Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-02-05 / 6. szám

Zsinati Híradó 1995. február 5. V. TÖRVÉNY AZ EGYHÁZ EVANGÉLIZÁLÓ ÉS MISSZIÓI MUNKÁJA 1. Az evangélizáció és misszió általános kérdései 1§ 1.1. Az evangélizáció és misz- szió az egyház alapvető hivatása, ezért annak érvényesülnie kell az egyház egész munkájában. jL2. Ébresztő evangélizációval azI egyháztól eltávolodott meg­kereszteltek felé, belmissziós szolgálattal a hazai nemkeresz- tónyek felé, külmissziós felelős­séggel pedig a külföldi nemke­resztények felé fordul az egy­ház. 2-§ Az evangélizáció és missziói külde­tés minden felelős egyházközségi tag­nak szól. E szolgálatok hivatásszerű végzésével az egyház külön szolgálat- tevőket is megbízhat. Ezért az egyház erre a szolgálatra alkalmas munká­sokat készít fel és küld ki. és missziói felelőse megbízását meg­határozott időtartamra - 6 évre - az egyházmegyei közgyűléstől kapja. Ha a missziói felelős feladatkörét munkaviszonyban folytatja, a díjle­vélre és személyére javaslatot az egyházmegyei presbitérium tesz. 6. § Az egyházmegyék evangélizációs és missziói bizottságainak vezetője az egyházmegyei evangélizációs és missziói felelős. Tagjait az egyház- megyei presbitériumok javaslata alapján az egyházmegyei közgyűlé­sek választják. 7.§ Az egyházkerületek evangélizáló és missziói munkáját az egyházke­rületi evangélizációs és missziói lel­kész irányítja az egyházmegyei evangélizációs és missziói megbí­zottakkal és az egyházmegyék evangélizációs és missziói bizottsá­gaival összhangban. Az egyházke­rületi evangélizációs és missziói lel­kész megbízását meghatározott időtartamra - 6 évre - az egyházke­rületi presbitérium javaslata alap­ján az egyházkerületi közgyűléstől kapja. Az egyházkerületi evangéli­zációs és missziói lelkész függetlení­tett munkakörben is dolgozhat. Ja­vadalmát az egyházkerületi presbi­térium állapítja meg. Munkáját az egyházkerület püspöke felügyeli. 8.§ Az országos egyház az egyházke­rületekkel összhangban az egyház- kerületekből egyenlő létszámú tag­gal országos evangélizációs és misz- sziói bizottságot hoz létre, amely munkatervét összeállítja, végrehaj­tását irányítja és ellenőrzi. Az or­szágos evangélizációs és missziói bi­zottság legalább 12 tagú. Tagjai kö­zé tartoznak az egyházkerületi evangélizációs és missziói lelkészek, továbbá a Teológiai Akadémia de­legált küldötte. Vezetőjét tagjai kö­zül a bizottság szavazattöbbséggel maga választja. A vezető köteles legalább éven­ként egy tanácskozást összehívni a munka megbeszélésére. Erre a ta­nácskozásra meghívja az egyház- megyei evangélizációs és missziói megbízottakat, a különböző ilyen jellegű munkaágak, egyesületek és intézmények vezetőit. Az országos evangélizációs és misz- sziói bizottságba saját egyházkerüle­tük küldötteit az egyházkerületi pres­bitériumok javaslata alapján az egy­házkerületi közgyűlések választják. Az országos közgyűlés az országos 10. § Az egyház az evangélizációk, csendesnapok, illetve az egyéb bél­és külmissziói konferenciák szerve­zését feladatának tudja. H. § A Magyarországi Evangélikus Egyház kötelességének tudja a világ­ban folyó evangéliumi külmissziói munkában való részvételt A kühnisz­evangélizációs és missziói bizottság javaslata alapján irányelvekben rög­zíti az evangélizáló és missziói munka időszerű súlypontjait és azt legalább 3 évenként felülvizsgálja. 9.§ Az evangélizációs és missziói in­tézmények működési rendjét a lét­rehozó egyházi közgyűlés állapítja meg. Fenntartásukról költségveté­sében gondoskodik. sziói munkát önállóan vagy a testvér­egyházak üyen jellegű munkájába va­ló bekapcsolódás útján végzi. 12. § Az egyház evangélizáló és misz- sziói munkájában felhasználja a tá­jékoztatás korszerű eszközeit az „A tömegtájékoztatás eszközei az egy­ház szolgálatában” című törvény­ben szabályozott módon. 2. Az evangélizáló és missziói munka rendje és munkásai I ■ 3-§ Az evangélizáló és missziói mun­ka az egyházközség szolgálatának, a lelkészi munkatervnek és az évi jelentésnek is szerves része. Tag­jai felelősségét evangélizáló alkal­mak és missziói napok rendezésé­vel, missziói offertóriumok meg­hirdetésével és tartásával ser­kenti. 4. § Az egyházmegyében az evangéli­záló és missziói munka szervezését és végzését az egyházmegye evangé­lizációs és missziói felelőse segíti. Az egyházmegye e célra bizottságot is életre hívhat. 5. § Az egyházmegye evangélizációs 3. Az evangélizáló és missziói munka területei, eszközei A lámpást... a lámpatartóra ...! Levél a zsinathoz a tanácskozási és ügyrendről Zsinatunk 15., januári ülésszaka éppen Vízkereszt másnapjára és a következő vasárnapra esett. Ennek a mostoha ünnepünknek egyik indítéka a pogány bölcsek hódolása a csecsemő Jézus előtt, és így ez az ünnepünk missziói felelősségünket serkenti. Ez külö­nös hátteret adhatott annak, hogy az ülésszak első érdemi munkájaként második ülésén, január 7-én szombaton a paragrafusonkénti vitával és szavazással befejezte „Az egyház evangélizáló és missziói munká­ja” című törvény részletes vitáját és szövegének meg­állapítását. A harmadik ülés elején pedig a zsinat a többség által megszavazott szöveget szabályosan név szerinti szavazással, 68 „igen” és 7 „nem” szavazattal, 1 tartózkodással törvénynek elfogadta. - A törvény életbeléptetése csak a törvénykönyv egészével együtt fog megtörténni; nem állt fenn olyan jogi kényszerítő körülmény, mint az oktatásügyben, a katonák lelki­gondozása vonatkozásában és a bíráskodás terén. Kérdezhetjük: vajon az egyház nem Jézus Krisztus missziói parancsának teljesítésével és teljesítésére szü- letett-é 7 Lehetné fontosabb, alapvetőbb, sürgősebb ügye,az egyház küldetésének, hogy. hirdesse, az evan-. géliumot = Jézus jó hírét minden teremtésnek, és tanítsa Jézus parancsolatainak megtartását?! - Igaz, modern világunkban szembe kell néznünk egy olyan válasszal, hogy a megtérésre és hitre hívás az ember szabadságának és jogainak korlátozása. Magukat ke­resztyénnek nevezők is vannak, akik úgy vélik: a keresztyénség lényege a humanizmus, az emberség és a személyi szabadság kibontakozása. Csakhogy ez - bármily tiszteletreméltóan hangzik - Krisztus nélküli, vagy megcsonkított krisztusú Krisztus-követés! Sőt,' ha végigjárnánk ezt az utat, oda is eljuthatnánk, hogy az egyház létét emberiségellenesnek mondjuk, mint Voltaire: „Écraséz Tin fámé!” = „Zúzzátok össze a gyalázatost!” - Egyházunk magát az evangéliumról nevezi (nem Lutherról, mint legtöbb külföldi hittest­vérünk). Az evangélium nem egy régi történet, hanem életünkbe beleszóló, életfontosságú hír - sőt, benne maga Isten szólít meg! Keresztyénségünk = Krisztus­követésünk nem rekedhet meg önfenntartásban a templomfalak közt. Tartozunk a jó hír továbbadásá­val Urunknak, és tartozunk vele azoknak is, akik netán nem igénylik, mert nem ismerik (vagy rosszul ismerik), de szükségük van rá. És az általános emberi erkölcs, amire szüksége van mind a nálunk létezett - van, ahol létező - szocializmus világának -, mind a világkormányzó pénz és technika világának, mind a nyomor világának, az nem más, mint a keresztyén erkölcs! Szabadgondolkodó, istenséget nem ismerő világ sem minősítheti merényletnek a missziót. Akkor sem, ha ellenszenves a számára Jézusnak az a szava, hogy „aki pedig nem hisz, elkárhozik”, azaz Istentől végleg eltaszított lesz. Viszont minket épp ennek ko- molyanvétele hajt, a földi élet emberhez méltóvá téte­lével együtt, sőt azon túlmenően, segítségre - nem kisegítésre, hanem életmentő segítségre. Kérdezhetjük: vajon a missziói és evangélizációs törvény benyújtott tervezete nem az egyház működé­sét szabályozó többi törvény szószaporító ismétlé- se-é? Ez a gondolat a vita során ismételten fölmerült és többséget kapott. Az ülés elé terjesztett 11 paragra­fusból (szakaszból) emiatt maradt csak 3 meg, úgy­hogy a törvény az előző (14-ik, októberi) ülésszakon elfogadott 9 szakasszal együtt összesen 12 paragrafus­ból áll. Két szakasszal több, mint az 1934-37. években alkotott Egyházi Törvények „Az egyház missziói munkájáról” című IV. törvénycikke, melyen a Dezsé- ry-féle 1953-as részleges új egyházi törvények nem változtattak, az ezt fölváltó Káldy-féle 1966-os Egy­házi Törvények pedig ezzel a tárggyal nem foglalkoz­tak. Ehhez két dolgot kell megjegyezni. Először azt, hogy egyházunk igeszolgálata és szeretetszolgálata rendjét szabályozó törvényeink eddig is voltak, ma is vannak, és ezután is lesznek. Misszió, azaz evangé­liumhirdetés nemkeresztyéneknek, és evangélizáció, azaz evangéliumhirdetés elfásult vagy eltávolodott, szokáskeresztyén megkeresztelteknek volt, van és lesz egyházunkban. De nem mindegy: mi módon és mi­lyen mértékben. Krisztus követése nem egyszerűen hagyományos egyháziasság. Nem mindegy, tudatá­ban vagyunk-e, hogy a „küldetés minden felelős egy­házközségi tagnak szól”, akkor is, ha „az egyház erre a szolgálatra alkalmas munkásokat készít fel és küld ki”. Másodszor meg kell jegyeznünk, bár talán ismétlés­nek tűnik, hogy a törvény csak meder; az ige élő vize csordogálhat a mederben vagy kívüle is, és höm­pölyöghet benne és partját túllépve is. A Szentlé­lek munkáját törvénnyel biztosítani nem lehet, de gátolni igen. A megalkotott és elfogadott törvény szövegét fent közöljük. Itt még a részletes vita néhány mozzanatá­ról kell beszámolnunk. - Vita volt arról, hogy a tör­vény szövegében a nemkeresztyének közt, akiknek adósai vagyunk, külön említsük-e a zsidóságot. Velük együtt valljuk a Teremtőt és Törvény adót, és velük együtt várjuk az ítélni és uralkodni jövő Messiást. Szentírás-használatukból és hitük állhatatosságából tanulhatunk. De a ránk bízott szó emberi hitelét ront­ják magukat keresztyénnek nevezőknek a zsidókkal szemben történt tettei és mulasztásai. Szószaporításként törölte a többség a törvényterve­zetből a templomfalakon túllépő és égető bajokhoz nyúló különleges munkaágak felsorolását és a rájuk történő kiképzést. Ezek név szerint a sajtó-, rádiós, televíziós, ifjúsági, kórház-, fogház- és vasúti szolgá­lat, az iszákosok, kábítószeresek, öngyilkosságot ter­vezők meütése,a hontalanok, menekültek, hajléktala­nok gondozása. A zsinati szakbizottsági javaslat szerkezetének át­rendezésével a már októberben megalkotott szövegbe került át az a követelmény, hogy az országos közgyű­lés hozzon határozatot (azt legalább 3 évenként felül­vizsgálva) az evangélizációs és missziói munka irány­elveiről és időszerű súlypontjairól az illetékes orszá­gos bizottság javaslata alapján. Az evangélizáció és misszió korszerű módszereinek és eszközeinek használatára kiképzést a zsinat nem ebbe a törvénybe tartozónak ítélte. A missziói és evangélizációs munka végzőinek fe­gyelmi felelőssége jogi kérdését a zsinat szintén más­hová tartozónak tekintette. A különböző egyházi ön- kormányzati szintek közgyűlési elnökségének fegyel­mi eljárást kezdeményező jogát az egyházi bírásko­dásról szóló, már hatályba léptetett törvényünk bizto­sítja. Az esetleges „evangélikus” nevet használó missziói intézetekkel kapcsolatos paragrafustervezet tartalmát pedig az ilyenek bejegyzését végző állami cégbíróság illetékességébe tartozónak minősítette a zsinat. A nem mindenki szerint kielégítő törvényt előkészí­tő szakbizottságban sajnos nem vett részt sem jogász, sem közép- vagy felsőszintű egyházi vezető, sem teo­lógiai professzor. Mégis Isten iránti hálával mondhat­juk, hogy zsinatunkon a kül- és belmisszió és az evan­gélizáció ügye nem agyonhallgatott, hanem komolyan vett ügynek bizonyult. Zsigmondy Árpád Tisztelt Zsinat! Átnézve az elmúlt, 1994. év négy zsinati ülésszakának jegyzőkönyveit, egy olyan idő­szakét, amikor már néha egészen jól belelendült a zsinat a törvényalkotásba, ... az mondható, hogy a jelenlegi ütemben dolgozva, átlagosan egy-két oldal­nyi törvényt tud a zsinat egy ülésen végleges formába önteni. .. .Az egyházi szolgálattal kapcsolatos, az egyház­megyét, az egyházkerületet és az országos egyházat érintő, már elkészített anyag, melynek részletes vitája a mostani ülésszakon éppen csak elkezdődhet, önma­gában mintegy 13 oldal teijedelmű. Az ezekhez a szintekhez tartozó szervezeti kérdésekről szóló anyag pedig majdnem 30 oldalas. Ebben még nincs is szó az ún. területrendezésről. Ha ehhez hozzáveszem a többi bizottság anyagát, akkor már szinte ki se merem számolni, hogy mind­ezek részletes vitája mennyi ülést, hány ülésszakot igényelne. Az biztos, hogy az ez évre tervezett négy ülésszak nem elegendő erre, de félő, hogy az 1996-os év sem. Mennyi idő jutna akkor a revízióra és áz összefésülésre? • Szeretném a zsinati tagok figyelmét felhívni arra a tényre is, hogy a Déli Egyházkerületben ez év őszén, az Északi Egyházkerületben a jövő év elején kerül sor a hatéves ciklus ^zárására, az új ciklussal kapcsolatos választásokra. Úgy vélem, nincs más lehetőségünk, mint az, hogy a régi törvények szerint történjen meg a presbitériumok megújításává tisztségviselők válasz­tása, az új ciklus indítása. Öt éve az egyházkerületi felügyelői szolgálatot annak kimondásával kezdtem, hogy megválasztásomat nem élethosszig, hanem a zsinatot követő tisztújításig tekintem érvényesnek. Gondolhattam-e 1989-90 fordulóján, hogy a ciklus végén még mindig a régi törvények lesznek életben? Ha a zsinat nem érzi át, hogy ebben a helyzetben még gyorsabban kell lépnie, ez még nagyobb belső válsá­got okoz nekem, mint az, ami a zsinati alelnökségröl történt lemondáshoz vezetett... Meggyőződésem szerint változtatni kell a zsinat tanácskozási és ügyrendjén, mégpedig két helyen. Egyrészt az ügyrendben explicite is növelni kellene az Elnökség feladatát és felelősségét a zsinati munká­val kapcsolatban, világossá téve, hogy feladatuk nem­csak az ülések levezetése, majd az elfogadott törvé­nyek aláírása, hanem felelősek a munka ütemezéséért, a bizottsági munka koordinálásáért, hogy a zsinat a törvénykönyvet meghatározott időre elkészítse. Ez a határidő, jelenlegi látásom szerint, sajnos, nem lesz hamarabb, mint a zsinat hatéves ciklusának vége, 1997 tavasza. Egészen konkrétan az Elnökség feladatává kellene tenni, hogy a februári ülésszakra terjessze be a tör­vénykönyv szerkezetével kapcsolatos javaslatát, és ennek alapján dolgozza ki a munka olyan ütemezését, hogy 1996 nyaráig minden törvény részletes vitája befejeződjék, azután pedig megtörténjen a revízió és az összefésülés. Másrészt ahhoz, hogy ez a terv az adott időn belül megvalósítható legyen, változtatni kell a tör­vénytervezetek tárgyalásának jelenlegi menetén. A törvények elfogadását soklépcsős folyamatként kellene leírni az ügyrendben, azt szigorúan be is tartva. Azért érdemes a teljes folyamattal foglal­kozni, mert még mindig vannak olyan törvények, melyeknél még az alapkérdések megvitatásáig sem jutottunk el... Az általam javasolt ütemezésnek megfelelően min­den törvény - annak jellegétől függő - előre meghatá­rozott, szigorúan maximált időt kapna mind a négy alkalommal, amikor a zsinat plenáris ülése elé kerül. A vita időbeli korlátozását az kompenzálná, hogy a negyedik menettől eltekintve, a plenáris vitát követné egy több hetes időszak, amikor írásban lehet módosí­tó javaslatokat tenni. Javasolnám, hogy az egyházmegye szervezetével és az ott folyó egyházi szolgálattal kapcsolatos vasárna­pi részletes vitát már most sem a régi rendben folytas­suk, mert akkor várhatóan öt-hat pontnál tovább nem jutnánk, hanem a változatok közötti döntésre kellene koncentrálni. A végén azzal kellene lezárni a vitát, hogy 1955. január 31-ig mindenki írásban tehet további módosító javaslatot. Amennyiben ilyen nem érkezne, a februári ülésszakon már csak szavazásra kerüljön sor ezzel a törvényrésszel kapcsolatban, vitá­ra nem... Kérem a levezető elnököt annak megfontolására, el tud-e fogadni bármit a fentiekből, esetleg felkéri-e az ügyrendi bizottságot, hogy a februári ülésszakra ter­jessze be pontos megfogalmazásban a javaslatot az ügyrend módosítására. Az ügyrendi változtatáson túl, szükséges lenne lép­ni két területen. Egyrészt már most fel kellene állítani egy olyan új bizottságot, mely elkezdené a törvény- könyv meglévő fejezeteinek összehangolását. Más­részt rendezni kellene a bizottságok összetételét. Ha az Elnökség februárig felmérné a hátralévő munka mennyiségét, akkor a bizottsági struktúrát és annak összetételét is ahhoz lehetne igazítani, hogy ne legye­nek gyakorlatilag egyszemélyes bizottságok. Kérem ennek megfontolását is. Sólyom Jenó Űj arcok a Zsinaton 1928. július 14- én születtem. Ele­mi iskolába Gyé­kényesen, középis­kolába Nagyatá­don, majd Csur­gón, a Református Gimnáziumba jár­tam. 1947-ben. Sop­ronba a Teológiá­ra iratkoztam be. 1952- ben Pápára kerültem segédlel­késznek. 1953- 1986-ig* Ba- konyszombathe­lyen voltam lel­kész. 1986 óta a pápai gyülekezet lelkésze és a Veszp­rémi egyházmegye esperese vagyok az Úr kegyelmé­ből. Bár 66 év van mögöttem, mégis meghatottan állok a zsinat tagjai között, ahol elődöm, Boros Lajos som- lószőlősi lelkész volt, ő az előző zsinatokat is szíwel- lélekkel szolgálta. Kérem az Úr Jézust, hogy ő áldja meg munkánkat, hogy valóság legyen az Útmutató mai igéje: ,Jézus mondja: Az én juhaim hallgatnak hangomra és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.” Varga György Székesfehérváron élek, az ottani gyülekezethez tartozom. Puskás János lemondása után választott a Fejér-Komáromi egyházmegye rendes zsinati taggá. Ebben a bemutatkozásban nyilván szerepelnie kell egyfajta vallomásnak, mit érzek, hogy itt vagyok, mit látok célomnak, feladatomnak. Tízéves lelkészi mun­kám mellett nagyon számítok munkatársaim, s a gyü­lekezeti tagok véleményére, hozzászólására, hogy a zsinat által megalkotott törvény valóban szolgálja Jézus Krisztus Egyházának és az evangélium hirdeté­sének ügyét. Ebből kitűnik, hogy a Zsinatot eszköznek tartom arra, hogy a gyü­lekezetek éljenek, jól éljenek. Hogy a presbiterek, gyülekezeti tiszt­ségviselők tudják, mik a feladataik, jogkörük, hogy a gyülekezetek lás­sák, mekkora küldetés, mekko­ra lehetőségek állnak előttünk. Amíg zajlik a zsinat, feladatom­nak tartom B az ottani s itthoni munkán túl - hogy a gyülekezetek előtt ne merüljön feledésbe a törvényhozók munkája, érdeklődjenek és imádkoz­zanak érte. Bencze András A Budapesti Evangélikus Gim­názium tanára vagyok. Az evan­gélikus iskolák képviseletében vá­lasztottak zsinati póttaggá, s hívtak be most helyettes­ként erre az ülésszakra. A1 sárszentlő- rinci gyülekezet­ben nőttem fel. Ez a környezet és a nagy család meghatározó volt számomra. 1988-ban szereztem latin-ógörög szakos diplomát az ELTE Bölcsészet­tudományi Karán. Nagy örömömre, az elmúlt év­ben az Evangélikus Teológiai Akadémián is sike­rült végeznem. Nős vagyok, feleségem ugyancsak a Fasorban tanít. Nagy várakozással kapcsolódom be a zsinat mun­kájába. Csepregi Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom