Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-02-05 / 6. szám
_________A hit az imádság szárnya En élkül imánk nem szállhat az égbe Alexandriai Kelemen mmaaaaaammaam A TARTALOMBÓL SAJTÓVITA E6Y FELMÉRÉS TANULSÁGAI KÜLMISSZIÓI TERVEK ÉS FELADATOK A tagegyházak vezetői a megnyitó istentiszteleten M __ M KA PCSOLÓDJUNK BELE KRISZTUS KÖZÖSSEGÉBE Az ökumenikus Imahét megnyitója a Deák téren Az év elején szokásos Ökumenikus Imahét minden esztendőben más egyház templomában kerül megnyitásra. Ez évben a Deák téri templomban gyűltek össze a főváros különböző felekezeteinek imádságra vágyó tagjai. Az egész világ számos egyházához megérkezett - és lapunkban is közölt — rend szerint történt az ige hirdetése, az elmélkedés szolgálata. Elsőként dr. Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek meditációját hallgatta a gyülekezet. Egység Istennel és az emberekkel - hangzott az imádságra szólítás Jn 15. fejezetének versei alapján. A szőlő nemes gyümölcs, gondozást igényel. Hogyan történik tisztítása? Jézus tanításának elfogadása eredményezi. A Szentírásban több van velünk, mint egy írás: Jézus jelenléte. Ez az alap, amire felépülhetünk. Kettőt kíván Jézus a hozzá tartozóktól: azt, hogy részesüljünk a szőlőtő erejében és azt, hogy tegyük a jót, melyet Isten látni akar rajtunk. Az igehirdetést lKor, 12-13 alapján dr. Harmati Béla püspök tartotta. Ismerjük fel a közösséget, melyet nem mi teremtünk meg, adva van Jézusban. Nem azért, mert elhatároztuk, hogy mi egyek leszünk, hanem mert Jézus eljött! Belekapcsolódhatunk. Sokan vagyunk és sokféle tagok, de egy asztalnál ülünk. A kereszt összeköt bennünket. Egy lélekkel is itattattunk meg. Ezért van-a mai este, hogy ezt felismerjük és megéljük. Családokban és a társadalomban, iskolákban és mindenütt. Kellenek a „belülről irányított” emberek, kell a becsület és a tisztaság! A liturgiát a tagegyházak vezetői végezték. A Lu- theránia az alkalomhoz illő énekével - J. S. Bach h-moll miséjének Kyrie tételével - hívott imádságra, elcsendesedésre. Tóth-Szüli ős Mihály A TOLERANCIA ÉVE Egész emberiségünknek szóló ajánlással az előttünk álló 1995. esztendőt az Egyesült Nemzetek Szövetsége a tolerancia évének nyilvánította. A tolerancia, azaz a türelem, a megértés, mások megbecsülése, a másféle ember, a másféle életmód, a másféle vallás, a másféle kultúra, politikai nézet, meggyőződés tisztelete bizony hiánycikk Magyarországon és határainkon kívül is. A „homo sapiens”, a gondolkodó ember lealacsonyodik „homo odio- sus” vagy „homo rapax”, a „gyűlölködő ember” vagy „a fenevaddá lett ember” formájába. Magyar történelmünkben „a tolerancia éve” emlékezetünkbe idézi az 1781. évet, amikor II. József osztrák császár és magyar király híres Türelmi Rendelete megjelent. Ez engedte meg hivatalosan, hogy a nem-katolikusok is gyakorolhassák vallásukat, imaházakat és templomokat építsenek és gyülekezeteket szervezzenek. Százával épültek templomaink protestáns egyházainkban és az ellenreformáció üldözései után újjászerveződtek egyházaink. A rendelet a zsidók számára is hozott könnyítő intézkedéseket, így megengedte számukra a nyilvános iskolák látogatását, a hivatalvállalást, a földbirtok bérlést stb. Nem tartom valószínűnek, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete ezen program meghirdetésével meg tudná változtatni azt a világot, ahol az esztendő fordulóján is kereken negyven különböző területen folyt háború. Ez az erkölcsi program nem kéksisakos hadsereggel támogatott akció és mégcsak nemzetközi bíróságaink sincsenek, hogy elítéljük az ellenségeskedőket, háborúzókat, gyűlölködőket. A tolerancia éve azt sugallja, hogy nem mások ellen kell harcolnunk, hanem ott születik majd eredmény, ahol az ember először is saját magát tanulja meg legyőzni. Aki tudja, milyen nehéz a saját gyűlöletét visszafogni, az igazságtalanságok között is az igazság útján maradni, türelmesnek lenni ellenséggel is, ellenféllel is, az érti meg a régi mondást, hogy nem az a hős, aki a világot győzi le, hanem az, aki saját magát. A tolerancia, türelem és megbocsátás, mások szeretete és tisztelete számunkra Jézust jelenti és az apostoli intést: „...az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt..." (Filippi 2,5). Induljunk úgy neki ennek az -évnek, hogy elsősorban „kiki a maga háza előtt söpörjön” és ha nem is tudjuk megváltoztatni az egész világot, Mesterünk követésében megteremthetjük azokat a tolerancia-szigeteket, amelyek a jelenleginél egy kevésbé rossz, kevésbé gyűlölettel teljes világot alakítanak ki. Dr. Harmati Béla Hálaadó istentisztelet Dunaújvárosban Az Ökumenikus közösség 1994-ben Az év fordulásával kapcsolatos mindig a különböző szervezetek, közösségek visszatekintése és számadása a megtett útról. Még az esztendő végén tartotta közgyűlését a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT), melyen ezt az értékelést elvégezték. Két jelentés foglalta össze a munkát, értékelte az eseményeket. Elnöki jelentésében dr. Harmati Béla, a MEÖT elnöke így foglalta össze az ökumenikus kapcsolatok lényegét: „Az Úr 1994. esztendejében Magyarországon úgy lehet keresztyénként élni, egy-egy gyülekezethez, konfesszionális egyházhoz tartozni, hogy ökumenikus közösséget vállalunk Krisztus parancsa szerint. Ugyanakkor e parancsnak betöltése, az ökumenikus közösség lehetőséget ad magyar népünk, társadalmunk, a környező világ hatékonyabb szolgálatára." Szólt a jelentésben a MEÖT missziói felelősségéről, az ökumenikus megértés és együttmunkál- kodás kérdéseiről, II. Alexij orosz ortodox és Teoctis román ortodox pátriárka látogatásáról és a kapcsolatfelvételről, ökumenikus delegációk külföldi látogatásáról, az Ökumenikus Tanulmányi Központ felméréséről, ami az együtt- munkálkodásra irányult. Kifejezte azt a reményét, hogy az osztrák példa nyomán „a magyar katolikus egyház is kérni fogja, esetleg már a közeljövőben is az ökumenikus Tanácsba történő felvételét.” Dr. Bóna Zoltán főtitkár jelentésében az elmúlt esztendőt a „MEÖT magáratalálásának" nevezte. Az év folyamán csatlakozott megfigyelő státuszban 14 egyház és szervezet, így a MEÖT ma 22 egyház és szervezet testvéri együttműködését segíti elő. Beszámolt a tanulmányi munkáról, a Theológiai Szemle szerkesztéséről, a misszió és evangé- lizáció munkáját irányító munka- közösség tevékenységéről. Ifjúsági és női munkavégzés is jellemezte a múlt évet. Az előbbi a protestáns cserkészek ICHTHÜSZ Közösségében folyt, (őket egyre gyakrabban látjuk ökumenikus rendezvényeinken!) A női bizottság pedig a márciusi Nők Világimanapja szervezésében és regionális konferenciák tartásában fejtette ki tevékenységét. A MEÖT „teljes jogú tagfelvételt nyert a Brüsszeli székhelyű Egyház és Társadalom Ökumenikus Bizottságba.” (Elsőként a volt szocialista országok közül.) Végül az Országos Protestáns Napokról szólva elmondta: „azt várjuk, hogy A daganatos betegek között végzett szolgálatok több szinten folynak. Ezekről szeretnék rövid áttekintést nyújtani. Az elsők és legfontosabbak az istentiszteletek és a személyes lelkipásztori beszélgetések. Az istentiszteleteken lehetőség nyílik az Úr igéjének hallgatására és az úrvacsorái közösségre. Van, amikor a létszám kevés, de ezek az alkalmak gyakran átalakulnak a Szentírás melletti meghitt, csendes beszélgetéssé, amelyben egymás hite által erősödnek a betegek, vagy találkoznak azzal az érzéssel, hogy nincsenek egyedül szenvedéseikben, félelmeik- ban, szorongásaikban. így találkozhatnak azzal is, hogy ezek az érzések kimondhatok Istennek és letehetők elé. Ezek a beszélgetések értékes támpontot jelentenek a lelkipásztornak, hogy melyik beteggel, milyen irányba folytassa a beszélgetést. A személyes lelkipásztori beszélgetések alapján három fontos tényre szeretnék hangsúlyt helyezni. Az első egy nagyon súlyos előítélet, amely azon a társadalmi tudáson alapul, hogy aki daganatos beteg, az meg fog halni. Ez így egyszerűen nem igaz, mert természetesen ez a betegség súlyos, de sok fajtája eredményesen gyógyítható. A kérdés másik része az, hogy még a súlyos lefolyású és rossz prognózisú betegöt sajátosan protestáns értékek megjelenítésével múltunkhoz méltó módon gazdagítsa lélekben és ismeretben az egész magyar társadalmat." Az év végével lejárt egyes tisztségviselők mandátuma. A közgyűlés megköszönte dr. Hecker Frigyes metodista szuperintendens alelnöki szolgálatát, és erre a tisztségre Révész Árpád baptista egyházelnököt választotta meg. A főtitkári tiszt mandátuma is lejárt, a közgyűlés dr. Bóna Zoltánt újraválasztotta főtitkárának. tszm. ségeket is sok egyéb belső és külső tényező befolyásolhatja. Tehát a betegségfolyamat lassulhat, vagy leállhat és bekövetkezhet a gyógyulás. Ezt a területet kutatja a pszichoon- kológia tudománya. Természetesen hivő emberekként tudnunk kell, hogy életünk minden ilyen területe a kegyelem szférájába tartozik, amikor nem tehetünk mást, mint csak alázattal elfogadjuk azt a csodát, amit egy megújuló, gyógyuló életben ad Isten nekünk. A második kérdéskörben arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a betegek egy része mégsem gyógyul meg, és a hazakészülésében, halálában egyedül marad. Sajnos, századunkban nagyon sok ok miatt a halál kivülrekedt az emberek látókörén és tabu témává vált, amellyel a betegek nem szívesen szembesülnek. Ilyen helyzetben kell rendkívüli gyöngédséggel, figyelemmel elkísérni a beteget élete utolsó szakaszán. Egyrészt segíteni lehet a számvetésben, amelyet életéről készít a beteg Isten előtt. Sokszor jönnek elő régi bűnök, sérelmek, rendezetlenségek, amelyeknél a bűnbocsánat és a feloldozás segít. A betegség majdnem mindenkinél kivált óvódást az Úrral. Hisszük, hogy ezek a vívódások Krisztus erőterében, egy érettebb és személyesebb hithez veA felkelő napfény megvillan az épülő templom vörösréz tornyán. A munkások már dolgoznak: az oltárt ácsolják, a berendezésnél segítenek. Az asszonyok is gyülekeznek. Sütemények sorakoznak az összetákolt asztalon, teavíz forr. Később a hangosító berendezést is felállítják a férfiak. Vagyunk elegen, ha valamit tenni kell. 11 órakor felzendül az ének: Erős vár a mi Istenünk. Megkezdődik a hálaadó istentisztelet. Hálát adunk, hogy állnak a dunaújvázetnek. Ilyenkor egyet lehet tenni, gyöngéden megértőén hallgatni és imádkozni, talán egy-két szót szólni. Ez a halálba kisérés nem csak a lelki- pásztor feladata, hanem mindenkié, aki hozzátartozót, barátot, ismerőst búcsúztat. A hazatérés támogatásában mindannyian szembesülhetünk ezzel a feladattal. A harmadik kérdéskörben az utógondozás kérdését érintem. Sok gyógyult beteg a műtét után olyan maradandó sérülésnyomot vagy testi változást visel, amely miatt, úgy érzi, hogy a társadalom kiveti magából. Talán a keresztyén gyülekezetek közösségei lehetnének azok a helyek, ahol ezek a betegek bázisra találnának, ahol szeretettel elfogadják és támogatják őket. Szeretnék néhány szót szólni a fontosabb eseményekről is, amelyek karácsony előtt és karácsonykor történtek az Intézetben. Még december elején a budavári evangélikus gyülekezet Schütz kórusának kamarakórusa zenés estet tartott a betegeknek. Ez az alkalom nagyon jó kikapcsolódást nyújtott. A karácsonyi ökumenikus ünnepi istentiszteleten, amelyen Göncz Arpádné, a köztársasági elnök felesége is részt vett, versekkel szolgált a fasori evangélikus gyülekezet ifjúsága. A háttérszervezési munkákban a Magyar Rák Liga rosi evangélikus centrum falai, hogy tető került az épületre, a napokban a toronyra is felrakják a keresztet. Hálát adunk, hogy eljutottunk idáig, hogy volt rá pénz, hogy volt, aki szervezte, építette. Hogy mi is megéltük ezt. Zeng az ének, Kecskeméti Pál lelkész kíséri énekünk. Elegen vagyunk, hogy hangunk betöltse a templomot. Az oltárnál három lelkész: dr. Harmati Béla püspök, Káposzta Lajos esperes és Reisch György, a helyi gyülekezet vezetője. „Ez önkéntes segítői nyújtottak jelentős segítséget. Ebben a rövid villanásszerű krónikában azt szeretném aláhúzni, hogy milyen sok területről lehet belépni a betegek szolgálatába. Minden lépés, még a legapróbb is számít. Szolgálataimnak immáron öt éve a szenteste az egyik csúcsa, amikor kollégáimmal végiglátogathatom azokat a betegeket, akik nem mehetnek haza, vagy nincs senkijük. Értékes, hogy ezt a szolgálatot néhány gyülekezetben is gyakorolják. Befejezésül egy távolabbi tervünkről közlök előzetes információt. Március közepén Kelenföldön szeretnénk tartani csendesnapot daganatos betegségben szenvedőknek, gyógyult daganatos betegeknek, hozzátartozóknak, érdeklődőknek. Célunk, hogy a betegekkel, gyógyultakkal együtt elindulva, egyházunk gyülekezeti közösségeiben tudjunk segíteni a betegeknek, támogatást adni egymásnak minden szinten a szenvedésben és a küzdelmekben és együtt örüljünk a gyógyulásnak is. Kérem felelősséget érző testvéreimet, kíséijék imádságukkal, kezdeményezéseikkel, esetleg részvételükkel munkánkat. Fodor Viktor a templom mutassa az építés, bé- kítés, megbocsátás útját" - szól a püspök igehirdetése Lk. 1,78-79. alapján. „Meglátogat minket a fölkelő fény a magasságból... és reménykedünk abban, hogy van Istenünk, van Megváltónk és ezért léphetünk a sötétségben is. Legyen ez a templom a fény, az isteni világosság és a békesség to- vábbsugárzója. ” „Add Urunk, hogy ez a hely a szeretet és a közösség fészke legyen” - hangzik Reisch György imádságában. Vagyunk-e elegen, kiket e torony Isten felé terel? Az ádventi koszorún már négy gyertya ég. Mellette keresztelőkan- csó. Négy fiatal áll az oltár elé, ketten közülük már majdnem felnőttek - maguk döntöttek úgy, hogy a keresztségben Isten gyermekévé lesznek. A keresztelés után Horváth Dénes vezényletével a városi énekkar szolgál hangszerkísérettel. Káposzta Lajos esperes köszöni meg a zeneiskolának, hogy otthont ad a dunaújvárosi gyülekezetnek, és ígéri, hogy a templom is otthona lesz a hangversenyeknek. „Jézus születése óta csak a szeretet éveit éri meg számolni egy városban is, a családban is, a közösségben is” - mondja. Vagyunk-e elegen, kik a szeretet éveiből jó néhány évet magunkénak mondhatunk? A Himnusz hangjaival ér véget az istentisztelet. Elcsendesedik a félig kész épület. Arra gondolok: tudunk-e úgy élni, hinni, szolgálni, hogy elegen legyenek utódaink betölteni a templomot? A déli napfény visszaverődik a vörösréz toronyról. Jézus a mi világosságunk. Ő vezessen bennünket, hogy ne a kétkedés, hanem a bizonyosság útját jáijuk! Tóth Ferenc né Bencze Ágnes Kórházlelkészi szolgálat az Országos Onkológiai Intézetben daganatos betegek között
