Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-01-01 / 1. szám

Biztató jövő ökumenikus templomot szenteltek Farkasréten Nyolc hónap alig több, mint fél év. Ezalatt felépült egy,templom Budapest-Farkasréten. Április 8- án alapkőletétel, december 3-án templomszentelés. A templom ökumenikus, közös evangélikus- református Isten háza. Felszentelé­se is közös ökumenikus istentiszte­let keretében volt, melyen Szebik Imre evangélikus püspök, és dr. Hegedűs Lóránt református püs­pök szolgált. Az egész templomépítés gyorsan haladt. Missura Tibor, kelenföldi gyülekezetünk lelkésze mondta el a közgyűlésen, hogy Isten csodála­tosan cselekedett. Amit remélni is alig mertek, megvalósult. Harminc évvel ezelőtt egy széntárolóból ala­kítottak ki kápolnát - akkor is kö­zösen - de az alap nélküli épület falai megcsúsztak, életveszélyessé váltak és le kellett bontani. 1990- ben a rendszerváltás után nyílt meg a lehetőség, 1993-ban enge­dély is született, több pályázó kö­zül ifj. Benczúr László építészmér­nököt bízták meg a tervezéssel. Ez­után kezdték el idén tavasszal az építést, ádventre elkészült az új KÜLFÖLDI ANGOL TANÁRAINK TALÁLKOZÓJA Egyházi iskoláinkban magasszintű oktatásra és nevelésre törekszünk. Eb­ben a törekvésben fontos szerepet ját­szik a nyelvtanítás is. Ma hazánkban az angol nyelv oktatása az élet minden területén fontos. Evangélikus gimnázi­umainkban az angol nyelv tanításában néhány éve nagy segítséget jelentenek a külföldről érkező (Egyesült Allamok- BÖl', Angliából) riyélvtanárok, akik az ottani evangélikus egyházak küldöttei és egy-két éves itt tartózkodásuk alatt anyanyelvűket igyekeznek minél job­ban megtanítani diákjainknak. Ez alatt az idő alatt szeretnénk, ha nemcsak az iskolák tanterveit és a diákokat, hanem hazánkat és egyházunkat is megismer­nék mielőtt átadják helyüket az újabb küldötteknek. Ezért volt kedves és fontos találko­zás 1994. december 10. és 11. hétvége, amelyet egyházunk vezetősége szerve­zett e tanárok részére. A találkozás célja az volt, hogy a különböző helyekről érkezett, ám egy­mást nem ismerő angol tanárok egy­mást is megismerhessék. Egyházunk­ról, kultúránkról hitelesebb képet al­kothassanak és ezáltal kifejezhessük hálánkat és elismerésünket áldozatos munkájukért. A két napos budapesti együttlét so­rán fogadta és tájékoztatta őket dr. Harmati Béla püspök egyházunk életé­ről és történelmünkről. Megtekintették az Evangélikus Országos Múzeum kin­cseit, látogatást tettek a Deák téri Evangélikus Gimnáziumban, ahol Schulek Mátyás igazgató is fogadta őket. Résztvettek a Deák téri gyüleke­zet istentiszteletén december 11-én, amelyen dr. Harmati Béla püspök ma­gyar és angol nyelven hirdette az igét. Vendégeink a találkozó végén kife­jezték köszönetüket a munkájukra fi­gyelő, azt értékelő megbecsülés és a gondoskodó szeretet láttán. Sz. M. templom. Először megijedtek az anyagiak miatt, egyszerűsítettek is a terveken, majd elhatározták, hogy csak részenként fogják felépí­teni, mindig annyit, amennyire fe­dezet lesz. Felépítették! Kisebb munkák, a külső környezet kiépí­tése, területrendezés még hátra van, de a templom kész, használ­ható, fűtése, világítása nagysze­rűen működik. Amikor elkezdtük, „sem hitünk, sem pénzünk nem volt elegendő, de Isten megmutatta, hogy 5 Ur!" - fejezte be beszámo­lóját Missura Tibor. Mint megtudtuk, ő volt egyéb­ként az építkezés motorja, nagyon sok időt, energiát fektetett az épít­kezés szervezésébe, lendítésébe. Az egész feladatot 10,3 millió forint­ból oldották meg, úgy, hogy köz­egyházi segélyt nem vettek igénybe! A kelenföldi gyülekezet hozott ál­dozatot, az önkormányzat adott 2 milliót, és a zürichi egyházközség­től kaptak 32 ezer svájci frankot. Természetesen azonos mértékben járult hozzá a református gyüleke­zet a költségekhez. Még egy hang ütötte meg a fülemet. Többen is kijelentettek mindkét gyülekezet oldalán: „eközben megerősödött a barátságunk!” A közös gond még jobban eggyé forrasztotta a két gyülekezetét. Mindkét püspök rövid igehirde­tése szólta az ünneplő gyülekezet­ben Isten üzenetét. Szebik Imre püspök Zsolt 26,8 alapján. Kettős örömről beszélt. Az egyik, hogy felépült a templom, a másik, hogy nem két templom épült, hanem ez az egy, „kifejezve, hogy Krisztus­ban összetartoznak és egy épület megszentelt falain belül két liturgi­kus tradíciót mindegyik gyülekezet a másik gyarapítására ápol." A zsoltárból kicseng a személyes átélés, hiszen a templom mindig menedékhely. Ez a templom azt jelenti, hogy van Istennek népe a fővárosban is. Kijelentés is a zsol­tár szava: szükség van a megvál­tásra és biztatás is, hogy a szemé­lyes vallomás ma is személyes meg­győződés legyen. Dr. Hegedűs Lóránt püspök 2Kor 6,18 alapján szólt és o is örö­mének adott kifejezést, hogy új templom és egy templom épült. Nem toldozni-foldozni kell, újat kell építeni, amint az ige is mondja, a régiek elmúltak, újjá lett minden! A mindenható Úr, az Atya szólaljon meg itt minden alkalmon, ő úgy mindenható, hogy meghagyja sza­badságunkat, de áll mindenek kö­zéppontja a kereszt, mert ő aki teremtett, újjá is teremt bennün­ket. A mennyei Atya atyasága alatt vagyunk egy család - Isten gyerme­kei, egymás testvérei. Vállaljuk egymás „más”-ságát. Kálmán Péter református lelkész és Gyülvészi Irma lelkésznő voltak a református „házigazdák”. Kéri Sándor ny. református lelkész mu­tatta be a zürichi gyülekezet lelké­szét, dr. Hans Maurert, aki 1990- ben járt a gyülekezetben, látta a falak romlását és azt tanácsolta: lerombolni és újat építeni! Taná­csát megfogadták és most ő is együtt örvendezett az ünneplő gyülekezettel. Neki köszönték meg a svájci segítséget is. Esti Ranta- saalo finn lelkesznő is elhozta a testvérgyülekezet köszöntését és adományát. A két gyülekezetből számos köszöntés hangzott el, Sass Lóránt felügyelő, Pál Károly a református gyülekezet részéről, mint műszaki ellenőr tevékenyke­dett, Balog Adám református gondnok, Bálint László esperes a budai egyházmegye részéről, Szi­lágyi Sándor egyházmegyei gond­nok a református egyházmegye ré­széről kívánt áldást. Testvérfeleke- zetek lelkészei is szóltak: dr. Sze­derkényi Károly a katolikusok, dr. Szakács Imre a baptisták együttér­zését hozták. Az önkormányzat . képviseletében Miháczi Géza ta­nácsos köszön­tött. Még sokáig együtt maradt a két gyülekezet ven­dégeivel és együtt örültek, tervezték a jövőt, az életet. Mert ez a cseleke­det az élet jele volt és üzenet a jövő­nek az élni akarás­ról. tszm KÜLMISSZIÓI KÖRKÉP Vízumproblémák Indonéziában A TEAM Missziói Társaság kelet­ázsiai igazgatójának jelentése szerint kilenc misszionáriusuk közül nyolcnak csak 1 évvel hosszabbították meg tar­tózkodási engedélyét, melynek lejártá­val el kell hagyniuk az országot. Marvin Newell, akinek tavaly hason­ló okok miatt kellett elhagynia a sziget- országot, úgy látja, hogy a kormány új stratégiája a TEÁM 40 misszionáriusá­nak mintegy 90%-át fogja érinteni. En­nek oka, hogy az iszlám közösségek, melyeket egyre inkább felzaklat a ke­resztyének számának növekedése, min­dent latba vetnek a kormány befolyá­solása érdekében. A keresztyének ará­nya Indonéziában mára már a 20%-ot is elérte. Szomáliái keresztyén mártír Mártírhalált halt Szomáliában egy keresztyén fiatalember a londoni szék­helyű, a keresztyénség és az iszlám vizs­gálatával foglalkozó intézmény értesü­lése szerint. Libán Ibrahim Hassant, a 25 éves fiatalembert, iszlám fundamentalisták lőtték agyon 1994. március 21-én Mo- gadishuban. Egyetlen „vétke” az volt, hogy ő volt a legaktívabb, legelismer­tebb keresztyén a városban, aki soka­kat megtérített és megkeresztelt. Bálint Zoltán A szaloncukor A szaloncukor zselés volt - az, amit az unokák a legjobban szeretnek -, szépen csomagolt, és méregdrága. Fejcsóválva fizette ki a falusi boltban az özvegyasszony, s vitte haza óvatosan, mintha tojások lennének a félki­lós dobozban. Menyének szánta - ha eljön az ideje, legyen mivel díszíteni a fát. (Nem panaszkodik ugyan, de a vak is látja, hogy erre aligha lesz pénzük!) A fia­talasszony örült is, meg is hatódott, idegesen nevetgélt a lehetetlen helyzeten: a kilencezer forintos nyugdíjból vesz nekik a mama ilyet? Meg mert volna esküdni rá, hogy magának legfeljebb konzumot tartogat a szek­rényben. .. Karácsonyig azonban több mint egy hónap volt még hátra, addig más gondok is adódnak. Most, Erzsébet-napkor például legkedvesebb testvérét, a gye­rekek segítőkész keresztanyját illene felköszöntenie, a fizetés meg már rég elfogyott. A szaloncukor zselés, szépen csomagolt... Kínos, nem kínos? Ajándék lett belőle. A keresztmama meg sem lepődött, cinkosan nevetett össze a két testvér, s a doboz újra szekrénybe került, hiszen karácsony még messze volt. No, de - a nagynéni is Zsóka, a vele élő kilencvenéves nagymama is Erzsiké, meg kellene látogatni, hiszen ki tudja, med­dig lehet? S olyan nehéz valami ajándékot kitalálni, praktikus is legyen, mutatós is,sa nagymama is örüljön neki! A kritikus nagynéni valóban örült a szaloncukornak, s még a nagymama is úgy tett, mintha tudná, miről van szó - a díszes doboz talán régi karácsonyok hangulatát idézte fel fáradt tudatában. Már december közepén járt az idő, mikor a nagynéni még egyszer, precízen végiggondolta a szokott listát: minden ajándék megvan, nem maradt ki senki. Vagy mégis? Fiatalabb unokahúga jutott eszébe: kicsit eltá­volodtak már egymástól, igaz, de névnapja is lesz, s a mostani nehéz helyzetében talán mégis jól esne egy kis váratlan figyelmesség... Felkereste hát a kétgyermekes családot. S így történt, hogy a zselés szaloncukor - amit a gyerekek a legjobban szeretnek - végül felkerült a karácsonyfára. Pontosan oda, ahova a falusi özvegy­asszony szánta... Cs. Kiss Éva ÓÉV ESTÉJÉNEK IGÉJE Ő NEM KORHOZ KÖTÖTT Zsid 13,7-9(14) Bármilyen vidáman is búcsúz­tatja valaki az óévet, az elmúlás gondolatát nem lehet igazán feled­tetni. Ebben az esztendőben is hosszúnak tűnhettek a várakozás, a betegség, bármiféle szenvedés percei, órái, napjai, vagy hetei, de a tizenkét hónap, az egy év annál gyorsabban elrepült. Az ember - hacsak nem a földi javak megszer­zése tölti ki életének minden percét - megremeg az elmúlás gondolatá­tól. Eközben szólít meg Isten ezzel az igével: „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz”. 0 tegnap, azaz földi életében is min­dent az örökkévalóság szempontja szerint bírált el. Nála nem pusztán egy eszme diadalra juttatásáról volt és van szó, amely az ő nevét hivatott naggyá tenni. Hanem az egyes ember és az egész emberiség célhoz éréséről. Az Ószövetség írói is tudták, hogy Isten szava teremtő és szaba­dító hatalom. Krisztusban azon­ban emberré lett, és azóta is velünk van. Istent igazán Krisztusban is­merjük meg, úgy, mint aki szól és nem hallgat. Krisztus elmondta és bemutatta, hogy mi Isten akarata a világra, az ember céljára, a bűn­re, a jócselekedetekre, a békességre és a viszálykodásra, a megbocsá­tásra és a szeretetre vonatkozóan. Jézus Krisztus tanításának, élet­művének érvényességét az embe­rek viselkedése nem befolyásolta és nem is fogja. Isten nem azért nyi­latkoztatta ki magát Krisztusban, hogy Krisztus története egy legyen a múlt eseményei közül. Hanem: magából Krisztusból és Krisztus­ban hangzik az Isten szava, ezért tudja mindig, hogy mit kell tennie, vagy mondania. Ezért ő a megol­dás az emberi lét problémáira. Ta­nítása nem szorul javításra, vagy kiegészítésre. Igaz, hogy az Újszö­vetségben nincs konkrét eligazítás minden lehetséges élethelyzetre, nem is lehet. Nyilván a levélíró sem gondolhatott arra, hogy például a tudomány és technika fejlődése milyen problémákat okoz majd. Áz alapelvekből azonban Jézus Krisztus nem enged semmiféle korszellemnek. így például a szere­tet kettős parancsa, Isten és a fele­barát szeretete akkor is minden korban hatályos marad, ha csak kevesen hajlandóak eszerint élni. Sokan mondták már, hogy tanítá­sa túl szigorú, lehetetlent követel, nem számol a valós helyzettel. Pe­dig dehogynem. Tudta, hogy mi lakozik az emberben, saját erősza­kos halálát is ezért jelezte tanítvá­nyainak több alkalommal. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Á levél szer­zője ezzel a kijelentéssel figyelmez­teti a gyülekezetei, hogy óvakod­jon a tetszetős, de rosszra vezető idegen tanításoktól. Ilyenekből ak­kor is bőséges volt a választék. Ma pedig már meg sem lehet számolni, hogy hányán kínálnak biztos si­kert, érvényesülést, egészséget Jé­zus Krisztus tanításával össze nem egyeztethető módon. Mi, keresztyének azonban csak abban hihetünk, hogy az idő. a történelem ura Jézus Krisztus. Övé minden hatalom mennyen és föl­dön, Ő volt, Ő van és 0 l$sz tanít­ványaival az idő végéig, az örökké­valóságig. Ugyanez az Űr mondta: „Vegyétek fel az én igámat, és ta­nuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és meg­nyugvást találtok lelketeknek.” Nem „korhoz kötött” tehát az Is­ten iránti teljes odaadás, amelyet követel. Nem lehet elégszer hang­súlyozni, hogy az Újszövetség szer­zői számára Ő nem egy a sok taní­tó közül, hanem az egyetlen Úr, és ezért az egyetlen mérték. Bárki más tanító, próféta, vallásalapító - legyenek bár igaz és jó gondolatai - Krisztussal egy szintre emelése önkényes és elvetendő. A keresztyénség feladata tehát, hogy az egyetlen Urat minden kor­ban hirdesse, mert Krisztus nincs alávetve az időnek. Mivel azonban az ember nagyon is ala van vetve, az Urat az adott kor problémáira tekintettel kell hirdetnünk, aho­gyan „vezetőink”, azaz korábban élt, ismert vagy kevésbé ismert ta­nítványok tették. Hiszen Krisztus azért jött, hogy tanítványait is „ke­gyelemmel és igazsággal”, megta­pasztalható szeretettel, követésre buzdító példájával töltse be min­den korban. Csak így tudjuk kép­viselni az igazságot a hazugsággal szemben, a szeretetet a gyűlölettel szemben és a reménységet a re­ménytelenséggel, kétségbeeséssel szemben. Jövőre és azután is. Dr. Szentpétery Péter IMÁDKOZZUNK! Hálát adunk neked, Úr Jézus Krisz­tus, hogy rád tekinthetünk ennek az év­nek utolsó napján is. Könyörgünk, bo­csásd meg minden mulasztásunkat, vét­künket, amelyet ebben az évben elkövet­tünk. Kérünk, légy velünk, erősíts Szentlelkeddel napról napra és évről év­re, hogy mindig igaz szereteted tanúi legyünk. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1994. december 31. L, Bécsikapu tér du. 6 (német) Dietrich Tiggemann; du. 6 Balicza Iván. Pesthideg- kút, □., Ördögárok u. 9. du. Csillaghegy, ÜL, Mátyás kir. u. 31. du. 5 Thurnay Béla. Óbu­da, ŰI., Dévai B. M. tér du. 6 Bálint László. Üjpest, TV., Leibstück Mária u. 36-38. du. 6 Blazy Lajos. V., Deák tér 4. du. 6. (úrv.) dr. Harmati Béla. VD., Városligeti fasor 17. du. 6. (úrv.) Szirmai Zoltán. VID., Karácsony S. u. 31-33. du. 5. Kertész Géza. VHL, Vajda P. u. 33. du. 5. Fabiny Tamás. IX., Thaly Kálmán u. 28. du. dr. Rédey Pál. Kőbánya, X., Kápolna u. 14. du. 6. Fabiny Tamás. Keleniöld, XI., Bocskai út 10. du. 6. Missura Tibor, este fél 12. Csepregi András. Buda- hegyvidék, XII., Tarcsay V. u. 11. du. fél 7 Koszeghy Tamás. XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 5. ifj. Kendeh György. XIV., Lőcsei út 32. du. 6. dr. Szabó Lajos. Pestújhely, XV., Templom tér du. 6. Bízik László. Rákospalo­ta, XV., Juhos u. 28. Kistemplom du. 6. Ve- perdi Zoltán. Rákosszentmihály, XVI., Hő­sök tere. du. 5. dr. Karner Ágoston. Cinkota, XVI. , Batthyány I. u. du. 6. dr. Selmeczi János. Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. du. 5. Pálinkás Ingrid. Rákoshegy, XVD., Tesse- dik tér du. S. Fűke Szabolcs. Rákoscsaba, XVII. , Péceli út 146. du. 4. Fűke Szabolcs. Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. du. 6. Kosa László. Pestszentlőrinc, XVm., Kos­suth tér 3. du. 5. Havasi Kálmán. Kispest, XIX. , Templom tér 1. du. 5. Széli Bulcsú; du. 6. Műsoros istentisztelet. Pestszenterzsébet, XX. , Ady E. u. 89. du. Győri János Sámuel. Csepel, XXI., Deák tér. du. Lehoczky Endre. Budafok, XXII., Játék u. 16. du. 6. Solymár Gábor. ÓÉV ESTÉJÉN az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltári igéje: Jn 12,35-36; az igehirdetés alapigéje: Zsid 13,7-9 (14). VÍZKERESZT ÜNNEPÉNEK IGÉJE ÉLET A FÉNYBEN lJn 1,5-10 Sokan ismerik Reményik Sán­dor: Két fény között című versét. A költő a fiumei kikötő városának fényei és a világítótorony csóvái közt állva teszi fel magának a kér­dést: „hát én világítok vajon?” És saját életét úgy ítéli meg: élet a két fény között sötéten. Szomorú, de valós mondatok. De nem egysze­rűen az őszinte költőről, hanem inkább rólunk, mai keresztyének­ről. Vízkereszt a fény, a felragyo­gás ünnepe. Mint amikor a fényt, amely eddig takarva volt, most „le­leplezik” és felragyog, sugarai át­hatolnak a sötétségen. Jézus a fény, a „naptámadat”, Ő a világ világossága. Mi pedig a két fény között, eljövetele és visszajövetele között élünk sötéten? Igénk feltételes mondatok soro­zata. Nem tudom, hogy felfigyel- tünk-e így is rá? A „ha”-val kezdő­dő mondatok értelme bizony: le­het így is, és lehet másként is. Le­het rosszul is, és lehet jól is. És tudomásul vesszük, vagy nem, de így lehet a keresztyén életünkkel is. Mondjuk ki nyíltan az ige üzene­tét : lehet életünk valóságos, de le­het hazug keresztyén élet is. Igaz, jön a teljes fény napja, amikor mindenre és mindnyájunkra fény derül. Igénk ezért és ebben szeret­ne Vízkereszt ünnepén segíteni raj­tunk, a két fény között. Elénk „vi­lágítja”, rajzolja az igaz keresztyén élet útját és fel is hív: jáijatok vilá­gosságban, éljetek Krisztus fényé­ben. Hogyan? 1. Ez a fény először belénk vilá­gít. Nagyon kellemetlen dolog. Jobb szeretnénk, ha másra esne a fény, s mi sötétben maradhatnánk. De Isten rajtunk akaija kezdeni, Jézus fénye először a mi szívünk sötétségébe akar betömi. Mert nem a külső sötét a félelmes, ha­nem a belső: a gondolkozás, a szív és az élet sötétsége. Jézus fénye ta­lán a röntgen sugaraihoz hasonló: belénk hatolva, megmutatja a sö­tét foltokat. Rámutat bűneinkre. És persze itt következnek a „felté­telek”. Isten a fényben megmutatja bűneinket, de nem agresszív. Lehet mondani: „nincsen bűnünk” - de lehet összetörve így is szólni: „megvalljuk bűneinket”. Lehet ta­kargatni, mentegetni, de lehet bo­csánatért kiáltani. Ahogyan egy gyónó imádságunkban szoktuk imádkozni: „hogy felismeijük és elismerjük” bűneinket. Mert ez bi­zony „feltétel” még akkor is, ha az ingyen kegyelem alapján állunk. Mert ettől függ - az ige szavaival, hogy „önmagunkat csaljuk meg és nincs meg bennünk az igazság”. Figyelemreméltó: nem Istent csap­juk be ezzel, csak magunkat. De lehetséges és történhet egy másik dolog is. Az, hogy: „megbocsátja bűneinket és megtisztít bennünket minden gonoszságtól.” Azt azért ne feledjük, hogy a tékozló fiúnak vissza kellett indulnia és ki kellett mondania: „Atyám, vétkeztem...” De így lesz Jézus fénye nemcsak leleplező, hanem megtisztító és éle­tet adó fény. Ne zárkózzunk el elő­le, hanem tegyük ki magunkat en­nek a fénynek, amíg lehet. 2. Ez a fény nemcsak bevilágít, hanem „átvilágít" is. Ismerős foga­lom ez ma, ilyen és olyan oldalról sokat vitatott kifejezés. Nem is a vitához akarok szólni, csak arra kell felhívni a figyelmet: az igazi átvilágítás Jézus fényében törté­nik. Hogy a törvényből mi lesz, ma már nem világos, de bennünket, keresztyéneket Jézus fénye állandó átvilágításban tart! Igéje olyan „lámpás” és a Szentlélek olyan fény, amely nemcsak megvilágosít­ja, hanem át is világítja keresztyén életünket. És itt egy másik feltéte­les sorozatra kell felfigyelnünk az előbbi, a kezdet után. Ä folytatás lehet: „ha azt mondjuk, hogy kö­zösségünk van vele és sötétségben járunk, hazudunk.” Ilyen is létez­het? Vele közösségben sötétben járni? Igen, lehet. Lehet mondani szép és nagy szavakat úgyis, hogy az élet sötétben marad. Valaha a pietizmusnak nevezett mozgalom ezzel a könyvvel indult: „Az igaz keresztyénség. És ez pontosan azt jelenti, amit igénk így mond: „ha pedig világosságban járunk, akkor közösségünk van egymással és Jé­zusnak, az ő Fiának vére megtisztít bennünket minden bűntől.” A ke­resztyénség tehát - és ezt jól meg kellene jegyeznünk - nem tökéle­tesség, hanem igazság és valóság. Jézus megvalósult fénye életünk­ben. Tegyük ki magunkat Jézus szíveket világosító és életet formá­ló fényének. Meg kell ismételnem: Jézus nem agresszív, mint néhány mai „prédikátor”, de ha elhúzó­dunk fényétől, életünk sötétben marad, és a vége a „külső sötét- ség”-nek. így viszont életünk fénysugárrá is lehet, olyan fénnyé, amely máso­kat is eligazít. A világ világossága azt akaija, hogy életünk a két fény között ne maradjon sötét pont, ha­nem lehessen, ahogy énekelni szoktuk: „fényedből fénysugár”. K. L. IMÁDKOZZUNK! Urunk, vonj ki minket a sötétből fé­nyedbe ! Igéd és Lelked világossága járja át szívünket, a Veled való közösség tisz­títsa életünket, s tedd meg azt a csodát, hogy mi is fénysugár lehessünk örök fé­nyedben. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1995. január 6. I., Bécsikapu tér. de. 10. német Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós; du. 6. Madocsai Miklós. Pesthidegkút, H., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Csillaghegy, ÜL, Mátyás kir. út 31. de. 10. Óbuda, ÜL, Dévai Biró M. tér de. 10. Bálint László. Üjpest, IV., Leibstück Mária u. 36-38. de. 10. Blázy La­jos. V., Deák tér 4. de. 11. Zászkaliczky Pé­ter; du. 6. Pintér Károly. VIII., Városligeti fasor 17. de. 11. Nagy Zoltán; du. 6. Muntag Andorne. VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Ker­tész Géza. VIQ., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Vm., Vajda Péter u. 33. de. fél 10. Fabiny Tamás. IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya, X., Ká­polna u. 14. de. fél lí. Fabiny Tamás. Kelen­föld, XI., Bocskai út 10. de. 11. (úrv.) Csepre­gi András; du. 6. Csepregi András. Buda- hegyvidék. XD., Tartsay V. u. 11. du. fél 7. Takács József. XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György. XIV., Lőcsei út 32. de. li. dr. Szabó Lajos; du. 6.Szabóné Mát­rai Marianna. Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Bízik László. Rákospalota, Kistemp­lom, XV., Juhos u. 28. de. 10. Veperdi Zol­tán. Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere de. 10. dr. Kamer Ágoston. Cinkota, XVI., Bat­thyány I. u. de. fel 11. dr. Selmeczi János. Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Fűke Szabolcs. Pestszentlőrinc, XVUL, Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán. Pest- szentímre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. temp­lom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; du. 6. Széli Bulcsú. XIX., Pestszenter­zsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel. Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Me­zősi György. Budafok, XXII., Játék d. 16. du. 6. Solymár Gábor. Budaörs, Ref. Imaház de. 9. VÍZKERESZT ÜNNEPÉN az ol­tárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltári igéje: Mt 4,12-17; az igehirdetés alapigéje: 1 Jn 1,5-10.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom