Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-02-05 / 6. szám
Evangélikus Élet 1995. február 5. E0 jfc GYERMEKEKNEK I 0 K N K Laci bátyámmal jó együtt lenni. Ő nem olyan, mint a többi felnőtt, akik mindig csak azt mondják: „Ne nyúlj hozzá!” - meg hogy - „Te ebhez még kicsi vagy!” ő komolyan vesz, és mindig megengedi, hogy segítsek, még olyan izgalmas dologban is, mint az autószerelés. Pedig ha komolyan vesznek, ha megbíznak bennem, úgy érzem, az valósággal szárnyakat ad. Melletted szintén fontosnak érzem magam, Istenem, mert te is komoly feladatot bízol rám: Tovább adhatom mindazt a jót, amivel te ajándékoztál meg engem.. Én vagyok a kőszikla BIBLIAI „KI - KICSODA” Delila Az ótestámentumi Bírák könyvében olvashatunk a csodálatos erejű Sámsonról. Emberfeletti erejét Istennek köszönhette, mert még születése előtt az Úrnak szentelték őt szülei. Sámson „názír” volt. Ez azt jelenti, hogy fogadalom kötötte arra, hogy egy bizonyos időre Isten szolgálatára szenteli az életét. Ez azzal is járt, hogy megfogadta: nem iszik részegítő italt, és názírsága jeleként nem vágatja le a haját. A nagy haj tehát az Istennek tett fogadalom jele volt, erejét pedig szintén ennek a kapcsolatnak köszönhette. Szülei intelme ellenére Sámson beleszeretett egy filiszteus leányba, Delilába. Abban az időben nagy volt az ellenségeskedés Sámson népe és a filiszteu- sok között. A filiszteusok mindent el is követtek, hogy rettegett ellenségük titkát megtudják, és végre megfosztva erejétől, legyőzhessék Sámsont. Delila sokat gyötörte őt: mondja el neki ereje titkát. Többszöri hiábavaló próbálkozás után végül sikerült megtudnia, hogy az erő forrása a názírság, a nyíratlan haj. Ekkor elárulta a filiszteusoknak, és egy éjszaka lenyírt az alvó Sámson hajából hét fürtöt. Ezután rárontottak az álmából ébredő, erejét vesztett férfira, megvakították, megkötözték és fogságba vitték. De Sámson fején nőni kezdett a haj, amit Delila levágott. S visszatért még egyszer az ereje. Amikor egy nagy lakomán a filiszteus király a régen rettegett, de most megvakított és kiszolgáltatott ellenséget látványosság gyanánt mutogatta vendégeinek, Sámson nekifeszült a ház oszlopának, és utolsó hőstettként rádütötte a palotát a íiliszteusokra. Isten Sámsont azért tette erőssé, hogy ezzel az adottságával népét védelmezze az ellenségtől. Márpedig az Úr tervét és akaratát nem állíthatta meg ,Delila árulása. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Rakd sorba! Az itt látható négy képpel az a dolgotok, hogy kitaláljátok, melyik bibliai történetet ábrázolják. Ha erre rájöttetek, azt hiszem, akkor már nem okozhat gondot a képekkel kapcsolatos második kérésem: Rakjátok sorba őket úgy, ahogy az események a bibliai leírás szerint egymást követik! Beküldendő, hogy melyik történet képeiről van szó, és persze kíváncsi vagyok az események helyes sorrendjére is! Kérlek benneteket, hogy megfejtéseiteket a lap dátumát követő keddig adjátok postára! 1. 2. Kösd össze... ...a számokat 1- től 23-ig, és egy ismert történet egyik jelenete fog kirajzolódni a vonalak nyomán. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi n. 359. Kövek hevernek szerteszét, akármerre nézel, mindig találsz néhányat. Egyformák? Első látásra talán úgy tűnik, de ha jobban megfigyeled, mind különböző: egy-egy kő mindig külön egyéniség. Egyik lapos - nyáron a vízpartokon mennyit kerestünk ilyeneket! Csak egy kő, mégis milyen lelkesen játszik vele a kisgyerek és a felnőtt, aki arra az egy pillanatra újra tíz, húsz, ötven év előtti önmaga lett. A másik kavics hegyes, még nem koptatta simára a patak, a folyó vize, talán csak tegnap, vagy a múlt héten tört le a Nagy Szikláról. Hogy miért vesztegetek ennyi szót a kövekre, kavicsokra? Nagyon kedvesek számomra ezek a szikladarabok, melyek - habár halottnak látszanak - mégis élővé válhatnak tenyerünk melegétől, és a nyári napban visszakacsintanak ránk. Talán ezért van az, hogy ha nyáron egy tó mellett szétszórt, vagy télen a hó alól kikandikáló köveket látok, mindig emberek jutnak eszembe. Éppúgy nincs belőlük kettő egyforma, mint ahogy mi, emberek, gyerekek és felnőttek, lányok és fiúk, rokonok és ismeretlenek, különbözünk egymástól. A köveket a Nagy Szikla gyermekeiként szereti, és ugyanúgy szeret minket Isten, a mi Kősziklánk. A kis kavics, amit a kezemben tartok, valamikor az Ősi Szikla része volt. Miután már megerősödött, „felnőtt”, megtapasztalta a nappal forróságát és az éjszaka hűvösét, búcsút mondott a Sziklának, és saját útjára indult. Csak később tudta meg, látta világosan, nem hiába tört le. Feladat vár rá, házak épülnek majd, amikben ő is egy kő lesz, talán éppen sarokkő, amin a ház nyugszik. Persze, az is lehet, hogy csak egy rést fog kitölteni - de ha a rés megmaradna, összedőlne a ház. Aztán az is lehet, hogy más feladatot kap. Miután teljesen felaprózódik, és homokká válik, a játszótéren homokvárat építenek belőle a gyerekek, vagy éppen homokórába töltve emlékeztet minket az idő múlására. Mi, emberek, tanulhatunk a kövektől. Istenünk, az Igazi és Erős Kőszikla magához ölelve nevel, és készít fel minket a szolgálatra. Gyermekként, az Ő gyermekeiként edz és erősít minket mindennapi, apróbb-nagyobb kísértésekkel, próbákkal és feladatokkal. Ha kell, fényit is, de mindezt szeretettel teszi, és ölelése nem gyengül. Aztán, ha úgy érzi, eljött az ideje, akkor elküld. Elküld, de nem eltaszít; egy eltéphetetlen kapocs, egy köldökzsinór mindig marad. A világba, az emberek közé küld, hogy „Rendbe szedett” evangélium SZINOPSZIS Máté, Márk, Lukács és János evangéliumának párhuzamos szövege í®3 K'ADJA A MAGYAR BIBUATARSULAT MEGBÍZÁSÁBÓL A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ KÁLVIN JÁNOS KIADÓJA BUDAPEST, 1994 Érdekes és hasznos könyv került kiadásra karácsony előtt a Magyar Bibliatársulat megbízásából. Görögös címe nem mond sokat első hallásra vagy látásra. Szinopszis, azaz „együttné- zés”, az Újszövetség négy evangéliumának párhuzamos szövege az 1990-ben megjelent javított új fordítás alapján. Tizennyolc fejezetben 367 téma felosztásában kíséri végig a könyv a négy evangélista, Máté, Márk, Lukács és János írása szerint mindazokat az eseményeket, amik Jézus születése, élete, szenvedéstörténete, halála és feltámadása körül történtek. Bibliaolvasás közben mindnyájunknak feltűnik, hogy az evangéliumok szerzői nem egyformán, nem ugyanazzal a szándékkal és nem ugyanabban a stílusban írtak. Vannak események, tanítások, amelyek mind a négyüknél megtalálhatók, de akad olyan közlés is, amelyik csak egyiküknél van meg. Máté például inkább zsidó és zsidó-keresztyén olvasókra számít, ezért idézi gyakran az Ószövetséget. Márk pogány- keresztyén olvasókörre célzott. Lukács, aki könyve elején pontosan beszámol, kinek és miért ír, valószínűleg úgy gyűjtötte össze anyagát, hogy ismerte már Márk írását. János, aki szemtanúként ír Jézus működéséről, eltér a három másik, ún. szinoptikus evangéliumtól, filozófiai mélységekbe és magasságokba bocsátkozva. Mai kiadású Bibliáinkban ott vannak az egyes szakaszok fölött a párhuzamos helyek utalásai. A Szinopszis azt jelenti, hogy amit az evangéliumok párhuzamos közléseiből csak külön kereséssel lehetne összehasonlítani, itt, ebben a könyvben egymás mellett olvashatjuk. Az evangéliumok szövege „rendbe szedve” kerül elénk. Örömmel üdvözöljük Tarr Kálmán bibliatársulati főtitkár kezdeményezését, hogy mindazoknak, akik olvassák és tanulják a Szentírást, ilyen kiváló segédkönyvet adott a kezébe, magyar nyelven először. Kurt Aland professzor (Németországban) négy-evangéliumos szinopszisa 1963-ban jelent meg és ennek nyomán készült a magyar kiadás. Hasznos a rövid magyarázó bevezetés arról, miként igaz a Szinopszis kapcsán a régi refor- mátori alapelv, hogy a Szentírás önmagát magyarázza és az utószó az evangéliumok jellegzetességeiről és a különböző keletkezési elméletekről, kitől, mikor, hogyan jöttek létre ezek a bibliai könyvek. Ajánljuk minden bibliaolvasónak ezt a könyvet, mivel azonban az ára a másfélezer forintot is meghaladja, talán az lenne a tanácsos, ha a gyülekezeti könyvtárak szereznének be több példányt belőle és kölcsönöznék a gyülekezet tagjainak. Dr. Harmati Béla MINDEGYETEK EGY VAGYONT ÉR! (A nyíregyházi Evang. Kossuth L. Gimnázium tanulóinak tartott előadás nyomán, részlet.) Mindenki rendeltetéssel születik. Nem vaksorsra. A próbatételek is arra valók, hogy megedződjünk személyes küldetésünk mind jobb megtalálására és betöltésére. Istennek terve van mindegyikőtökkel - életeteknek annyira lesz hosszú távra is értelme, amennyire ez a vezércsillag vonz, s nem ettől elterelő indulatok űznek hamis fények felé. Egy életúthoz persze „ellátmány" is kell. Semmi izgalom, meglesz az is. Egyik példázatában Jézus hosszú útra induló úrhoz hasonlítja magát, aki három emberére 5, 2, illetve 1 tálentumot bíz rá, gazdálkodásra! A látszólag szűkösen ellátott „utolsó” erre elássa a hasznosításra kapott kincset, hiszen egyetlen tálentum egy jókora kupac arany: szédületes vagyon! Nektek is nagy kísértés lehet ez a lusta, rendeltetés-szabotáló „szerénykedés” azokkal az adományokkal, amelyeket jót munkáló kifejlesztésre adott és olthat még beletek a Krisztussal megjelent kegyelem. A tehetség az, amivel megajándékozottja valamit tehet (különben az a nyakára romlik). Isten „aranyemberei” lehettek! Ezt kell, lehet kibányásznotok magatokból, és bevetni szolgálatra. Ettől kap tartalmat s új, meg új lendületet az életetek! Dr. Bodrog Miklós mint a Szikláról letört kő, betölt- sük az elrendelt feladatot. A kavics szolgálata közben a letörés után is megmarad sziklának, anyaga nem változik, csak a mérete. Ne feledd, az ősi Isten-anyag, amiből vagy, amiből mindannyian vagyunk, megmásíthatatlanul kell, hogy éljen akkor is, ha feladatod teljesítésén fáradozol. így válhatsz szolgálataid közben élő kővé: kő-testvéreidde! összekapcsolódva helyed és feladatod van az Igazi Kőszikla szeretet- templomában. Itt egyesülhet újra minden kő - a durva, még csiszolatlan és a már gömbölyű - az ősi, a Kezdetben-volt Kősziklában. Zs. Adél MORZSÁK 1. Az orvos előszobájában sokan ültünk és betegségeinket beszéltük meg - írja egy beteg -, egyre élénkebben kiszínezve azokat. Lassan- lassan egyre rosszabbul éreztük magunkat, és mindinkább úrrá lett rajtunk az önsajnálkozás. Alig vettük észre a sarokban ülő nénikét, amíg egyikünk hozzá nem fordult, és megkérdezte tőle, hogy mi a baja. Az öreg hölgy eleinte kissé habozott, majd egy rettenetes és gyógyíthatatlan betegséget nevezett meg. Erre mindannyian elhallgattunk, és saját betegségünk hirtelen eltörpült, majd megállapítottuk, hogy mi még örülhetünk, mert eléggé jól vagyunk. Amikor rám került a sor, és bementem az orvoshoz, elmondtam neki az előszobában történteket. Az orvos mosolyogva mondta: „Igen, az anyám szeret kint ülni, és ilyen apró tréfákat csinálni. Sokszor elgondolkozom, vajon az ő gyógymódja nem többet segít-e a betegeimen, mint az enyém!" 2. 1860-ban a pesaróiak szobrot akartak állítani Rossininek. Mikor a művész megtudta ezt, a következő levelet intézte hozzájuk: „Inkább adjátok a szoborra szánt összeget a szegényeiteknek, és rendelkezzetek velem; én a nap bizonyos órájában fel fogok állni a talapzatra.” 3. Két kínai kuli vitatkozik, a vita egyre hevesebb lesz egy nagy tömeg közepette. Egy ott lévő idegen csodálkozik, hogy nem verekszenek össze. A kínai barátja megmagyarázza: az, aki először ütne, bebizonyítaná azt, hogy kifogyott az érvekből, és vesztes. 4. Az eszkimók általában jóked- vűek. Egy kanadai fiatalember írja: „Gyönyörű kirándulást tettem kutyaszánon, amikor egyszerre csak a vezérkutya felfordult és kimúlt. Siettem vissza a tulajdonoshoz, hogy kifejezzem sajnálatomat, és elmagyarázzam neki az esetet. Az eszkimó hangos hahotában tört ki. Mi olyan nevetséges? - kérdeztem megütközve. 0, csak elképzeltem a második kutya boldogságát, amikor átvette a vezetést -felelte vidáman az eszkimó." 5. Edisont nagy vacsorára hívták meg. Vacsora után a házigazda felemelte poharát, és a vendégek előtt méltatta Edison műveit, egészen a legtökéletesebb beszélőgépig. Az öreg feltaláló ezután felállt, és mosolyogva, gyengéden így szólt: „Köszönöm a házigazdának a szép méltatást, de ki kell őt javítanom. Isten találta fel a beszélőgépet, én csak az első olyat találtam ki, amit el is lehet zárni." Dr. Szenthelyi-Molnár István Cserkészkonferencia Soltvadkerten Általánosan tapasztalható tény, hogy országos viszonylatban a rendszerváltás után nagy lendülettel beindult cserkészcsapatok tevékenysége és szerepe alábbhagyott. A kezdeti lelkesedés után mostanra már sok csapat létszáma fogyott, sőt működésképtelenné vált. Mik lehetnek ennek a visszaesésnek az okai? Erre a kérdésre kerestünk választ, amikor tervbe vettük - immáron másodszor - egy vezetői konferencia megszervezését. Csapatunk, a soltvadkerti 884. számú Hunyadi János cserkészcsapat szerencsére nem küszködik komoly gondokkal. Az öt éve alig tíz fővel megalakult szervezet ma már több mint ötven cserkészt, kiscserkészt számlál, és folyamatosan gyarapodik - területileg is, mert működési területünket a szomszédos Tázlár falura is kiterjesztettük. Több keserű hangú levelet kaptunk, melyben a segítségünket kérték más csapatok: mit és hol rontottak el? Soltvadkerten rendeztük meg a konferenciát egyik októberi hétvégén „Cserkészetünk Margójára II.” címmel. A meghívottak regisztrálása után Káposzta Lajos esperes nyitóáhítatát hallhattuk. Ezt követően csapatunk parancsnoka, ifjt Káposzta Lajos tartott előadást, majd beszámolók hangzottak el a nyári táborok tapasztalatairól, a kiscserkészekkel való foglalkozások mikéntjéről. Egy jó nyári tábor megszervezése nem könnyű feladat; ehhez sok segítséget nyújthatnak más csapatok táborairól szóló előadások. Pataky József segédtiszt, a Magyar Cserkészszövetségtől hívott előadó Js^ mertette a Táborozási Szabályzatot, betekintést nyerhettünk a számítógép használatába egy cserkészcsapat életében. A rendezvény többi része a bugaci kulcsosházban került megrendezésre. A kulcsosház Szabó István kecskeméti piarista tanár kezelése alatt áll, aki szívesen rendelkezésre bocsátja a házat az érdeklődők számára. A ház busszal is megközelíthető. Elhangzottak szemelvények a nonprofit szektorról, vagyis hogy hogyan tud egy csapat támogatókat szerezni. Mik egy cserkészparancsnok társadalmi kötelezettségei és lehetőségei, hogyan tudott csapatunk megszervezni egy szüreti bált - az ellenünk irányuló bizalmatlanságok ellenére is -, mindezekről az előadások, vagy a vidám tábortűz után az egyes csapatok eszmecserét folytathattak. Előadások hangzottak el az új próbarendszerről és egy csapatról, amely új parancsnokot kapott. Természetesen nem maradhatott el a játék sem: este zseblámpával számháborút rendeztünk. Szombat este pedig a kulcsosházban rögtönzött misét Szabó István atya celebrálta. A konferencia lezárásaként Mácz István író olvasott fel műveiből, majd pedig az 1956-os forradalomról emlékeztünk meg - eredeti hanganyagot hallgatva. A következő konferenciát előreláthatólag 1995 tavaszán tartjuk, melyre minden érdeklődőt szeretettel várunk. Laczi Miklós
