Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-02-05 / 6. szám

Evangélikus Élet 1995. február 5. E0 jfc GYERMEKEKNEK I 0 K N K Laci bátyámmal jó együtt lenni. Ő nem olyan, mint a többi felnőtt, akik mindig csak azt mondják: „Ne nyúlj hozzá!” - meg hogy - „Te ebhez még kicsi vagy!” ő komolyan vesz, és mindig megengedi, hogy segítsek, még olyan izgalmas dologban is, mint az autószerelés. Pedig ha komolyan vesznek, ha megbíznak bennem, úgy érzem, az valósággal szárnyakat ad. Melletted szintén fontosnak érzem magam, Istenem, mert te is komoly feladatot bízol rám: Tovább adhatom mindazt a jót, amivel te ajándékoztál meg engem.. Én vagyok a kőszikla BIBLIAI „KI - KICSODA” Delila Az ótestámentumi Bírák könyvében olvashatunk a csodálatos erejű Sámsonról. Emberfeletti erejét Istennek köszönhette, mert még születése előtt az Úrnak szentelték őt szülei. Sámson „názír” volt. Ez azt jelenti, hogy fogadalom kötötte arra, hogy egy bizonyos időre Isten szolgálatára szenteli az életét. Ez azzal is járt, hogy megfogadta: nem iszik részegítő italt, és názírsága jeleként nem vágatja le a haját. A nagy haj tehát az Istennek tett fogada­lom jele volt, erejét pedig szintén ennek a kapcso­latnak köszönhette. Szülei intelme ellenére Sámson beleszeretett egy filiszteus leányba, Delilába. Abban az időben nagy volt az ellenségeskedés Sámson népe és a filiszteu- sok között. A filiszteusok mindent el is követtek, hogy rettegett ellenségük titkát megtudják, és vég­re megfosztva erejétől, legyőzhessék Sámsont. De­lila sokat gyötörte őt: mondja el neki ereje titkát. Többszöri hiábavaló próbálkozás után végül sike­rült megtudnia, hogy az erő forrása a názírság, a nyíratlan haj. Ekkor elárulta a filiszteusoknak, és egy éjszaka lenyírt az alvó Sámson hajából hét fürtöt. Ezután rárontottak az álmából ébredő, ere­jét vesztett férfira, megvakították, megkötözték és fogságba vitték. De Sámson fején nőni kezdett a haj, amit Delila levágott. S visszatért még egyszer az ereje. Amikor egy nagy lakomán a filiszteus ki­rály a régen rettegett, de most megvakított és ki­szolgáltatott ellenséget látványosság gyanánt mu­togatta vendégeinek, Sámson nekifeszült a ház oszlopának, és utolsó hőstettként rádütötte a palo­tát a íiliszteusokra. Isten Sámsont azért tette erőssé, hogy ezzel az adottságával népét védelmezze az ellenségtől. Már­pedig az Úr tervét és akaratát nem állíthatta meg ,Delila árulása. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Rakd sorba! Az itt látható négy képpel az a dolgotok, hogy kitaláljátok, melyik bibliai történetet ábrázolják. Ha erre rájöttetek, azt hiszem, akkor már nem okozhat gondot a képekkel kapcsolatos második kérésem: Rakjátok sorba őket úgy, ahogy az események a bib­liai leírás szerint egymást követik! Beküldendő, hogy melyik történet képeiről van szó, és persze kíváncsi vagyok az események helyes sor­rendjére is! Kérlek benneteket, hogy megfejtéseiteket a lap dá­tumát követő keddig adjátok postára! 1. 2. Kösd össze... ...a számokat 1- től 23-ig, és egy is­mert történet egyik jelenete fog kiraj­zolódni a vonalak nyomán. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi n. 359. Kövek hevernek szerteszét, akármerre nézel, mindig találsz né­hányat. Egyformák? Első látásra talán úgy tűnik, de ha jobban meg­figyeled, mind különböző: egy-egy kő mindig külön egyéniség. Egyik lapos - nyáron a vízpartokon mennyit kerestünk ilyeneket! Csak egy kő, mégis milyen lelkesen ját­szik vele a kisgyerek és a felnőtt, aki arra az egy pillanatra újra tíz, húsz, ötven év előtti önmaga lett. A másik kavics hegyes, még nem koptatta simára a patak, a folyó vize, talán csak tegnap, vagy a múlt héten tört le a Nagy Sziklá­ról. Hogy miért vesztegetek ennyi szót a kövekre, kavicsokra? Na­gyon kedvesek számomra ezek a szikladarabok, melyek - habár ha­lottnak látszanak - mégis élővé válhatnak tenyerünk melegétől, és a nyári napban visszakacsintanak ránk. Talán ezért van az, hogy ha nyáron egy tó mellett szétszórt, vagy télen a hó alól kikandikáló köveket látok, mindig emberek jutnak eszembe. Éppúgy nincs belőlük kettő egy­forma, mint ahogy mi, emberek, gyerekek és felnőttek, lányok és fiúk, rokonok és ismeretlenek, kü­lönbözünk egymástól. A köveket a Nagy Szikla gyermekeiként szere­ti, és ugyanúgy szeret minket Isten, a mi Kősziklánk. A kis kavics, amit a kezemben tartok, valamikor az Ősi Szikla ré­sze volt. Miután már megerősö­dött, „felnőtt”, megtapasztalta a nappal forróságát és az éjszaka hű­vösét, búcsút mondott a Sziklá­nak, és saját útjára indult. Csak később tudta meg, látta világosan, nem hiába tört le. Feladat vár rá, házak épülnek majd, amikben ő is egy kő lesz, talán éppen sarokkő, amin a ház nyugszik. Persze, az is lehet, hogy csak egy rést fog kitöl­teni - de ha a rés megmaradna, összedőlne a ház. Aztán az is lehet, hogy más feladatot kap. Miután teljesen felaprózódik, és homokká válik, a játszótéren homokvárat építenek belőle a gyerekek, vagy éppen homokórába töltve emlé­keztet minket az idő múlására. Mi, emberek, tanulhatunk a kö­vektől. Istenünk, az Igazi és Erős Kőszikla magához ölelve nevel, és készít fel minket a szolgálatra. Gyermekként, az Ő gyermekeiként edz és erősít minket mindennapi, apróbb-nagyobb kísértésekkel, próbákkal és feladatokkal. Ha kell, fényit is, de mindezt szeretet­tel teszi, és ölelése nem gyengül. Aztán, ha úgy érzi, eljött az ideje, akkor elküld. Elküld, de nem elta­szít; egy eltéphetetlen kapocs, egy köldökzsinór mindig marad. A vi­lágba, az emberek közé küld, hogy „Rendbe szedett” evangélium SZINOPSZIS Máté, Márk, Lukács és János evangéliumának párhuzamos szövege í®3 K'ADJA A MAGYAR BIBUATARSULAT MEGBÍZÁSÁBÓL A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ KÁLVIN JÁNOS KIADÓJA BUDAPEST, 1994 Érdekes és hasznos könyv került kiadásra karácsony előtt a Magyar Biblia­társulat megbí­zásából. Görö­gös címe nem mond sokat első hallásra vagy lá­tásra. Szinopszis, azaz „együttné- zés”, az Újszö­vetség négy evan­géliumának párhuzamos szövege az 1990-ben megjelent javított új fordítás alapján. Tizen­nyolc fejezetben 367 téma felosztásában kíséri végig a könyv a négy evangélista, Máté, Márk, Lukács és János írása szerint mindazokat az eseményeket, amik Jézus születése, élete, szenve­déstörténete, halála és feltámadása körül történ­tek. Bibliaolvasás közben mindnyájunknak feltű­nik, hogy az evangéliumok szerzői nem egyfor­mán, nem ugyanazzal a szándékkal és nem ugyanabban a stílusban írtak. Vannak esemé­nyek, tanítások, amelyek mind a négyüknél megtalálhatók, de akad olyan közlés is, amelyik csak egyiküknél van meg. Máté például inkább zsidó és zsidó-keresztyén olvasókra számít, ezért idézi gyakran az Ószövetséget. Márk pogány- keresztyén olvasókörre célzott. Lukács, aki könyve elején pontosan beszámol, kinek és mi­ért ír, valószínűleg úgy gyűjtötte össze anyagát, hogy ismerte már Márk írását. János, aki szem­tanúként ír Jézus működéséről, eltér a három másik, ún. szinoptikus evangéliumtól, filozófiai mélységekbe és magasságokba bocsátkozva. Mai kiadású Bibliáinkban ott vannak az egyes szakaszok fölött a párhuzamos helyek utalásai. A Szinopszis azt jelenti, hogy amit az evangéliu­mok párhuzamos közléseiből csak külön kere­séssel lehetne összehasonlítani, itt, ebben a könyvben egymás mellett olvashatjuk. Az evan­géliumok szövege „rendbe szedve” kerül elénk. Örömmel üdvözöljük Tarr Kálmán bibliatár­sulati főtitkár kezdeményezését, hogy mind­azoknak, akik olvassák és tanulják a Szentírást, ilyen kiváló segédkönyvet adott a kezébe, ma­gyar nyelven először. Kurt Aland professzor (Németországban) négy-evangéliumos szinopszi­sa 1963-ban jelent meg és ennek nyomán ké­szült a magyar kiadás. Hasznos a rövid magyarázó bevezetés arról, miként igaz a Szinopszis kapcsán a régi refor- mátori alapelv, hogy a Szentírás önmagát ma­gyarázza és az utószó az evangéliumok jellegze­tességeiről és a különböző keletkezési elméletek­ről, kitől, mikor, hogyan jöttek létre ezek a bib­liai könyvek. Ajánljuk minden bibliaolvasónak ezt a köny­vet, mivel azonban az ára a másfélezer forintot is meghaladja, talán az lenne a tanácsos, ha a gyülekezeti könyvtárak szereznének be több pél­dányt belőle és kölcsönöznék a gyülekezet tag­jainak. Dr. Harmati Béla MINDEGYETEK EGY VAGYONT ÉR! (A nyíregyházi Evang. Kossuth L. Gimnázium tanulóinak tartott előadás nyomán, részlet.) Mindenki rendeltetéssel születik. Nem vaksorsra. A próbatételek is arra valók, hogy megedződjünk személyes küldetésünk mind jobb megtalálására és betöltésére. Isten­nek terve van mindegyikőtökkel - életeteknek annyira lesz hosszú távra is értelme, amennyire ez a vezércsillag vonz, s nem ettől elte­relő indulatok űznek hamis fények felé. Egy életúthoz persze „ellát­mány" is kell. Semmi izgalom, meglesz az is. Egyik példázatában Jézus hosszú útra induló úrhoz ha­sonlítja magát, aki három emberé­re 5, 2, illetve 1 tálentumot bíz rá, gazdálkodásra! A látszólag szűkö­sen ellátott „utolsó” erre elássa a hasznosításra kapott kincset, hi­szen egyetlen tálentum egy jókora kupac arany: szédületes vagyon! Nektek is nagy kísértés lehet ez a lusta, rendeltetés-szabotáló „sze­rénykedés” azokkal az adomá­nyokkal, amelyeket jót munkáló kifejlesztésre adott és olthat még beletek a Krisztussal megjelent ke­gyelem. A tehetség az, amivel megaján­dékozottja valamit tehet (külön­ben az a nyakára romlik). Isten „aranyemberei” lehettek! Ezt kell, lehet kibányásznotok magatokból, és bevetni szolgálatra. Ettől kap tartalmat s új, meg új lendületet az életetek! Dr. Bodrog Miklós mint a Szikláról letört kő, betölt- sük az elrendelt feladatot. A kavics szolgálata közben a letö­rés után is megmarad sziklának, anyaga nem változik, csak a mérete. Ne feledd, az ősi Isten-anyag, amiből vagy, amiből mindannyian vagyunk, megmásíthatatlanul kell, hogy éljen akkor is, ha feladatod teljesítésén fá­radozol. így válhatsz szolgálataid közben élő kővé: kő-testvéreidde! összekapcsolódva helyed és felada­tod van az Igazi Kőszikla szeretet- templomában. Itt egyesülhet újra minden kő - a durva, még csiszolat­lan és a már gömbölyű - az ősi, a Kezdetben-volt Kősziklában. Zs. Adél MORZSÁK 1. Az orvos előszobájában sokan ültünk és betegségeinket beszéltük meg - írja egy beteg -, egyre élén­kebben kiszínezve azokat. Lassan- lassan egyre rosszabbul éreztük magunkat, és mindinkább úrrá lett rajtunk az önsajnálkozás. Alig vet­tük észre a sarokban ülő nénikét, amíg egyikünk hozzá nem fordult, és megkérdezte tőle, hogy mi a baja. Az öreg hölgy eleinte kissé habo­zott, majd egy rettenetes és gyó­gyíthatatlan betegséget nevezett meg. Erre mindannyian elhallgat­tunk, és saját betegségünk hirtelen eltörpült, majd megállapítottuk, hogy mi még örülhetünk, mert elég­gé jól vagyunk. Amikor rám került a sor, és bementem az orvoshoz, elmondtam neki az előszobában történteket. Az orvos mosolyogva mondta: „Igen, az anyám szeret kint ülni, és ilyen apró tréfákat csi­nálni. Sokszor elgondolkozom, va­jon az ő gyógymódja nem többet segít-e a betegeimen, mint az enyém!" 2. 1860-ban a pesaróiak szobrot akartak állítani Rossininek. Mikor a művész megtudta ezt, a következő levelet intézte hozzájuk: „Inkább adjátok a szoborra szánt összeget a szegényeiteknek, és rendelkezzetek velem; én a nap bizonyos órájában fel fogok állni a talapzatra.” 3. Két kínai kuli vitatkozik, a vita egyre hevesebb lesz egy nagy tömeg közepette. Egy ott lévő idegen cso­dálkozik, hogy nem verekszenek össze. A kínai barátja megmagya­rázza: az, aki először ütne, bebizo­nyítaná azt, hogy kifogyott az ér­vekből, és vesztes. 4. Az eszkimók általában jóked- vűek. Egy kanadai fiatalember írja: „Gyönyörű kirándulást tettem ku­tyaszánon, amikor egyszerre csak a vezérkutya felfordult és kimúlt. Si­ettem vissza a tulajdonoshoz, hogy kifejezzem sajnálatomat, és elma­gyarázzam neki az esetet. Az eszki­mó hangos hahotában tört ki. Mi olyan nevetséges? - kérdeztem megütközve. 0, csak elképzeltem a második kutya boldogságát, ami­kor átvette a vezetést -felelte vidá­man az eszkimó." 5. Edisont nagy vacsorára hívták meg. Vacsora után a házigazda fel­emelte poharát, és a vendégek előtt méltatta Edison műveit, egészen a legtökéletesebb beszélőgépig. Az öreg feltaláló ezután felállt, és mo­solyogva, gyengéden így szólt: „Köszönöm a házigazdának a szép méltatást, de ki kell őt javítanom. Isten találta fel a beszélőgépet, én csak az első olyat találtam ki, amit el is lehet zárni." Dr. Szenthelyi-Molnár István Cserkészkonferencia Soltvadkerten Általánosan tapasztalható tény, hogy országos viszonylatban a rendszerváltás után nagy lendület­tel beindult cserkészcsapatok tevé­kenysége és szerepe alábbhagyott. A kezdeti lelkesedés után mostan­ra már sok csapat létszáma fo­gyott, sőt működésképtelenné vált. Mik lehetnek ennek a visszaesés­nek az okai? Erre a kérdésre kerestünk vá­laszt, amikor tervbe vettük - im­máron másodszor - egy vezetői konferencia megszervezését. Csa­patunk, a soltvadkerti 884. számú Hunyadi János cserkészcsapat sze­rencsére nem küszködik komoly gondokkal. Az öt éve alig tíz fővel megalakult szervezet ma már több mint ötven cserkészt, kiscserkészt számlál, és folyamatosan gyarapo­dik - területileg is, mert működési területünket a szomszédos Tázlár falura is kiterjesztettük. Több ke­serű hangú levelet kaptunk, mely­ben a segítségünket kérték más csapatok: mit és hol rontottak el? Soltvadkerten rendeztük meg a konferenciát egyik októberi hétvé­gén „Cserkészetünk Margójára II.” címmel. A meghívottak re­gisztrálása után Káposzta Lajos es­peres nyitóáhítatát hallhattuk. Ezt követően csapatunk parancsnoka, ifjt Káposzta Lajos tartott elő­adást, majd beszámolók hangzot­tak el a nyári táborok tapasztala­tairól, a kiscserkészekkel való fog­lalkozások mikéntjéről. Egy jó nyári tábor megszervezése nem könnyű feladat; ehhez sok segítsé­get nyújthatnak más csapatok tá­borairól szóló előadások. Pataky József segédtiszt, a Magyar Cser­készszövetségtől hívott előadó Js^ mertette a Táborozási Szabályza­tot, betekintést nyerhettünk a szá­mítógép használatába egy cser­készcsapat életében. A rendezvény többi része a bu­gaci kulcsosházban került megren­dezésre. A kulcsosház Szabó István kecskeméti piarista tanár kezelése alatt áll, aki szívesen rendelkezésre bocsátja a házat az érdeklődők számára. A ház busszal is megkö­zelíthető. Elhangzottak szemelvé­nyek a nonprofit szektorról, vagyis hogy hogyan tud egy csapat támo­gatókat szerezni. Mik egy cser­készparancsnok társadalmi kötele­zettségei és lehetőségei, hogyan tu­dott csapatunk megszervezni egy szüreti bált - az ellenünk irányu­ló bizalmatlanságok ellenére is -, mindezekről az előadások, vagy a vidám tábortűz után az egyes csapatok eszmecserét folytathat­tak. Előadások hangzottak el az új próbarendszerről és egy csa­patról, amely új parancsnokot kapott. Természetesen nem maradha­tott el a játék sem: este zseblámpá­val számháborút rendeztünk. Szombat este pedig a kulcsosház­ban rögtönzött misét Szabó István atya celebrálta. A konferencia lezárásaként Mácz István író olvasott fel művei­ből, majd pedig az 1956-os forra­dalomról emlékeztünk meg - ere­deti hanganyagot hallgatva. A következő konferenciát előre­láthatólag 1995 tavaszán tartjuk, melyre minden érdeklődőt szere­tettel várunk. Laczi Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom