Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-01-01 / 1. szám

Evangélikus Élet 1995. január 1 jfts GYERMEKEKNEK A bölcsek és Heródes Jézus minden évben Három különös ember utazott napkeletről Jeruzsálem felé. Három tudós, bölcs férfi, akik ládákkal megrakott tevéken igyekeztek a város felé. Amikor odaértek, ezt kérdezték:- Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk a csillagát, amikor feltűnt az égen. Eljöttünk, hogy imádjuk őt. Zűrzavar támadt a királyi palotában, sőt az egész városban is. Heródes király ugyanis semmit sem hallott a most született új királyról. Osszehívatta írástudóit és a főpapokat, hogy megkérdezze őket, hol születhetett ez a király? Ők a próféták írásait idézték:- A júdeai Betlehemben kell megszületnie! Heródes gonosz tervet eszelt ki. Titokban tanácsko­zott a három bölcs férfival. Meghagyta nekik, hogy men­jenek Betlehembe és szerezzenek pontos értesülést a kis­gyermekről. Majd ő is ki akarja fejezni hódolatát - mondta nekik. A bölcsek elindultak a csillag nyomában, ami eddig is vezette őket. A csillag megállt a ház fölött, ahol a gyer­mek volt. Bementek a házba, s ott találták Máriával a gyermeket. Leborultak előtte, imádták a Fejedelmet, aki a régi prófécia szerint, mint a jó pásztor fogja legeltetni népét, Izráelt. Kinyitották kincsesládáikat, letették eléje királyi ajándékaikat: aranyat, tömjént, mirhát. Azután elindultak visszafelé. De mert álomban Isten figyelmeztette őket, hogy Heródes szándékai gonoszak, más úton tértek haza. Heródes nagy haragra lobbant, hogy a bölcsek túljár­tak az eszén, de nem tett le gonosz tervéről. Csak annyit tudott, hogy egy fiúgyermek személyében rejtőzhet a zsidók eljövendő királya, ezért szörnyű parancsot adott ki: meg kell ölni minden kétéves, vagy annál fiatalabb kisfiút! Betlehem és környéke megtelt az édesanyák zo­kogásával és jajgatásával. Isten azonban nem hagyta megvalósulni Heródes ter­vét. Miután a kincseket ajándékozó bölcsek visszatértek hazájukba, az angyal üzenetet hozott Józsefnek álmá­ban:- Kelj föl, vedd föl a gyermeket és az anyját, menekülj Egyiptomba és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket. József fölébredt és hitt az álomban hallott szónak. Még azon az éjszakán elindultak Egyiptom felé. Amikor Heródes király meghalt, visszatért a család Egyiptomból Názáretbe. Minden egyes házba áldást mondva tér, léptünkre vigyázva száz úton kísér. Halkan jön mellettem - föl sem ismered! hogy híven vezessen, bárhová megyek... Receptajánlat egy egész évre Végy 12 hónapot, tisztítsd meg teljesen a keserűség­től, fösvénységtől, kicsinyeskedéstől és a félelemtől, majd osszál minden hónapot 30 vagy 31 részre úgy, hogy a készlet egy egész évre elég legyen. Minden napot külön kell elkészíteni: egy rész munkából és két rész jókedvből, humorból. Ehhez adj három púpo­zott evőkanál optimizmust, egy teáskanál toleran­ciát, egy szemernyi iróniát és egy csipet tapintatot. Utána az egész masszát bőségesen öntözd meg sze­retettel. Az így elkészült ételt díszítsd egy kis csokor figyel­mességgel és tálald naponta vidámsággal és egy finom frissítő teával. Catharina Elisabeth Goethe (1731-1808) „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl..." (Arany János) Tudományos emlékülést rende­zett a Klebelsberg Alapítvány az első világháború utáni idők oktatási és művelődési politi­káját kialakító nagy tudású és széles látókörű vallás- és közok­tatásügyi minisz­terre, gróf Klebels­berg Kunóra emlé­kezve. Megállapí­tása, hogy a tudo­mányba és a kul­túrába fektetett összegek sokszorosan térülnek vissza, mert mindez a gazdaságban - a megszerzett szakértelem, az ösz- szegyűjtött tapasztalatok helyes felhasználásával a mindenkori gazdaság alapja lehet -, máig is idősze­rű. A tavasszal rendezett első Klebelsberg-konferen- ciának folytatása volt az október 10-i találkozás. A miniszter sokoldalúságára, segíteni akarására mu­lató előadásokból a hallgatóság részletesen ismer­hette meg szociálpolitikáját (Dobler Magda), az alföldi mezőgazdasági iskolák jelentőségét (dr. Húsz ka László Imre), a Corvin Érdemrend alapí­tásának indítékait (dr. Pandula Attila) és a sport irányításában vállalt szerepét (Szabó La- jos). Külön kell megemlíteni dr. Borzsák István akadémikus Huszti Józsefre emlékező előadá­sát. Meleg szavakkal emlékezett szeretett professzo­rára, akinek Klebelsbergről írott könyve, napjainkig egyetlen teljes értékű életműismertetés. Mindkettő­jük munkásságát ismertető kitűnő előadásában meg­világította a második világháborút követők kultúr­politika eléggé el nem ítélhető „ténykedéseit" is. Ide tartozik Huszti József félreállítása. Borzsák István emlékezésének befejező mondatai a mi­niszterről és életműve megörökítőjéről, derék mun­katársáról egyaránt vallanak és elgondolkoztatnak, érdemes szó szerint idézni: „Mivel tehetnénk jóvá, amit mások vétettek Huszti ellen? Munkásságának illő megbecsülésével, az emberségének kijáró tiszte­lettel, emlékének ébren tartásával. És mit mondjunk a nemcsak »legnagyobb álmú«, hanem még annál is többet alkotó miniszterről, akinek - egyetemi tanul­mányaink első napjaiban, 1932 őszén - már csak a Nemzeti Múzeumban felravatalozott koporsója előtt sorakozhattunk fel, és akinek szegedi emléktábláját ma is meghatódva olvassuk: Te saxa loquuntur? Ugyanazt még hangsúlyozottabban történelmi jelen­tőségű életművének késői - hálás - elismerésével, azzal az óhajtással, hittel és reménykedéssel, amivel Arany Jánosunk a Széchenyi emlékezetét zárta." A Magyar Tudományos Akadémia Körtermében tartott emlékezés védnöke dr. Kosári Domo­kos volt. A baráti találkozás szép kiegészítője az Akadémia Művészeti Gyűjteményének bemutatása volt dr. Szabó Júlia, a Gyűjtemény vezetőjé­nek sok új adattal bővített ismertetésével. Sebeiken Pálma FIATALOKNAK KARÁCSONY ÜNNEPÉNEK EREDETE Az első három évszázad keresz­tyénéi közt Jézus születésének ün­nepe ismeretlen volt. Egészen a ne­gyedik századig ez a nap észrevét­lenül telt el, még csak meg sem említették, istentiszteletre sem gyűltek össze, mivel megelégedtek annyival, hogy az időpontot nem ismerhetjük, épp ezért nem lehet konkrét dátumhoz kötni Jézus születésének ünnepét. Az evangéliumok írói sem kö­zölnek információt ezzel kapcso­latban, csupán arra történik uta­lás, hogy melyik évszakokra gon­dolhatunk. A palesztinai pászto­rok márciustól novemberig őrizték nyájukat a mezőn, ebből követke­zik, hogy tavasz, nyár és ősz jöhet számításba. Néhány ókori keresz­tyén megpróbálta egyéni számítga- tásokkal, spekulációval levezetni a dátumot. Sokan tavaszra teszik, pl. március 28-ra, mivel a Messiás az „Igazság napja”, ezért a tavaszi napéjegyenlőségre vezetik vissza a dátumot. Ehhez azonban még szá­mításba vették azt is, hogy Isten a negyedik napon teremtette a Na­pot, így, mivel a napéjegyenlőség akkor március 25-re esett, ehhez még hozzáadtak négy napot. Ritka eset volt abban az időben, hogy téli dátumot számítottak ki, de akkor is, számolásuk tavaszból indult ki. Ha a fogantatást tekintjük március 25-nek, Jézus születésének idő­pontja: december 25. Ha viszont április 6 - ezt is kiszámították kü­lönböző spekulációkkal, akkor vi­szont a születés dátuma: január 6. Jézus születésnapja dátumának „kialakításában”, meghatározásá­ban egyéni szabadság uralkodott. Nem is érezték igazán szükségét annak, hogy Jézus születését ünne­peljék, mivel sokkal fontosabbnak tartották halálának, és feltámadá­sának megünneplését. A keleti ke­resztyéneknél jelentkezett aztán Krisztus megkeresztelkedésének ünnepe. Ezt az alexandriai Basili- des követői január 10-én vagy 6-án tartották a második század vége felé. Ez az első, indirekt bizonyíték karácsony eredetére nézve. Bár ők azt vallották, hogy az isteni Krisz­tus csak Jézus megkeresztelésekor jelent meg a földön - mégis erről a „megjelenés” szóról (görögül epi- fania) nevezték el később az ünne­pet. Miért éppen január 6-án? A pogányoknak ekkor Dionysos- ünnepük volt, ami a nappalok meghosszabbodásával állt össze­függésben, Alexandriában Aion születését, valamint Osirist ünne­pelték. Basilides tanítványai Krisz­tus megjelenése ünnepének ezt a napot választották, hogy a pogá- nyokkal szemben hirdessék az iga­zi Isteni lény földi megjelenését. Mások az egyházban a megjelenést tulajdonképpen Jézus megszületé­sével hozzák összefüggésbe. Min­denesetre az tény, hogy a 4. sz. első felében az egyház január 6-án epi- fániát ünnepelt, ezzel Krisztus szü­letését és keresztelését összekötöt­te. Egyiptomban talált papiruszlap tartalmazza a mindeddig legősibb­nek mondott karácsonyi liturgiát, eszerint még január 5-ről 6-ra vir­radó éjjel ünnepelték karácsonyt. Később hozzákötődött ehhez a vi­lágosság szimbóluma, miszerint a Fény belép a sötétségbe. Egészen alárendelt szerepet játszik ennél az ünnepnél az a kérdés, hogy Jézus tényleg január 6-án született-e, a megjelenésünnep gondolata a dön­tő. Ez indította el aztán azt a folya­matot, hogy válasszák szét Jézus születésének és keresztelésének ün­nepét az egyházban. Az bizonyos, hogy 336-ban Ró­mában már december 25-én ünne­pelték Krisztus születését. Ez a nap a pogányok jeles ünnepe volt, amit a Napisten tiszteletére tartottak. Érthető, hogy éppen a római egy­ház volt azon, hogy a pogány ter­mészetkultusszal szembeállítsa a maga Fény-ünnepét, Krisztus szü­letését. Augustinus is felszólítja a keresztyéneket, hogy ezen a napon ne a Napot imádják, hanem azt, aki a Napot teremtette, vagyis a „mi Napunkat”. Az, hogy decemf- ber 25. lett a nyugati keresztyéni ségben karácsony ünnepe, Nagu Konstantin császárnak is köszön-1 hető. Ő nem annyira keresztyépi mint inkább szünkretista volt, aki] egyesíteni akarta a Nap-kultuszt és| a Krisztus-kultuszt. Ez a „Legyőz-! hetetlen Nap”-ünnep sok más po-| gány szokással együtt aztán to-i vább élt a keresztyének között. Új-1 ra és újra szükség volt arra, hogy figyelmeztetések hangozzanak el Krisztus követői számára: ma­radjanak meg azon az úton, amelyen elindultak, ne kötődje­nek pogány szokásokhoz, és ne imádják a teremtményeket a Te­remtő helyett. Karácsony ünnepének is csak nagypéntek és húsvét felől van iga­zi jelentősége. Az Újtestamentum szerint a Krisztus-történet köz­ponti eseménye Jézus halála és fel­támadása. Innen kell néznünk em­berré létét, és nem fordítva. Ugyanakkor annak csodálatos üzenete is benne van az Újszövet­ségben, hogy Jézus Krisztus az egész teremtett világ Megváltója; és az emberek Megváltója már ott, akkor a teremtésben is részes. Krisztus születésének ünnepét természeti jelenségekkel is össze­függésbe hozzák: betlehemi csil­lag, fény. (Meglátogat minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétség­ben, és a halál árnyékának völgyé­ben járnak...) így emlékeztet minket kará­csony az Újtestamentum Krisztus­központú jellegére: az egész terem­tett világ Benne vár megváltásra. Az pedig, hogy a „Legyőzhetetlen Nap” Jézus születésének ünnepe lett, azt az örömhírt hordozza, hogy minden, az egész teremtettség alárendeltetett az üdvözítő Krisz­tusnak, aki, mint felkelő fény a magasságból, meglátogat minket, hogy igazi világosságot hozzon számunkra. Ezért van, ezért lehet karácsony-ünnepünk. IMMÁNUEL Mióta Jézus közöttünk jár, az ismeretlen Istennek új neve van: Immánuel, Velünk az Isten! Nem vagyunk árvák a nagy kozmikus színjátékban: Velünk az Isten! Nekünk ajándékozta magát - eljött, közénk jött: Velünk az Isten! Életünk sötétre festett, komor égboltja alatt is: Velünk az Isten! A hétköznapok malomkövei alatt őrlődve is: Velünk az Isten! Reszkető remények, rövidtávú célok stációi közt ara­szolva: Velünk az Isten! Fázó szívvel egymás melegére vágyva ebben a kihűlő világban; Velünk az Isten! Csillogó álarcok, ünnepi mümosolyok mögé rejtet­ten, mégis: Velünk az Isten! ___________ Né hány napra kötött fegyverszünetben, nyugtalan békében: i >— Velünk az Isten! Társas és társtalan magányban szenvedők, kisírt sze­mű emberek: Velünk az Isten! őszinte szavakban, tapogatózó egymás felé botorká- lásban: Velünk az Isten! Egy ölelés, egy tekintet melegében, szívek halk rez­dülésében: Velünk az Isten! Karácsonyt váró, igazi ünnepet éhező emberek, hall­játok; halljátok az Örömhírt: Mióta Jézus közöttünk jár, az Ismeretlen Istennek új neve van: IMMÁNUEL Velünk az Isten! V.GY. MEGHÍVÓ A IV. ORSZÁGOS BIBLIAI ÉS HITTAN- VERSENYRE PILISCSABA 1995. ÁPRILIS 22-23. HA ELJÖSSZ, velünk tölthetsz két napot Piliscsabán az Országos Bibliai és Hittanverse­nyen. Téma: „Gyermekek a Bibliá­ban”. Az 1995-ös esztendő a IV. talál­kozót jelenti a hittanverseny életében. Mi volt eddig? Egyéni és csoportos megmérettetés. Játék és nehéz feladat- megoldás. Célbadobás, bibliai totó, ta­lentumgyűjtés, újságkészítés, bábozás, „múzeumi barangolás”... MI LESZ? EZ MARADJON MÉG TITOK! Ha jelentkezni szeretnél, akkor két feladatod van: 1. Küldd be a jelentkezési lapodat a feladatmegoldással a MEVISZ cí­mére! (1088 Budapest, Szentkirályi u. 51.) Jelentkezési lapot kérhetsz a MEVISZ irodából vagy vágd ki az újságból.) 2. Olvasd el a kijelölt igehelyeket a versenyre! 1 Mózes 17,15-22; 18,1-15; 21,1-13; 25,19-34; 37,1-11 2Mózes 2,1-10; ISámuel 3,1-21; 2Sámuel 17,1-58 Márk 9,14-29; Lu­kács 2,1-20; 2,41-52; 7,11-17; 15,11-32. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 1995. MÁRCIUS 15. A verseny 1995. április 22-én délután kezdődik, hogy a vidéki gyülekezetek­ből is megérkezhessenek a résztvevők. Akik közel laknak, már jöhetnek dél­előtt is. 9 órától várunk Benneteket különböző programokkal. A részletes „menetrendet” mindenkinek időben névre szólóan megküldjük. Kérünk, hozz magaddal a versenyre Bibliát, Íróeszközt, ollót, tisztálkodási eszközt, ágyneműhuzatot (!), esőkabá­tot, meleg ruházatot. A budapestiek közül, aki tud, hozzon hálózsákot. A piliscsabai tartózkodás anyagi fe­dezetét a MEVISZ biztosítja (étkezés, szállás). Útiköltséget csak abban az esetben tudunk biztosítani, ha pályázat útján sikerül anyagi támogatást szerez­ni. Áldásos felkészülést kívánunk: Hammers be rg Ganczstuckh Júlia és Börönte Márta Jelentkezési lap 1. Keresd ki a Bibliádból a fenti képhez tartozó igehelyeket (amire Te gon­dolsz)! 2. Melyik történet jut eszedbe a kép­ről? 3. Számodra mit jelent ez a kép? ID. HARMATI BÉLA: ISTENORSZÁGA Tudod-e mi az Istenországa? Ország, melynek Isten a királya! Ne keresd ezt homályos távolon, Ez az Ország a szívedben vagyon. Egy szív járt itt, hófehér és tiszta, A mennyből jött, a mennybe tért vissza, Eme szívben király volt az Isten, .Istentől jött, hogy Hozzá segítsen. Éti Mester, Itt lakott minálunk, Mi tudjuk ezt, kik nyomában járunk. Nő a sereg, amely figyel Rája, Ez a nép már az Istenországa. Míg szívedben Ür nem lett az Isten, Bús szivednek boldogsága nincsen, Még a Sátán, a bún ott a király, Bűn szolgája! Terád kárhozat vár! „Ujjászült szív” - ez a titkok-titka, Megtisztulhatsz, Jézus azt tanítja, Bűn erejét örökre megtöré. Alázattal jöjj a Kereszt elé! Ne kívül hol keresd ez Országot, A térképen helyét nem találod. Istenországa tagjai ezek: Sugárarcok, gyermektiszta szemek! Egy törvénye a tiszta szeretet, Sátán többé benne nem lel helyet, Egy darab ez a földön a mennyből, Ó Jézusom, a könny hull szememből! Tudod-e mi az Istenországa? Ország, melynek Isten a királya! Ne keresd ezt homályos távolon, Ez az Ország a szívedben vagyon! Atyánk, jöjjön el a Te Országod, Mindent töltsön be uralkodásod, Jöjjön a nap, a Te néped várja, Égnek-földnek Te légy a Királya!!! ^. .......... Ki sfaludi Zsigmond: Gróf Klebelsberg Kuno

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom