Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-03-05 / 10. szám

Evangélikus Élet 1995. március 5. ±J jffis GYERMEKEKNEK I L 0 K N K Féltem, de nem volt más választásom... Ha nem mászok a többiekkel, azt mondták volna, hogy gyáva vagyok. Tóni volt az egyetlen, aki bevallotta: nem mer nekivágni, de ő aztán jól meg is kapta... Mindenki harsányan nevetett rajta, én is, gyávaságból, mert féltem, engem is kinevetnek. Pedig ő a legjobb barátom. Kérlek, Uram, adj bátorságot, hogy ki merjek állni a gyengék és félénkek mellett. Mert néha nagyobb bátorság kell egymás megvédéséhez, mint a legvagányabb, lélegzetelállító mutatványhoz. T emplom tisztít ás Jézus bement... a Templomba, a mi templomaink­ba és kápolnáinkba, gyülekezeti há­zakba, bibliaórai termekbe, ifjúsági és szabadidő-centrumainkba, háza­inkba és lakásainkba, ifjúsági szer­vezetekbe, csoportokba és közössé­gekbe, az én életembe és hitem „épületébe” is, gok kínálatát, Bábel tornyait, a csil­logó palotákat, a felfegyverzett „vé­delmi állásokat”, a jól őrzött tradí­ciót, a vallásos „szolgáltatóipart”. BIBLIAI „KI-KICSODA” Gamáliel A „Rakd sorba” című játék megfejtése és megfejtői Gamálielről azt olvassuk az apostolok cseleke­deteiről írt könyvben, hogy az egész nép előtt tisz­teletben álló törvénytudó farizeus volt. Tagja volt a jeruzsálemi nagytanácsnak. Ez a hetven főből álló csoport volt a zsidók vezető testületé, amely sok fontos dologban, mint például a vallási életet és a bíráskodást érintő kérdésekben döntött. Ami­kor Jézus mennybemenetele után tanítványai az evangéliumot hirdették, és csodákat tettek, a ható­ságok a nagytanács elé állították őket. A főpap ezt mondta nekik: „Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok Jézus nevében, és betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal.. Péter és az apostolok így válaszoltak: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az emberek­nek..." A nagytanácsban az apostolok éllen nagy felhá­borodás támadt, de ekkor felállt Gamáliel, és így szólt: „Hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket.." Gamáliel bölcsességét az idő igazolta. Az evan­gélium, a Jézus Krisztusról szóló örömhír azóta is szól, már csaknem kétezer év óta. A helyes megfejtést, melyet többen beküldtek, most Zombory Réka budapesti olvasónk megoldásának közzétételével ismertetem: „Ez a történet Jónásról és a cethalról szól. A képek helyes sorrendje: 3 - A tengeren a hajó Jónás miatt viharba kerül. 4 - Jónást kidobják a tengerbe, mert mivel ő nem ment Ninivébe, miatta került bajba a hajó. Egy cethal azonban, amit Isten küldött, bekapja. 2 - Jónás imádkozik, és Isten kiköpeti a cethal gyomrából. 1 - Egyik nap a feje fölé nőtt egy bokor, a másik nap elszáradt... Ninive megtért." A megfejtők: if}. Bors Zoltán (Felpéc); Bundity Ede (Soltvadkert); Donáth Ferkó (Ózd); Fancsali Ifjúsági Kör; Illés Adél (Egyházasdengeleg); Molnár Berta (Farmos); Németh Csilla (Somlószőlős); Sznopka Ág­nes és Csaba (Pilis); Zombory Réka (Budapest). Gratulálok! ...és kiűzte az árusokat és a vásárlókat, a prog­ramokat, rendezvényeket, terminu­sokat és éves terveket, szabályren­deleteket, személyi hierarchiát, pénzorientált alkalmazottakat, ülé­seket, megbeszéléseket, hivatalos fogadóórákat, a dekorációt és val­lásos kellékeket, És hirtelen hely lett a templom­ban... a vakok, bénák és sánták számára, gyógyító és gyógyulást hozó talál­kozások számára, csend és imád­ság, béke és szeretet számára, és hogy meghalljuk síró gyerekek hangját, elkeseredett emberek kiál­tásait és az öröm hozsannázó éne­két, ...felháborodtak a csoda miatt, J amit tett, mert a centrumot, templomot, ká- f polnát, gyülekezeti termet, házat, otthont összevissza „felforgatta”, j kitisztította berendezéseit, de hi- J tünk és életünk tartalmát is feldön-1 tötte; mert helyet teremtett, mert* szabaddá tette az utat Istenhez# mert betegeket gyógyított, hagyta 1 hogy gyerekzsivaj és játék, jókedjl és öröm otthonra találjon ott, ahc:f Ő van, ... és felborította a pénzváltók asztalait és a galamb­árusok standját, a siker és haladás önjelölt prófétáit, a biztosítótársasá­De a főpapok és az írástudók... az egyházi méltóságok, az illetéke­sek, az ifjúsági és gyerekmunka fe­lelősei, a kegyesek és hívők, a gyüle­kezetek magjai, a hűségesek, az is­tentiszteletek látogatói, a Biblia és a hitvallások ismerői, te és én, mindannyian, ...és Jézus hagyta, hadd maradja-\ nak mpg tiltakozásukban, önigazuk bizony- gatásában, jól megszervezett temp­lomi vállalkozásukban, istentiszte­letükkel, elképzeléseikkel, kegyes­ségükkel, ötleteikkel és törvényeik­kel, jól őrzött tradícióikkal. És kiment a városból! Morzsák Hu morzsák- Szeretni kell az állatokat, mert ők is Isten teremt­ményei - magyarázza a tisztelendő bácsi a gyerekek­nek.- Neked például melyik a kedvenc állatod, Tibiké?- Nekem a grillcsirke. FERI BÁCSI JÁTÉKAI „lKorinthus 13”- Isten az embert minden más teremtmény urává tette - mondja a hitoktató. - Az állatvilágnak is az embert kell szolgálnia. Ki tud erre példát? Karcsi jelentkezik:- Például a tyúkoknak pont akkora tojást kell toj­niuk, hogy beleférjen a tojástartóba. A „Szeretet Himnuszában”, azaz Pál apostolnak a korinthusi gyülekezethez írt első levele 13. részé­ben kellett megtalálnotok szavakat, az általam kö­zölt meghatározások alapján. Most megtudhatjá­tok, melyik az a négy szó, amelyek beküldésével „telitalálatot” lehetett elérni: Ami „múlandó és töredékes” az Pál szerint az ISMERET és a PRÓFÉTÁLAS. Ami által homá­lyos a látás”, az a TÜKÖR. „Lehet ugyan teljes, attól még lehetek semmi, mert a szeretet még ennél is nagyobb!” Ez pedig nem más, mint a HIT. Azok nevét, akik rátaláltak a keresett szavakra, és beküldték megfejtésüket a gyermekrovat címére, lapunk egy későbbi számában olvashatjátok. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. 1. A tanítványok azt akarták tudni, miféle ember a legalkalmasabb arra, hogy tanítvány legyen. Ezt mondta a Mester:- Az, aki ha mindössze két inge van, az egyiket eladja, s virágot vesz rajta. 2. Fogalmam sincs, mit hoz a holnap, ezért szeret­nék felkészülni rá.- Félsz a holnaptól, s nem veszed észre, hogy a teg­nap éppen olyan veszélyes. 3. - Mi a szeretet?- Mentesség a félelemtől - mondta a Mester.- Mitől félünk?- A szeretettől. 4. - Mi az, amit keresel? - kérdezte a Mester egy tudóstól, aki vezetésért jött hozzá.- Az életet! - hangzott a válasz.- Ha élni akarsz, a szavaknak meg kell halniuk. Amikor később megkérdezték, hogy mit akart mondani, ezt felelte:- Eltévedtetek, és csak bolyongtok, mert a szavak világában éltek. Szavakon éltek, s megelégedtek a sza­vakkal, pedig a lényegre volna szükségetek. Az étlap nem fogja az éhségedet elütni. Egy képlettel sosem csillapíthatod a szomjadat. 5. Az egyik tanítványnak, aki amiatt panaszkodott, hogy képességei nagyon korlátoltak, azt mondta a Mester:- Valóban, képességeid nem korlátlanok. De észre­vetted-e már, hogy ma olyan dolgokat is meg tudsz ■ tenni, amelyeket tizenöt évvel ezelőtt lehetetlennek tar­tottál? Mi változott?- A képességeim, a talentumaim.- Nem. Te változtál.- Az nem egy és ugyanaz?- Nem. Az vagy, aminek magadat tartod. Amikor a gondolkodásod megváltozik, te is megváltozol. 6. Annak a prédikátornak, aki állandóan azt han­goztatta, hogy építsük be Istent az életünkbe, a Mes­ter ezt mondta:- O már ott van. A mi feladatunk az, hogy ezt észre­vegyük. 7. A Mester csak nevetett azokon a tanítványain,# akik vég nélküli fontolgatásokba merültek, mielőtt/* elhatároztak valamit. így fogalmazott:- „Azok, akik teljesen végiggondolnak mindent, mi-1 előtt egyet is lépnének, egész életüket fél lábon töltik." Anthony de Hella GYERMEKEK, FIATALOK, FIGYELEM! Idén újfent táborozhatsz Németországban a CVJM (a német KIÉ - Keresztyén Ifjúsági Egyesület) szervezésében! A sátortáborok helyszíne Breitenbrunn, időpontjai:- 10-14 éves leányok részére: júl. 19.—jűl. 31., jól. 31.- aug. 12.- 9-14'éves fiúk részére: júl. 6.—júl. 19., júl. 7.—júl. 20., júl. 20.-aug. 2., aug. 2.-aug. 16. Egy további tábor helyszíne Magyarország lesz, a Mátra:- 14-17 éves leányok részére: júl. 11.—júl. 25. Az elmúlt esztendő tapasztalatai alapján fontos kiemelni, hogy a részvétel feltétele egy megfelelő társalgási szintet megütő német nyelvtudás, hogy közvetlenebb kapcsolat ala­kulhasson ki a német és magyar fiatalok között. (Ez elsősor­ban nem is a szervezők, hanem a résztvevők érdeke!) Hang­súlyozzuk, hogy a sátortábor nem nyelvtanfolyam, így a fiatalok nyelvi fejlődése a táborokban nagyon kívánatos, ám mégis „járulékos” hatásának tekintendő. A kinti költségeket a szervezők állják; esetlegesen az útiköltséghez is adnak hozzájárulást. Jelentkezés (név, lakcím és - ha van - telefonszám feltün­tetésével) valamint bővebb felvilágosítás: Novák Éva (9021 Győr, Szt István út 11.) Jelentkezés határideje: 1995. március 31. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A történelem során rengeteg olyan művészi alkotással találkozhatunk, mely a szenvedő, a szomorú, a komoly, illetve elvontan mosolygó Jézust ábrázolja. Hiányoljuk azonban a vidám Jézus művészi megjelenítését. Ezért az IGEN Alapítvány „A jókedvű Jézus” címmel pályázatot hirdet grafikusok számára. A bekül­dendő pályamű az Istenfiú emberi vidámságát, életörö­mét, a nevető, kacagó, hahotázó Jézust ábrázolja. Beküldési határidő: április 18. A pályázatot az IGEN Alapítvány címén váijuk: 1126 Budapest, Nagy Jenő utca 5. A pályázattal kapcsolatban bővebb információt a 175- 0333/104 telefonszámon adunk. A beérkezett pályaműveket egy három tagú kurató­rium bírálja el, melynek tagjai: Dávid Katalin, Czakó Gábor, Szemadám György. A pályázat fővédnöke: dr. Ladocsi Gáspár tábori püspök. Az első helyezett mű jutalma 30 000 Ft, a második helyezett 20 000 Ft-ot, a harmadik pedig 10 000 Ft-ot kap. Ezen kívül a kuratórium valamennyi beérkezett alko­tást az IGEN című katolikus folyóiratban közzéteszi, illetve a pályaművekből kiállítást szervez. A pályázatot támogatják: Bécsi Napló, Katolikus Ifjúsági Mozgalom, Budapesti Katolikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség, Zászlónk. „Átlépte a népek és egyházak határait" Sztehlo Gábor élete és szolgálata - Koren Emil új könyve Lehet-e, érdemes-e még valami újat mondani Szteh­lo Gábor életéről és szolgálatáról? Aki elolvassa Ko­ren Emilnek az Országos Evangélikus Múzeum kiadá­sában megjelent új könyvét, azt fogja mondani: lehet, sőt kár lett volna, ha kézirata fiókban marad. Miért? Azért, mert ez a mellékelt képekkel együtt összesen 104 oldalas könyvecske átfogó képet ad. Kitűnő elbeszélő irta. Sztehlo Gábornak olyan barátja, aki végigkísérte életét. A háború utolsó szakaszában, a gyermekmentés idején, beosztottként szolgált Szteh­lo mellett. Néhány év múltán, amikor Sztehlo vált partravetett hallá, egykori „főnöke” az ő káplánja lett Kőbányán. Majdnem olyan lebilincselő olvasmány mint egy krimi, azzal a különbséggel, hogy olvasását - több krimitől eltérően - nem csalódással fejezzük be: csak ennyi volt az egész? Sztehlo Gábort jószerivel néhány évig még azok is elfelejtették, akik életük megmentését köszönhették néki. Nem egyháza, hanem váratlanul a televízió tette nevét országosan ismertté egy dokumentumfilm és egy kissé elrajzolt játékfilm révén. Egyházunk idősza­kos kiadványa, a Diakönia, részleteket közölt a gyer­mekmentés idejéről készült feljegyzéseiből. Majd ész­bekapott Sajtóosztályunk és az egészet kiadta szép kiállítású könyvben „Isten kezében” címen. Koren Emil most viszonylag röviden és visszafogot­tan ír Sztehlo Gábornak erről a legismertebb és látvá­nyos életszakaszáról. Ebben az időben, feleségével együtt, maga is aktív munkatársa volt. Szándékosan foglalkozik bővebben az ezt megelőző és utána kővet­kező tevékenységeivel: tanulmányaival, finnországi útjaival, a hatvani templomépítéssel, Nagytarcsán az első bentlakásos népfőiskola megszervezésével, majd azzal, hogy a magukra maradt fiatalokból létesített „örömváros”, a Gaudiopolis államosítása és diako­nissza egyesületeink felszámolása után miként karolta fel a fővárosból kitelepítettek ügyét és később miként bontakoztatta ki egyházunk diakóniai munkáját; vé­gük- kényszerű svájci letelepedése után miként segí­tette finn közreműködéssel svájci üdüléshez a volt diakonisszákat és több mellőzött lelkészházaspárt. Sohasem lobogtatta magát zászlóként. Koren Emil nagyszerűen érzékelteti, hogy ez a nagyformátumú ember miként tudott szerényen, elrejtőzve, háttérben maradni. Azt is érzékelteti, hogy mennyire megfeled­keztünk róla. Például arról, hogy Svájcban Nobel Békedíjra is felterjesztették; hogy már 1984 óta a jeruzsálemi Yad Vashem „igazak ligetében” emlék­tábla és fia által ültetett fenyő örökíti meg nevét. Az elfelejtett, az evangélium erejéből élő, a szolgálva evangélizáló és evangélizálva is szolgáló evangélikus lelkész teljes arcképét vázolja fel eszméltető módon és meleg szeretettel. Könyve végén Vájt a Vilmos szavaival összegezi, hogy mekkora volt hatósugara. „Szolgálatában átlép­te a népek és egyházak határait. Isten Jézus Krisztus­ban megjelent szeretetének hirdetője és szolgája volt." Valóban: határokat lépett át. Mindig bátran, de soha­sem öncélúan, kihívóan. Anélkül lépte át a családi elvárások határait, hogy megtagadta volna családját. Nagypolgári család szü­löttje volt. Az egyházszeretet mellett csak a nagyvona­lúságot és a vállalkozókedvet vitte magával. Átlépte egyházának szervezeti határait, anélkül, hogy egy percre is megtagadta volna lelkészi hivatá­sát. Gyakorlatban valósította meg, amit Turóczy Zol­tán 1950-es püspök jelentésében így fogalmazott meg: „Egyre világosabban látható, hogy Isten az egyház útját az uralkodó egyháztól a szolgáló egyház felé irá­nyítja, s azt akarja, hogy a hatalom egyháza a diakónia egyháza legyen.” Neheztelt rá Or dass Lajos püspök, hogy diakóniai tevékenységét miért az egyház kerete­in kívül fejti ki. Kifogásolta Dezséry László püspök, hogy a kitelepítések idején a „deklaszáltak” mentésére összpontosítja túlságosan figyelmét. Konfliktusba ke­veredett Káldy Zoltán püspökkel, mert felső irányítás helyett, autonóm módon, alulról szervezte megy egy­házunk diakóniai intézeteit. Mégis ő állapította meg Sztehloról: „Akkora szíve volt, hogy mindig előbb cse­lekedett és azután prédikált.” Átlépett az állami hatóságok által meghúzott határo­kon is. Tudott határozottan „nem”-et mondani, ami­kor a Gaudiopolis államosításakor őt bízták volna meg a további vezetéssel. Nem volt hajlandó nevelési célkitűzéseit és eszményeit megtagadni. Tudatosan ke­rülte mégis az összeütközéseket, s így elérte, hogy mű­ködése alatt 16 szeretetintézménye volt egyházunknak. Több mint bármely történelmi egyháznak hazánkban. Miközben az ominózus negyven év egyháztörténe­tének visszásságaira meresztjük szemünket, sokszor megfeledkezünk arról, hogy Isten angyalai akkor is tábort jártak körülöttünk. Hányszor énekeltük: „Ó, terjeszd ki Jézusom oltalmazó szárnyad...” A könyv elolvasása után úgy tűnik, Isten jobban hallgatta meg kérésünket, mintsem sejtettük, vagy megérdemeltük volna. Talán furcsa, mégis megemlítem: Gábor az egyik arkangyal neve. Gabri-él azt jelenti: erőm az Isten! Benczúr László Árad az Ipoly Selmeczi László ifjúsági regénye napjaink egyre „nemzetközibb" könyvkínálatában olyan oázis, mely­ben a szülőföld életet fenntartó forrására lelhet az olva­só. Különös időszerűsége van ennek a könyvnek napja­inkban, amikor a média a kultúra minden területén a külföld felé fordítja az emberek figyelmét, azt a hamis képzetet sugallva, mintha a magyar kultúra és gazda­ság külföldi lenne Európában. Éz a könyv végre nem arra a hamisan feltett kérdésre keresgéli a választ, hogy milyen módon .jussunk el" Európába, hanem egysze­rűen elénk tárja a különböző etnikumú emberek és családok ezer év óta formálódó természetes együtt­élését a Kárpátmedencében, és annak is földrajzi középpontjában, a Palócföldön. A szerző különös iróniája, hogy ezt az együttélést nem a jövőben megvalósítandó feladatként képzeli el mint a mai politikusnemzedék, hanem rámutat, hogy több mint 50 évvel ezelőtt ez már személyesen átélt valóság volt. Ugyanúgy, mint a múlt században és az azt megelőző korokban. Akkor senkiben sem merült fel az a kérdés, hogy Európához tartozunk-e? Hiszen a magyar történelmet ismerve, Petőfit, Jókait és Mik- száthot olvasva mindenki tudta, hogy már a honfog­lalás korától Európa szívében élünk. Nem Magyar­ország, hanem Anglia, Portugália és a balti államok fekszenek Európa peremén, határvidékén! A regény helyszíne az Ipoly völgye, mely a történelmi Nógrád megyének a középvonalában húzódik kelet­nyugati irányban. Két központja van ennek a térség­nek: Balassagyarmat és Ipolyság. A két város között „áradt az Ipoly" tavasszal több kilométer széles fo­lyammá. Biztosította a talajvíz szintjét, átmosta a fel­színt, gazdagon virágzó réteket és vadregényes gombá­szó helyeket teremtett. Egészen a hetvenes évekig, ami­kor a szabályozás következtében esővízlevezető csator­nává változtatták a szlovák- és magyar vízmérnöke­ink. .. Ma már a néhány centiméteres vízmélységű fo- _ lyócska egyre kevésbé emlékezteti az ottélőket is arra az eredeti, még 20 évvel ezelőtt is oly’ mesebelien gaz­dag növény- és állatvilágra, melynek emlékét őrzi e regény. (Ha valaki a Duna szigetközi szakaszának közeljövőjére kíváncsi, már ma megláthatja az Ipoly völgyében.) Az író a cselekményt a klasszikus magyar irodalom­hoz méltó igényességgel alakítja. Egy serdülőkorba érő fiú elmenekül a számára veszélyessé váló otthonából, és rövid vándorlás után megtalálja egy kis faluszéli házban új otthonát. Aki az Ipoly völgyében élt, vagy most is ott él, a regény olvasása közben úgy érzi, hogy maga is a történések személyes résztvevője. A nevek, a helyszí­nek, az ízes szavak mind az „édes haza” természetes szeretetére és megbecsülésére késztetnek. Fiataljaink­nak, de az idősebbeknek is ezt és az ehhez hasonló szellemiségű könyveket kell a kezükbe adni. Ezekből tanulhatják meg, hogy más nemzetekkel élünk együtt Európában, történelmileg kialakult földrajzi, kulturális és gazdasági egységet alkotva. A Kárpátmedence bár­melyik része legyen is szülőföldünk, olyan községek (közösségek) egymásba szövődő hálózatába illeszke­dik, melyben a diszkrimináció és erőszakolt határok létesítése mindenkinek valóban megoldhatatlan problé­mákat okoz. Mert Európában a nemzetiségek együtt­élése olyan adottság, mely nem széttagol, hanem egybe­köt és toleranciára tanít. A könyv ára 248 Ft+postaköltség. Három vagy több példány rendelése esetén a postaköltséget a kiadó vál­lalja magára. A könyvet az alábbi címen lehet megren­delni: Ifjúság a Szépirodalomért Szervezőbizottsága, 2131 GOD, Táncsics utca 10. Rezessy Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom