Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-12-17 / 51. szám

60. ÉVFOLYAM 51. SZÁM 1995. DECEMBER 17. Advent harmadik VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 30 FT Nem kisebbítem Keresztelő Jánost, sőt nagyon értékelem. ... Mert nemcsak jósolgat az Úrról, hogy előbb-utóbb jön majd, hanem mint a jelenvalóra mutat: íme itt van. Luther OB A TARTALOMBÓL 200 EVES A TÓTK0ML0SI GYÜLEKEZET TEMPLOMA CENTENÁRIUM „TÚRÓ RUDIK ORSZÁGÁBAN" HATÁRHELYZETBEN VIZSGÁZIK EGYHÁZUNK Az Északi Egyházkerület közgyűlése a Bécsikapu téri templomban ült össze november 16-án. Előtte a megnyitó istentiszteletet Jankovits Béla kajárpéci esperes tartotta. Farkasházi Ferenc kerületi felügyelő megnyitó felügyelői jelentésében ha­zánk gazdasági és társadalmi helyzetét felvázolva utat keresett az egyház szá­mára a mai kihívások és tények között. Többek között ezt mondta: „A mai gazdasági helyzetben és körülmények között a teljes vallás és lelkiismereti és cselekvési sza­badság adta lehetőségek között a magyar evangélikus egyházban, így az Északi Egyházkerületben is a társadalmi rendszerváltozás után En Gábriel vagyok” Legtöbbször nem is gondo­lunk rájuk, észre sem vesszük őket. Pedig Atyánk teremtményei és küldöttei ők, az angyalok. Angyal, angelosz, küldött. A nevük is milyen szép. Hangsú­lyos, hogy az Úr angyalai, kül­döttei. Nem a babona termékei ők. Amikor megjelennek a Szent- írás szereplőinek életében, min­dig nagy meglepetést, sőt sokszor ijedtséget is okoznak. Nem szá­mítanak rájuk. Isten azért küldi <3 őket, hogy az ember üdvösségét 1 szolgálják. Gábriel (= Isten fér- k fia) az oltár és Zakariás között sí áll meg. Összekötik a tér, idő, t anyag zártságában létező embert a Végtelennel, az Örökkévalóval. Megértetik Isten akaratát Báto­rítanak, intenek, büntetnek. Is­ten nevében, teljes hatalommal és szeretettel. Megváltónk földi életét is vé­gigkísérik. Már az Útkészítő jö­vetelét is angyal jelenti be. Érde­kes, hogy bemutatkozik az an­gyal a bizonytalankodó Zakariás papnak: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állva szolgá­lok. Elküldött engem, hogy be­széljek veled.” (Lk 1,19) Én Gáb­riel vagyok, nem egy álom, hallu­cináció. Az Isten üzenetét, akara­tát hoztam el személyesen neked. Máriának, a názáreti szűznek is Gábriel magyarázza el Isten rendkívüli tervét Később a kísértés pusztájában is angyalok szolgáltak neki. A végső haláltusa, agónia közben is angyal erősítette őt Még Jézus­nak is szüksége volt az Atya kül­dötteire. Ez is azt bizonyítja, hogy milyen távol vagyunk Isten­től, mennyire süketek és vakok vagyunk Rá. Milyen mérhetetlen nagy szakadékot kell áthidalnia értünk. Úgy gondolom, sokkal több angyal szolgál az érdekünkben, mint amennyit észreveszünk. Nem kell erőlködnünk a találko­zásért, de ha meglegyinti körü­löttünk az áporodott levegőt, ad­junk hálát értük. Amikor igazán szükségünk van rájuk, Isten el­küldi őket. Nem azért, hogy he­lyettünk megoldják azt, amit ne­künk kellene. De feltétlenül azért, hogy bátorítsanak, erősít­senek. Szép jelenet az, amikor a pusztába elűzött Hágárra és Ismáelre rátalál az angyal. (lMóz ló,7) Testvérem, lehet, hogy elűzőtt- nek, meggyötörtnek érzed néha magadat Az az Isten, aki a po­kolba is alászállt az emberért, el fog jönni hozzád is, elküldi hoz­zád is követét „Némelyek, tudtu- kon kívül angyalokat vendégel­tek meg.” (Zsid 13,2) Ők azért is adattak számunkra, hogy tanul­junk tőlük. Legyünk mi is az Űr küldöttei, „angyalai”, vegyük észre az „el­őzőiteket” és vigasztaljuk őket: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet!” Szeverényi János SZAMADAS ES TISZTUJITAS A Déli Evangélikus Egyházkerület közgyűlését a Deák téri Gimnázium Dísztermében tartották november 18-án. Előtte a templomban megnyitó is­tentiszteleten Kráhling Dániel bonyhádi esperes prédikált 2Kor 5,10 verse alapján. Igehirdetése hitre bátorított a számadás következményeként. Az ülést dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő nyitotta meg és a meg­nyitásiformaságok után felolvasta jelentését. Ebből kivonatosan közöljük a következőket: Jelentésem első részében szeretnék röviden visszapillantani az elmúlt közel hat év néhány eseményére. Ezután számok tükrében az egyház- kerület életének néhány jellemzőjéről kívánok beszélni, majd a mai válasz­tás kapcsán arról, milyen feladato­kat látok magunk előtt az egyházke­rület szervezetével kapcsolatban. 1. Ha egészen röviden, egy mon­datban kellene elmondanom, mi történt az elmúlt hat évben az egy­házkerületben, akkor azt monda­nám: Evangélikus egyházunkban ezalatt is hirdették Krisztus evan­géliumát, s kiszolgáltatták a szent­ségeket. Mindannak, ami ezen kí­vül volt, ezt kellett vagy kellett vol­na segítenie. Amikor a továbbiak­ban egyéb eseményekről, szerve­zeti kérdésekről, személyi ügyek­ről lesz szó, azokat is mind ennek fényében kell értékelni. Segítették vagy akadályozták az egyház igazi szolgálatának megvalósulását. Az egyházkerület életét ebben az időszakban több tekintetben lé­nyegesen meghatározta, hogy a ciklus kezdete egybeesett a rend­szerváltozással. Már a nyolcvanas évek második felében gyöngült az állami beavatkozás. A rossz emlé­kű ÁEH megszüntetésével és az Egyezmény felmondásával pedig új alapokra került az egyház és ál­lam viszonya. Megválasztásomhoz pl. már nem volt szükség előzetes állami elfogadásra. A külső nyo­más alóli felszabadulásnak együtt kellett járnia azzal, hogy a múltba visszanézve újra értékeljük az elő­ző negyven év eseményeit. A pres­bitérium - átérezve azt, hogy Isten egy új kezdés lehetőségét adta ne­künk - 1990. május 17-én Nyilat­kozatot fogadott el, melyben bűn­bánattal emlékezett meg azokról az egyházhoz méltatlan cselekede­tekről, melyek a Déü Egyházkerü­let Presbitériumát, mint testületet is terhelik, hiszen nevében is kö­vettek el törvénysértéseket... Ugyanazon az ülésen a presbitéri­um azt is kijelentette, hogy D. Ordass Lajost haláláig a Déli Egy­házkerület törvényes püspökének tekintjük... A ciklus elején már várható volt a zsinat közeli összehívása. Érde­kes újra elolvasni az akkori presbi­teri ülések anyagát. 1990-ben az hangzott el, hogy az 1991-es kez­dés után előreláthatóan 1992 őszé­re lehet a zsinatnak vége. Ki gon­dolta volna akkor azt, hogy 1995 végén is még legalább másfél évnyi munkát fogunk magunk előtt látni. A zsinati folyamat elemzésébe itt nem kívánok belemenni... Egyházunk életében a közel negyvenévi szünet után új kihívá­sokat jelentettek az iskolák. A fa­sori gimnázium 1989-es megnyitá­sa után ez a hat év volt az újabb is­kolák átvételével, indításával kap­csolatos tárgyalások ideje. Ez sok örömöt, olykor sok nehézséget je­lentett. A külső körülmények, a politikai csatározások sem kedvez­tek mindig az épületek visszaszer­zésénél, de egyes iskoláknál a bel­ső konfliktusok legalább annyi problémát okoztak... Erre az időszakra esett az álla­mosított egyházi ingatlanok vissza­adásáról, illetve az azokért adandó kárpótlásról szóló törvény elfoga­dása és az ingatlanokkal kapcsola­tos tárgyalások megindulása. Sok gyülekezet jutott így régi épületei­nek birtokába, hogy ott gyülekeze­ti házat vagy termet alakíthasson ki. Mások a kapott pénzen tudtak építkezésbe fogni. A múlt évi vá­lasztások óta ez a folyamat szinte teljesen leállt. Valószínűleg kény­telenek leszünk belemenni egy át­ütemezésbe, mely évekkel tolja ki a rendezést. 2. Az egyházi szolgálat, különö­sen annak eredménye nem kvan- tifikálható... A sok számból itt most csak két adatsorra szeretném fölhívni a fi­gyelmet. Szándékosan nem beszé­lek a lélekszámról. Az mindig nagy vitát vált ki - elsősorban arról, mi­ért megbízhatatlanok az adatok -, ahelyett, hogy arról tanácskoz­nánk, mit is kellene tennünk azért, hogy a nyilvántartott evangéliku­sok közül minél többet elérhes­sünk az ige szolgálatával... Egy másik adatsor, amivel rész­letesebben szeretnék foglalkozni, az egyházkerület lelkészeire, az egyházközségek lelkészi ellátottsá­gára vonatkozó adatokat tartal­mazza... A 136 lelkészi szolgálatot végző közül százan megválasztott gyüle­kezeti lelkészek, ide értve a másod­lelkészeket is, 23 a segédlelkész, 7 a nyugdíjas. A 6 helyettes lelkész­ből egy hitoktató lelkész, egy pedig gyülekezeti munkatárs... Érdemes azt is megnézni, mi várható a lelkészek számának ala­kulásában a következő években. Meglepetés volt számomra is, hogy nem a harminc évnél fiata­labbak vannak a legnagyobb szám­ban, ami természetes és egészsé­ges lenne, hanem a 40 és 45 év kö­zöttiek. A 136 szolgáló lelkész kö­zül 15-en már betöltötték a 65. életévet. Öt éven belül még hatan érik el ezt a kort, további kilencen pedig a 60. életévet. Tehát 2000-ig, öt éven belül - csak az ő szolgála­tuk továbbvitelére - legalább 20-25 lelkészre lenne szükség. S ez akkor még nem tenné lehetővé, hogy javuljon a lelkészi ellátottság. Ezzel szemben 3? utóbbi években általában kevesebb mint négy fia­tal lelkész lépett évente szolgálat­ba az egyházkerületben. 3. A ciklus végén ennek a köz­gyűlésnek egyik legfontosabb fel­adata az előző ciklus munkájának értékelése után az egyházkerület új tisztségviselőinek megválasztá­sa. A személyekre vonatkozó ja­vaslatot az a jelölőbizottság ter­jeszti majd elő, melyet a presbité­rium a tavaszi ülésén küldött ki. Az egyházmegyéktől beérkezett javaslatok alapján állott össze az a lista, melyet majd hamarosan is­mertetnek. Bár az egyházkerületről szóló új törvényt a zsinat lényegileg megal­kotta, annak hatályba léptetése nem történt meg. Annak valóban csak az egyházmegyei törvény után lenne értelme. Azt viszont célsze­rűen akkor kellene bevezetni, ami­kor az egyházmegyék esetlegesen új területének kialakítása megtör­tént. így a következő ciklus még az 1966-os törvények szerint indul. Azt viszont nem tudjuk, kitölti-e teljesen mandátumát, vagy az új törvénykönyv nagyon remélt 1997- es elkészülte után teljes tisztújítás­ra kerül-e sor... A most induló ciklus előtt azon­ban ott áll az a feladat, hogy felké­szüljön és ajánlást tegyen az eset­leges területi változtatásokra... Azt szeretném, ha ezek megtör­ténte után, az egyházmegyék ja­vaslataira támaszkodva, az új egy­házkerületi presbitérium egyik el­ső feladataként az egyházmegyék területi beosztásának esetleges változtatását vitatná meg, s tenné meg javaslatát a zsinatnak. A felügyelői jelentés után D. dr. Harmati Béla püspök terjesztette elő a hatéves ciklusról szóló összefoglaló jelentését (részleteit közöljük). Hatéves kerületi ciklus végén presbitériumnak és tisztségvise­lőknek most az elmúlt évek érté­kelése a feladata. Hogyan is kezdődött? A ma­gyarországi nagy sorsforduló, a rendszerváltoztatás adta egyházi életünk megújulása kereteit., 1989. június 26-án megszűnt az Állami Egyházügyi Hivatal, mégpedig jog­utód nélkül. 1989. október 22-én a Lutheránus Világszövetség elnö­kével, Hanselmann bajor püspök­kel együtt álltunk meg Ordass püs­pök és Káldy püspök sírjánál a Bu- dapest-Farkasréti temetőben. A kerületi közgyűlés és a mostani presbitérium megválasztása 1989. november 10-én történt. Tfermé- szetesen sorolhatnánk még más egyházi eseményeket is, így pél­dául az első rehabilitációt, Scholcz László volt Budapest-Zuglói lel­készét 1988. május 8-án, vagy Ordass püspökre történő első nyil­vános megemlékezésünket 1988. augusztus 14-én, halála tízéves év­fordulóján a Budapest-Deák téri templomban. Közben pedig jöttek a menekültek, Erdélyből elsősor­ban és az NDK magyrországi útra jött polgárjai sem kívántak vissza­térni hazájukba. Micsoda távlatok! Ki gondol­hatta volna még 1986-ban vagy akár 1987-ben, hogy összeomlik az ún. második világ és eltűnik a szocialista világrend és kimen­nek országunkból a szovjet csa­patok! (Folytatás a 3. oldalon) visszakapott és működtetett hit­életi, oktatási, nevelési és szociális intézményeink fenntartása, kívánt anyagi, szellemi színvonalon való ellátása mind nagyobb gondot és terhet jelent. Lényegében államot tehermen­tesítő oktatási, nevelési és szociális intézményeink finanszírozásának terheiből az évenkénti 25-28%-os infláció jelentős részét az intézmé­nyeket fenntartó egyházakra hárít­ja azzal, hogy a költségnormatí- vákban a szinten tartást az egyre romló gazdasági helyzetre tekin­tettel egyáltalán nem, vagy csak igen csekély mértékben vállalja... Az igaz, hogy a rendszerváltozás előtti helyzethez viszonyítva javult a helyzetünk, s ez tette lehetővé a több évtizedes hiányok és károk részbeni pótlására, mérséklésére irányuló kezdeményezéseinket... Nem marad más lehetőségünk jelenlegi helyzetünk, működőké­pességünk fenntartására, a már megindult fejlődésünk folytatására - mint egyházunk anyagi támoga­tásának - nagyobb áldozatvállalást jelentő növelése... Az elmúlt évben megtartott egy­házmegyei közgyűlések határoza­tait, de a zsinati tagok felszólalása­it is figyelembe véve javasoljuk az egyházfenntartói járulék mértékét a nettó átlagkereset (bér) 1%- ában meghatározni a minimális át­lagkeresetet (jövedelmet) el nem érők kivételével. Arról, hogy ez a mérték kötelező legyen, vagy csak ajánlás, a Zsinat dönt... Az előbbiekben elmondottakat összegezve meg kell állapítanunk, hogy egyházunk és ezen belül gyü­lekezeteink és növekedő intéz­ményhálózatunk anyagi ellátása terén a kívánatos fejlődés és minő­ségi javulás csak az ország evangé- likussága áldozatvállalása növelé­sével valósítható meg. Lelkészeink, egyházi alkalma­zottaink gyülekezeti építő és alko­tó tevékenységének hatékonyabbá tétele érdekében kívánatos ré­szükre az ösztönző megbecsülést is jelző anyagi színvonal és biztonság megteremtése. Ezután olvasta fel D. Szebik Imre püspök jelentését, melyet Jézusnak a sziroföníciai asszonnyal folytatott beszélgetése textusára (Mk 7,24-31) épí­tett föl Megállapította, hogy egyházunk határhelyzetben végzi szolgálatát és az egyes területeket vizsgálta. (Jelentéséből kivonatosan a következőket kö­zöljük.) Nem lehet kétségünk afelől, hogy ebben a népegyházi keretben szolgálunk tovább az elkövetkező években - talán évtizedekben is. De a népegyház szolgálata akkor nyer hitelt a társadalomban, ha tartalmában megújul, nyelvezeté­ben megszólítja a modem embert, áldozatkészségében erősödik, kö­zösségi életében pedig vonzó, me­leg, modell értékű közösséggé for­málódik, ahova szívesen mennek az emberek. Igényük ez: hitükben acélosodjanak, emberségükben gyarapodjanak, segítőkészséget mutathassanak és szükség szerint kapjanak is. Ez a népegyházi gyülekezetmo- dell nem megvalósíthatatlan ott, ahol Krisztus a közösség feje, a hí­vek pedig a Krisztus testébe épül­nek, mint Isten nagy családja. Határhelyzetben vizsgázik a népegyház. Képes-e megújulni, missziói egyházzá is lenni? Külde­tésünket nem adhatjuk fel, miként reménységünket sem... Bár jól tudjuk, hogy az egyházat nem a törvények, nem is a struktú­ra tartja fenn, hanem a hitet éb­resztő Szent Lélek az evangélium hirdetése által, mégis elfogadható zsinórmérték értékű gondolat, ha a szervezetet az evangélium terje­dése szempontjának vetjük alá. Minden más indíték a változta­tás mellett hamis és elfogadhatat­lan. Ugyanakkor komolyan kell vizsgálnunk egyházunk létszámbe­li nagyságát, valamint anyagi te­herhordozó képességünk erejét... Nincs állami kontroll és korláto­zás munkánkban. Az egyház teljes szabadságot élvez szolgálata vala­mennyi területén. A végső rende­zés feladata és az egymás mellett élés szabályozása áll előttünk. Itt is határhelyzetben vagyunk. A valós megoldás megtalálása azért is nehéz, mert külföldi mo­dellek átvétele a sajátos magyar történelmi helyzet miatt aligha le­hetséges. Ugyanakkor kívánatos volna a történelmi egyházak és más vallási közösségek különbsé­get felmutató kategóriájának felál­lítása múltbeli szolgálatuk és je­lenben vállalt feladatteljesítésük alapján... Határhelyzetben varrnak gyüle­kezeteink ingatlanaik visszavétele kérdésében is. A legtöbb gyüleke­zet várakozni kényszerül. Többen döntésképtelenek a tekintetben, hogy az épületet vagy a pénzbeli kártalanítást vegyék igénybe. Má­sok nehezen vállalkoznak új intéz­mények indítására. (Óvoda, iskola, szociális otthon). Pedig a jövő útja az intézményeken keresztüli misz- szió érvényesítésében adatik. Ha­tárhelyzetben több bátorságot és merész döntést javaslok városban élő nagyobb gyülekezeteinknek. Határhelyzetben kérdezzük ma­gunktól: mekkora a gyülekezet, kikkel számolhatunk és mit tervez­hetünk? Csak jövőorientált gon­dolkodással lehet építeni s erősíte­ni gyülekezeteinket. Úgy vélem a szervezés nagyon fontos feladatá­ban híveink management munkája nélkülözhetetlen... A hitoktatást iskolákban éppúgy végezzük, mint a gyülekezet köré­ben. Nagy lehetőség tárult elénk. A hitoktatásban részesülők száma fokozatosan növekszik. Míg 1989- ben 2452 tanuló vett részt hittan­órán, addig 1994-ben 8765 (1993: 8902), tehát a háromszorosa. Több lelkészünk 20 óra hitokta­tást vállal hetente. Ennek kettős oka jelentkezik. Anyagiak ejtik ra­bul vagy nincs más alkalmas sze­mély a gyülekezet területén. A megtartható hittanórák számát maximalizálni szükséges, mert kü­lönben a gyülekezeti munka egyéb területei szenvednek hátrányt. A hitoktatásra alkalmas személy biz­tosítása előfeltétel. Itt is határhely­zetben vagyunk. A szolgálat szakmai felkészült­ségi szintjéről itt most nem kívá­nok szólni, de megemlítem, hogy színvonalas hitoktatástól várható csak jó eredmény... Határhelyzetben él keresztyénsé- günk is. - A „már most” és a „még nem” feszültségében. Már eljött Krisztus. Már most hatnak a meg­váltás erői. Már most lehetünk Krisztuséi. De még nem teljes Is­ten műve. Még nem jött el újra a megígért Szabadító. Még nincs köztünk az új ég és új föld világa. Mi más ez, ha nem határhelyzet? (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom