Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-12-03 / 49. szám
60. ÉVFOLYAM 49. SZÁM 1995. DECEMBER 3. Advent első VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 40 FT Aki a Királyt erős hittel befogadja, bizton van. Nem fél se bűntől, se haláltól, se pokoltól, mert nem kétli, sőt jól tudja, hogy az ő Királya Úr életen, halálon, bűnön, mennyországon, - mindenen. Lám ilyen nagy dolgot rejt e csekély ige: Imhol jő Királyod Luther A TARTALOMBÓL AZ ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK ESEMÉNYEI BÚCSÚ A TEMPLOMTÓL HÁLAADÓ ÜNNEP FELSŐPETÉNYBEN ÉS NÓGRÁDBAN Zakariás „Öreg fát nem lehet átültetni.” Szokták mondani akkor, ha egy idős ember életében valamilyen új szakasz kezdődne, pl. költözés. Könnyen használjuk ezeket a kifejezéseket: lehetetlen, képtelenség, nem fog sikerülni. Erre is vonatkozik a kijelentés: „Embereiméhez lehetetlen, de az Istennél minden lehetségesAdvent első vasárnapjának üzenete: VAN ÚJ KEZDET! Azért lehetséges ez, mert a Teremtő Isten lépett felénk. Hogyan kezdődött? Egy idős pap megszokott egyházi szolgálata közben egyszer csak megszólal az IGE, a SZÓ, az ÜZENET. Isten újat kezd népe , életében. Bárcsak sokan meghallanák 1995 Adventiében is: Isten radikálisan újat akar I. és tud cselekedni! Még Zakariás, az igaz életű 1' pap sem tudja könnyen befogadni az igét Visszakérdez: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, a felesnem is előrehaladott korú.” Az angyal hitetlenségnek miiiősíti a kérdezősködést Zakariásnak meg kell némul- i nia. Attól, hogy pap valaki, nem biztos, hogy mindig beszélnie kell. Nem az a lényeg, hogy beszéljünk, hogy az | idei ünnepeken is sok szép vallásos beszédet * tartsunk. Van úgy, hogy Isten nem engedi papját beszélni. A tapasztalt Isten szolgája meg kell, hogy tanulja a hallgatás, az Istenre, az újat kezdő Istenre való figyelést. Az Istenről való beszédnél (teológia) sokkal értékesebb az, ha maga az Isten szólal meg bennünk közöttünk. Az Isten egyik legdöntőbb szava: LEGYEN! Legyen világosság!.. Legyen új élet! Legyen Szabadító, Megváltó, Üdvözítő az embervilág számára! Legyen szabadulás az ellenség kezéből! Legyen J bűnbocsánat, megtérés és újjászületés! A megnémult pap ezután alázatosan elfogadja Isten új útját, szépen hazamegy feleségéhez, Erzsébethez, és megfogan János (=Isten kegyelmes) az útkészítő. Szeverényi János Velünk egy jobb világért Tálán már ismerősen cseng a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat neve, hiszen megalakulása óta öt esztendő telt el. Azóta számos, felhívásunk jelent meg. Lehet, hogy Ön a vajdasági magyaroknak szállított 7500 .gélycsomag összeállításához nyújtott anyagi támogatást, agy tavalyi, a szegényeket segítő karácsonyi gyűjtésünkhöz írult hozzá, lehet, hogy Szociális Központjaink útján ke- ült velünk kapcsolatba Budapesten, Debrecenben vagy Miskolcon, és az is lehet, hogy a menekülteket támogató nunkánkat ismerte meg. Karácsony ünnepe előtt újra látjuk, hogy sok bajbajutott •mber él a Földön, így hazánkban is. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat munkája iránti jizalom jelzi: egyre több embertársunkban ébred fel az önzetlen vágy, hogy hatékonyan, szervezett formában velünk Együtt vigye előre a rászorulók ügyét. Elhivatottságunk zonban kevés lenne további emberbaráti szolgálatainkhoz, dományozóink együttérzése nélkül. Hagyományaink szerint most is Önhöz fordulunk, ál (jón lost mellénk, és gyarapítsa támogatóink körét, hogy segíthessünk idehaza és külföldön. I Célunk, hogy egyre több honfitársunk érezze velünk a se- •ítő ember örömét, fényt gyújtva elsötétült élethelyzetekben. Ön bizonyára tudja, a veszélyhelyzeteket is vállaló munkatársaink minden esetben a katasztrófaterületek előzetes helyszíni megismerése után dolgozzák ki humanitárius irogra injainkat. A segélyezést személyes jelenlétükkel segítik és ellenőrzik többek között Csecsenföldön, Dagesztán- ian, Bosznia-Hercegovinában és a Vajdaságban. Ugyan- lyen körültekintően járunk el a hazai szociális munkában s. Várjuk Önt is közénk, pénzadományát kéijük, Karácsonyig juttassa el a 209-23006 Budapest Bank Rt. bankszámlára. Kérésére csekket küldünk. A befizetett összegeket visszaigazoljuk, amely az adókedvezmények felhasználásánál igénybe vehető. BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁN ÖNNEK IS a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat 1116 Budapest, Tomaj utca 4. A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉSE 1995. december 9-én, szombaton délelőtt 10 órai kezdettel tartja évi rendes közgyűlését a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban. (VII., Városligeti fasor 17-21.) 10 órakor megnyitó istentisztelet a fasori templomban Szabóné Mátrai Marianna szolgálatával. A közgyűlés a gimnázium dísztermében (IL emelet) lesz. A közgyűlésen részt vesznek a Bajor Evangélikus Egyház küldöttei a testvéregyházi szerződés meghosszabbítása alkalmából. A közgyűlés nyilvános. Érdeklődőket szeretettel hívnak és várnak. ADVENT 1995 Állok a megállóban. Nézem a körülöttem nyüzsgő világot, és rádöbbenek, egy állókép része vagyok. Tegnap ugyanitt álltam, és ugyanez a forgalom vett körül. Holnap ugyanitt állok, és ugyanez a forgalom vesz körül. Ez a mi folyton siető életformánk tulajdonképpen helybenjárás, állókép. Életünk idejének nagyobb részét a várakozás, a valamire készülés állapota jellemzi. Nincs olyan naE unk, hogy ne várnánk valakire, ne észülnénk valamilyen alkalomra. Gyermekkorban a felnőttkorra várunk, és minél érettebbek vagyunk, annál többet gondolunk életünk végére. Ádventben Krisztust váijuk idén is, és karácsonyra készülünk. Miben különbözik az idei ádven- tünk az elmúlt esztendők ádventiéitől és az eljövendőktől? Ha a külsőségeket nézzük, akkor semmiben sem. Az idei ádventünk is belemerevedik életünk állóképébe. Ugyanúgy ugyanazt tesszük, mint a múltban. Nem tudunk továbblépni. Készítgetjük szeretteinknek az ajándékokat, írtuk az üdvözlőlapokat, szélmalomharcot vívunk a feledékenységünkkel - és ugyanott állunk 1995 adventjében, ahol eddig is voltunk az előző ád- ventek idején. Miért nem tudunk előbbre lépni, a helybenj órásunkat előre haladó mozgássá tenni? Miért látjuk fejlődésnek, ha sikerül megvalósítanunk azt, amit szüléink és nagyszüle ink nemzedéke évtizedekkel korábban már megvalósított? Valóban fejlődés az, hogy gyermekeinket keresztyén hitben nevelhetjük és hittant tanulhatnak az iskolában? Hiszen ez már Szent István korában is így volt! Lássuk be, hogy a mi magyar népünk ma ugyanúgy a Krisztussal való találkozásra, a hozzá megtérésre kell hogy készüljön, mint ezer esztendővel ezelőtt! 1995 ád- ventjén változatlanul ugyanazok a gondok szorítanak, ugyanazok a feladatok várnak megoldásra mint az előző években, évtizedekben, évszázadokban... Semmit sem jutottunk előbbre. Az örömteli fejlődés csak a közelmúlthoz viszonyítva jelent haladást. Valójában azt értük el, ami korábban már megvolt, de azt is csak töredékesen. Az igazi, valós továbblépéshez az szükséges, hogy ne csupán a karácsonyi ünnepekre, hanem a Krisztussal való találkozásra is készüljünk A kettő nem ugyanaz! Krisztus emberré születésének ünnepe - karácsony -, csupán emlékünnep. Dp az ádventi várakozás nem az. Ádvent azt jelenti, hogy Ő is vár minket, O is készül a velünk való találkozásra. Ez nem emlékünnep, hanem a megtérés ünnepe. Az utóbbi évek során szinte teljesen elhalványult ádvent karácsonyon is túlmutató jellege. Megfeledkeztünk arról, hogy az ádventi vasárnapok gyertyái az örökkévalóság vasárnapjától kapott lángot örökítik tovább. Azt a fényt, ami egykor Betlehem fölött ragyogott fel, és vezette el az ádventi várakozásban élő embereket a Megváltóhoz. Ez a fény örök, és minket is elvezet Krisztushoz. Karácsony estéje elmúlt, de a fénye nem. Karácsony gyermeke felnőtt, halálával magára vállalta bűneink büntetését, és feltámadásával örök életet ad a benne hívőknek. Vele együtt élhetünk ádventben, vele együtt emlékezhetünk emberré születésére, és vele együtt készülhetünk visszajövetelére. 1995 ádventje legyen más mint az elmúlt éveké! Legyen a továbblépés, a kibontakozás kezdete. Teljünk meg végre Jézushoz, aki a kegyelem új évét adja, aki mozgóképpé eleveníti eddigi állóképünket, aki ma is hirdeti a békességet teremtő megbocsátás örömhírét! Rezessy Miklós TÚRMEZEI ERZSÉBET: A Adventi emlék Ha már lehullt a hó, s fekete földünket befödte, hogy szállott gyermekálmok röpte a fényes ég felé, az égi trón elé... De Téged nem talált meg. Az égi gyermeket kereste, akiről, ha leszáll az este, csodálatos mesék borulnak vágytól égő gyermekszívekre. Az égi gyermeket kereste, és nem talált rád, nem ismén meg... Hiszen Te nem vagy többé gyermek Szétfoszlottak a régi álmok meghaltak a mesék A karácsonyfa lángjait oltogatták hideg szelek.. Még mindig nem ismertelek Sok évbe telt, s ha Te nem jössz elém, Megváltóm, Uram, Messiásom, ma sem ismerlek én. Hála neked, hogy megkerestél. O, most már van karácsonyom, s ádventi, nagy csodavárásom. Megcsaltak mind a régi álmok de benned nincs csalatkozásom. Benned mindenem megtalálom. A valóság szebb, mint az álom. D. ORDAS S LAJOS PÜSPÖK REHABILITÁLÁSA Déli Evangélikus Egyházkerület Bírósága 1/1995. sz. ügy Á Déli Evangélikus Egyházkerület Bírósága Budapesten, az 1995. október 5-én megtartott tárgyaláson az időközben elhunyt D. Ordass Lajosné felperesnek, illetve Czellecz Zoltánné sz. Ordass Sára és Dedinsz- ky Gyuláné sz. Ordass Zsuzsanna felperesi jogutódoknak, a Déli Evangélikus Egyházkerület Presbitériuma alperes ellen, az alperesnek 1958 júniusában illetve szeptemberében hozott egyházkormányzati döntései semmissé nyilvánítása iránti perében meghozta a következő ítéletet: A Bíróság megállapítja, hogy a néhai D. Ordass Lajos püspökkel szemben, a Déli Evangélikus Egyház- kerület Presbitériuma által, 1958. június 24-én illetve szeptember 1-én hozott határozatok törvénysértőek, alaptalanok és ezért mindkét felhívott határozat semmis. Ennek alapján D. Ordass Lajos az 1978. augusztus 14-én bekövetkezett haláláig a Déli Evangélikus Egyházkerület törvényes püspöke volt. Megállapítja a Bíróság továbbá, hogy a semmissé nyilvánított határozatokhoz kapcsolódó összes joghátrány érvénytelen. Kötelezi a Bíróság az alperest, hogy az ítéletet - annak jogerőre emelkedését követő 30 napon belül - valamennyi országos evangélikus sajtótermékben saját költségén tegye közzé. Felhívja a Bíróság mindkét egyházkerület Elnökségét annak elrendelésére, hogy a lelkészek a vasárnapi istentiszteletek keretében hirdessék ki a jogerős ítélet rendelkező részét a szószékről. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül az Országos Egyházi Bíróságnak címzett, de a Déli Evangélikus Egyházkerületi Bíróság Elnökségéhez benyújtott, a határozat végrehajtására nézve halasztó hatályú fellebbezésnek van helye. INDOKLÁS D. Ordass Lajosné felperes 1995. január 25-én kelt kereseti kérelmet teijesztett elő, melyben kérte néhai férjére, D. Ordass Lajos püspökre vonatkozó és 1958 júniusában illetve szeptemberében kelt egyházkormányzati döntések semmissé nyilvánítását. A felperes időközben elhalálozott és gyermekei, Czellecz Zoltánné sz. Ordass Sára, valamint Dedin- szky Gyuláné sz. Ordass Zsuzsanna, mint felperesi jogutódok változatlan tartalommal fenntartották édesanyjuk kereseti kérelmét. A Déli Evangélikus Egyházkerület Presbitériuma - mint a per alperese - beadványában nem ellenezte a felperesi kérelmet. Kérte a Bíróságtól, hogy a hatályos törvény alapján ítélettel állapítsa meg a felperes által sérelmezett egyházkormányzati döntések törvénysértő és semmis voltát, illetve az ezen döntésekhez kapcsolódó joghátrányok érvénytelenségét. A Bíróság felkérte az ügyészt összefoglaló indítvány megtételére. Dr. Boros Péter egyházkerületi ügyész az 1995. június 6-án kelt összefoglaló indítványát a Bíróság elé terjesztette, és abban a kereseti kérelem szerinti ítélet meghozatalát javasolta. A Bíróság a felperesi keresetben, az alperesi beadványban, az ügyész összefoglaló indítványában foglaltak alapján, továbbá az 1995. október 5-én megtartott nyilvános tárgyaláson elhangzottak alapján a következő tényáUást állapította meg: Néhai Ordass Lajost a Bányakerület gyülekezetei 1945-ben törvényes eljárásban püspökükké választották. A néhai püspököt az állami önkény 1948. szeptember 8-án letartóztatta és október 1-én a Budapesti Uzsorabíróság Különtanácsa 15495/1948/5. számú ítéletével devizabűntett miatt 2 évi fegyházra, 5 évi hivatalvesztésre és mellékbüntetésekre ítélte. Büntetéséből 1950. május 30-án szabadult. 1950. április 1-én az Egyházegyetem Külön Fegyelmi Bírósága 452/1950. számú ítéletével püspöki hivatalától elmozdításra ítélte. Az így megüresedettnek nyilvánított püspöki tisztségbe 1950 júniusában D. Dezséry Lászlót választották meg. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága 1956. október 5-én B. törv. 1.1584/1956/2. számú határozatával a Budapesti Uzsorabíróság fent említett, 1948-as ítéletét törvénysértőnek mondta ki. Az ítéletet hatályon kívül helyezték és D. Ordass Lajost bűncselekmény hiányában felmentették. Az államhatalom intézkedését követően az Egyetemes Egyház Törvényszéke 798/1956. szám alatt hozott ítéletével 1956. október 8-án az 1950. április 1-i egyházi fegyelmi ítéletet jogszabálysértések miatt törvénysértőnek nyilvánította és hatályon kívül helyezte. Nevezettet minden joghátrány alól mentesítette, kimondta teljes rehabilitációját és azt, hogy egyházjogi szempontból úgy kell tekinteni, mint aki ellen nem volt folyamatban egyházi fegyelmi eljárás. 1956. október 30-án D. Dezséry László lemondott püspöki tisztéről. E lemondás nyomán D. Ordass Lajos 1956. október 31-én visszatért püspöki székébe. 1958. június 19-én Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő arról értesítette a püspököt, hogy a Népköz- társaság Elnöki Ihnácsa 43/1958. számú határozatával D. Dezséry Lászlónak a püspöki állásáról való lemondásához - „mivel az az ellenforradalmi események kényszere alatt született” - nem járul hozzá. Ezen állami-politikai döntésnek a hatására ült össze 1958. június 24-én a Déli Egyházkerület Presbitériuma és többek mellett Darvas József felügyelő, Koren Emil püspökhelyettes és Benczúr László püspöki titkár jelenlétében megállapította, „hogy D. Dezséry László püspöki tisztéről történt lemondása érvénytelen”, továbbá, hogy saját 1956. december 12-i határozatuk hatálytalan. Megállapította továbbá, „hogy az egyházkerület tényleges püspöke az 1956. október 1-i állapotoknak megfelelően D. Dezséry László”, A Presbitérium felkérté D. Dezséry Lászlót a püspöki hivatal átvételére, D. Ordass Lajost pedig a hivatal átadására. Ezen intézkedésével az egyházi hatóság véglegesen megakadályozta néhai D. Ordass Lajos püspököt tisztének ellátásában. D. Dezséry László teljes két óra hosszára visszaült a Déli Kerület püspöki székébe, majd még ugyanezen a június 24-i presbitériumi ülésen ismételten lemondott hivataláról. Ezt a lemondást az Elnöki Tanács elfogadta. Ezt követően az Egyházkerületi Presbitérium szeptember 1-én ülést tartott, amelyen ismertették az Elnöki Tanács 62/1958. számú határozatát. E határozattal járult hozzá a NET D. Dezséry László második, június 24-éri kelt lemondásához. A tanácsülés megállapította a Déli Egyházkerület püspöki tisztségének megüresedését és elrendelte a püspökválasztást. A fenti tényállás alapján a Bíróság megállapította, hogy a néhai felperes áltál előterjesztett és a felperesi jogutódok részéről fenntartott kereseti kérelem megalapozott, a keresetben felhívott alperesi határozatok törvénysértőek és alaptalanok. A néhai D. Ordass Lajos püspök a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke volt 1945. szeptember 27-i beiktatásától egészen 1978. augusztus 14-én bekövetkezett haláláig. Ezt a tényt a Déli Evangélikus Egyházkerület Presbitériuma az 1990. május 17-i ülésén hozott határozatában egyértelműen megállapította, és egyidejűleg elhatárolta magát a felperes által sérelmezett korábbi döntéseitől. A határozatban foglaltakat az 1990. június 12-i ülésén a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma is elfogadta. A Bíróság ítéletének meghozatalakor az 1938. és 1990. között törvénysértően alkalmazott joghátrányok semmissé nyilvánításáról szóló törvény 1. § (1.), (2.) bekezdésében, valamint az 5. § (1.), (2.) bekezdésében foglaltakat alkalmazta. Az eljárás során költségek megállapításának igénye nem merült fel, ezért a Bíróság perköltséget nem állapított meg. Budapest, 1995. október 5. Ifi. Detre János Dr. Török Zoltán Kovács Pál bíró bíró, a Tanács elnöke bíró
