Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-10-01 / 40. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 60. ÉVFOLYAM 40. SZÁM 1995. OKTÓBER 1. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 16. VASÁRNAP A tűz kipróbálja az aranyat és az arany kipróbálja az embert Spártai Chilon ■■anMHMHnssHM " A TARTALOMBÓL " ÁRVA TEMPLOM KALAZNÓN A NAGYSIMONYI GYÜLEKEZET MILLIOMOS LETT! KÜLMISSZIÓI KÖRKÉP Krámer György, Péterné Benedek Ágnes és Szakács Tamás felavatott lelkészek Iskoláink az elmúlt tanévben Iskoláink eredményes tanévet fejeztek be júniusban. Olvasóink tájékoztatására öt kérdést tettünk fel az iskolák vezetőinek és ezeket adjuk közre. Az öt kérdés a következő: 1. Általános helyzetképet kérünk az elmúlt tanévről. 2. Mi teszi az iskolát egyházi iskolává? 3. Mi okozott gondot vagy nehézséget a tanév folyamán? 4. Milyen örömteli események és eredmények jellemezték a tanév munkáját? 5. Mi az iskola profilja? Hány osztály van, tagozatos oktatás folyik-e és milyen szakon? (Ezekre a kérdésekre adott válaszok elején csak a kérdés sorszámát tüntetjük feL) Alberti Általános Iskola és Óvoda Válaszol: Roszik Mihály lelkész 1. Az általános iskola három tanerővel működik, az elmúlt tanévben kétosztályos volt és fokozatosan fejlesztjük fel. A tanévet 47 tanuló fejezte be, valamennyien kitűnő eredménnyel, osztályismétlésre nem került sor. Az óvodában nyolc óvónő foglalkozik 4 csoportban a kicsinyekkel, akik 130-an voltak. 1992 óta működnek az intézmények. Az iskola alapítási éve 1711-ben volt, 1948-ban államosították, most került vissza az egyház fenntartásába. Kedves esemény volt, hogy ugyanaz a Ponicsán Gyula igazgató, aki az iskola kulcsainak átadására kényszerült, örömmel vehette „vissza” azt az újra történt megnyitáskor. 2. Az elhelyezése is „egyházivá” teszi, mert templomunk két oldalán van az épületünk. De ezen kívül természetesen a tartalom is. Minden reggel imádsággal kezdődik a nap, órarendbe beállított hitoktatás van - ezt a tanítók és óvónők végzik. A vasárnapi istentiszteleten nevelőikkel együtt testületileg vesznek részt, és a gyülekezet ünnepein, szeretetvendégségeken a gyermekek egyénileg és csoportosan szolgálnak énekléssel, versekkel, jelenetekkel. A templom, óvoda, iskola hármas együttese „egyházi levegőt” biztosít. 3. Nehézségekről nem beszélhetünk. Kezdettől fogva jó volt az összhang az egyház vezetése és az önkormányzat között. Támogatásukat élveztük. Ünnepségeiken iskolánk is tevékenyen van jelen. 4. Igen sok örömteli esemény volt kezdés óta a két intézményben. A legmodernebb lehetőségeket tudtuk biztosítani berendezés és felszerelés tekintetében. Vadonatúj bútorok, kényelmes elhelyezés biztosítja a külső keretet az eredményes munkához. Minden termet felszereltünk színes tv-vel, van videolejátszónk, számítógépeket szereztünk be. Falakon kézimunkák teszik színesebbé, szemet gyönyörködtetővé a környezetet. Egyházi szimbólumok, Luther-ró- zsa díszítik az osztálytermeket. Van tornatermünk is, melyet az óvodások is használhatnak, így az egészséges nevelést is biztosítani tudjuk. Az intézményhez napközi otthon is csatlakozik, ahol étkezést tudunk adni iskolásoknak is, óvodásoknak is, mivel az utóbbi reggel hattól este hatig üzemel. 5. Iskolánk most fejlődik fel nyolcosztályossá, még különösebb tagozódásról nem beszélhetünk, de a két osztályban is tanítottunk angol és német nyelvet, valamint szolfézsoktatás is volt. Ez utóbbira a zeneiskolai tanárok jöttek hozzánk, és segítettek ki minket. A tankönyvekről az önkormányzat gondoskodik minden gyermek számára. Az angol- és német-, valamint a hittankönyveket a gyülekezet biztosítja számukra. Amióta iskolánk és óvodánk működik, teljes a gyülekezet gondoskodása minden rétegről és korosztályról. Gyülekezetünkben szeretetotthon is van idősek számára, így elmondhatjuk, hogy „bölcsőtől a koporsóig” igyekszünk szolgálni az evangéliummal minden ránk bízott embernek. Gondolatok az országos evangélizáció elé HARMADIK HÍRADÁS Sok gyülekezetünkben él még a „beharangozás” hagyománya. A vasárnap reggel csöndjét háromszori harangozás töri meg, figyelmeztetve a gyülekezet tagjait, még két óra, s kezdődik az istentisztelet, már csak egy óra, s az utolsó harangozás után megszólal bent a templomban az orgona. Sorrendben ez a harmadik híradás e lapban arról a fontos eseményről, amelyet a Missziói Bizottság tagjai készítettek elő, s amelyet országos evangélizáció- nak nevezünk. Azt nem merem leírni, hogy hagyománya lenne ennek a megmozdulásnak, mert hiszen tavaly volt az első találkozó - évtizedes szünet után -, de természetesen reméljük, hogy hagyománnyá lesz. Szükség is van rá, hogy azzá legyen. Egyházunk szerteágazó, egyre növekvő szolgálatában a neki megfelelő helyre - az első helyre - kell tennünk a hitébresztés, a megtérés, s persze a hitben való szüntelen megújulás szolgálatát. Október 21-22-én ezért gyűlhet össze az ország minden részéből az evangélikusok nagy családja. Ezért fáradtak a szervezők, ezért készülnek a szolgálatot vállalók, s ezért nyitják meg otthonaikat sokan Nagytarcsán, ezért foglalják imádságaikba általunk fel nem mérhető számban testvérek ennek a két napnak minden eseményét. Minden legyen készen. Amit mi tehetünk, azt tegyük is meg. S bízzunk abban a Jézusban, aki ma is megszólítani, s megújítani akar. Hetek óta újra és újra visszatérően, szolgálatokban, s csendes percekben foglalkoztat a kenyérszaporítás története. Több igehirdetést is tartottam az elmúlt egy hónapban erről az igéről. Ami ennek a cikknek az összefüggésében kikívánkozik belőlem, az a sokaság. Hogy Jézust 5000 férfi hallgatta. Ötezren voltak körülötte! Tüdőm, nem a számokon múlik egy evangélizáció sikere. Tüdőm, Jézusnak a számok nem igazán jelentettek sokat. Az egy több volt neki bizonyos esetekben, mint a sok. De ennek ellenére nem kell feladni a nagy reménységet: legyünk mi is vagy ötezren Nagytarcsán! Főjön a feje ^ vendéglátó gyülekezetnek, hogy honnan is lesz elég kenyér! Majd csak akad egy gyerek, akinek van öt árpakenyere meg két kis halacskája! Mert Jézus egészen biztosan ott lesz. Ezért kérjük a testvéreket, jöjjenek, mert Jézus vár, akar valamit velünk, általunk, értünk. Sztojanovics András KRISZTUS SZEMÉVEL NÉZZÜK A VILÁGOT Lelkészavatás a Déli Egyházkerületben Szeptember 2-án, szombaton délután, szokatlan időben, de nagyszámú gyülekezet jelenlétében avatta lelkésszé a Déli Egyházkerület lelkészjelöltjeit dr. Harmati Béla püspök. Pitémé Benedek Agnes, Krámer György és Szakács Tamás állt a Deák téri templom oltára előtt. Az avatás liturgiájában dr. Szabó Lajos teológiai tanár és Szirmai Zoltán pesti esperes segédkezett. „Milyen lesz a világ 10 év múlva, az a világ melyben szolgálatotokat végezni fogjátok?” Erre a kérdésre kereste a választ a püspök igehirdetésében Tit 2, 11—12 versei alapján. Megemlítette a közeli napokban a televízióban vetített képsort, mely a jövőt a számítógépek fejlődésének oldaláról mutatta be. Minden információ gombnyomásra bejön az otthonunkba, nagyszerű világ lesz! Kicsit kétkedve nézünk erre a világra. Mi lesz a felszabadult idővel? Hol lesz Isten? Minek a templom, ha minden „házhoz jön”? Hol lesz az ember? A meghitt családi együttlétek, ünnepek, közösségek? Hol fér el a ti szolgálatotok? Elrettentő, antihu- mánus gépvilág. Szolgálni fogtok. Nem gépi programok alapján. Arról a Jézusról tanúskodtok majd, akiben megjelent Isten üdvözítő kegyelme. Ez szól nektek, és akiknek átadjátok! Nem a gyorsaság, hanem a mélység teszi az igehirdetést. Isten mélysége. Az Isten kegyelmének következményei vannak: józanság, igazság és kegyesség. Reménységünk van Jézus Krisztus dicsősége megjelenésére. Krisztus szemével és nem gépeken keresztül nézzük a világot. Hisszük, hogy mindenkor lesz helye szolgálatotoknak! - fejezte be a püspök igehirdetését. A három lelkész ezután a püspökkel együtt úrvacsorát osztott, majd istentisztelet után sokáig elbeszélgettek vendégeikkel, akik között már ott voltak monoriak és maglódiak, mert ketten közülük ezekbe a gyülekezetekbe kaptak kiküldetést. ŐSZI MAGVETÉS (Hatvanéves lapunk első évfolyamában kerestünk olvasnivalót. Ez a vezércikk 1933 őszén jelent meg. Számos felvetett kérdésére ma is keresnünk kell a feleletet. Szerk) A föld barna arcú, acélizmú szerelmese ilyenkor fogja az eke szarvát, és belevágja ekéjét a humuszba, hogy porhanyóssá, a búzamag befogadására alkalmassá tegye. Azután szórja a magot hittel, bizakodással, boldogan, mert tudja, hogy az életnek Ura, fáradsága nyomán tavaszfordulón felzsendíti, nyár elején kalászba szökelteti. Tehát, amikor az acélos magot veti, szemei előtt a végső cél, a boldog aratás áll. Őszi napokon tartják a mi magyar evangélikus egy- házközületeink számadó gyűléseiket. Ez egyrészt gyümölcsbetakarítás, másrészt azonban a jövőt néző magvetésnek kell lennie. A gazda, ha látja, hogy silány volt a termés, megpróbál az őszi szántáskor mélyebbre hatolni, nagyobb erővel belenyomni a földbe ekéjét. Mi sem tehetünk mást. Ha egy lefutott munkaesztendő eredményei fekszenek előttünk, játszi könnyedséggel meg tudjuk állapítani, elég mély volt- e az előző évi szántás, vagy mélyebbre kell mennünk, hogy a lélekugart termőfölddé varázsolhassuk. A négy egyházkerület közgyűlései után vagyunk. Meg kell állapítanunk először is azt, hogy gyűléseink arca megváltozott. Hosszú, meddő viták helyett csodálatos egyöntetűséggel hozták mindenütt a határozatokat. Mintha a „csakazértis” ellenzék józanabb belátásra jutott volna, és fölösleges személyeskedések helyett puskaporát eltette volna arra az időre, amikor elvek magasságain lehet járni és vitázni. És mintha az adminisztráció apró gerillaharcait lassan elnémítanák a lelki élet és lelki megújulás kérdései. így is kell ennek lennie, és a mi gyűléseink az őszi munka igaz szántásai és magvetései csak akkor lesznek, ha az adminisztrációs kérdések (amelyek nélkül szintén nem lehetünk el) lassan másodrendűekké lesznek, és a lelki élet elmélyítésének kérdései kerülnek homloktérbe. Mert a fő kérdések ezek: Bibliai keresztyének-e gyülekezeteink tagjai? Igazi lelki életet élnek-e pásztoraink, híveink egyaránt? Abelmissziói és a szeretet- munka lényegével tisztában van-e mindenki? És ha igen, részt kér-e mindenki ebből a munkából? Az anyagilag jól szituált gyülekezetek éreznek-e valami közösséget gyöngébb társaikkal? Az egyházmegyék, egyházkerületek és az egyházegyetem hajlandók-e mindent elkövetni, hogy szórványhíveink ellátatlanok ne maradjanak? Ifjú lelkipásztoraink hajlandók-e megfelelő gyakorlat után egy-két-három esztendőt száraz kenyér mellett az ilyen szórványokban eltölteni? Az evangélikus öntudat felfokozódik-e végre annyira, hogy a gyáva alkudozás a magunk és gyermekeink hitére eltűnik egyházunkból? Belátjuk-e végre, hogy nem a gyülekezet van a lelkipásztorért, hanem a lelkipásztor a gyülekezetért? Minek folytassam? Az igazi őszi magvetés az volna, ha ezekre és hasonló kérdésekre megnyugtató feleletet adhatna az évi elszámolás. Amíg az a kérdés, hogy az egyházkerületi, az egyetemes, vagy a zsinati kiküldötteknek jár-e költségmegtérítés, túlharsogja azt a másikat: történik-e valami az evangélikus rabok lelki gondozása körül, vagy azt a harmadikat: kell-e evangélikus lelkész Békésre, vagy missziói központ Hatvanba ... addig nem vagyunk egyenesben, addig az őszi magvetés nem olyan dús, hogy a következő nyáron boldog aratást várhatnánk. Sok az aratnivaló, de kevés a munkás! A Beszélgetés Bolla Árpáddal, a brazíliai magyar evangélikus egyház lelkészével Itthon töltötte szabadságát Bolla Árpád lelkész, aki ez év elején kezdte meg munkáját Brazíliában. Beszélgetésünkben néhány kérdésre adott feleletével szeretné tájékoztatni hazai egyházunkat, ott folyó munkájáról. Szerk: Mutasd be gyülekezetedet és azt a területet, melyen munkád folyik B. Á.: Gyülekezetünk, ill. a Brazíliai Evangélikus Lutheránus Egyház, Brazília ún. VII. régiójának területén él, de szolgálatunk az egész országra kiterjed. Három gócpontban futnak össze a szolgálat szálai: Sao Paulo, Rio de Janeiro és Porto Alegre. Minden szolgálatunk magyar nyelven folyik, itt tehát nincsen problémánk. De ahhoz, hogy a mindennapi életben eligazodjunk, vásárolni stb. tudjunk, meg kell tanulni a portugál nyelvet is. Szerk: Az istentiszteleti életen kívül milyen munkaágak virágoznak még gyülekezeti munkádban? B. Á.: Természetesen tartunk bibliaórákat a saját gyülekezetben és havonta egyszer ökumenikus bibliaórát is, melyen más felekezetek tagjai - magyarok - jönnek össze. Magyar nyelvű szolgálatunk azt is jelenti, hogy a magyarságtudatot ápoljuk az oda elszakadt testvéreink között. Ifjúsági munkánk a cserkészet keretein belül folyik. Itt tartunk hitoktatást is. Van énekkarunk, Bartók Béla nevét vette fel, és irodalmi körünk is működik, ez Arany János nevével. Az ökumenikus alkalmakat magyar családoknál tartjuk felváltva, és ezeken katolikusok és reformátusok is részt vesznek, alkalmanként 5-11-en vagyunk. Szerk: Milyen összejövetelek vagy ünnepségek vannak évente, amelyek a magyarságot fogják össze? B. A.: Nemzeti ünnepeinket közösen ünnepeljük meg. Felosztottuk egymás között a rendezést. A mi gyülekezetünk március 15-ét rendezi meg. Itt jegyzem meg azt, hogy a Brazíliai Evangélikus Egyház teljes joggal fogadott be minket, mint általában más nemzetiségek egyházait is. Lettek, litvánok, svédek, sőt japán evangélikusok is tartoznak az országos egyházhoz. Óvodánkról már írtunk, erre igen nagy szükségünk van, hogy a következő generáció is megmaradjon nyelvében is magyarnak. A Brazíliai Evangélikus Lutheránus Egyház Sergipei Óvodáját jövő évben szeretnénk új épületében megnyitni. Szerk: Milyen lelki-szellemi hatásoknak vannak kitéve az evangélikusok Brazíliában? B. Á.: Az emberek lelki beállítottságát, gondolkodását itt általában a spiritizmus erős hatása deformálja. Ezért bibliaórákon, beszélgetésekben arról tennünk kell, hogy erős fegyvert adjunk híveink kezébe, hogy a tiszta hit legyen erős szívükben. Szerk: Köszönöm a beszélgetést, és Isten áldása legyen ezen a szép és nehéz, de felelősségteljes munkádon. tszm MEGHÍVÓ A Felsőpetényi Gyülekezet 210 éves templomát felújították. Hálaadó istentiszteletet tartanak szeptember 30- án, szombaton de. 10 órakor, melyen Szebik Imre püspök szolgál. A Nógrádi Gyülekezet orgonáját építette át és újította fel. Szeptember 30-án, szombaton du. 3 órakor TV^jtler Gábor orgonaművész ad hangversenyt a templomban. Az istentiszteleten Szebik Imre püspök hirdeti az igét
