelen volt Koczomé Heinemann Ildikó eleteben, akkor is, amikor tanul­mányait egy időre, az édesanyai szolgálat végzésé miatt megszakí­totta. A gyóni gyülekezet szeretete vet­te körül a hivatalos szolgálatba lépőt ezen a délutánon. Szóltak a gyermekek Czemmel Fruzsina, és az ifjak Kovács Nándor szavaival. Kö­szöntötték papnéjukat és immár lelkészüket a gyóni gyülekezet szór­ványaiban élők. Nevükben Kis- györgy Józsefié szólt meleg szavak­kal. A gyülekezet köszöntését tol­mácsolta ünnepeknek és vendég­nek egyaránt Havasi Ferenc gyüle­kezeti felügyelő, aki a gyülekezet nevében köszöntötte az oda első al­kalommal látogató Harmati püspö­köt. A gyülekezet szeretetét fejezte ki az a meleg és kedves vendégsze­retet, amelyben helybelieknek és távolról érkezőknek egyaránt része volt. Növelje Isten ezt a szeretetet gyülekezet és lelkészei között. „íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja!" (2Kor 6,2) - áradjon ebből a nap­ból kegyelem és áldás a hétközna­pokra. Koczomé Heinemann Ildi­kónak pedig adjon bölcsességet, mindig megújuló hitet, szívbéli bé­kességet és örömteli gyülekezeti munkát a szolgálat Ura. Szabómé Mátrai Marianna A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának nyilatkozatai NYILATKOZAT A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Taná­csának Közgyűlése reménységgel tekint a jugo­szláviai-boszniai polgárháború befejezéséért, és a helyzet rendezéséért létrehozott békemegállapo­dásra. Felajánlja szükség szerint továbbra is végzendő diakóniai szolgálatát a menekültek megsegítésére. Kéri a vajdaságban élők nemzetiségi-népességi arányának a nemzetközi jogban biztosított megőrzé­sét a békesség jegyében. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Közgyű­lése aggodalommal vette tudomá­sul, hogy a Szlovák Köztársaság parlamentje az elmúlt hetekben olyan nyelvtörvényt fogadott el, amelyik korlátozza a kisebbségek nyelvének használatát, és a rendel­kezések kiterjednek az egyházi ok­iratokra is. Tagegyházaink, a református, evangélikus, baptista, metodista és ortodox egyházak évszázados kap­csolatokat tartanak fent a nyelv- , törvény által érintett kisebbségek­NYILATKOZAT kel, a Szlovák Köztársaságban élő egyházakkal, különösen is a népes­ség kereken tíz százalékát kitevő magyarsággal. Meggyőződésünk, hogy az emberi jogok és a vallás- szabadság biztosításához hozzátar­tozik az anyanyelv istentiszteleti, egyházi, közigazgatási, hitoktatási és iskolai téren való korlátozás nélküli használata. Kérjük a szlovákiai egyházakat, és az azokat testvéri együttműkö­désben tömörítő Szlovákiai Egy­házak Ökumenikus Tanácsát, hogy tegyenek meg mindent annak ér­dekében, hogy a nemzetek közötti megértés szellemében az alapvető emberi és vallásgyakorlási jogok biztosítva legyenek a Szlovák Köz­társaságban a nemzetiségek szá­mára. Ez irányú fáradozásukat készséggel támogatjuk és imádsá­gainkban hordozzuk. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Közgyűlése. D. dr. Harmati Béla s. k. elnök Dr. Bóna Zoltán s. k. főtitkár lommal fordultak a román állami hatóságokhoz, folyamodványaikra mind a mai napig még csak választ sem kaptak - sem az államelnök­től, sem a kormánytól. Időközben a román kormány különálló módon, részlegesen kár­talanította a román görög katoli­kus egyházat. Ezen túlmenőleg a Román Ortodox Egyháznak 1990 óta folyamatosan nagy értékű pénzösszegeket és állami ingatla­nokat juttat - beleértve még ipari létesítményt is. Egyes esetekben az adományozás egyházaink elvett tulajdonából történik. Megkísérlik a Román Ortodox Egyházat nem­zeti egyházzá nyilvánítani. A mintegy kétmilliós romániai magyarságot magukba foglaló ke­resztény egyházaink 1989 óta meg­szakítás nélkül vívják közös küz­delmüket, és hagyományaiknak megfelelően, valammt az ökumé- nia szellemében továbbra is hiva­tásuknak tekintik annak vállalását. Ennek értelmében jogosnak és indokoltnak tartjuk, hogy hazai és nemzetközi szinten valamennyi demokratikus utat felhasználjunk jogharcunk érvényesítésére, és ugyanakkor felhívjuk az egyetértő és együttérző közvéleményt, hogy jogos törekvéseinket támogassa. Meggyőződésünk, hogy küzdel­münk és céljaink teljes mértékben beilleszkednek Románia demokra­tikus átalakításának folyamatába, hozzájárulnak a román jogállami­ság kialakításához, és elősegítik az állam és az egyházak viszonyának rendeződését, valamint a román- magyar történelmi megbékélést. Bukarest, 1995. október 12. Gyulafehérvári Római Katoli­kus Érsekség nevében: dr. Jaku- binyi György érsek Nagyváradi Római Katolikus Püspökség nevében: Tempfli Jó­zsef megyéspüspök Szatmári Római Katolikus Püs­pökség nevében: Reizer Pál püs­pök Tfemesvári Római Katolikus Püspökség nevében: Sebastian Krauter püspök Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyház nevében: Mózes Árpád püspök, Dr. Podhrádszky László főgondnok Erdélyi Református Egyházke­rület nevében: Dr. Csiba Kálmán püspök, Dr. Mártha Ivor főgond­nok Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében: D. Tőkés László püspök, Szilágyi Aladár fő­gondnok Unitárius Egyház nevében: Dr. Erdő János püspök, Jenő Dezső főgondnok NYILATKOZAT A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Budapesten, 1995. december 4-én tartott Közgyűlése a Romániai Magyar Keresztény Egyházak Elöljáróinak alábbi Állásfoglalását tanulmányozta, a tagegyházak gyüleke­zetei számára megküldi és az abban foglalt, az új romániai Tanügyi Törvény vallásszabadságot korlátozó rendelkezései elleni, az egyházi elöljárók által meghatározott jogos törekvéseket támogatja. A Romániai Magyar Keresztény Egyházak Elöljáróinak Állásfoglalása A mai napon, 1995. október 12- én, Bukarestben tartott rendkívüli tanácskozásán a Romániai Magyar Keresztény Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete a romániai felekezeti és anyanyelvű oktatás­sal, valamint az erővel elkobzott egyházi javakkal kapcsolatban a következő állásfoglalást teszik közzé és ajánlja a fővárosunkban ülésező Interparlamentáris Unió és az Európa Tanács figyelmébe. 1. Egyházaink mélységes aggo­dalmuknak adnak kifejezést az új romániai Tanügyi Törvény nemze­ti kisebbségeket és híveiket sújtó, egyházi autonómiájukat sértő ren­delkezései miatt, mely autonómiát mind az egyes egyházak törvényei, mind Románia alkotmánya előírja. Meggyőződésünk, hogy az anya­nyelvhez, az anyanyelven való ta­nuláshoz való jog Istentől kapott - demokratikus - szabadság, mely semmilyen körülmények között és senki által nem korlátozható. Egyetlen parlamentnek sem áll jo­giban jogfosztó törvényeket hoz­ni. A Tanügyi Törvény olyan jogo­kat sért, melyek egyházainkat, hí­veinket és híveink nemzeti közös­ségét alapvető demokratikus em­beri és kisebbségi jogaik alapján il­letnek meg. A romániai magyar nemzeti kö­zösség számára a teljes esély- egyenlőséget, az anyanyelvhez és a tanuláshoz való jog maradéktalan érvényesülését csupán a teljes kö­rű kulturális autonómia szavatol­hatja. Élutasítjuk a Tanügyi Törvény­ben tetten érhető, a romániai ki­sebbségekkel szemben évtizedek óta érvényesített hatalmi asszimi­lációs törekvéseket, és követeljük a törvény azonnali felfüggesztését, illetve megváltoztatását az Európa Parlament legutóbbi vonatkozó határozati állásfoglalásának meg­felelően. 2. A kommunista diktatúra a romániai történelmi - köztük a magyar anyanyelvű - egyházakat több évszázados múltra visszate­kintő oktatási intézményeiktől fosztotta meg. Az 1948-as vonat­kozó kormányhatározat egyháza­ink 1300, túlnyomó többségében magyar tannyelvű iskoláját álla­mosította és szüntette meg - a kö­vetkezők szerint: 531 református, 468 római katolikus, 266 német, magyar és szlovák evangélikus, va­lamint 35 unitárius felekezeti tan­intézetet. Az új tanügyi jogszabály azáltal, hogy a törvény hatályával rendeli el a volt egyházi iskolák épületeinek az újraállamosítását, nem csupán egy kommunista visszaélésből fakadó, teljességgel jogszerűtlen, kisebbség- és egyház­ellenes intézkedést legitimizál, de egyben annak a lehetőségét is ele­ve kizárja, hogy a volt iskolai in­gatlanok visszakerüljenek eredeti tulajdonosaikhoz és újra helyreáll­jon a teljes jogú egyházfelekezeti iskolarendszer (elemi, közép-, szakiskola és felsőoktatás). Az új Thnügyi Törvény követke­zésképpen szögesen ellentmond az Európa Tanács azon meghagyásai­nak, melyeket Romániának a 1h- nácsba történt teljes jogú tagként való felvételekor írt elő, az egyhá­zi oktatás és ingatlanok tárgyában. Míg Nyugat-Európában, a de­mokratikus országokban a teljes oktatási hálózatnak jelentékeny részét teszik ki a felekezeti isko­lák, ezzel szemben Romániában a mégis létrehozott magyar egyházi iskolai intézmények öt év után is többnyire hajléktalanok és jog­fosztottak. 3. Az oktatási intézményeken túlmenően - a zsidó közösségi tu­lajdonok visszajuttatását elkezdő folyamat mintájára - egyházaink is nyomatékosan kérik és már megelőzőleg, 1990-nel kezdődően folyamatosan kérték, hogy a ro­mán állam juttassa vissza birto­kukba mindazokat az ingó és in­gatlan javakat, melyeket az elmúlt ötven esztendőben önkényesen el­koboztak tőlük. Jelen pillanatban, öt évvel az 1989-es változások után, a volt kommunista országok közül Ro­mánia az egyetlen, amely törvé­nyes úton még nem rendezte a volt egyházi ingatlanok visszaszolgálta­tásának a kérdését. Annak ellenére, hogy egyháza­ink jogos igényeik érvényesítése végett, 1990 óta mintegy 14 alka- ' ' • • ' " \ VÍZKERESZT ÜNNEPÉNEK IGÉJE VAKSÁGBÓL - LÁTÁSRA! Jn 9,1-7 Valós történetet olvastam: egy angol házaspárnak kislánya szüle­tett. Igen nagy volt az öröm. Az­után a szomorúság. Pár hónapon belül kiderült, hogy a kislány nem lát. Az orvosok kiderítették, hogy a születése után veszítette el látá­sát. Ennek ellenére kis Johanna vi­dám volt, hiszen nem tudta, mit veszített. Biztonságosan mozgott a lakásban és az utcán. Tizennyolc esztendős korában meglepő mó­don nyerte vissza látását: a fürdő­szobában véletlenül a forróvízcsa­pot nyitotta meg. Rémülten ugrott félre, s ebben a pillanatban ujjong­va kiáltotta: Latok! Látok! Való­színű, hogy a hirtelen ijedtség miatt a látóideg központjában helyrebillent valami. Ettől a naptól kezdve számára új élet kezdődött. Újra meg kellett ismerkednie a világgal, amit eddig egészen más­milyennek képzelt el. Azóta min­den este így imádkozik: Uram, add hogy holnap is lássak... Az ezekben a fejezetekben el­mondott jézusi beszédek és csoda­tettek a sátoros ünnep alkalmával hangzanak el. A fő fórumon, a Sa­lamon tornácában. Elméleti és val­lási viták kereszttüzében jelenti ki Jézus: „Míg e világon vagyok, a vi­lág világossága vagyok”. Elméleti viták helyett ezen az ünnepen, az ige tükrében próbál­juk meg azt meglátni, amin min­den hitvita eldől: Történt-e valami az életedben, ami a Krisztussal való találkozást és az O kezenyo- mát mutatja? A bibliai vak életé­ben az történt, hogy a Jézussal való találkozás és feltétlen enge­delmesség ajándékaként megjött a szemevilága. Nem visszanyerte lá­tását,, hanem a teljes sötétség után VILÁGOSSÁGRA jutott. Egész életében a vakság szomorú börtö­nében tengette életét. De most, ezen a szombaton felcsillant előtte a remény: ha hisz, megszabadulhat sötét börtönéből. TUlajdonképpén már akkor visszanyerte látását, amikor Jézus szavára engedelme­sen elmegy a Siloám tavához, és mindent úgy tesz, ahogyan Jézus parancsolja neki. Akinek ilyen vi­lágosság gyúl a szívében, az megér­demli, hogy szeme látását vissza­nyerje. A keresztyén ember életében pediga Krisztus kezenyoma az ÚJ LÁTÁS! Nem a testi gyógyítás volt csupán Jézus életprogramja és nem is csak egyesek életében. Krisztus missziója, hogy igaz vilá­gosságra és tiszta látásra juttasson el minden embert. Ebben az új látásban egészen másképpen látom a világot: Isten csodálatos teremtésének és aján­dékának. Másképpen látom Isten hatalmát: nem vaksors irányítja a Földet és életemet, hanem van Gazdám, aki törődik velem. Aki azt akarja, hogy lássak. Meglátom Isten szerétét, Jézus Krisztus vált- ságszerző irgalmát. Meglátom a keresztet, melyről az új látás árad felém. S aki ezt látja eleget lát ah­hoz, hogy eligazodjon az életben. Mi lehet most már az ember fe­lelete Krisztus gyógyító szereteté- re? Csak az, amit a vakon született mondott minden emberi, farizeusi provokáció ellenére: „HISZEK, URAM!” S ez a hit a Krisztus velem való irgalmára adott felelet. Ezt kimon­dani csak azok tudják, akik megta­pasztalták, hogy Krisztus valóban a világ világossága! Mondd ki a vakkal együtt: Hi­szek! És megnyílik a szemed a nagy titok meglátására: „Nékem cselekednem kell annak dolgát, Aki elküldött engem... ” Ha hitünkön csodálkoznak, jus­son eszünkbe egy epizód Picasso életéből: Egy vendéglő pincére odaszólt neki: Nem értem a ké­peit, mester! És a kínai nyelvet érti? - kérdezte a művész. Nem! Pedig félmilliárd ember beszéli! Nem látom a világ világosságát? Menj Krisztus elé, s Ő megnyitja a szemed, hogy holnap is láss! Solymár Péter IMÁDKOZZUNK! Urunk! Nyisd fel szemeinket, hogy meglássuk világosságod mellett irgal­mas szeretetedeL Add, hogy új látás­ban tudjunk szent akaratod szerint él­ni, cselekedni. Hogy fényed előre mu­tasson a Veled való találkozás felé. Sokszor nagyon vakok vagyunk, jöjj elénk, hogy találkozva veled megnyíl­janak lelki szemeink, s legyen látássá a hit. Amen. Evangélikus Élet 1996. január 7. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1996. január 6. I. , Bécsikapu tér de. 10. (német) Diet­rich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly; du. 6. Hafenscher Károly; Pesthi- degkút, II., Ördögárok u. de. fél 11. Rihay Szabolcs; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. 9. Verasztó János; Csillaghegy, III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Verasztó Já­nos; Óbuda, III., Dévai B. M. tér de. 10. Bálint László; Újpest, IV., Lelbstück Mária u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. Zász- kaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltáh; du. 6. Muntag Andorné; Vili., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; Vili., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. kertész Géza; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél II. Fabiny Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10.; de. 11. (úrv.) Benczúr László; XII., Németvölgyi út 138. de. 9. Csepregi And­rás; XIII., Kassák Lajos ti. 22. de. 10. IQ. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) dr. Szabó Lajos; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Bízik László; Rákos­palota, XV., Juhos u. 28. Kl6temp!om de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere de. 10. dr. Karner Ágos­ton; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Fűke Szabolcs; PeBtszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kál­mán; Pestszentimre, XVtlI., Rákóczi út 83. ref. templom de. háromnegyed 8. Ha­vasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér I. de. 10. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. II. Solymár Gábor. VÍZKERESZT ÜNNEPÉN a liturgi­kus szín: fehér. A délelőtti istentiszte­let oltári igéje: IThessz 5,1-11; az ige­hirdetés alapigéje: Jn 9,1-7. ÖKUMENIKUS IMAHET 1996 1. NAP Ézs 54,2 Zsolt 8,2 Zsid 2,9 (vagy Jel 3,14-22) Mt 18,10-14 „AZ AJTÓ ELŐTT ÁLLOK, ES ZÖRGETEK” (Jel 3,20) Tedd tágassá sátradban a helyet. Milyen csodálatos széles e világon a Te neved! Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált. Azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. A Krisztust-követők egységének imahetét úgy indítjuk, hogy meghirdet­jük az Úr kezdeményezését; Ő közele­dik felénk és kopogtat az ajtónkon. Ő jön megmenteni az elveszettet és összegyűjteni Isten szétszóródott gyer­mekeit. Ézsaiás prófétai kijelentése felszólít­ja a népet a sátor(hely) megnagyobbí- tására, ahol az Isten által megváltott sokaság összegyűlhet. Jézus hozott üd­vösséget az emberiségnek, olyan mó­don, hogy ajándékának elfogadásában szabadon hagyott bennünket. Számunkra, akik hívők vagyunk, Jé­zus Krisztus az egyetlen, ara körül a testvéri közösséget keli építenünk, amit ő meg akart váltani. Imádságunk dicsőítő himnusz, elismerve „fönségét az egész földön”. Imádkozzunk! Úr Jézus, a te jelenléted közöttünk megmutatja nekünk hiányosságainkat és tévedéseinket. Növeld bennünk a bölcsek alázatát és az alázatosak böl­csességét, hogy kövessük Keresztelő Já­nos példáját, aki képes volt félreállni, mikor dicsőséged kinyilvánult és kije­lentetett. Törd össze önelégültségünk jármát, mindazt, ami akadályozza sze­retetünk lobogását, és jöjj gyorsan, hogy, meggyógyítsd megosztottságun­kat. Állítsd helyre szétszórt nyájad egy­ségét, és tedd hűségessé örömhíredhez. Tégy bennünket buzgóvá, hogy megvál­tó művedben azt, amit tőlünk vársz, ve­led megtegyük, és így közösen legyünk megváltásod tanúi és közösen befogad­juk az elérkező Országot. Ezt kérjük tő­led, aki élsz és uralkodsz mindörökké. 2. NAP „ISMEREM TETTEIDET” (Jel 3,15) Ézs 1,11-17 A kezetek csupa vér. Mosdjatok meg. Zsolt 51,1-9 Moss meg és a hónál fehérebb leszek. lKor 13,1-13 Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. (vaev Jel 3.14-22) Mt 7,13-21 Tegyétek az Atya akaratát. Az Úr jön, hogy találkozzék velünk. Láttára csak szégyenkezhetünk a bű­neink okozta eltorzulásunk miatt. Halljuk Ezsaiást, amint azt mondja nekünk, hogy mossuk meg a vértől szennyezett kezünket. Ugyanakkor halljuk a zsoltáros bizakodását: Isten legfőbb gondja, hogy irgalmazzon ne­künk és megtisztítson minket. Szerete­tet nélkülöző cselekedetek és meggyő­ződés nélküli elmondott imádságok vannak a keresztények közötti konflik­tusok és megosztottságok mélyén. A szemléletmód és a magatartás megvál­toztatása - a megtérés - által, amit Is­ten művel bennünk (metanoia), va­gyunk képesek elfogadhi másokat és olyanoknak látni őket, mint Istentől szeretett személyeket, akikkel O újra­egyesíteni kíván minket. Imádkozzunk! Köszönjük, Urunk, hogy kegyelme­sen munkálkodsz bűneink miatt meg­romlott eredeti szépségünk helyreállí­tásáért. Add, hogy imádságunkban meglegyen az a lángolás, amely szent­ségedhez illik, hogy amit cselekszünk, így megfeleljen isteni akaratodnak. Se­gíts minket, hogy szilárdan álljunk a nehézségek közepette, és így is kitart­sunk az egység keresésében. Vezess minket Igéd világossága felé köztünk lakó Szentlelked által. Egyesíts és szen­telj meg minket! 3. NAP NYOMORULT VAGY, SZÁNALOMRA MÉLTÓ, SZEGÉNY, VAK ÉS MEZÍTELEN (Jel 3,17) Ézs 58,6-7 Ne fordulj el embertársad elől! Zsolt 34,12-23 Hagyd el a rosszat és tedd a jót ÍJn 3,14-18 (vagy Jel 3,14-22) Kötelességünk életünket adni testvéreinkért. Lk 18,9-14 Egyesek meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették. Isten megmutatja szegénységünket, és ez már üdvösségünkre szolgál. Elis­merjük más egyházak, más népek lelki gazdagságát (beleértve azokat is, akik anyagilag vagy szellemileg szegények), így többé nem megvetéssel tekintünk A keresztények megmosták ruhájukat a Bárány vérében; Jézus Krisztus testé­nek tagjaivá tette őket. Krisztus állandó­rájuk, hanem inkább szeretjük őket. Isten szeretete Krisztusban tárult fel. Az egyházaknak ma újra meg kell ta­nulniuk felismerni szegénységüket és megosztani gazdagságukat. Ezen a mó­don mutatják majd meg, hogy ők az Úr sök maradnak és bűnük hatással van az egyház közösségére. Ezért Krisztusnak Jézus tanítványai, a világ szolgálatára adva magukat, attól a szeretettől indít­tatva, amellyel Isten nekünk adta egy­szülött Fiát. Imádkozzunk! Örök Úr, mindeneket szerető Atya, hálát adunk neked azért a szeretetért, amellyel körülveszel betinünket. Thníts minket szeretni Fiad szeretetével, aki szegénnyé lett, hogy szegénységéből gazdagítson bennünket. Add meg Urunk, hogy szeretetedet alázattal fo­gadjuk, hogy szeressük a hitben testvé­reinket, és azokat az embertestvérein­ket is, akiket leginkább semmibe vesz­nek. Ezt kérjük tőled Jézus Krisztus, a mi Urunk által. meg kell újítania testét, az egyházat, megtisztítania és folyamatosan megújí­tania. Ez utóbbi jelenti az egyházak köl­csönös testvéri korrekcióját és lelki kisu­gárzását is. Ilyen módon egymáshoz és egységükhöz közelebb kerülnek. Imádkozzunk! Urunk, egyházaid még mindig meg­próbáltatásokat és üldözéseket szen­vednek, de te kivezeted őket a sötétség völgyéből. Vezesd őket oda, ahová te akarod, nem pedig oda, ahová ők akar­nak menni. 4. NAP Ézs 1,18-20 Zsolt 23 Jel 7,13-17 (vagy Jel 3,14-22) Lk 15,11-32 „TANÁCSOLOM NEKED, VÉGY TŐLEM ... FEHÉR RUHÁT” (Jel 3,18) Bűneink fehérek lesznek, mint a hó. Megkened fejemet olajjal. Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek? Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá! an törődik velük, mivel azért még bűnö-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom