Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-11-05 / 45. szám
Zsinati Híradó 1995. november.^-. TÖRVÉNY AZ EGYHÁZI GYŰJTEMÉNYEKRŐL * Múzeum az egyház? I. Az egyházi gyűjteményekről általában A Gyűjteményi Tanács 1.1. A Magyarországi Evangélikus Egyház önkormányzati szervei, intézményei és egyesületei (a továbbiakban egyházi szervezetek) az érvényes állami jogszabályokkal összhangban könyvtárat, levéltárat, múzeumot, egyházművészeti és egyháztörténeti gyűjteményt (a továbbiakban gyűjtemények) alapíthatnak és tarthatnak fenn. I. 2. A Magyarországi Evangélikus Egyházban a gyűjteményeket az Országos Közgyűlés által létrehozott Gyűjteményi Tanács szakmailag felügyeli és munkájukat összehangolja. A Gyűjteményi Tanács országos bizottságként működik. Elnökét és tagjait az Országos Közgyűlés választja, felügyeli és rendszeresen beszámoltatja. 1.3. A Magyarországi Evangélikus' Egyház Evangélikus Országos Könyvtárat, Evangélikus Országos Levéltárat és Evangélikus Országos Múzeumot tart fenn (a továbbiakban országos gyűjtemények). Ezek az intézmények az országos egyházi költségvetésen belül működnek, vezetőiket pályázat alapján, a Gyűjteményi Tanács ajánlásával az Országos Közgyűlés nevezi ki, a beosztottakat az Országos Közgyűlés által meghatározott álláshelyre a vezető alkalmazza. Az országos gyűjtemények vezetői hivatalból tagjai a Gyűjteményi Tanácsnak, ezen felül ellátják szakterületük országos gondozását és szakmai felügyeletét. Az ágazatvezetők munkáját az egyházmegyei gyűjteményi előadók segítik. I. 4. Egyházi szervezetek összevonása, társítása, megszűnése esetén a jogutód szervezet köteles gondoskodni a gyűjtemények elhelyezéséről és gondozásáról. Ilyen esetekben, valamint a gyűjtemények vezetőjének változása esetén a gyűjteményi anyagok átadása a felettes egyházi vezetés szakszerű felügyelete mellett történik. 1.5. Az egyházi gyűjtemények szervezeti felépítését, feladatait, működésük rendjét ágazatonként országos szabályrendelet rögzíti. I. 6. Az egyház számára különösen jelentős gyűjtemények esetében a Gyűjteményi Tanács javaslatára az Országos Közgyűlés kezdeményezheti az országos főhatóságnál a szakgyűjteménnyé minősítést. Ez vonatkozik az értékes és jelentős tárgyak, illetve gyűjtemények egy részének védetté nyilvánítására is. A szakgyűjteményekre, védett tárgyakra vonatkozó kérdéseket (kezelés, megőrzés, selejtezési, elidegenítési tilalom, a hozzáférhetőség biztosítása stb.) országos szabályrendelet határozza meg. I. 7. A gyűjtemények működtetéséről a fenntartó egyházi szervezet-gondoskodik. . . . t . 7-v, ***‘ -tíílsfí VTTW»Öt ÍP&/- iít.V'l II. Az egyházi könyvtárakról II. 1. A Magyarországi Evangélikus Egyház könyvtári ágazatát az egyházi szervezetek által fenntartott és működtetett könyvtárak képezik. II. 2. Az egyházi könyvtárak fő feladatai: gyűjtik, őrzik, gondozzák, feltárják és hozzáférhetővé teszik a magyar evangélikusság múltjára és jelenére, általában a keresztyén és különösen a lutheránus egyházakra és az egyetemes protestantizmusra vonatkozó - elsősorban nyomtatásban megjelent - irodalmat. II. 3. Az egyházi intézmények állományukat (könyvek és egyéb ismerethordozók) profiljuknak és az egyházi érdekeknek megfelelően gyarapítják. n. 4. Az evangélikus könyvtárak szakmai felügyeletét az Evangélikus Országos Könyvtár igazgatója, mint könyvtári ágazatvezető látja el. Javaslatára - indokolt esetben - egy-egy fenntartó szerv könyvtárának szükségleteire központi anyagi támogatást kaphat. II. 5. Az evangélikus könyvtárak működésük során együttműködnek a többi hazai könyvtárral, és tekintetbe veszik a hatályos rendeleteket, az ágazati minisztérium könyvtári kezdeményezéseit és javaslatait. III. Az egyházi levéltárakról III. 1. A Magyarországi Evangélikus Egyház szervezetei egyházi levéltárakban gyűjtik, őrzik, gondozzák és a kutatás számára hozzáférhetővé teszik azokat az egyházi és más eredetű, és az egyházi történetírás szempontjából fontos forrásanyagokat, amelyek az egyes egyházi szervezetekben keletkeztek, illetve amelyeket egyházi vagy magánszemélyek az egyház számára irathagyatékként átadtak. III. 2. A fenti céllal a Magyarországi Evangélikus Egyház országos feladatkörrel központi levéltárat - Evangélikus Országos Levéltár - tart fenn. Az országos levéltár gyűjtőköre: az országos egyház, az egyház- kerületek, egyházmegyék hivatalainak, az egyházi oktatási és más intézmények, valamint az egyházi tisztségviselők és más személyek iratainak gyűjteménye. in. 3. Az evangélikus levéltárak szakmai felügyeletét az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója, mint levéltári ágazatvezető látja el. Javaslatára - indokolt esetben - egy-egy fenntartó szervezet a levéltár működtetésére a Magyarországi Evangélikus Egyháztól anyagi támogatást kaphat. UI. 4. Az evangélikus egyházi levéltárak munkájuk során együttműködnek a többi hazai levéltárral, és tekintetbe veszik a hatályos jogszabályokat, az ágazati minisztérium levéltári kezdeményezéseit és javaslatait. IV. Az egyházi múzeumokról IV. 1. Az Evangélikus Országos Múzeum a Magyarországi Evangélikus Egyház egész területére kiterjedő illetékességgel rendelkező tudományos intézmény. Gyűjtőkörét a magyar és egyetemes egyháztörténet, a szakrális művészet és a művelődéstörténet tárgyi, írásos, nyomtatott és audiovizuális emlékei képezik. IV 2. A nagyobb és értékesebb - a múzeumi feltételeknek megfelelő - egyházi gyűjtemények a Művelődési és Közoktatási Minisztérium engedélyével múzeummá fejleszthetők. IV. 3. Az országos múzeum feladata a gyülekezetek, a közegyház, az oktatási és más intézmények vagy a saját tulajdonában és őrzésében levő kultikus és egyéb jellegű műtárgyak regisztrálása, feldolgozása, karbantartásának szakmai felügyelete, valamint azok egy részének állandó yagyf^őszpfá kiállításon való bemutatása. IV. 4. A muzeális értékű gyűjtemények szakmai felügyeletét az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója, mint múzeumi ágazatvezető látja el. IV. 5. Az országos múzeum az értékes gyűjteményekkel rendelkező egyházi szervezetekben központi támogatással is elősegítheti helytörténeti egyházi értékek gondozását, bővítését és a nyilvánosság számára kiállításon való bemutatását. Vannak, akik szerint az egyház idejétmúlt, elavult dolog. Lenin szerint az egyház fogatlan vénasszony, nem kell fojtogatni, elpatkol magától is. Ügy látszik, tévedett. - Vannak, akik szerint az egyház fő érdeme a társadalom, a művelődés, a művészet, a kultúra, a történelem formálása. Valóban, a mustármagból égig érővé nőtt fa lombja közt az ég madarai fészkelnek és hangicsálnak. - De az emberhez méltó erkölcs és az áldozatos szeretet is csak gyümölcse az evangéliumnak. Ezt a gyümölcsöt az igehirdetés (és a szentségek nyújtása) által támasztott és táplált hit termi. A gyökér: Jéziis küldő parancsa. A cél: tanítvánnyá, Krisztus országa örökösévé tenni minden népet. A gyökértől elvágva a hajtás elszárad. Nemcsak a magot rejtő, tápláló gyümölcs vész el, hanem a levegőt frissítő, árnyat adó lomb is. Magyar hazánk történetében a keresztyénség lombosító és gyümölcstermő hatása döntő; evangélikus egyházunké pedig küzdelmes sorsát és számarányát meghazudtolja. Sáfársá- gunk felelőssége kiterjed azokra az írásokra és tárgyakra, melyeket az egyháztörténet: a hitélet, az iskolák, az egyházi művészet termett, amelyek a jövőt is formálják. Múltunk ismerete és megbecsülése nélkül csak félig érthetjük jelenünket és kétséges a jövőnk. - Ezért kellett egyházi törvényt alkotni egyházunk könyvtári, levéltári és múzeumi gyűjteményeiről. Hiszen a bennük őrzött értékek a nemzeti kultúra pótolhatatlan kincsei; nemcsak az evangélikus, de a magyar önismeretnek is nélkülözhetetlen forrásai. A zsinat a Jancsó Kálmánná elnökletével a 6. sz. nevelési-oktatási szakbizottság által alaposan előkészített javaslatot szinte változatlanul emelte törvénnyé. Viszont Benczúr László építész kezdeményezésére fölismerte a zsinat, hogy a használatban lévő épített dolgok: oltárok, szószékek, keresztelőkutak, templomok, iskolák, egyházi célt szolgáló épületek megőrzésével és hasznosságával is kell foglalkozni. A jövőben dől el, hogy az erről készítendő fejezet menynyiben lesz a most hozott törvény része, s mennyiben a gazdálkodásról hozandóé. A feladat megoldására létrejött a kezdeményező vezetésével az egyházi épületek és műemlékek albizottsága. A szőlőt metszeni szokás, hogy lombja ne vonja el az erőt a terméstől. A gyümölcsöt trágyázni kell. - Az egyházi, gyűjtemények nem arra valók, hogy elvonják az erőt az egyház alaptevékenységétől. S ha századunknak már első felében is kevés volt az erőnk könyvtár, levéltár és múzeum korszerű és szakszerű fenntartására, második felében pedig az állam inkább rátenyerelt, mint segített - most joggal várjuk el, hogy a kulturális támogatásnak ne legyen föltétele az, amit épp a kulturális támogatás tehetne lehetővé. Az országos gyűjtemények (az Evangélikus Országos Könyvtár és az Evangélikus Országos Levéltár az Üllői úton, az Evangélikus Országos Múzeum a Deák téren) nem minden. Működő gyülekezetek, el- néptelenített egyházak épületei és többé-kevésbé evangélikus tudatú családok számos kincs őrzői. Olykor nedvesség, penész, egér fenyeget pótolhatatlan értékeket. Nem szólva a vétkes tudatlanságból történő jóhiszemű károkozás, elidegenítés, szakszerűtlen kiselejtezés veszélyéről. Ugyanakkor a gazdasági és erkölcsi bajok miatt fokozottan kell a lopás ellen is védekezni. A nemzeti értékek megőrzéséhez elvárt nemzeti segítség persze nem szünteti meg a ke- resztyénségüket komolyan vevők felelősségét, az anyagi áldozat szükségét. Az Ószövetség népe, az őskeresztyénség, a középkori egyház tizedet gyakorolt. Kisegy- házak, de történeti egyházak hívő tagjai is megteszik ugyanezt. Ha valaki nem akar közös kalapba tenni, az szomorú jelenség, de akkor is van módja a határozott célú adakozásnak. Az egyház nem múzeum, de múltja nem Csáky szalmája! Hitvány madár az, ki fészkét rú- títja! Dr. Zsigmondy Árpád A zsinat 19. ülésszaka 1995. november 3-án, pénteken de. 10 órától november 4-én, szombaton du. 4 óráig tart. Az ülésszak várható tárgyalási feladata: I., Az egyház jogalkotásáról” című törvény részletes vitája. 2. „Az egyház kapcsolatai” című törvény részletes vitája. 3., A Magyarországi Evangélikus Egyház területi beosztása”. Előzetes vita az egyházmegyék alaprendszerérői. 4. A gazdasági-sáfársági törvény általános vitája. 5. Az egyházi épületek, műemlékek kérdésének előzetes vitája. Első alkalommal a zsinaton Hogyan látom a zsinat munkáját? Plesovszki Zsuzsanna PLESOVSZKI ZSUZSANNA vagyok, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium tanára. 1993-ban az oktatási intézmények képviselői közt választottak a Zsinat póttagjává. A jelen ülésszak az, amikor először veszek részt az Országos Evangélikus Egyház Zsinatának munkájában. Korábban már voltak információim a törvény-előkészítésről, így felelősségteljesnek és jövőre nézve nagy jelentőségűnek érzem az itt történteket. Számomra különösen az oktatást és a gyülekezetei konkrétan érintő törvények tartalmi kérdései az érdekesek, de figyelemmel kísérem az egyéb területekét is, hiszen valójában ezek elválaszthatatlanok egymástól. A bizalmat megköszönve igyekszem tudásom legjavával, eddig szerzett szakmai tapasztalatommal, s őszinte hittel segíteni az itt folyó munkát, kérve Istent, hogy adjon mindenkinek ehhez sok kitartást és termékeny gondolatokat. Dr. Németh Ede * Kemenesalján, Nagysimonyiban születtem, 1933-ban. 1945-49-ben a soproni Líceum diákjaként, majd egyetemi éveim alatt a soproni gyülekezetben éltem. 1958-tól a Lenti Misszió, 1964-től a zalaegerszegi gyülekezet presbitere voltam. Presbiteri szolgálatom 36 éve alatt a szórványban élők, a szórványgyülekezet összefogása, megtartása a legfontosabb feladatok közé tartozott. Zsinati póttagságomat is a szórvány testvérekért vállalt szolgálatnak tekintem. Részvételemmel a Zsinat határozatképes, gyorsuló munkájához szeretnék hozzájárulni. Dr. Németh Ede * Budapesten végeztem a Teológiát. 1966-ban avattak lelkésszé. Segédlelkészként nyolc évet szolgáltam a Déli Egyházkerület Püspöki Hivatalában. Közben egy évet Halléban töltöttem ösztöndíjasként. Gyulán és szórványaiban szolgáltam 1989- ig. Azóta a Budapest-Angyalföldi gyülekezet lelkésze vagyok Külön megbízásként a Diakóniai Osztály ügyvivő lelkészi feladatát is ellátom. A Zsinatra, mint a Déli Kerület póttagja, egy napra kaptam behívást. A lfj. Kendeh György zsinati munkában azt látom a legfontosabbnak hogy a készülő - és már elkészült - törvények egész egyházunk egységét, közös szolgálatát segítsék és erősítsék Úgy gondolom, hogy nem lehet az a cél, hogy mindenáron változtassuk meg azt, ami eddig volt; sőt ami jó és az egységet munkálta, azt meg kell tartani a jövő számára is. Ezért igyekszem munkálkodni szolgálati területeimen is, és ha újra behívást nyerek a Zsinaton is. IQ. Kendeh György Zsinati tagságomat életre szóló élménynek és megtiszteltetésnek tartom. Az ezzel járó felelősségemet nem utolsósorban a rendszeres jelenléttel, felkészüléssel kívánom - önmagámnak is - tanúsítani. A 3. sz. szakbizottság tagjaként eddig kb. 30 napot töltöttem bizottsági üléseken. Hogyan látom a zsinat munkáját? Számosán évek óta rengeteg időt, szellemi energiát fordítanak az új törvény kimunkálására, az előkészítő anyagok, javaslatok, tanulmányok készítésére, hogy a plenáris ülések munkája mind gördülékenyebb lehessen. Jelentős a száma viszont az olyan zsinati tagoknak is, akik nagyon sokat vannak távol, vagy egy-egy ülésszakon csak néhány órát töltenek ott. Kérdéses, hogy ezt az esetek egy részében meg lehetne-e kellően indokolni? A késői vagy elmaradt lemondások a póttag behívását is lehetetlenné teszik. Fájdalmas élmény és érzés a határozatképtelenség miatti időveszteség. Nem kevésbé fájdalmas ebben a testületben a túlérzékenység, sértődés, illetve ennek indokolatlan provo- kálása. Ez nem egy esetben a zsinati tagságról való leköszönést eredményezte. Vannak törekvések, amik érzékelhetően személyek, magasabb tisztséget viselők oly módon való korlátozására irányulnak, ami idegen magyar evangélikus hagyományainktól. Számomra kifejezetten örömteli volt a zsinat 2, 26, 36 arányú döntése, ami a püspöki tisztség ciklikussága ellen foglalt állást. Semmi sem indokolja 1995-ben, hogy egyházunk vezetőire úgy tekintsünk, mint Teli Vilmos Gessler kalapjára. A kalapok ugyanis sajátunk, amit magunk tettünk a fejünkre. Dr. Nagy János tiszti főorvos, a Vasi Egyházmegye zsinati küldötte t
