Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-10-01 / 40. szám

Evangélikus Élet 1995. október 1. FI ATAL OKNAK jfo GYERMEKEKNEK jg, A Hozzád vágyódom! Feléd indulok! Mint fa a fény, az ég, a tiszta kék fellegek felé. De sokszor eltérek az útról. Valami közbejön, megszakad, csomók, kitérők, ágak-bogak jelzik, kísérik utamat. Add Uram, hogy mégis végül Hozzád juthassak, és célba jutva megnyugodjak Tenálad! OLIVÉR ÉS A JÓISTEN Munka a szőlőben A májusi napsugarak csak úgy csillognak a pocso­lyák tükrében, az agyagos föld felázott. „Elmentek a fagyos szentek”, mondja a gazda. Olivér gumicsizmát húz a lábára, mert szeretne se­gíteni a szőlőben. Le kell tépkedni a fiatal hajtásokat a tőke körül. A gazda „vadhajtásoknak” nevezi őket, amik rabolják a tőkétől a tápanyagot. „Egy szőlőtő nem válhat bokorrá”, mondja a gazda. „Újra meg újra vissza kell vágni. Csak a vadszőlő hajt­hat kedvére.” Olivér megtisztított egy hosszú sort. Ekkor tapogatni kezdi a derekát. Fecskék röpdösnek a kert fölött. Szúnyogokra vadásznak. Némelyek le- szállnak a földre, és kis rögöket csípnek fel a csőrük­kel. A fészekrakáshoz kell nekik, vagy a régi fészket javítják ki vele. „Megvan még a fészek a présház eresze alatt?” kérdi Olivér. „Persze”, feleli a gazda. „Már költenek is a fecské­im.” Olivér örül. „Most pedig megcsinálom a második sort.” Tetszik neki, hogy mindenki dolgozik. Az emberek és a fecskék egyaránt. Izzad. Érzi, hogy elfáradt. De ez is kellemes érzés. Most érzi csak igazán, milyen keményen dolgozott. A gazda kenyeret és szalonnát hoz az autóból. Olivér le­húzza a csizmát. A szőlőt övező réten virágzik a pity­pang. A fű egész meleg a napsütéstől. Olivér jóllakot- tan és elégedetten hever a pitypangok között. Az eget bámulja, ahol a magasban a fecskék röpdösnek. „Te, Jóisten”, gondolja Olivér, és meg sem kérdi Is­tent, hogy itt van-e. Mert hol is lenne máshol, mint itt, a szőlőben, a fecskék és pitypangok között,, egészen közel^Olivérhez. „Jó, hogy vagy!” Ásít és nagyot nyúj- tózKodik. „És az isjo/nogy én isvagyok!'’ FERI BÁCSI JÁTÉKAI Hol van megírva? Ez hát a megfejtése a lapunk szeptember 3-i számá­ban közölt feladványnak. A hely pedig, ahol ez az ige a Bibliában olvasható: János első levele 4. rész, 8., illetve 16. vers. Helyes megfejtést a következő olvasóink küldtek be: Donáth Ferkó (Ózd); Fancsali Ifjúsági kör; Illés Adél (Egyházasdengeleg); Mer sva Ildikó (Vácegres); Papp Edit (Kisbabot); Petró Mónika (Budapest); Till Antónia (Enying); Zalán Péter (Budapest). Humorzsák- Mi a különbség egy világi kórus és a templomi kar között? - hangzik a kérdés. Egy kislány válasza:- A templomi karnak hinnie is kell, amit énekel. * Pistiék kicsit elkésnek az istentiszteletről. Ahogy be­lépnek a templomba, valaki megszólal:- Pszt! Csöndesen! Már elkezdődött az istentisztelet!- Miért? - kérdi Pisti. - Már mindenki alszik? * A gyerekek a tisztelendő bácsi névnapjára akarnak képeslapot küldeni. A címzésnél nem tudják hogyan kell írni a „tisztelendő”-t. Zsuzsika az „okos” megszólal.- Én tudom! Kezdjétek el: egy telendő,... két telendő... egész tíz-ig és akkor kijön a „tiz telendő”! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyünk, Petőfi u. 359. Magyar fiatalokkal Japánban Augusztus második felében ti­zennyolc napot töltöttem egy szép japán városban, Fukuokában. Az alkalmat a világ legjobb egyetemi­főiskolai sportolóinak a vetélkedé­se, az Universiade adta. 161 ország 6000 képviselőjének a találkozása az összetartó erőn, a testkultúrán, a sporton kívül is nagy esemény. A versenyeken kívüli együttlét lehe­tőség a világ minden részéből ér­kező fiatalok eszmecseréjére, egy­más jobb megismerésére. Sajáto­san felerősödik ez a tendencia az egyetemisták, a holnap értelmisé­ge esetében. Jellemző példa Rill Bradley amerikai szenátor, elnök­jelölt, aki harminc évvel ezelőtt éppen Budapesten, az akkori Universiadén volt a győztes ameri­kai kosárlabdacsapat sztárjátéko­sa. Azóta is jószívvel emlékszik magyar barátaira. A világpolitika történéseit is kedvezően befolyá­solhatják a sportpályán szövődő kapcsolatok. Nem becsülhető túl a sport szerepe, megoldást nem nyújthat, de segíthet, medret te­remthet, utat nyithat megoldások­hoz nehéz kérdésekben is. Min­denképpen munkálhatja egymás jobb megértését. Japán ideális hely volt mindeh­hez. A szervezők valóban a jövő század színvonalán bonyolították le az eseményt. Fontos tanulság volt: a pénz nagyon lényeges, de önmagában nem minden. Fukuoka rendelkezett az optimális színvo­nalhoz szükséges feltételekkel, de amiért feledhetetlen marad az al­kalom, az a többlet, amit a szerve­zők szívbéli szeretettel nyújtottak. A kedvesség, a szerénység, a ba­rátság ezernyi megnyilvánulása. A magyar küldöttség kitűnően helytállt, ami a sportversenyeket illeti. Az aranyérmeket tekintve, a hatodik helyen végzett, csak az USA, Japán, Oroszország, Kína és Korea előzte meg, a nemhivatalos pontversenyben kilencedik lett. Örömet szerzett a fiatalok maga­tartása is, igazolva a testkultúra és a lelki-szellemi kültűrá kedvező kölcsönhatását. A legtöbben igye­keztek kihasználni azt a lehetősé­get, hogy közelről ismerhetnek meg egy tőlünk távoli népet és kul­túrát. A törekvés a résztvevők igényei­nek minél teljesebb kielégítésére, a szolgáltatások színvonalának az emelésére a vallási szférát is elér­te. Ma már a nagy világversenye­ken arra is gondolnak, arról is gon­doskodnak, hogy a különböző val­lások hívei lelki gyakorlatot foly­tathassanak, álljon rendelkezésük­re lelkészi szolgálat, legyenek templomi istentiszteletek. Ugyan­akkor teljes a vallási tolerancia. A másik oldalon a devianciák el­leni küzdelem is hozzátartozik a képhez. Az alkohol, a dohányzás, az AIDS a fiatalok minden cso­portját, a sportolókat is megkísér­ti, fenyegeti. Valójában nem is má­sik oldal ez, a fiatalokkal törődés különböző terepeiről szólhatunk. A cél mindenütt azonos, a teljes emberi élethez, a minőségi élet­hez segíteni eljutni az ifjúságot. Annak idején kiscserkész korom­ban élhettem meg először - prog­ramjainkban - testkultúra és lelki kultúra kapcsolatát. A világszín­vonalú sportvetélkedésben sem változott az alapvető üzenet. A sport hidat épít az önismerettől, az igazság szeretetétől, a tehervál­lalásig számos olyan érték számá­ra, amelyek megerősödése a köz- gondolkodásban hozzájárulhat a társadalom erkölcsi értékválsága leküzdéséhez. Frenkl Róbert Erdélyi magyar fiatalok nagy útra indultak - anyanyelvűk védelmében sacsgiötsmísxa? £Mi©o Kolozsvártól Strasbourgig tíz nap alatt: naponta 150-170 km ke­rékpáron. Kolozsvár-Nagyvá- rad-Szolnok-Budapest-Komá- rom-Dunaszerdahely-Po- zsony-Bécs-Amstet- ten-Linz-Braunau-Mün- chen-Augsburg-Ulm-Stutt- gart-Offenburg-Strasbourg! Fá­radságos, hosszú út, de olyan fiata­lok teszik meg, akik nemcsak be­szélnek az anyanyelv szere tétéről: vállalkozásukkal, erős hittel, aka­rattal, igaz magyarságukkal küzde­nek az ősi nyelv megőrzéséért, fennmaradásáért. Az;,Ifjúságikká^' raván az anyanyelvű oktatásért” nevet viselő kis csapat tagjai egye­temisták, középiskolások, a romá­niai magyar ifjúsági szervezetek vezetői. Céljuk: felhívni az európai országok figyelmét arra, hogy a ro­mán törvényhozás az országban élő több millió lélekszámú kisebb­ségek jogait és érdekeit súlyosan sértő oktatási törvényt fogadott el annak ellenére, hogy közel félmil­lió román állampolgár aláírásával megerősítve, más tanügyi törvény megalkotását kezdeményezte. Ter­vük megvalósításához az Európa Tanács segítségét akarják kérni, ezért szeretnének őszi ülésszaká­nak megnyitójára megérkezni. Megható élmény volt találkozni a karaván tagjaival, a Vármegye Galéria kiállítótermében - Imets László erdélyi művész képei között - rövid budapesti tartózkodásuk idején.- 492 000 ember hangján szó­lunk, ők adnak nekünk erőt. Közel félmillió ember szavát visszük vé­gig Európán abban bízva, hogy ha mindenütt meghallják ezt a tilta­kozást, talán visszajut híre a ro­mán kormányhoz és törvényhozás­hoz is. Ehhez szeretnénk megnyer­ni az európai országok közvéle­ményének támogatását és kérjük a sajtó munkatársainak is segítségét, hogy hangunk mindenkihez eljus­son... Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Marosvásár­hely, Kolozsvár, Brassó, Szatmárnémeti - messze van Strasbourgtól - de fiai hisznek vál­lalkozásuk sikerében. Tudják, hogy ezer éve az Erdélyben élő magyarság az évszázadok során iskolái, egyhá­zai, egyetemei révén hogyan gazdagí­totta az európai szellemiséget, a tu­dományt és a kultúrát. És mindjob­ban érzik maguk is, hogy a nyugati kereszténység határvidékén élő népük fennmaradásának egyetlen esélye a szellemi, a kulturális, tár­sadalmi építkezés s ez csak a né­pért elkötelezett értelmiség segít­ségével válhat valóra. Bészámolóikban ' elhangzott;' hogy ma Európa egyik legnagyobb kisebbségben élő nemzeti közössé­gét a Romániában élő magyarok alkotják, az ország lakosságának 7.1%-a (az 1992-es népszámlálás szerint). Ezt a ma már erősen megfogyatkozott százalékot sze­retné segíteni a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), a romániai magyar ifjúság érdekegyeztető és érdek- képviseleti testületé. Thgszerveze- tei a különböző érdekképviseleti területeken tevékenykedő orszá­gos szövetségek tagjai, akik meg­értették a költő sorait és szívük is azt dobogja: „A nyelv ma néktek végső menedéktek” ­Sebeiken Pálma Kemenesalja evangélikus költőnője Kétszáz éve született Dukai Takách Judit T 7ás megye keleti részén elterülő kies vidék, V Kemenesalja a XTX. század elején az ország ak­kori egyik legműveltebb és legpolgárosultabb vidékének számított. Itt látta meg a napvilágot, a Vas megyei Dukán, Takách Judit, éppen kétszáz éve, 1795 nyárutóján. Méltó, hogy születésének bicentenáriuma alkalmából megemlékezzünk róla, hiszen egyházunk szülötte volt, ősi kemenesaljai evangélikus család sarja. Közeli rokon­ságba került az ugyancsak Kemenesalján, Egyházashetyén született, szintén evangélikus költővel, Berzsenyi Dániellel, aki Dukáról nősült: Judit unokanővérét, Dukai Takách Zsuzsannát vette feleségül. A Kissomló hegy tövében megbúvó Duka község a család ősi fészke. Az elődök egyik ága valamikora Sop­ron megyei Beledről települt ide házasság révén. Judit szülei, dukai Takách István és Múzsái Vittnyédi Terézia, különös gonddal nevelték egyet­len gyermeküket. Sőt, ami abban a korban nem volt divat, Juditot taníttatták, ezért Sopronba küldték, a jónevű ősi evangélikus líceumba. A kor általános fel­fogása ugyanis azt tartotta, hogy „a lánynak nem kell tanulni, mert annak hivatása a főzőkanál és az anya­ság.” Judit Sopronban sajátította el a német nyelvet is. De megtanult zongorázni és kézimunkázni, vala­mint a háztartás „művészetében” is nagy jártasságra tett szert. Egyik nagy tisztelője így írt róla: ,Az irodalom és a ze­ne kultusza karöltve járt nála a háziasság hasznos eré­nyeivel, s épp oly otthonos volt a szalonokban, mint a konyhában és az íróasztal mellett. ” Még gyermekként, édesanyja betegágyánál ülve, szüle­tett első verse, melyet azonban szégyenkezve akart éppen belépő apja elől elrejteni, hiszen abban a korban nem volt illő, hogy egy leány, egy nő verseket írjon. Édesapja azonban örömmel olvasta el leánya versét, és biztatta to­vábbi versírásra. De Juditnak akadtak nagyobb pártfogói is. így első­sorban a „szomszédságban ” élő híres rokona, Berzse­nyi Dániel, aki igen tehetségesnek tartotta őt a verse­lésben. Viszont Juditra is nagy hatással voltak Berzsenyi költeményei, s rokonát példaképének is tekintette. Berzsenyi révén az ország másik végén, a Zemplén megyei Széphalomban élő Kazinczy Ferenc is tu­domást szerzett verseiről, s melegen pártfogolta őt. Úgy­szintén Kisfaludy Sándor, az evangélikus Kis Já­nos szuperintendens, későbbi soproni lelkész, író, vala­mint az akkori irodalmi élet jeles reprezentánsai is elis­merően nyilatkoztak költői tehetségéről, s bátorították a további verselésre. Leginkább azonban Berzsenyi és Kazinczy tanácsára folytatta költői munkásságát. Kazinczy például így írt neki: „Ne rettegje a kisasszony azt a vádat, hogy amely leány verset ír, nem lehet jó feleség, jó anya, jó asszonya a háznak így ítél a közönséges embepmindég. ” Majd biztatja, hogy csak bátran kövesse ;, a természet által ne­ki felnyittatott szentséges poétái ösvényt. ” Egymás után születtek kőkeményei, melyekről csak­hamar tudomást szerzett a nagyobb nyilvánosság: szű- kebb pátriáján, Kemenesalján kívül egész Vas megye, majd Zala, Veszprém és Somogy vármegye „művelt közönsége” is. Irodalmi berkekben is egyre inkább felfi­gyelnek a „magyar Sappho”-ra. Fordulópontot jelent írói pályáján az 1814-ik esztendő, amikor nemvárt láto­gatók kopogtatnak be hozzá. Három irodalmár, báró Wesselényi Miklós, Pataky Mózes Erdélyből, valamint az uraiújfalusi (Vas megye) Döbrentey Gábor, Olaszhonból jövet - miután Keszthelyen Festetich György grófot, majd Sümegen Kisfaludy Sándort ejtették útba - Juditot is felke­resték dukai kúriájában, s hírét vitték Juditnak és verse­inek. Ők keresztelték el Malvinának, melyet aztán a köl­tőnő írói álnevéül használt. Pályája mind jobban felfelé ívelt, s költészetének elismeréséül gróf Festetich György éveken át meghívta Keszthelyre, az általa rendezett, or­szágos hírűvé vált Helikoni Ünnepségekre. Judit 1818-ban, 23-ik születésnapján ment férjhez a nemesi származású, büki születésű, evangélikus földbir­tokoshoz, Geöndötz Ferenchez, s a dukai szülői házat felcserélte a Sárvár melletti Felsőpatyón álló kú­riával. Nászajándékba egy pár gyönyörű paripával lepte meg Festetich György gróf Keszthelyről. Ez idő tájt írt versei főleg a családi életről és boldog­ságról szólnak. Házasságukból négy leánygyermek szüle­tett, de néhány év alatt hármat közülük eltemetett, s 1831-ben férjét is elveszítette. A;gyermeknevelés gondjai lekötötték minden idejét, s máFegyre ritkábban foglalkozott versírással. Aztán két­évi özvegység után, 1833-ban férje jóbarátjával, Patthy István soproni ügyvéddel és táblabíróval kötött házas­ságot, így került ifjúsága színhelyére, Sopronba. Ebből a frigyből egy fia született. Itt írta hattyúdalát, trAz én sor­som” című költeményét, melyben végigtekint egész éle­tén. Mindössze három évig élnek együtt, amikor 1836- ban, április 15-én, Sopronban elragadja a halál: 41 éves korában, tüdővész viszi el. Ebben az esztendőben halt meg Berzsenyi Dániel is. Judit tetemét Dukába szállították haza, s a családi sír­boltban helyezték örök nyugalomra április 19-én. Ma gassy Dávid kissomlyói evangélikus lelkész, a kemenesaljai esperesség egyházi főjegyzője mondotta fe­lette a gyászbeszédet. A „Honművész” című irodalmi folyóirat 1836-ik év­folyamában így emlékezik meg róla: „... Született ezen költőnénk Vas megyében szeptember 8-án 1795. Előbb Geöndötz Ferenc, most pedig Patthy István hites ügyvéd és táblábíró úr hitvese, példás háziasszony, feleség és anya volt. Romlatlan gyengéd érzést s valódi asszonyiságot lehelő ver­seit az Erdélyi Múzeum, a Keszthelyi He­likon, az Aspasia s a Szépliteratúrai Ajándék, Hébe és Auróra elsőbb évfolya­mai bírják, részint saját, de nagyobb ré­szint Malvina név alatt...” A dukai kúria ma is áll, falán emléktábla hirdeti egy­kori híres lakója emlékét. Szerdahelyi Pál MEGHÍVTÁK BRASSÓBA AZ EVANGÉLIUM SZÍNHÁZAT A Brassói Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület meghívta az Evangélium Színházat. Októ­ber 7-én Brassóban, 8-án pedig Apáczai Csere János szülőfalujában Apácán tartanak előadást. Műsorukon természetesen Kovách Aladár Téli zsoltára szerepel, melynek főhőse Apáczai. Brassóban a színház fogad­ja be Udvaros Béla társulatát, Apácán pedig - mivel ott nincs színház - a református templomban lesz az előadás. A darab Apáczai Csere János életének azt a sorsfordulóját mutatja be, azt a lelki folyamatot, melynek során a Hollandiában élő fiatal tudós ráéb­red küldetésére és hazajön Erdélybe, hogy itthon se­gítse a magyar nyelv ápolását és felvirágoztatását. Az utazás előtt október 5-én a megszokott helyen a BM Duna-palotában tartanak egy nyilvános főpróbát és másnap kelnek útra Brassóba. A vállalkozást egy­házunkon kívül a református és unitárius egyház is se­gíti anyagiakkal. Aki meg akarja tekinteni a darabot, vidéken, Szentendrén október 1-jén a Művelődési Központban is megteheti. Ide a helybeli református egyház hívta meg őket. Előzetesként jelezzük azt is, hogy új darabbal, Márai Sándor: A kassai polgárok című színművével október 30-án, a reformáció ünnepének előestéjén je­lentkezik a társulat, ugyancsak a BM Duna- palotában. Noé bárká­ja... ...az Ararát he­gyéhez közele­dik. Segíts meg­tenni az utolsó métereket!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom