Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-01-08 / 2. szám
Evangélikus Elet 60. ÉVFOLYAM.2. SZÁM 1995. JANUÁR 8. VlZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI ELSŐ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Az ige testté lett, és közöttünk élt, ________és láttuk az ő dicsőségét, _____mint az Atya egyszülöttének _____________________dicsőségét Já nos 1,14 ÁRA: 30 Ft A TARTALOMBÓL CSALÁDEVANGÉLIZÁCIÓ PILISCSABÁN ORGONASZENTELES CSEPELEN SOKNEMZETISEGU EGYHAZUNK KÜLMISSZIÓI KÖRKÉP BESZÁMOLÓ AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM ÜLÉSÉRŐL Az Országos Presbitérium az év végi szokásos ülését tartotta december 2-án. A presbiterek meghallgatták az elnökség beszámolóit, melyek a korábbi ülés ajánlása szerint főként egyházunk spirituális életének elemzésével foglalkoztak. Tóvábbi jelentéseket tárgyaltak meg a GAS munkájáról, az iskolákról és tájékoztatást az anyagi ügyekről. A részletes zárszámadást és a költségvetést a tavaszi ülésen tárgyalják, hiszen még nem ért véget az év, és nem lehet tudni, milyen pénzeszközök állnak rendelkezésünkre a jövő esztendőben. Isten már beleszólt Áz ÁIDS-nap alkalmából... Sokakban merült fel ezekben a napokban a kérdés: vajon van-e hozzátennivalója a keresztyén embernek az A ID S problémájához. Ebben a „modem” világban, amely kimosolyogja a „konzervatív" erkölcsöket, és amelyben sokan elavult intézménynek tartják a házasságot is, hívatlan és kellemetlen vendégként jelent meg az AIDS. Egy eddig ismeretlen betegség, amely alattomosan kikezdi az immunrendszert. Gyógyszere még nincs. Bizonyos stádiumot elérve, kétségtelenül jön a halál, amelyet az orvosok - sajnos - csak késleltetni tudnak. Ebben a helyzetben csak nagyon halkan szólal meg a monogám házasság gondolata, és az, hogy le kellene építeni a futó kapcsolatokat, melyek elsősorban terjeszthetik a betegséget. A partnerhez való hűség ajánlása amúgyis elvész abban a hangorkánban, amely sokfelé hangzik-filmek, reklámok —, és a fiatalokat a gátlástalan életben megnyugtatja. Az AIDS szomorúan időszerű téma lett. Terjedése gyorsabb, mint várták. Sokat írunk, beszélünk róla. Csak egyről nem beszélünk! Hogy az AIDS Isten felkiáltójele mai életünk margóján. íme, amikor a Biblia le van járatva, amikor a hűség lenézett mara- diságnak számit -, akkor Isten megszólal. Kétségtelen, hogy a szexualitás Isten ajándéka, csakhogy ehhez járul a Teremtő által megszabott rend (6. parancsolat). Az ember ezt a rendet vakmerőén átlépte. Mindig is így volt, de talán soha annyira, mint napjainkban. De Isten most beleszól. Megszólal. Nem a templomi szószékről - nem is a Bibliából, hanem megszólal az orvosi rendelőben, amikor megjelenik a vérvizsgálat megdöbbentő eredménye: az AIDS, éspedig éppen azoknál, akik felelőtlenül élnek. Vajon mi keresztyének képesek vagyunk-e felfogni, vagy elmondani másoknak - hogy ez a betegség: Isten világos szava. Képesek vagyunk-e elmondani, hogy bármilyen fontos is a tanács: „védekezzél” -ez a védekezés, alapjában véve-, ne szépítsük -, az örök emberi lázadás „csak azért is"-e. Nem kell tiszta élet, megyek tovább dacos szívvel az eddig úton... Isten az AIDS-t nem azért engedi meg, hogy kitaláljuk: hogyan lehet mégis tovább járni a felelőtlen kapcsolatokban. Mint mikor valami zörgés van az autóban — az sem azért van, hogy vakmerőén rohanj tovább, hanem hogy állj meg. Ne feledjük: Istent nem lehet megcsúfolni (Gál 6,7). És a megoldás nem a továbbvétkezés - hanem a visz- szatérés Isten rendjéhez. ' ■ Ott a korlát a szakadék szélén. És ha egy feltépett korlátot látunk, tudhatjuk, hogy valaki átszakította, de azt is tudhatjuk, hogy lezuhant a mélybe, és elpusztult. ■ A keresztyén embernek van felelőssége és van szolgálata ebben a kérdésben...- Ne szóljunk bele!? - Ez is lehetséges. De ne feledjük - Isten már beleszólt! Gáncs Aladár Elsőként dr. Frenkl Róbert országos felügyelő olvasta fel jelentését. Első pontjában az egyház és állam kapcsolatának kérdéseit elemezte az új társadalmi-politikai helyzetben. (A jelentéseket kivonatosan közöljük.) .. .Bár minden történelmi egyház hangsúlyozta a választások előtt, hogy közvetlenül nem kíván befolyást gyakorolni a választókra, döntésük saját nézeteik és lelkiismeretűk ügye - legfeljebb a szélsőségek támogatásától óvták híveiket -, mégis, közvetett úton a korábbi kormányt alkotó pártokat támogatták. Erre példa azon felhívás, vizsgálják meg a választók hogyan szavaztak a különböző pártok az egyházakat érintő kérdésekben a lezajlott parlamenti ciklusban. Kevésbé kapott figyelmet a különböző pártok programjának az egyházakkal foglalkozó fejezete, pedig ebből világosan kiderült, bármely pártok kerülnek hatalomra, nem terveznek lényeges változást az egyházakkal kapcsolatos kormányzati magatartásban. A választások közeledtével még a liberális pártok is egyértelművé tették ezt az álláspontot... Augusztus 31-én résztvettünk a Parlamentben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Ház elnöke által az egyházak képviselői számára rendezett tájékoztató értekezleten. A bizalomra - mely abban is megnyilvánult, hogy a politikusok kifejezték, azért sürgették az összejövetelt, sajnálják, hogy korábban nem sikerült megrendezni -, mert szerették volna tájékoztatni az egyházakat arról, folytatni kívánják az egyházak megerősödését, társadalmi szerepének kibontakozását segítő politikát - bizalommal válaszoltunk, kifejezve együttműködési készségünket a közjó érdekében. Konkrét javaslatot is tettünk az ingatlanvisszaadási folyamat gyorsítására, hiszen ez nem egyszerűen egyházi, hanem gazdasági érdek. November 16-án a miniszterelnök és a művelődési miniszterfogadta egyházunk küldöttségét. Itt közvetlenül is tisztázhattuk: a kapcsolatrendszerben nincsenek alapvető gondok, az időnként jelentkező konkrét problémák helyi jellegűek, az élet jelei; mindeddig megtaláltuk a jó megoldásokat... Szerény része a változásoknak, de egyházunk szempontjából nem lebecsülhető, hogy az eddigi evangélikus lelkészképviselők nem lettek újra megválasztva. Ugyanakkor Donáth László személyében a szocialista párt támogatásával egyéni jelöltként került egy evangélikus lelkész az Országházba. Örvendetes a korábbi, sok feszültséggel terhes helyzet megszűnte, ugyanakkor az új helyzet is váltott ki ellenérzéseket, okozott gondokat. Itt is óvakodni kell az általánosítástól... Természetesen őrá is vonatkozik, hogy választóit és az öt támogató pártot képviseli a Parlamentben, nem egy egyházat... Az egyháznak mindig azzal az állami vezetéssel, azzal a kormánnyal kell tárgyalni, mely a nép akaratából hatalomra került. Látszólag könnyebb az azonos gondolkodás talaján állókkal az együttműködés, ebben is van azonban több csapda, jól mutatta ezt az elmúlt négy év. Többek között bizonyos politikai erők törekvése beleszólni közvetlenül - ha informálisan is — egyházi ügyekbe. A szociális-liberális kormánnyal korrekt, pragmatikus, hátsó gondolatok nélküli lehet az együttműködés, amiben minket a közjó szolgálata, ebben az összefüggésben az egyház érdeke vezérel... A jelentés második részében a zsinatról adott összegezést a felügyelői jelentés. Júniusban a Zsinat negyedik évébe lépett, ez azt is jelenti, hogy a jelen törvénykönyvben meghatározott maximális ciklus felét túlhaladta. Ma már tisztán látjuk a vártnál lassúbb haladás okait, melyek tiszteletben tartandó okok. Nevezetesen a demokratikus és a szakszerű előkészítés és tárgyalás együttes igénye... A Zsinat abbeli tisztességes törekvésében, hogy kizárja az elmúlt évtizedek központosított hatalomgyakorlásának a lehetőségét, a négyszintű egyházszervezet teljes kiépítése, a feladatok és hatáskörök szintenkénti decentralizációja felé halad. A népegyház helyreállítása megy végbe, legalábbis a törvények szintjén. Ugyanakkor mindenki egyetért azzal - legalábbis ezt tapasztaltam -, hogy a népegyházi értékeket megőrző szabadegyházi karaktert kellene erősíteni, lényegesen kevesebb adminisztratív kötöttséggel. Már korábban többen, más-más nézőpontból, eljutottunk arra a következtetésre, hogy egyházunk nagyságát és területi elhelyezkedését tekintve is, a jövőben adminisztratív jellegű tevékenység érdemben két szinten kell jelentkezzék. A gyülekezetekben és országosan. Előbbi valósíthatja meg a szó legjobb értelmében a decentralizációt, utóbbi a szolgáló központ modellel a hasznos centralizációt. A két közbülső szint funkcionális jellegű, a gyülekezetek tevékenységének segítését, összefogását, a területükön lévő intézmények támogatását célozza... Mélyebb probléma, amely szervesen érinti már a működést és nem várható csupán a törvényektől megoldás, a szakértelem kérdése. Az egyház működésének a kiterjedése, iskolák, óvodák, szeretetintézmények, egészségügyi intézmények alakítása, fejlesztése számos szakember közreműködését igényli. Ahogy a teológia a lelkészek tudománya, így minden szakterületnek megvannak a tanult képviselői. Az ő feladatuk lenne a korszerű döntés-előkészítés, a vezető testületeké a döntés... Valójában három elemről van szó minden egyházi ügyben. A lelkészi elem, az adott témát tekintve szakmai elem - például iskolaügyben a pedagógusok - és a világi, ha tetszik, laikus elem... A törvényben előírt működés és ellenőrzés kialakításával együtt stratégiai terveket is kell készítenünk iskoláinkkal, de különösen az önállóvá váló kollégiumokkal kapcsolatban. A fővárosban hangsúlyos ez, máris nyilvánvaló, hogy kollégiumaink kapacitása meghaladja majd a két evangélikus gimnázium igényeit. Áz iskolák irányítása modellértékű is lehet a három elem, a lelkészi, a pedagógusi és a laikus elem feladatainak, szerepének jó összehangolásában. A laikus elem itt a szülőktől a gyülekezeti háttérig széles bázist jelent. Új munkastílust kell kialakítanunk az egyházban és az iskolaügy, a vonatkozó törvény rendelkezéseinek a betartása sokat segíthet ebben... Javaslom, a Presbitérium hozzon határozatot arra nézve, hogy január első felében minden állást, melyet pályázati úton kell betölteni és jelenleg nincs, vagy megbízással van betöltve, hirdessünk meg és a tavaszi ülés számára készítsük elő a döntést. A jelentés befejező részében a sajtó és tömegkommunikáció helyzetéről szólt. Ismertette a Diakonia című folyóirat szüneteltetésének döntését és az Üzenet című folyóirat fogadtatását. Ez utóbbinál szükség van az év elején szerkesztő bizottság és felelős szerkesztő választására. Ugyancsak szorgalmazta, hogy igen sürgősen ki kell dolgoznunk sajtó- és tömegkommunikációs stratégiát és kérte, hogy a sajtótanács a következő presbitériumi ülésre dolgozzon ki előteijesztést a stratégiáról valamilyen mélységben. Dr. Harmati Béla püspök jelentését egyházunk életének spirituális dimenzióinak felvázolásával kezdte. Értsük most tárgyalásunk számára a spiritualitást úgy, hogy ez magában foglalja mindazt az egyházi dimenziót, ami a szervezeti, adminisztratív, építési-anyagi-mennyiségi kereteken belül található. így azt az egyházi tevékenységet, munkát, mentalitást, nevelési irányvonalat-tekinthetjük spiritualitást elősegítőnek, amelyik az Isten-ember viszonyból kiindulva határozza meg az ember-ember viszonyt. Az igei, bibliai, jézusi proprium a spiritualitás lényege, amelyik átjárhatja a humánum dimenzióit. A meditáció, az imádság, az istentisztelet, az ének, a zene, a különböző művészetek mind kifejezői lehetnek annak a spiritualitásnak, amelyiknek ellentéte egy bizonyos összetett, de ideológiailag és gyakorlatban is jelentkező masszív „materialitás”. Olyan igékre gondolhatunk itt, mint például a Római levélbeli intések: Az Isten irgalmára kérlek titeket testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (12,1-2.) Áz egyháztörténelem tanúsága szerint, hazánkban többféle spiritualitás, többféle kegyességi irány talált otthonra. Egyrészt adódott a különbség a magyar, a német és szlovák anyanyelvű gyülekezetek tradícióiban, ahol a Tranosciusra épülő régi szlovák kegyesség különlegesen messzehatónak bizonyult és a mai napig érezteti hatását. (Folytatás a 3. oldalon.) ÉLETEM, JÉZUS, EGYEDÜL TE TÖLTSD BE! Alázat, bizonyságtétel, öröm, hála Nagy csönd ölel körül most, amikor újra és újra végigperegnek bennem a november 5—6-i, irsai és pilisi országos felnőtt evangélizáló hétvége eseményei, mondanivalói, közösségi élményei, hogy továbbléphessek gondolatban a folytatáshoz, a december 3-i, regionális evangélizációs alkalmakhoz. Elsősorban alázatra kényszerítenek, kicsiséget ajándékoznak ezeknek a nagyon jelentősnek tűnő eseményeknek az elemzései. Világosan rajzolódik ki, hogy a Szentlélek közvetlen ajándéka volt ez az egy- időben, 8 különböző helységben kialakuló, 6-6 órás evangélizációs alkalom. A Magyarországi Római Katolikus Egyház minket is érdeklő eseményeiről 1994. december 3-án délelőtt Esztergomban, a Bazilikában dr. Paskai László bíboros érsek ünnepi isten- tisztelet (zsolozsma) keretében, átadta az úgynevezett Zsinati Könyvet, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye dokumentumait tartalmazó gyűjteményt, egyháza népe használatára. Majd a nyári zsinatot bemutató filmvetítést néztük meg, és az érseki palotában rendezett fogadáson vettünk részt. Jelen voltak a júliusi zsinatra meghívott és delegált testvéregyházak képviselői is: dr. Berki Feriz (orthodox), dr. Pásztor János (református), dr. Hafenscher Károly (evangélikus) - megfigyelői státusban. A 266 oldalas, jelentős Zsinati Könyv tartalmazza a bíboros érsek bevezetőjét, a zsinati dokumentumokat, a főegyházmegyei zsinat (szi- nódus) rövid történetét, részletes mutatót a szentírási helyekről, az egyháztörténeti jelentőségű iratok jegyzékét, a II. Vatikáni Zsinat dokumentumainak idézett helyeit, az egyházi megnyilatkozásokat és használható tárgymutatót. - A 79 §-t tartalmazó Zsinati Könyv négy főrészre oszlik: Krisztus tanítói, papi, pásztori küldetésében és Küldetésünk a világban címmel. 18 munkabizottság 3 éven át szorgalmasan dolgozott a benyújtandó javaslatokon. E sorok írója az úgynevezett Ökumenizmus Bizottságban dolgozott. A lelkiismeretes munka felmérésekből, elvi és gyakorlati javaslatokat készítve, ajánlásokból állt, amiket a Koordináló Bizottság, a zsinaton elhangzott korrigáló illetve kiegészítő javaslatokat is figye- lembevéve, teijesztett az érsek elé és elfogadásra ajánlott. A július 3—9-ig tartó hat napos munkát az esztergomi Vízivárosi templomban végeztük. Kb. 40% papi, 40% úgynevezett világi és 20% szerzetes résztvevő volt jelen. Az utolsó zsinat ebben az egyházmegyében 1941 novemberében ülésezett. Az azóta eltelt 50 esztendő sok változást hozott mind hazánkban, mind az egyházban. A mostani zsinat alapgondolata Pál apostol tanítása nyomán: Éljünk méltóan Krisztus evangéliumához! (Fii 1,27) volt. Az 1994. október 8-án az érsek által aláírt rendelkezések 1995. január l-jével lépnek érvénybe. 1994. november 9-én a Magyar Katolikus Püspöki Kar Titkárságán bemutatásra került a Katolikus Egyház Katekizmusa (magyar fordításban a Szent István Társulat kiadása 652 lap). Az egyháztörténeti jelentőségű Kátéról - joggal nevezhetjük így, hiszen az utolsó ilyen mű az 1566-ban megjelent Cathechizmus Romanus volt - már előzetesen a Magyar Római Katolikus Püspöki Kar Ökumenikus Tanácsa ülésén, akkor még a német, illetve francia szöveg alapján két előadás hangzott el. Az egyiket Papp Tamás (rk. szempontból), a másikat dr. Hafen- scher Károly (evangélikus szempontból) tartotta. Az október 26-án előadott referátum a Protestáns Szemle karácsonyi számában teljes teljedelemben olvasható. E léét könyv alapos tanulmányozása elengedhetetlen annak, aki a római egyházról hitelesen kíván beszélni. Mind a főegyházmegyei zsinaton való részvétel, mind a húsvét utáni Pax Romana Kongresszus Siófokon, mutatja őszinte érdeklődésünket a Római Katolikus Egyház iránt. Egyben igazolja, hogy előbbre vagyunk, mint pl. 1938-ban a budapesti eucharisztikus kongresszus idején a hazai történelmi egyházak kapcsolatában, ha nem is tartunk ott, ahol Jézus Krisztus akaija, s még testvéregyháznak sem meijük egymást nevezni. Külön hangsúlyozni kívánom, hogy mind az előkészületi időszakaszban, mind a Zsinaton mondott köszöntésem után, valamint a Püspökkari Titkárságon elhangzott előadásomat követve, maximális nyitottságot tapasztaltam. Megjegyzéseimet, testvéri kritikámat, javaslataimat messzemenően figyelembe vették. Ugyanez mondható el a rádióban, tv-ben, Új Emberben közölt nyilatkozataimra is. Ezért valóban hálás vagyok, a keresztény media-etika illusztrálásának tekintem és reménytkeltő jelként értékelem a jövőben várható párbeszédet illetően is. Dr. Hafenscher Károly Hosszú mérlegelések után, egyházunk Missziói Bizottságának megbízott szervező csoportja a következő 8 helyet rögzitette - s beszélte meg az illetékes helyi lelkészekkel - az evangélizációs alkalmak számára: Bp.-Zugló, Csővár, Győr, Miskolc, Nyíregyháza, Orosháza, Szekszárd, Szombathely evangélikus gyülekezete. A kiválasztásban a helységek száma, egyedi lehetőségei sok-sok szempontot vetettek fel. Tökéletes megoldás természetesen nem volt lehetséges. Számos gyülekezetből - mint utólag teljesen világossá vált -, szinte elérhetetlenek voltak ezek a központok. Az események azonban konkrét mérlegelés alapján - a hátrányokat, hibákat is számba véve - meghökkentően nagyszabású eseményt, több részből álló egységes, értékes evangélizációslánc alkalmat tükröznek. A szervezés helyi lelkészei, a vendéglátó gyülekezetek szakszerű támogatása, meleg szeretete hallatlanul igényes támaszt mutatott. Mindenhol testvéri közösségben hidalták át a déli étkezés szükségét is. Csak Isten iránti hálával emlegethetjük az ún. regionális felelősök egyházmegyéket mozgósító, szervező szolgálatát is. Az a tény, hogy ezek a jelentős missziói felelősséggel megáldott testvéreink egyházunk keretei között többféle kegyességi irányzathoz tartoznak, csak növeli az együttműködésben érzékelhető egységet a Krisztusban. Az egységet igyekezett szolgáim a háttéri adminisztrációs munka is. Egyházunk gyülekezeteibe alap- információkkal, hírküldéssel plakátokat, szórólapokat juttattunk el. A jelmondatot az adminisztrációban is komolyan gondoltuk: „Életem, Jézus, egyedül Te töltsd be!” A 8 alkalmon becsülhetően 90-100 gyülekezetből 1200-1300 főként már eddig is templomba járó, Krisztust Urának valló - testvér vett részt. Kincset hoztak az igeszolgálatok, bizonyságtételek is. A „Jézus a tengeren jár” (Mt 14,22-33) című szakaszt részekre bontva, egészen fiatal lelkészek, középkorú tapasztalt igehirdetők és öreg, az Úrnak kimondottan idős szolgái egyaránt erőteljesen szólaltatták meg. Tudom, az igehirdetés tényleges ereje, hatalma a Szentlélek hatáskörébe tartozik, s mi csak sok gyarlósággal méregetni tudjuk az emberileg mérhető helyzetet. Köztudott egyházunk számos gyengesége, zavara, bűne is. Ezekből is sokat ismerve, boldog vagyok, hogy egyházunkban erőre kap a missziói erejű prédikációk sorozata, a missziói erővel megáldott igehirdetők szolgálata. Az egyházunkban alakuló széles körű evangélizációs és missziói szolgálat megújulásának csak a kezdeti lépéseit reméljük ezekben a regionális alkalmakban. De nagy nagy öröm ez! A déli 12 óra közelében egyszerre fordultunk élő Istenünkhöz közös imádságban. Mind a nyolc helyen elhangzott a 13 kérdéskörben előre összeállított közös ima is. Mindegyik kérdéskör után szívből hangzott: „Urunk, hallgass meg minket!” Befejezésként úrvacsora keretében szólalt meg a záró igehirdetés a tengeren járás záró mondatáról: „Valóban Isten Fia vagy!” A gyónás bűnbánó válaszai, s a feloldo- zás után az eucharisztia ujjongó hálájával a 8 helyen több százan együtt, közösségben vettük Urunk valóságos testét és vérét. Közös imádságunk záró mondata hadd hangozzék végül: „Tied a dicsőség, a hatalom és a hála most és mindörökké!” Koczor Miklós
