Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-12-03 / 49. szám

GYERMEKEKNEK

Evangélikus Elet 1995. decmber 3.

fiataloknak

ÉNEKESKÖNYV 147. ÉNEK

Kitárom előtted szívem,

0, jöjj, légy vendégem nekem! Üdv és élet forrása vagy, Békességet, erőt te adj!

Ha gond és bánat porba von, O, térj be hozzám, Jézusom!

OLIVÉR ÉS A JÓISTEN

Ádventi beszélgetés

A gyerekek rajzórán meghívókat készítenek az iskola ádventi ünnepélyére. Olivér az angyalt festi meg, amint épp Máriával beszél: Erős szárnymozdulatától félrelibben a függöny; kezében virágcsokrot tart.

„Ugye szép?” kérdi Olivér a Jóistent. No nem hangosan, csak úgy magában. Egyetlen társa sem veszi észre az osztályban, hogy Ohvér éppen a Jóistennel beszélget. „Most már tudja Mária, hogy Jézus hamarosan megérkezik. Várhat rá, varrhatja a pelenkákat és örülhet. - Lerajzolom a pásztorokat is, amint megérkeznek a jászolhoz. A csillagot az istálló felett, és a három királyt ahogyan követik. Ádvent azt jelenti: eljövetel. így tanultuk hittanon. Ezek a képek is mind eljövetelt ábrázolnak. Tfetszik neked ez a kép az angyallal és Máriával?”

Ohvér csendben váija, ugyan mit válaszol a Jóisten.

„Igen” hangzik a felelet. „Különösen a virágcsokor tetszik.”

„Mindenkihez eljössz?” kérdi Olivér.

„Igen” feleli a Jóisten.

„Csak egyszer, vagy többször is?” kérdi Olivér.

„Mindig’, mondja a Jóisten. „Minden pillanatban jövök.”

„Csak némelyek nem vesznek észre, ugye”, mondja Olivér.

„Vannak, akik nem akarnak rólam tudomást venni”.

„Te mit csinálsz akkor?” kérdi Ohvér.

„Várok”, feleli a Jóisten.

„Tanultuk, hogy ádvent a várakozás ideje is”, mondja Ohvér.

„Csak azt nem gondoltam, hogy te vagy az, aki vár.” Elgondolkodik kicsit. „Egyedül várakozni nem jó dolog. Segíthetnék neked várni, ha nincs ellenedre.”

„Sok türelemre lesz ám szükséged”, mondja a Jóisten.

„Legalább próbáljuk meg”, javasolja Ohvér. „És ha valaki azt mondja neked: Ó, hát itt vagy!, akkor együtt örülünk majd. Égyetértesz?”

„Egyetértek”, mondja a Jóisten.

FERI BÁCSI JÁTÉKAI

Zsol-tár-lat

A „Zsol-tár-lat” című játékban zsoltárokról kellett képeket készíteni. A négy hét alatt igazán csodás tárlat gyűlt össze szorgos kezek munkája nyomán:

4 rajzos: Bóbis Zsolt (Pilis); Donáth Ferkó (Ózd); Németh Nikolett (Pilis); Papp Edit (Kisbabot);

3 rajzos: Bence Zsófi (Budapest); Kolba Gábor (Budapest);

2 rajzos: Balogh Melinda (Budapest); Nádor Zsombor (Nagykovácsi); Nemes Ildikó (Budapest); Varga Gyula (Sepsiszentgyörgy);

1 rajzos: Antal Adrienn (Pilis); Kürtös Veronika (Budapest); Misják Petra (Budakalász); Mukk Szilvia

(Budapest); Nagy Mónika (Budapest); Povilaitis Katalin (Budapest); Szeverényi Noémi (Kelenföld).

Sok rajzon szerepelt a készítő neve és címe mellett, hogy a Deák téri evangélikus gimnázium tanulója. Pályázatunkra ez alkalommal az országhatáron túlról, a romániai Sepsiszentgyörgyről is érkezett rajz. Ennek is nagyon örültem!

Azt ígértem, hogy a beküldött rajzok száma mellett a képek szépsége is elbírálás alá kerül. Nos, elmondható, hogy csupa szép alkotás érkezett. Neíjéz közülük egyet kiemelni. Mégis meg kell tegyem. így a rajzpályázat első helyét Misják Petra érte el, a 148. zsoltárról készített képpel. Sajnos, az ő rajzát nyomda- technikai okokból nem tudjuk bemutatni. Mind- annyiótoknak gratulálok!

JÁTÉKTÁR

A játékosok egy kisebb asztalt ülnek szorosan körül, * tenyerüket az asztalra fektetve. Egy közülük, a „halász”, felállva, egyik tenyerével néhány arasznyival a kezek fölött körözve a következő mondókát mondja: „Hiába a halászgatás, ha egész nap nincsen kapás”. A „kapás” szó kimondásával egy időben lecsap egy kézre. Ebben a pillanatban mindenki megpróbálja menteni, elrántani a saját kezét. Ha a csapás talál, az eltalált résztvevő lesz a halász. Ha nem, az eddigi játékos kezdi újra a mondókát és a halászatot.

A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyünk, Petőfi u. 359.

„ Vezet a kereszthez út!”

Képzettársítás a „Hogyan vezessek vasárnapi iskolát' második kiadása kézbevételekor

Valamiről valami eszembe jut. Ez a képzettársítás, az asszociáció lényege. Valamiről olykor sok minden jut eszembe. Ez történt velem, amikor kézbe vettem Emanuel Jung svájci lelkész Tekus Ottó által magyarra fordított kitűnő könyvét, annak most második kiadását: „Hogyan vezessek vasárnapi iskolát?”

Mindenekelőtt eszembe jutott a soproni Teológus Otthon egykori igazgatója, Deák János professzor. Kedves éneke volt egy - állítólag finn eredetű - több versszakos ének Refrénje strófáról strófára így hangzott: „Vezet a kereszthez út! ”A teológusok las énekkara énekelte Kendeh György harmadéves társunk vezényletével. Deák professzor vezetésével bejártuk 1934 böjtjén a főváros és környéke több gyülekezetét. A professzorprédikált, mi beszámolóval, versmondással és főleg énekkari számokkal szolgáltunk A „sláger" ez volt: „Vezet a kereszthez út!” Mindez azért jutott eszembe, mert a könyv kézbevételekor címlapján ismét szemembe tűnt Böröczky Vilmos linómetszete. Dombtetőre kanyargó, mind jobban elkeskenyedő út. Az út elején egy felnőtt három kisgyermeket vezet kézenfogva felfelé. Fent, a dombtetőn, sugárzó kereszt. Tulajdonképpen ez a vasárnapi iskola, vagy ahogyan ma nevezzük a gyermekbibliakör. Csak a vasárnapi iskola? Miközben nézem a képet, fülembe cseng az ének „Vezet a kereszthez út!” Deák professzor nem volt a legszerencsésebb pedagógus, mégis meg tudott győzni bennünket afelől, hogy végső soron ez lesz feladatunk - mondjuk el kicsinyeknek és nagyoknak „Vezet a kereszthez út!”

Deák professzorról Gyenesdiásra kapcsoltak át gondolataim. Az általa megálmodott Ka per- naumra, számtalan konferencia táborhelyére. A 80-120 résztvevővel megrendezett vasárnapi iskolai vezetők tanfolyamára. Csupa fiatal. Milyen nagy segítséget jelentett akkor számunkra Jung könyve! Megtanultuk miként lehet bibliai történetet szépen, érdekesen, hűségesen úgy elmondani, hogy közben az is, aki elmondja, és azok is, akik hallgatják megvigasztalódnak felbátorodnak mert - ha eltérő módon is - mindegyik bibliai történet arról győz meg hogy „Vezet a kereszthez út!”

Az út néha nagyon elkeskenyedik Tövis vérzi lábunkat. A célt is felhő takarja szemünk elől. Akkor is: „ Ve - zet a kereszthez út!”A „Vasárnapi iskolai vezetők lapját” az állami hatóságok 1950-ben beszüntették Néhány év múlva a tanfolyamoknak és a Sátori Tilda által végzett flanellográfos gyermek-evangelizációk- nak is „befellegzett”. A vasárnapi iskola útját ekkor sokszorosított körlevél egyengette. Óravázlatokat közölt a vezetők számára. A Déli Egyházkerület püspöki hivatalában állították elő. Dezséry László püspök tartotta védelmére széles vállát. A gépelés, sokszorosítás, postázás szolgálatát mindig örömmel, serényen és önkéntesen a hivatal alkalmazottjaként For ray né, Erzsiké végezte. Végezte 1956 őszéig. Könnyezett, amikor elhagyta munkahelyét. Bizony keskeny az az út és szoros az a kapu...

Azokban a nehéz években is, amelyek 1956-hoz vezettek, érvényben volt: „Vezet a kereszthez út!"Ve- zet, mert noha az állami hatóságok gyakran „keresztbe tettek” és a mi reménységünk is megfakult - Isten nem süketült meg. Meghallgatta imádságunkat. Nem némult meg. Hallhattuk szavát. Nem bénult meg. Talpra állított, ha elestünk (amint ezt találóan mondta valaki azokról az időkről).

Halottak napja körül járunk, mire soraim megjelennek. Egy hete az egyházi esztendő utolsó vasárnapja, az örök élet vasárnapja volt. A temetőben se szabad felednünk, hogy Isten egyszer mindnyájunkat „talpra állít”. Ott is érvényes: „Vezet a kereszthez út!”. Azért jutott eszembe Jung könyve kapcsán ez is, mert ebben az évben, 69 éves korában, március 14-én Forray Lázárné sz. Prikler Erzsébet is kiköltözött a temetőbe. Április 8-án temették Csömörön. Nem sokkal halála előtt még meglátogattam a kórházban. Egy régi emlékét bízta rám. Az egyházi iskolák államosításakor történt. Ő gépelte le azt a levelet, amelyA Messias-varas (1)

Ha a Messiás-várásunk alapjait keressük, akkor három alapvető szempontból kell végigtekintenünk az ádventi időszak tartalmán. Az első három vasárnapon járjuk végig ezeket az utakat együtt. Igyekszünk kérdésekkel is segítséget nyújtani az ifjúsági csoportoknak, ha beszélni akarnak érről. Első alkalommal az ősi zsidó hagyományról kell néhány szót ejtenünk, hiszen a Messiásfogalom megalkotásában alapvető a jelentőségük. Ádvent második vasárnapján a személyes Messiás-várakozásunkat vennénk nagyító alá, míg a harmadik vasárnapon azt vizsgálnánk meg mi is történt Karácsonykor valójában.

A sok szenvedés által meggyötört Izraelben lassan megformálódott a nagy gondolat, ami mint az éltető levegő, csodás reményekkel töltötte el a legegyszerűbb zsidó ember szivét is. Ha valóban Izrael a választott nép, Isten egy napon igazságot fog neki szolgáltatni, eljön egyszer a nap, amikor Izrael, dicsősége teljességében jelenik majd meg a nemzetek színe előtt.

Bizonyos, hogy nem egy átgondolt tartalmú eszmével állunk szemben, inkább csak valami hatalmas előérzet volt ez. A prófétai tradícióból nőtt ki, de logikus meghatározását senki sem kívánta.

Sokan, sokféleképpen, de minden esetben nagyon sokáig várták Izrael ilyenforma „megváltását”. Egyesek az idegen uralom elleni felkelésre vártak, egy újabb makkabeusi háborúra, ami ezúttal végleges győzelmet tud hozni. Mások úgy gondolták, a diadal csak a végső órában fog bekövetkezni, amikor a Seregek Ura eljön, hogy kérlelhetetlen szigorral megítélje a népeket. Mindenesetre sokan várták a mennyei Izrael megvalósulását már itt a földön.

Ezt a transzcendens jelenséget egyre inkább összefüggésbe hozták egy csodálatos lény eljövetelével, akit az „Úr felkentjének” neveztek, arámul Missiah- nak, Messiásnak, görögül Christos-nak. Erről a várva várt személyről nem sokat tudtak. Megnevezése homályos volt, és egymásnak ellentmondó remények kapcsolódtak hozzá. Az Ószövetségben harmincszor fordul elő a Messiás szó, hol egy királyra, hol egy papra vagy pátriárkára vonatkozik, egy helyen még Nagy Círuszra is. A ma neki tulajdonított értelemben csupán egyetlen alkalommal fordul elő, Dániel próféta egy versében (Dán 9,25). Hogy milyen lesz, és hogy fog eljönni, senki sem tudta, de abban bizonyos volt mindenki, hogy végül eljön. Keresztelő János első kérdése is ez: Te vágy a Messiás, igén vágy’ nem?.'!.

(A Messiás megjelenésére való hosszú várakozás olykor ironikus hangon is megszólalt. Egy farizeus keserűen írt így: „Ha éppen ültetsz, és abban a pillanatban jelentik neked a Messiás megérkezését, fejezd csak be az ültetést; lesz még elég időd, hogy elé menjél!” A korabeli zsidó zsargonban használt mondás: „Illés visszatéréséig...”, annyit jelentett, mintha „sohanapjára” ígértünk volna valamit.)

A zsidó szent szövegek alapján feltétlenül egy dicső hadvezérnek a képe jelenik meg előttünk, aki győzelemre vezeti népét, vagy egy fényes király, aki kiárasztja dicsőségét egész Izraelre. Uralmát gyakran a békés jólét színeivel festették le, de az is előfordult, hogy a Messiás egyfajta Attilaként jelenik meg, aki „vasvesszővel veri” a nemzeteket, s összetöri őket, „mint cserépedényt”, lesújt fenyegető jobbjával, s

ben egyházunk „önként” felajánlotta Fasori és Deák téri gimnáziumát. A két épületet ugyan sikerült továbbra is egyházi tulajdonban tartani. Dezséry László püspök mégis sírt a levél aláírásakor. „Erzsiké, nekem az egyház ezt soha nem fogja megbocsátani”- mondotta. - Az egyház X. Leó pápa korában értett a bűnbocsátó (búcsú) cédulák árusításához és a kiközösítéshez. Ősz pünkösdje, október 31-e, arra figyelmeztet, hogy a „világ minden ördöge” se tartóztathatta fel a reformációt. Maga Isten jön segítségünkre, hogy semmiképpen se feledjük: „Vezet a kereszthez út!”

Különös asszociációk Az idők múlása is hozzásegített. Alig múltam 30 éves, amikor kiadásra javasoltam és segítettem Jung könyvét. Már átléptem a 80 küszöbét, amikoraz Ordass Lajos Baráti Kör kiadásában kezembe vehettem az új kiadást.

Benczúr László

Légüres tér

Nemes László könyve

Kalandos életet mesél el Légüres tér című regényében Nemes László. Szilveszterkor kezdődik a történet, 1941-ben (bár emlékezéssel réges régi szilveszterekre), Rakkában, az Éufrátesz-parti szú városkában, és szilveszterkor fejeződik be, 1994-ben, egy budapesti kislakásban, a hetedik kerületben. Valójában mintegy századunk krónikája ez a könyv, Magyarországé, Európáé, az egész világé, szétesett vagy szétszóródott értelmiségieké, régmúltat visszaálmodóké és jövőről ábrándozóké. Benne a főszereplő és az úó kalandos élete, ötven-hatvan-nyolcvan esztendő, vagy a hamarosan véget érő század, netán két - vagy több? - évezred háttere előtt.

„Ez a regény - regény” - kezdi könyvét az úó egy rövid kis előszófélében. Csakugyan: ez Lőrincz Tamás életregénye, akinek hetvenedik születésnapja küszöbén, ünnepi interjú készítése közben azt javasolja egy fiatal újságúó, írja meg önéletrajzát, kalandos életét. Elgondolkodva kérdezi Lőrincz Thmás és vele együtt Nemes László: „Önéletrajz? Életrajzi regény?” Elment, szinte elmenekült ez a regénybeli úó Budapestről, a nácizmussal szomszéddá váló Magyar- országról, bejárta a világot, Afrikát, Izraelt - vagyis a Szentföldet -, Olaszországot, jelentkezett a brit hadseregbe, hazalátogatott, később hazajött, belesodródott a munkásmozga„népek hullanak el előtte”, hegyes nyílvesszői az el-1, lenség szívébe találnak! (2., 20. és 45. zsoltár).

Mindezek ellenére fellelhető a valódi Krisztus le-j j írása is a Szentírásban: aki mint az emberiség engesz-1J telő áldozatának képmása, maga a meggyötört ártat- J lanság, az alázatos Messiás, alakja a Megváltóévá vá- j l lik, aki szenvedését és halálát ajánlja fel a világ üdvös- j ségéért. Ézsaiás 53. fejezete teljes részletességgel számol I be a Golgota-hegyen szenvedő Jézusról. Vajon nem ért- ( j jük-e meg a zsidó népet, amikor a dicső király eljőve- j telébe vetett reménységet választották inkább. így ! Ézsaiás jövendölése feledésbe merült, s csak a kereszt j eseménye után tűnt fel ismét, mint a történtek döntő I érvényű magyarázata.

(Henri Daniel-Rops: Jézus és kora című könyve alapján) ( *

1. Mit tudunk a Messiás-várásról? (Számtalan legen- j da szól még ebben a témakörben.)

2. Vizsgáljuk meg alaposan Ézsaiás 53. fejezetét és az

azt megelőző sorokat. Figyeljünk a párhuzamokra, ha-1 sonlítsuk össze a szinoptikus- és a János evangélium- ] beli szenvedéstörténetekkel! I

3. Nézzétek meg alaposan Dániel könyvében a)

9,24-27. verseket. Vajon mikor jön el Krisztus? Ki tudj juk számolni. Nem a fogság végére utal itt Dániel, olvaSi sótok alaposan! I

l

A NEMZEDÉKEK EGYÜTTÉLÉSÉNEK J 10 PARANCSOLATA j

1. Ne képviselj merev álláspontot.

Az ember szempontjai az életkora által is meghatározottak.

2. Ne csinálj magadnak torzképet, mert éj- i szaka múltán ellenségképpé változhat.

3. Ne használd Isten nevét feddő- vagy kényszerítő eszközként

4. Gyakorolj nyugalmat és önkritikus maga- I

tartást, hogy te magad és azok akik tőled függnek, vagy akiktől te, szabad és érett J emberekké válhassanak. j

5. Értékeld a másik nemzedék súlyát, amint s az megilleti, hogy te és a többiek helyet kapjatok Isten kegyelmének napja alatt.

6. Ne erőlködj a másikkal szemben bibliai 1 Vágy ideologisztikus jelszavakkal.

7. Ne hagyd magad a másik nem társaságában egyoldalúan az élvezetvágytól mégha- ,sj tározni. A kudarc, terveid meghiúsulása, | éretté válásodhoz erjesztő hatású. t

8. Ne fáradj csupán birtokolható értékekért - mások kárára - mintha azzal már életértékeidet megnyerted volna.

9. Ne tedd a másik nemzedéket bűnbakká azzal, hogy magadat olcsón felmented és sa- “ ját felelősséged elnyomod.

10. Ne hagyd rúagad a fogyasztó-idióták közé e- sorolni, aki embertársait és felebarátait el- dobott árucikké zülleszti.

Kurt Flückiger nyomán i fordította Szebik Imre !

lomba, majd eszmélkedni kezdett és független, bár talán csa-1 lódott, visszavonult, s ilyen értelemben magányos emberré! tett. r

Regénye nem önéletrajz, mondja a könyvborító, de ner!1 téphető el a szerző, az úó ugyancsak kalandos életétől. A fq szereplő egyidős Nemes Lászlóval, aki maga is a brit hadstj reg katonája volt, bejárta - végigharcolta - Afrikát, PA tesztinát, Szíriát, Ólaszországot, s ötévi közkatonaság ut» hazatért, író és újságíró tett, sokat utazott és a látottakról-ál éltekről számos könyvet írt, gyakran együtt feleségével, /^ hér Klárával, a többi között nagysikerű vígjátékok szerzője» vei. Tálán ez a színi szereplés rokonítja őt a regénybeli felf™ séggel, Egervári Kati színésznővel.

Magabiztos reménykedésektől és elhatározásoktól vezet v regény főszereplőjének életútja - kalandos élete - a helyke’", reső, helyét nem lelő,, menekülni és elbújni vágyó, tisztuló vagy máris tiszta? - feloldódásig, a máig, amikor újabb kér-! dések és kételyek ölelik át, töltik meg - vagy üresítik ki? - aa embert. Mérlegre tesszük az életünket, a gondolatainkat és cselekedeteinket, és hiányok, mulasztások ötlenek elénk, markolnak belénk, és a fölismerés, hogy hányféle - sokféle'- világ vesz körül bennünket, olykor fölemel, olykor elejt* máskor föllélegeztet vagy éppenséggel fojtogat.

Légüres tér vesz körül bennünket, ezt kell néha fölismer, nünk, s úgy éreznünk: megfulladunk. Érzékelteti regényé ben Nemes László, hogy aki sohasem forog álmatlanul ágyé ban, aki sohasem álmodik riasztó emlékekkel vagy félelmek kel, aki sohasem fulladozik légüres térben, az az étet mérlc gén könnyűnek találtatik, s habár „könnyű” az élete s nem igen mondható kalandosnak, erkölcsi súlyát tekintve súlyta-j lan marad és értéktelen. Nemcsak aiőszereplő könyvesből) cán áll egymás mellett, egymás közelében Tolsztoj, Shakes ’ peare, Jókai, Jung, Mann, Molnár Ferenc 1 és a Gulags Auschwitz, Kolima.

Meg az a régi, fekete bőrkötéses könyv, amelyet a regénymondó elővesz az utolsó oldalon, és beleolvas: Ne ölj...< Ne lopj... Ne kívánd meg..., és: A jövevényen ne hatal maskodjál... Jövevények voltunk és vagyunk, akár tudomá, sül vesszük ezt, akár nem. Bizonyára sok életút hasonlít ahj hoz, amilyent e regényben ábrázol Nemes László, vagy ame-j lyet maga is végigjárt; másoké többé vagy kevésbé eltér ettőlJ többé vagy kevésbé hasonlít rá. Néha magunk is mondhatnánk: .....menekülni, elbújni szerettem volna a világ elől, és

ug

yanaíckor megtalálni a világot, megnyugodni, feloldódni benne”. Kérdezhetnénk: hányféle a világ? És légszomjas aj vüág, légszomjas benne az életünk. „Ez hát a sorsunk: szem-] benállni és / semmi egyéb és mindig szembenállni” - idézi Nemes László Rilkét a könyv első verzóján. Igen: légszomj ha fojt, levegőt kell venni: tiszta levegőt. Igazit.

Zay László

i

t

c

Donáth Ferkó rajza