Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-11-05 / 45. szám

Zsinati Híradó 1995. november 5. ELEVEN VITA A „0”-DIK VÁLTOZATRÓL Az első zsinati vita a területi beosztásról ■ Formálódik a „médiatörvény” Többen vakmerő vállalkozásnak ítélték, hogy a Zsinat egyházi „mé­diatörvény” előkészítésével bízta meg a 11. számú, hivatalos nevén „Tájékoztatási eszközök” bizottsá­got akkor, amikor a Parlament évek óta képtelen tető alá hozni a médiatörvényt. Tény, hogy az egy­házi törvényhozás számos ponton figyelembe kell, hogy vegye az álla­mi törvényeket, de ugyanakkor nem lehet csupán függvénye an­nak. Nekünk akkor is meg kell kez­denünk az egyházi médiaszolgálat törvényi kereteinek kiformálását, ha még tart a politikai kötélhúzás a parlamenti médiatörvény körül. Az egyházi „médiatörvény” ter­vezete, melynek hivatalos címe: „A tömegtájékoztatás eszközei az egyház szolgálatában”, a követke­ző bevezető sorokkal közelít a té­mához: tyA Magyarországi Evangéli­kus Egyház a kultúrparancs (IMóz 1, 28), valamint a missziói parancs értelmében, a reformátori örökség szellemében felhasználja a korszerű technika eszközeit, az írott és elekt­ronikus sajtót szolgálata betöltésé­ben. ” A törvénytervezet úgynevezett „0”-dik változatának előterjeszté­sét követő eleven hozzászólások hosszú sora igazolta, hogy ideje volt megkezdeni a közös, felelős gondolkodást erről a „kényesnek” mondott témáról is. A következőkben szeretnék egy kis ízelítőt adni, mely kérdésekhez szóltak hozzá a legtöbben, milyen irányba kell tovább gondolkozni és dolgozni ezen az izgalmas terüle­ten. A törvénytervezet első fejezete az írott sajtó szolgálatát igyekszik szabályozni. Ebben körvonalazó­dik egyfajta „hivatalos” evangéli­kus egyházi lap szükségessége. A hozzászólók többsége nem kérdő­jelezte meg a törvénytervezet azon igényét, miszerint kell egy lap, mely „tükrözi a Magyarországi Evangélikus Egyház mértékadó ál­láspontját aktuális kérdésekben...” Abban viszont már eltértek a véle­mények, Jiogy ez esetleg akár a je­lenlegi „országos evangélikus heti­lap”, az „Evangélikus Elet” is le­hetne. Többen úgy vélték, hogy ennek néplapnak kell maradnia. Inkább egy külön hivatalos köz­löny indítása lenne szükségszerű, ahol helyet kaphatnának egyhá­zunk hivatalos állásfoglalásai, do­kumentumai. A „0”-dik változat két bizottság felállítását tervezi: Sajtó Thnács és Média Bizottság. Egyik az írott saj­tót, beleértve a könyvkiadást is, másik az elektronikus sajtót fel­ügyelné. (Ilyen bizottságok „többé- kevésbé” ma is működnek...) Meg­szívlelendő volt az a hozzászólás, mely féltette a konkrét munkát a sok bizottságtól. Másrészt elhang­zott az is, hogy a médiavilágban is szükséges egyfajta szakosodás, nem érthet mindenki mindenhez... Jó volt, hogy hangot kapott az a meggyőződés, hogy az egész ügyet gyülekezeti szintre is kell bontani. Maga a törvénytervezet is foglal­kozik a gyülekezeti médiaszolgálat lehetőségével, de lehet, hogy ezt még hangsúlyosabban kellene nemcsak lehetővé tenni, hanem, amennyire ez lehetséges, törvényi segítséggel támogatni is. Ennek egyik konkrét megnyilvánulása le­hetne olyan országos pályázat ki­A zsinat egyik legjelentősebb kérdése a szabályszerű, sikeres, törvényes befejezhetőség. Újra és újra számba kell vennünk, hogy egyes törvények hatókörének, előkészítettségi szintjének növelé­se, a zsinati munka ügyrendjének fejlesztése mennyiben veszélyezte­ti az 1997. év első felében szüksé­ges lezárást. A 19. ülésszak szinte rendkívüli összehívása erőteljesen enyhíti bár a bukás veszélyét, még­is tudatosan kell mérlegelnünk, részletesen vizsgálnunk a zsinati időtartam biztos betartásának fel­tételeit. A mögöttünk levő négy év mun- kaüteme, teljesítményi jellegrajza s az elvégzett törvényalkotás eddi­gi teljesítménye azt mutatja, hogy nagyon valószínű a befejezés sike­re. A zsinati tagságról, póttagság­ról való lemondások következmé­nye azonban nagyon veszélyes le­het. Vannak természetesen nagyon következetes, jól megfontolt le­mondások. Néha - különösen ha­talmas zsinati teljesítmény után - ezek jól megérthetők. Gyakran zsinati szempontból pontosan nem is értelmezhetőek, mégis mutatják azt a váratlan igényes színvonalat, amit egyházunkban „a zsinati ese­mény” képvisel. Értékes példája ezeknek dr. Hafenscher Károfynak, a Pesti Egyházmegye egyik lelkészi küldöttének, a Teológiai Bizottság elnökének lemondó levele. írása, melyen a helyi médiaszolgá­lathoz (gyülekezeti lapok stb.) le­hetne anyagi támogatást igényelni. Elhangzottak olyan ötletek is, melyek talán most még álomnak tűnnek, de lehet, hogy holnapra már megvalósítható tervekké vál­nak. Ilyen egy önálló evangélikus /kiadó és nyomda felállítása, evan- ' gélikus antikvárium megnyitása stb. Végül nem egyfajta „kötelező udvariasság” íratja le velem a ké­rést: hálásak lennénk, ha minél több Olvasónk, aki maga is „fo­gyasztója” egyházunk médiaszol­gálatának, őszintén leírná elvárá­sait, ötleteit, javaslatait, hogy olyan médiatörvény születhessék, mely valóban segíti egyházunk, gyülekezeteink szolgálatát ebben a nem kis felelősséggel járó munká­ban. „Elnök Ur, Tisztelt Zsinat! - Meg­köszönve a Zsinat, a Zsinat elnök­sége és a 2. sz. Teológiai Bizottság eddigi bizalmát, tisztelettel lemon­dok a 2. sz. Teológiai Bizottság el­nökségéről, tagságáról, valamint a zsinati tagságomról - a mai nappal. Indokaim: 1. Teológiai súlyom a Magyarországi Evangélikus Egyház­ban már alig mérhető felekezetközi és nemzetközi méretekhez hasonlít­va. - Nálunk előfordulhat, hogy is­mételt levelezés után a Lelkipásztor­ban publikált Nyílt levelemre (Miért nem tanítok a Teológián - 1995. ja­nuár) válaszra sem méltatnak. - Nyilvánvalóan útjaink elváltak, s ez ebben a keretben (a zsinatra gondo­lok) többféle nehézséget jelent szá­momra a Teológiai Bizottság elnö­keként. 2. A Zsinatról úgy érzem, már nem az, ami négy évvel ezelőtt volt (nem rosszabb, nem jobb = más). Idegennek érzem magam. Gyakran nincs antennám mások adásának vételére. Időben is mást vártam, azt hittem, 2-4 év elegendő lesz befeje­zéséhez. Ma is 2002-í említettek pl. Nem vagyok jövőbe látó. Frenkl fel­ügyelő úr Lelkipásztorban megjelent cikke (Lp. 1995. június) és Sólyom felügyelő úr már január 5-én írt leve­le mélyen elgondolkoztatott, ők is érzik a zsinat más voltát, de ezt job­ban tolerálják - úgy látszik - mint én. Idegenként pedig nem szabad ebben a fontos folyamatban jelen lenni. A mostani ülésszakon jutott el a zsinat odáig, hogy sor kerülhetett a Magyarországi Evangélikus Egy­ház területi beosztásának első vitá­jára. Tálán maga a szóhasználat is magyarázatra szorul, hiszen a zsi­nati tagok sem pontosan ugyanazt értik alatta. Többen azt várták, amikor a napirendben felfedezték a témát, hogy arról lesz szó, változ­zon-e az egyházkerületek száma, s ha igen, milyen legyen azok terüle­ti elrendezése. A három előter­jesztő: dr. Valentinyi Károly, Koczor Zoltán és e sorok írója azonban más megközelítéssel vezette be a vitát. Abban egyetértettek, hogy a területi beosztás tárgyalását az egyházközségeknél kell kezdeni. Ennek első lépése pedig az, hogy - amennyire lehet - világos képet kell kapnunk az egyházközségek lélekszámáról, anyagi erejéről, és az ott végzendő egyházi szolgálat­ról. Az ebben való pontos tájéko­zódást szolgálta az a felmérés, melyben minden egyházközségről olyan adatokat gyűjtöttünk össze, amiből kirajzolódhat egy kép a lel­ki és anyagi erőről, a lelkészek le­3. Ehhez kapcsolódik a legfonto­sabb indokom - erkölcstelennek ér­zem, hogy a jövőt illetően pL struktú­rakérdésekben valamit is mondjak. Hiszen a következő nemzedék él majd abban a területi, személyi, anyagi struktúrában. 69 éves vagyok. Nem érzem becsületesnek, hogy hu­szonéveseknek én jelöljem ki az utat. Úgy érzem, a Zsinati Hitvallás meg­alkotásával és teológiai megjegyzé­sekkel eddig aktívabban és haszno­sabban tudtam jelen lenni, mint az előttünk lévő megoldandó kérdések bármelyikével kapcsolatban. (Lemondásom tehát nem függ össze a ma délelőtti szóváltással, hi­szen ifj. Bencze Imre szava: „Nem kellett volna mondani ezt” - nem engem, hanem a levezető elnököt dezavuálta, hiszen ő nem vonta meg tőlem a szót. A zsinati atya vélemé­nyét tiszteletben tartom, de nekem lehet más véleményem az aláírt él­kötelezés, fogadalom, eskü stb. dol­gában.) Javaslatom: 1. - valamelyik egye­temi tanár urat - a Hittudományi Egyetem Teológiai Fakultásáról - kérjék meg a Teológiai Bizottság ve­zetésére, lehetőleg 70 év alatt, de ezt nem én szabom meg. 2. Zsinati tagnak helyettem Szir­mai Zoltán esperest kell behívni, aki póttag és egy külföldi tartózkodá­som alatt már helyettesített. - Ez te­hát problémamentes. Tisztelettel kérem bejelentésem tudomásulvételét. ” Gáncs Péter A zsinat befejezhetőségének reménye terheltségéről, odáig menően, hogy a több településre kiterjedő egyházközségekben a hívek szá­mának, az anyagi áldozatkészség­nek és a szolgálatok számának a megoszlása is látszódjék az egyes részek között. A felmérés adatai­nak pontosítása most történik majd meg, s ezek felhasználásával lehet azután nekilátni az esetleges területi változtatásoknak. A három előterjesztő - egymás­sal is vitatkozva - az egyházközsé­gekkel kapcsolatos rendezésnek különböző megközelítését javasol­ta. Elsőként Sólyom Jenő arra hív­ta föl a figyelmet, hogy a lelkészhi­ány miatt jelenleg a gyülekezetek több mint egyharmadában nincs megválasztott lelkésszel betöltve a gyülekezeti lelkészi állás. Ezen a téren csak lassú javulás várható. Egy másik ok, ami miatt a jelenle­gi, történelmileg kialakult egyház- községi beosztáson módosításokat kellene végrehajtani, az, hogy óri­ási különbségek vannak egyház- községek között. Az átlagos lélek- szám ezer körül lehet, de van több olyan gyülekezetünk, ahol a százat A lemondások jelentős része azonban csak a fáradságot, a tag­sággal együtt járó, vitathatatlanul felelős, aktív munka terheinek vál­lalhatatlanságát mutatja. Ugyan­akkor a jó utánpótlás, a súlyos fel­adatok jó megoldása hallatlanul nehéz. Bármennyire jól művelt együttes a zsinati közösség, a sok pótlás minőségileg rontja a színvo­nalat. A zsinat másik nagy kérdése a hátralévő feladatok felelős üteme­zése. Már szinte pontosan látható a meghozandó törvények egy ré­szének megnyugtató megoldható­sága. A folyamatban lévő egyházi törvényhozás törvénye, az egyház kapcsolatairól szóló törvények részletes vita előtt vannak. Az egyházi építészet, műemlékek, a hírközlés, az egyházzene kérdése­it rövid törvények oldják meg. Már előkészített helyzetben van az egyház gazdasági kérdéseivel foglalkozó, várhatóan nagy vitát kiváltó gazdasági törvény. Belát­hatatlan az időigénye azonban az országos egyház tárgyalásával együtt járó egyházmegyei rend­szer s az egyházkerületek kialakí­tásának. Eljött az ideje a már döntő rész­ben hatályba is léptetett új törvé­nyek összehangolásának is. A vég­ső összedolgozás nagy erőfeszítése is igényli a jövő évi részletmunka lezárását. „Krisztus Urunk, segíts meg!” Dr. Koczor Miklós sem éri el, míg máshol több ezer, egyes helyeken tízezer fölötti evangélikus tartozik egy egyház- községhez. A lelkészi szolgálat ter­hei sem azonosak. Van lelkész, akinek vasárnaponként csak egy­szer kell prédikálnia, más pedig minden vasárnap három-négy fa­luban is tart istentiszteletet. Van­nak anyagilag önellátó gyülekeze­teink, de több olyan is, ahol önma­gukban egy tisztességes lelkészi fi­zetést sem tudnának összegyűj­teni. Ezért azt javasolta, hogy annyi egyházközséget kellene kialakíta­ni az elkövetkező mintegy tíz évre, hogy azokban - a várhatóan szol­gálatba lépő lelkészeket is figye­lembe véve - legkésőbb tíz éven belül biztosítani lehessen az önál­ló lelkészi szolgálatot. A lelkészi létszám növekedésével majd újra lehet később gondolni a beosztást, de ne legyen olyan, egyházjogilag önálló egyházközség, melynek re­ménye sincs, hogy belátható időn belül lelkészt kap. Ehhez olyan „arányosítást” kellene elvégezni, hogy a lélekszám és a lelkészek szolgálati leterheltségének figye­lembevételével kialakított 200-220 egyházközség fedje le az ország eggsz területét. Ezzel együtt a gyülekezeteknek nagyobb mértékben kellene hordozniok egymás anyagi terheit. Ne az álla­mi támogatástól várjuk a gyen­gébb gyülekezetek anyagi gondjai­nak megoldását, hanem az „ará­nyosítás” a gyülekezeti tagok egyenletesebb anyagi tehervállalá­sában is valósuljon meg. Dr. Valentinyi Károly azt hang­súlyozta, hogy csak az egészen ki­csi, 120 léleknél kisebb gyülekeze­teknél kellene összevonást végez­ni, az ennél nagyobbakhoz nem kellene nyúlni, azok életképessé tehetők. A nagy gyülekezetek csak korlátozott mértékben tudják tá­mogatni anyagilag a kisebbeket. Az állami költségvetésből kapott egyházi támogatásból kell az utób­biakat fenntartani. Koczor Zoltán főképp arról szólt, hogy a gyülekezetek autonó­miája miatt a zsinatnak nem fel­adata a területi rendezés ott, ahol kis, de életképes gyülekezetek vannak. A missziói egyházközség mintájára missziói egyházmegyét is létre lehetne hozni. A hozzászólók között volt olyan, aki zsinati döntést vagy leg­alábbis ajánlást várt volna az egy­házközségek területi beosztásá­nak elveiről, míg mások határo­zottan ellenezték, hogy a zsinat ezzel a kérdéssel foglalkozzon. Csak az egyházmegyék és egyház- kerületek kérdése legyen zsinati téma. Végül döntés nem született, a vita végére a zsinat határozat- képtelenné vált. Abban azonban nem volt kétség, hogy be kell fe­jezni az egyházközségi felmérések pontosítását, mert az így nyert adatok fontosak a következő lé­péshez, az egyházmegyék terüle­tének meghatározásához. Dr. Sólyom Jenő Zsinati hangulatok móció és ráció. Érzelmek és érvek Mikor melyik határozza meg döntéseinket? Nehéz megmondani. I így van ez a Zsinaton is. Veszély ez vagy realitás, egysze- I rűen része ember mivoltunknak vagy súlyos bizonyta- V lansági tényező? Ki tudja. Mindenesetre az egyházkerü- f letek szervezetéről folytatott vita nem szűkölködött nagy érzelmekben, ellentétes hangulatokban - sőt döntések­ben - és persze, ha elvétve is, de érvek is elhangzottak A történet még júniusban kezdődött. Akkor a Zsinat részletes vitában, ahogy ez rendjén van, paragrafusról paragrafusra megvitatta és elfogadta az egyházkerület szervezetéről intézkedő törvényi fejezetet. Nem kötelező, de lehetséges ilyenkor is - teljes törvény elfogadásakor kötelező - név szerinti szavazást elrendelni. Ily módon - és ezt a gyakorlatot követte eddig a Zsinat az egyház szervezetét tárgyalva - fejezetről fejezetre történik a teljes törvény elfogadása. így emelkedett már törvényerőre az egyházközségről és az egyházmegyéről szóló fejezet. Eh­hez a név szerinti szavazáskor minősített, kétharmados többség szükséges. Nos, júniusban az egyházkerület szervezete nem kap­ta meg a szükséges többséget. Még az egyszerűt sem. Az „igen ” szavazatok száma éppen megegyezett a „nem ” és a „tartózkodom”szavazatok összegével. Nem volt nehéz kitalálni, mi lehetett e furcsa jelenség hátterében. Két kérdésben is polarizálódtak ugyanis a vé­lemények. Először magában az egyházkerületi szervezet kiépítettségében. Többen úgy vélték ugyanis, hogy bár a Zsinat korábban állást foglalt a négyszintű egyházszerve- , zet mellett, ennek nem kizárólagos értelmezése, hogy min - den szintet teljesen ki kell építeni. Sőt. Ha az egyházme­gyék önállósága nő, másrészt az intézmények csaknem ki­zárólag az országos egyházhoz tartoznak, akkor - jelentős történelmi múltjuk ellenére - az egyházkerületek igazgatá­si funkciója szükségszerűen csökken. Nem kell minden bizottság felelős, presbitérium, közgyűlés, hanem elég az elnökség munkáját segítő testület, kijelölt hatáskörrel Ez a vélemény csaknem elérte a többséget. Hatására a teljes kiépítettséget célzó eredeti javaslat sem kapott viszont többséget. A pillanatnyi zavarban kiderült, hogy az érvé­nyes ügyrend szerint, ha a módosítás nem kap többséget, akkor automatikusan az eredeti szöveg lép életbe, erről külön nem szükséges szavazni. Ennek az a logikája, hogy a kiérlelt bizottsági javaslattól természetesen el lehet térni, de ha a módosítás nem kap többséget, akkor érvényesül az eredeti elképzelés. Hiszen ezt a Zsinat általános vitája alapján dolgozták Iá. - Eddig nem volt ezzel a szabállyal konfliktus, segítette, gyorsította a zsinati munkát. Súlyosbította a helyzetet a püspöki szolgálat időtarta­ma körül kialakult vita. Az eredeti javaslat hatéves cik­lusra választotta volna mega püspököket, az újraválasz­tás lehetőségével. A módosító javaslatok egyike sem ka­pott többséget. Tehát nem az az elképzelés, hogy a nyug­díjkorhatárig legyen érvényes a választás, tehát ne legyen újraválasztási kötelezettség sem a különböző időtarta­mú ciklusokra -8 év, 10 év - vonatkozó javaslatok így viszont jogerőre emelkedett, szavazás nélkül a hatéves ciklus, pedig a vitából kiderült, hogy feltehetőleg ennek sincs többsége. Annyi haszna volt az ügynek hogy a Zsinat most ok­tóberben módosított az ügyrenden. Többek között úgy határozva, ha egy módosító indítvány eléri a 40 százalé­kot, akkor az alapjavaslatról is szavazni kell, és csak többségi döntéssel emelkedhet törvényerőre. A hármas számú bizottság így abba a helyzetbe került, hogy az októberi ülésszakon új javaslatot kellett előter­jeszteniük a patthelyzet megoldására. Felfogásuk szerint a Zsinat elsősorban a püspöki szol­gálat időtartama körüli bonyodalom miatt nem fogadta el a teljes törvényi fejezetet. Miután a júniusi ülésen csak 24 szavazatot kapott a nyugdíjkorhatárig terjedő megvá­lasztás, most a hat évet módosító javaslatként a 12 év plusz újraválaszthatóság indítványt terjesztették elő. Többen azonban javasolták hogy a Zsinat újra mérle­gelje a nyugdíjkorhatárig lehetséges szolgálatot, miután a negatív szavazás újra kiindulási helyzetet teremtett. Felerősödött ez a vélekedés dr. Harmati Béla szubjektív elemeket is tartalmazó érvelése után, melyben nem tar­totta helyesnek a ciklusok illetve az újraválasztás beve­zetését, bármilyen időtartamú ciklussal. Élve az ügyrend adta lehetőséggel, többen titkos szavazást kértek mely­nek eredményeként 36 zsinati tag a nyugdíjkorhatárig tartó választás mellett, 26-an valamilyen időtartamú ciklus mellett szavaztak ketten tartózkodtak Ezek után nem került sor újabb név szerinti szavazás­ra. Egyrészt, mert többen szorgalmazták a másik említett téma, a kiépítettség újbóli megvitatását, másrészt mert feltehető volt, hogy ismét nem születik meg a kétharma­dos többség csak most a másik tábor utasítja el a kiala­kult helyzetet. Többen meglepődtek a titkos szavazás eredményén. Hiszen, ha mások is voltak jelen, mint júniusban, akkor csak 24-en szavaztak arra, amire most 36-an. Ez egy­részt a hangulati elemek szerepét húzza alá, másrészt ar­ra mutat, lehetnek akiket nemcsak vagy nem is elsősor­ban a vezetők hanem a társak jelenléte zavar a nyílt sza­vazáskor. Azaz reformgúnyájuk alatt konzervatív szív dobog. Persze abban is reménykedhetünk hogy az egy­házban kissé más tartalmat kapnak a politikai életből átvett fogalmak és főként nagyobb a tolerancia, kiseb­bek az indulatok jobban hajiunk akár véleményünk megváltoztatására is. És főként tudjuk hogy a törvények - bár nagyon fontosak - csak keretet adnak A püspöki szolgálatnak sem a terjedelem, hanem a tartalom, a színvonal a meghatározó eleme. A ciklikussággal szem­ben a visszahívhatóság is jelenthet garanciát az esetleges gondok megelőzésére, megoldására. A téma még nem zárult le. Nemcsak a minősített többség illetve a név szerinti szavazás hiánya miatt, ha­nem mert az is kiderült, hogy némileg abszurd helyzet alakult ki az egyházkerületi elnökség mandátuma körül. Míg a püspök esetében, a jelen helyzet szerint, lényegé­ben nincs korlátozás, a felügyelő megválasztása hat évre szól. Ezt korábban senki nem kifogásolta. Az viszont nyilvánvaló, hogy a paritás bármilyen értelmezése, a püspöki szolgálat bármilyen sajátossága nem engedi meg ezt a discrepantiát. A feloldás, illetve a jó megoldás megtalálása további bizottsági munkát, illetve egyezteté­seket igényel. Reményeink szerint érvekkel. Volt viszont egy nyílt színi taps is ezen az ülésszakon, ami egyébként legfeljebb törvények elfogadásakor szoká­sos. Fatalin Helga lelkésznőt tapsolta meg a Zsinat, aki hitet tett amellett, hogy a gondjaira bízott gyülekezetét engedtessék meg neki helyettes lelkészként ugyanolyan szeretettel, felelősséggel és munkakedvvel szolgálni, mint parókusként az anyagyülekezetben. Egyben - többekkel ■együtt - állást foglalt a kis, önálló, pásztor nélkül ma­radt, de eleven gyülekezetek erőszakolt másikhoz csato­lása, összevonása ellen. Igen, a Zsinat megkezdte a területi rendezésről szóló vitát, az alapoknál, az egyházközségeknél. Volt, aki sík- raszállt amellett, hogy azért ne abszolutizáljuk, ne tart­suk szentségnek az egyházközségek önállóságát minden ésszerű változtatással szemben. A megoldás, a többség szerint, az egyházmegyéknél van. A Zsinat legfeljebb ajánlásokat tegyen az egyházmegyéknek, de közvetlenül ne változtasson meg gyülekezeti határokat, ne vonjon össze, vagy válasszon szét egyházközségeket. A Zsinat az egyházmegyékről, egyházkerületekről döntsön. Ez mára további ülésszak nem könnyű feladata lesz. Végül a hangulatokhoz tartozik, hogy több mint har­minc zsinati tag kérésére november 3-4-én rendkívüli zsinati ülésszak lesz. A javaslatot a júniusi utolsó nap határozatképtelensége váltotta ki. Reméljük, a novem­beri jelenlét és a szükséges bravúros előkészítés - mind­erre három hét áll rendelkezésre - visszaigazolja a mé­lyen etikus javaslatot. Dr. Frenkl Róbert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom